GOT7 Fanfic
Chapter 51.
BamBam
Mark dobott meg egy párnával, vagyis keltett fel, hogy már
két perce csörög az ébresztőm, és azonnal kapcsoljam ki, vagy alaposan el
leszek verve. Persze egyikük sem kelt volna ki az ágyából... a világért se.
Nekik pihenőnapjuk volt, így néhány repülő párnát kikerülve
kezdtem el készülődni, hiszen nem állt szándékomban nagy zajt csapni, főleg nem
belerúgni YoungJae karjába.
A pozitívum az volt az egész dologban, hogy nem kellett
várnom a fürdőre, és senki nem ette el előlem a reggelimet, úgyhogy egész jól
indult a nap. Elkocsikáztam a kiadóig, ahová megbeszéltük Yunnal a találkozót,
aztán az előtérben, és vártam, hogy megérkezzen.
Úgy negyed óra múlva, a nagy ablakokon keresztül láttam,
ahogy a fekete Opel befordul az utcába, így kisiettem az épületből.
Mikor a lány leállt az út szélén már be is ültem a jó klímás
autóba.
-Jó reggelt! - Üdvözöltem vidáman, hiszen nagyon jó kedvem
lett, már attól, hogy megpillantottam. Nyomta valami a hátsóm, így
felemelkedtem, és kihúztam a telefonját a fenekem alól. Hogy hogyan került
oda... vagy hogy miért nem vettem észre, amikor leültem... - Újabban kissé
rendetlen vagy. - Csóváltam meg a fejem, hiszen nem szokta ledobni mindenfelé a
cuccait. Újabban... két hónap alatt mennyit lehet változni?
-Tudod milyen jó érzés, hogy végre vezethetek, futhatok
Heivel, és oda teszem a cuccaimat, ahová akarom? - Pillantott rám mosolyogva,
mikor leállt az egyik piros lámpánál. - Milyen volt otthon, a turné? -
Érdeklődött mosolyogva.
Igen, egy hónapig turnéztunk, és haza is tudtam menni, mikor
Thaiföldön voltunk, így azonnal elkezdtem a beszámolót. Telefonon már
beszéltünk, vagyis írogattunk, de az nem ugyan az.
-Anya kijelentette, hogy el fognak jönni hozzánk látogatóba,
mert nagyon meg akarja ismerni a családodat. Valószínűleg tavasszal, ha jönnek,
de elhatározta magát. - Nevettem fel, visszagondolva anya arcára, amikor ezeket
kijelentette. - A turné fárasztó volt, mint mindig, de legalább lehettem egy
kicsit otthon. De nagyon hiányoztál. - Simítottam meg a combját, majd óvatosan
hozzátettem. - Következőnek viszlek magammal.
-Abban nem lehet olyan biztos, Mr. Kunpimook! Én aztán nem
ülök repülőre. - Ingatta meg a fejét komolyan. Sóhajtva vettem elő a
legaranyosabb arckifejezésemet.
-És ha én ott vagyok, akkor sem? - Pislogtam nagyokat, és
próbáltam neki cukiskodni.
-A múltkor is így volt. - Morogta, mire gondterhelten
sóhajtottam egyet. Majd eszembe jutott az, amiben elég jó voltam.
-Meg tudlak győzni. - Néztem rá féloldalas mosollyal.
Csak elhúzta a száját, és inkább rám sem figyelt.
-Amúgy most már Mr. Jae vagyok, a LOTTE fejének ifjú titkára. - Törtem meg a
csendet, hiszen éppen akkor egy dorama előkészületeinek helyszíne felé
tartottunk.
-Akkor ezek után, mint főnökömmel kell beszélnem önnel,
kedves Jae? - Érdeklődött felém fordulva, egy újabb piros lámpánál.
-Nem szükséges a forgatókönyvből idéznie, Ms. Choi. -
Nevettem fel. Yun, aki Ms Choi lesz... nem úgy hívják a YG egyik igazgatóját
is? YG, akik megkörnyékezték Yunt, hogy menjen oda hozzájuk modellkedni. Akkor,
amikor elmondta, hogy kapott egy ilyen ajánlatot kissé megijedtem, de
megnyugtatott, hogy nem akar oda menni. Viszont a legjobb barátnőjének továbbadta.
- Végül mi lett a YG K+-al? Felvették Bamyt? - Pillantottam a lányra. Kissé
meglepődött a témaváltáson, de hamar válaszolt.
-Tegnap beszéltünk, és még nem tudott semmit. Bár fogalmam
sincs mennyire lesz neki való, mert állítólag olyanok is vannak ott, akik már
YG gyakornokok. - Dobolt a kormányon, kissé zaklatottan. - De még mindig
zaklatnak, hiába küldtem már nekik vissza, hogy nem akarok oda menni.
-Bamy simán lehet modell. - Legyintettem, és próbáltam
meggyőzni az aggódó lányt. - Még élvezni is fogja.
-Nem amiatt aggódok. Benyomják egy csomó ismeretlen ember
közé, és oké, hogy Hana is ott van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy a
YG olyan nagyon jó lenne.
-Majd meglátjuk. Okos lány, nem kell félteni. - Próbáltam
megnyugtatni, mire egy nagyot sóhajtott.
-Igaz, ki fog lépni, ha nem tetszik neki valami. - Győzködte
saját magát.
Leparkoltunk a mélygarázsban, aztán sóhajtva kikötötte
magát.
-Na, de most ne emiatt aggódj! - Böktem meg a vállát, és
próbáltam elterelni a figyelmét. - Itt vagyunk az első igazi dorama forgatásunk
elő zenéjén. - Tártam szét a karjaimat, miközben kiszálltunk az autóból.
-Irány a megbeszélés! - Zárta le a kocsit, aztán gyors
léptekkel elindult a lifthez.
A liftkabinban magamhoz húztam a lányt, már olyan rég
találkoztunk, szerettem volna babusgatni. Persze nem volt rá lehetőségem, így
csak, a lift kamerájának hátat fordítva nyomtam egy gyors csókot a szájára.
Gyorsan szétrebbentünk, mikor a lift megállt egy emeleten, és rengeteg ember
szállt be. Szerettem volna ölelgetni, és belélegezni az illatát Yunnak, de a
kabin falához passzíroztak az emberek.
A huszadik emeleten szálltunk ki. A folyosón már sok színész
(akik majd szerepelnek a készülő sorozatban) ácsorgott. Mire mindenkinek
köszöntünk már nyílt az ajtó, és be kellett mennünk a nagy terembe, ahol
mindent megbeszéltünk.
A rendező elmagyarázta kinek milyen karaktert képzelt el,
mikor és hol fogunk forgatni, majd megkaptuk a forgatókönyveket, és a
jelmezterveket - amik igazából öltözködési stílusok voltak, hiszen ez egy XXI.
században játszódó történet lesz.
Kaptunk ebédet, ami nagyon finom volt (rendes kaja a sok
turnés gyors-evés után, egyszerűen fantasztikus!), aztán újra visszamentünk a
terembe, és tovább folytatódott a magyarázás.
Mikor (végre) vége lett kiözönlöttünk a folyosóra, és a
sunbaekkel elegyedtünk szóba.
Yun elment telefonálni, miközben az egyik thai származású
kolegával beszélgettünk a régi szép időkről.
A lány visszaérve elhúzott a rajtunk mosolygó sunbae mellől.
-Mi az Yun? Máris indulni kell? - Billentettem oldalra a
fejem, és halkra vettem a hangom, hogy a mellettünk állók ne nagyon hallják.
-Danbival van találkozóm. Úgy érzem valami nagy bejelentés
lesz, szóval mennem kellene. - Nézett fel rám kérlelő szemekkel.
-Egy pillanat, és elbúcsúzok, aztán mehetünk. - Bólogattam,
majd visszafordultam a már vigyorgó subaehoz, miközben Yun a többiekhez
sietett.
-Szép kis pár lennétek. - Vigyorgott. Megköszörültem a
torkom, mire felemelte a kezét. - Nem adom tovább a sajtónak! - Védekezett.
-Köszönöm. - Sóhajtottam megkönnyebbülten. - Akkor a
következő alkalommal találkozunk! - Néztem a még mindig vigyorgó férfire.
Yunnal gyorsan elköszöntünk a többiektől is, majd eléggé
sietősen lifteztünk le a lány kocsijához.
-Nem tudod mit akarhat? - Érdeklődtem, miközben a lány
telefonján néztem a hívás és üzenetlistát. Danbi és a bátyja is hívta, a nap
folyamán többször is.
-Van egy olyan érzésem, hogy valami kettőjük ügye, de
fogalmam sincs. Lehet mamának akarnak valamit a szülinapjára. - Vont vállat,
miközben a forgalmat és az utat figyelte. Amióta meggyógyult a lába egyszerűen nem
engedte hogy én vezessek, annyira hiányzott neki a gyógyulása alatt. Nagyon
rosszul viselte, hogy mindig Bamy vagy én fuvaroztam őt.
-Akkor elkísérhetlek titeket? Nincs kedvem hazamenni. -
Pörgette az ujjaim között a telefonját. Tényleg nem volt kedvem hazamenni a
többiekhez, és kikapni a reggeli affér miatt.
-Ha családi ügy, akkor jöhetsz. - Vont újra vállat.
-Ha lányos ügy ígérem lelépek. - Vigyorogtam azon agyalva
vajon mihez kell ennyire a lány segítsége Danbinak. - Vagy választok neked
ruhát, ha szeretnéd. - Pillantottam a lányra, és végigmértem vékony alakját.
-Danbinak kell valami ruha. - Nézett rám vissza, kissé
fintorogva, majd újra az útra fordította a figyelmét.
-Attól még vehetsz magadnak valamit. - Doboltam az ujjaimmal
a telefonján, azon agyalva vajon hogyan állna rajta az új fürdőruha kollekció,
amit a napokban mutattak be Párizsban.
-Majd meglátjuk. - Üzente a hangjával, hogy ne folytassam a
témát.
Attól, hogy nem beszéltem róla, a fantáziám még nem állt le,
és számomra jobbnál-jobb ruhákban képzeltem el a lányt.
A pláza mélygarázsában leállva felhívta Danbit, és
megbeszélték, hogy a kajás résznél találkozunk.
A liftben felvettem a mindig nálam lévő maszkok egyikét, és
a fejembe csaptam a sapkámat. Bár újabban nem lógtam ki annyira a fekete
hajammal a normál koreai társadalomból, de felvettem még egy ablaküveg-lencsés
szemüveget, hátha megúszom ezt az utat futás nélkül.
Yun jól kinevetett a liftben, hogy simán kirabolhatnék egy
üzletet, majd ő is felhúzott egy maszkot, hogy összeilljünk valamiben.
-Nem öltöztem betörőnek. - Motyogtam a fekete maszk alatt.
-Persze. belőlük még ennyit sem lehet látni. - Húzta le a
maszkot az orromról, és egy puszit nyomott az arcomra.
Mire visszaigazítottam a helyére már fel is értünk a
hatalmas bevásárlóközpont első emeletére.
Sok üzlet mellett elhaladva, néha lemaradva a lánytól a
tömegben, mentünk fel a második emeletre az éttermekhez.
Kis keresgélés után Yun kiszúrta a testvérét az egyik
asztalnál.
-Na, nekem is lesz társaságom! - Ugrott fel Yongi a helyéről,
majd odalépve hozzám jól meglapogatta a hátam. - Gyere, úgy is be akartam ülni
egy filmre. - Húzott el Yun mellől, és már el is kezdett magyarázni egy
filmről, miközben a mozi felé mentünk.
-Ez gyors volt. - Hallottam még Danbi hangját. - Innentől
számolva két óránk van ruhát nézni. - Ahogy hátrapillantottam láttam, hogy
elindultak a másik irányba.
Yongi beállt a kasszákhoz a sorba, én meg a kajáspultnál
kanyargó hosszú sorban ácsorogtam, minimum 10 percet.
-És mit is nézünk? - Érdeklődtem, mikor már leültünk a
kényelmes székbe, kezünkben a hatalmas popkornnal és kólával. Mintha Amerikában
lennénk.
-Majd meglátod. - Vigyorgott rám a sötétben, majd a szájába
tömött egy nagy marék kukoricát.
Nemsokára elkezdődött a film... És rohadt jó volt!
Már láttam róla előzeteseket, és igaz, hogy angolul volt, de
így is tudtuk követni mi történik. Azt hittem meg kell várnom, míg fent lesz
valahol az Interneten és az egyik hosszú szünetünkben kell megnéznem, ha meg
akarom nézni. És íme: nem kellett kivárnom azt az egy hónapot.
A film közepéig tartott a kukorica, utána már csak csendben
bambultunk a szemben lévő nagy vászonra.
-Hát ez eszméletlen volt! - Bólogattam kifelé menet a
moziból.
-Nem megmondtam? - Vigyorgott, miután kidobta az üres
zacskókat a szemetesbe. - Ilyenre lányokkal nem lehet jönni. Amúgy is ezt
terveztem megnézni, míg a hölgyek vásárolgatnak. - Sétált mellettem zsebre
vágott kézzel.
-Az a fegyveres jelenet volt a legjobb. - Gondoltam vissza a
filmre. - Azt leforgatni sem lehetett semmi, plusz amit még dolgoztak rajta a
vágással... eszméletlen.
-Nekem csak annyi jött le, hogy ilyen jó filmet még nem láttam.
- Röhögött rajtam, miközben leültünk annak az asztalnak a közelébe, ahol a film
előtt elváltunk a lányoktól.
-Ilyen díszletekkel és vágásokkal Hollywood legmenőbbjei
dolgoznak. De ezek az animációk benne... tényleg elhiszem hogy ott van az a
ronda sárkány!
-Na, hogy ment? - Nézett el Yongi mögém.
-Csak egy kicsit vagyok kiakadva. - Hallottam Yun ideges
hangját, majd lehuppant mellém, és úgy nézett a testvérére, mint egy óvodás,
aki megsértődött.
-Ha te ennyire kiborultál mama mennyire lesz ki? - Sóhajtott
gondterhelten Yongi, majd átkarolta a mellé álló barátnőjét.
-Időben szóljatok neki. - Nézett fel az idősebbekre Yun. -
Ma nem alszok otthon, szóval tiétek a pálya. - Pattant fel, majd megragadta a
csukómat, és "finoman" jelezte, hogy fel van dúlva, és minél előbb el
akar onnan tűnni.
Mikor a mozgólépcsőhöz értünk elengedett. Nem mondom azt,
hogy kapkodnom kellett magam, nehogy lemaradjak tőle, de elég gyorsan ment.
-Úgy érzem lemaradtam valamiről. - Húztam le a maszkot az
államra, mikor a lift már majdnem leért a mélygarázshoz.
-Csak annyiról, hogy sógornő és nagynéni leszek. - Sietett
az autóig, mikor kiszálltunk a felvonóból.
Nagy szemekkel bámultam utána, majd észbe kapta, és utána
futottam. Gyorsan beültem mellé, és még mindig értetlenül bámultam rá. Sógornő
és nagynéni? Tehát akkor... Yongiék egybekelni készülnek? És gyereket is
terveznek? De miért akadt ennyire ki?
-Én is ennyire ideges leszek, amikor valamelyik bátyám
bejelenti, hogy házasodni készül? - Néztem mosolyogva a lányra, mikor már messze
jártunk a plázától.
-Nem vagyok ideges. - Morogta, de úgy szorította a kormányt,
hogy elfehéredtek az ujjpercei.
Magamban mosolyogtam rajta. Nem kellene ennyire kiborulnia.
Hiszen ez az élet rendje, nem? Az ember felnő, házasodik, aztán bővül a
családja néhány gyerekkel.
Csendben voltam, bámultam az egyre ismerősebb utcákat, míg
el nem értünk a lány lakásáig. Igaz, odáig még lifteznünk kellett, így inkább
csak a ház elé.
Yun még mindig feldúltan nyomkodta a lift gombjait, hogy
minél előbb felérjünk a lakáshoz. Az ajtót is szinte becsapta, majd elment inni
egy kis vizet.
Utána bementünk a szobába.
Ledőltem az ágyára, ő pedig a fejem mellé ült. Egy idő múlva
felkeltem, és odaültem a lány mellé.
-Nem rossz dolog ez. - Suttogtam a hajába, miközben a hátát
cirógattam.
-Soha nem mondtam ilyet. - Sóhajtott, majd keserű hangon
folytatta. - Csak... fogalmam sincs mi van velem. Összeházasodnak, és jövőre,
tavasz végén már gyerekük is lesz. - Kicsit elakadt a lélegzetem a "nyáron
már gyerekük is lesz" résznél. Tehát a nagynéniség nincs is már olyan
messze! Várjunk... akkor már van baba?
-Biztosan csak azért érzed így, mert hirtelen jött ez az
egész. - Simogattam meg a vállát, hogy megnyugtassam.. Magamban viszont
mosolyognom kellett. Kiderült, hogy gyerekük lesz, így még előtte össze akarnak
házasodni. - Van ez így. Nekem is hasonlóan ellentmondásos érzés volt, amikor
Michael bejelentette, hogy Busanba költözik, aztán bemutatta a jegyesét nekünk.
De szerintem nagyon jó mindkettőjüknek, hogy már ilyen fiatalon tudják mit
akarnak. - Mosolyodtam el. Yongi és Danbi. Szép pár, jól megvannak együtt.
Összeillenek, még a személyiségük is egymáshoz való.
-Legalább felelősséget vállalnak a tetteikért. - Motyogta,
és a pólóm szegélyét piszkálta.
-Figyelj, még a baba előtt össze akarnak házasodni, az azt
jelenti, hogy mindketten komolyan gondolják. Jó szülők lesznek. - Mosolyogtam,
és a kontyából kiszabadult tincseit piszkáltam.
-Remélem sikerül beszélniük mamával. - Suttogta
gondterhelten.
-Dae néni szereti őket, biztos nem fogja ellenezni a dolgot.
Felnőttek már. - Ellenkeztem, és a füle mögé simítottam azt a tincset, amivel
addig játszottam.
-Mi is felnőttek vagyunk. - Motyogta.
-Hát... gondoltam egy-két dologra. - Súgtam a fülébe
felbátorodva, és egy csókot nyomtam a nyakára.
Yun felnevetett, mire tovább csókolgattam, és puszilgattam a
nyakát is, és egyre feljebb haladva a fülét is. A legcsiklandósabb helyét
megtalálva már annyira nevetett, hogy a könnyei is folyni kezdtek. Lehúztam az
ágyra, és fölé kerülve csikiztem tovább, de ahogy rám nézett én is elnevettem
magam. Egyszerűen elfogott a röhögőgörcs, és félig-meddig a lány mellé dőlve,
nevetve kapkodtam a levegőt.
-Ha már esküvőnél tartunk szólhatnánk YuGyeomnak. - Jutott
eszembe a nagy esküvő szervező, de még mindig nevetnem kellett.
-Gondolom már elkezdtek valamit szervezni, ha Danbi ruhát
néz magának. - Yun kihúzta a lábát a hasam alól, majd kényelmesen
elhelyezkedett, és a fejét a mellkasomra döntötte.
Kihúztam a hajgumit, kiszedegettem a csatokat a
frizurájából, és fésülgetni kezdtem a tincseit az ujjaimmal. Olyan puha, ahogy
átfolyik az ujjaim között...
-Remélem jobb szülők lesznek, mit apáék. - Suttogta kis idő
múlva Yun.
-Hagyd már a negatív gondolatokat! - Ütöttem meg gyengéden a
vállát. Nem akartam neki fájdalmat okozni, csak a buta gondolatokat kiverni a
fejéből. - A kis porontynak lesz a legjobb nagynénije, aki lehet a világon! -
Simítottam végig a karján.
-Szóval nagynéni leszek, és sógornő, és nemsokára megyünk
esküvőre... - Sorolta.
-Remek munkahelyed van, anyáék tavasszal jönnek egy
látogatásra... Egy menyasszony vizitre. - Egészítettem ki. az utolsó mondatot
óvatosabban, halkabban mondtam ki, de még így is felpattant.
-Hé! - Ütötte meg a mellkasom. - Még lehet jön valaki, aki
jobb nálam. - Nézett rám durcásan összeszorított ajkakkal, miközben felültem.
-Olyan nincs. - Mormogtam a fülébe, és magamhoz öleltem. -
Nem érdekel, hogy ki mit gondol, de én úgy érzem te vagy az első igazi
szerelmem.
-És Yonga...? - Kérdezte óvatosan.
-Lehet, hogy ő volt az első, de úgy érzem te vagy az igazi.
- Suttogtam mosolyogva, lehunyt szemmel a hajába. Soha nem engedlek el!
____________________________________________________________
GOT7 Fanfic
Chapter 51.
Yun
-Csillagom, igyekezned kellene! - Ült le mellém mama a
konyhában, és nézte, ahogy lenyelem a kenyeremből maradt utolsó falatot.
-Tudom, sietek! - Ittam meg a maradék teám. - Én sem akarok
elkésni. - Mosolyogtam rá a nagymamámra, aztán felpattantam az asztaltól, és
siettem ki a lakásból. Hei persze, mint amióta a lábam meggyógyult mindig,
velem akart jönni, de kénytelen voltam visszaparancsolni a lakásba.
-Majd ha hazaértem futunk egyet! - Paskoltam meg a fejét,
aztán szaladtam is le a parkolóba.
Mikor kikanyarodtam a főútra megszólalt a telefonom.
-Vezetek, kérlek gyorsan mondd! - Emeltem a fülemhez.
-Yun-ah, ugye tudod milyen nap van ma? - Érdeklődött Yongi a
vonal másik végén.
-Szeptember harmadika, hétfő. Miért? - Kérdeztem vissza. Nem
mondta mire akar kilyukadni. Már a megszólításból éreztem, hogy vagy valami
bensőséges dolog, vagy valami hülye poénja megint.
-El kellene menned Danbival ruhát nézni. - Közölte
nyugodtan.
-Nem egyszerű fél kézzel vezetni. - Válaszoltam neki, mire
kinevetett. - De legalább már tudok.
-Szóval csörgesd meg ha végeztél. - Köszönt el, majd
letette.
Az anyósülésre dobtam a mobilt, majd fejcsóválva kerülgettem
a forgalmat, hogy minél előbb odajussak a JYP épületéhez.
Mikor leálltam az út szélén nyílt az anyósülés ajtaja, és az
újabban fekete hajú fiú szállt be.
-Jó reggelt! - Üdvözölt vidáman, miközben kihúzta a
telefonom a feneke alól. - Újabban kissé rendetlen vagy. - Csóválta meg a
fejét.
-Tudod milyen jó érzés, hogy végre vezethetek, futhatok
Heivel, és oda teszem a cuccaimat, ahová akarom? - Pillantottam rá mosolyogva
az egyik piros lámpánál. - Milyen volt otthon, a turné? - Tereltem a témát,
hiszen tényleg érdekelt mit csinált, és hol volt egy hónapig, a többiekkel. A
történet nagy részét már tudtam, hiszen beszéltünk közben, de szerettem
hallani, ahogy lelkesen mesél.
-Anya kijelentette, hogy el fognak jönni hozzánk látogatóba,
mert nagyon meg akarja ismerni a családodat. Valószínűleg tavasszal, ha jönnek,
de elhatározta magát. - Nevetett fel. - A turné fárasztó volt, mint mindig, de
legalább lehettem egy kicsit otthon. De nagyon hiányoztál. - Simította meg a
combom. - Következőnek viszlek magammal.
-Abban nem lehet olyan biztos, Mr. Kunpimook! Én aztán nem
ülök repülőre. - Ingattam a fejem megjátszva a komoly, eltökélt embert.
-És ha én ott vagyok, akkor sem? - Pislogott nagyokat, és
próbált aranyosan nézni.
-A múltkor is így volt. - Morogtam, mire felsóhajtott.
-Meg tudlak győzni. - Nézett rám féloldalas mosollyal.
Csak elhúztam a számat, mert tudtam, hogy igaza van, és az
útra koncentráltam.
-Amúgy most már Mr. Jae vagyok, a LOTTE fejének ifjú titkára. - Szólalt meg kis idő
után.
-Akkor ezek után, mint főnökömmel kell beszélnem önnel,
kedves Jae? - Érdeklődtem, egy újabb piros lámpánál.
-Nem szükséges a forgatókönyvből idéznie, Ms. Choi. -
Nevetett fel. Néhány perc gondolkodás után megkérdezte. - Végül mi lett a YG
K+-al? Felvették Bamyt?
-Tegnap beszéltünk, és még nem tudott semmit. Bár fogalmam
sincs mennyire lesz neki való, mert állítólag olyanok is vannak ott, akik már
YG gyakornokok. - Doboltam a kormányon. - De még mindig zaklatnak, hiába
küldtem már nekik vissza, hogy nem akarok oda menni.
-Bamy simán lehet modell. - Legyintett BamBam. - Még élvezni
is fogja.
-Nem amiatt aggódok. Benyomják egy csomó ismeretlen ember
közé, és oké, hogy Hana is ott van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy a
YG olyan nagyon jó lenne.
-Majd meglátjuk. Okos lány, nem kell félteni. - Próbált
megnyugtatni.
-Igaz, ki fog lépni, ha nem tetszik neki valami. -
Győzködtem magam, hogy jót tettem azzal, hogy továbbítottam neki a YG K+ Models
studio levelét.
Bekanyarodtam a GPS által megadott utcába, majd leparkoltam
a hatalmas mélygarázsban.
-Na, de most ne emiatt aggódj! - Bökte meg a vállam
játékosan a fiú. - Itt vagyunk az első igazi dorama forgatásunk elő zenéjén. -
Tárta szét a karjait, miközben kikászálódott az autóból.
-Irány a megbeszélés! - Zártam be a kocsit, majd a lifthez
siettünk.
BamBam a lift kabinban magához húzott, aztán egy gyors
csókot nyomott a számra. Mire kinyílt a liftajtó, és rengeteg ember érkezett
már úgy álltunk, mintha mi sem történt volna.
A kiadó, annak ellenére, hogy engem is leszerződtetett még
nem találta alkalmasnak reklámozni a kapcsolatunkat (pedig már a főnök is tud
róla), így még titokban kell maradnunk.
A huszadik emeleten szálltunk ki, és rengeteg sunabe színész
kíséretében vonulhattunk be a megbeszélős terembe, ahol már persze vártak
minket.
A rendező elmagyarázta mit hogyan szeretne, kinek milyen
karaktert képzelt el, aztán megkaptuk a teljes forgatókönyvet, és a
jelmezterveket. Kaptunk ebédet, amit közösen fogyasztottunk el (mázlim, hogy
volt lisztmentes kaja is, csak nekem), aztán utána folytatódott a ki-mit és
hogy fog csinálni tárgyalás.
Mivel elég jelentős mellék-szerepet kaptunk sokáig
maradtunk, és a megbeszélések után még beszélgettünk egy kicsit a leendő színésztársainkkal.
Már este hét körül járt az idő, amikor Danbi hívott.
-Szia! - Emeltem a fülemhez a mobilom, kicsit félrehúzódva a
nevetgélő színészektől.
-Mikor végzel? Már elindultam otthonról.
-Öhm... fogalmam sincs. Eléggé messze vagyunk egymástól. -
Néztem ki a hatalmas ablakon, amin át rengeteg toronyház képét láttam.
-De mindenképp segítened kell. - Kérlelt. - Nélküled nem
akarok ruhát választani.
-Igyekszek, amennyire tudok. - Sóhajtottam.
-Nehogy balesetet okozz! - Ijedt meg. - Inkább ne siess
annyira, csak ne legyen bajod, oké? Yongi, BamBam és Dae néni is ki fog nyírni,
a barátaidról nem is beszélve, ha miattam lesz megint csonttörésed.
-Amint tudok indulok. - Nevettem fel az elképzelésein.
-Köszönöm. - Tette le.
BamBam találkozott egy régi ismerősével, és vele
beszélgetett már jó ideje, így rossz érzés volt elhúzni onnan a fiút.
-Mi az Yun? Máris indulni kell? - Billentette oldalra a
fejét a barátom.
-Danbival van találkozóm. Úgy érzem valami nagy bejelentés
lesz, szóval mennem kellene. - Néztem fel rá.
-Egy pillanat, és elbúcsúzok, aztán mehetünk. - Bólogatott.
Gyorsan elköszöntünk mindenkitől, aztán siettünk le a
kocsihoz.
-Nem tudod mit akarhat? - Érdeklődött a fiú, miközben a
telefonomat nyomkodta.
-Van egy olyan érzésem, hogy valami kettőjük ügye, de
fogalmam sincs. Lehet mamának akarnak valamit a szülinapjára. - Vontam meg a
vállam.
-Akkor elkísérhetlek titeket? Nincs kedvem hazamenni. -
Pörgette az ujjai között a fehér telefonomat.
-Ha családi ügy, akkor jöhetsz. - Vonogattam a vállam.
-Ha lányos ügy ígérem lelépek. - Vigyorgott. - Vagy
választok neked ruhát, ha szeretnéd. - Pillantott felém, kissé perverzen.
-Danbinak kell valami ruha. - Néztem rá vissza, majd újra az
utat figyeltem.
-Attól még vehetsz magadnak valamit. - Dobolt a telefonomon.
-Majd meglátjuk. - Zártam le a témát.
Ahogy az arcán láttam megindult a fantáziája, de nem akartam
tudni miről álmodozik.
A pláza mélygarázsában leparkolva megcsörgettem Danbit, hogy
merre van, majd az általa elmagyarázott hely felé vettük az irányt. BamBam
újfent betörőnek öltözött, és én is felvettem egy maszkot, csak hogy ne nézzen ki
olyan hülyén mellettem a fiú.
A második emeleti kajáldáknál meg is találtuk Danbit és a
bátyámat.
-Na, nekem is lesz társaságom! - Ugrott fel Yongi, majd jól
meglapogatta BamBam hátát. - Gyere, úgy is be akartam ülni egy filmre. - Húzta
el tőlünk, és már indultak is a mozi felé.
-Ez gyors volt. - Nézett utánuk Danbi. - Innentől számolva
két óránk van ruhát nézni. - Állt fel a székből, majd a másik irányba kezdett
húzni.
-Amúgy mi folyik itt? - Érdeklődtem, mikor elhaladtunk
néhány ruhabolt mellett, már a harmadik emeleten.
-Azt szerettük volna, ha te tudnád meg elsőként, a
családból. - Kezdte Danbi. - Két hete a bátyád... Huh... - Torpant meg egy
esküvői ruhaüzlet előtt. - Ide jöttünk. - Közölte, majd belépett az üzletbe.
Tágra nyílt szemekkel követtem.
-E-e-ez most mégis mi? - Kérdeztem néhány fokkal magasabb
hangon a ruhák között nézelődő idősebb lányra nézve.
-Tudom, hogy sokkoló lesz. - Nézett rám mosolyogva Danbi. -
Szóval Yongi két hete megkérte a kezem...
-És igent mondtál? - Kérdeztem hirtelen, a saját magamtól
vártnál sokkal lelkesebben.
Danbi aprót bólintott, mosolyogva, mire odaszaladtam hozzá,
és átöleltem.
-Lesz egy sógornőm! - Ujjongtam, kissé visszafojtva magam,
hogy ne zavarjam a többi vásárlót.
-De ez még nem minden. - Tolt el magától Danbi, majd
komolyabbra fordította a szót. - Azóta történt egy-két dolog... - Sóhajtott.
-És nemet akarsz neki mondani? - Kerekedtek ki újra a
szemeim.
-Dehogy! - Rázta a fejét a lány. - Arra a dologra
gondolok. - Célozgatott.
-Igen, és? - Húztam fel a szemöldököm. Nem igazán voltam
kíváncsi arra, hogy hogyan hemperegnek és mikor.
-És pozitív lett a teszt. - Mosolyodott el megint.
Kellett néhány másodperc, hogy leessen mit is mondott.
Akkora szemekkel nézhettem rá, hogy már én féltem, hogy kiesik a szemem. Az állam
valahol a padlót súrolhatta.
-Tehát... - Szedtem össze magam. - Lesz egy sógornőm... és
nagynéni leszek? - Pislogtam nagyokat, majd a lány hasára vezettem a
tekintetem. Persze, ugyan olyan volt, mint mindig, hiszen még az elején
lehettek, de akkor is.
-És egy hónap múlva szeretnénk megtartani az esküvőt. -
Bólogatott mosolyogva.
-Na de várjál! - Vettem el tőle azt a ruhát, amit felém
nyújtott. - Akkor most mindent meg kell csinálnom, amire azt mondtam, hogy majd
akkor, amikor Yongi házasodik?
Danbi erre felnevetett, majd egy újabb ruhát adott a
kezembe.
-A nekünk tett ígéreteket hanyagolhatod. - Mosolygott.
Néhány ruhát felpróbált, de egyik sem igazán tetszett neki,
így átmentünk még három másik üzletbe. Amíg Danbi válogatott a szebbnél-szebb
ruhák között, addig én emésztettem a történteket. Nagynéni és sógor leszek
nemsokára.
Visszaérve a találkozási ponthoz BamBam és Yongi már ott
vártak minket, valószínűleg nagyban a filmről tárgyalva.
-Na, hogy ment? - Érdeklődött a bátyám, mikor odaértünk
hozzájuk.
-Csak egy kicsit vagyok kiakadva. - Közöltem vele, majd
levágtam magam BamBam mellé, mint egy durcás kisgyerek.
-Ha te ennyire kiborultál mama mennyire lesz ki? - Sóhajtott
gondterhelten Yongi.
-Időben szóljatok neki. - Néztem fel a jegyes párra. - Ma
nem alszok otthon, szóval tiétek a pálya. - Állta fel, majd magam után húztam a
barátomat.
-Úgy érzem lemaradtam valamiről. - Motyogta BamBam a
liftben.
-Csak annyiról, hogy sógornő és nagynéni leszek. -
Trappoltam az autóig, mikor kiszálltunk a felvonóból.
A fiú kikerekedett szemekkel nézett rám, majd, mikor
beindítottam a motort, sóhajtott egyet.
-Én is ennyire ideges leszek, amikor valamelyik bátyám
bejelenti, hogy házasodni készül?
-Nem vagyok ideges. - Morogtam, bár magamnak mondtam ellent.
Csendben voltunk, és hallgattuk az esti forgalom zaját, míg
el nem értünk a belvárosi lakásomhoz.
BamBam ledőlt az ágyra, én pedig a feje mellé ültem. Kis idő
múlva feltápászkodott, és odaült mellém, miközben átkarolt.
-Nem rossz dolog ez. - Motyogta a hajamba, miközben ujjaival
a hátamat simogatta.
-Soha nem mondtam ilyet. - Sóhajtottam. - Csak... fogalmam sincs
mi van velem. Összeházasodnak, és jövőre, tavasz végén már gyerekük is lesz.
-Biztosan csak azért érzed így, mert hirtelen jött ez az
egész. - Simogatta a vállam. - Van ez így. Nekem is hasonlóan ellentmondásos
érzés volt, amikor Michael bejelentette, hogy Busanba költözik, aztán bemutatta
a jegyesét nekünk. De szerintem nagyon jó mindkettőjüknek, hogy már ilyen
fiatalon tudják mit akarnak.
-Legalább felelősséget vállalnak a tetteikért. - Motyogtam.
-Figyelj, még a baba előtt össze akarnak házasodni, az azt
jelenti, hogy mindketten komolyan gondolják. Jó szülők lesznek. - Mosolygott,
miközben a hajammal játszott.
-Remélem sikerül beszélniük mamával. - Suttogtam.
-Dae néni szereti őket, biztos nem fogja ellenezni a dolgot.
Felnőttek már.
-Mi is felnőttek vagyunk. - Közöltem vele. Ettől még nem
lesz más az ő dolguk.
-Hát... gondoltam egy-két dologra. - Súgta a fülembe, majd
egy csókot nyomott a nyakamra.
A csiklandós érzés miatt felnevettem, mire tovább folytatta
a "kínzásomat". Egyre több puszit nyomott a nyakamra, majd a fülem
mögé, amitől még inkább nevethetnékem támadt.
Annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult. A végére a
fiú letepert az ágyra, és egymás mellett nevettünk.
-Ha már esküvőnél tartunk szólhatnánk YuGyeomnak. - Nevetett
még mindig a fiú.
-Gondolom már elkezdtek valamit szervezni, ha Danbi ruhát
néz magának. - dőltem a mellkasára.
A hajamat kezdte fésülgetni az ujjaival.
-Remélem jobb szülők lesznek, mit apáék. - Suttogtam.
-Hagyd már a negatív gondolatokat! - Ütötte meg gyengéden a
vállam. - A kis porontynak lesz a legjobb nagynénije, aki lehet a világon!
-Szóval nagynéni leszek, és sógornő, és nemsokára megyünk
esküvőre...
-Remek munkahelyed van, anyáék tavasszal jönnek egy
látogatásra... Egy menyasszony vizitre.
-Hé! - Ütöttem meg a mellkasát. - Még lehet jön valaki, aki
jobb nálam.
-Olyan nincs. - Mormogta a fülembe, majd átkarolta a hátam.-
Nem érdekel, hogy ki mit gondol, de én úgy érzem te vagy az első igazi
szerelmem.
-És Yonga...? - Kérdeztem halkan, hiszen azt állította egészen
eddig, hogy a nővérem volt az első szerelme.
-Lehet, hogy ő volt az első, de úgy érzem te vagy az igazi.
- Suttogta, mire nagyot dobbant a szívem.
Jobban hozzábújtam, és beszívtam az illatát, ami a mindent
jelentette számomra.
Úgy éreztem, az életemben Ő a legjobb dolog, amit kaptam.
~VÉGE~
Végszó
Hát, elérkeztünk ennek a történetnek a végére...
Köszönöm, hogy követtétek, és olvastátok!
Remélem sok szép pillanatot képzeltetek el a szereplőinknek,
hogy bele tudtátok magatokat élni a történetbe! Nagyon igyekeztem, és úgy érzem
ez egy egészen jó (és egészen befejezett) fanfiction lett. :)
Köszönöm a kommenteket, hálás vagyok értük! Komolyan,
hatalmas erőt adtatok folyamatosan a következő rész írásához! Nagyon
köszönöm!!! Szörnyen hálás vagyok nektek! És őszintén boldog, hogy ennyire
tetszett nektek ez az irományom, amire úgy érzem tényleg azt mondhatom, hogy
eddigi életem legjobb folytatásos története lett.
Hogy mi történt velük ezután?
Ezt már a TI fantáziátokra bízom, hiszen eredetileg is
nagyjából eddig terveztem a történetet (majdnem bele is fért az elképzelt 50
részbe). Nem tervezek most sem folytatást, mert nem akarom a végtelenségig
húzni, és unalmas dolgokról írni, esetleg (később) félbehagyni meg főleg nem.
Sajnálom, de nekem is nehéz elengednem őket :(
Szeressétek továbbra is a GOT7-t, legyetek IGOT7-ök!
Vajon megtalálja e azt a lányt, akibe kiskorában
szerelmes volt? Aki ellopta az első szerelem címét másoktól? Akinek 6 éves
korában azt ígérte, hogy feleségül veszi? És akivel azóta nem találkozott, hogy
a kislány elment a szüleihez?
Nos, TI hogy gondoljátok? Megtalálta?
Egyéb történeteimet a
byulwoofanfiction.blogspot.hu
-n találjátok, illetve tervezek egy következő történetet is, a Bangtan Boyssal,
arról pedig majd mindent idejében...
Köszönöm, hogy olvastatok! (és hogy ezt a végszót is
elolvastátok)
~Annyeong
Lee Byul Woo :)
