Chapter 25.

GOT7 Fanfic

Chapter 25.

BamBam

Soha nem izgultam még ennyire a suli miatt... Talán még érettségi előtt sem izgultam ennyire. A debütálás előtt sokkal idegesebb voltam, de az nem a sulihoz tartozik.

Azt hittem rosszul leszek, ahogy beléptünk YuGyeommal a kijelölt terembe.

Yun már ott ült az egyik padban, és ránk mosolygott, ahogy meglátott minket. Kissé lenyugtatott a jelenléte, de nem eléggé.

Igazából tök ismeretlen arcok is voltak a teremben, akiket sehová sem tudtam tenni. Pár lánynak felcsillant a szeme, és ahogy elmentünk mellettünk, összesúgtak a hátunk mögött: "láttad? A GOT7-es YuGyeom és BamBam." "hogy kerülnek ezek ide? JB miért nincs itt?"

Csak fintorogtam, és mentem tovább, dongsaeng után. YuGyeom pacsira nyújtotta a kezét, mire Yun belecsapott, aztán leült a lány által foglalt helyek egyikére.

-Szia Bam! - Mosolygott rám, és maga mellé mutatott.

-Megcsalsz, Yun cica?! - Háborodott fel az egyik ismeretlen, aki kettővel előttünk ült.

-Tudod főnök, azt hiszem semmi közünk egymáshoz. - Nézett rá a lány szúrósan, mintha annyira irritálná, hogy legszívesebben megölné. A srácra nézve nekem is beugrott az irodafőnök, az irodaházas filmből. Emlékszek, hogy Koda mondott valamit egy kéthetes kapcsolatról az évfolyamunkról, de nem voltam benne biztos, hogy ő az a srác. Kicsit sem illik Yunhoz. Sőt... egyeltalán nem tudom elképzelni, hogy Yun és ő... Nem. Mint két külön galaxis, akik soha nem találkoznak.

A "főnök" rám nézett, és jól végigmértük egymást. Látszott rajta, hogy gyúrni jár, és hogy nem fázik, ugyanis az izompólóhoz még kicsit hideg van. A haja mint egy kakastaréj, és nagyon-nagyon pici szeme volt. Kétségeim támadtak, hogy vajon kilát-e rendesen. Vagy csak panorámaképet lát.

-Nem ülsz le? - Bökte meg a hátam a lány.

-De, köszi, hogy foglaltál helyet. - Néztem rá vigyorogva, győzedelmesen. A "főnök" fintorgott egyet, és előre fordult. Győzelem! A lányra néztem, aki magában mosolyogva csavargatta az egyik tollának a kupakját. Egy időre elfelejtettem az idegességemet, mert boldogságban úsztam, ugyanis Yun gondolt rám. Az már alapból győzelem, nem?

Lehetséges lenne, hogy megtalálta a kis levelemet? Vagy csak nem akarta, hogy a "főnök" melléüljön?

Lassan a lányra néztem, aki szintén engem figyelt. Az arcáról csak azt tudtam leolvasni, hogy valami boldoggá teszi. Rámosolyogtam, mire szégyenlősen elkapta a tekintetét, és újra a tollával kezdett el játszani.

Olyan cuki, hogy zavarban van! Ezek szerint bejövök neki? Aish! Ideges leszek, ha nem...

-Sikerült tegnap beköltöznötök? - Fordult felém.

-Igen. Megint YuGyeomot kaptam szobatársnak. - Suttogtam, mire elmosolyodott. - De ő legalább nem horkol. - Ezen felkuncogott, mire páran hátrafordultak hozzánk. Nem mintha ekkora hangzavarban észre lehetett volna venni Yun nevetését, de páran megbámultak.

-Én meg hazaköltöztem mamához. És Hei már nem depressziós. - Mesélte. - És beszéltem Yongival. - Szomorodott el. Nem akarom, hogy bármikor is szomorú legyen! Miért ment ki a bátyja Amerikába? Miért vitték el tőle?

-És? Megtudtad mikor jön haza? - Érintettem meg a kezét.

-Nem. Ő sem tudja még. Apa a céggel zaklatja, anya meg a nőügyeivel. - Rázta a fejét. - Még egy ideig nem szabadul.

-Addig vigyázok... vigyázunk rád mi. - Javítottam ki magam. Láttam rajta, hogy észrevette a hibát, és megajándékozott a világ legszebb mosolyával.

-Legyenek szívesek a helyükre menni! - Lépett be az igazgató a terembe. Mögötte pedig egy csomó ember érkezett, köztük az ofő, és ThreeS, meg Bamy.

A két osztálytársunk gyorsan a Yun által foglalt maradék helyekre mentek, és suttogva köszöntek nekünk. Amikor Bamy meglátta, hogy mi ketten egymás mellett ülünk felmutatta a hüvelykujját, és csak vigyorgott.

-Szeretettel üdvözlök mindenkit ezen a fontos napon. - kezdte az igazgató. - Szeretném bemutatni a jövendőbeli szakmai felügyelőiteket, akik rendezése alatt, illetve felügyelete alatt fogtok dolgozni különböző helyszíneken, ahol az eddig tanultakat fejleszthetitek tovább, illetve tapasztalatokat gyűjthettek. - Elsorolta a kettesével álló férfiak és nők neveit, amikre nem nagyon tudtam figyelni, ugyanis Yun közelebb csúszott hozzám, és vele voltam igazából elfoglalva.

-A feladatokat és a forgatókönyvet tőlük fogják megkapni. - Folytatta a diri. - Kérem, hogy ha a nevüket hallják jöjjenek ki, aztán elvonulnak az adott szakmai vezetőjükkel a kijelölt helyre, ahol megbeszélik majd a holnapra, és az elkövetkezendő időkre vonatkozó szabályokat, feladatokat. Fontos, hogy ők fogják meghatározni a szakmai vizsgajegy hetven százalékát, úgyhogy elvárjuk a legjobb eredmények felmutatását a feladatok alatt. - Nézett körbe. Egy kis hatásszünet után megköszörülte a torkát, és belelapozott a papírjaiba. - Most pedig következhet az A osztály felosztása. Ahn ChulChul. - Az említett felállt, és az előrelépő nőhöz ment. - Bae YoungNam. - Megszorítottam a lány kezét, mire félve és idegesen nézett rám, de felállt, és kiment az idősebb férfihez, aki maga mellé állította. Bamy, Eda, YuGyeom és Koda is egy-egy felnőtt mellé álltak. Idegesen vártam a sorsom.

-Kunpimook Bhuwakul. - Szólított a diri. Felálltam, és majdnem hogy remegő lábakkal mentem oda a fiatalabb nőhöz, aki eddig Yun másik oldalán állt.

Felsorolták még a többieket, aztán a diri kiküldött minket az ofővel, és a szakmai akárkikkel együtt, az osztálytermünkbe.

-Nem úgy volt, hogy kettesével leszünk felosztva? - Kérdezte Bamy, mikor beértünk a termünkbe.

-Miért, nem kettesével vagytok? - Nézett körbe az ofő. Hát... ahogy körbenéztem nem éppen kettesével-nek nevezhető volt a felosztás. Mindenki az érte előrébb álló mellett toporgott.

-Nem érzem úgy. - Morogta Koda.

-Akkor elárulom nektek, hogy minden helyről érkezett egy rendező, és egy rendező asszisztens.

-És mi alapján lettünk felosztva? - Kérdezte Chon.

-Láttuk a filmeteket, és az abban alakított szerepeitek szerint választottunk. - Szólalt meg a hapsi, aki mellett Yun ácsorgott. Kedves bácsinak látszott, bár akkor éppen a lány és énköztem állt, úgyhogy nem volt éppen szimpatikus.

-Stoppolós alapon. - Mosolygott a nő mellettem.

-De még mindig nem tudjuk hogy vagyunk kettesével. - Toporgott Hana.

-Hogy mennyire értetlenek vagytok... - Motyogta a Lee tanárnő. Én is csak azért hallottam, mert mellettem állt.

-Szerintem induljunk el a kijelölt terembe, és majd ott mindent megbeszélünk. - Szólalt meg a Hana mellett álló köpcös bácsi, mire mindannyian bólogatni kezdtek.

A mellettem álló nőre néztem, aki csak mosolygott, de nem mozdult meg. Kiment a tanárnő is, meg majdnem mindenki. Kivéve Yunt és a mellette álló bácsit.

-Meglepetés! - Nevetett fel a nő, mire értetlenül néztem rá. Aztán leesett, mire értette, de addigra Yun már a nyakamban volt. Visszaöleltem a remegő lányt, és a hajába fúrtam az arcom.

-Már azt hittem Kodával leszek. - Suttogta.

A nő, és a bácsi mosolyogva néztek ránk, amolyan "diákszerelem, hát nem aranyosak?" fejjel.

Yun elengedte a nyakam, és egymás mellé álltunk.

-Tegeződhetünk, ugye? - Kérdezte a nő, mire bólintottam. - Akkor üdvözöllek benneteket a színház világában. - Tárta szét a karjait. - A rendező úr Park Myung Hee Shi, én pedig Jessica Kim vagyok.

-Yun, és BamBam. - Hajoltunk meg.

-Akkor szerintem üljünk le, és beszéljük meg az elkövetkező időszakot. - Bólintott a bácsi.

Totál meglepődtem, amikor a rendező úr nem a székre, hanem csak simán a pad tetejére ült fel. Jessica, gondolom mivel rajta szoknya volt, ezért egy széket hozott magának, mi pedig Yunnal egymás mellé ültünk szintén egy padra.

-Van egy új darabunk, amibe szükségünk lesz rátok. A forgatókönyvet Jessica majd odaadja, amennyit tudtok tanuljatok meg belőle holnapra, bár ha nem sikerül, nem baj, lesz még rá egy kis időtök. Holnap úgy is csak bemutatkozni fogtok a többieknek. - Igazította meg a szemüvegét. - Valószínűleg a jelmeztervezők fognak leginkább zaklatni titeket, de azon kívül nem nagyon lesz dolgotok. A próbákat jövő héten kezdjük el, úgyhogy addigra a szövegeiteket is kellene tudnotok. - Jessicára nézett, aki folytatta.

-Azt tudnunk kellene, hogy nem vagytok-e valamire érzékenyek, vagy allergiások.

-Én lisztérzékeny vagyok. - Nézett a nőre Yun. - Glutén érzékeny.

-Rendben. Neked, BamBam nincs semmi allergiád, gyógyszerérzékenység, betegségek? - Nézett fel Jessica a kis füzetéből, amibe írt valamit.

-Nincs, szerencsére. - Ráztam a fejem.

-Rendben. Akkor már csak a telefonszámotok, meg minden más elérhetőségetek kell, és ezeket a papírokat kell kitöltenetek. - Nyújtott át Yunnak két lapot. - A hátuljára írhattok elérhetőségeket.

Kaptunk tollakat is, és csendben kitöltöttük az adatokat, és leírtuk az elérhetőségeket.

-Még ma elküldöm majd a címet, ahová holnap jönnötök kell, és az időpontot is. - Mosolygott Jessica, ahogy visszaadtuk neki a papírokat, és a tollakat.

-És azt szabad tudni, hogy milyen szerepeket kapunk? - Kérdezte Yun.

-Persze hogy szabad. Sajnálom, nekem ez már teljesen egyértelmű volt, hogy kik lesztek, azt hittem már ti is tudjátok. Nem pont főszerep lesz, de nagyon fontos szerepet kaptok, egy ifjú hercegnő, és herceg. - Mosolygott ránk a rendező.

-Akik persze szerelmesek. Már el is képzeltelek ott titeket. Remek darab lesz. - Mosolygott Jessica. Két vastag mappát vett elő, és a kezünkbe nyomta. - Holnapra hozzátok azért magatokkal, hátha kell, de nem muszáj cipelnetek.

-Akkor azt hiszem készen vagyunk. - Csapta össze a tenyereit Park shi.

-Holnap találkozunk, sziasztok! - Integetett az ajtóból Jessica.

-Viszlát, és köszönjük. - Hajoltunk meg egyszerre. Jessica még mosolygott magában, aztán kimentek, és kettesben hagytak minket.

-El sem hiszem! - Suttogta Yun. - Papa annyira büszke lenne ránk. - Átkaroltam a derekát ültünkben, mire a vállamra hajtotta a fejét.

-Nézz fel, és mosolyogj! - Emeltem fel a telefonom, mire mindketten belemosolyogtunk a kamerába. - Tök jó kép lett. - Néztem meg a felvételt, mire Yun is elővette a telefonját.

-Még csak ennyi az idő? - Bámulta a képernyőt.

-Van kedved sétálni? - Néztem rá, de mielőtt válaszolhatott volna a telefonom csipogni kezdett.

yu@gyeomgot7 : JB üzeni, hogy amint tudunk menjünk a kiadóba, én végeztem, te merre vagy? a kocsinál várlak.

-Hát, azt hiszem Heivel kell sétálnom. - Motyogta Yun.

-Majd egyszer bepótoljuk. - Mosolyogtam rá. - Vigyázz magadra! - Szorítottam magamhoz, aztán a vállamra kaptam a kabátom.

-Holnap találkozunk! - Nézett utánam. Küldtem neki egy puszit, aztán kisiettem a teremből.

A parkolóban YuGyeom az autó mellett szobrozott.

-Nem mondom, hogy gyors voltál, mert nem lenne igaz. - Fintorgott.

-Bocs, ez van. - Vontam vállat.

Mindketten beültünk, aztán indítottam.

YuGyeom a rádióval szórakozott, és talált valami adót, amin éppen Chris Brown-hoz valami köze volt a zenének.

Tisztára, mintha ültében akart volna táncolni. Próbáltam az útra koncentrálni, de a végén röhögő görcsöt kaptam tőle.

Még akkor is röhögtem, amikor a kiadóhoz értünk.

-Hagyd már abba Hyung! - Mérgelődött, miközben fellifteztünk.

-Ez kész! Nem bírom! - Nyitottam be a próbaterembe, ahol a többiek éppen a földön terültek szét. YuGyeom teljesen besértődött, én meg a földre estem röhögés közben.

-Mi a jó fene van veletek? - Kérdezte Mark.

-Hyung, szólj rá, kiröhög, amiért táncoltam!

-Bocs Gyeom Brown, de... - Kezdtem, de nem bírtam befejezni.

-A kocsiban táncoltál? - Kérdezte fapofával Jr, de már Jackson is mellettem fetrengett.

-És akkor mi van? - Háborodott fel a maknae.

-Légy tisztelettel az idősebbekre! - Szólt rá JB.

-Oké, Hyung. - Morogta, és leült.

-Na, mi volt máma? Meghúztad már a csajod? - Kérdezte Mark, mikor abbahagytam a röhögést.

-Egy csapatban vagyok Yunnal. - Vigyorogtam.

-Én meg Kodával. - Bólintott YuGyeom.

-Jó csaj? - Érdeklődött Jackson a maknaera nézve.

-Koda? - Kérdezte JB. - Mióta vagy te homokos? - Bámult Jacksonra.

-Honnan tudjam ki az a Koda? Yunt is csak azért tudom, mert jó csaj, és a szomszédunk volt. De főleg azért, mert a szomszédunk volt. - Vonogatta a vállát, közben a sapijával játszott. - Meg mert jó csaj, és mert BamBam öcsém szerelme.

-Jussunk már túl ezen! - Nézett a plafonra YoungJae.

-A lényeget, aztán próbálnunk kell. - Bólintott Junior.

-Találkoztunk a színház rendezőjével, és az asszisztensével, elmondták, hogy mi lesz holnap, és Yunnal vagyok egy csapatban, tehát vele fogunk szerepelni az előadáson.

-Köszönöm. YuGyeom? - Nézett rá JB.

-Mellékszerepet kaptam Kodával egy filmben. A rendező szerint lesznek ott jó csajok. Ennyi.

-Nos, akkor próba! - Adta ki a parancsot JB.

Elég sokáig próbáltunk, és már késő volt mire hazaértünk a pici lakásunkba. Jessica még a próba alatt elküldte azokat, amiket megígért. Hazafelé a kocsiban, beírtam a GPS-be merre is van... Otthonról nincs messze, így nem kellett korai ébresztőt beállítanom.

Ahogy hazaértünk eldőltem a földön, és azonnal elaludtam úgy, ahogy voltam.

-másnap reggel-

A telefonom csörgésére keltem. Minden tagom elzsibbadt a földön való fekvéstől, és nagyon fájt a hátam.

Kitapogattam magam mellett a telefonom, kinyomtam az ébresztőt, és feltápászkodtam a földről. Hyungok mindenfelé feküdtek a lakásban, ki a kanapén, ki az ágyán ki a földön...

Próbáltam átlépni őket, és úgy eljutni a fürdőbe, de megbotlottam Jr karjában, és majdnem fejbe rúgtam. De Hyung nem ébredt fel, olyan volt, mint egy krumpliszsák.

A fürdőben összeszedtem magam, aztán felvettem a kabátomat, cipőmet, maszkot, napszemüveget, sapkát, meg sálat... JB nem engedte, hogy elvigyem a kocsit, mikor ilyen közelre kell csak mennem. Yunnak már messzebb van a színház...

Kibattyogtam a lépcsőházban a lifthez, aztán leérve a földszintre gyalog indultam a színház felé. Útközben beugrottam egy boltba, kaját venni, amit utam céljáig elfogyasztottam.

Egész gyorsan oda értem, és hál' Istennek senki nem figyelt fel rám.

A színház épülete előtt megálltam. A parkolóban sehol sem láttam Yun autóját, úgyhogy megcsörgettem a lányt.

-Hali. - Vette fel. A háttérben zúgás, és dudaszó hallatszott.

-Szia, merre vagy? - Kérdeztem, és az órámra néztem.

-Nemsokára ott leszek a színháznál. Még egy-két perc. - Válaszolt vidáman. A hangjától én is felvidultam, és a maszk alatt mosolyogva vártam, hogy megérkezzen.

Mikor megláttam Yun kocsiját befordulni a parkolóba boldogság terült szét bennem, és lüktetni kezdett az ereimben. A lány fél percen belül ott volt mellettem.

-Komolyan, minek öltözöl be ennyire? - Nézett végig rajtam.

-Gyalog jöttem. - Vontam vállat, mire bólintott. Közben végigmértem a lányt: fekete farmer, szintén fekete kabát, és világoskék sál, farmerszínű hátizsák. A fején napszemüveg, és a haja a szokásos kontyban.

-Legalább a szemüveget vedd le! - Kérte, mikor befelé indultunk. Megtettem amit kért, mire  rám mosolygott. Ő is levette a fejéről a napszemüvegét, és a táskájába tette.

A portán ott várt minket Jessica.

Köszönés után elirányított minket az öltözők felé.

A színház furcsán kihaltnak látszott, a takarítónők porszívóztak, meg egy fekete kabátos valaki rohangált össze-vissza, és láttunk két embert, akik elmélyülten beszélgettek.

-Volt időd átolvasni a forgatókönyvet? - Kérdeztem a lányt, aki a falakon lévő nagy színészek képeit bámulta, ahogy elhaladtunk mellettük.

-Nagyon tetszik a darab. - Mosolyogott rám. - És nagyon jó szerepet kaptunk. Bár.. - Akadt meg, és lehajtotta a fejét.

-Gyertek, gyerekek! - Szólt hátra ránk Jessica vigyorogva, mikor lassítottam, hogy Yun mellett mehessek.

-Mi van? - Érintettem meg a lány lelógó karját.

-Majd elolvasod, és megtudod. - Mosolyogott rám titokzatosan, de kissé elpirult.

Jessica benyitott egy ajtón, mi pedig őt követve bementünk.

Minimum harminc, ha nem több, szempár szegeződött ránk.

-Ők itt az újoncok, Yun és BamBam. - Nevünket meghallva meghajoltunk. Jessica ennyivel elintézte a bemutatásunkat az ott lévő embereknek, majd hozzánk fordult. - Sajnos nincs elég időm bemutatni mindenkit, de biztos vagyok benne, hogy annyi idő alatt, amit itt töltötök, mindenkit megismertek majd. - Megnézte a papírjait, és intett, hogy kövessük. Gyorsan meghajoltunk, és a sutyorgások közepette elhagytuk a termet. Nagyjából olyanok lehettek, hogy "diákszerelem..." "hát nem aranyosak?" "nekem is volt ennyi idősen barátom, bár akkor már eljegyeztük egymást" meg egyebek.

Jessica végigvezetett a színházban, és mindent megmutatott.  Találkoztunk a rendező úrral is, de utunk végén a jelmeztervezőknél kötöttünk ki. Egy nagy, kupis teremben.

Yunt kicsit arrébb hívták, és kérdésekre válaszolgattunk. Aztán meg egy helyben kellett állni úgy tíz percig, amíg mindent lemértek rajtunk, amit kellett.

Mikor én végeztem odasunnyogtam a lányhoz, akinek közben kibontották a haját, és azt csodálták. Vagyis az egyik nő őt fésülgette, a másik pedig egy füzetben lapozgatott.

-Parókát szeretnél, vagy átfessük majd a hajad? - Kérdezte a lapozgatós nő, aki végül megállapodott pár színes rajznál.

-Olyan barna lenne, mint a barátod haja. És talán a festés jobb lenne. - Mutatott rám egy fiatalabb férfi, aki szintén Yun mellett ácsorgott, és ő is a haját vizslatta. Yun egy darabig mustrálta a hajam színét aztán lejjebb siklott a szemével, és a tekintetünk összekapcsolódott. Elmosolyodott, és visszafordult, majd bólintott.

-Tetszik a szín, szóval akár festhetik is.  - Mosolygott rám.

-Rendben. - Írt valamit a papírjaira a férfi.

-A magas sarkú cipőkkel hogy állsz? - Kérdezte a lányt fésülgető nő.

-Tudok benne menni, de nem igazán vagy velük jóban. - Nézte a cipőket a lány, amik egy polcon sorakoztak.

-Melyikkel szeretnéd kezdeni? - Kérdezte a lapozgatós nő, mire Yun egy nagyot sóhajtott.

Levette a bakancsát, és belelépett az első cipőbe, amit eléraktak. Aztán felállt, és a jelmeztervezők kérésére sétálni kezdett benne.

Nagyon jól állt neki a cipő. Igaz, hogy piros volt, ami nem pont illett a kék blúzához, de nagyon csinos volt. Kiemelte hogy milyen formásak a lábai.

A következő cipőnek már valamivel magasabb volt a sarka mint a pirosnak. Az meg aztán... Nagyon jól nézett ki benne. Meg úgy alapból Yun. Értem én, hogy nem az ő stílusa, de többet hordhatna ilyen cipőt. Eszméletlenül jól állt neki.

Hatalmasat nyeltem, amit azt hiszem páran észrevettek, mert a két nő, aki ott volt elvigyorodott.

Az utolsó cipőben (egy eszméletlenül magas sarkúban, amiben azt hittem, hogy menni sem fog tudni) ahogy lépett kibicsaklott a bokája, és majdnem elesett. A jelmeztervező férfi és én is felé kaptam, de Yun az én karomat kapta el esése közben, és sikerült megtartanom.

-Jól vagy? - Kérdeztem, mikor kilépett a cipőből.

-Nagyon fáj. - Suttogta összeszorítva a szemét, majd az ajkába harapott. Rám támaszkodva felemelte a fájós lábát.

-Akkor maradunk a majdnem ekkoránál. - Szögezte le a nő. Valamit írt, addig a férfi elment, majd visszatért egy tálka vízzel, meg fáslival.  Yun betekerte a bokáját.

Miután bekötötte a lábát tovább kellett mennünk egy másik terembe, ahol mint egy próbababát, úgy méregettek le minket. A lányt egy nő elvitte egy másik terembe, én meg egyedül maradtam egy szintén idősebb, őszes hajú nővel. Ő is mindenfélét kérdezett, meg magyarázott sok mindent. Nem tudtam rá figyelni, csak azt az ajtót bámultam, ami mögött Yun eltűnt.

Aztán le kellett vennem a pólómat, és rám próbált mindenféle ingeket, pólókat, meg köpenyeket. Úgy éreztem magam, mint egy öltöztetős játék baba.

Mikor én végeztem, és a nő elment, Yun még nem jött ki a másik teremből, vagy szobából, ahová egy idősebb nő kíséretében ment be. Remélem kíméli a bokáját.

Kopogtam az ajtón, ami elválasztott a lánytól, majd benyitottam.

A lány háttal állt nekem, egy hátul derékig kivágott hosszú aranyszínű ruhában. A haját újra összefogta, és egy korlátnak támaszkodott. A nő szája tele volt gombostűkkel, és úgy igazgatta a ruhát.

-Itt fent még be kell venni belőle, de a hossza tökéletes, és a mérete is majdnem jó. Mellben lehet, hogy kicsit szűk... Nem nyom, édeském? - Vette ki a köteg gombostűt a szájából.

-Egy kicsit szorít a felső. - Vallotta be a lány.

-Hát, édeském, a tökéletes alakodhoz fogható nincs. Hétfőre megcsinálom neked. Mázlista egy barátod van. Nem kérte még meg a kezed? Kár lenne elszalasztania egy ilyen szépséget. Olyan aranyosak is vagytok együtt. - Áradozott a nő, miközben egy mérőszalaggal éppen lenért valamit. Aztán egy tiarát tett a lány fejére. - Szerintem most már megnézheted magad. - Lépett egy szekrényhez, amit aztán kihajtogatott, és egy hatalmas tükör lett belőle.

A lány elölről még jobban nézett ki. A ruha kiemelte a karcsúságát, és a domborulatait. Egyszerűen tökéletesen nézett ki.

-Ó, hát a vőlegényed is megérkezett! - Kiáltott fel örömmel a nő, mikor meglátta az ajtókeretnek támaszkodó énemet. Gondolom elég bambán ácsoroghattam, mert elnevette magát.

-Gyere beljebb, már úgy is végeztünk! - Invitált beljebb. Yunnal a tükörben találkozott a tekintetünk. Pár percig a tükrön keresztül szemeztünk, aztán a nő egy torokköszörüléssel figyelmeztetett, hogy még dolga lenne.

-Idekint megvárlak. - Léptem hátra, és becsuktam az ajtót. Még pont láttam, ahogy a lány rám mosolyog.

Odakint leültem egy fotelbe, és körbenéztem. A fogasok, és ruhahalmok, mérő szalagok, ruhatervek kupacai között észrevettem Yun táskáját, amiből kilógott egy vastag füzet. Kihúztam a forgatókönyvet, és olvasni kezdtem.

Tényleg jó a történet, nagyon tetszik. Már csak a száraz szöveg is tetszett. De ha eljátsszuk úgy, ahogy a rendező elképzeli... Márpedig a rendező nagyon jól ért a dolgához, az biztos, akkor egyszerűen tökéletes lesz a darab.

Yun kijött a szobából, az idős nő kíséretében, aki aztán elbúcsúzott tőlünk. A lány kihúzta a kezemből a forgatókönyvet, és visszarakta a táskájába.

-Indulhatunk haza. - Mosolygott.

-Fáj még a bokád? - Néztem a bekötött lábára, amit valahogy sikerült beleerőszakolnia a bakancsába. És pont a jobb lába...

Csak vágott egy grimaszt, és egy kicsit bicegve, de elindult az ajtó felé.

Elettem tőle a táskáját, és én vettem a vállamra. Gondoltam arra is, hogy az ölemben viszem ki a kocsiig, de nem engedte.

Hazakíséretem, helyesbítve vezettem helyette a házukig.

A kapuban akartam tőle elbúcsúzni, hogy még elérjem a buszt is, de végül felkísértem az ajtajukig. Nem akartam tőle elszakadni, és kerestem a módot arra, hogy még ne kelljen hazamennem.

Megöleltem, és a hátát simogattam.

-Csodálatos voltál ma. - Suttogtam a fülébe.

-Áll még a hétvége? - Kérdezte mosolyogva.

-Persze. - Néztem rá vigyorogva. Belül meg őrjöngtem a boldogságtól. - Majd idejövök érted, hogy ne kelljen sokat sétálnod. - Néztem le a bokájára. - De most már menj be, és kíméld a bokád! - Intettem az ajtó felé, mire megint rám mosolygott.

-Cuki vagy, hogy aggódsz értem. Három perc múlva itt a buszod, amivel hazamehetsz. Vigyázz magadra, és köszönöm, hogy segítettél. - Suttogta, és egy puszit nyomott az arcomra, aztán bebotorkált. Ahogy becsukta az ajtót megpillantottam a fehér szőrgombóc Heit is, aztán csak a feketére festett fát bámultam.

Mint egy idióta, álltam ott a csukott ajtó előtt. Aztán észbe kaptam, és rohanni kezdtem a buszhoz. Még éppen időben kaptattam le a lépcsőn, és fel tudtam szállni.

Senki nem láthatta a letörölhetetlen vigyorom a maszk alatt, de boldog voltam, és az az egy érdekelt. Úgy éreztem Yun a legtökéletesebb lány a világon, és alig vártam, hogy megláthassa azt, amivel készültem neki.