Chapter 32.

GOT7 Fanfic

Chapter 32.

Yun

Valahogy nagy nehezen sikerült elkészülnünk időben. Aztán a buszokkal, amikkel a reptérről jöttünk, eljutottunk nagyjából egy órányi utazás után egy nagy koncertcsarnokhoz.

Reggel hét óra körül volt mikor odaértünk. A GOT7 délig próbált a színpadon, és állították be nekik a mikrofonokat. Utána egy vagy másfél órát pihenhettek, és felfalhattak mindent, ami ehetőt találtak a csarnok környékén. Volt egy kanapé, ahol BamBam az ölebe feküdt, és az evés utáni időt alvással töltötte. Én nem igazán voltam fáradt, és talán jobban izgultam miattuk, mint ők maguk.

Vicces volt a helyzet, ugyanis az egész csapatnak BamBamre kellett támaszkodni, mivel ő fordította nekik, amit az ottani dolgozók mondtak. Én is értettem egész sok mindent, aminek örültem, így legalább nem vesztem el az épületben, amikor a mosdókat kerestem.

A pihenőidő után a fiúk fotózásra mentek, majd újra ettek, aztán átöltöztek, megcsinálták a hajukat, utána BamBam néhány szót megtanított nekik thaiul.

Este fél nyolckor beengedték a rajongókat a nézőtérre. A sminkelés után a GOT7 tagok megkapták a mikrofonokat, aztán felmentek a színpadra.

Én a managger mellett álltam, és oldalról néztem a csodálatos műsorukat. Tényleg nagyon jók voltak.

-Ilyenkor látom a munkánk gyümölcsét. - Szólalt meg mellettem Choi Seung Hoon, a managgerük. - Ez a legjobb érzés.

Én csak bólogattam, és néztem, ahogy táncolnak és énekelnek. Annyira csodálatos, hogy ekkora energiával vetik bele magukat a koncertbe. A rajongókat is feltöltik energiával, és feledhetetlen élményt nyújtanak nekik. Egy picit ráláttam a nézőtérre is, ahol a rajongók teli torokból énekelték velük a dalokat, vagy a nevüket kántálták. Annyira aranyosak voltak a sok zászlóval meg táblával. A lassabb számoknál énekeltek, és a táblákat lengették, a gyorsabbaknál pedig ugráltak és úgy énekeltek. Láttam olyan lányt is, aki örömében elsírta magát.

A fiúk a kétórás koncert után izzadtságtól csapzottan, fáradtan, éhesen és szomjasan, de boldogan jöttek le a színpadról. Mindegyik arcáról letörölhetetlen volt a vigyor. Gyorsan megtörölköztek, és megszárították magukat, ettek, jó sokat ittak, befújták magukat dezodorral, majd mentek aláírást osztogatni. Én az öltözőben maradtam, ahol fulladozni lehetett a hétféle dezodor szagától. Végül nem bírtam, és kimentem a folyosóra.

Összefutottam az egyik fotóssal, aki felhívott egy kis terembe, ahonnan rá lehetett látni a fiúkra, akik egy hosszú asztalnál ültek, és a rajongóknak osztogatták az aláírásokat és a pacsikat.

A fotós onnan kapta le őket, és a rajongókat, én meg az üveges fal mellett ültem, és lestem őket. JB ült a legszélén, és éppen egy plüssmacit ölelgetett, amivel lefotózta a rajongója, és a másik fotós is aki ott szaladgált mellettük. Mellette Junior ült, aki próbálta magát megértetni egy fekete hajú lánnyal, aki nagyban magyarázott neki. Végül segítséget kért a mellette ülő BamBamtől, akinek a fején már egy aranyos virágkoszorú díszelgett. BamBam mellett YoungJae foglalt helyet és éppen valakivel pacsizott. Mellette Mark ült, aki csak kedvesen mosolygott minden rajongóra. YuGyeom következett, aki majdnem minden rajongónak szívet mutatott, és az ő fején is valami fura fülek voltak, gondolom egy hajpánton. A legszélén pedig Jackson foglalt helyet, aki kirobbanó energiával üdvözölte a rajongókat, és mindegyikkel próbált beszélgetni. Mögöttük a managgerük és a fodrászfiú mászkált, és szedte össze az ajándékokat, hogy ne tornyosuljanak az asztalon. Mögöttük pedig a turnéra készült plakát volt. Gyönyörű összkép volt. A legtöbb rajongó mit meg nem adna azért, hogy onnan leshesse őket, ahonnan én. Vagy hogy az asztalhoz jusson.

Jó sokáig néztem őket onnan, de nem untam meg. Végül a fotós szólt, hogy nemsokára vége, vissza kellene mennem az öltözőbe.

Lefelé a lépcsőn a kis kártyát forgattam a kezemben, ami a nyakamba volt akasztva, hogy a szervezők ne nézhessenek eltévedt rajongónak, és ne dobjanak ki.

Végül egyszeri eltévedés után sikeresen visszajutottam az öltözőbe, ahol kinyitottam ajtót-ablakot, hogy mondhatni friss levegő legyen odabent.

A fiúk érkezését megelőzte két biztonsági, akik a fotósok segítségével cipelték be a rengeteg ajándékot, amit a rajongók adtak a tagoknak. Rá pár perccel megérkeztek a fiúk is. Először YuGyeom lépett be, és ahogy meglátott levette a fejéről a virágkoszorút, és az én hajamra tette.

-Csini vagy, mint egy tündérhercegnő. - Jelentette ki vigyorogva, aztán leült az egyik székre, és bekapcsolta a mellette lévő ventillátort, és élvezte, hogy a hideg a bőrét éri.

Éppen próbáltam levenni a koszorút, amikor megjelent Junior és valamit rászórt a fejemre.

-Hé! - Néztem utána, és csak akkor vettem észre, hogy az ő fejéről is folyik a csillogó por.

Mire BamBam megérkezett úgy néztem ki, mint egy, hogy YuGyeom szavaival éljek: tündérhercegnő. Jackson még a kezembe nyomott egy virágcsokrot is, amit persze azonnal letettem az egyik asztalra. Épp a virágkoszorút próbáltam leoperálni magamról, de beleakadt a hajamba, mikor BamBam átölelt.

-Junior téged is megtalált? - Tette fel a költői kérdést, majd próbálta lesöpörni a hajamról a csillámport, aztán kiszedte a tincseim közül a virágkoszorút.

-Köszönöm. - Tettem le azt is az asztalra a virágcsokor mellé, aztán szétszedtem a kontyom, hogy kirázzam a hajamból a csillámport. Amíg a fiúk átöltöztek én kimentem a folyosóra, és a kistáskámból előhalásztam a fésűmet. Próbáltam kirázni, és kifésülni a csillámport a hajamból, de nem igazán jött össze. Ahogy láttam a fiúknak sem. Mindannyian csillogtak, mikor beszálltunk a buszokba. BamBam kihisztizte a managgernél, hogy had utazzunk együtt, így láthattam a tökéletesen csillogó társaságot.

Mikor elindultunk mindenki bealudt, és BamBam össze csillámporozta a vállam, ahogy odahajtotta a fejét. Azzal, hogy lesöpörjem magamról a csillogó port, a karkötőivel és a gyűrűivel szórakoztattam magam, amíg oda nem értünk a szállásra.

Azzal a lendülettel, ahogy BamBam belépett a szállodában a szobaajtón be is dőlt az ágyba. Előkotortam halkan a bőröndömből a fürdőszobai dolgaimat, aztán hajmosással és zuhanyzással próbáltam eltávolítani magamról a kis csillogó vackokat. Egész jól sikerült. Miután felöltöztem és megszárítottam a hajam, kiráztam a ruháimból is a csillámport a zuhanyzóba, aztán eltüntettem őket a lefolyóban.

A szobában a fürdőből kiszűrődő fényben megkerestem a takarót, és kivittem BamBam cipőjét az előtérbe, mert majdnem elestem benne. Lekapcsoltam a villanyt, és a sötétben tapogatózva jutottam el az ágyig. Már kezdett a szemem hozzászokni a sötéthez, így az ágyra dobott takarót már megtaláltam.

Ahogy betakaróztam megéreztem BamBam karját a derekamon. Láttam, ahogy megemelkedik, és az oldalára fordul. Egy puszit nyomott a számra, aztán a nyakamhoz fúrta a fejét. Hallgattam a szuszogását, miközben a derekamat ölelő karját simogattam, majd valamikor én is elaludtam.

Arra ébredtem reggel, hogy valami nagyon nehéz van a hasamon. És hogy nem bírok rendesen levegőt venni.

Ahogy nyöszörögve kinyitottam a szemem láttam a szobába beszűrődő fényben, hogy BamBam kispárnának használja a hasam. Nem akartam felkelteni, de végül mégis felébredt, amikor a párnát akartam elérni az ágy másik oldalán.

-Már reggel van? - Nyöszörögte, miközben kócos fejét felemelte onnan, ahol eddig pihentette. Én egy mély sóhajjal nyugtáztam, hogy rendesen kapok újra levegőt.

-Még alszunk. - Ültem fel, és nyúltam el az ágy másik felébe a párnáért. BamBam is feltornázta magát, és mikor elhelyeztem a párnát a fejem alatt odabújt mellém.

-Aludj jól Yun-ah. - Motyogta csukott szemmel. A fejem felé fordítottam, és így aludtunk vissza.

JB hangjára ébredtünk fel valamikor tizenegy körül.

-Mi van már? - Morogta BamBam, és a fejére húzta a takarót, amit gőzöm sincs honnan kapart elő. Én ülő helyzetbe tornáztam magam, és úgy néztem az álmos szemű JBre.

-Egy óra múlva indulunk a következő koncert helyszínére. - Túrt a hajába ami nem kis meglepetésemre csillogott a lámpa fényében. - Készüljetek el. - Aztán kiment a szobából. Kidörzsöltem a szememből az álmot, és megdörzsöltem az arcom is. Aztán a takaróval a fején alvó fiúra néztem. Aztán megakadt a szemem egy csillogó valamin.

-Még ez is csillámporos lett. - Nevettem fel, mire BamBam lehúzta a fejéről a paplant, és odanézett, ahol a kezem volt. Ahogy az álmos fejére néztem még inkább nevethetnékem lett. Aztán a kócos, csillámporos haja...

-Most meg mi van? - Nézett rám fáradtan.

-Annyira aranyos vagy... - Nevettem, mire feltornázta magát ülő helyzetbe. A következő pillanatban már az ágyhoz szorított. Az orrunk összeért, de a nevetést még mindig nem tudtam abbahagyni. - Olyan csillogó egyéniség lettél... - Söpörtem le az arcáról egy csillámló pöttyöt.

-Te most viccet űzöl belőlem? - Kérdezte mély hangon, teljesen komolyan.

-Nem én voltam. Juniort okold. - Vigyorogtam, miközben vállat vontam, már amennyire meg tudtam mozdulni.

-Nem tudod kivel kezdesz ki. - Morogta, és még közelebb hajolt az arcomhoz.

-A szerelmemmel. - Válaszoltam, mire lassan elmosolyodott. - Oppa ne haragudj rám! - Kértem és próbáltam aranyos arcot vágni, mire egy puszit nyomott a számra.

-Ki tudna rád haragudni? - Suttogta, és megsimította a nyakam.

-Tudnék jó pár embert mondani. - Fintorogtam.

-És kit érdekelnek ők? - Morogta, majd egy érzelmes csókot váltottunk, aztán a homlokomnak döntötte a sajátját.

-Jól hallottam, hogy Oppa-nak hívtál? - Kérdezte egy kis idő után.

-Köszönöm, hogy elhoztál ide Oppa. - Suttogtam, mire széles mosoly terült szét az arcán.

-Meg tudnám szokni, hogy így hívsz. - Mosolygott.

Valaki kopogott az ajtón, így BamBam legurult rólam, aztán az ajtóhoz ment.

-Igen? - Nyitotta ki.

-Üzentem JBvel, hogy igyekezzetek. - Hallottam a managger hangját.

-Tudom Hyung, készen leszünk. - Válaszolt neki a fiú.

-Csipkedjétek magatokat. Fél órátok van. - Odamentem a bőröndömhöz, és előkerestem egy normálisnak mondható felsőt, és alsót.

-Oké. - BamBam becsukta az ajtót, aztán visszajött hozzám. - Mehetek a fürdőbe? - Kérdezte, miközben a saját bőröndjéből szedett ki pár dolgot.

-Persze. Csak siess. - Mosolyogtam rá, mire eltrappolt a fürdő irányába.

A ruháim között válogattam, de az Istenért sem tudtam kitalálni, hogy mit vegyek fel. Hülyén hangozhat az én esetemben, mivel soha nem szokott ilyen problémám lenni, de akkor mégis hatalmas tehernek éreztem a ruhaválasztást. Végül két felső variáció mellett döntöttem, de azok közül nem tudtam választani. Így felvettem a fekete csőfarmert amit viszont sikerült kiválasztanom, és kifésültem a hajam, majd tükör híján hagytam, hogy a vállamra omoljon.

Épp az ágy mellett álltam a két kiterített felső fölött, a csini farmeremben, és a pizsamapólónak használt Yongitól elcsórt fekete pólómban, mikor BamBam visszajött a szobába. A felsőteste fedetlen volt, és csak a vállára dobott egy törölközőt, egy másikat meg a derekára kötött. Mit ne mondjak nagyon jól nézett ki, és egy kissé el is pirultam, de gyorsan a ruhás problémám okozói felé fordítottam a fejem.

-Mi a helyzet? - Kérdezte, és megállt mögöttem. A leheletét éreztem a nyakamon, és a vizes hajáról a vállamra csöpögött a víz, de a póló azonnal beszívta.

-Melyik legyen? - Néztem hol az egyik, hol a másik felsőre, és próbáltam kizárni, hogy a fiú félmeztelenül simul a hátamhoz.

-Mondjuk a fehér. Akkor én is olyat veszek fel, és összeöltözhetünk. - Ment a bőröndjéhez. - Használhatom a hajszárítódat?

-Nyugodtan. Azért hagytam ott. - Emeltem fel a fehér felsőt, ami egy csipkés felső rétegből, és egy puha és meleg belső rétegből állt. A másik mintás pulcsit visszahajtogattam a bőröndbe.

Mikor BamBam eltűnt a fürdőben, és meghallottam a hajszárító zúgását, felvettem a pulcsit, aztán előkerestem a sminkes táskám. Nem volt benne sok minden, de úgy éreztem ha már koncertre megyünk, és az az Idol a barátom, aki fellép, illene egy kicsit adnom magamra.

Amikor a hajszárító zúgása abbamaradt kopogtam a fürdőajtón.

-Gyere nyugodtan! - Szólt ki a fiú, aztán újra beindította a hajszárítót.

Lassan léptem be a fürdőbe, de megnyugodtam, amikor láttam, hogy már teljesen fel van öltözve. Fekete farmerban, és fehér rövid ujjúban, ahogy mondta.

Elmosolyodott, amikor látta az óvatosságom, és mikor végzett a hajszárítással meg is jegyezte ezt.

-Nem harapok, nem kell félni tőlem. - Vigyorgott, miközben hajlakkot fújt a fejére, és a tincseit igazgatta.

-A bátyám nem szereti ha rátörnek, mert általában alulöltözött a fürdőszobában. - Mondtam a hajgumival a számban, miközben próbáltam összekötni a hajam, de egy két tincs mindig kicsúszott.

-Miért nem hagyod kiengedve? - Tette le BamBam a hajlakkot, és a fogkeféjét vette a kezébe.

-Jó, akkor legyen úgy. Feladom. - Engedtem el a loboncom a huszadik próbálkozás után, mivel a hosszú frufrum tincsei állandóan kicsúsztak az ujjaim közül. BamBam kiköpte a habot, aztán fogmosás közben leste, ahogy kissé bénán kihúzom a szemem. Bár Bamy megtanított sminkelni nem igazán használtam ezt a tudást, csak nagyon néha.

-Szerintem mindenhogy gyönyörű vagy. - Mondta a fiú öblögetés után. Ahogy elment mögöttem átfésülte a kezével az egyik vállamra az összes hajam, aztán eltűnt a szobában.

A tarkómon összefogtam a hajam egy béna copfba, és fogat mostam, aztán utána eligazítottam a hajam, hogy álljon valahogy. Nem tudom otthon hogyan csinálom, hogy össze tudom fogni.

A szobában BamBam már a cipői között válogatott.

-Te milyet veszel fel? - Nézett rám. A bőröndből előhúztam egy pár fehér bakancshoz hasonló stílusú cipőt, mire ő is választott magának egy fehéret a tizenhat pár cipője közül, amit kipakolt a padlóra. Gőzöm sincs, hogy mikor rakta be őket a bőröndbe, mert amikor pakoltunk én segítettem neki, de nem emlékszek, hogy ennyi cipőt raktunk volna be.

Kikészítettem a fehér télikabátom, és a kistáskámba pakoltam be, amikor újfent kopogtak.

-Készen vagytok már? - Nyitott be Junior.

-Igen. - Válaszolt BamBam, majd rám nézett.

-Öt perc múlva indulunk. Menjetek le a buszokhoz. - Intett, aztán elment.

Gyorsan beraktam mindent a kistáskámba, majd a vállamra vettem.

-Bedobhatom hozzád a telefonom? - Kérdezte a fiú, mikor már a lift felé mentünk. - Félek, hogy elhagyom.

-Persze. Úgy is nálam lesz a táska végig. - Húztam ki a cipzárt, hogy be tudja dobni.

-Na, most már az Oppádnak érzem magam. - Csúsztatta a kabátja zsebébe a kezét, mikor beléptünk a liftbe. A zsebéből kihúzott két fekete maszkot, és az egyiket nekem adta oda.

Mikor kérdőn néztem rá felnevetett.

-Tegnap korán mentünk, de most valószínűleg vannak emberek a hallban. Nehogy baj legyen belőle. - A lift tükrében nézve magam felvettem a maszkot, aztán megigazítottam a hajam, hogy eltakarja a fülem, amit előrehúzott a maszk gumis pántja.

-Úgy nézel ki, mint valami híres Idol. - Húzta le az állára a saját maszkját BamBam.

-Lehet, hogy egyszer még az leszek. - Vontam vállat. A fiú odalépett hozzám, és eligazította a hajam, mert a fülem valahogy kibújt alóla. Pedig nem is volt annyira szoros a pánt.

A lift csengetett, hogy megérkeztünk, mire BamBam is felhúzta az orráig a maszkot, és kiléptünk az emberek közé. Szépen egymás mögött mentünk el az üveges ajtóig, majd ki az utcára az ott parkoló buszokhoz. A fiú beszállt az egyikbe, ahol Jackson, YoungJae és Mark ültek, majd intett, hogy szálljak be mellé.

-Jó delet! - Üdvözöltem a fiúkat miközben bemásztam hátra, BamBam mellé.

-Csá szivi! - Vigyorgott Jackson.

-Tetszik a szerelésetek. - Nézett hátra mosolyogva ránk Mark.

-Szerintem szólok YuGyeomnak, hogy szervezheti az esküvőt. - Nyomkodott a telefonján valami játékot YoungJae.

-Mit szólsz nekem? - Érkezett meg az említett.

-Hogy szervezheted YoungJae Hyung és Angelina esküvőjét. - Vágta rá BamBam, és összekulcsolta az ujjainkat.

-Ó, oké. Azt hittem szakítottatok, de oké. - Vigyorodott el a legfiatalabb, majd helyet foglalt.

-BamBam, szakítottam azzal a csajjal. - Nézett hátra rá villogó szemekkel YoungJae. - Ha esküvő lesz, az a tiétek lesz.

-Én azt is megszervezem. - Ajánlotta fel boldogan YuGyeom. - De akkor tanú akarok lenni. - Nézett hátra ránk.

Mély levegőt vettem, és próbáltam magam lenyugtatni.

-Szép napot gyerekek! - Mászott be a buszba JB. Ahogy meglátott minket elvigyorodott. - Cuki a szerkótok. - Majd mikor beszállt mellé Junior is odasúgta neki -nem elég halkan ahhoz, hogy ne halljuk. - Olyan gyorsan felnőnek.

A maszk és a hajam mögé rejtőztem, és BamBam vállának döntöttem a fejem.

-Büszke vagyok rád Dongsaeng. - Fordult hátra Junior, aztán mikor elindultunk egytől egyig bealudtak. BamBammel egymásnak dőlve pihentettük magunkat.

A nap további részében egy arénában voltunk, valahol Bangokok belvárosában, ahol a fiúk próbáltak, ettek, pihentek, majd koncertet adtak, aztán volt dedikálás, meg pacsizás.

Én a koncert után elaludtam a pici öltözőben amit kaptak, mert amíg BamBamék dolgoztak addig én a fotósnak segítettem, aki nagyon hálás volt ezért, de én meg nagyon elfáradtam a rohangálásban.

Arra ébredtem, hogy BamBam megpuszilta az arcom.

-Mizu csipkerózsika? - Suttogta, mikor felültem a hosszú padon.

-Fáj mindenem. - Nyöszörögtem, és megdörzsöltem a hátam. Leült mellém, és óvatosan elkezdte masszírozni a tenyerével a hátam.

-Miért ezen a keményen aludtál? - Zsörtölődött. - Ott vannak a székek. - Mutatott a mini öltöző másik felébe. - Néhányat összetolsz, és tudsz rajtuk aludni. Mi is úgy szoktuk.

-De az nektek van odarakva. - Dörzsöltem ki a szememből az álmot. Aztán eszembe jutott, hogy reggel sminkeltem. Reméltem, hogy nem kentem el nagyon.

-Gyertek enni! - Nyitott be JB az öltözőbe. Fordult volna ki, de végül mégsem ment el - Yun, jól vagy? - Jött beljebb.

-Igen, csak most keltem fel. - Néztem rá. BamBam közben abbahagyta a hátam masszírozását.

-Már kezdtem megijedni. Elég nyúzottnak nézel ki. - Sóhajtott JB. - De gyertek enni, mert semmi nem marad nektek. - Indult kifelé.

-Gyere Yun! - Nyújtotta a kezét BamBam, és felhúzott a padról. - A thai ételek nagyon finomak, mindenképp meg kell kóstolnod. - Húzott maga után a folyosón.

Az egyik tükörben gyorsan leellenőriztem hogy annyira nem kenődött el a szemfestékem, aztán futottam BamBam után.

Beléptünk egy másik szobába, ahol már az egész társaság a földön ült egy alacsony de nagy asztal mellett, ami tele volt pakolva különböző ételekkel. Volt egy másik asztal is, ahol a managger, a fotós, és a cég dolgozói ettek. Előző nap, és az előző evésidő alkalmával mindig a cég dolgozóival ettem együtt, bár csak azt, amit vittem magammal a szállodából. De megismertem egy csomó aranyos embert, köztük a managgerüket is. Mikor oda akartam menni hozzájuk BamBam csúnyán nézett rám.

-Egyél velünk. - Húzott a Mark mellett lévő üres helyre, majd leült, és megpaskolta a Mark és őközte lévő helyet. Mire helyet foglaltam már adta is a kezembe a pálcikákat, és egy kis tányért. A bőröndömbe anno hoztam magamnak tésztát, rizsszeletet, és olyan ételeket, amiket ehetek. Amit hoztam magammal rizsszeletet már megettem mikor a fiúk először ettek, így az sem volt már nálam. Körbenéztem az asztalon hátha van olyan is, amit én is ehetek, de nem igazán tudtam megkülönböztetni az ételeket.

-BamBam... - Néztem a mellettem ülőre, mire felpillantott a tányérjából. - Melyik az, amelyik nem lisztes?

-Ja... - Emelte ki a fejét rendesen a tányérból. - Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy olyat is hozzanak. De szerintem a salátában nincsen. Attól is bajod lesz, ha olyat eszel amiben eredetileg volt, de kiszedjük belőle?

-Ha össze voltak főzve akkor biztosan. - Bólintottam. - De amúgy nem tudom.

-Akkor marad a saláta. - Nyúlt el a tálért, amiben a saláta volt, majd rakott nekem a tálkámba. - Ez nincs összefőzve, és csak zöldségek.

-Köszönöm. - Néztem a tányérkába. Azonnal kiszúrtam a kis kenyérkockákat a zöldségek között. Azokat a tányér alján hagyva ettem meg a zöldségeket. Egész finom volt, bár némelyik zöldségnek furcsa íze volt.

Sikerült még egyszer szednem a salátából mielőtt a GOT7 mindent felfalt volna. Szinte képtelenségnek tűnt, de mindent megettek. Mikor már csak ittak én még akkor is a salátát eszegettem. Gyorsan és sokat esznek. Kész csoda, hogy nem lesz tőle bajuk.

-Te lány, te vegetáriánus vagy? - Kérdezte Jackson. - Ahhoz hogy egészséges legyél húst is kell enned, ugye tudod?

-Csak lisztérzékeny vagyok. - Nyeltem le a répadarabokat. - De eszek húst is.

-Akkor nem ehetsz sütiket? - Nézett rám kétségbeesett arccal JB. Látszott rajta, hogy ezek a dolgok nagyon fontosak neki.

-Nem. - Ráztam meg a fejem. - Bár mama szokott olyat sütni, amiből ehetek.

-És mióta van ez? - Kérdezte Mark mellettem.

-Születésem óta. - Sóhajtottam. - Vagyis én azt hiszem. - Tettem le a tányérkát az asztalra. BamBam átnyújtott egy üveg vizet, amit kis próbálkozás után visszaadtam neki, hogy nyissa ki. Felnevetett, aztán meglazította nekem a kupakot.

-Köszönöm. - Kortyoltam bele a vízbe. - Ha még fér beléd, azt megeheted. - Mutattam a tányérban maradt kenyérkocka kupacra. Nem gondoltam volna, hogy annyi kenyeret raknak a salátába, de nagyjából félig volt a tálkám velük.

-Most én vagyok a konyhamalac? - Tetettet felháborodást, de mielőtt bárki elvehette volna tőle megette.

-Nem fura így élni, hogy nem ehetsz olyat, mint mások? - Érdeklődött Mark.

-Semmi hamburger vagy pizza. - Sóhajtott Junior. - Pedig azok tényleg finomak.

-Így nőttem fel. - Sóhajtottam. - Szívesen megkóstolnám őket, de tudom hogy nagyon rossz lenne utána.

-Na, ha befejeztétek akkor indulhatunk a szállodába. - Csapta össze a tenyerét Choi Seung Hoon.

-Köszönjük az ételt. - Mondták kórusban a tagok. Én meg csak lestem, hogy most akkor mi van. BamBam meg kinevetett, aztán maga után húzott, vissza az öltözőbe. 

Amíg ők gyorsan összepakoltak én a padon ültem a kabátjaik alatt. Mark volt az első aki végzett, és lehuppant mellém.

Csendben ültünk egymás mellett, és néztük, ahogy Jackson a törölközőjét keresi.

-Vicces, hogy elkeveri a dolgait. - Szólalt meg végül Mark. - Pedig általában én hagyom el a cuccaim.

-Tényleg az. - Néztem mosolyogva az ideges fiút. Nagyon viccesen nézett ki, mikor rájött, hogy már elpakolta a táskájába a törcsijét.

Elég késő volt, mikor kijutottunk a buszokhoz. Pár perccel azután, hogy elindultunk a managger hátrafordult az anyósülésről.

-Holnap szabadprogramotok van. Csak ne keveredjetek bajba, és ne tévedjetek el.

-Hyung! - Szólt előre BamBam. - Szeretnénk Yunnal elmenni a szüleimhez.

-Lehet róla szó. - Bólogatott Choi Seung Hoon.

-Mi is mehetünk? - Nézett hátra BamBamre JB, majd előre a managgerre.

-Anya meghívott titeket is, csak azt kérte, hogy szóljak előre hányan megyünk. - Vont vállat BamBam.

-Akkor holnap BamBam szüleihez megy az egész csapat. Lehet? - Nézett a managgerre JB.

-Persze. - Bólintott. - Akkor ezzel a busszal megyünk.

A továbbiakat nem hallottam, mert elaludtam BamBam vállának dőlve.

Arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam. Összeszorítottam a fogam, hogy le tudjam gyűrni, de BamBam még így is észrevette, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam hirtelen, hogy ő miért nem aludt, de amikor észrevettem a kezében a telefonját, és azon az ikont rájöttem, hogy az anyukájával beszélt telefonon.

-Jól vagy? - Simította meg az arcom.

-Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet megenni azt a salátát. - Motyogtam. - Messze vagyunk még?

-Hyung az előbb mondta, még tíz perc. - Puszilt bele a hajamba.

-Annyit még kibírok. Remélem. - Suttogtam.

Mikor megállt a kisbusz az út szélén gyorsan kiszálltunk, és amilyen hamar lehetett feljutottunk a szobába. Ott azonnal, amilyen gyorsan a görcsölő hasam engedte a bőröndömhöz mentem, és előkerestem a gyógyszerem. Egy félliteres flakonba dobtam bele a kis tablettákat, aztán megtöltöttem az üveget vízzel. Megvártam, amíg feloldódnak, egy kicsit összeráztam, aztán kiittam az összes gyógyszeres vizet. Megmostam az arcom, és reménykedtem benne, hogy hamar hat a gyógyszer. A hasam nagyon görcsölt, hányingerem volt, és kissé meg is szédültem. A mosdó fölött támaszkodtam, mikor BamBam bejött hozzám, és az előrehulló hajam a hátam mögé simította.

-Jobban vagy? - Hajolt le az arcomhoz. Lassan kinyitottam a szemem, és az aggódó arcára néztem.

-Nemsokára hatni fog a gyógyszer. - Motyogtam. Már kezdtem érezni a lüktető fejemben az álmosságot, ami a gyógyszer mellékhatása. A fájdalom még nem csillapodott, de bíztam benne, hogy lassan az is fog.

Valahogy bementünk a szobába. BamBam az ölébe vett, és átölelt, én meg kezdtem kidőlni. Az egyik pillanatban még érzékeltem, hogy a fiú ott van mellettem, a következőben meg elnyelt a fekete mélység. Egy idő után megszűnt a fájdalom, és a fejem lüktetése.

Chapter 31.

GOT7 Fanfic

Chapter 31.

BamBam

A színházban dolgozunk nappal, éjjel meg a próbateremben készülünk a turnéra. Nem akarok hazudni, nem kissé készít ki ez a rohanás. Amikor Yunnal tudok lenni akkor is csak aludni tudok, és reménykedni abban, hogy nem sértődik meg amiatt, hogy nem tudok vele lenni.

Már majdnem egy hónapja megy ez az egész.

A turné kezdete előtti utolsó napunk volt az, amikor sem a színházba nem kellett mennünk, sem a próbaterembe. Aznap éjjel a lány belvárosi lakásában  aludtunk el.

Valamikor délután, vagy talán már este is volt, mikor felébredtem.

A szobában sötét volt, mert a redőnyök le voltak húzva.

Yun nem volt mellettem.

Feltápászkodtam, és kimentem a fürdőbe. Miután ott elvégeztem a dolgom, a lányt kezdtem keresni. Végül a konyhában találtam meg, a laptopja fölött ülve.

-Szép jó reggelt! - Mosolygott fel rám. - Kipihented magad?

-Azt hiszem. - Motyogtam, és leültem a mellette lévő székre, és lehajtottam a fejem az asztalra.

-Hoztam kaját, mindjárt megmelegítem neked. - Simított végig a hajamon, majd a hátamon. Hallottam, ahogy zörög valamivel, aztán a mikró csipogását. Végül letette elém a tányérokat és a pálcikákat.

-Köszönöm. - Suttogtam, és hozzáláttam az evéshez. Nem tudtam másra figyelni, csak a tálakra, és a tartalmukra. Miután megettem mindent a lányra néztem.

-Morzsás a szád széle. - Nevetett fel, aztán óvatosan letörölte onnan a maradékot.

-Köszönöm. - Motyogtam megint. Yun elpakolta előlem a tányérokat, és mosogatni kezdett. Megint lehajtottam a fejem az asztalra, és elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a lány a hátamat simogatja.

Csak morogni tudtam, és lassan felpislogni rá.

-JB hívott fel úgy tíz perce, hogy pakolni kell, mert három óra múlva indulni kell a reptérre. - Suttogta. - Én már összepakoltam délelőtt, úgyhogy el tudlak vinni hozzátok. - Simogatta meg a hajam.

Annyira aranyos volt, és segítőkész. Nem látszott rajta, hogy terhére lenne az, hogy csak enni és aludni vagyok képes. Az eddigi barátnőim mind kikészültek ezen. De Yun más. Mindig is más volt.

Valahogy összekapartam magam, és eljutottunk haza. Persze állt a bál. A managger már ott volt, és magyarázott, hogy mit ne hagyjunk ott, és mi kell. A kocsiban aludtam, így volt valamennyire energiám pakolni. Kómásan álltam a szekrénynél, és minden ruha kupacból kivettem annyit, amennyi éppen kézre esett. A stylist úgy is majd hozza a fellépő ruháinkat meg amiben majd fotózkodunk, nekünk meg csak az utcai ruhát kell bepakolnunk. Yun segített nekem, mert annyira nem voltam magamnál hogy a bőröndöm is alig találtam meg.

Végül nem tudom hogyan de összepakoltunk nekem is, és mikor felébredtem már a reptéren voltunk. Felemeltem a fejem Yun válláról, és követtem a többieket kimászva a kocsiból, a terminál felé. Mivel hajnali kettőkor indult a gépünk így nem voltak fanok a reptéren, vagyis nem találkoztunk velük, aminek nagyon örültem. Szeretem őket, de fáradt voltam a visítozásukhoz.

Gyorsan átestünk az ellenőrzéseken, és a gép felé vettük az irányt.

A repülőn Yun mellettem foglalhatott helyet. Általában YuGyeom ül mellettem, de ő most YoungJae mellé ült. A lány vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Még éreztem, ahogy összekulcsolja az ujjainkat, aztán bealudtam.

Arra ébredtem, hogy a lány remeg. Nagyon megijedtem, és minden álmosságom eltűnt.

-Jól vagy? - Emeltem fel a fejem a válláról, és az arcára néztem.

Összeszorított szemmel ült, kapkodta a száján a levegőt, és remegett.

-Yun! Yun! - Szólongattam, de nem reagált. Közelebb csúsztam hozzá az üléseken, és átöleltem. Éreztem, hogy a gép egyenesbe kerül. Már a levegőben voltunk, de a lány még mindig remegett.

-Itt vagyok, nem kell félned. Nem lesz semmi baj. - Suttogtam a fülébe. Lassan kinyitotta a szemét, de a tekintete még mindig ijedt volt, és még mindig remegett. Ahogy a kis hely engedte hozzám bújt, és szorosan átölelt. A hátát és a haját simogattam, míg ő mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát, és egy idő után megszűnt a remegése.

-Minden rendben? - Súgtam a fülébe.

-Most már azt hiszem igen. - Döntötte a fejét a vállamnak. - Mindig ilyen a felszállás?

-Egy idő után meg lehet szokni. - Próbáltam megnyugtatni. - Minden rendben van, nem lesz semmi baj. - Simogattam a haját.

-Soha életemben nem repültem még. - Motyogta.

-Tényleg ez az első repülőutad? - Nézett hátra az ülések között Jackson.

-Hyung, ne hallgatózzál! - Néztem rá mérgesen. - És ha éppen mást tárgyalunk?

-Az is érdekelne. - Vigyorgott idiótán. - De tényleg?

-Igen. - Sóhajtott a lány.

-Tuti lezuhanunk. - Fordult vissza.

-Utállak. - Morogtam Jacksonnak.

Mark jól fejbe vágta a markába röhögő Hyungot.

-Köszi, téged szeretlek. - Vigyorogtam a legidősebb Hyungnak, és magamban megjegyeztem, hogy ha jobb dolgom nem lesz kiröhögöm a szenvedő Jacksont.

Éreztem, hogy valami langyos cseppen a vállamra. Azonnal mindenkit figyelmen kívül hagytam, és csak a lányra koncentráltam.

Megsimogattam az arcát, és letöröltem a könnyeit.

-Minden rendben lesz. - Pusziltam meg a homlokát. - Nem lesz semmi baj, nyugodj meg. - Simogattam a hátát.

A nyakamnak döntötte a homlokát, és mélyeket lélegzett. Egy idő után óvatosan felemelte a fejét onnan, és félénken rám mosolygott.

-Bocsánat, hogy felébresztettelek. - Suttogta.

-Yun-ah, ne csináld! Kérlek mindig szólj, ha van valami. - Kulcsoltam össze az ujjainkat.

-Nem tudtam, hogy ennyire ijesztő lesz. - Hajtotta le a fejét. - Azt hittem meg tudom nyugtatni magam.

-Itt vagyok neked, hogy segítsek. - Simogattam meg a kézfejét az ujjaimmal. - Nem kell mindent egyedül megoldanod.

-Hyung, van nálad popcorn és kóla? - Szólalt meg előttünk Jackson, valószínűleg a mellette ülő Marknak címezve a kérdését. Idegesen sóhajtva nyújtózkodtam egyet, és nagyon-nagyon véletlenül, de tényleg nem szándékosan, és egyeltalán nem készakarva, teljes erőmből belerúgtam Jackson Hyung székébe. Ő szitkozódott egy keveset, mert magára öntötte a narancslevet, amit éppen ivott, Mark meg jót röhögött rajta.

Visszafordultam a lányhoz.

-Sokat fogunk repülni? - Piszkálta a nyakláncát, azon is a gyűrűt, amit tőlem kapott.

-Nem vészes. - Simogattam meg a haját. - Ha el tudsz aludni ki lehet bírni. - Óvatosan elmosolyodott, majd visszamászott a saját ülésébe. Újra elhelyezkedtünk, és addig fészkelődtem, míg a vállára nem hajthattam a fejem. Éreztem, hogy a fejemnek dönti a saját fejét, és hogy közben az ujjaimmal játszik. Beszívva a lány illatát, és megjegyezve magamban, hogy majd mikor megkezdjük a leszállást fel kell ébrednem, elaludtam.

Arra ébredtem fel, hogy Yun mocorog mellettem.

-Már szállunk is le? - Kérdeztem, és rendesen visszaülve a helyemre beletúrtam a hajamba.

-Nem, csak pisilnem kell. - Suttogta a lány.

-Szívesen megyek veled. - Nézett hátra az ülések között Jackson. Hogy még mindig nem alszik...

-Lődd már le magad! - Szólt rá a másik sorból JB idegesen. Valószínűleg eddig őt zaklatta a hülyeségeivel. Minden repülőúton ilyen: vagy alszik, vagy kibírhatatlan.

A lány elindult a folyosón az egyik irányba. Addig az ablakon keresztül a felhőket bámultam volna, de tök sötét volt odakint.

A telefonom azt mutatta, hogy még egy óra van a leszállásig.

Yun visszaérve lehuppant mellém.

-Még van egy óra. - Tettem el a telefonom. - Aludtál valamennyit? - Simítottam a füle mögé az egyik, a kontyából kiszabadult tincset.

-Nem sokat. - Nézett a szemembe. - Még mindig félek.

-Nem lesz semmi baj. - Öleltem át, és az ablak mellé támasztva a hátam a mellkasomra húztam a fejét. A vállgödrömben megtámasztotta a fejét. - Vigyázok rád. - Simogattam az ujjaimmal a karját.

Elfészkelte magát, aztán egy idő után egyenletessé vált a légzése. Egyik karommal átöleltem, a másikkal meg megkerestem a telefonom. A kontya mellé tettem az állam, és lefotóztam magunkat. Aztán zenét kezdtem hallgatni fél fülessel.

Mielőtt bemondták, hogy nemsokára leszállunk a lány felébredt. Becsatoltuk az öveinket, és összekulcsoltam az ujjainkat. Yun nagyon idegesnek tűnt már akkor, így próbáltam megnyugtatni. Jackson persze nem bírta ki, hogy ne szóljon közbe, de nem igazán tudott idegesíteni. A barátnőm fontosabb mindenkinél.

Elég sima volt a lefelé vezető utunk, és a pilóta jól rakta le a gépet, de Yun így is remegett még, mikor kijutottunk a kis busszal a terminálba.

Megmostuk az arcát, és megitattam vele egy fél üveg vizet. Nekem ez az első repüléseknél jót tett. De már kezdett megnyugodni. Maszkokat és sapkákat vettünk fel, mivel itt nem voltak olyan kegyesek az IGOT7-ök, hogy kíméljenek minket és aludjanak otthon az ágyikójukban, hanem hajnalban képesek voltak eljönni a külvárosi reptérre minket köszönteni.

El kellett engednem Yunt, hogy a céges dolgozókkal jöjjön hátul, míg mi a biztonságiak körében, a managger után nyomultunk át a visítozó tömegen. Az előttem haladó Juniorról majdnem letépték a táskáját, rólam meg a kabátomat.

Megkönnyebbülés volt kijutni onnan.

Beszálltunk a reptérhez rendelt kisbuszokba. Azt hittem, hogy a lány velünk jöhet, de őt a másik buszba tették. Csak reménykedni tudtam benne, hogy minden rendben van vele.

Még két órát utaztunk, míg eljutottunk a szállásunkra.

A managger elmondta a menetrendet, és hogy ki hogyan fog aludni a szállodában.

Nem igazán tudtam figyelni, mivel Yunnal írogattam KakaoTalkon.

Mikor végre kiszálltunk a szállásnál, és véget ért az utazásunk, bemehettünk a szobákba, ahol volt még négy óránk aludni.

Én azonnal bedőltem az első ágyba, ami a szobában volt. Yun pár perccel rá megérkezett a nagy csomagjaival. Én hülye, meg nem segítettem neki felhozni...

-Bocsi, hogy nem mentem vissza hozzád segíteni. - Csúsztam közelebb hozzá, mikor ő is eldőlt az ágyon.

-A lift felhozta őket. - Suttogta. - Aludj csak, sokat fogtok dolgozni. - Simította meg az arcom.

Egy puszit nyomtam a szájára, és eldőltem mellette. Átkaroltam a derekát, ő meg a mellkasomhoz bújt.

Valami ilyesmi pozícióban ébredtünk fel, mikor JB ránk tört.

Yun egy nagyot ugrott, majd szinte visszaesett az ágyra, mikor látta, hogy csak Hyung az.

-Hyung, nem tanítottak meg kopogni? - Ültem fel.

-Kopogtam, de nem reagáltatok. - Vont vállat. - Fél óra múlva indulunk az első koncert helyszínére. Készüljetek el! - Ment ki, becsukva maga után az ajtót.

-Nem akarok. - Dőltem a közben ülő helyzetbe került Yun vállának. Ő átölelte a nyakam, és a hátamat simogatta. Átöleltem, és a kulcscsontjához fúrtam a fejem.