Chapter 31.

GOT7 Fanfic

Chapter 31.

BamBam

A színházban dolgozunk nappal, éjjel meg a próbateremben készülünk a turnéra. Nem akarok hazudni, nem kissé készít ki ez a rohanás. Amikor Yunnal tudok lenni akkor is csak aludni tudok, és reménykedni abban, hogy nem sértődik meg amiatt, hogy nem tudok vele lenni.

Már majdnem egy hónapja megy ez az egész.

A turné kezdete előtti utolsó napunk volt az, amikor sem a színházba nem kellett mennünk, sem a próbaterembe. Aznap éjjel a lány belvárosi lakásában  aludtunk el.

Valamikor délután, vagy talán már este is volt, mikor felébredtem.

A szobában sötét volt, mert a redőnyök le voltak húzva.

Yun nem volt mellettem.

Feltápászkodtam, és kimentem a fürdőbe. Miután ott elvégeztem a dolgom, a lányt kezdtem keresni. Végül a konyhában találtam meg, a laptopja fölött ülve.

-Szép jó reggelt! - Mosolygott fel rám. - Kipihented magad?

-Azt hiszem. - Motyogtam, és leültem a mellette lévő székre, és lehajtottam a fejem az asztalra.

-Hoztam kaját, mindjárt megmelegítem neked. - Simított végig a hajamon, majd a hátamon. Hallottam, ahogy zörög valamivel, aztán a mikró csipogását. Végül letette elém a tányérokat és a pálcikákat.

-Köszönöm. - Suttogtam, és hozzáláttam az evéshez. Nem tudtam másra figyelni, csak a tálakra, és a tartalmukra. Miután megettem mindent a lányra néztem.

-Morzsás a szád széle. - Nevetett fel, aztán óvatosan letörölte onnan a maradékot.

-Köszönöm. - Motyogtam megint. Yun elpakolta előlem a tányérokat, és mosogatni kezdett. Megint lehajtottam a fejem az asztalra, és elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a lány a hátamat simogatja.

Csak morogni tudtam, és lassan felpislogni rá.

-JB hívott fel úgy tíz perce, hogy pakolni kell, mert három óra múlva indulni kell a reptérre. - Suttogta. - Én már összepakoltam délelőtt, úgyhogy el tudlak vinni hozzátok. - Simogatta meg a hajam.

Annyira aranyos volt, és segítőkész. Nem látszott rajta, hogy terhére lenne az, hogy csak enni és aludni vagyok képes. Az eddigi barátnőim mind kikészültek ezen. De Yun más. Mindig is más volt.

Valahogy összekapartam magam, és eljutottunk haza. Persze állt a bál. A managger már ott volt, és magyarázott, hogy mit ne hagyjunk ott, és mi kell. A kocsiban aludtam, így volt valamennyire energiám pakolni. Kómásan álltam a szekrénynél, és minden ruha kupacból kivettem annyit, amennyi éppen kézre esett. A stylist úgy is majd hozza a fellépő ruháinkat meg amiben majd fotózkodunk, nekünk meg csak az utcai ruhát kell bepakolnunk. Yun segített nekem, mert annyira nem voltam magamnál hogy a bőröndöm is alig találtam meg.

Végül nem tudom hogyan de összepakoltunk nekem is, és mikor felébredtem már a reptéren voltunk. Felemeltem a fejem Yun válláról, és követtem a többieket kimászva a kocsiból, a terminál felé. Mivel hajnali kettőkor indult a gépünk így nem voltak fanok a reptéren, vagyis nem találkoztunk velük, aminek nagyon örültem. Szeretem őket, de fáradt voltam a visítozásukhoz.

Gyorsan átestünk az ellenőrzéseken, és a gép felé vettük az irányt.

A repülőn Yun mellettem foglalhatott helyet. Általában YuGyeom ül mellettem, de ő most YoungJae mellé ült. A lány vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Még éreztem, ahogy összekulcsolja az ujjainkat, aztán bealudtam.

Arra ébredtem, hogy a lány remeg. Nagyon megijedtem, és minden álmosságom eltűnt.

-Jól vagy? - Emeltem fel a fejem a válláról, és az arcára néztem.

Összeszorított szemmel ült, kapkodta a száján a levegőt, és remegett.

-Yun! Yun! - Szólongattam, de nem reagált. Közelebb csúsztam hozzá az üléseken, és átöleltem. Éreztem, hogy a gép egyenesbe kerül. Már a levegőben voltunk, de a lány még mindig remegett.

-Itt vagyok, nem kell félned. Nem lesz semmi baj. - Suttogtam a fülébe. Lassan kinyitotta a szemét, de a tekintete még mindig ijedt volt, és még mindig remegett. Ahogy a kis hely engedte hozzám bújt, és szorosan átölelt. A hátát és a haját simogattam, míg ő mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa magát, és egy idő után megszűnt a remegése.

-Minden rendben? - Súgtam a fülébe.

-Most már azt hiszem igen. - Döntötte a fejét a vállamnak. - Mindig ilyen a felszállás?

-Egy idő után meg lehet szokni. - Próbáltam megnyugtatni. - Minden rendben van, nem lesz semmi baj. - Simogattam a haját.

-Soha életemben nem repültem még. - Motyogta.

-Tényleg ez az első repülőutad? - Nézett hátra az ülések között Jackson.

-Hyung, ne hallgatózzál! - Néztem rá mérgesen. - És ha éppen mást tárgyalunk?

-Az is érdekelne. - Vigyorgott idiótán. - De tényleg?

-Igen. - Sóhajtott a lány.

-Tuti lezuhanunk. - Fordult vissza.

-Utállak. - Morogtam Jacksonnak.

Mark jól fejbe vágta a markába röhögő Hyungot.

-Köszi, téged szeretlek. - Vigyorogtam a legidősebb Hyungnak, és magamban megjegyeztem, hogy ha jobb dolgom nem lesz kiröhögöm a szenvedő Jacksont.

Éreztem, hogy valami langyos cseppen a vállamra. Azonnal mindenkit figyelmen kívül hagytam, és csak a lányra koncentráltam.

Megsimogattam az arcát, és letöröltem a könnyeit.

-Minden rendben lesz. - Pusziltam meg a homlokát. - Nem lesz semmi baj, nyugodj meg. - Simogattam a hátát.

A nyakamnak döntötte a homlokát, és mélyeket lélegzett. Egy idő után óvatosan felemelte a fejét onnan, és félénken rám mosolygott.

-Bocsánat, hogy felébresztettelek. - Suttogta.

-Yun-ah, ne csináld! Kérlek mindig szólj, ha van valami. - Kulcsoltam össze az ujjainkat.

-Nem tudtam, hogy ennyire ijesztő lesz. - Hajtotta le a fejét. - Azt hittem meg tudom nyugtatni magam.

-Itt vagyok neked, hogy segítsek. - Simogattam meg a kézfejét az ujjaimmal. - Nem kell mindent egyedül megoldanod.

-Hyung, van nálad popcorn és kóla? - Szólalt meg előttünk Jackson, valószínűleg a mellette ülő Marknak címezve a kérdését. Idegesen sóhajtva nyújtózkodtam egyet, és nagyon-nagyon véletlenül, de tényleg nem szándékosan, és egyeltalán nem készakarva, teljes erőmből belerúgtam Jackson Hyung székébe. Ő szitkozódott egy keveset, mert magára öntötte a narancslevet, amit éppen ivott, Mark meg jót röhögött rajta.

Visszafordultam a lányhoz.

-Sokat fogunk repülni? - Piszkálta a nyakláncát, azon is a gyűrűt, amit tőlem kapott.

-Nem vészes. - Simogattam meg a haját. - Ha el tudsz aludni ki lehet bírni. - Óvatosan elmosolyodott, majd visszamászott a saját ülésébe. Újra elhelyezkedtünk, és addig fészkelődtem, míg a vállára nem hajthattam a fejem. Éreztem, hogy a fejemnek dönti a saját fejét, és hogy közben az ujjaimmal játszik. Beszívva a lány illatát, és megjegyezve magamban, hogy majd mikor megkezdjük a leszállást fel kell ébrednem, elaludtam.

Arra ébredtem fel, hogy Yun mocorog mellettem.

-Már szállunk is le? - Kérdeztem, és rendesen visszaülve a helyemre beletúrtam a hajamba.

-Nem, csak pisilnem kell. - Suttogta a lány.

-Szívesen megyek veled. - Nézett hátra az ülések között Jackson. Hogy még mindig nem alszik...

-Lődd már le magad! - Szólt rá a másik sorból JB idegesen. Valószínűleg eddig őt zaklatta a hülyeségeivel. Minden repülőúton ilyen: vagy alszik, vagy kibírhatatlan.

A lány elindult a folyosón az egyik irányba. Addig az ablakon keresztül a felhőket bámultam volna, de tök sötét volt odakint.

A telefonom azt mutatta, hogy még egy óra van a leszállásig.

Yun visszaérve lehuppant mellém.

-Még van egy óra. - Tettem el a telefonom. - Aludtál valamennyit? - Simítottam a füle mögé az egyik, a kontyából kiszabadult tincset.

-Nem sokat. - Nézett a szemembe. - Még mindig félek.

-Nem lesz semmi baj. - Öleltem át, és az ablak mellé támasztva a hátam a mellkasomra húztam a fejét. A vállgödrömben megtámasztotta a fejét. - Vigyázok rád. - Simogattam az ujjaimmal a karját.

Elfészkelte magát, aztán egy idő után egyenletessé vált a légzése. Egyik karommal átöleltem, a másikkal meg megkerestem a telefonom. A kontya mellé tettem az állam, és lefotóztam magunkat. Aztán zenét kezdtem hallgatni fél fülessel.

Mielőtt bemondták, hogy nemsokára leszállunk a lány felébredt. Becsatoltuk az öveinket, és összekulcsoltam az ujjainkat. Yun nagyon idegesnek tűnt már akkor, így próbáltam megnyugtatni. Jackson persze nem bírta ki, hogy ne szóljon közbe, de nem igazán tudott idegesíteni. A barátnőm fontosabb mindenkinél.

Elég sima volt a lefelé vezető utunk, és a pilóta jól rakta le a gépet, de Yun így is remegett még, mikor kijutottunk a kis busszal a terminálba.

Megmostuk az arcát, és megitattam vele egy fél üveg vizet. Nekem ez az első repüléseknél jót tett. De már kezdett megnyugodni. Maszkokat és sapkákat vettünk fel, mivel itt nem voltak olyan kegyesek az IGOT7-ök, hogy kíméljenek minket és aludjanak otthon az ágyikójukban, hanem hajnalban képesek voltak eljönni a külvárosi reptérre minket köszönteni.

El kellett engednem Yunt, hogy a céges dolgozókkal jöjjön hátul, míg mi a biztonságiak körében, a managger után nyomultunk át a visítozó tömegen. Az előttem haladó Juniorról majdnem letépték a táskáját, rólam meg a kabátomat.

Megkönnyebbülés volt kijutni onnan.

Beszálltunk a reptérhez rendelt kisbuszokba. Azt hittem, hogy a lány velünk jöhet, de őt a másik buszba tették. Csak reménykedni tudtam benne, hogy minden rendben van vele.

Még két órát utaztunk, míg eljutottunk a szállásunkra.

A managger elmondta a menetrendet, és hogy ki hogyan fog aludni a szállodában.

Nem igazán tudtam figyelni, mivel Yunnal írogattam KakaoTalkon.

Mikor végre kiszálltunk a szállásnál, és véget ért az utazásunk, bemehettünk a szobákba, ahol volt még négy óránk aludni.

Én azonnal bedőltem az első ágyba, ami a szobában volt. Yun pár perccel rá megérkezett a nagy csomagjaival. Én hülye, meg nem segítettem neki felhozni...

-Bocsi, hogy nem mentem vissza hozzád segíteni. - Csúsztam közelebb hozzá, mikor ő is eldőlt az ágyon.

-A lift felhozta őket. - Suttogta. - Aludj csak, sokat fogtok dolgozni. - Simította meg az arcom.

Egy puszit nyomtam a szájára, és eldőltem mellette. Átkaroltam a derekát, ő meg a mellkasomhoz bújt.

Valami ilyesmi pozícióban ébredtünk fel, mikor JB ránk tört.

Yun egy nagyot ugrott, majd szinte visszaesett az ágyra, mikor látta, hogy csak Hyung az.

-Hyung, nem tanítottak meg kopogni? - Ültem fel.

-Kopogtam, de nem reagáltatok. - Vont vállat. - Fél óra múlva indulunk az első koncert helyszínére. Készüljetek el! - Ment ki, becsukva maga után az ajtót.

-Nem akarok. - Dőltem a közben ülő helyzetbe került Yun vállának. Ő átölelte a nyakam, és a hátamat simogatta. Átöleltem, és a kulcscsontjához fúrtam a fejem.