Chapter 24.

GOT7 Fanfic

Chapter 24.

Yun

Lassan nyitottam ki a szemem, és felültem. A Nap pont az ágyra sütött, és a szöszök fényesen csillogtak. Még a levegőben a porszemek is látszottak.

A hajamba túrtam, és felhúztam a lábam. A fehér takaró felgyűrődött a derekam körül.

Ahogy oldalra néztem, észrevettem egy nagy hajkupacot.

Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, és kisimítottam BamBam homlokából a haját. Aranyosan aludt. Bár még mindig nem értem miért jobb neki az ágy szélén, félig a földön aludni, mint mondjuk a kihúzhatós kanapén... vagy akárhol máshol vízszintesen.

Aznap úgy sem kellett suliba mennünk, mivel költözködtek, így a maneggerük engem is kikért a suliból, ami miatt nekem sem kellett felkeltenem.

Ledőltem mellé, és az arcát néztem.

Van abban valami, amit egyszer Bamy mondott, mert kinézetre tényleg nem rossz. Jó, ez most csúnyán hangozhatott, mert nem akarom úgy méregetni, mint a piacon a húsokat, vagy a zöldségeket. Visszatérve BamBamre, mama egyszer azt mondta, hogy férjnek való. Ha már mama is ezt mondja, akkor biztos nem lehet olyan mint az anyám. Csak az az egy baj van hogy thai. Ami nekem nagyon nagy baj. Nem mintha rasszista lennék, vagy akármi, csak hát a drága édesanyám is onnan származik, és... valahogy eddig egy normális thai ismerősöm sem volt. Bár ez megváltozhat, de nem tudom. BamBam kedves fiú, és ha már az esküvőnket is szervezik... akkor nem lehetnénk olyan rossz pár. Talán...

-Min gondolkodsz? - Hallottam meg a mély hangját, majd megköszörülte a torkát.

-Nem lényeges. - Néztem a szemébe.

Elmosolyodott, majd úgy fordult, hogy ne legyen teljesen kitekeredve a teste.

-És ha én szeretném tudni? - Suttogta, aztán az egyik kezével a hajammal kezdett el játszani.

-A családomon gondolkodtam. - Motyogtam.

-Köszönöm, hogy elmondtad. - Mosolygott. Visszamosolyogtam rá, aztán a fejem oldalra döntöttem, le a szivacsra.

-Ma költözünk. - Szólalt meg egy kis idő után. - Bár legszívesebben kipaterolnám YuGyeomot, és itt laknék veled.

-De te a rajongókhoz tartozol. - Néztem rá.

-Őket is szeretem, de van olyan, akit...

-Tubicáim! - Rontott be a szobába YuGyeom, mire ijedtemben felugrottam. - Ébresztő van! - A srác szélesen elvigyorodott, amikor meglátta, hogy hogyan voltunk. - Tudom, hogy szeretitek egymást, de... - Nem tudta folytatni, mert BamBam egy párnát vágott a fejéhez.

-Hallottuk, fel kell kelni. - Morogta. - Most már elég volt belőled. - YuGyeom ledobta a párnát a földre, és az ajtókeretnek dőlt.

Az ajtóban álló fiú mellett Hei rohant be, és végignyalta BamBam arcát.

-Chh, tegnap még depressziós voltál. - Simogattam meg a kutya fejét nevetve. Az én tenyeremet is megnyalta, aztán újra a mellettem ülő fiú felé fordult.

-Nem, köszi Hei! Elég volt egyszer is. - Tolta el a kutyámat BamBam.

-Legalább már nem depis. - Vontam vállat. - Igaz, te kis szőrcsomó! - Szorongattam meg a kutyát, mire hozzám bújt.

-Felkeltek végre, vagy a tegnapi ruhátokban pakolunk a kocsikba? - Hallottuk YuGyeom hangját. - De nekem teljesen mindegy! Hyungék nemsokára ideérnek, szóval még van egy kis időtök.

-Hei, kapd el! - Szóltam a kutyának, majd eldobtam az egyik párnámat YuGyeom felé. A kispárna a fiú kezében landolt, majd a következő pillanatban Hei rávetődött, mire mindketten a földre estek. Nem sokat láttunk belőlük, csak annyit, hogy YuGyeomon nincs zokni.

BamBammel dőltünk a nevetéstől.

Pár perc hadakozás múlva Hei a szájában a párnával tért vissza. Lerakta BamBam elé, és leült mellé.

-Ügyes kutya. - Vakargatta meg a fülét. aztán hátranézett rám. - Szerinted ha azt mondanám neki, hogy egye meg dongsaenget, megtenné?

-Talán. - Nevettem fel. - De ennyire ne akard kinyírni szegény tanúdat. Majd ha Yongi házasodik, akkor talán.

-Yongi házasodik? - Jelent meg az ajtóban YuGyeom.

-Ez csak egy családi szólás-mondás. - Ráztam a fejem, miközben ledobtam magamról a takarót.

-És mielőtt megkérdeznéd még egyszer, megyünk, csak had keljünk már fel! - Állt fel BamBam, majd odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta. Ahogy felhúzott a fejünk egy magasságba került. Én az ágyon álltam, ő meg a földön, és így voltunk nagyjából egyforma magasok.

Láttam, ahogy egy hatalmasat nyelt, majd végül egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jöttök már? - Hallottuk a nappaliból YuGyeom hangját, mire BamBam egy nagyot sóhajtott.

-Sajnálom, hogy el kell viselned ezt az idiótát. - Suttogta.

A fiúk bedobozolták a cuccaikat, és egy kupacba rakták a nappali közepén. Hei megszaglászta a dobozokat, de valami nem tetszett neki, így a papucsomat kezdte rágni. De legalább már nem depressziós, csak régen volt kint futni.
Én Norara vigyáztam közben, nehogy véletlenül (amennyire nem szeretik szegénykémet) őt is bedobozolják. A cica az ölemben feküdt, én meg a fejét simogattam. Később, miután megunta a papucsom rágcsálását Hei is odabújt hozzám.

Végül kopogtak az ajtón és Mark meg JB jött be a nappaliba.

-Jók voltatok? - Kérdezte JB, miközben odajött hozzám, és megsimogatta a macskáját.

-Nagyon cuki volt. Jól viselkedett. - Simogattam meg Nora buksiját.

-Én nem rá gondoltam, hanem rájuk. - Mutatott az éppen dobozokat pakoló YuGyeomra, és a Markkal fojtott hangon vitázó BamBamre.

-Nekem nem volt semmi bajom velük. - Vontam vállat, és megsimogattam Hei buksiját.

JB átvette a macskáját, aztán gügyögni kezdett neki.

-Na, srácok, indulás! - Adta ki a parancsot Mark, mikor már minden dolguk a szoba közepén lévő dobozok egyikében lapult. JB is berakta a hordozókájába Norat.

-Köszönöm, hogy itt lehettek nálad. És hogy pár napja mi is itt aludhattunk. - Mosolygott hálásan JB. - Ha bármikor bajod van velük, nyugodtan csörgess meg, és nagyon megbánják.

-Így lesz. - Mosolyogtam rá. - Köszönöm.

-Én köszönök mindent. - Vigyorgott, aztán gyorsan megölelt, fogta a cicáját, és már a liftben is volt.

-Örülök, hogy nem verték szét a házadat. - Jött oda Mark. - És ha szükséged van egy macskára nyugodtan cserélhetünk ha gondolod. - Vakarta meg Hei fejét.

-Hallottam ám Hyung! - Kiabált be a folyosóról JB, mire Mark csak a szemét forgatta.

-Legyél jó! - Ölelt meg ő is röviden, aztán felkapott két dobozt, és ment JB után.

-Még mindig úgy gondolod, hogy nem házasodtok össze? - Motyogta.

-Figyelj... - Kezdtem.

-Oppa. - Szólt közbe.

-Te csak ne szervezd az esküvőmet, majd megkérek valaki olyat aki ért is hozzá, ha elérkezett az idő. - Böktem meg a mellkasát. - Foglald el magad mással!

-Ha kitúrom Hyungot a szobájából, és ide kell majd költözni örülni fogsz neki? - Kérdezte sunyi mosollyal.

-Sicc, a többiek után! - Toltam el magamtól.

-Hogy beszélhetsz így az Oppáddal? - Sértődött meg.

-Ki kell érdemelned, hogy annak hívjalak! - Szóltam utána. Még morgott valamit, de azt már nem értettem.

-BamBam siess! Menni kéne! Ha nem jössz itt hagyunk! - Szólt be Mark, aztán mindannyian felröhögtek.

-Tiszta dilisek. - Rázta a fejét a fiú.

-Menj, mielőtt még tényleg itt hagynak. - Inttettem a fejemmel az ajtó felé. Felkapta a két dobozát, aztán kiment a lakásból.

Hei nyafogott valamiért, ezért visszamentem hozzá a nappaliba. A lába beszorult az ajtó és az ajtófélfa közé. Kiszabadítottam a kutyust, aztán megnéztem a mancsát, de szerencsére nem történt semmi nagy baj, még csak nem is látszott seb, vagy zúzódás.

Álltam volna fel, hogy kimenjek bezárni az ajtót, de BamBam jött velem szemben.

-Valamit itt hagytatok? - Néztem körbe a nappaliban, mire aranyosan bólintott egyet. Még egyszer körbenéztem, de semmit nem láttam, ami az övék lenne.

-Mi maradt itt? - Néztem végül a félrebillentett fejjel várakozó fiúra.

Mosolyogva közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam.

-Te maradtál itt. - Suttogta a fülembe, és megpuszilta a nyakam, a fülem alatt. Rettentően csikizett, és megrázkódtam, mire felnevetett. - Legszívesebben mindenhová magammal vinnélek.

-Bam... mi van veled? - Kérdeztem, mire lassan elhúzódott tőlem, bár a karjai még mindig a derekamon pihentek.

-A managger még megengedte, hogy elbúcsúzzak.

-Hát, oké. De holnap úgy is találkozunk. - Vontam vállat.

-De az még messze van. - Simított végig a hátamon.

Az utcáról dudaszó hallatszott, aztán csengettek.

-Mennem kéne. - Motyogta. - Vigyázz magadra, holnap találkozunk!

-Úgy legyen! - Suttogtam, mire elmosolyodott. Gyorsan megölelt, aztán futva indult ki a lakásból, a lifthez.

Hallottam, ahogy becsukja maga után az ajtót, így nem aggódtam, hogy nyitva marad.

Leültem a kanapéra, Hei mellé.

-Mi van vele? Mintha ezer évre menne el. - Motyogtam magam elé. Hátradöntöttem a fejem a kanapé támlájára, és a plafont bámultam.

Hei megnyalta a tenyerem, és a karomra tette a fejét.

A telefonom pittyegni kezdett.

Először azt hittem, hogy Bamy zaklat, aztán megláttam Yongi képét villogni a kijelzőn.

young@baehyun : szia hugi! remélem jól vagy. beszéltem mamval nemrég, és nagyon aggódok miatta. teljesen maga alatt van. kérlek, menj haza hozzá, és próbáld meg felvidítani!

yun@baeyoungnam : és te mikor jössz haza?

young@baehyun : még nem tudom. de miattam ne aggódj, jól vagyok. igaz, hogy anya és apa is ide-oda rángat, mindenkit és mindent meg kell ismernem... most is csak azért tudok írni, mert autózunk. még mindig a belvárosi lakásodban vagy?

yun@baeyoungnam : igen, de akkor hazamegyek mamához.

young@baehyun : rendben. legyél jó, és vigyázz magadra! ne menj férjhez, amíg haza nem megyek! hallottam híreteket dongsaenggel. Mark sok mindent elmond nekem.

yun@baeyoungnam : jaj, ne zaklass már te is ezzel!

young@baehyun : majd a kész filmeteket el tudod küldeni? YuGyeom írta, hogy nagyon szuper lett, és kíváncsi vagyok rá.

yun@baeyoungnam :  ha olyan sűrű a beosztásod mikor tudod megnézni?

young@baehyun : a húgomra mindig van időm. meg tudod, vannak azok a nagyon hosszú konferenciák.

yun@baeyoungnam : Danbival beszéltél azóta?

young@baehyun : egy kicsit összevesztünk mikor eljöttem.

yun@baeyoungnam :  sajnálom. pedig nekem nagyon szimpatikus volt.

young@baehyun : miattam, vagy miattunk ne aggódj, csak költözz haza mamához, és élvezd az életed! legalább te legyél boldog!

yun@baeyoungnam : mama miatt ne aggódj, még ma hazamegyek. Danbival meg békülj ki, vagy én írok neki, és kifaggatom.

young@baehyun : rendben, vigyázz magadra!

yun@baeyoungnam : legyél jó!

Vártam még egy kicsit, de nem írt vissza. Szegénykém... Pedig Danbi tényleg rendesnek tűnt.

Egy sóhaj után összepakoltam a cuccaimat, és Heivel lelifteztünk a földszintre, aztán elkocsikáztunk mamához.

Mikor kinyitottam a bejárati ajtót Hei nem mert bemenni. Akárhogy hívtam, vagy ráncigáltam egyszerűen nem akart bemenni.

Végül megöleltem, a megszeppent kutyát, és addig-addig gügyögtem neki, míg be nem jött velem az előszobába.

Becsuktam az ajtót, hogy legalább ne tudjon elmenni, aztán a konyhába mentem.

Mama ott ült az asztalnál, egy fotóalbum fölött, és erősen törölgette a szemét.

-Szia mama! - Mosolyogtam rá, mire magára erőltetett egy műmosolyt.

-Szervusz csillagom! - Csukta be az albumot, és megölelt. Közben éreztem, ahogy letörli a könnyeit. Az albumra pillantottam, és még addig sikerült elolvasnom a címét, amíg mama el nem rakta a szobájába. A papával közös fotóikat nézegette addig, biztos vagyok benne. Nagyon hiányozhat neki. Együtt élték le az életüket tavaly tavaszig, egészen tizenhat-hét éves koruktól fogva.

-Minden rendben van? - Kérdeztem a konyhába visszatérő szomorú nagyimat.

-Igen, persze. Csak felelevenítettem a régi emlékeket. - Sóhajtott, aztán körbenézett a konyhában. - Hei merre van?

-Azt hiszem egy kis szeretetterápiára lenne szüksége. Alig tudtam beráncigálni az előszobába.

-Amiket édesanyád művelt vele... meg is értem. - Sóhajtott. - De ha gondolod foglalkozok vele.

-Igazából ennék valamit, aztán elmennék futni egyet. Napok óta nem voltam kint rendesen, már hiányoznak a szokásos dolgaim. - Az 'evés' szóra felcsillant a szeme, tisztára, mint egy kisgyereknek, aki a kedvenc játékát látta meg, és azonnal sertepertélni kezdett a konyhában. Kivittem Heinek az előszobába a tálkáját, aztán benéztem Yongi üres szobájába. A repülő modelljei, és a kalandparkos egyenruhája elfeledve hevert szétszórva a szobában. Megláttam a falon egy képet, ami még a ballagásomon készült, és ahol együtt feszít a mi kis családunk: papa, mama, Yongi, én, és persze Hei. Hei majdnem megette azt a kis plüssmacit, amit kaptam a csokorhoz.

-Csillagom, kész az ebéd! - Hallottam mama hangját, mire becsuktam az ajtót, és a konyhába mentem.

Ebéd után lementem az udvarra Heivel.

SanChong éppen teregetett, és nagyon megörült, amikor meglátott minket.

-Szervusz Yun, drágám! - Mosolygott. - Nem is láttalak mostanában. Merre voltál?

-Csak az iskola... - Kezdtem. SanChong mindig is abban a hitben élt, hogy a szüleink nem is foglalkoznak velem, és ahhoz túl pletykás, hogy rábízzak bármilyen családi titkot. Így közös megegyezés alapján mamával mindig az iskolára fogunk mindent, vagy a munkára, ha sokáig nem vagyunk itthon. Vagy hogy elutaztunk.

-Értem én! MinSung is teljesen odavan. Nagyon nehéz feladatokat kapnak. MinJung meg már sírt is leckeírás közben. - Rázta ki a ruhákat, aztán szépen felcsíptette a szárítókötélre. Valamiért mindig így szárítja a ruháikat. - Na, látom mennél már! Vigyázz magadra!

-Viszlát SanChong asszony! - Hajoltam meg, aztán Hei után kocogtam, aki már odakint játszott MinSunggal a hátsó kertben.

A kisfiú nevetve dobálta Heinek a frizbit, meg a labdát, sőt, igazából mindent, amit talált, aztán az anyukája behívta vacsorázni. Futva indultam a kilátó felé. Hei mellettem lihegett.

Jó érzés volt látni, hogy milyen boldog, ahogy rohangál, és jó érzés volt mozogni is.

Az erdőben kicsit lassítottam, aztán felmásztam a kilátóra.

Legnagyobb meglepetésemre Hei is jött velem fel a lépcsőn, igaz, kicsit szűkölve, de követett.

Ketten néztük az esteledő tájat.

Megcsörrent a telefonom.

-Szia! - Vettem fel.

-Már nem vagy megsértődve. - Közölte a tényt Bamy.

-Nem, akkor már kinyomtalak volna. - Nevettem fel. Jót tett a futás. - Már minden rendben van. - Dőltem a korlátnak.

-Reméltem is. Holnap állítólag kiosztják, hogy ki kivel lesz és hogy hová fog menni. Képzeld el! Kilencedik óta arról álmodok, hogy egyszer majd eljutok idáig, hogy szerepelhessek egy igazi filmben, vagy a színházban minden este előadáson. Annyira menő, hogy eljutottunk idáig! Annyira izgulok! Szerinted meg lehet kérni majd a rendezőket, hogy kivel szeretnék lenni? Mert vagy Sinnoval vagy veled szeretnék egy csapatba kerülni. Bár nem akarlak elvenni BamBamtől, de ha Sinnot máshová osztják be mérges leszek. - Magyarázta lelkesen, bár a végére elszontyolodott.

-Szerintem lehetsz vele. - Nyugtattam meg. - Ma mi történt odabent?

-Koda nyafogott, mert dobta a nője valami másik, állítása szerint "üresfejű páva" miatt. Hana és ChulChul összekaptak valamin, aztán a következő szünetben meg a  teremben smároltak, Koda teljesen odavolt, hogy rá senki sincs tekintettel...

-Úgy értem Hwa Young nem mondott semmit?

-Nem is láttuk a tanárnőt. Szerintem megijedt tőlünk. Csak a diri helyettes jött be közölni, hogy holnapra csípjük ki magunkat.

-Aha. Akkor legyek csini? - Forgattam a szemem.

-Ja. És amúgy... Mi az amit YuGyeom írogat? Milyen tanú? Yongi meg a nője összeházasodnak?

-Jelenleg összevesztek.

-Ezaz! Ja, nem. Nekem ott van Sinno. De akkor nem ők házasodnak?

-Nem. YuGyeom azt akarja, hogy BamBammel házasodjunk össze. Nagyon rá van állva erre a témára.

-Idol, de van ideje esküvőt szervezni. Nem tudom hogy csinálja. - Szinte láttam ahogy megvonja a vállát. - De látod? Én is mondtam neked, hogy cuki pár lennétek! És lám, nem csak én gondolom így! Ugye nem kergetted el?

-Nem. - Sóhajtottam.

-Na, mi van? - Váltott azonnal komolyra.

-Majd ha lesznek fejlemények tájékoztatlak.

-Várom már. De most leteszlek. Be van szerezve még mára egy randim. Szia!

-Vigyázz vele, a végén még megéget a tűz!

-A cuki, szemüveges tűz. Szia!

Mosolyogva néztem a vöröslő eget, és visszatettem a zsebembe a telefonom. De megakadt a kezem valamiben.

Lassan előhúztam az apró fehér borítékot, aztán felnyitottam. Kihajtogattam a fehér papírt, és olvasni kezdtem a fiús kézírást. És csak mosolyogtam.

Drága Yun!

Igazából már nem is tudom miért álltam neki ennek a levélnek az írásának... Csak azt szeretném mondani, illetve írni, hogy szeretném, ha szombaton eljönnél velem valahová. Délután hattól szabadok leszünk, és ha neked is jó, akkor... én nagyon szeretném.

Megölelnélek, de már alszol, úgyhogy nem keltelek fel.

Bam

Chapter 23.

Sajnálom a nagy kihagyást, de ezek után igyekszem rendszeresen hozni a részeket.  

Jó olvasást! B.W

 

GOT7 Fanfic

Chapter 23.

BamBam

Az ágy oldalának dőlve nyomkodtam a telefonom. Yona, a vélhetően gyerekkori barátom írt. Elkezdte elmesélni azokat a kiskori dolgait, amit a szülei mondtak neki. Ugyanis volt egy balesete, és nem emlékszik semmire azelőttről. Nem rémlett, hogy Yongával papás-mamást játszottunk... Pedig ő ezt állította. Amikor rákérdeztem Heydára azt írta, hogy ő nem tud ilyen nevű kutyáról.

De minden másról szívesen írt. Igazából fogalmam sincs mit akart, mert mindig mást írogatott, meg azt, hogy mennyire utálja az iskoláját, és mennyire el akar jönni ide, Koreába.

A telefonom jelzett, hogy megint írt.

Valamit félrenyomtam, és a kezdőképernyő jelent meg. Yun mosolyog rajta.

Egy nagyot sóhajtottam, és kiikszeltem Yona üzenetét. Yona tud várni, ez a dolog ráér, de Yun...

Sóhajtottam egyet, és lehunytam  a szemem.

Magam előtt láttam, ahogy Yun és YuGyeom a nappaliban ülnek egymást ölelve, és a lány azt mondja YuGyeomnak hogy szereti.

Megráztam a fejem, hátha eltűnik ez a kép, de nem. Újra, és újra magam előtt láttam őket.

NEM! YuGyeom, a legjobb haverom, az öcsém, a... nem is tudom milyen bizalmas valakim nem fogja lenyúlni tőlem a lányt, akit ő is tudja, hogy mennyire szeretek. A legjobb  haverom nem veszi el a (leendő) barátnőmet, ugye? Nem szoktak olyat. Remélem...

Sóhajtva a kezembe vettem a telefonom, és írtam Yonának, hogy dolgom van, és mennem kell. Erre válaszképp vagy tizenöt üzenetet írt. Lenémítottam a mobilt, és ledobtam a földre, majd feltápászkodtam, és kivánszorogtam a nappaliba.

Az első dolog ami feltűnt, az a nagy fehér szőrgombóc volt, ami a kanapéról lógott le.  Ahogy közelebb léptem megláttam Yunt, aki a kanapén feküdt, a feje mellett Norat, és a lábánál Heit, aki félig lelógott a bútorról. Nagyon aranyosan aludtak. A kutyus lassan kinyitotta a szemét, majd szomorúan rám emelte a tekintetét, mire megsimogattam a fejét. YuGyeomot hallottam elmenni, így nem kerestem. Nem is akartam látni.

Ahogy a lányra néztem... Olyan ártatlannak tűnt.

Leültem a földre, a feje mellé, és az arcát bámultam. Gyönyörű szemei le voltak hunyva, az ajkai kissé elnyíltak egymástól. Édesen aludt. A kontya szétcsúszott, és a tincsei szana-szét álltak. Elsimítottam egy hajtincsét a füle mögé. Elmosolyodtam, amikor felfedeztem egy anyajegyet a füle alatt, a nyaka oldalán. Óvatosan megérintettem a kis pöttyöcskét, mire fintorgott egyet, majd mocorogni kezdett. Valamit motyogott, majd lassan felnyitotta a szemit, és rám nézett.

Teljesen elmerültem a szemében. Gyönyörű fekete tenger...

-Mi történt? - Suttogta, és pislogott egyet.

-Sajnálom, hogy felkeltettelek. -  Motyogtam, és a tarkómhoz nyúltam.

-Történt valami? - Ült fel, és a hajába túrt. Én meg nem bírtam válaszolni, csak bámultam, hogy milyen gyönyörű még kócosan, és álmosan is.

-Nem, nem történt semmi. - Nyögtem ki végül.

Nora, a kis mocskos dög, a lány ölébe mászott. Yun simogatni kezdte a macskát, mire a kutya is odamászott a keze közelébe. A lány mosolyogva simogatta a két állatot, majd rám nézett.

-Mi van? Van valami a hajamban? - Kérdezte, és a hajához kapott.

-Nem. Csak nézlek. - Ráztam meg a fejem, de a második mondatomat nem hallhatta meg.

-BamBam! - Hajolt előre, és lökte meg a vállam. - Mi a baj?

-Semmi. - Ráztam meg a fejem, és a szőnyeget kezdtem fixírozni.

-Ne szórakozz! Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. - Nyújtotta a kezét. Lassan én is kinyújtottam a karom, mire húzni kezdett maga felé. - A munkahelyeden volt valami?

-Dehogy. - Guggoltam fel.

-Akkor a srácokkal? - Faggatott tovább, mire csak a fejemet ráztam. - Több ötletem nincs. - Engedte el a kezem, és odébb húzta az időközben kiterült macskát, hogy én is odaférjek mellé. Átnyúlva Yun válla mögött Hei fejét kezdtem simogatni.

-Yongi elmegy. - Szólalt meg a hosszú csend után a lány.

-Mi? - Kérdeztem vissza, mert nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam.

-A bátyám elmegy apáékkal NewYorkba. - Nézett rám Yun. Láttam a könnyeket a szemében. Lehajtotta a fejét, és szipogott egyet. - Nem akarom, hogy ő is elmenjen.

Hei fejéről a lány karjára vezettem a tenyerem, és simogatni kezdtem.

-Hé! Minden rendben lesz vele. Vissza fog jönni hozzád. - Próbáltam megnyugtatni.

-YuGyeom is ezt mondta. - Szipogta. - De ha hozzám nem is, akkor Danbihoz vissza fog jönni. - Letörölte a könnyeit, és a vállamnak dőlt.

Én meg lemaradtam annál a mondatnál hogy "YuGyeom is ezt mondta". Neki előbb mondta el ezt, mint nekem? Akkor miért nem YuGyeommal ment el randira? Megőrülök! Miért?!

-YuGyeom. - Motyogtam. - Ki fogom nyírni.

-Hm? - Nézett fel rám a lány, bár biztos voltam benne, hogy hallotta.

-Semmi. - Ráztam meg egy picit a fejem. - Felejtsd el.

-Én elmondtam mi nyomja a szívem. Most te jössz. - Bökte meg a vállam egy félmosollyal.

-Minden rendben van velem. - Fordultam el.

Yun az ajkába harapott, majd megsimogatta a kutyája fejét.

-Hei azért ilyen, mert az anyám rosszul bánt vele. Kérlek vigyázz rá egy picit! - Lefejtette a tenyerem a válláról, és elment a fürdőbe.

Heire néztem. Nagy fekete szemeivel szomorúan bámult rám. Az orrához emeltem a kézfejem, majd végigsimítottam az orrán és a homlokán.

Hátradöntöttem a fejem a kanapé háttámlájára, és úgy néztem a kutyát. Megszimatolta a tenyerem, aztán megnyalta.

Yun nemsokára visszaült mellém, és a kezembe nyomott egy kanalat meg egy kis befőttesüveget.

-Már megint bébiételt eszel? - Bámultam rá, miközben kanalazta a szájába.

-Miért? Baj? - Vette a szájába a kanalat. - Mindig ezt eszem amikor szomorú vagyok.

Sóhajtva nyomtam bele a kanalat az üvegcsében lévő trutyiba.

Csendben ettünk, és csak a kanál csengése hallatszott.

-Ki az a Yona? - Nézett rám Yun, mire meglepődöttségemben félrenyeltem és köhögni kezdtem. Mikor sikerült abbahagynom a köhögést a lányra bámultam.

-Csak kérdeztem. - Vont vállat mikor észrevette, hogy nézem, majd a szájába vett egy kanálnyi babakaját. - Nem kell rögtön megfulladnod.

-Nem direkt volt, csak hirtelen jött a kérdésed. - Mentegetőztem. - És Yona... Azt hiszem a gyerekkori barátom.

-Aha. - Motyogta. - Mi az hogy csak hiszed? - Nézett rám.

-Volt egy barátom akkoriban, akinek tettem egy ígéretet. A múltkor anya megírta ezt, és azt is hogy milyen kis aranyos voltam. Állítása szerint hat éves koromban ő volt a szerelmem. Gondoltam, hátha megtalálom. - Magyaráztam.

-Aham. és ő Yona? - Nézett rám elgondolkodva.

-Azt hiszem. - Bólintottam.

-Szerintem jó dolog, hogy meg akarod találni. - Nézett bele a már majdnem üres üvegecskéjébe. - Nekem a gyerekkori barátom egy kutya volt és papa.

-Hei ennyi idős? - Néztem a kutyára, a lány másik oldalán.

-Dehogy! Ő még csak két éves. Az ő apukája volt az, Doddi. Tizenhét évesen halt meg, még az ő születése előtt. - Vakargatta meg Hei fülét. - Nagyon szép állat volt. És nagyon nagy. - Meredt a fehér kutyusára.

A bambulásunkat Yun telefonjának csörgése zavarta meg.

-Mi van? - Szólt bele kicsit sem kedvesen a lány, aztán kihangosította, és a térdére tette.

-Még mindig nem akarsz velem beszélni? - Hallottuk Bamy hangját.

-Inkább azt mondd miért hívtál. - Kopogott a lány a körmével az üvegen.

-Sinno ma mégis ráért este, és elmentünk a kilátóra. - Kezdett bele lelkesen Bamy. - Nem is tudtam, hogy adnak popkornt, meg kólát. De nagyon jól néz ki este a város. Egyszer majd nektek is el kell menni oda. Annyira romantikus volt...

-Akarod ezt hallani? - Fordult felém Yun, mire Bamy abbahagyta a magyarázást.

-Ki van még ott? - Kérdezte.

-Csak én. - Válaszoltam.

-Jó, akkor mivel a legjobb barátnőmet nem érdekli, ezért a legjobb barátnőm pasijának fogom elmondani, hogy mennyire jó randihely a Seoul Tower, és mennyire romantikus az egész. - Kissé meglepődtem ezen a "barátnőm pasija" dolgon. Bamy tényleg így gondol rám? Vagyis ránk... - Szóval ha van merszed elviheted oda a durcikirálynőt, aki feltételezéseim szerint melletted ül, hiszen ő ajánlotta nekünk ezt a helyet, és nagyon tetszett, szóval hajrá!

-Szólj, ha befejezted! - Morogta Yun. - A piros gombbal kel befejezni a hívást. - Fintorgott, majd a kezembe nyomta a telefonját, és elment. Hallottam a szobaajtó csapódását.

-Elment? - Kérdezte Bamy.

-Igen. - Néztem a lány után.

-Mi a francot csináltál vele, hogy ilyen morcos? Minek a közepén voltatok, amikor felhívtam? - Váltott hangnemet.

-Én semmit. És nem voltunk semminek sem a közepén, sem az elején, sem a végén. - Néztem a telefont. - Összevesztetek?

-Beszélgettünk KakaoTalkon. Nyugodtan megnézheted. A jelszava hei130516kbw000 kisbetűkkel. - Diktálta.

-De nem akarok turkálni a cuccai között. - Néztem a kis KakaoTalk ikont.

-Nem fog haragudni. Majd megmondod, hogy az én ötletem volt. Fogj rám nyugodtan mindent. Most úgyse szeret. Legalábbis engem.

-Oké. - Sóhajtottam, majd rányomtam az ikonra. Beírtam a jelszót, amit Bamy lediktált, mire megjelenítette a listát.

-Keress meg engem, bam@yongchoi-t. - Rányomtam Bamy képére, mire betöltötte az üzeneteket. - Olvasd el nyugodtan az egészet, amit ma írtunk.

Gyorsan végigfutottam az üzenetváltásukat: Yun neki is elmondta, hogy Yongi Amerikába megy, aztán valami randitippek, és végül az interjú kielemzése.

Visszagondolva utána majdnem megütöttem Mark Hyungot, amiért beárult. Nem akarom, hogy Yunt is zaklassák a sasaengek, vagy a rajongók miattam.

-Végigolvastad már? - Hallottam Bamy türelmetlen hangját.

-Már csak a vége van. - Gyorsan elolvastam azt is.

-Na, mi a véleményed? - Kérdezte.

-Komolyan ennyire irritálta Yona? Szerinted tényleg féltékeny? - Néztem az üzeneteket.

-Persze. De amúgy ki az?

-Azt hiszem a gyerekkori barátom. De ezt már megbeszéltük. És ezért lett ilyen?

-Ja, akkor emiatt. De akkor is féltékeny volt. - Hallottam, ahogy Bamy megcsapott valamit. - Nem érdekel a véleménye, úgyis mindig letagadja, ha szerelmes. Ugye még nem jött vissza?

-Nem. - Ráztam a fejem, bár nem láthatta.

-Akkor jól figyelj! Yun nem bírja, ha nyomulnak rá, és utálja, ha olyan dolgokban neki kell döntenie, ami nem az ő dolga lenne. Nagyon jó színésznő, sokszor megtévesztő lehet. Van olyan, amikor azt mondja, hogy mennyire undi ez az egész, de amúgy tetszik neki. Van pár kedvenc helye, mint a Seoul Tower, vagy a kilátó, ami a nagyija házához elég közel van. Szeret röplabdázni, és van néhány személy, akikhez nagyon ragaszkodik: a nagyija, Hei, Yongi, ilyen volt még a papája. És remélem én is az vagyok, és te is az leszel. A papája haláláról nem szeret beszélni, bár ki szeretne? A szüleit nagyon utálja, főleg az anyját. A többi rokonáról én sem tudok semmit, bár egyszer mintha valami ikreket emlegetett volna, de többet nem mondott. Szóval a családjáról nem szeret beszélni. Ugye lisztérzékeny születésétől kezdve, ezt gondolom te is tudod. És nem iszik alkoholt. - Itt egy kicsit elhallgatott. - Azt hiszem ennyi.

-Ez hirtelen kicsit sok volt, de köszönöm, hogy megosztottad velem.

-Majd írj KakaoTalkon, ha kell még valami. Vagy kérdezd meg durcikirálynőt. leteszlek, szia!

-Szia! - Szinte azonnal kinyomta a hívást. Én meg csak bambultam a fehér telefonra.

Nem tudom mit fog szólni hozzá a lány, de megnyitottam a YuGyeommal közös beszélgetéseit.

KakaoTalk

15-10-15

yu@gyeomgot7 : Hali! YuGyeom vagyok. BamBam telójáról nyúltam le a címed, remélem nem baj!

yun@baeyoungnam : téged ver majd meg.

yu@gyeomgot7 : cuki vagy. holnap mikorra kell menni forgatni?

yun@baeyoungnam : ThreeS nekünk sem mondott még semmit, de mindjárt megcsörgetem Bamyt.

yu@gyeomgot7 : oké, itt várlak!

yun@baeyoungnam : normál időbe gyertek a suliba. Bamy szerint ott veszünk fel jeleneteket.

 yu@gyeomgot7 : köszi!

16-01-01

yu@gyeomgot7 : BUÉK! remélem összejöttök idén Hyunggal! rossz nézni ahogy szenved.

yun@baeyoungnam : neked is legyen szép éved!

16-01-02

yu@gyeomgot7 : Yun! ha Hyung elhív randira igent mondasz neki?

yun@baeyoungnam : attól függ melyik Hyungod hív el.

yu@gyeomgot7 : nem is tudom... mondjuk JB?

yun@baeyoungnam : akkor nem.

yu@gyeomgot7 : te is tudod, hogy BamBamra gondoltam.

yun@baeyoungnam : miért is kéne tudnom?

yu@gyeomgot7 : mert szerelmes vagy belé?

yun@baeyoungnam : ne zaklass már te is ezzel, mint a többiek.

yu@gyeomgot7 : pedig tök nyilvánvaló.

yun@baeyoungnam : tudod mit? hagyj békén!

16-01-09

yu@gyeomgot7 : Bamytól elkértem a csókos képeteket. szerinted odaadja?

yun@baeyoungnam : remélem nem.

yu@gyeomgot7 : pedig ki akartam nagyíttatni. szerinted jól mutatna a nappalinkban?

yun@baeyoungnam : ha nem BamBam, akkor én verlek meg.

yu@gyeomgot7 : jó, félek.

16-01-20

yu@gyeomgot7 : hali! az a csaj, akit ma láttunk Yongi Hyunggal, az a barátnője?

yun@baeyoungnam : igen, de ezt miért tőlem kérdezed?

yu@gyeomgot7 : nem tudom, csak érdekelt. és hogy hívják?

yun@baeyoungnam : Danbi

yu@gyeomgot7 : cuki neve van.

yun@baeyoungnam : ne nyomulj rá, mert Yongi megver.

yu@gyeomgot7 : tényleg, már rég meg akartam kérdezni. te mikor születtél?

yun@baeyoungnam : 97  december 11.

yu@gyeomgot7 : akkor fiatalabb vagy még nálam is. ezentúl elvárom, hogy oppának hívj.

yun@baeyoungnam : még a bátyámat sem oppázom.

yu@gyeomgot7 : miért?

yun@baeyoungnam : mert nem érdemli meg.

yu@gyeomgot7 : és BamBam Hyung? ő megérdemli?

16-02-01

yu@gyeomgot7 : olyan cukik lennétek együtt. az egész GOT7 szurkol nektek.

yun@baeyoungnam : ne örülj, nem lesz dráma.

yu@gyeomgot7 : ezek szerint nem is szereted BamBam Hyungot?

yun@baeyoungnam : azt nem mondtam.

yu@gyeomgot7 : akkor tervezhetjük az esküvőt?

yun@baeyoungnam : fogd be, és menj dolgodra!

yu@gyeomgot7 : te tényleg szerelmes vagy belé! háromszoros hurrá!

16-02-05

yu@gyeomgot7 : szerinted a fekete öltöny, vagy a kék áll jobban BamBamon?

yun@baeyoungnam : honnan tudjam? és minek az neked?

yu@gyeomgot7 : milyen ruhát szeretnél az esküvődre? lehetek én az egyik tanúd?

yun@baeyoungnam : én Bamyt akarom tanúnak.

yu@gyeomgot7 : jó, akkor megfűzöm BamBam Hyungot. de te milyen ruhát akarsz? küldök képeket, hogy könnyebb legyen választanod.

yun@baeyoungnam : egyik sem tetszik. és ne tervezd az esküvőmet!

yu@gyeomgot7 : nem csak a tiéd, és mivel unatkozok, és JB megengedte, hogy zaklassalak, ezért tervezem az esküvőtöket.

yun@baeyoungnam : hülye vagy.

yu@gyeomgot7 : de attól még lehetek tanú, nem?

yun@baeyoungnam : remélem elüt valami.

yu@gyeomgot7 : nem is tudtam hogy ilyen kedves vagy. és a rajongók miatt élnem kell. de a hintó jó ötlet. lehet fehér-arany?

yun@baeyoungnam : írj egy könyvet a hülyeségeidből!

16-02-06

yu@gyeomgot7 : megvan a teljes esküvőtök. mikor szeretnéd megtartani, és kiket hívsz meg rá? kedden és pénteken ráérünk.

yun@baeyoungnam : miért engem zaklatsz?

yu@gyeomgot7 : ez ugye csak költői kérdés volt?

yun@baeyoungnam : hagyj békén!

yu@gyeomgot7 : de akkor mikor tartsuk meg? Yun! Hahó!

Komolyan ez már megtervezte az esküvőnket?!

A dátumok alapján a comeback próbái között írogatott neki. De... akkor ezek szerint nincs semmi köztük. Ami nekem jó. Sőt, tökéletes.

-Te meg mit csinálsz? - Hallottam Yun hangját, és kikapta a kezemből a telefonját.

-Csak olvastam, mert itt hagytad. És amúgy is Bamy engedte meg. - Néztem fel rá ijedten. először nagyon csúnyán nézett rám, aztán lehuppant mellém a kanapéra.

-Mond meg YuGyeomnak, hogy ne tervezze az esküvőnket. Talán rád hallgat.

-Miért, nem akarsz hozzám jönni? - Néztem rá megjátszott felháborodással.

-Ebből sehogy sem jönnék ki jól, szóval nem válaszolok. - Fonta össze a karjait.

-Megjöttem! - Toppant be YuGyeom a nappaliba.

-Te komolyan az esküvőnket tervezed? - Néztem a most érkezettre.

YuGyeom először Yunra nézett, aztán rám.

-Olyan cukik vagytok együtt! Pénteken a fotós hatra jön. - Vette le a kabátját.

-Kattanj le erről a témáról! - Álltam fel.

-Miért? Ti olyan aranyosak vagytok Hyung! Yun a hozzád való lány.

-Nem zavar, hogy én is itt vagyok? - Kérdezte a lány.

-Figyelj dongsaeng, keress magadnak egy csajt, és kattanj le rólunk.

-Ó, ez egy jel! - Tapsikolt idiótán. - Többes számban beszélsz magatokról.

-Azért így mondtam, mert mindkettőnket idegesít.

-Jól van már! Akkor lemondom a fotóst, és szólok a többieknek, hogy ne díszítsenek ki semmit, lemondom a ruhákat, a fodrászt, a sminkest, és a helyszínfoglalást. - Ment be a konyhába a telefonjával.

-Ez hülye. - Néztem utána.

-Hallottam ám! - Kiabált ki.

Tíz perccel később csatlakozott hozzánk. Addig nyafogott Yunnak, hogy üljön arrébb, míg szinte az ölembe nem ült. Akkor YuGyeom ledőlt mellénk, és majdnem megrúgta Heit.

-Légy tisztelettel a depressziós kutyámra! - Szólt rá Yun.

-A jó vagy a rossz hírt mondjam előbb?

-Kezd a rosszal. - Motyogta Yun, és a vállamnak döntötte a fejét.

-Akkor először a jó hír: meg lett varrva a nadrágom.

-És ez minket hol érdekel? - Néztem rá fintorogva.

-Ha téged és a szerelmedet nem is, de a rajongókat igen is érdekli. A rossz hír pedig... hatásszünet...

-Mondd már! - Lökte meg Yun.

-A managger talált nekünk egy lakást. Holnap költözködünk. Szóval ezt az éjszakát még élvezzétek ki, vettem füldugót, úgyhogy én tudok majd aludni.

-Te nagyon meg leszel verve! - Morogtam az orrom alatt.

Yun megrázta a fejét, majd elment a fürdőbe.

YuGyeom a zsebében kezdett kotorászni, majd a kezembe nyomott egy kotonos dobozt.

-Ezt Mark küldi. - A képébe vágtam a dobozt, és jól fejbe vágtam.

-Nem tudom mit ittál, de elegem van belőled. - Mentem be a szobába.