Chapter 24.

GOT7 Fanfic

Chapter 24.

Yun

Lassan nyitottam ki a szemem, és felültem. A Nap pont az ágyra sütött, és a szöszök fényesen csillogtak. Még a levegőben a porszemek is látszottak.

A hajamba túrtam, és felhúztam a lábam. A fehér takaró felgyűrődött a derekam körül.

Ahogy oldalra néztem, észrevettem egy nagy hajkupacot.

Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, és kisimítottam BamBam homlokából a haját. Aranyosan aludt. Bár még mindig nem értem miért jobb neki az ágy szélén, félig a földön aludni, mint mondjuk a kihúzhatós kanapén... vagy akárhol máshol vízszintesen.

Aznap úgy sem kellett suliba mennünk, mivel költözködtek, így a maneggerük engem is kikért a suliból, ami miatt nekem sem kellett felkeltenem.

Ledőltem mellé, és az arcát néztem.

Van abban valami, amit egyszer Bamy mondott, mert kinézetre tényleg nem rossz. Jó, ez most csúnyán hangozhatott, mert nem akarom úgy méregetni, mint a piacon a húsokat, vagy a zöldségeket. Visszatérve BamBamre, mama egyszer azt mondta, hogy férjnek való. Ha már mama is ezt mondja, akkor biztos nem lehet olyan mint az anyám. Csak az az egy baj van hogy thai. Ami nekem nagyon nagy baj. Nem mintha rasszista lennék, vagy akármi, csak hát a drága édesanyám is onnan származik, és... valahogy eddig egy normális thai ismerősöm sem volt. Bár ez megváltozhat, de nem tudom. BamBam kedves fiú, és ha már az esküvőnket is szervezik... akkor nem lehetnénk olyan rossz pár. Talán...

-Min gondolkodsz? - Hallottam meg a mély hangját, majd megköszörülte a torkát.

-Nem lényeges. - Néztem a szemébe.

Elmosolyodott, majd úgy fordult, hogy ne legyen teljesen kitekeredve a teste.

-És ha én szeretném tudni? - Suttogta, aztán az egyik kezével a hajammal kezdett el játszani.

-A családomon gondolkodtam. - Motyogtam.

-Köszönöm, hogy elmondtad. - Mosolygott. Visszamosolyogtam rá, aztán a fejem oldalra döntöttem, le a szivacsra.

-Ma költözünk. - Szólalt meg egy kis idő után. - Bár legszívesebben kipaterolnám YuGyeomot, és itt laknék veled.

-De te a rajongókhoz tartozol. - Néztem rá.

-Őket is szeretem, de van olyan, akit...

-Tubicáim! - Rontott be a szobába YuGyeom, mire ijedtemben felugrottam. - Ébresztő van! - A srác szélesen elvigyorodott, amikor meglátta, hogy hogyan voltunk. - Tudom, hogy szeretitek egymást, de... - Nem tudta folytatni, mert BamBam egy párnát vágott a fejéhez.

-Hallottuk, fel kell kelni. - Morogta. - Most már elég volt belőled. - YuGyeom ledobta a párnát a földre, és az ajtókeretnek dőlt.

Az ajtóban álló fiú mellett Hei rohant be, és végignyalta BamBam arcát.

-Chh, tegnap még depressziós voltál. - Simogattam meg a kutya fejét nevetve. Az én tenyeremet is megnyalta, aztán újra a mellettem ülő fiú felé fordult.

-Nem, köszi Hei! Elég volt egyszer is. - Tolta el a kutyámat BamBam.

-Legalább már nem depis. - Vontam vállat. - Igaz, te kis szőrcsomó! - Szorongattam meg a kutyát, mire hozzám bújt.

-Felkeltek végre, vagy a tegnapi ruhátokban pakolunk a kocsikba? - Hallottuk YuGyeom hangját. - De nekem teljesen mindegy! Hyungék nemsokára ideérnek, szóval még van egy kis időtök.

-Hei, kapd el! - Szóltam a kutyának, majd eldobtam az egyik párnámat YuGyeom felé. A kispárna a fiú kezében landolt, majd a következő pillanatban Hei rávetődött, mire mindketten a földre estek. Nem sokat láttunk belőlük, csak annyit, hogy YuGyeomon nincs zokni.

BamBammel dőltünk a nevetéstől.

Pár perc hadakozás múlva Hei a szájában a párnával tért vissza. Lerakta BamBam elé, és leült mellé.

-Ügyes kutya. - Vakargatta meg a fülét. aztán hátranézett rám. - Szerinted ha azt mondanám neki, hogy egye meg dongsaenget, megtenné?

-Talán. - Nevettem fel. - De ennyire ne akard kinyírni szegény tanúdat. Majd ha Yongi házasodik, akkor talán.

-Yongi házasodik? - Jelent meg az ajtóban YuGyeom.

-Ez csak egy családi szólás-mondás. - Ráztam a fejem, miközben ledobtam magamról a takarót.

-És mielőtt megkérdeznéd még egyszer, megyünk, csak had keljünk már fel! - Állt fel BamBam, majd odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta. Ahogy felhúzott a fejünk egy magasságba került. Én az ágyon álltam, ő meg a földön, és így voltunk nagyjából egyforma magasok.

Láttam, ahogy egy hatalmasat nyelt, majd végül egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jöttök már? - Hallottuk a nappaliból YuGyeom hangját, mire BamBam egy nagyot sóhajtott.

-Sajnálom, hogy el kell viselned ezt az idiótát. - Suttogta.

A fiúk bedobozolták a cuccaikat, és egy kupacba rakták a nappali közepén. Hei megszaglászta a dobozokat, de valami nem tetszett neki, így a papucsomat kezdte rágni. De legalább már nem depressziós, csak régen volt kint futni.
Én Norara vigyáztam közben, nehogy véletlenül (amennyire nem szeretik szegénykémet) őt is bedobozolják. A cica az ölemben feküdt, én meg a fejét simogattam. Később, miután megunta a papucsom rágcsálását Hei is odabújt hozzám.

Végül kopogtak az ajtón és Mark meg JB jött be a nappaliba.

-Jók voltatok? - Kérdezte JB, miközben odajött hozzám, és megsimogatta a macskáját.

-Nagyon cuki volt. Jól viselkedett. - Simogattam meg Nora buksiját.

-Én nem rá gondoltam, hanem rájuk. - Mutatott az éppen dobozokat pakoló YuGyeomra, és a Markkal fojtott hangon vitázó BamBamre.

-Nekem nem volt semmi bajom velük. - Vontam vállat, és megsimogattam Hei buksiját.

JB átvette a macskáját, aztán gügyögni kezdett neki.

-Na, srácok, indulás! - Adta ki a parancsot Mark, mikor már minden dolguk a szoba közepén lévő dobozok egyikében lapult. JB is berakta a hordozókájába Norat.

-Köszönöm, hogy itt lehettek nálad. És hogy pár napja mi is itt aludhattunk. - Mosolygott hálásan JB. - Ha bármikor bajod van velük, nyugodtan csörgess meg, és nagyon megbánják.

-Így lesz. - Mosolyogtam rá. - Köszönöm.

-Én köszönök mindent. - Vigyorgott, aztán gyorsan megölelt, fogta a cicáját, és már a liftben is volt.

-Örülök, hogy nem verték szét a házadat. - Jött oda Mark. - És ha szükséged van egy macskára nyugodtan cserélhetünk ha gondolod. - Vakarta meg Hei fejét.

-Hallottam ám Hyung! - Kiabált be a folyosóról JB, mire Mark csak a szemét forgatta.

-Legyél jó! - Ölelt meg ő is röviden, aztán felkapott két dobozt, és ment JB után.

-Még mindig úgy gondolod, hogy nem házasodtok össze? - Motyogta.

-Figyelj... - Kezdtem.

-Oppa. - Szólt közbe.

-Te csak ne szervezd az esküvőmet, majd megkérek valaki olyat aki ért is hozzá, ha elérkezett az idő. - Böktem meg a mellkasát. - Foglald el magad mással!

-Ha kitúrom Hyungot a szobájából, és ide kell majd költözni örülni fogsz neki? - Kérdezte sunyi mosollyal.

-Sicc, a többiek után! - Toltam el magamtól.

-Hogy beszélhetsz így az Oppáddal? - Sértődött meg.

-Ki kell érdemelned, hogy annak hívjalak! - Szóltam utána. Még morgott valamit, de azt már nem értettem.

-BamBam siess! Menni kéne! Ha nem jössz itt hagyunk! - Szólt be Mark, aztán mindannyian felröhögtek.

-Tiszta dilisek. - Rázta a fejét a fiú.

-Menj, mielőtt még tényleg itt hagynak. - Inttettem a fejemmel az ajtó felé. Felkapta a két dobozát, aztán kiment a lakásból.

Hei nyafogott valamiért, ezért visszamentem hozzá a nappaliba. A lába beszorult az ajtó és az ajtófélfa közé. Kiszabadítottam a kutyust, aztán megnéztem a mancsát, de szerencsére nem történt semmi nagy baj, még csak nem is látszott seb, vagy zúzódás.

Álltam volna fel, hogy kimenjek bezárni az ajtót, de BamBam jött velem szemben.

-Valamit itt hagytatok? - Néztem körbe a nappaliban, mire aranyosan bólintott egyet. Még egyszer körbenéztem, de semmit nem láttam, ami az övék lenne.

-Mi maradt itt? - Néztem végül a félrebillentett fejjel várakozó fiúra.

Mosolyogva közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekam.

-Te maradtál itt. - Suttogta a fülembe, és megpuszilta a nyakam, a fülem alatt. Rettentően csikizett, és megrázkódtam, mire felnevetett. - Legszívesebben mindenhová magammal vinnélek.

-Bam... mi van veled? - Kérdeztem, mire lassan elhúzódott tőlem, bár a karjai még mindig a derekamon pihentek.

-A managger még megengedte, hogy elbúcsúzzak.

-Hát, oké. De holnap úgy is találkozunk. - Vontam vállat.

-De az még messze van. - Simított végig a hátamon.

Az utcáról dudaszó hallatszott, aztán csengettek.

-Mennem kéne. - Motyogta. - Vigyázz magadra, holnap találkozunk!

-Úgy legyen! - Suttogtam, mire elmosolyodott. Gyorsan megölelt, aztán futva indult ki a lakásból, a lifthez.

Hallottam, ahogy becsukja maga után az ajtót, így nem aggódtam, hogy nyitva marad.

Leültem a kanapéra, Hei mellé.

-Mi van vele? Mintha ezer évre menne el. - Motyogtam magam elé. Hátradöntöttem a fejem a kanapé támlájára, és a plafont bámultam.

Hei megnyalta a tenyerem, és a karomra tette a fejét.

A telefonom pittyegni kezdett.

Először azt hittem, hogy Bamy zaklat, aztán megláttam Yongi képét villogni a kijelzőn.

young@baehyun : szia hugi! remélem jól vagy. beszéltem mamval nemrég, és nagyon aggódok miatta. teljesen maga alatt van. kérlek, menj haza hozzá, és próbáld meg felvidítani!

yun@baeyoungnam : és te mikor jössz haza?

young@baehyun : még nem tudom. de miattam ne aggódj, jól vagyok. igaz, hogy anya és apa is ide-oda rángat, mindenkit és mindent meg kell ismernem... most is csak azért tudok írni, mert autózunk. még mindig a belvárosi lakásodban vagy?

yun@baeyoungnam : igen, de akkor hazamegyek mamához.

young@baehyun : rendben. legyél jó, és vigyázz magadra! ne menj férjhez, amíg haza nem megyek! hallottam híreteket dongsaenggel. Mark sok mindent elmond nekem.

yun@baeyoungnam : jaj, ne zaklass már te is ezzel!

young@baehyun : majd a kész filmeteket el tudod küldeni? YuGyeom írta, hogy nagyon szuper lett, és kíváncsi vagyok rá.

yun@baeyoungnam :  ha olyan sűrű a beosztásod mikor tudod megnézni?

young@baehyun : a húgomra mindig van időm. meg tudod, vannak azok a nagyon hosszú konferenciák.

yun@baeyoungnam : Danbival beszéltél azóta?

young@baehyun : egy kicsit összevesztünk mikor eljöttem.

yun@baeyoungnam :  sajnálom. pedig nekem nagyon szimpatikus volt.

young@baehyun : miattam, vagy miattunk ne aggódj, csak költözz haza mamához, és élvezd az életed! legalább te legyél boldog!

yun@baeyoungnam : mama miatt ne aggódj, még ma hazamegyek. Danbival meg békülj ki, vagy én írok neki, és kifaggatom.

young@baehyun : rendben, vigyázz magadra!

yun@baeyoungnam : legyél jó!

Vártam még egy kicsit, de nem írt vissza. Szegénykém... Pedig Danbi tényleg rendesnek tűnt.

Egy sóhaj után összepakoltam a cuccaimat, és Heivel lelifteztünk a földszintre, aztán elkocsikáztunk mamához.

Mikor kinyitottam a bejárati ajtót Hei nem mert bemenni. Akárhogy hívtam, vagy ráncigáltam egyszerűen nem akart bemenni.

Végül megöleltem, a megszeppent kutyát, és addig-addig gügyögtem neki, míg be nem jött velem az előszobába.

Becsuktam az ajtót, hogy legalább ne tudjon elmenni, aztán a konyhába mentem.

Mama ott ült az asztalnál, egy fotóalbum fölött, és erősen törölgette a szemét.

-Szia mama! - Mosolyogtam rá, mire magára erőltetett egy műmosolyt.

-Szervusz csillagom! - Csukta be az albumot, és megölelt. Közben éreztem, ahogy letörli a könnyeit. Az albumra pillantottam, és még addig sikerült elolvasnom a címét, amíg mama el nem rakta a szobájába. A papával közös fotóikat nézegette addig, biztos vagyok benne. Nagyon hiányozhat neki. Együtt élték le az életüket tavaly tavaszig, egészen tizenhat-hét éves koruktól fogva.

-Minden rendben van? - Kérdeztem a konyhába visszatérő szomorú nagyimat.

-Igen, persze. Csak felelevenítettem a régi emlékeket. - Sóhajtott, aztán körbenézett a konyhában. - Hei merre van?

-Azt hiszem egy kis szeretetterápiára lenne szüksége. Alig tudtam beráncigálni az előszobába.

-Amiket édesanyád művelt vele... meg is értem. - Sóhajtott. - De ha gondolod foglalkozok vele.

-Igazából ennék valamit, aztán elmennék futni egyet. Napok óta nem voltam kint rendesen, már hiányoznak a szokásos dolgaim. - Az 'evés' szóra felcsillant a szeme, tisztára, mint egy kisgyereknek, aki a kedvenc játékát látta meg, és azonnal sertepertélni kezdett a konyhában. Kivittem Heinek az előszobába a tálkáját, aztán benéztem Yongi üres szobájába. A repülő modelljei, és a kalandparkos egyenruhája elfeledve hevert szétszórva a szobában. Megláttam a falon egy képet, ami még a ballagásomon készült, és ahol együtt feszít a mi kis családunk: papa, mama, Yongi, én, és persze Hei. Hei majdnem megette azt a kis plüssmacit, amit kaptam a csokorhoz.

-Csillagom, kész az ebéd! - Hallottam mama hangját, mire becsuktam az ajtót, és a konyhába mentem.

Ebéd után lementem az udvarra Heivel.

SanChong éppen teregetett, és nagyon megörült, amikor meglátott minket.

-Szervusz Yun, drágám! - Mosolygott. - Nem is láttalak mostanában. Merre voltál?

-Csak az iskola... - Kezdtem. SanChong mindig is abban a hitben élt, hogy a szüleink nem is foglalkoznak velem, és ahhoz túl pletykás, hogy rábízzak bármilyen családi titkot. Így közös megegyezés alapján mamával mindig az iskolára fogunk mindent, vagy a munkára, ha sokáig nem vagyunk itthon. Vagy hogy elutaztunk.

-Értem én! MinSung is teljesen odavan. Nagyon nehéz feladatokat kapnak. MinJung meg már sírt is leckeírás közben. - Rázta ki a ruhákat, aztán szépen felcsíptette a szárítókötélre. Valamiért mindig így szárítja a ruháikat. - Na, látom mennél már! Vigyázz magadra!

-Viszlát SanChong asszony! - Hajoltam meg, aztán Hei után kocogtam, aki már odakint játszott MinSunggal a hátsó kertben.

A kisfiú nevetve dobálta Heinek a frizbit, meg a labdát, sőt, igazából mindent, amit talált, aztán az anyukája behívta vacsorázni. Futva indultam a kilátó felé. Hei mellettem lihegett.

Jó érzés volt látni, hogy milyen boldog, ahogy rohangál, és jó érzés volt mozogni is.

Az erdőben kicsit lassítottam, aztán felmásztam a kilátóra.

Legnagyobb meglepetésemre Hei is jött velem fel a lépcsőn, igaz, kicsit szűkölve, de követett.

Ketten néztük az esteledő tájat.

Megcsörrent a telefonom.

-Szia! - Vettem fel.

-Már nem vagy megsértődve. - Közölte a tényt Bamy.

-Nem, akkor már kinyomtalak volna. - Nevettem fel. Jót tett a futás. - Már minden rendben van. - Dőltem a korlátnak.

-Reméltem is. Holnap állítólag kiosztják, hogy ki kivel lesz és hogy hová fog menni. Képzeld el! Kilencedik óta arról álmodok, hogy egyszer majd eljutok idáig, hogy szerepelhessek egy igazi filmben, vagy a színházban minden este előadáson. Annyira menő, hogy eljutottunk idáig! Annyira izgulok! Szerinted meg lehet kérni majd a rendezőket, hogy kivel szeretnék lenni? Mert vagy Sinnoval vagy veled szeretnék egy csapatba kerülni. Bár nem akarlak elvenni BamBamtől, de ha Sinnot máshová osztják be mérges leszek. - Magyarázta lelkesen, bár a végére elszontyolodott.

-Szerintem lehetsz vele. - Nyugtattam meg. - Ma mi történt odabent?

-Koda nyafogott, mert dobta a nője valami másik, állítása szerint "üresfejű páva" miatt. Hana és ChulChul összekaptak valamin, aztán a következő szünetben meg a  teremben smároltak, Koda teljesen odavolt, hogy rá senki sincs tekintettel...

-Úgy értem Hwa Young nem mondott semmit?

-Nem is láttuk a tanárnőt. Szerintem megijedt tőlünk. Csak a diri helyettes jött be közölni, hogy holnapra csípjük ki magunkat.

-Aha. Akkor legyek csini? - Forgattam a szemem.

-Ja. És amúgy... Mi az amit YuGyeom írogat? Milyen tanú? Yongi meg a nője összeházasodnak?

-Jelenleg összevesztek.

-Ezaz! Ja, nem. Nekem ott van Sinno. De akkor nem ők házasodnak?

-Nem. YuGyeom azt akarja, hogy BamBammel házasodjunk össze. Nagyon rá van állva erre a témára.

-Idol, de van ideje esküvőt szervezni. Nem tudom hogy csinálja. - Szinte láttam ahogy megvonja a vállát. - De látod? Én is mondtam neked, hogy cuki pár lennétek! És lám, nem csak én gondolom így! Ugye nem kergetted el?

-Nem. - Sóhajtottam.

-Na, mi van? - Váltott azonnal komolyra.

-Majd ha lesznek fejlemények tájékoztatlak.

-Várom már. De most leteszlek. Be van szerezve még mára egy randim. Szia!

-Vigyázz vele, a végén még megéget a tűz!

-A cuki, szemüveges tűz. Szia!

Mosolyogva néztem a vöröslő eget, és visszatettem a zsebembe a telefonom. De megakadt a kezem valamiben.

Lassan előhúztam az apró fehér borítékot, aztán felnyitottam. Kihajtogattam a fehér papírt, és olvasni kezdtem a fiús kézírást. És csak mosolyogtam.

Drága Yun!

Igazából már nem is tudom miért álltam neki ennek a levélnek az írásának... Csak azt szeretném mondani, illetve írni, hogy szeretném, ha szombaton eljönnél velem valahová. Délután hattól szabadok leszünk, és ha neked is jó, akkor... én nagyon szeretném.

Megölelnélek, de már alszol, úgyhogy nem keltelek fel.

Bam