Chapter 50.

GOT7 Fanfic

Chapter 50.

Yun

Mikor kinyitottam a szemem BamBam mosolygós arcával találtam szemben magam.

Ujjaival végigsimított a hajamon, majd egy puszit nyomott a pofimra.

-Jó reggelt! - Suttogtam, amit, kissé reszelős, mély, reggeli hangján ő is elmormogott.

Egy jó darabig egymás szemében elveszve tűnődtünk az élet nagy kérdésein, végül kénytelen voltam kikelni mellőle, és elszaladni a fürdőbe (amennyire tudtam szaladni).

Mikor dolgom végeztével visszaértem a szobába, a fiú már az ágy tetején, törökülésben ülve nyomkodta a telefonját. Odaültem mögé, és a vállára támasztottam az állam, közben karjaimmal átöleltem a hasát.

-Yun-ah. - Engedte le a telefonját, mikor megírta az utolsó üzenetét is JBnek, hogy aznap nem tudja hogy mikor ér haza.

-Igen? - Döntöttem a fejem a nyakának.

-Emlékszel arra, amiről tegnap beszéltünk? - Éreztem meg a tenyereit a kezemen.

-Este? - Kérdeztem vissza kis gondolkodás után. - A nővérem...

-Nem, nem arra. - Vágott gyorsan közbe. - Nem akarom, hogy megint sírj, úgyhogy ne emészd magad emiatt. - Fejtette le a karjaimat magáról, majd szembe fordult velem.

Apró bólintással jeleztem, hogy megértettem, és bár szorítást és ürességet éreztem a mellkasomban próbáltam leküzdeni őket, ahogy egészen eddigi életem alatt is tettem (és bár nem tudtam ennyire részletesen, mégis emésztett), és a velem szemben ülő fiúra koncentrálni.

-Szóval... - Sóhajtott egy nagyot, és belevágott. - Két napja, amikor el kellett rohannom tőletek, a kép miatt lettem behívatva a főnökhöz. - Kezdte, miközben az ujjaimat piszkálta. - Megkérdezte, hogy ki van a képen velem. Aztán rájött, hogy látott már téged a színházban is. - Érdeklődve néztem rá, még a fejemet is oldalra billentettem kissé. - Aztán kijelentette, most nagyon figyelj, idézek: "Nagyon tetszett a színészi játéka. Tehetséges. Le kéne szerződtetni.". - Komolyan beszélt, de még úgy sem akartam hinni a fülemnek, így inkább nem szóltam közbe, hagytam, had folytassa. - Aztán a managger visszaterelte a témát a látogatás eredeti okára. - A magyarázása mosolyt csalt az arcomra, még úgy is, hogy teljesen komolyan beszélt. - A PD-nim kijelentette, hogy megtörtént véletlen, és blablabla... aztán rám nézett, és közölte, hogy szeretne találkozni veled, ha lehet. - Nos ennél a mondatnál, azt hiszem csak meredten bámultam magam elé. Mert az még lehet a képzelete szüleménye, hogy "tehetséges" meg ilyenek, de ez... Nem mintha nem bíznék meg benne, csak sokszor ferdít egy kicsit (tényleg csak egy nagyon picit) a valóságon csak azért, hogy jobban érezzem magam.

-Park Jin Young, aki nem a kis JinYoung, találkozni akar velem. - Motyogtam magam elé, még mindig hitetlenül, kissé sokkos állapotban.

-Igen, a PD-nim találkozni szeretne veled. Arra gondoltam hogy ma vagy holnap... meg kell kérdezni a titkárnőjét mikor mehetünk be hozzá. - Bólogatott, megbeszélve magával a dolgokat, majd az éjjeli szekrényen lévő telefonjáért nyúlt.

Nem hangosította ki, de elég csend volt a lakásban ahhoz, hogy tisztán halljam, ahogy a titkárnő felveszi a telefont. BamBam miután bemutatkozott elmondta, hogy milyen céllal keresné a PD-nimjét, és másnap délelőttre kaptunk is a kedves kis titkárnőtől időpontot.

BamBam mosolyogva nézett rám, mikor leengedte a telefonját.

-Ha bejelentenek téged, mint a cég szerződtetett színészét, lehet, hogy a vezetőség megengedné, hogy nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat. - Kezdett magyarázni. - Nem kellene többet rejtőzködnünk és bujkálnunk, és igaz, hogy minden média rólunk szólna egy darabig... de az is reklám lehetne akár a GOT7nek is. Túl lehet élni valahogy, sokaknak sikerült már. Szóval miután lement a nagy hajcihő békésen éldegélhetünk, egy csomó sorozatban meg filmben szerepelhetnénk... Akár a színházban is.

-Nem akarom elrontani a kedved... - Motyogtam. Tényleg nem akartam lerombolni a fantasztikus álmait, de ezek csak szürreális álomnak tűntek. - Anno, amikor erről volt szó úgy döntöttünk, hogy a rajongók miatt nem hozzuk nyilvánosságra. Rengeteg IGOT7 tűnne el a fandomból, ha napvilágra kerülne, mellesleg a sasaengeket is említetted.

-Hű... - Ámult el egy pillanatra. - Honnan ismersz ilyen szavakat?

-Elég sok doramat megnéztem, amíg otthon voltam... És Bamytól is kaptam egy kis oktatást, ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. - Erre csak vigyorgott, majd szomorúnak tettetve magát megsimogatta a rossz lábam, de a vigyor (a büszkeség vigyora) nem tűnt el az arcáról. Nagyon aranyosan festett a mosolyával, a kócos világosbarna hajával, a kissé gyűrött iskolai egyenruhájában... Vagyis szörnyen jóképű volt. Ebben a korban már nem lehet "aranyos kisfiúnak" nevezni... Pedig az.

Egy puszit nyomtam az orra hegyére, ám amikor el akartam húzódni tőle, ő nem engedett, és apró csókokat váltottunk.

Az egymásba merülésünket a telefonom csörgése szakította meg. BamBam morgott valamit, amit nem értettem, de valószínűleg a nemtetszését fejezte ki valamilyen furcsa állathangon.

A kijelzőn Yongi neve villogott, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól (legalábbis arra az időre, amíg elnyúltam az éjjeliszekrényig).

-Halló? - Vettem fel.

-Szia hugi! - Szólt bele a bátyám vidám hangon. - Most, hogy már kikerültetek az iskolából, és teljes jogú felnőttek vagytok, és nem láttalak kerek egy napja, vagy kettő... mindegy, szóval elmehetnénk végre közösen valahová.

BamBam az ölembe döntötte a fejét, és érdeklődve hallgatott.

-Hová szeretnél elmenni? - Kérdeztem vissza. Hiszen még nem épültem fel teljesen, tehát nem sok mindent lehet velem kezdeni.

-Felsprintelhetnénk a Seoul Tower-re. - Vágta rá, szinte túl gyorsan.- Amúgy nem, csak vicceltem. - Váltott komolyra. - Elmehetnénk moziba, vagy le a tengerpartra. Danbi nagyon akarja már látni a partot.

-Amúgy tegnap voltunk ott Heivel. - Hallottuk a lány hangját a telefonból. - Ne hazudj neki! - Yongi felszisszent, és láttam magam előtt, ahogy a barátnője a vállába boxolt.

-A mozi nem hangzik rosszul. - Pillantottam le BamBamre, aki csak vállat vont. - Milyen filmeket adnak?

-Van valami horror... - Kezdte Yongi, de Danbi megint közbe szólt.

-Adnak egy romantikus vígjátékot, arra elmehetnénk. Amúgy is meg akartam nézni.

-Ne már! - Nyögött fel a két fiú egyszerre.

-Nincs más, amit meg akarok nézni. - Közölte Danbi. - Akkor a mozi ejtve.

-Valami ötlet? - Érdeklődött a bátyám.

-És ha megnéznénk otthon egy filmet? - Vetettem fel.

-Akkor gyertek haza. Mama úgy is már nekiállt ebédet főzni.

-Délután négykor vacsorát, de ne zavarjon. - Hallottuk távolabbról Danbi hangját.

-Akkor már a vacsorát főzi. - Morogta Yongi. - Várunk titeket haza! Aztán nehogy valami rosszaságot csináljatok kicsi Yun! - Figyelmeztetett, eléggé perverz hangon. Majd letette a telefont.

-Ch, le kellene tagadnom. - Engedtem le a készüléket.

-Fel kellene innen kelni? - Hunyta le a szemét BamBam, majd kényelmesen elfészkelte magát. Látszott rajta, hogy eszében sincs a feltett kérdésére igennel válaszolni, és meg is tenni azt.

Egy darabig még hagytam hogy pihenjen, de amikor megkordult a hasa közöltem vele, hogy indulunk. Átöltözés után (persze nem lehettünk a kissé gyűrött iskolai egyenruhánkban tovább, hiszen már tegnap elvégeztük az iskolát) lementünk az autóhoz.

Éppen hogy csak sikerült elkerülnünk egy csapat K-POP, GOT7, és egyéb együtteses feliratú pólós lányt, aztán a sötétített ablakú autó biztonságában indultunk haza.

Mire hazaértünk már az egész házat átlengte a vacsora illata.

Hei szokás szerint elsőként üdvözölt minket. BamBamre felugrott, úgy élvezve a füle vakargatását, elém pedig leült, és úgy várta, hogy levegyem a cipőm, és megsimogassam a kis buksiját.

Mama nagyon kitett magáért, soha nem ettem még olyan finomat. Persze nem tudtuk mire vélni a sok finomságot, de mama annyit mondott, hogy "mindenki kijárta az iskolát" ünnep van, és azért főzött ennyit, és ilyet.

Kajálás után pedig letelepedtünk a kanapéra (BamBam ült az egyik szélén, Yongival ültünk középen, Danbi pedig a bátyám mellett foglalt helyet), kis sütivel, valami akció-vígjátékot nézni, amit Danbi és Yongi választott. Nekünk beleszólásunk sem volt.

Elég furcsa film volt, de jókat nevettünk rajta. Nagyon sok szerencsétlen és lehetetlen véletlen volt benne, ami mindent tönkre tett, de a főszereplő (mint mindig mindent) megoldotta a zűröket, és happy end forever - vagy amíg el nem jön a következő gonosz.

Yongival fogadtunk az elején (egy mosogatásban) hogy melyik poszteren lévő nő lesz a főhős csaja a történet végén... És nekem lett igazam.

Így Yongi, sok-sok idő után először kénytelen volt elmosogatni.

Mi pedig BamBammel bevonultunk a szobámba, Hei kíséretében.

Miután kitárgyaltuk a filmet, azon belül főként a színészek alakításait BamBam elaludt.

Én még elmentem letusolni, és hajat mosni, aztán megnéztem, hogy Yongi rendesen elmosogatott-e, elköszöntem mamától, bezártam az erkélyajtót, és megvakargattam Hei fülét, mikor elfoglalta a saját kis ágyát.

Egy pléddel betakartam a szuszogó fiút, majd bemásztam a saját takaróm alá.

A telefonom pittyegett egyet, így a kezembe vettem.

Feladó: YG K+ Models studio

Címzett: Bae Young Nam

Szemöldököm ráncolva néztem a telefonom kijelzőjét, végül rányomtam az üzenetre.

Tisztelt Bae Young Nam!

Az Ön képe elbűvölte vezetőségünk tagjait, így szeretnénk, ha csatlakozna hozzánk!

Legyen tagja ön is a YG K+ Models-nek!

Cégünk tárt karokkal várja jelentkezését telefonon, vagy személyesen. Az alábbi címeken:

...

Tovább>>

-Milyen kép? - Motyogtam magam elé, és tovább pörgettem az üzenetet, de csak nevek, telefonszámok, és címek voltak megadva.

Addig bámultam a kijelzőre elgondolkodva, míg az el nem sötétült.

-Még valami szakad a nyakamba? - Tette vissza a telefonom a helyére, miután Bamynak írtam egy üzenetet, hogy nem-e ő küldött be valami céghez, aztán bedőltem BamBam mellé.

Néztem egy darabig a sötét plafont, miközben hallgattam az édesen alvó fiú szuszogását, aztán én is álomba merültem.

~másnap reggel~

BamBam keltett fel, hogy készülődjek, mert nemsokára indulunk.

Mama készített nekünk reggelit, amit, bármennyire is igyekezni akartunk, kénytelenek voltunk megenni.

BamBam előre sietett, hogy beindítsa a kocsit, míg én elköszöntem Heitől, aki mindenképp velünk akart jönni, így szenvedtem még vele egy ideig, míg vissza tudtam parancsolni a lakásba.

Csendben ültünk az autóban, gondolatainkba merülve.

Nem tudom mi járhatott BamBam fejében, de folyamatosan mosolygott. Még akkor is, amikor néhány gyerek majdnem előttünk rohant át az úton. Valahogy aznap reggel semmi nem tudta felbosszantani, pedig máskor, amikor ilyen helyzetbe kerül vezetés közben nem igazán fogja vissza magát, és thaiul káromkodik egy nagyot.

Mikor bekanyarodtunk, és a fiú leparkolt a JYP mélygarázsában, kezdett összeszorulni a gyomrom.

-Kicsit ideges vagyok. - Motyogtam, mikor beléptünk a megérkező felvonóba.

A fiú magához húzott, és átölelte a derekam, majd kisimogatta a szememből a hajszálaimat.

-Én is. - Vallotta be. - De minden rendben lesz. - Nézett a lift tükrös falán keresztül rám. Oldalra billentett fejjel felém fordult, majd kisimított egy ráncot a vállamnál a világoskék blézeremen. Átsétált a másik oldalamra, pedig szívesen összekulcsoltam volna az ujjainkat... Csak a mankó miatt nem lehetett.

BamBam lassan sétált mellettem, hogy követni tudjam, de az idegességem miatt úgy éreztem túl hamar értünk oda a "The Boss" aranyfeliratú fekete ajtóhoz.

BamBam az órájára pillantott, majd közölte, hogy éppen időben értünk ide.

-Most már nagyon félek. - Suttogtam neki. A fiú egy félénk mosolyt küldött felém, majd kopogtatott.

A nagy ajtó nemsokára kinyílt, és valószínűleg a titkárnő dugta ki a fejét rajta.

-Már várt titeket, gyertek be! - Tárta szélesre az ajtót. - Egy pillanat, és a főnök úr végezni is fog.

Megálltunk a telefonáló Park Jin Young asztala előtt, aztán meghajoltunk. Ő intett, hogy üljünk csak le, mire helyet foglaltunk, persze tisztes távolságra egymástól a bőrkanapén. Ha bármi kiderülne a kapcsolatunkból... biztos nem úsznánk meg a nyaklevest.

Park Jin Young befejezte a telefonálást, majd feltápászkodott a székéből, és a velünk szemben lévő kanapén foglalt helyet.

-Elnézést a késésért, sajnos fontos volt. - Köszörülte meg a torkát, utalva a telefonálására. -Szóval fiatalok! - Kezdte. - Üdvözöllek Bae Young Nam! - Biccentett, mire ültömben gyorsan meghajoltam. - Köszönöm BamBam, hogy ilyen hamar összeszervezted nekünk ezt a kis találkozót.

-Igazán semmiség. - Motyogta a fiú.

-Young Nam. - Fordult felém. - Tett már neked bárki szerződési ajánlatot, vagy szabadúszó színészként tevékenykedtél? - Érdeklődött a főnök úr. Itt hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Szerződési ajánlatnak minősül a YG K+ levele? Végül úgy gondoltam, csak a színészi pályafutásomat kell elmondanom. Hiszen színésznek készülök, nem?

-Idén végeztük el az iskolát, így eddig, mint diák tevékenykedtem különböző területeken. - Gondoltam át a dolgaimat. - De kisgyerekként is szerepeltem, akkor egy gyermekszínész-társaság keretein belül. - BamBam rám pillantott, majd elmosolyodott. - Nyári gyakorlatként pedig több filmforgatáson is részt vettünk, de ott nem színészként.

-Mit tervezel a jövőddel kapcsolatban? - Tette fel az újabb kérdését Jin Young.

-Szeretnék tovább tanulni a színészi szakma valamelyik területén, ebben a szakirányban elhelyezkedni, esetleg modellkedni... - Gondolkodtam el.

-Ó, ez mind-mind remek! - Bólogatott mosolyogva Park Jin Young. - Láttam a színészi munkádat  a Two Empire Battle-ben, és igaz, hogy tudsz még tovább fejlődni, de elsőre nagyon jól játszottál, fantasztikus premier volt. Az általatok forgatott filmre is kíváncsi voltam, így megszereztem az iskolátoktól. Nos, a My Best Friends-ben is nagyon tetszett az alakításod, és akkor így, mos elsőként szeretnék neked ajánlatot tenni. - Intett a titkárnőjének, aki azonnal hozott egy paksaméta papírt, és a főnökének adta.

-Ezeket olvasd át, hagyok időt neked gondolkodásra. - Lapozta gyorsan végig a nagy paksamétát, majd átnyújtotta nekem. - Ha nem tetszik valami a szerződésben még tárgyalhatunk, hiszen nagyon szeretném, ha nálunk dolgoznál, de nem akarlak kényszeríteni, úgyhogy tégy a legjobb belátásod szerint. - Abból az iskolából sok jó színész kerül ki, de te sokkal tehetségesebb vagy a legtöbbjüknél, így szeretném, ha minél előbb leszerződnél hozzánk. Terveink között van egy új sorozat forgatása, úgyhogy ha elég hamar tudunk megegyezni az első szerep hamar meg is lenne neked. - Csapta össze a kezét.

-Oh... - Motyogtam, majd magabiztosra váltva folytattam. - Mindenképpen át fogom gondolni az ajánlatát, de amíg a lábam meg nem gyógyul nem igazán tudok színészkedni...

-Akkor majd a következő forgatáson kezded el nálunk. - Vágta rá Park Jin Young.

-Köszönöm. - Hajoltam meg.

-BamBam! - Szólította meg a mellettem ülőt, aki felkapta a fejét.

-Igen?

-Holnap be kell jönnötök délután, a comeback részleteit megbeszélni. Írtam a managgereteknek, és JaeBumnak add át, hogy a dalai jók. Majd megbeszélünk mindent holnap. - Tapsolt. - Köszönöm, hogy eljöttetek, remélem meg tudunk egyezni Young Nam.

-Alaposan át fogom gondolni. - Mosolyodtam el, majd BamBamre pillantottam.

-Uram, három perc múlva megbeszélése lesz a földszinten. - Pillantott az órájára a titkárnő.

-Igen, igen, megyek már. - Intett neki a főnök, majd felpattant, mire mi is felálltunk. Egy meghajlás után Park Jin Youngnak rohannia kellett, minket pedig a titkárnő kikísért a szobából, majd sietett a főnöke után.

A mankóval szenvedve jutottam el a liftig.

BamBam hozta a papírokat, amiket a főnöke adott nekem, és belém karolt, hogy támogasson. Valahogy akkor még nehezebben sikerült tolerálnom azt, hogy nem mehetek olyan tempóban ahogy akarok, hogy alkalmazkodnom kell a fájós lábamhoz. Pedig szívesen rohantam volna el a liftig, hogy elbújva a kíváncsi szemek elől, hogy odabújjak BamBamhez, és elmondjam neki, hogy mennyire boldog és ideges vagyok egyszerre. De persze a rossz lábam miatt nem tehettem.

Leszenvedtük magunkat a kocsiig, ahol már úgy éreztem összeesek, annyira sok volt az az idegesség és talpon állás, mászkálás, amit aznap műveltünk.

BamBam magához ölelt a sötétített ablakú autójában, így senki nem láthatott minket.

A hajamat simogatva próbált megnyugtatni.

-Nemsokára meggyógyulsz. - Suttogta a hajamba, majd egy csókért hajolt ajkaimra.

Hazaérve ebéd alatt, majd a kanapén kidőlve számoltunk be mamának, és az időközben Heivel hazaérkező Yonginak és Danbinak.

-A kishúgom le fog szerződni egy csudibudi hatalmas céghez? - Tapsikolt Yongi, mint egy óvodás, a történet végét meghallgatva. A többiről lemaradt, mert fontos dolga volt a mosdóban, és még az időközben beszökő Heit is vissza kellett parancsolnia az erkélyre a lakásból.

-Ilyenkor a nővérednek érzem magam, Mr.Tökély. - Grimaszoltam rá, mire felnevetett. Danbi pedig, mint Mr.Tökély tökéletes barátnője jót nevetett a pasiján.

-A YJP nem olyan hatalmas cég. - Gondolkodott hangosan BamBam. - Bár benne van a top 10-ben.

-Nem mindegy? Leszerződtették, és kész. - Vonogatta a vállát a bátyám, miközben ledobta magát mellém, és átkarolta a vállam.

-Még nem írtam alá semmit. - Közöltem vele.

-Csillagom, még csak a papírokat kapta meg. - Bólogatott mama, aki ismerte az elejétől a történetet. Nem úgy, mint a mellettem ülő idősebb fiú.

-De ha ott fogsz dolgozni, akkor többrétű munkád lesz, nem? - Érdeklődött Danbi, lehuppanva Yongi ölébe, aki azonnal levette a vállamról a kezét, és a barátnőjét kezdte ölelgetni.

-Valószínűleg. De még nem olvastam el. - Intettem az asztalkán heverő paksaméta felé.

-Hát hajrá. - Bólogatott elismerően a bátyám. - Biztos izgalmas kisregény.

-Csillagom, ne viselkedj így! - Intette le mama, mire Yongi megemberelte magát, és nem óvodásként (próbált) viselkedni.

A beszélgetésünket kopogás szakította meg.

-A postás már volt itt. - Pillantott az ajtó felé mama, mikor Danbi kisietett az előszobába.

Nemsokára Danbi a kis MinSunggal jött vissza a nappaliba.

-Csókolom! Szia Noona, szisztok Hyungnimek! - Vigyorgott az újonnan érkezett.

-Szia MinSung-ah! - Vigyorgott Yongi.

-Játszhatok Heivel? - Tette fel azt a kérdést, amiért valószínűleg hozzánk érkezett.

-Persze csillagom! - Mosolygott mama. - Már volt sétálni, de még mindig túl sok energiája van.

BamBam felpattant, majd az erkélyajtót kinyitva beengedte a szélvész kutyámat.

A kisfiút körbeugrálta nagyokat vakkantva Hei, aztán ledöntötte a földre, amit a kiskölyök nevetve fogadott.

-Egyetek csillagom, aztán pihenjetek le. - Nézett aggódva Danbi és Yongi felé mama. Láttam az arcán, hogy magában még hozzáteszi: "olyan sovány vagy, te lány!"

-Oké. Mit eszünk? - Csillantak fel a bátyám szemei, aztán maga után húzva Danbit ment ki a konyhába.

-Yun Noona, kijössz velünk? - Kérdezte MinSung feltápászkodva a földről, megsimogatva a virgonc kutya fejét. - Olyan régen játszottunk együtt!

-Csak ha BamBam is jön. - Néztem a fiúra. Ő elmosolyodott, majd felhúzott a kanapéról.

-A szerződés még egy ideig ráér. - Puszilta meg a homlokom, aztán kifelé indultunk a nappaliból.

MinSung és Hei ugrándozva mentek le a lépcsőkön, mi pedig lassan követtük őket.

Kimentünk a ház mögötti füves rétre, aztán leültünk a nyári melegben az egyik fa árnyékába.

BamBam átölelte a hátam, és néztük, ahogy a fehér kutya és a kisfiú kergetőznek, vagy a piros labdát dobálják.

A kisfiú nagyokat kacagott, amikor Hei feldöntötte, és az arcát kezdte nyalogatni.

-El tudom képzelni, ahogy így játszottál te is kiskorodban a kutyáddal. - Mosolygott BamBam. MinSung és Hei éppen egy nagy bot két végét ráncigálták, olyan kötélhúzás féle dolog lehetett, csak ők egy bottal csinálták.

-Akkor Doddival játszottam főleg, később, a baleset után valamivel Heyda is hozzánk került. Doddi volt ilyen virgonc, mint Hei, Heyda inkább vigyázott ránk, és anyafarkasként őrzött minket. - Nevettem fel, visszagondolva Hei szüleire.

-Heyda... - Motyogta. - Ő ott volt Thaiföldön. És Doddi?

-Ő nagyon nagy kutya volt, hat évesen még simán lovagolni tudtam a hátán. De mindhárom kutyánk fajtiszta, úgyhogy nincs sok különbség köztük. Egyedül a személyiségük. - Néztem a hozzánk szaladó Heit, aki valahová eltüntette a botot, amiért egészen eddig harcolt, és csaholva letelepedett BamBam elé.

-Coco is fajtiszta. Vagyis azt hiszem. - Gondolkodott el a fiú, miközben Hei fülét vakargatta.

MinSung is megérkezett, és lerogyott mellénk a földre, és hátradőlt lihegve a fűben.

-No-ho-ona... - Nyöszörögte. - A-anya azt mo-mond-ta, ho-ogy hé-hét-hét-kor me-me-njek ha-ha-za.

-Még csak öt óra múlt pár perccel. - Néztem meg a telefonomon az időt.

-Elfáradtál? - Érdeklődött nevetve BamBam.

-Ne-eh-em, csak pi-he-he-nek. - Lihegett a kisfiú. A kutya odament hozzá, majd elkezdte az orrával bökdösni a karját.

-Hei! - Szóltam rá, amikor MinSung ruháját kezdte húzni. Kicsit odébb ment, majd megkereste a piros labdáját, és a szájába véve odahozta hozzánk.

-Hyung! - Ült fel hirtelen a kisfiú.

-Igen? - Nézett rá BamBam, miközben a hátamat simogatta.

-Te jól el tudnád dobni a labdát Heinek. - A kutya a neve hallatán felkapta a fejét, aztán lehuppanva a fenekére várta, hogy mi fog történni.

-Nem vagyok benne olyan biztos. - Ingatta a fejét a barátom.

-De én biztos vagyok benne. - Jelentette ki MinSung, aztán feltápászkodott.

-Gyere te is! - Kérlelte, mire BamBam rám pillantott. - Csak egy kicsit! Aztán visszaülhetsz Noona mellé, csak egy kicsit játssz velünk!

-Jaj, menj már! - Ütöttem meg mosolyogva a hátát, mire felpattant mellőlem, gyorsan egy puszit nyomott a számra, aztán ledobva mellém az ingét (amit az árnyékban lévő valamivel hűvösebb idő miatt vett fel a pólója fölé) futott MinSung után. Félúton kikapta a kisgyerek kezéből a labdát, majd megtorpant, ezzel magára vonva Hei figyelmét. Egy jó nagyot lendített a karján, aztán messzire eldobta a labdát. A kutya még meg sem várta a parancsot, hiszen tudta, hogy ha MinSung ott van vele, akkor játék idő van, hanem azonnal, mikor kirepült a fiú kezéből, rohant a is piros labda után.

-Még egyszer, még egyszer! - Tapsikolt a kisfiú, de Hei visszaérve nem volt hajlandó odaadni nekik a labdát. Odaügetett hozzám, és letette a lábam elé a nyállal és fognyomokkal díszített piros labdácskáját.

-Yun, passzold! - Kiabált BamBam, majd feltartotta a kezét.

A fa törzsének támaszkodva felálltam, majd kezembe véve a labdát jó nagyot lendítettem rajta. Hei azonnal el is rohant tőlem, de BamBam még előtte megszerezte a labdát.

Visszaülve néztem, ahogy MinSung és BamBam egymásnak dobálgatták a labdát, és Hei közöttük futkározott. Aztán egyszer csak a kutya felugrott, és elkapta a labdáját, majd jó messzire elszaladt vele.

A két fiú is felvette a nyúlcipőt, és egy darabig kergették a kutyát, majd megunták, mert Hei sokkal gyorsabb volt náluk, és visszakocogva hozzám ledőltek a fűbe.

Hei, mikor látta, hogy vége a játéknak visszajött hozzánk, majd letette a labdát elém, és szépen lefeküdt, de úgy, hogy a mancsai alatt tartotta a kis labdát.

-De kis szemét vagy. - Morogta BamBam Heinek, miközben izzadt tincseit kifésülte a szeméből. - Rég nem futottam ilyen sokat.

Pihegve várták, hogy a nyári nap felszárítsa az izzadtságukat, és hogy erőt gyűjtsenek egy újabb játékhoz.

A kutya végül odabújt hozzám, és a fülét vakargattam addig, míg a fiúk fel nem tápászkodtak egy új játékhoz.