Chapter 05.

Az oldalon szereplő címeket (Me2Day és KakaoTalk) én találtam ki, szóval senki ne keressen rá, mert elvileg egyik sem igazi. Ha mégis találtok valamit... Írjátok meg nekem :)
B.W

GOT7 Fanfic

Chapter 05.

BamBam

Irdatlan csörömpölésre keltem. Hozzávágtam az egyik párnámat YuGyeom éjjeliszekrényén csörgő vekkerhez, mire leesett a földre a párna meg rá, de még így is fülsértő volt. Lelöktem magamról Norát (mert naná, hogy nem JBnél aludt, hanem a hátam közepén), morogva odamentem a csörgő párnához, aztán kikapcsoltam azt az órát. Visszaraktam a makne szekrényére, aztán visszadobtam az ágyra a párnámat. Majdnem sikerült eltalálnom a macskát. YuGyeom épp a másik oldalára fordult. Megveszi magának a leghülyébb hangú ébresztőórákat, de egyikre sem kel fel. Az összeset én teszem tönkre, vagy véletlenül leesik a földre.

Megráztam az édesen alvó szunyagépet, aki morogva kinyitotta a szemét.

-Reggel van? – Kérdezte, miközben nyújtózkodott egyet.

-Hajnalok hajnala, de be kell érnünk az új sulinkba, úgyhogy készülődj, vagy jöhetsz busszal. – Szóltam ki a szekrényemből, ahol a farmerek és a pólók között kutattam. – Esetleg gyalog. – Nézegettem egy fehér pólót. Nem jött be ma reggel, így kerestem egy másikat. Szerencsére itt júliusban azt mondták, hogy nincs egyenruha csak az alsóbb éveseknek, és évnyitó sem, így nem paráztam azon, hogy tegnap Junior a piros pólójával mosta ki a fehér ruhákat, és az összes minimum babarózsaszín lett. Jackson őrjöngött, mert a kedvenc pulcsija is rózsaszín lett.

YuGyeom nyöszörögve felült, aztán lelökte az ágyáról az éppen odatelepedni készülő macskát, és a szekrényéhez ment. Bevonultam a fürdőbe, miután ott végeztem mentem reggelizni. Rajtunk kívül senki nem volt még fent. Bár melyik lenne olyan retardált, felkelni hajnalok hajnalán, főleg hétfőn.

Ettem egy szelet kenyeret, meg ittam kávét, aztán bedobtam a táskámba egy üveg vizet, és egy szendvicset.  YuGyeom is betolta a kenyerét, meg a kávéját, aztán összeszedte a cuccait. Bementünk a fürdőbe fogat mosni, és a hajunkkal szenvedni. Sikerült 10 perc alatt elfogadható fejet varázsolni magamnak. Kicsit várnom kellett YuGyeomra, de időben el tudtunk indulni. Bezártam az ajtót, aztán lementünk a lépcsőkön, meg a liften a parkolóba. Beültünk a kocsimba, aztán kihajtottunk az utcára.

Előszedettem a maknéval a GPS-ét, mert nem tudom pontosan az utat. A háromnegyed órás utat megtettük 28 perc alatt, mert simán lehetett haladni az összes körúton, és nem volt sehol dugó. Letettük a kocsit a suli melletti parkolóban, aztán bementünk a portára.

A portásnő rendesnek tűnt már először is. Ma felirányított minket az igazgatói felé. Nem sokan voltak a folyosókon, de azok sem foglalkoztak velünk.

-Mint egy szellemház. – Súgta oda YuGyeom, én meg bólogattam. Tényleg, mintha keresztülnéztek volna rajtunk.

-Szerintem még csak korán van.

-Lehet. – Vont vállat, aztán megigazította a táskáját. Bekopogtunk az igazgatóhoz. A nyugdíj előtti ahjussi is rendes volt. Aláíratott velünk egy csomó papírt, elmondta a szabályzatot, aztán megmondta, merre kell mennünk, hogy megtaláljuk azt az osztálytermet, ahová mennünk kell. Az ő utasítását követve felmentünk a sokadik emeletre. Itt már többen voltak. Páran megnéztek minket, és egy lánytársaság meg is állított minket, hogy írjuk alá a táskájukat. A folyosó végén találtuk meg a termünket. Egy szemüveges fiú ücsörgött bent az egyik padon. Hátát az ablaknak támasztotta, és olvasott valamit. Jöttünkre felnézett.

-Sziasztok! – Intett oda nekünk. Visszaköszöntünk. Letette a könyvét, leugrott a padról, megigazította a szemüvegét, aztán bemutatkozott. - Shin Seong vagyok.

-BamBam. – Megrázta a kezem, aztán meghajoltunk.

-YuGyeom.

-Köszöntelek titeket az ifjú színészek körében! – Tárta ki a kezeit Shin Seong. – Üljetek, ahová akartok. De lehet szédíteni is, a kilencedikes csajokat a földszinten. – Vigyorgott. – Nemsokára a többiek is befutnak. Kell valami nektek a büféből? – Ment vissza a táskájához. Mindketten megráztuk a fejünket, mire Shin Seong megvonta a vállát, és kiment a folyosóra. YuGyeom letelepedett az egyik székre, én meg a mellette lévő székre dobtam a táskám, és felültem a padra. Az osztályterem falára érdekes színházi jelenetek voltak festve. Az egyik falon felismertem a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét. A másikon mintha egy filmszalagról vágták volna le a képkockát, Csipkerózsika a toronyban, mellette meg a hercege térdel.

A mobilom rezegni kezdett, így előhúztam a zsebemből. SMS érkezett a drága leaderünktől.

-JB üzent. – Szóltam oda YuGyeomnak.

-Egészségére. – Mélyedt bele a játékába. Megnéztem az SMSt.

„suli miatt csak hétvégén kell mennünk a kiadóba”

-Pedig jó hír. – Léptem ki az SMSek közül.

-Ha annyira fontos majd megírja nekem is. – Vonta meg a vállát. Az órarendünket nézegettem. Egy csomó rövidítés volt benne, így fogalmam sem volt mire készüljek. 13/Sz-esek lettünk.

-Sziasztok! – Köszönt egy vidám női hang. Felnéztem az órarendből. Egy rövid világos barna hajú csajszi jött be, és dobta le a táskáját az ajtóhoz legközelebbi padra. Majd odajött hozzánk. – Mondták, hogy lesznek új arcok, de idolokra nem számítottam. – Csicseregte. – Én Cho Eun vagyok. Titeket ismerlek… - Tette fel a kezét, amikor be akartunk mutatkozni. – Annyira vártam már ezt az évet! A legtöbben ugyan elhúzták a csíkot az érettségi után, de a normálisak maradnak. Bár ki tudja… - Gondolkodott el. – Mindegy. Találkoztatok már valakivel?

-Shin Seong volt itt, amikor jöttünk.

-Á, igen. Ő mindig előbb itt van. Messze lakik, és csak óránként jár az a busz, amivel jönni szokott. – Magyarázta. – Szegényem nagyon korán kel.

-Császtok! – Jött be a terembe két fiú. Az egyik kék hajú, a másik barna. Megnyugodhatok, hogy a lilás frufrum nem feltűnő annyira.

-Szia Chon cica! – Ölelte át a barnahajú Cho Eunt. – Dae Hyun vagyok, és ő is az. – Biccentett a kékhajú felé. Cho Eun lefejtette magáról DaeHyunt, aztán megölelte a kékhajút is

-BamBam vagyok, kockahaverom meg YuGyeom. – A két DaeHyun kezet fogott velem, és YuGyeommal is, aki addig képes volt letenni a játékát. A kékhajú DaeHyun az ablakhoz lépett, és kinyitotta, hogy beengedje a forró levegőt.

-Az ott Hana és ChulChul? – Kerekedett ki a kékhajú DaeHyun szeme, és lemutatott az udvarra. Mind a hárman odatódultak. A két DaeHyun füttyögni kezdett. Az udvaron egy világosbarna fiú, és egy vörös lány integettek.

-Komolyan összejöttek? – Húzódott be az ablakból a barna DaeHyun. – Hány évig is utálták egymást?

-Óvoda óta. – Ment a táblához a kék DaeHyun. Valahonnan krétát szedett elő, és hatalmas betűkkel felírta, hogy Hana & ChulChul Forever, és egy nagy szívbe foglalta őket.

-Jaj de gonosz valaki! – Jött be Shin Seong.

-Te is élsz?! Jó, hogy havonta egyszer üzensz a világ végéről! – Pacsiztak le vele a DaeHyunok.

-Tehetek én róla, hogy anyám Párizsba ment a pasijával? – Vont vállat Shin Seong. Megölelte Cho Eunt aztán leült a padjára.

-Na nézd kik vannak itt! – Kiáltott fel a kék DaeHyun amikor Hana és ChulChul megjelentek a terem ajtajában. Miután mindenkit megöleltek, lepacsiztak egymással bemutatkoztak nekünk. Megtudtuk, hogy ChulChult tényleg Chul Chulnak hívják (mármint ez a rendes neve), és hogy Hana eredetileg Ha Neul.

A nyárról beszélgettek, beszélgettünk, kinek hogy telt el.

-Ennyien leszünk? – Pillantott fel az órára Shin Seong.

-Még van 4 perc, lehet, hogy befut valaki. – Kopogtatta meg a karóráját a barna DaeHyun. Összehúzták a padokat, és székeket is hoztak még, így egy kört alkottak a berendezési tárgyakból. Úgy beszélgettünk, hogy mindenki látott mindenkit. Még YuGyeom is abbahagyta a játékot. Éppen a kékhajú mesélt a Japánban tett utazásáról, amikor megjelent az ajtóban egy nagyon ismerős hosszú, világosbarna hajú lány, mögötte pedig… Yun?

-Még van egy percetek beérni. Nagyon siettetek! – Nevetett fel ChulChul.

-Bamyra kell várni állandóan! Én időben ott vagyok nála. – Tiltakozott Yun, aztán megölelték az új (nekik régi) osztálytársaikat. Aztán észrevett minket, mármint Bamy, és megbökte Yun oldalát. Yunnak pár pillanatra kikerekedtek a szemei, aztán rendezte a vonásait. Mosolyogva elindult felénk.

-Yong Nam vagyok. – Nyújtotta a kezét.

-BamBam. – Aztán Bamyval is kezet fogtam, és YuGyeomank is bemutatkoztak, mintha nem is ismernénk egymást. Hoztak még két széket, aztán ők is beültek a körbe.

Shin Seong kezdett mesélni Párizsról, amikor bejött egy tanárnő.

-Jó reggelt! – Köszönt olyan hangsúllyal, mintha egy világ szakadt volna a nyakába.

-Joóoó reggelt tancsinéni! – Ugrott fel a kék DaeHyun és odaszaladt a tanárnőhöz, és gyorsan megölelte, aztán tisztelegve megállt mellette.

-Ko Dae Hyun, mit művelsz? – Kérdezte a tanárnő egy oktávval magasabban, mint az előbb.

-Lélegzek, és tisztelgek. – Húzta ki magát a fiú. A tanárnő legyintett, aztán ránk nézett.

-Odamenjek, vagy visszarendezitek a termet?

-Tessék idejönni tanárnő, ide mindjárt csinálunk helyet magának. – ChulChul hozott még egy széket. A tanárnő leült a körbe.

-Tessék mesélni, mi történt magával a nyáron! – Kérte Hana.

-Nem erről szeretnék beszélni. – Húzott elő egy nagy mappát a tanárnő. – Az idei évet kell megbeszélnünk.

-Tényleg igaz, hogy mehetünk forgatásokra? – Kérdezte Bamy.

-Szép sorban. Előbb az osztálynévsor kell.

-Én vagyok az első. – Jelentkezett ChulChul. – Ahn ChulChul. Születési év is kell?

-Nem, nem kell. Ki a második?

-Bae Young Nam. – Szólalt meg mellettem Yun. A tanárnő felírta.

-Choi Bam Young. – Mondta Bamy.

-Eom DaeHyun. – Vigyorgott a barna DaeHyun.

-Ko DaeHyun.

-Várjon tanárnő! – Szólt közbe Yun. – Kim YuGyeom Koda előtt van.

-Tényleg, köszönöm Yun! – A tanárnő beírta YuGyeomot, aztán a kék DaeHyunt.

-Min Cho Eun.

-De előtte még van BamBam. -  A tanárnő Cho Eunra, aztán rám nézett.

-Kunpimook Bhuwakul.

-Még egyszer kérlek. Lemaradtam a Kunpi-nál.

-Kunpi-m-oo-k B-h-u-dupla v- akul. – Diktáltam le.

-Köszönöm. Akkor te vagy BamBam. Ismerős a neved.

-GOT7, tanárnő. De akkor most már én jövök. Min Cho Eun.

-Seo Shin Seong.

-És Woo Ha Neul – A tanárnő beírta a füzetébe a névsort, és letette a tollat.

-Akkor most beszélhetünk a tanévről. Mindenkinél van íróeszköz és papír? – Nézett körbe. Erre a DaeHyunok felmutatták a telefonjukat.

-Tanárnő, itt már nem létezik papír és íróeszköz. Itt van a mindent tudó, minden egyben tapifon. – Mutatta a kék DaeHyun a jegyzetek-et.

-Remek. Csak azt akartam tudni, hogy tudtok e majd írni valahová, mert vannak dolgok, amit mindenképp fel kell valahová vésnetek.

~Sok, sok jegyzetelés után~

-Akkor most rátérünk a programra.

-Miért, ez eddig nem az volt? – Kérdezte a kék DaeHyun.

-Ezek az ünnepségek voltak.

-Jaaa… Elnézést. Azt hittem ez a program. Miért kell minden héten valakinek a születésnapját megünnepelnünk, hogyha már úgyis halott?

-Mert emlékeznünk kell a munkásságára. És nem minden héten. Hanem nagyjából kéthetente.

-Majdnem eltaláltam. – Bólogatott a DaeHyun.

-Szóval. Mint minden évben, a 13/Sz-eseknek kell készíteniük egy filmet.

-Csak nekünk? – Hördült fel a barna DaeHyun.

-A másik három osztálynak is kell az évfolyamon. – Egészítette ki magát a tanárnő. – Félévig kell megcsinálni. Minimum egyórás, maximum egy és fél órás terjedelem, és egy másik, maximum fél óra, ami azokat a felvételeket mutatja, ahogy készítitek. És a… - A csengő szakította félbe a mondandóját. A DaeHyunok felugráltak, és ChulChullal meg ShinSeonggal kimentek a folyosóra. A tanárnő vágott egy grimaszt, aztán szólt, hogy majd folytatjuk, és ő is kiment. Hana és Cho Eun lement az udvarra, Bamy pedig elhívta YuGyeomot a büfébe. Yun előhúzta a táskáját, és kivett belőle egy flakon ízesített vizet. Meghúzta, aztán visszatette a táskájába az üveget. Ma egy halványrózsaszín póló, és egy hosszú kék farmer volt rajta. A haja ugyan úgy, mint eddig mindig, kontyba fogva. Azon kezdtem el tűnődni, hogy tegnap, annyi röpizés után hogy nem esett szét a haja…

-Hogy tetszik az osztály? – Fordult hozzám.

-Egész jó. – Vontam vállat. Aztán a ma reggel is beugrott. - De miért teszel úgy, mintha nem ismernél?

-Túl sok kérdezősködés lenne belőle, és Chon simán kikiabálja az egész sulinak. Ha nem akarod, hogy tolongjanak a lakásotok előtt a fanok, akkor inkább tegyünk így. – Bólintottam. Aztán…

-Ki az a Chon?

-Ja, erről sem tudsz. – Kuncogott fel. – Itt mindenkinek van beceneve. Olyan, mint nekem a Yun, vagy Bam Youngnak a Bamy. Cho Eunt hívjuk Chonnak. Kilencedik elején szórakoztunk azzal, hogy a születési nevekből raktunk össze egy becenevet. Csak ChulChulnak nem sikerült kitalálni semmit. Neki alapból vicces neve van. Engem meg Yongi kezdett el Yun-ozni, azóta így hívnak.

-A DaeHyunokat hogy különböztetitek meg? – Fordultam felé.

-Koda és Eda. – Tárta szét a kezeit.

-Elmondanád mindenki becenevét? – Yun mosolyogva biccentett.

-Ugye ChulChulnak nincsen, akkor ott van Koda és Eda. Koda, a kékhajú. Eda pedig a barna. Chon, ChoEun. Hana HaNeul. És ThreeS, alias Seo Shin Seong. Vissza tudod mondani?

-Öm… - Kicsit sok az információ. Kezdjük a könnyebbekkel. – ChulChul, ChulChul. Hana, HaNeul. Chon, ChoEun. ThreeS, Shin Seong.

-Már csak a DaeHyunok vannak. – Mosolygott Yun.

-Ööö… Koda a barna, Eda a kék?

-Fordítva. Koda a kobaltkék. Én is úgy jegyeztem meg. Eda kilencedikben szőkés volt, akkor az Edámi sajtról tudtam megjegyezni. Vicces volt. A tanárok is keverték őket.

-Akkor Koda a kék, Eda meg a barna.

-Igen. – Bólogatott. – De meg fogjátok majd tanulni, mert így hívjuk egymást.

-És a tanárnő?

-Lee Hwa Young. Kilencedik óta állandóan kikészítjük. Végig ő volt az ofőnk. – Nevetett fel Yun. – De nagyon szeret minket. Mi voltunk húszan a családja, most már csak nyolcan vagyunk, plusz ti YuGyeommal. Mi voltunk az első osztálya, akiket végigvitt tizenkettedikig. Jövőre új osztályt fog kapni.

-Lopod a csajomat? – Ült le Koda egy kávéspohárral a kezében Yun mellé, és átkarolta a vállát. Yun felnevetett, és lerázta magáról a fiú kezét.

-Szeretnéd mi?

-Minden jó nő foglalt? – Húzta le a fekete szemüvegét.

-Bamy se foglalt. – Jegyezte meg Yun.

-Ha a kis haverod így folytatja, akkor holnap már be lesz kötve a feje. – Kortyolt bele a kávéjába Koda. YuGyeom csajozik??? Fel kéne venni! Yun felnevetett.

-Bamynak Yongi kell!

-Még mindig? – Köpte majdnem ki a kávéját Koda. Yun vállat vont. – Pedig ha szingli lenne, tuti bepróbálkoznék nála. Jól megnőtt a nyáron.

-Perverz disznó. – Morogta a lány.

-Bocs, fiúból vagyok. – Védekezett a kék DaeHyun. - Csak arra utaltam, hogy milyen jó csaj lett. – Itta meg a kávéját, aztán az üres pohárral megcélozta a kukát. A falról bepattant.

-Ezt még gyakorolnod kell. – Szögezte le Yun.

-Szívesen, ha tanítasz! – Bújt oda Yunhoz.

-Komolyan, udvarolj már másnak! – Tolta el magától Yun, aztán felállt, és kiment a teremből.

-Mindig ilyen? – Kérdeztem Kodát.

-Nehéz a közelébe férkőzni. Pedig nagyon jó csaj. – Tette fel a lábát az egyik szemben lévő székre. – Nem jár fűvel-fával. Az évfolyamról eddig egy Hyungnak adta be a derekát. Körübellül két hétig voltak együtt. Azzal a gyerekkel madarat lehetett volna fogatni. Miután szakítottak is büszke volt, hogy ő volt az első az évfolyamról. Yun népszerű, mert nehezen kapható. – Piszkálta a nadrágját a térdénél.

-És te mióta fűzöd? – Sandítottam rá. Levette a szemüvegét, megtörölte az üvegét a pólója sarkában, aztán visszavette.

-Úgy kilencedik óta. – Nyújtózkodott ki. – De nem adta meg magát. Azt hiszem, nem vagyok az esete.

-Miért, milyen az esete? – Bukott ki belőlem a kérdés. Koda elvigyorodott, aztán felém fordult.

-Első látásra szerelem?  - Húzogatta a szemöldökét.

-Nem tagadom, hogy jól néz ki. – Vontam vállat közömbösen.

-Nagy színész vagy. – Bólogatott vigyorogva. – Amúgy nem tudom. Lehet, hogy a kék haj nem jön be neki. – Birizgálta a séróját. – De nem festem át. Még idegesítem vele egy kicsit az anyámat. – Visszatette a szemben lévő székre a lábait. – Hogy tetszik eddig a 13/Sz-es élet?

-Könnyebb, mint a próbák a kiadónál. – Ültem fel a mögöttem lévő padra, és a talpamat tettem le a székre. – És nyugisabb is. Innen mindenki színésznek megy?

-Ahhoz szerencse is kell. – Dobolt az ujjaival Koda. – Mert oké, hogy annak tanulsz éveken át, és van tehetséged hozzá, de be kell valamivel robbanni a médiába.

-Tudom, miről beszélsz. – Bólogattam. – Egyszer már volt szerencsém.

-Igazából a legnagyobb játékosok az osztályból… Yun, Eda, ThreeS is nagyon jól játszik, és a többiek szerint én is. Yunnak nagyon jó alakításai vannak. Aki nem szerelmes belé, az példaképként néz fel rá.

-És mit lehet tudni erről a 13. évben készülő filmekről?

-A lényeg az, hogy mindenkinek szerepelnie kell, de bármit eljátszhatunk. Írunk egy forgatókönyvet, eljátsszuk, felvesszük, összevágjuk, leadjuk az igazgatónak. A tavalyiakat láttam, meg talán az előtte évieket is.

-És milyenek voltak?

-A tavalyiak között az egyik valami régi filmet dolgozott fel, az nagyon nem tetszett. Aztán a másik osztály valami dokomentumfilmet forgatott a macskákról. A harmadikon meg bealudtam. Az eleje rémlik, és arra ébredtem fel, hogy tapsolnak.

-Nagyon érdekes lehetett.

-De ha megkérdezed valamelyik lányt, ők biztos elmondják neked. A suli honlapján is fent van némelyik. A nagyon bénákat nem rakják fel, de a jobbakat igen. Egyszer olyan is volt, hogy moziban jelent meg az egyik osztály filmje. – Piszkálta a haját. - De az már vagy 8 éve volt. Azt láttam. Nekem nem jött be. Nem tudom, mit ettek akkor rajta. Jó, van benne egy jó csaj…

-Talán azt.

-Ki tudja. Meg kellene őket kérdezni. De mind a hatan meghaltak, mert túladagolták magukat, vagy kiköltöztek az államokba. Szóval csak találgatunk. – Kint a folyosón berregni kezdett a csengő. Megérkeztek a többiek is. Chon és Hana együtt Edával, ChulChullal, és ThreeSel. Yun, Bamy pedig YuGyeommal. És a tanárnő is megtalált minket. Koda morogva húzta le a lábát a székről, ahol eddig tartotta. YuGyeom a kezembe nyomott egy melegszendvicset.

-Nem vagyok éhes. – Adtam neki vissza.

-JB kinyír, ha hagylak éhen halni. – Suttogta, és újra a kezembe nyomta. Mikor mindenki elhelyezkedett a tanárnő folytatta a mondandóját.

-Szóval a filmről kezdtem beszélni. Mint mondtam minimum egyórás, maximum egy és fél órás terjedelem, és egy másik, maximum fél óra, ami azokat a felvételeket mutatja, ahogy készítitek. A második lehet fotókból is összevágva. A filmre vonatkozó szabályok. Ezt írjátok fel, kérlek! – Koda előttem, elővette a telefonját, és benyomta a hangrögzítés-t, és letette a lábára. Így is meg lehet oldani! – Szóval nem lehet +18-as.

-De tanárnő! – Ült fel rendesen Koda. – Miért nem lehet benne semmi érdekes?

-DaeHyun, kérlek! Ezt nem én találtam ki. Ennek van egy szabályzata. Szóval nem lehet pornográf, nem folyhat benne a vér. Színesnek kell lennie. – Koda ciccegni kezdett.

-Ezeken kívül bármiről szólhat? – Kérdezte ThreeS. A papíron kopogtattam a tollamat, közben enni kezdtem a szendvicset. Egész finom volt.

-A balesetveszélyes dolgokat el kellene kerülnötök, de… - Nézte végig a listáját a tanárnő. – Szerintem igen. Mindenkinek kell szerepelnie benne, és nincs olyan, hogy valahol ott van a háttérben, aztán eltűnik. Mindenki fontos szereplő, ezt így kell megírni. A forgatókönyvet október első hetében kell leadni.

-Akkor három hónapunk lesz forgatni, és összevágni? Az nagyon kevés idő. – Rázta a fejét Bamy. – A normális filmeknél hónapokig, vagy fél évig is forgatnak.

-Ennyi időtök van, sajnálom. – Tárta szét a kezét a tanárnő. – Van egy csomó hétvége, és szünet is lesz közben. A tanáraitok is biztos segíteni fognak, ha tudnak. De az előző években is minden osztálynak sikerült leadnia időben a filmjét, úgyhogy meg lehet csinálni. Ha tudok én is segítek.

-Köszönjük tanárnő, nagyon kedves öntől. – Bólogatott Koda.

-A helyszínt és a témát mi választjuk. Ha jelmezek is kellenének, vagy utaznunk kellene? Ha Busanban akarnánk forgatni? – Kérdezte Yun. – Vagy ha Szöul egyik palotájában szeretnénk felvenni jeleneteket, akkor el tudnánk intézni a hanbokokat, és hogy bejussunk?

-Az iskolának van egy csomó helyre kedvezménye, van szerződésünk jelmezesekkel. Van egy bizonyos keret, amit minden évben, minden osztály megkap. Abból gazdálkodhattok. Yun, máris van ötleted? – Támaszkodott a térdére a tanárnő.

-Vannak elképzeléseim, de nem biztos, hogy jó lesz. De akkor mindent el tudunk intézni, mert mindenhol van valaki, akinek lehet szólni, ha oda akarunk menni?

-Persze. És van egy bázis, valahol a hegyekben, ahol egy 1 nap alatt felépíthető, úgy nevezett filmváros van. Sokan azt a helyet választották. De minél előbb megírjátok a forgatókönyvet, annál előbb tudtok helyszínt választani. Itt stoppolni kell a dolgokat. – Mindenki bólogatott, és jegyzetelt. Kivéve a DaeHyunokat, akik hátradőlve figyelték az eseményeket.

-Ha több szereplő kéne, mint ahányan vagyunk… - Kezdte Hana. – Tegyük fel, van egy olyan jelenet, ahol egy tömegben kell mennie a főhősnek, vagy egy hosszú sorban áll, vagy ilyesmi, akkor lehet szerezni még embereket?

-Erre a célra alsóbb éveseket szoktak megkérni. De jó kérdés volt.

-És lesznek operatőrök is, vagy kézi kamerával kell felvennünk mindent? – Kérdezte YuGyeom.

-Kilencedik és tizedik elején az operatőrséget tanultuk. – Mondta ChulChul. – Valamennyire tudjuk hogy működnek a kamerák, és fel tudunk venni jeleneteket.

-Most már tudom ezt is.

-De el lehet intézni, hogy ha minden szereplő egy helyen van, akkor is fel tudjátok venni a jeleneteket. Biztos vállalja valaki.

-Majd a tanárnő! – Vigyorgott Koda. – Tudom én, hogy nagyon jó operatőr tetszik lenni. Csak titkolja előlünk. – A tanárnő elmosolyodott.

-Nem, egyeltalán nem értek hozzá. – Ingatta a fejét. Koda erre morgott egy olyasmit, hogy „Kár. Pedig menő lenne.”.

-És ha idősebb szereplők kellenek? – Érdeklődött Chon.

-Majd megkérünk valakit. – Legyintett ChulChul. – Tanárnőnek van valami ötlete?

-Én egy jó kis romantikus, sírós filmre gondoltam. – Kezdte a tanárnő, mire a legtöbb fiú felhorkant. – Ilyen még nem volt az utolsó 5 évben. – Vont vállat. – Ez csak egy ötlet, nem kell ilyet csinálnotok. Teljesen rátok van bízva. – A csengő jelezte az óra végét, és egyben a nap végét, ugyanis mára csak ennyi volt. Elköszöntünk a tanárnőtől, aki elsietetett.

-Tuti randija van. – Suttogta ChulChul. – Különben még maradt volna.

-KakaoTalkon, vagy Me2day-on megbeszélhetjük, ha valakinek van ötlete. Bár holnap is lesz időnk rá. Itt kell poshadnunk minimum öt órát. – Vette fel a táskáját Hana. – Ja, írjátok le a címeteket Bamnak és YuGyeomnak! – Szedett elő egy papírt, amire lefirkantott valamit, aztán továbbadta. Miután mindenki ráírt valamit odaadták nekem. Kimentünk a suli elé, ahol váltottunk mg pár szót, aztán mindenki ment arra, amerre akart.

-Akkor, sziasztok! – Integetett Bamy és Yun, és elvonultak Yun fekete kocsijához. Mi is beültünk az autómba, és haza indultunk.

Út közben YuGyeom felhívta Juniort, hogy van-e otthon kaja. Mint kiderült, mindent felfaltak. Beugrottunk egy gyorskajáshoz, és vettünk magunknak kaját, meg valamit holnap reggelre. Letettük a kocsit a parkolóban, aztán fellifteztünk, és fellépcsőztünk a lakásig. JB, Junior, Jackson és Mark kint fociztak, YoungJae meg a nőjével beszélt valahol az erkélyen, így csend volt. YuGyeom elfoglalta a kanapét, és bekapcsolta a TVt, amin valami videojátékot kezdett játszani. Én bementem a szobánkba, eldőltem az ágyamon, és előszedtem a telefonomat, meg azt a papírt, amire a címeket írták. Rákerestem mindenki profiljára.

Me2day

yun@baeyoungnam

Bae Young Nam, lány

Születésnap: 1997, december 11.

Munkahely: C&T, tanuló

bam@yongchoi

Choi Bam Yong, lány

Születésnap: 1997, május 9.

Munkahely: Hair love szépségszalon, tanuló

sss@shinseong

Seo ShinSeong, fiú

Születésnap: 1997, január 9.

Munkahely: BookHouse, tanuló

koda@daehyun

Ko Dae Hyun, fiú

Születésnap: 1997, május 2.

Munkahely: BS, tanuló

eda@daehyun

Eom DaeHyun, fiú

Születésnap: 1997, május 6.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Mi ChoEunnal (chon@mineun)

chon@mineun

Min ChoEun, lány

Születésnap: augusztus 15.

Munkahely: BEST!, tanuló

Kapcsolatban Eom DaeHyunnal (eda@daehyun)

chul@ahnchulx2

Ahn ChulChul, fiú

Születésnap: július 3.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Woo HaNeullal (hana@woo)

hana@woo

Woo HaNeul, lány

Születésnap: október 27.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Ahn ChulChullal (chul@ahnchulx2)

KakaoTalk

#yunBae

#bamyChoi

#threeSSS

#koDA

#EDaehyun

#chon

#HaNaEul

#Chulx2

KakaoTalkon is ugyan azt írják magukról, mint Me2day-on, így azt nem olvastam el végig. Jelenleg egyikőjük sincs fent, így ledobtam magam elé a mobilomat, és lehajtottam a fejem a párnára. Pár perc múlva dorombolást hallottam, és megjelent Nora, de lusta voltam elüldözni, így hagytam, hogy a lábam mellé telepedjen. Asszem ezután aludhattam el.

Chapter 04.

GOT7 Fanfic

Chapter 04.

Yun

Úgy tíz óra felé ébredtem fel. Gyorsan felöltöztem. A mama már főzött a konyhában, Hei pedig ott ücsörgött a lábánál. Yongi még nem került elő.

-Jó reggelt! – Köszöntem a mamának, aki elmosolyodott az álmos ábrázatomon.

-Inkább már nap van, csillagom. – Töltöttem magamnak egy bögre teát, aztán leültem az asztalhoz. – Hogy éreztétek magatokat tegnap?

-Kibírható volt. De majd Yongit kérdezd meg. Hogy aludtál?

-Úgy fél kettő környékén felébredtem valamire… - Sandított rám.

-Próbáltunk halkak lenni. – Kevergettem a teát.

-Gondoltam, de iskolaidőben nem szeretném, ha eljárnátok ilyen helyekre. Nem tesz jót a színésznők hírnevének.

-Rendben mama. – Megittam a teámat, aztán ettem pár falatot. Hei közben odajött hozzám, és csak bámult rám.

-Szegény Heit is elvihetnéd sétálni valamerre. Ott nyüszített az ajtóban miután elmentetek az este. Ki kellett zárnom az erkélyre, hogy megnyugodjon. – Megsimogattam a kutya fejét, aztán elmosogattam a bögrét.

-Kell valamit venni? Mert akkor arra megyünk. – Néztem a hűtőre, ahol a bevásárló lista volt felrakva egy mágnessel. Levettem a papírkát, amire mindig írtuk mi kell.

venni kell!!!
 gluténmentes liszt

Zöldséges: alma, tojás

Gyógyszertár: altató

Upszika, tegnap elhasználtuk az utolsó darab altatót… Máris észrevette?

-A gyógyszertár nincs nyitva vasárnap, igaz?

-A zöldséges már nyitva van, és a biobolt is. – Keverte meg a levest, aztán megsózta. – A gyógyszertárba majd hétfőn elmegyek.

-Akkor elkészülök, ha addig még valami eszedbe jut, akkor azt is hozunk. – Megnéztem az erkélyen a hőmérőt. Már 29°C-van, úgyhogy ma is meleg lesz.

-Yun, csillagom! – Szólt ki a konyhából mikor a fürdő felé indultam.

-Igen? – Mentem vissza hozzá.

-Lehet hogy végzett már a mosógép. Ha készen van, teregess ki légy szíves! – Bejutottam a fürdőbe. Megkerestem a teregetős kosarat, meg a csipeszeket, aztán kiszedtem a nedves ruhákat a gépből. Mikor az erkélyre indultam kezemben a ruhákkal majdnem ráléptem Heire, aki olyat akart játszani, hogy ő a vadászkutya, és az én lábamat kell vadászni. Épp sikerült kikerülnöm, ahogy a földön hentereg. A kutya felkelt, amikor kitártam az erkélyajtót, és kirohant utánam. Letettem a földre a kosarat, Hei pedig elkezdte szaglászni először a kosarat, aztán belenyomta az orrát a tiszta ruhák közé.

-Hei! Nem szabad! – Szóltam rá, mire odébb kullogott, és lefeküdt a betonra. Kinyitottam a szárítót, kiráztam a ruhákat, aztán rátettem, és csipeszekkel rögzítettem őket az esetleges szélviharok miatt. Mikor végeztem visszavittem a kosarat a fürdőbe. A mama éppen nem volt a konyhában, így eszembe véstem, mi kell, aztán mentem is cipőt húzni. Zsebembe csúsztattam a kulcsom, pénzt, és a telefonom, meg egy összehajtható táskát. Kezemre csavartam a pórázt, ha kell, akkor ez is legyen. Felvettem a simlis sapim, aztán szóltam Heinek, aki szinte kaparta az ajtót annyira siethetnéke volt. Kinyitottam az ajtót, a kutya persze azonnal elsprintelt a másik ajtó elé, és le a lépcsőn.

-Elmentem! – Szóltam vissza jó hangosan, aztán becsuktam az ajtót. Hei csaholva üdvözölte az udvaron játszó MinSungot, SanChong asszony kisfiát. Lesiettem a lépcsőn, aztán odamentem kettőjükhöz.

-Szia Noona! – Üdvözölt MinSung, miközben megölelt.

-Szia! Heinek nagyon hiányoztál. – Borzoltam össze a haját. Ő nevetve megsimogatta a kutya fejét, mire Hei megnyalta a tenyerét. – Jó volt a mamátoknál?

-Igen! Ma reggel jöttünk haza. – Fülig érő mosolya volt. Most megy másodikba, és egy csomó fogát most váltja. – Voltunk a parton, és ott találkoztunk egy nagy bernáthegyivel. De az a kutya nem volt olyan aranyos, mint Hei. – A kutyám figyelt, mintha értené, hogy róla van szó. Leült, csaholt, és persze csapkodta a földet. MinSung megdögönyözte a kutyát, aztán kergetőzni kezdtek. Pár perc múlva megjelent SanChong asszony, aki berendelte a kisfiút krumplit pucolni. Elbúcsúztak a kutyával egymástól, aztán bement. Hei rám nézett. Megmutattam neki merre megyünk, mire boldogan szaladt ki a hátsó udvarra. Mellettünk már nincsenek nagyon házak. Mondhatni mi vagyunk a legszélén. A hátsó udvar addig tart, ameddig mi akarjuk, ugyanis nincs bekerítve. Hei felrohant a füves dombra, aztán le, és megint fel. Kocogni kezdtem, ő pedig szaladt mellettem. Ha olyan kedve volt elrohant előre, elbújt valahol, aztán amikor odaértem elém ugrott. Vagy talált valami érdekeset, és azzal volt elfoglalva egy ideig.

-Hei! Mit találtál? – Néztem a kutyára, aki félig egy bokorban állt. Felugatott, aztán megjelent egy piros pöttyös labdával a szájában. Ki volt durranva ugyan, de attól még labda, hogy egy kissé le van engedve, és teniszlabda nagyságú. Megálltam, és megvártam, amíg odaér hozzám. Letette a lábam elé a lasztit.  Megsimogattam a buksiját, és eldobtam neki a labdát. Éreztem, ahogy rezeg a mobilom.

-Szia!

-Szia! – Szólt bele Bamy. – Mi a terved mára?

-Most éppen Heivel megyünk a zöldséges felé. Mire gondoltál? – A kutya visszahozta a labdát, így újra kapott fülvakargatást, és újra eldobtam neki. Közben gyorsabb tempóra kapcsolva haladtam a zöldséges irányába.

-Úgy negyed óra alatt leérek hozzátok. Már ha nem zavarok. Anyuék még Európában vannak, a nagy Ő meg másnapos. Nincs kedvem vele talizni. Amúgy meg nem akarok egész nap unatkozni.

-Gyere nyugodtan, talán addigra visszaérünk. Egyébként Yongi is másnapos. Még tudtommal nem kelt fel.

-Tőle elnézem. – Felnevettem.

-Neki mindent elnézel.

-Jól van, na! Akkor majd felhívlak, ha odaértem! Szia!

-Szia! – Visszatettem a zsebembe a telefont, aztán szóltam Heinek, aki a labdát rágta, hogy kapcsoljunk gyorsabb tempóra. Én kocogtam, ő pedig mellettem futott.

A zöldségeshez 10 perc alatt oda lehet érni. Kutyával maximum 6 perc ez az út. Át kellett mennünk egy forgalmasabb úton, úgyhogy letekertem a pórázt a kezemről, és Hei nyakörvére csatoltam. Nem mintha kellene, ugyanis nagyon jól nevelt kutya, mindig azt teszi, amit mondunk neki. Kivéve, ha nekiáll játszani, mert akkor csak azzal foglalkozik. De azért a biztonság kedvéért kell a póráz. Átmentünk a zebrán, aztán kikötöttem a zöldséges előtti biciklitartóhoz.

-Sietek, kislány! – Simogattam meg a buksiját. Beléptem az üzletbe, amit egy kis csengő jelzett. Az ahjussi mosolyogva köszönt. Válogattam az almák között egy kicsit, aztán összeszedtem úgy fél kilót, és egy tízes tojástartót is a pultra tettem.

-Rég láttalak. – Mérte le az almát az ahjussi.

-Nyáron dolgoztam, hétvégén pedig inkább otthon voltam.

-Értem. Üdvözlöm a nagyidat! – Fizettem, elköszöntem, aztán kimentem Heihez. Eloldoztam a pórázát. Vállamra vettem a táskát, amiben az almák és a tojás lapult, és elindultunk egy kicsit visszafelé lévő bioboltba. Ott is ki kellett kötnöm Heit. Szegény már nagyon lihegett. Vettem lisztet, és egy üveg vizet is. A lisztet betettem a tojások és az almák alá, aztán a táskát le a földre. Leguggoltam Heihez, aztán az egyik vízelvezető fölött a tenyerembe öntöttem a vizet, amit Hei lefetyelni kezdett. A literes palack háromnegyedét megitta. Én is ittam pár kortyot, a maradékot meg a fejére öntöttem, amit aztán boldogan lerázott. Hazafelé vettük az irányt. A járdán mentünk, mert a domb felé nagy kerülő lett volna. Átmentünk az úton, és a ház melletti lépcsőn felmásztunk a dombra, amin a ház áll. Heiről levettem a pórázt, és boldogan szaladgált az árnyékban. Bamy piros autója közeledett az úton. Hei odaugrabugrált mellém, én pedig integettem a barátnőmnek. Míg letette az autót a mélygarázsban lementünk a lépcsőn. Hei beszaladt a parkolóba, és ott köszöntötte Bamyt. Mikor kiértek a sötétből megöleltük egymást, aztán felmentünk a kapuhoz.

-Egyre nagyobb ez a kutya. – Vakargatta a fülét Heinek.

-Akkora lesz, mint Heyda volt. – Simogattam meg a hátát. Dögönyöztük egy kicsit a kutyát, aztán az árnyékban beszélgettünk egy keveset, amíg Hei rohangált.

-Menjünk be, szerintem már elfáradt. – Szóltam Heinek, aki elfeküdt a ház fala mellett, aztán fellépcsőztünk a muskátlis ajtóig, és bementünk a lakásba. Hei rohant a táljához inni, és Bamyval mi is ittunk egy-egy pohár vizet. Amíg elraktam a lisztet, és amit még vettünk Bamy a nagyival beszélgetett. Yongi ajtaja még mindig csukva volt. Kellett neki dáridózni tegnap!

Bamyval bementünk a szobámba, és elfeküdtünk az ágyamon.

Hei a szőnyegemen nyújtózott ki az „ágya” mellett. Az ágya egy kifakult szőnyeg, amin kiskorában is mindig aludt.

-Mi volt tegnap este? – Érdeklődött a barátnőm. – Elmentél végül?

-Sikerült elráncigálnia. Leitta magát elég rendesen. A többiekkel együtt.

-Ők is mentek? – Biccentett a fal felé, aminek a másik oldalán az új szomszédaink laknak.

-Aha. – Nem csinált nagy problémát abból, hogy a GOT7 lakik a szomszédunkban. Mikor elmondtam neki meglepődött, aztán azt mondta, hogy neki még mindig Yongi kell, és hogy ő is lakott olyan helyen, ahol a második szomszédjában idolok laktak. Nekik is kell élni valahol. Amúgy a BOYS REPUBLIC lakott kettővel mellettük, körübellül fél évig. Párszor voltunk is náluk, de aztán elköltöztek.

-Hogy hoztad őket haza?

-BamBam és YuGyeom nem ivott, YoungJae meg nem volt annyira becsípve. – Vontam meg a vállam. – Ők segítettek. – felemelte a kezemet, és a művét nézegette.

-Egész jól megmaradt. – Nézte a rózsaszín lakkot a körmömön. – Két hete festettem ki, ugye?

-Kevesebb, de tényleg jól megmaradt.

-Szerinted, ha beadom a felvételit a színészképzőbe, felvesznek?

-Azt ők döntik el. De még van egy évünk, amiben fejlesztheted magad a színészkedésben.

-Az tényleg igaz, hogy igazi forgatásokon lehetünk, és találkozhatunk egy csomó színésszel?

-Nem tudom. Az ofő mondta év végén a dolgokat, de ki figyel olyankor, amikor már az érettségi is a kezében van?

-Szerinted hányan maradunk? – Gyors számolást végeztem.

-Körübellül tizen, ha az ikrek is maradnak. Kilencen vagy tizen mondták, hogy ők elmennek, de ki tudja. Majd meglátjuk.

-Okés. – Valaki kopogott az ajtónkon.

-Yun, kérlek, nyisd ki! – Szólt be az erkélyről a mama.

-Szerintem megjött a postás. – Álltam fel. Bamy is feltápászkodott, és utánam jött az előszobába. Igazam volt, tényleg a postás fiú jött. Hei aludt, pedig ő is tuti jött volna. Mindenkit szeret, aki szimpatikus neki. Ő nem olyan kutya, aki megugatja a postást. Ő odamegy hozzá, és addig piszkálja, amíg meg nem simogatja.

-Jó napot! – Hajolt meg a fiú.

-Jó napot! – Utánoztam.

-Itt írd alá, kérlek! – Fordította felém a csíptetős mappán lévő papírt. Aláfirkantottam, ő pedig a levelek között matatott, aztán előhúzott vagy hat borítékot, és egy kisebb dobozt.

-Köszönöm! Viszlát!

-Viszlát! – Intett, és lelépcsőzött. Megvártam, amíg eltűnik a kapuban, aztán becsuktam az ajtót. Kikerestem a levelek közül a sajátjainkat.

-Mindig ő jön? – Érdeklődött Bamy. – Amikor itt vagyok nálatok állandóan ő van.

-Azt hiszem igen. Ezeknek az utcáknak ő a postása. – Letettem a konyhaasztalra a mamának és Yonginak címzett borítékokat, aztán kinyitottam a bejárati ajtót.

-Hová mész? – Jött utánam a barátnőm. Felmutattam a borítékokat, aztán leesett neki. – Én is mehetek?

-Nem lesz fangörcs?

-Tudod, hogy nem vagyok olyan! – Háborodott fel tettetetten. Legyintettem, mire felnevetett. Megvártam, amíg belebújik a balerina cipőjébe, aztán átmentünk a másik ajtó elé. Bekopogtam. Jackson nyitott ajtót.

-Jé, itt a postásunk! Sziasztok!

-Szia! –Köszöntünk Bamyval. Átadtam Jacksonnak a leveleket, meg a csomagot. Elolvasta a címzetteket, aztán összeráncolta a homlokát. Megfordult, és bekiabált a lakásba. – Young gyerek! A nőd küldött valamit! – Pár másodpercen belül YoungJae jelent meg. Átvette a csomagot.

-Nagyon köszi postás néni! – Vigyorgott a fiatalabb. Tisztelgett nekünk, aztán eltűnt. Valami becsapódott, aztán valaki kikiabált az egyik szobából.

-Csukjátok be azt a rohadt ajtót, mert kitörik az ablak!

-Bocsi csajok, másnaposok vagyunk! – Vont vállat Jackson. – JB ideges, mert sírt a kispárnájáért tegnap este. – Bamy nevetni kezdett. – Kis bőgőgép lett pár pohár miatt. – Törölgette a szemét Jackson. A saját hülyeségeiről, a paradicsomszószokról, és a sárga brokkolijáról persze nem mondott semmit.

-Inkább üveg volt. – Javítottam ki.

-Te tudod! – Vont vállat Jackson. – Na, nem akarom, hogy a bőgőgép elverjen, úgyhogy sziasztok! – Elköszöntünk, aztán becsukta az ajtót.

A szobámban Bamy nevetve dőlt el az ágyon.

-JB komolyan sírt a kispárnájáért? Akkor nagyon elázhatott.

-Ki sírt a miért, és hol esett az eső? – Jött be a szobámba Yongi.

-Jó reggelt! – Köszöntöttem. – Mi már megjártuk a nagyvilágot. Hogy fáj a fejed?

-Nagyon. – Bamyra pillantottam felhúzott szemöldökkel. Ő meg csak álmodozva nézte a bátyámat.

-Szedd össze magad, és kérj a nagyitól fájdalomcsillapítót! – Hessegettem ki a tegnap esti ruházatában ténfergő testvéremet a szobámból, aztán becsuktam az ajtót.

-Még mindig nem dobta azt a Kim Danbit?

-Tudod hogy vannak most. – Ültem vissza az ágyra. Hei felugrott az ágyra, és az ölembe fektette a fejét.

-Olyan jól néz ki! – Nézett álmodozva az ajtóra a barátnőm.

-Olyan szép fehér… De kellene rá egy tükör. – Bámultam a bejáratot én is, mire Bamy megütötte a vállamat.

-Nem az ajtódra gondoltam!

-De tényleg jól néz ki! A papám faragta ki azokat a mintákat rá. – Mutattam az ajtó tetejére.

-Jól van. Az tényleg szép. De én Yongiról beszéltem.

-Tudom. De az ajtóra néztél. – Érveltem, mire újra megütött. Hei morogni kezdett az ölemben, mire megsimogattam. – Nyugi kislány.

-Azért néztem oda, mert ott láttam utoljára. – Morgott Bamy.

-Én is tanultam testbeszédet, és értek a színészkedéshez. – Nyújtottam ki rá a nyelvem. – Ne pattogjál, csak szórakoztam.

-Nem pattogok. – Fonta össze a karjait.

-Ki vele, mi a baj! – Simítottam meg a hátát. A szöszös takarót kezdte el piszkálni. – Tudom, hogy segít, ha elmondod.

-Megkeresett az exe. – Szólalt meg halkan.

-És mit mondott? – Simogattam a kutya fejét.

-Hogy újra randiznak, és hogy száljak le a pasijáról.

-Durva volt?

-Csak úgy odavágta. Fel akartam hívni azt az idiótát, de nem vette fel. – Dobta le a telefonját az ágyra. Hei kimászott az ölemből, és odakuporodott Bamyhoz. A lány vakargatni kezdte a kutya fülét. – Olyan idiótának éreztem magam. Pont év eleje előtt…

-Be sem mutattad nekem.

-Aha. Pedig már majdnem megszerveztem egy találkát vele, úgy hogy te is el tudj jönni hozzám. – Simogatta a kutya buksiját.

-Rossz érzés lehet. – Eszembe jutott valami. Felálltam, és ahhoz a fiókhoz mentem, ahová a blokkokat szoktam tenni. Kicsit kotorásztam, aztán megtaláltam a jó dátumot.

-Mit csinálsz? – Nézett felém Bamy.

-Pillanat! – Leültem mellé az ágyra. – Emlékszel arra az eladóra, akire azt mondtad, hogy jól néz ki, és elsőre is szimpi volt?

-Melyik üzletben?

-Bai Park mellett, ahová innen szoktunk járni. – Bamy kicsit gondolkodott, aztán mintha megvilágosodott volna.

-A barna hajú, szemüveges?

-Igen.

-Mi van vele? Azt sem tudom hogy hívják. –A kezébe nyomtam a blokkot. A hátuljára egy Me2day név volt írva. Bamy kissé meglepődött, így el kellett mondanom neki, hogy honnan szegtem ezt a címet. – Csak úgy ráírta?

-Aha. – Bólogattam.

-Érdekes. Keressünk már rá! – Bekapcsolta a telefonját, és felment az oldalra. Beírta a keresőbe a nevet. Pár másodperc múlva betöltötte a profilt. Bamy olvasni kezdte.

-Park YooCheol. Hm, érdekes név. Neme férfi. Még jó hogy az. Szülinapja július 3. Munkahelye a Bai Park, pénztáros. Hobbija…nincs. Ami érdekli, azok a bulik, filmek, koncertek, csinos hölgyek, k-rock, j-rock…

-Nem nézett ki rockernek. – Szóltam közbe.

-Nem, ezen a képen sem. De ki tudja… Ismerősei között sincs ismerős. – Húzogatta az ujját a képernyőn. – Nem is tudom. Nem nagyon jön be. És ez a „csinos hölgyek” se tetszik az „Amit szeretek” között. És ez a… „Szingli, keresi a párját” se jön be. – Húzta el a száját.

-Akkor nem. De a főnökömnek is volt egy ajánlata. – Tártam szét a kezem. – Valami unokaöccsével zaklat.

-Komolyan, futnak utánad a pasik! – Nevetett fel Bamy. Nyoma sem volt annak az arcán, hogy ma reggel tudta meg, hogy megcsalták egy exel. Bár mindig is a bátyám után csorgatta a nyálát, így nem ment bele 3-4 max 5 hétnél hosszabb kapcsolatba.

~Délután~

Kint játszottunk a hátsó udvaron Bamyval Heivel. Egymásnak dobáltuk a labdát, a kutya pedig felugrált, és próbálta elkapni. Hei nagyon élvezte. Főleg, amikor elkapta a labdát, és elszaladt vele. Akkor aztán futhattunk utána, ugyanis nem akarta visszaadni. Mikor elfáradtunk elfeküdtünk a fűben a domboldalon, és néztük a felhőket.

-Nagyon rendes a nagyid. – Szólalt meg Bamy. – Tök kedves tőle, hogy meghallgatja a nyavalygásomat, aztán még ebédelni is itt maradhatok. És nagyon finoman főz.

-Ő amolyan szupernagyi. – Mosolyodtam el. Bamy bólogatott, aztán felmutatott az égre, és megállapította, hogy annak a bárányfelhőnek, ami felettünk van teknősalakja van.

Láttunk az égen még bálnát, fátylas tevét (nem tudom honnan jött, de jót nevettünk rajta), mindenféle tengeri élőlényeket.

-Az ott egy ló! – Mutattam az egyik felhőre.

-Dehogy, az egy szivárványszarvú csillámpóni. Nem látod? – Akadékoskodott Bamy. Mindketten nevettünk, aztán néztük, ahogy a csillámpóni átváltozik sárkánnyá, aztán pici darabokra esik szét. Hei mellettünk rágcsálta a labdáját, aztán meg engem bökdösött az orrával, hogy keljek fel, és játszak vele. Aztán egyszer csak felugrott, és ugatva elrohant a ház felé.

-Mi a…? – Keltem fel. Kicsit kóválygott a fejem a hirtelen felüléstől. Bamy is ülő helyzetbe tornázta magát. Leárnyékoltam a kezemmel a szemem, és néztem, ahogy Hei odaér a focipálya mellé, ahol majdnem feldönti a két fiút. A fiúk, amikor észrevettek minket odaintegettek nekünk, mi pedig visszaintegettünk. Feltápászkodtunk, és leporoltuk magunkról a fűszálakat. Elindultunk feléjük, mire Hei visszarohant hozzánk. A szájában egy fehér papír volt, amit pontosan a lábam elé tett le.

-Mit hoztál kislány? – Hajtogattam szét a lapot, miközben Bamy a kutyát simogatta.

Van kedvetek röpizni?

Megmutattam Bamynak is az üzenetet, mire felnevetett. Előkotort a zsebéből egy szemceruzát. Nem kell nagyon meglepődni, nála mindig van ilyesmi. A szemceruzával a papírra írt egy „van”-t. Hei szájába adtam a papírt, és mutattam, merre menjen.

-Ilyet még sohasem csináltunk. – Lelkendezett Bamy, és nézte, ahogy a fiúk kiveszik a kutya szájából az üzenetet. Aztán az egyikük elindul befelé a házba.

Mire odaértünk Bamy tempójában (ami a csigalassúság, és a simán elérem még a buszt tempók között van) BamBam vissza is ért egy röplabdával a kezében.

-Milyen jó ez a kutyaposta. – Vigyorgott YuGyeom, miközben megsimogatta Hei fejét. – Okos kutya. – Hei majdnem ráült BamBam lábára, amikor meglátta nála a labdát.

-A többiek még másnaposak. Nem jönnek játszani. – Mondta BamBam, miután bemutattam nekik Bamyt, és ők is bemutatkoztak neki. Nem mintha nagyon kellett volna. – YoungJae meg kockul, és nem ér rá.

-Jó nektek úgy, ha ellenetek leszünk?

-Yun nagy röpis, úgyhogy én vele leszek. – Karolta át a vállamat a barátnőm.

-Hallod Bam, profival állunk szembe! – Vigyorgott YuGyeom.

-Azért annyira nem vagyok profi.

-Na, játszunk! – Hei leült a pálya szélére, az egyik nagy fa árnyékába, ami közel volt a homokos pályához, és onnan nézte, ahogy játszunk. Tényleg jobbak voltunk, mint a két idol. Nem sokkal, de jobbak. Bamy is nagyon jól játszik. Suliban is röpiztünk pár évet, és egy vagy két versenyen is beválasztottak minket a csapatba, de BamBamék sem voltak már kezdők. Végül mi nyertük meg Bamyval a meccset. Volt pár esésünk, így mindenki tiszta por volt. Még jó, hogy egyikünk sem volt kényes cuccban.

Leültünk az árnyékba.

BamBam az ujján pörgette a labdát, aztán Hei addig mesterkedett, amíg sikerült kiütnie a kezéből a labdát, és odahoznia nekem. Bármit, bárhol talál egy idő múlva, ha Hei el nem hagyja nálam fog kikötni. Találtam már takarításkor érdekes, és érdekes eredetű dolgokat, például az ágyam alatt (ami Hei birodalma) a szomszéd házban lakó valamelyik néni papucsát, pingponglabdát, felmosórongy és újságpapír darabokat is. Egyik sem volt a miénk, szóval nem tudom honnan szedte.

-Okos kutya. – Simogattam meg a buksiját, mire letelepedett mellém. Visszagurítottam a lasztit BamBamnak. YuGyeom ült Hei másik felén, és elmélyülten simogatta a kutyám hátát. Arról kérdezgettek, hogy hogy tudunk így játszani. Mikor elárultam nekik, hogy három évig játszottunk a suliban kitalálták, hogy profik vagyunk, és azon kezdtek el agyalni hogy a fenébe hozzák be azt az egy év lemaradást, mert ők csak két évig játszottak. Azt is kicsi korukban, és azóta elfelejtettek.

-Ma van az utcsó nyári nap. – Rajzolgatott a porba Bamy. – Bulizni kéne.

-Nem!

-Megőrültél?

-Dehogy! Ki van zárva! – Hördültünk fel egyszerre a két fiúval. Bamy behúzta a nyakát.

-Jó, akkor nem is mondtam semmit.

-Csak azért nem akarunk, mert semmi kedvünk hazacipelni öt, tökrészeg Hyungot. – Magyarázta BamBam. YuGyeom pedig erősen bólogatott.

-Attól még elmehetünk valahová fagyizni, vagy egy jégkásáért. – A két fiú egymásra nézett, aztán felröhögtek. Bamyval nem értettük mi van, így a barátnőm magyarázatot követelt.

-Junior tegnap délelőtt kávédarálóval darált jeget, és valami színes üdítőt öntött hozzá, így készített házi jégkását. – Nevetett YuGyeom. – Borzalmas íze volt.

Bamyval egymásra néztünk, aztán kitört belőlünk is a nevetés.

-Miket műveltek még? Te jó ég! – Fogta a fejét Bamy. Mondtak még egy-két történetet, például Jackson színes dolgait, ha részeg, és elmondták JB tegnapi dolgát, ami miatt ma egész nap bőgőgép-nek hívták, és amitől tiszta ideg lett. Hei elaludt mellettem a füvön, mi pedig addig nevettünk míg meg nem fájdult a hasunk.

Kezdett sötétedni, így bementünk a házba. Elköszöntünk a fiúktól, és bevittem Heit, aztán lekísértem a parkolóba Bamyt.

-El sem hiszem, hogy ilyen hülyék. Szegény JB. – Kuncogott a barátnőm, miközben beszállt a piros autójába.

-Holnap találkozunk! – Integettem.

-Okés! Majd szólj, ha Yongi szingli!

-Meglesz, jöhetsz! – Néztem ki az útra. – Nem jön semmi.

-Szia! – Integetett, aztán kitolatott az utcára. Még egyszer integetett, aztán elhajtott. Integettem neki, aztán visszamásztam a sok lépcsőn a kapuig, aztán meg a muskátlis ajtóig.

Vacsiztam, leszedtem a reggel kiteregetett ruhákat, aztán ellenőriztem Yongit, hogy elmosogatott e (éppen akkor állt ott a mosogatónál), megfürödtem, összeszedtem a holnapi cuccaimat, aztán lefeküdtem.

Me2day = koreai közösségi oldal

Chapter 03.

 Köszönöm, hogy már most ennyien olvastok! Szeptembertől kezdve valószínűleg kevesebb időm lesz írni, de majd valahogy összehozom, hogy havonta 1-2 részt fel tudjak tenni. Ötletek vannak, csak le kell írni (ami kicsit sok idő). Remélem meg vagytok elégedve a részek hosszúságával. Véleméyneket szívesen fogadok, (akár jót akár rosszat), nem harapok, szóval bárki írhat nyugodtan!
Itt a kövi rész, jó olvasást! (Byul Woo)

GOT7 Fanfic

Chapter 03.

BamBam

Utolsó előtti nap a nyárból. És ma este fellépünk a KÉK-pubban. Azt mondták jó hely, és kaptunk plusz karszalagokat, amikkel még két embert el tudunk vinni. Körübellül azóta, amióta felkeltünk (úgy 10 után, mivel szombat van, és nem kell dolgoznunk), azon agyalunk, hogy kit hívhatnánk el. Ingyen jegyek, úgyhogy jól meg kell gondolni.

-Elhozod a nődet az államokból? – Érdeklődött vigyorogva Jackson, miközben a sapkáival játszott. Az egyik a fején volt, a másik pedig a kezében, és azzal szórakozott, hogy különböző trükköket mutatott be a két fejfedővel. Jack, a nagy varázsló. Bár Óz nevével jobban hangzik.

-Hülye. – Vágott vissza YoungJae, aztán tovább nyomkodta a telefonját.

-Akkor kit vigyünk? Junior, van ötleted?

-Nem tudom. Mark egész jól összehaverkodott Yongival. Tőle kérdezd. – Vonogatta a vállát, aztán megkeverte a jégkásáját. Délig azzal kötötte le magát, hogy jeget darált a kávédarálóban (!), aztán pedig mindenféle löttyöket öntött hozzá, hogy színes legyen.

-Yi-Eu Tuan!!! – Kiabált hátravetett fejjel a kanapéról Jack.

-He? – Jött a válasz a szobából.

-Told már ide magad!

-Itt vagyok. Mi van?

-Yongival hogy vagy? – Erre Marknak leesett az álla.

-Buzinak gondolsz?

-Dehogy is! Azon gondolkodunk, hogy van két pluszjegyünk, és ki a francot vigyünk el? – Pörgette a sapkáját a kezében.

-Ma nem dolgozik.

-Akkor beszéld rá. 9-kor kezdünk, és KÉK-pub.

-Mintha nem tudnám. – Ment vissza a szobájába Mark.

-Ch. Egy jegy elkelt. Még van egy. Emberek, ötleteket!

-Hívd el RapMont!

-Turnéznak.

-Akkor nincs több ötletem. – Kockult tovább YoungJae.

-A bátyád?

-Nem érne ide Hong Kongból időben. Aztán egész éjjel hallgathatnád azt a szerenádot, amit csinál.

-Mert?

-Eszeveszettül horkol.

-Akkor ő sem. – Bólogatott JB.

-Amber a F(X)-ből?

-Japánban vannak. – Válaszolt Jackson helyett Mark. Ő már csak tudja. Egy darabig csendben voltunk. Mindenki elfoglalta magát. Én meg a szőnyeget tépkedtem, meg Norat, JB macskáját raktam odébb, ha túl közel jött, és sértette az aurámat. Egyébként is ki akartam már rakni, ugyanis a dögje ma reggel ráült (!) a fejemre (!!) és nekiállt ott (!!!) mosakodni (!!!!).

-És MinHo? – Jött a következő jelölt Jrnél.

-Tegnap értek haza Los Angelesből, és nagyon kivannak. Vagy a csajával van, vagy alszik. Azt mondta nagyon keveset pihenhettek.

-JunHoék?

-„A 2PM nem adja lejjebb a mércét!” – Idézte JB TaecYeon egyik beszólását, amikor a maneggerük nem engedte, hogy egy buliban lépjenek fel. – Gőzöm sincs, mi van velük. Három napja nem jelentkeztek.

-JiYeon?

-Forgatnak. – Mellettem YuGyeom  feltápászkodott, aztán bezárkózott a szobánkba.

-Tuti van csokija. – Morogtam.

-MI? – Ugrott fel Junior. Aztán kirohant a konyhába. Majd ki kell lesnem hová rakja el a csokikat, hogyha nem lesz itthon majd legyen min élnünk.

-Valaki? Ötletek? A fél baráti társaságunk kilőve, a másik felét nem érjük el.

-Akkor hívd meg Dae nénit. Úgy is szereti a zenénket. – Kiabált ki a konyhából Junior. Közben YuGyeom is visszajött egy napilappal a kezében, és visszaült a helyére. És nagyon csokiillatú volt. Az ő rejtekhelyét is fel kell kutatnom!

-Naná. Majd a kedvemért nem 10-kor fekszik le, hanem ott rázza még 10 után 20 perccel a hetven akárhányéves csontjait, egy rózsaszín szerelésben, a pubban. – Röhögött fel Jack. – Most képzeljétek el! Oltári lenne.

-És mi van a szomszéd csajjal? – Lapozott egyet YuGyeom az újságában. Felnéztem rá, de ő az újságra szegezte a tekintetét. Amiért nem adott a csokijából háborút indítok ellene!

-Mármint Yun? Nem hiszem, hogy eljönne.

-Miért, ő is tízkor fekszik le?

-Naná! Ezt a poént én akartam elsütni! – Ütötte meg az egyik sapkával YoungJaet.

Ekkor éles hang szakított félbe mindent. Csengettek.

-Van csengőnk? – Ugrott fel YuGyeom. – Basszus, le kell szereltetni! Rohadtul idegesít a hangja!

-YuGyeom, nyisd ki!

-Francokat! Bam van hozzá a legközelebb! – Ült vissza az újságához a makne. Jackson rám nézett, és az ajtó felé biccentett. Lassan feltápászkodtam a földről, és az ajtóhoz ballagtam, amit aztán egy kulcsfordítás után kinyitottam. Velem szemben Yun állt.

-Posta. – Nyomta a kezembe a borítékokat.

-Köszi, hogy áthoztad. – Néztem rá mosolyogva. Ő csak vágott egy grimaszt, azzal már sarkon is fordult.

-Yun? – Léptem ki az ajtón, de addigra már bezárta maga mögött a saját ajtójukat. Néztem egy darabig a bejáratukat, aztán JB kiszólt, hogy csukjam be az ajtót, mert bemegy a meleg, úgyhogy visszamentem a nappaliba.

-Posta. – Dobtam Jack ölébe a borítékokat, aztán bevonultam a szobába, és becsuktam az ajtót. Jó, lehet hogy nem a leghalkabban, de nem vertem fel az egész házat.

-Ennek meg mi baja? – Hallottam Mark hangját.

-Beszéljek vele? – Kis mormogás következett, aztán kopogtak az ajtón.

-Mi van? - Fordultam az ablak felé.

-Bejöhetek? – Hallottam JB hangját.

-Nem az én lakásom. – Nyílt az ajtó, aztán egy kattanással bezárult.

-Mi történt?

-Szerintem hallotta.

-Ki és mit? – Ült le JB az ágy szélére.

-Yun. Ahogy a nagyijáról beszéltek.

-Ő hozta a leveleket?

-Aha. – Kis szünet következett, miközben sikerült megszámolnom a rácsokat az ablakon (ami 86).

-És ez téged zavar?

-Aha. – Birizgáltam a takaróm szélét.

-Csak nem tetszik?

-Nem is ismerem. – Vágtam rá.

-Szerintem jól néz ki. Olyan kis helyes lány. Aranyos volt, ahogy integetett a vacsora napján. Meg ahogy a bátyjának visszavágott.

-Ja.

-Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe! – Hallottam egy csattanást. Mivel háttal ültem neki nem láttam, de JBt ismerve a homlokára vágott.  – Simán elhívhatnánk őt is a pubba.

-Nem fog eljönni.

-Rábeszéljük.

-Ezek után? Annyit mondott, hogy Posta.

-És?

-Amikor utoljára ő hozta át a leveleket még beszélgettünk egy csomót.

-Bam nyugi oké? Elrendezzük.

-Aha.

-Komolyan, tetszik neked? – Megállt a kezem, és a takaró csücskét szorongatattam. Aztán kiengedtem a levegőt, és a takarót is elengedtem.

-Jól néz ki. Tetszik, amikor beszélgetünk. Vagy örülök, ha segíthetek neki valamit felcipelni a lépcsőn.

-Értem.

-De nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni.

-Tudod, hogy Mark jóban van Yongival. Talán ő tud mondani valamit, és rá tudja venni a húgát, hogy jöjjön el. Jack meg majd bocsánatot kér tőle.

-Oké.

-Akkor megbeszélem a srácokkal, és meglátjuk mi lesz. Pár óra múlva indulnunk kell. – Megveregette a vállamat, aztán kiment. Egyedül maradtam a gondolataimmal.

~Pár óra múlva~

A pubban nagy volt a nyüzsgés, alig jutottunk el a színpadig. Pár eléggé… khm alulöltözött hölgyike ránk tapadt, és a biztonságiak szedték le rólunk. Bár, mire számítson az ember 10 után, amikor már minden normális ember alszik? Bementünk a színpad mögé, beszéltünk a hangtechnikussal, aztán pár szót ennek az egész kócerájnak a vezetőjével. Aztán bejelentettek minket, hogy nemsokára kezdünk.

-Vannak páran. – Morogta Mark, miközben az ingjét igazgatta.

-Csak nem lámpalázas lettél? – Kérdezte tőle vigyorogva JB.

-Szeretnéd, mi?

-Nyugi! – Csapta a fejébe a sapkáját Jackson. Aztán megbökte Markot. – Sikerült beszélned Yongival?

-Azt mondta, ő mindenképp eljön, már csak csajozni is, Yunt meg megpróbálja rábeszélni.

-Készen vagytok? – Jelent meg a tulaj.

-Ja. – Vágta rá Jr.

-Akkor mehettek. – Intett, mire felsorakoztunk a színpadra. Elég kicsi volt, így csak nehézkesen fértünk el, de a közönség nagyon lelkes volt, még egy csillogós, flitteres rózsaszín cowboykalapot is kaptunk, amit Jackson azonnal az én fejembe nyomott. Nagy hangulatot csináltunk, egyébként nem is kellett nagyon táncolnunk, inkább csak tapsoltunk, meg énekeltünk. Volt egy szünetünk is, amiben kaptunk inni, meg valami sajtos vackot, aminek amúgy íze nem volt, nem hogy sajt benne. Szünet után a színpadra kaptunk székeket is, amiken Mark trükköket mutatott be (ahogy ő hívja a szaltóit, meg a mutatványait). Tök jó érzés volt így énekelni, és nem is fulladtunk ki annyira a végére, mint máskor. Csak lejöttünk a színpadról, ittunk egy kólát, aztán mentünk bulizni a DJ zenére, amit utánunk benyomott a hangtechnikus. A bárpulthoz mentem kóláért. Mivel még nem töltöttem be a 21-et, ezért nem adhatnak ki nekem alkoholt. Bár ahogy láttam, itt nem problémáznak ezen. De nem akartam elázni, úgyhogy a Pepsi teljesen jó lesz. A pult mellett nagy volt a tolongás, és elég sokan is voltak úgy mindenhol, de itt aztán tényleg. Kicsit vártam, hátha sorra kerülök, de nem nagyon lettek kevesebben, így előrenyomakodtam, és kikértem a kólát, aztán elverekedtem magam egy kissé nyugisabb helyre. Egyszer csak valaki meglökte a vállamat.

-Szevasz dongsaeng! – Mikor megfordultam Yongi vigyorgott rám.

-Szia Hyung! – Nyitottam fel az üveget, és kortyoltam bele a kólába.

-Kérsz valamit a kólán kívül? – Vigyorodott el, aztán a saját meg nem mondom milyen nevezetű italára mutatott.

-Nem kössz, nem akarok inni. Valakinek haza is kell vinni minket.

-Arra ott van Yun.

-Sikerült elhívnod? – Néztem rá döbbenten.

-Emiatt le kell innom magam a sárga földig. – Vigyorgott. – Csak úgy jött el, hogy azt mondtam neki, hogy neki kell hazavinnie minket. Ő úgyse iszik soha.

-Aha… - Beleivott abba a löttybe, aztán vigyorogva bólogatni kezdett. Szerintem már volt benne egy kicsi.

-Amúgy jók voltatok. Tetszett. – Bökött a színpad felé.

-Yun itt van még?

-Valahol arrafelé. – Mutatott a kijárat felé. – Nem bírja a tömeget, és undorodik az alkoholtól.

-Akkor jó bulizást! – Biccentett, aztán elfordult egy szőke mutatós csaj felé, és azzal kezdett beszélgetni. A kijárat felé verekedtem magam az összesimuló párok között. Láttam JBt egy fekete rövid hajú csajjal, és Jacksont, ahogy egy társaságban ül, és pohárral a kezében mesél valamit.

Mikor megtaláltam Yunt, ami nem volt egyszerű, a falnak dőlve nézett ki a fejéből, a kezében pedig valamilyen ízesített vizet tartott.

-Szia! – Léptem mellé. Visszaköszönt, majd újra a tömeget nézte. Néha belekortyolt a citromos vízbe, de csendben voltunk. Én is nekidőltem a falnak.

Yunon egy farmershort, fekete magas szárú tornacipő, fehér póló, amin egy álomfogó mintája volt feketével felrajzolva, és egy ing volt a derekára kötve. Minimális smink, amitől kicsit nagyobbnak látszik a szeme, de nem túlságosan erős. A haja meg a szokásos kontyba fogva, ami szerintem nagyon jól állt neki. Bár nem láttam még soha kiengedett hajjal.

-Végül is sikerült elrángatnia. – Mondta halkan Yun.

-Én örülök neki, hogy itt vagy. Legalább nem egyedül kell hazacipelnem őket. Hacsak YuGyeom sem iszik. – Sóhajtott egyet, aztán meghúzta a vizét.

-Nem tudom miért jó az, hogy csajozik, ha nincs itthon a barátnője.

-Merre van?

-Valahol Kaliforniában. Három hétre mentek nyaralni. Azóta buliból buliba jár.

-Ezek szerint nem érdekli a barátnője?

-A suli legjobb csajával jár. Ők az „álompáros”. Körübellül fél éve vannak együtt, de inkább csak azért, hogy megőrizzék a hírnevüket. És hogy ne másszon rá a bátyámra az összes kiscsaj. És a barátnőjére se az összes fiú a suliból.

-Érdekes. Én tuti nem járnék egy ilyen csajjal se. Egyébként ő tudja?

-Mit? – Nézett rám.

-Hogy amikor nyaral a barátja a bulikat járja, és másokkal kavar.

-Persze. Megbeszélték nyár elején. Mind a ketten ugyan ezt csinálják.

-Értem. – Hallgattunk egy darabig, miközben azon agyaltam megkérdezzem e, vagy sem. Aztán végül elhatároztam magam. – Neked amúgy van barátod? – Próbáltam közömbösen hangzani. Fél szemmel rám nézett, aztán újra a táncolókra.

-Jelenleg nincs. – Megkönnyebbültem. Bár így se kerültem hozzá közelebb.

A tömegben észrevettem YuGyeomot, aki amikor meglátott integetett nekünk, aztán átverekedte magát azokon az összekapaszkodott embereken, hogy odajusson mellénk.

-Mi van itt? Itt gyülekeznek a Nuku alkohol banda tagjai? – Vigyorgott, aztán koccintottunk a kólásüvegünkkel. Yun az órájára pillantott.

-Még van egy órájuk. – Szólalt meg. – Éjfélig maradunk.

-Oké, parancsnok! – Szalutáltam, mire Yun felnevetett.

-Milyen volt a „koncert”? – Macskakörmözött a levegőbe YuGyeom. Yun vállat vont, aztán ivott egy kortyot.

-Nem nagyon járok koncertekre, de jó volt a hangzás, és Marknak is tetszett az akrobatikája. Tetszeni is tetszett, de nem bírom a tömeget, úgyhogy innen néztelek titeket. És nem sokat láttam.

-Máskor szólj majd, és a nyakamba ültetlek. Akkor talán látsz valamit. – Vigyorgott a makne.

-Majd észben tartom.

-Eddig merre voltál? – Böktem meg a csapattársam vállát.

-Jack hülyeségeit hallgattam. Nagyon magyarázott ott a csajoknak, gondoltam odamegyek, és megnézem mit csinál. Szerintem már elég sok volt benne, mert a paradicsomszószok feltalálásáról, a saláta kifejlesztéséről, és „miért sárga a brokkoli?”-ról beszélt.

-Ezek szerint csupa zöldségeket. – Nevetett fel Yun.

-Nem is sárga a brokkoli.

-Emlékszel, hogy utoljára amikor kicsit többet ivott azokról a narancssárga hattyúkról beszélt. Úgyhogy a sárga brokkoli még egész közel van a zöldhöz. – Vont vállat. Kicsit gondolkodott, aztán bociszemekkel Yunra nézett. – Van kedved táncolni?

-Ha azt mondom, hogy nincs, békén hagysz ezzel?

-Ööö… Nem.

-Akkor muszáj lesz. De nem megyünk be belülre, csak itt kijjebb.

-Okés! Hyung, te is gyere! – Fogta meg a csuklónkat a makne, aztán maga után húzott minket egy kicsit odébb, ahol a zene is rendesen hallatszott. YuGyeom kicsit fülelt, aztán megállapította, hogy ez KARA, aztán rázni kezdte magát.

-Gyerünk már! Még van húsz percünk! Élvezzétek már! – Húzta magához Yunt, aztán jól megforgatta. Mindhárman táncolni kezdtünk. Kissé meglepődtem azon, hogy Yun milyen jól nyomja, de aztán YuGyeom meglökött hogy ne bámuljam már ennyire. YuGyeommal mutattunk neki vicces koreográfiákat, ő meg erre robotot játszott. Nagyon jól csinálta.

~Éjfélkor~

Elindultunk összeszedni a srácokat. Megbeszéltük, hogy kint a parkolóban találkozunk Yun kocsijánál. Hamar megtaláltam JBt, aki egy üveggel a kezében ült az egyik asztalon, és Juniort, aki pedig arról beszélt JBnek, hogy milyen szép is a tavasz Japánban. Kivettem JB kezéből az üveget, és letettem egy másik asztalra, aztán valahogy kitámogattam őket a parkolóba. Yun már ott volt egy össze-vissza beszélő Yongival, és egy még egész józan YoungJaeval. Pár perc múlva YuGyeom is megérkezett Jacksonnal és Markal, akiknek egy-egy üveg volt a kezében, és valamit nagyon rappeltek, de összekeveredett a nyelvük, így inkább csak fura hangokat adtak ki. Yun elvette a Hyungoktól az üvegeket, és bedobta az egyik közeli kukába, aztán beültettük a csapat egyik részét az ő kocsijába.

-Jacksont, JBt, és Markot el tudjátok vinni a ti autótokig? – Yun beült a vezetőülésbe, YoungJae mellé, Jr és Yongi pedig hátra. YuGyeommal összenéztünk, aztán megfogtuk a három jómadarat, és elhurcoltuk a mi kocsinkig. Yun megvárta amíg mindannyian beülünk, aztán kikanyarodott a parkolóból. A sötét utcákon tuti eltévedtem volna, de mivel előttem volt Yun, így csak arra kellett koncentrálnom, hogy őt ne tévesszem szem elől.  Úgy fél óra alatt értünk haza, de közben Jackson rappelni kezdett, Mark elaludt, JB meg nekiállt bőgni, hogy a kispárnáját akarja. YuGyeommal összenéztünk, aztán kitört belőle a röhögés.

-Ha ezt levideóznánk évezredekig zsarolhatnánk vele JBt.

-Az biztos. – Bólogattam. – De inkább ne, ez már ismerős környék, nemsokára otthon vagyunk.

-Hogy a fenébe fogjuk őket felcibálni az emeletre, főleg úgy, hogy a kisgyerekek ne ébredjenek fel, és Dae néni se?

Erre a kis problémára meg is lett a válasz, miután leparkoltunk a mélygarázsban.

-A kissrácok nincsenek itthon, SanChong asszony Busanban van, a hörcsögösök valahol Ausztráliában. Szóval csak a mama van. Ő meg mélyen alszik, nem fog felébredni remélhetőleg. De azért valahogy csendben kéne menni… - Szállt ki a kocsijából Yun. Aztán meglátta a bőgő JBt. – Ugye…

-Holnapra teljesen jól lesz. – Yun sóhajtott egyet, aztán előkerítette YoungJaet. YuGyeom és YoungJae vitte Jacksont, aki még mindig zöldségeket beszélt, mi ketten Yunnal pedig JBt próbáltuk kiráncigálni az autóból. Mire végre sikerült addigra YuGyeomék már visszaértek, és Markot emelték fel. Ő persze nem ellenkezett, és nem szorította a biztonsági övet, hogy „anyu védj meg, el akarnak rabolni!”. Sikerült JBt eltámogatnunk a liftig, ahol pedig Yun nyakába borult, és arról beszélt, hogy milyen jó illata van. Leért a lift YuGyeomékkal, ők ki, mi pedig be JBvel. Mire felértünk a földszintre a drága leaderünk megint bőgni kezdett, miközben Yunt ölelgette. A lány fáradtan nézett rám, aztán a lépcsőkre, amin fel kell vinnünk Hyungot. Átkaroltuk a vállát, és megpróbáltuk feltámogatni, amit persze nem akart.

-Kifogtuk a legrosszabbat. – Morogtam. JBvel nagyon nehéz, amikor nincs magánál. Ezt már párszor megtapasztaltuk. Sikerült felvinnünk, és lefektetnünk az ágyára. Yunt alig akarta elengedni, mert azt hitte, hogy ő az anyukája, vagy ilyesmi. Mikor végre kijutottunk a lakásból már Hyungék jöttek szembe Juniorral, aki sehogy sem akarta elengedni a korlátot.

-Soha többet nem ihatnak ennyit! – Jelentette ki suttogva YoungJae. – Jackson álmában énekel! Borzalmas. Jr meg nem engedi el a korlátot, mert nem akar hegyet mászni.

-Legalább annyira magánál van, hogy tudatosult benne, hogy felfelé kell menni. – Motyogta Yun.

-Már csak Yongi van. Felhozzátok?

-Persze. – A lány mellettem sóhajtott egy nagyot a válaszomra. Lelifteztünk a kocsikig. Yongi éppen horkolva aludt, de amint Yun hozzáért valami ninja mozdulattal félrelökte a kezét. Kissé kinyitotta a szemét, aztán motyogni kezdett.

-A kék lovak nem bánthatják a lila vizicsikókat, mert azok a vizilovak testvérei. – Röhöghetnékem támadt, de Yun tekintete azt sugallta, hogy ez egy kicsit sem vicces. – A sárga vizilovak pedig nagyon szeretik a seö…a söe…a söret. – Csettintgetett az ujjaival. – A söret. – Yunnal megpróbáltuk kihúzni a kocsiból, de mindkettőnket megütött.

-Hogy vedelt ennyit?

-Általában nem iszik ennyit. Max félrebeszél az alkoholtól. Nehezen fogunk feljutni vele. Az lenne a legjobb ha elaludna.

-De nem úgy tűnik, mintha aludni lenne kedve. – Néztem Hyungra, aki a sebváltót simogatta, és olyasmit duruzsolt, hogy jó kis paci, és hogy majd elviszi ki a rétre megfuttatni és vesz neki pálinkát, hogy szépen tudjon fütyülni.

-A nagyinak van altatója. Ha addig vigyázol rá, elő tudom keríteni.

-Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás.

-Sietek. – Beszállt a liftbe, aztán becsukódott az ajtó. Néztem Yongit, ahogy előremászott a vezetőülésre, és a kormányt forgatva berregett. Ha én is kiütöttem volna magam Yun engem is felcipelt volna az emeletre, és akkor én is úgy ölelgethettem volna, mint JB. És tényleg jó illata van Yunnak. De biztos nem bírt volna el hetünkkel, meg még a bátyjával is. És nem lenne valami romantikus bűzlő szájjal ölelgetni. Az meg aztán biztos nem lenne jó, hogy másnap nem emlékszek arra, hogy megöleltem. Jobb ez így! Legalább a manegger nem lesz kiakadva (annyira). Yongi kilógatta a lábát az autóból, és lóbálta, mint a kisgyerekek. Közben persze hülyeségeket mondott, amit nem értettem, mert félig angolul, félig halandzsául beszélt. De valami kacsákat emlegetett.

Nemsokára visszaért Yun. Egy üveg vizet vett elő a kesztyűtartóból, aztán feloldotta benne a tablettát.

-Ki ne öntse, mert ez volt az utolsó ami otthon van. – Megitatta Yongival. – Negyed óra, és hatni fog. – Ült le a betonra. Yongi pedig megint berregni kezdett.

-Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, tuti felveszem, ahogy JB a párnájáért bőg. Évekig zsarolhatnánk vele. – Huppantam le mellé.

-Yongit is zsaroltam már ezzel. Azóta mindig ellopkodja a telefonomat, és megnézi nem vettem e fel újabb kínos dolgokat róla.

-Bár ő is elég vicces.

-Néha, ha nem vagyok ilyen fáradt, akkor még nevetni is tudok rajta. De ez már tőle is sok volt.

-Olyankor hogy húzod fel a lépcsőn?

-Ha nem üti ki magát ennyire, akkor tud jönni a saját lábán is. Támogatnom kell, és fel tud jönni. Hogy fog mindenkinek fájni a feje holnap! – Nézett a bátyjára, akinek már kezdett lecsukódni a szeme.- Mama mérges lesz. – Tette hozzá halkan.

Mikor végre Yongi elaludt megfogtuk, és elvittük a liftig. Yun fogta a térdénél, én meg a vállánál. A liftben nekitámasztottuk a falnak. Mikor felértünk ugyan úgy felemeltük, mint a parkolóban, aztán felvittük az első lépcsőfordulóig. Ott letettük a földre, aztán megálltunk kifújni magunkat. Aztán felemeltük újra, és elvittük a hatos ajtóig. Yun kinyitotta. Hei, a kutyájuk azonnal megjelent, és figyelte, ahogy becipeltük Yongit a szobájába. Letettük az ágyára, Yun meg lehúzta róla a cipőjét. Sötét volt, de ahogy ki tudtam venni az egyik üveges ajtajú szekrényben modellrepülők voltak, és a plafonra is volt aggatva pár. Yun a vállát dörzsölgetve jött ki a szobából. Ledobta a bátyja cipőit az előszobában. Az ajtó előtt megálltunk.

-Ha nem jössz el, akkor kettőt kellett volna fordulnunk. – Suttogtam. – És én örülök, hogy ott voltál.

-Végül is nem végződött olyan rosszul. – Sóhajtott. – Van aszpirinetek?

-Igen, azt hiszem.

-Akkor rakd majd ki a konyhaasztalra, vagy olyan helyre, ahol mindenki megtalálja. Szükségük lesz rá.

-Igen, az, biztos.

-Jó éjt!

-Jó éjt Yun-ah! – Rám mosolygott, aztán becsukta az ajtót. Átballagtam a mi ajtónkhoz, és benyitottam. Volna. De az ajtó zárva volt. Kopogtam, de senki nem válaszolt. Elővettem a telefonomat, és megcsörgettem YuGyeomot.

-Mi van? – Szólt bele álomittasan.

-Kizártatok.

-Mi?

-Kizártatok a lakásból. Minek zártátok be? Még fel kellett hoznunk Yongit.

-Gyere be a hátsó ajtón az erkélyről. Az nyitva van. Én fel nem kelek. – És kinyomta. Bosszúsan a zsebembe vágtam a készüléket, aztán visszamentem Yunék ajtajához. Már készültem bekopogni, amikor kinyílt az ajtó.

-Hát te? – Lepődött meg Yun. Az inget már levette a derekáról, és mezítláb volt.

-És te? – Kérdeztem vissza.

-Hei kiszökött. Nem láttad? – Megráztam a fejem. Kilépett a lakásból, és lenézett az udvarra. Aztán füttyentett egyet. Egy vakkantással válaszolt valahonnan a kutya, aztán megláttam a fehér szőrgombócot, amint jön felfelé a lépcsőn. Yun megsimogatta a kutya fejét, aki aztán bement az ajtón a lány lába mellett.

-Miért vagy még kint?

-Ezek kizártak. – Tártam ki a karom. – YuGyeom azt mondta, hogy lusta felkelni, és menjek be az erkélyről.

-Milyen kedvesek. – Bólogatott enyhe mosollyal. – Gyere be! – Tárta ki az ajtót. Megvárta, amíg beljebb megyek, és bezárta az ajtót. Gyorsan lehúztam a cipőmet, aztán a kezembe vettem, és mentem utána a nappali túloldalára, ahonnan az erkélyre nyílt az ajtó. Elhúzta a hosszú függönyt, aztán kulccsal kinyitotta az ajtót. Kiléptem mellette a lebetonozott erkélyre, és a falnak támaszkodva visszavettem a cipőmet. Megjelent Hei is, aki Yun lába mellé ült le, és onnan figyelte mi következik.

-Köszönöm. – Néztem a lányra. Elmosolyodott, aztán lehajtotta a fejét.

-Én köszönöm, hogy segítettél felhozni Yongit.

-Akkor csak mi tartozunk egy virággal.

-Miért? – Lepődött meg ismét. – Miért tartoztok nekem virággal?

-Mert csak Dae néninek hoztunk. Neked is kellett volna, csak nem tudtuk, hogy Dae nénivel lakinak az unokái is.

-Ne… - Kezdte volna, de félbeszakítottam.

-Megtaláljuk az alkalmat, hogy kapj egy virágot, amikor kénytelen leszel elfogadni. – Erre felnevetett. – Majd a kutyának is hozunk valamit, amiért volt olyan kedves, és nem harapott meg egyikünket sem. – Yun újra nevetett.

-Hei nem harapna meg senkit, csak talán azt, aki az életünkre tör.

-Nem baj. Neki is jár valami, ha már ő is hölgyike. - Csettintettem, aztán a mi ajtónkra néztem. JB macskája, Nora, éppen akkor jött ki az erkélyre. Oké, YuGyeom nagyon rendes volt, és kinyitotta nekem. – Akkor jó éjszakát még egyszer!  - Integettem, mire ő visszaintegetett.

-Neked is! – Aztán becsukta az ajtót.

A macska a lábamnak dörgölőzött. Megvártam, amíg Yun elhúzza a függönyt. Aztán kis világosság szűrődött ki a mellettem lévő ablak redőnyrésein. Szóval ez az ő szobája! Már ezt is tudjuk.

Nora eltűnt a lakásban, úgyhogy én is utánamentem. Becsuktam az ajtót (a miénket csak belülről lehet kinyitni), aztán lerúgtam a cipőmet, és kidőltem az ágyamra. A macska persze azonnal mellémkupacolta magát, és nekiállt dorombolni. Behallatszott a nappalin keresztül Jackson horkolása. Általában nem horkol, de részegen nincs „általában”. A fülemhez nyomtam a párnámat, aztán lelöktem a macskát az ágyról, hogy keresse meg JBt, ha már ő a gazdája. Őt idegesítse. Valahogy sikerült kizárnom Jacksont, és a macska sertepertélését, és sikerült elaludnom.