Chapter 05.

Az oldalon szereplő címeket (Me2Day és KakaoTalk) én találtam ki, szóval senki ne keressen rá, mert elvileg egyik sem igazi. Ha mégis találtok valamit... Írjátok meg nekem :)
B.W

GOT7 Fanfic

Chapter 05.

BamBam

Irdatlan csörömpölésre keltem. Hozzávágtam az egyik párnámat YuGyeom éjjeliszekrényén csörgő vekkerhez, mire leesett a földre a párna meg rá, de még így is fülsértő volt. Lelöktem magamról Norát (mert naná, hogy nem JBnél aludt, hanem a hátam közepén), morogva odamentem a csörgő párnához, aztán kikapcsoltam azt az órát. Visszaraktam a makne szekrényére, aztán visszadobtam az ágyra a párnámat. Majdnem sikerült eltalálnom a macskát. YuGyeom épp a másik oldalára fordult. Megveszi magának a leghülyébb hangú ébresztőórákat, de egyikre sem kel fel. Az összeset én teszem tönkre, vagy véletlenül leesik a földre.

Megráztam az édesen alvó szunyagépet, aki morogva kinyitotta a szemét.

-Reggel van? – Kérdezte, miközben nyújtózkodott egyet.

-Hajnalok hajnala, de be kell érnünk az új sulinkba, úgyhogy készülődj, vagy jöhetsz busszal. – Szóltam ki a szekrényemből, ahol a farmerek és a pólók között kutattam. – Esetleg gyalog. – Nézegettem egy fehér pólót. Nem jött be ma reggel, így kerestem egy másikat. Szerencsére itt júliusban azt mondták, hogy nincs egyenruha csak az alsóbb éveseknek, és évnyitó sem, így nem paráztam azon, hogy tegnap Junior a piros pólójával mosta ki a fehér ruhákat, és az összes minimum babarózsaszín lett. Jackson őrjöngött, mert a kedvenc pulcsija is rózsaszín lett.

YuGyeom nyöszörögve felült, aztán lelökte az ágyáról az éppen odatelepedni készülő macskát, és a szekrényéhez ment. Bevonultam a fürdőbe, miután ott végeztem mentem reggelizni. Rajtunk kívül senki nem volt még fent. Bár melyik lenne olyan retardált, felkelni hajnalok hajnalán, főleg hétfőn.

Ettem egy szelet kenyeret, meg ittam kávét, aztán bedobtam a táskámba egy üveg vizet, és egy szendvicset.  YuGyeom is betolta a kenyerét, meg a kávéját, aztán összeszedte a cuccait. Bementünk a fürdőbe fogat mosni, és a hajunkkal szenvedni. Sikerült 10 perc alatt elfogadható fejet varázsolni magamnak. Kicsit várnom kellett YuGyeomra, de időben el tudtunk indulni. Bezártam az ajtót, aztán lementünk a lépcsőkön, meg a liften a parkolóba. Beültünk a kocsimba, aztán kihajtottunk az utcára.

Előszedettem a maknéval a GPS-ét, mert nem tudom pontosan az utat. A háromnegyed órás utat megtettük 28 perc alatt, mert simán lehetett haladni az összes körúton, és nem volt sehol dugó. Letettük a kocsit a suli melletti parkolóban, aztán bementünk a portára.

A portásnő rendesnek tűnt már először is. Ma felirányított minket az igazgatói felé. Nem sokan voltak a folyosókon, de azok sem foglalkoztak velünk.

-Mint egy szellemház. – Súgta oda YuGyeom, én meg bólogattam. Tényleg, mintha keresztülnéztek volna rajtunk.

-Szerintem még csak korán van.

-Lehet. – Vont vállat, aztán megigazította a táskáját. Bekopogtunk az igazgatóhoz. A nyugdíj előtti ahjussi is rendes volt. Aláíratott velünk egy csomó papírt, elmondta a szabályzatot, aztán megmondta, merre kell mennünk, hogy megtaláljuk azt az osztálytermet, ahová mennünk kell. Az ő utasítását követve felmentünk a sokadik emeletre. Itt már többen voltak. Páran megnéztek minket, és egy lánytársaság meg is állított minket, hogy írjuk alá a táskájukat. A folyosó végén találtuk meg a termünket. Egy szemüveges fiú ücsörgött bent az egyik padon. Hátát az ablaknak támasztotta, és olvasott valamit. Jöttünkre felnézett.

-Sziasztok! – Intett oda nekünk. Visszaköszöntünk. Letette a könyvét, leugrott a padról, megigazította a szemüvegét, aztán bemutatkozott. - Shin Seong vagyok.

-BamBam. – Megrázta a kezem, aztán meghajoltunk.

-YuGyeom.

-Köszöntelek titeket az ifjú színészek körében! – Tárta ki a kezeit Shin Seong. – Üljetek, ahová akartok. De lehet szédíteni is, a kilencedikes csajokat a földszinten. – Vigyorgott. – Nemsokára a többiek is befutnak. Kell valami nektek a büféből? – Ment vissza a táskájához. Mindketten megráztuk a fejünket, mire Shin Seong megvonta a vállát, és kiment a folyosóra. YuGyeom letelepedett az egyik székre, én meg a mellette lévő székre dobtam a táskám, és felültem a padra. Az osztályterem falára érdekes színházi jelenetek voltak festve. Az egyik falon felismertem a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét. A másikon mintha egy filmszalagról vágták volna le a képkockát, Csipkerózsika a toronyban, mellette meg a hercege térdel.

A mobilom rezegni kezdett, így előhúztam a zsebemből. SMS érkezett a drága leaderünktől.

-JB üzent. – Szóltam oda YuGyeomnak.

-Egészségére. – Mélyedt bele a játékába. Megnéztem az SMSt.

„suli miatt csak hétvégén kell mennünk a kiadóba”

-Pedig jó hír. – Léptem ki az SMSek közül.

-Ha annyira fontos majd megírja nekem is. – Vonta meg a vállát. Az órarendünket nézegettem. Egy csomó rövidítés volt benne, így fogalmam sem volt mire készüljek. 13/Sz-esek lettünk.

-Sziasztok! – Köszönt egy vidám női hang. Felnéztem az órarendből. Egy rövid világos barna hajú csajszi jött be, és dobta le a táskáját az ajtóhoz legközelebbi padra. Majd odajött hozzánk. – Mondták, hogy lesznek új arcok, de idolokra nem számítottam. – Csicseregte. – Én Cho Eun vagyok. Titeket ismerlek… - Tette fel a kezét, amikor be akartunk mutatkozni. – Annyira vártam már ezt az évet! A legtöbben ugyan elhúzták a csíkot az érettségi után, de a normálisak maradnak. Bár ki tudja… - Gondolkodott el. – Mindegy. Találkoztatok már valakivel?

-Shin Seong volt itt, amikor jöttünk.

-Á, igen. Ő mindig előbb itt van. Messze lakik, és csak óránként jár az a busz, amivel jönni szokott. – Magyarázta. – Szegényem nagyon korán kel.

-Császtok! – Jött be a terembe két fiú. Az egyik kék hajú, a másik barna. Megnyugodhatok, hogy a lilás frufrum nem feltűnő annyira.

-Szia Chon cica! – Ölelte át a barnahajú Cho Eunt. – Dae Hyun vagyok, és ő is az. – Biccentett a kékhajú felé. Cho Eun lefejtette magáról DaeHyunt, aztán megölelte a kékhajút is

-BamBam vagyok, kockahaverom meg YuGyeom. – A két DaeHyun kezet fogott velem, és YuGyeommal is, aki addig képes volt letenni a játékát. A kékhajú DaeHyun az ablakhoz lépett, és kinyitotta, hogy beengedje a forró levegőt.

-Az ott Hana és ChulChul? – Kerekedett ki a kékhajú DaeHyun szeme, és lemutatott az udvarra. Mind a hárman odatódultak. A két DaeHyun füttyögni kezdett. Az udvaron egy világosbarna fiú, és egy vörös lány integettek.

-Komolyan összejöttek? – Húzódott be az ablakból a barna DaeHyun. – Hány évig is utálták egymást?

-Óvoda óta. – Ment a táblához a kék DaeHyun. Valahonnan krétát szedett elő, és hatalmas betűkkel felírta, hogy Hana & ChulChul Forever, és egy nagy szívbe foglalta őket.

-Jaj de gonosz valaki! – Jött be Shin Seong.

-Te is élsz?! Jó, hogy havonta egyszer üzensz a világ végéről! – Pacsiztak le vele a DaeHyunok.

-Tehetek én róla, hogy anyám Párizsba ment a pasijával? – Vont vállat Shin Seong. Megölelte Cho Eunt aztán leült a padjára.

-Na nézd kik vannak itt! – Kiáltott fel a kék DaeHyun amikor Hana és ChulChul megjelentek a terem ajtajában. Miután mindenkit megöleltek, lepacsiztak egymással bemutatkoztak nekünk. Megtudtuk, hogy ChulChult tényleg Chul Chulnak hívják (mármint ez a rendes neve), és hogy Hana eredetileg Ha Neul.

A nyárról beszélgettek, beszélgettünk, kinek hogy telt el.

-Ennyien leszünk? – Pillantott fel az órára Shin Seong.

-Még van 4 perc, lehet, hogy befut valaki. – Kopogtatta meg a karóráját a barna DaeHyun. Összehúzták a padokat, és székeket is hoztak még, így egy kört alkottak a berendezési tárgyakból. Úgy beszélgettünk, hogy mindenki látott mindenkit. Még YuGyeom is abbahagyta a játékot. Éppen a kékhajú mesélt a Japánban tett utazásáról, amikor megjelent az ajtóban egy nagyon ismerős hosszú, világosbarna hajú lány, mögötte pedig… Yun?

-Még van egy percetek beérni. Nagyon siettetek! – Nevetett fel ChulChul.

-Bamyra kell várni állandóan! Én időben ott vagyok nála. – Tiltakozott Yun, aztán megölelték az új (nekik régi) osztálytársaikat. Aztán észrevett minket, mármint Bamy, és megbökte Yun oldalát. Yunnak pár pillanatra kikerekedtek a szemei, aztán rendezte a vonásait. Mosolyogva elindult felénk.

-Yong Nam vagyok. – Nyújtotta a kezét.

-BamBam. – Aztán Bamyval is kezet fogtam, és YuGyeomank is bemutatkoztak, mintha nem is ismernénk egymást. Hoztak még két széket, aztán ők is beültek a körbe.

Shin Seong kezdett mesélni Párizsról, amikor bejött egy tanárnő.

-Jó reggelt! – Köszönt olyan hangsúllyal, mintha egy világ szakadt volna a nyakába.

-Joóoó reggelt tancsinéni! – Ugrott fel a kék DaeHyun és odaszaladt a tanárnőhöz, és gyorsan megölelte, aztán tisztelegve megállt mellette.

-Ko Dae Hyun, mit művelsz? – Kérdezte a tanárnő egy oktávval magasabban, mint az előbb.

-Lélegzek, és tisztelgek. – Húzta ki magát a fiú. A tanárnő legyintett, aztán ránk nézett.

-Odamenjek, vagy visszarendezitek a termet?

-Tessék idejönni tanárnő, ide mindjárt csinálunk helyet magának. – ChulChul hozott még egy széket. A tanárnő leült a körbe.

-Tessék mesélni, mi történt magával a nyáron! – Kérte Hana.

-Nem erről szeretnék beszélni. – Húzott elő egy nagy mappát a tanárnő. – Az idei évet kell megbeszélnünk.

-Tényleg igaz, hogy mehetünk forgatásokra? – Kérdezte Bamy.

-Szép sorban. Előbb az osztálynévsor kell.

-Én vagyok az első. – Jelentkezett ChulChul. – Ahn ChulChul. Születési év is kell?

-Nem, nem kell. Ki a második?

-Bae Young Nam. – Szólalt meg mellettem Yun. A tanárnő felírta.

-Choi Bam Young. – Mondta Bamy.

-Eom DaeHyun. – Vigyorgott a barna DaeHyun.

-Ko DaeHyun.

-Várjon tanárnő! – Szólt közbe Yun. – Kim YuGyeom Koda előtt van.

-Tényleg, köszönöm Yun! – A tanárnő beírta YuGyeomot, aztán a kék DaeHyunt.

-Min Cho Eun.

-De előtte még van BamBam. -  A tanárnő Cho Eunra, aztán rám nézett.

-Kunpimook Bhuwakul.

-Még egyszer kérlek. Lemaradtam a Kunpi-nál.

-Kunpi-m-oo-k B-h-u-dupla v- akul. – Diktáltam le.

-Köszönöm. Akkor te vagy BamBam. Ismerős a neved.

-GOT7, tanárnő. De akkor most már én jövök. Min Cho Eun.

-Seo Shin Seong.

-És Woo Ha Neul – A tanárnő beírta a füzetébe a névsort, és letette a tollat.

-Akkor most beszélhetünk a tanévről. Mindenkinél van íróeszköz és papír? – Nézett körbe. Erre a DaeHyunok felmutatták a telefonjukat.

-Tanárnő, itt már nem létezik papír és íróeszköz. Itt van a mindent tudó, minden egyben tapifon. – Mutatta a kék DaeHyun a jegyzetek-et.

-Remek. Csak azt akartam tudni, hogy tudtok e majd írni valahová, mert vannak dolgok, amit mindenképp fel kell valahová vésnetek.

~Sok, sok jegyzetelés után~

-Akkor most rátérünk a programra.

-Miért, ez eddig nem az volt? – Kérdezte a kék DaeHyun.

-Ezek az ünnepségek voltak.

-Jaaa… Elnézést. Azt hittem ez a program. Miért kell minden héten valakinek a születésnapját megünnepelnünk, hogyha már úgyis halott?

-Mert emlékeznünk kell a munkásságára. És nem minden héten. Hanem nagyjából kéthetente.

-Majdnem eltaláltam. – Bólogatott a DaeHyun.

-Szóval. Mint minden évben, a 13/Sz-eseknek kell készíteniük egy filmet.

-Csak nekünk? – Hördült fel a barna DaeHyun.

-A másik három osztálynak is kell az évfolyamon. – Egészítette ki magát a tanárnő. – Félévig kell megcsinálni. Minimum egyórás, maximum egy és fél órás terjedelem, és egy másik, maximum fél óra, ami azokat a felvételeket mutatja, ahogy készítitek. És a… - A csengő szakította félbe a mondandóját. A DaeHyunok felugráltak, és ChulChullal meg ShinSeonggal kimentek a folyosóra. A tanárnő vágott egy grimaszt, aztán szólt, hogy majd folytatjuk, és ő is kiment. Hana és Cho Eun lement az udvarra, Bamy pedig elhívta YuGyeomot a büfébe. Yun előhúzta a táskáját, és kivett belőle egy flakon ízesített vizet. Meghúzta, aztán visszatette a táskájába az üveget. Ma egy halványrózsaszín póló, és egy hosszú kék farmer volt rajta. A haja ugyan úgy, mint eddig mindig, kontyba fogva. Azon kezdtem el tűnődni, hogy tegnap, annyi röpizés után hogy nem esett szét a haja…

-Hogy tetszik az osztály? – Fordult hozzám.

-Egész jó. – Vontam vállat. Aztán a ma reggel is beugrott. - De miért teszel úgy, mintha nem ismernél?

-Túl sok kérdezősködés lenne belőle, és Chon simán kikiabálja az egész sulinak. Ha nem akarod, hogy tolongjanak a lakásotok előtt a fanok, akkor inkább tegyünk így. – Bólintottam. Aztán…

-Ki az a Chon?

-Ja, erről sem tudsz. – Kuncogott fel. – Itt mindenkinek van beceneve. Olyan, mint nekem a Yun, vagy Bam Youngnak a Bamy. Cho Eunt hívjuk Chonnak. Kilencedik elején szórakoztunk azzal, hogy a születési nevekből raktunk össze egy becenevet. Csak ChulChulnak nem sikerült kitalálni semmit. Neki alapból vicces neve van. Engem meg Yongi kezdett el Yun-ozni, azóta így hívnak.

-A DaeHyunokat hogy különböztetitek meg? – Fordultam felé.

-Koda és Eda. – Tárta szét a kezeit.

-Elmondanád mindenki becenevét? – Yun mosolyogva biccentett.

-Ugye ChulChulnak nincsen, akkor ott van Koda és Eda. Koda, a kékhajú. Eda pedig a barna. Chon, ChoEun. Hana HaNeul. És ThreeS, alias Seo Shin Seong. Vissza tudod mondani?

-Öm… - Kicsit sok az információ. Kezdjük a könnyebbekkel. – ChulChul, ChulChul. Hana, HaNeul. Chon, ChoEun. ThreeS, Shin Seong.

-Már csak a DaeHyunok vannak. – Mosolygott Yun.

-Ööö… Koda a barna, Eda a kék?

-Fordítva. Koda a kobaltkék. Én is úgy jegyeztem meg. Eda kilencedikben szőkés volt, akkor az Edámi sajtról tudtam megjegyezni. Vicces volt. A tanárok is keverték őket.

-Akkor Koda a kék, Eda meg a barna.

-Igen. – Bólogatott. – De meg fogjátok majd tanulni, mert így hívjuk egymást.

-És a tanárnő?

-Lee Hwa Young. Kilencedik óta állandóan kikészítjük. Végig ő volt az ofőnk. – Nevetett fel Yun. – De nagyon szeret minket. Mi voltunk húszan a családja, most már csak nyolcan vagyunk, plusz ti YuGyeommal. Mi voltunk az első osztálya, akiket végigvitt tizenkettedikig. Jövőre új osztályt fog kapni.

-Lopod a csajomat? – Ült le Koda egy kávéspohárral a kezében Yun mellé, és átkarolta a vállát. Yun felnevetett, és lerázta magáról a fiú kezét.

-Szeretnéd mi?

-Minden jó nő foglalt? – Húzta le a fekete szemüvegét.

-Bamy se foglalt. – Jegyezte meg Yun.

-Ha a kis haverod így folytatja, akkor holnap már be lesz kötve a feje. – Kortyolt bele a kávéjába Koda. YuGyeom csajozik??? Fel kéne venni! Yun felnevetett.

-Bamynak Yongi kell!

-Még mindig? – Köpte majdnem ki a kávéját Koda. Yun vállat vont. – Pedig ha szingli lenne, tuti bepróbálkoznék nála. Jól megnőtt a nyáron.

-Perverz disznó. – Morogta a lány.

-Bocs, fiúból vagyok. – Védekezett a kék DaeHyun. - Csak arra utaltam, hogy milyen jó csaj lett. – Itta meg a kávéját, aztán az üres pohárral megcélozta a kukát. A falról bepattant.

-Ezt még gyakorolnod kell. – Szögezte le Yun.

-Szívesen, ha tanítasz! – Bújt oda Yunhoz.

-Komolyan, udvarolj már másnak! – Tolta el magától Yun, aztán felállt, és kiment a teremből.

-Mindig ilyen? – Kérdeztem Kodát.

-Nehéz a közelébe férkőzni. Pedig nagyon jó csaj. – Tette fel a lábát az egyik szemben lévő székre. – Nem jár fűvel-fával. Az évfolyamról eddig egy Hyungnak adta be a derekát. Körübellül két hétig voltak együtt. Azzal a gyerekkel madarat lehetett volna fogatni. Miután szakítottak is büszke volt, hogy ő volt az első az évfolyamról. Yun népszerű, mert nehezen kapható. – Piszkálta a nadrágját a térdénél.

-És te mióta fűzöd? – Sandítottam rá. Levette a szemüvegét, megtörölte az üvegét a pólója sarkában, aztán visszavette.

-Úgy kilencedik óta. – Nyújtózkodott ki. – De nem adta meg magát. Azt hiszem, nem vagyok az esete.

-Miért, milyen az esete? – Bukott ki belőlem a kérdés. Koda elvigyorodott, aztán felém fordult.

-Első látásra szerelem?  - Húzogatta a szemöldökét.

-Nem tagadom, hogy jól néz ki. – Vontam vállat közömbösen.

-Nagy színész vagy. – Bólogatott vigyorogva. – Amúgy nem tudom. Lehet, hogy a kék haj nem jön be neki. – Birizgálta a séróját. – De nem festem át. Még idegesítem vele egy kicsit az anyámat. – Visszatette a szemben lévő székre a lábait. – Hogy tetszik eddig a 13/Sz-es élet?

-Könnyebb, mint a próbák a kiadónál. – Ültem fel a mögöttem lévő padra, és a talpamat tettem le a székre. – És nyugisabb is. Innen mindenki színésznek megy?

-Ahhoz szerencse is kell. – Dobolt az ujjaival Koda. – Mert oké, hogy annak tanulsz éveken át, és van tehetséged hozzá, de be kell valamivel robbanni a médiába.

-Tudom, miről beszélsz. – Bólogattam. – Egyszer már volt szerencsém.

-Igazából a legnagyobb játékosok az osztályból… Yun, Eda, ThreeS is nagyon jól játszik, és a többiek szerint én is. Yunnak nagyon jó alakításai vannak. Aki nem szerelmes belé, az példaképként néz fel rá.

-És mit lehet tudni erről a 13. évben készülő filmekről?

-A lényeg az, hogy mindenkinek szerepelnie kell, de bármit eljátszhatunk. Írunk egy forgatókönyvet, eljátsszuk, felvesszük, összevágjuk, leadjuk az igazgatónak. A tavalyiakat láttam, meg talán az előtte évieket is.

-És milyenek voltak?

-A tavalyiak között az egyik valami régi filmet dolgozott fel, az nagyon nem tetszett. Aztán a másik osztály valami dokomentumfilmet forgatott a macskákról. A harmadikon meg bealudtam. Az eleje rémlik, és arra ébredtem fel, hogy tapsolnak.

-Nagyon érdekes lehetett.

-De ha megkérdezed valamelyik lányt, ők biztos elmondják neked. A suli honlapján is fent van némelyik. A nagyon bénákat nem rakják fel, de a jobbakat igen. Egyszer olyan is volt, hogy moziban jelent meg az egyik osztály filmje. – Piszkálta a haját. - De az már vagy 8 éve volt. Azt láttam. Nekem nem jött be. Nem tudom, mit ettek akkor rajta. Jó, van benne egy jó csaj…

-Talán azt.

-Ki tudja. Meg kellene őket kérdezni. De mind a hatan meghaltak, mert túladagolták magukat, vagy kiköltöztek az államokba. Szóval csak találgatunk. – Kint a folyosón berregni kezdett a csengő. Megérkeztek a többiek is. Chon és Hana együtt Edával, ChulChullal, és ThreeSel. Yun, Bamy pedig YuGyeommal. És a tanárnő is megtalált minket. Koda morogva húzta le a lábát a székről, ahol eddig tartotta. YuGyeom a kezembe nyomott egy melegszendvicset.

-Nem vagyok éhes. – Adtam neki vissza.

-JB kinyír, ha hagylak éhen halni. – Suttogta, és újra a kezembe nyomta. Mikor mindenki elhelyezkedett a tanárnő folytatta a mondandóját.

-Szóval a filmről kezdtem beszélni. Mint mondtam minimum egyórás, maximum egy és fél órás terjedelem, és egy másik, maximum fél óra, ami azokat a felvételeket mutatja, ahogy készítitek. A második lehet fotókból is összevágva. A filmre vonatkozó szabályok. Ezt írjátok fel, kérlek! – Koda előttem, elővette a telefonját, és benyomta a hangrögzítés-t, és letette a lábára. Így is meg lehet oldani! – Szóval nem lehet +18-as.

-De tanárnő! – Ült fel rendesen Koda. – Miért nem lehet benne semmi érdekes?

-DaeHyun, kérlek! Ezt nem én találtam ki. Ennek van egy szabályzata. Szóval nem lehet pornográf, nem folyhat benne a vér. Színesnek kell lennie. – Koda ciccegni kezdett.

-Ezeken kívül bármiről szólhat? – Kérdezte ThreeS. A papíron kopogtattam a tollamat, közben enni kezdtem a szendvicset. Egész finom volt.

-A balesetveszélyes dolgokat el kellene kerülnötök, de… - Nézte végig a listáját a tanárnő. – Szerintem igen. Mindenkinek kell szerepelnie benne, és nincs olyan, hogy valahol ott van a háttérben, aztán eltűnik. Mindenki fontos szereplő, ezt így kell megírni. A forgatókönyvet október első hetében kell leadni.

-Akkor három hónapunk lesz forgatni, és összevágni? Az nagyon kevés idő. – Rázta a fejét Bamy. – A normális filmeknél hónapokig, vagy fél évig is forgatnak.

-Ennyi időtök van, sajnálom. – Tárta szét a kezét a tanárnő. – Van egy csomó hétvége, és szünet is lesz közben. A tanáraitok is biztos segíteni fognak, ha tudnak. De az előző években is minden osztálynak sikerült leadnia időben a filmjét, úgyhogy meg lehet csinálni. Ha tudok én is segítek.

-Köszönjük tanárnő, nagyon kedves öntől. – Bólogatott Koda.

-A helyszínt és a témát mi választjuk. Ha jelmezek is kellenének, vagy utaznunk kellene? Ha Busanban akarnánk forgatni? – Kérdezte Yun. – Vagy ha Szöul egyik palotájában szeretnénk felvenni jeleneteket, akkor el tudnánk intézni a hanbokokat, és hogy bejussunk?

-Az iskolának van egy csomó helyre kedvezménye, van szerződésünk jelmezesekkel. Van egy bizonyos keret, amit minden évben, minden osztály megkap. Abból gazdálkodhattok. Yun, máris van ötleted? – Támaszkodott a térdére a tanárnő.

-Vannak elképzeléseim, de nem biztos, hogy jó lesz. De akkor mindent el tudunk intézni, mert mindenhol van valaki, akinek lehet szólni, ha oda akarunk menni?

-Persze. És van egy bázis, valahol a hegyekben, ahol egy 1 nap alatt felépíthető, úgy nevezett filmváros van. Sokan azt a helyet választották. De minél előbb megírjátok a forgatókönyvet, annál előbb tudtok helyszínt választani. Itt stoppolni kell a dolgokat. – Mindenki bólogatott, és jegyzetelt. Kivéve a DaeHyunokat, akik hátradőlve figyelték az eseményeket.

-Ha több szereplő kéne, mint ahányan vagyunk… - Kezdte Hana. – Tegyük fel, van egy olyan jelenet, ahol egy tömegben kell mennie a főhősnek, vagy egy hosszú sorban áll, vagy ilyesmi, akkor lehet szerezni még embereket?

-Erre a célra alsóbb éveseket szoktak megkérni. De jó kérdés volt.

-És lesznek operatőrök is, vagy kézi kamerával kell felvennünk mindent? – Kérdezte YuGyeom.

-Kilencedik és tizedik elején az operatőrséget tanultuk. – Mondta ChulChul. – Valamennyire tudjuk hogy működnek a kamerák, és fel tudunk venni jeleneteket.

-Most már tudom ezt is.

-De el lehet intézni, hogy ha minden szereplő egy helyen van, akkor is fel tudjátok venni a jeleneteket. Biztos vállalja valaki.

-Majd a tanárnő! – Vigyorgott Koda. – Tudom én, hogy nagyon jó operatőr tetszik lenni. Csak titkolja előlünk. – A tanárnő elmosolyodott.

-Nem, egyeltalán nem értek hozzá. – Ingatta a fejét. Koda erre morgott egy olyasmit, hogy „Kár. Pedig menő lenne.”.

-És ha idősebb szereplők kellenek? – Érdeklődött Chon.

-Majd megkérünk valakit. – Legyintett ChulChul. – Tanárnőnek van valami ötlete?

-Én egy jó kis romantikus, sírós filmre gondoltam. – Kezdte a tanárnő, mire a legtöbb fiú felhorkant. – Ilyen még nem volt az utolsó 5 évben. – Vont vállat. – Ez csak egy ötlet, nem kell ilyet csinálnotok. Teljesen rátok van bízva. – A csengő jelezte az óra végét, és egyben a nap végét, ugyanis mára csak ennyi volt. Elköszöntünk a tanárnőtől, aki elsietetett.

-Tuti randija van. – Suttogta ChulChul. – Különben még maradt volna.

-KakaoTalkon, vagy Me2day-on megbeszélhetjük, ha valakinek van ötlete. Bár holnap is lesz időnk rá. Itt kell poshadnunk minimum öt órát. – Vette fel a táskáját Hana. – Ja, írjátok le a címeteket Bamnak és YuGyeomnak! – Szedett elő egy papírt, amire lefirkantott valamit, aztán továbbadta. Miután mindenki ráírt valamit odaadták nekem. Kimentünk a suli elé, ahol váltottunk mg pár szót, aztán mindenki ment arra, amerre akart.

-Akkor, sziasztok! – Integetett Bamy és Yun, és elvonultak Yun fekete kocsijához. Mi is beültünk az autómba, és haza indultunk.

Út közben YuGyeom felhívta Juniort, hogy van-e otthon kaja. Mint kiderült, mindent felfaltak. Beugrottunk egy gyorskajáshoz, és vettünk magunknak kaját, meg valamit holnap reggelre. Letettük a kocsit a parkolóban, aztán fellifteztünk, és fellépcsőztünk a lakásig. JB, Junior, Jackson és Mark kint fociztak, YoungJae meg a nőjével beszélt valahol az erkélyen, így csend volt. YuGyeom elfoglalta a kanapét, és bekapcsolta a TVt, amin valami videojátékot kezdett játszani. Én bementem a szobánkba, eldőltem az ágyamon, és előszedtem a telefonomat, meg azt a papírt, amire a címeket írták. Rákerestem mindenki profiljára.

Me2day

yun@baeyoungnam

Bae Young Nam, lány

Születésnap: 1997, december 11.

Munkahely: C&T, tanuló

bam@yongchoi

Choi Bam Yong, lány

Születésnap: 1997, május 9.

Munkahely: Hair love szépségszalon, tanuló

sss@shinseong

Seo ShinSeong, fiú

Születésnap: 1997, január 9.

Munkahely: BookHouse, tanuló

koda@daehyun

Ko Dae Hyun, fiú

Születésnap: 1997, május 2.

Munkahely: BS, tanuló

eda@daehyun

Eom DaeHyun, fiú

Születésnap: 1997, május 6.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Mi ChoEunnal (chon@mineun)

chon@mineun

Min ChoEun, lány

Születésnap: augusztus 15.

Munkahely: BEST!, tanuló

Kapcsolatban Eom DaeHyunnal (eda@daehyun)

chul@ahnchulx2

Ahn ChulChul, fiú

Születésnap: július 3.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Woo HaNeullal (hana@woo)

hana@woo

Woo HaNeul, lány

Születésnap: október 27.

Munkahely: tanuló

Kapcsolatban Ahn ChulChullal (chul@ahnchulx2)

KakaoTalk

#yunBae

#bamyChoi

#threeSSS

#koDA

#EDaehyun

#chon

#HaNaEul

#Chulx2

KakaoTalkon is ugyan azt írják magukról, mint Me2day-on, így azt nem olvastam el végig. Jelenleg egyikőjük sincs fent, így ledobtam magam elé a mobilomat, és lehajtottam a fejem a párnára. Pár perc múlva dorombolást hallottam, és megjelent Nora, de lusta voltam elüldözni, így hagytam, hogy a lábam mellé telepedjen. Asszem ezután aludhattam el.