Chapter 03.

 Köszönöm, hogy már most ennyien olvastok! Szeptembertől kezdve valószínűleg kevesebb időm lesz írni, de majd valahogy összehozom, hogy havonta 1-2 részt fel tudjak tenni. Ötletek vannak, csak le kell írni (ami kicsit sok idő). Remélem meg vagytok elégedve a részek hosszúságával. Véleméyneket szívesen fogadok, (akár jót akár rosszat), nem harapok, szóval bárki írhat nyugodtan!
Itt a kövi rész, jó olvasást! (Byul Woo)

GOT7 Fanfic

Chapter 03.

BamBam

Utolsó előtti nap a nyárból. És ma este fellépünk a KÉK-pubban. Azt mondták jó hely, és kaptunk plusz karszalagokat, amikkel még két embert el tudunk vinni. Körübellül azóta, amióta felkeltünk (úgy 10 után, mivel szombat van, és nem kell dolgoznunk), azon agyalunk, hogy kit hívhatnánk el. Ingyen jegyek, úgyhogy jól meg kell gondolni.

-Elhozod a nődet az államokból? – Érdeklődött vigyorogva Jackson, miközben a sapkáival játszott. Az egyik a fején volt, a másik pedig a kezében, és azzal szórakozott, hogy különböző trükköket mutatott be a két fejfedővel. Jack, a nagy varázsló. Bár Óz nevével jobban hangzik.

-Hülye. – Vágott vissza YoungJae, aztán tovább nyomkodta a telefonját.

-Akkor kit vigyünk? Junior, van ötleted?

-Nem tudom. Mark egész jól összehaverkodott Yongival. Tőle kérdezd. – Vonogatta a vállát, aztán megkeverte a jégkásáját. Délig azzal kötötte le magát, hogy jeget darált a kávédarálóban (!), aztán pedig mindenféle löttyöket öntött hozzá, hogy színes legyen.

-Yi-Eu Tuan!!! – Kiabált hátravetett fejjel a kanapéról Jack.

-He? – Jött a válasz a szobából.

-Told már ide magad!

-Itt vagyok. Mi van?

-Yongival hogy vagy? – Erre Marknak leesett az álla.

-Buzinak gondolsz?

-Dehogy is! Azon gondolkodunk, hogy van két pluszjegyünk, és ki a francot vigyünk el? – Pörgette a sapkáját a kezében.

-Ma nem dolgozik.

-Akkor beszéld rá. 9-kor kezdünk, és KÉK-pub.

-Mintha nem tudnám. – Ment vissza a szobájába Mark.

-Ch. Egy jegy elkelt. Még van egy. Emberek, ötleteket!

-Hívd el RapMont!

-Turnéznak.

-Akkor nincs több ötletem. – Kockult tovább YoungJae.

-A bátyád?

-Nem érne ide Hong Kongból időben. Aztán egész éjjel hallgathatnád azt a szerenádot, amit csinál.

-Mert?

-Eszeveszettül horkol.

-Akkor ő sem. – Bólogatott JB.

-Amber a F(X)-ből?

-Japánban vannak. – Válaszolt Jackson helyett Mark. Ő már csak tudja. Egy darabig csendben voltunk. Mindenki elfoglalta magát. Én meg a szőnyeget tépkedtem, meg Norat, JB macskáját raktam odébb, ha túl közel jött, és sértette az aurámat. Egyébként is ki akartam már rakni, ugyanis a dögje ma reggel ráült (!) a fejemre (!!) és nekiállt ott (!!!) mosakodni (!!!!).

-És MinHo? – Jött a következő jelölt Jrnél.

-Tegnap értek haza Los Angelesből, és nagyon kivannak. Vagy a csajával van, vagy alszik. Azt mondta nagyon keveset pihenhettek.

-JunHoék?

-„A 2PM nem adja lejjebb a mércét!” – Idézte JB TaecYeon egyik beszólását, amikor a maneggerük nem engedte, hogy egy buliban lépjenek fel. – Gőzöm sincs, mi van velük. Három napja nem jelentkeztek.

-JiYeon?

-Forgatnak. – Mellettem YuGyeom  feltápászkodott, aztán bezárkózott a szobánkba.

-Tuti van csokija. – Morogtam.

-MI? – Ugrott fel Junior. Aztán kirohant a konyhába. Majd ki kell lesnem hová rakja el a csokikat, hogyha nem lesz itthon majd legyen min élnünk.

-Valaki? Ötletek? A fél baráti társaságunk kilőve, a másik felét nem érjük el.

-Akkor hívd meg Dae nénit. Úgy is szereti a zenénket. – Kiabált ki a konyhából Junior. Közben YuGyeom is visszajött egy napilappal a kezében, és visszaült a helyére. És nagyon csokiillatú volt. Az ő rejtekhelyét is fel kell kutatnom!

-Naná. Majd a kedvemért nem 10-kor fekszik le, hanem ott rázza még 10 után 20 perccel a hetven akárhányéves csontjait, egy rózsaszín szerelésben, a pubban. – Röhögött fel Jack. – Most képzeljétek el! Oltári lenne.

-És mi van a szomszéd csajjal? – Lapozott egyet YuGyeom az újságában. Felnéztem rá, de ő az újságra szegezte a tekintetét. Amiért nem adott a csokijából háborút indítok ellene!

-Mármint Yun? Nem hiszem, hogy eljönne.

-Miért, ő is tízkor fekszik le?

-Naná! Ezt a poént én akartam elsütni! – Ütötte meg az egyik sapkával YoungJaet.

Ekkor éles hang szakított félbe mindent. Csengettek.

-Van csengőnk? – Ugrott fel YuGyeom. – Basszus, le kell szereltetni! Rohadtul idegesít a hangja!

-YuGyeom, nyisd ki!

-Francokat! Bam van hozzá a legközelebb! – Ült vissza az újságához a makne. Jackson rám nézett, és az ajtó felé biccentett. Lassan feltápászkodtam a földről, és az ajtóhoz ballagtam, amit aztán egy kulcsfordítás után kinyitottam. Velem szemben Yun állt.

-Posta. – Nyomta a kezembe a borítékokat.

-Köszi, hogy áthoztad. – Néztem rá mosolyogva. Ő csak vágott egy grimaszt, azzal már sarkon is fordult.

-Yun? – Léptem ki az ajtón, de addigra már bezárta maga mögött a saját ajtójukat. Néztem egy darabig a bejáratukat, aztán JB kiszólt, hogy csukjam be az ajtót, mert bemegy a meleg, úgyhogy visszamentem a nappaliba.

-Posta. – Dobtam Jack ölébe a borítékokat, aztán bevonultam a szobába, és becsuktam az ajtót. Jó, lehet hogy nem a leghalkabban, de nem vertem fel az egész házat.

-Ennek meg mi baja? – Hallottam Mark hangját.

-Beszéljek vele? – Kis mormogás következett, aztán kopogtak az ajtón.

-Mi van? - Fordultam az ablak felé.

-Bejöhetek? – Hallottam JB hangját.

-Nem az én lakásom. – Nyílt az ajtó, aztán egy kattanással bezárult.

-Mi történt?

-Szerintem hallotta.

-Ki és mit? – Ült le JB az ágy szélére.

-Yun. Ahogy a nagyijáról beszéltek.

-Ő hozta a leveleket?

-Aha. – Kis szünet következett, miközben sikerült megszámolnom a rácsokat az ablakon (ami 86).

-És ez téged zavar?

-Aha. – Birizgáltam a takaróm szélét.

-Csak nem tetszik?

-Nem is ismerem. – Vágtam rá.

-Szerintem jól néz ki. Olyan kis helyes lány. Aranyos volt, ahogy integetett a vacsora napján. Meg ahogy a bátyjának visszavágott.

-Ja.

-Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe! – Hallottam egy csattanást. Mivel háttal ültem neki nem láttam, de JBt ismerve a homlokára vágott.  – Simán elhívhatnánk őt is a pubba.

-Nem fog eljönni.

-Rábeszéljük.

-Ezek után? Annyit mondott, hogy Posta.

-És?

-Amikor utoljára ő hozta át a leveleket még beszélgettünk egy csomót.

-Bam nyugi oké? Elrendezzük.

-Aha.

-Komolyan, tetszik neked? – Megállt a kezem, és a takaró csücskét szorongatattam. Aztán kiengedtem a levegőt, és a takarót is elengedtem.

-Jól néz ki. Tetszik, amikor beszélgetünk. Vagy örülök, ha segíthetek neki valamit felcipelni a lépcsőn.

-Értem.

-De nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni.

-Tudod, hogy Mark jóban van Yongival. Talán ő tud mondani valamit, és rá tudja venni a húgát, hogy jöjjön el. Jack meg majd bocsánatot kér tőle.

-Oké.

-Akkor megbeszélem a srácokkal, és meglátjuk mi lesz. Pár óra múlva indulnunk kell. – Megveregette a vállamat, aztán kiment. Egyedül maradtam a gondolataimmal.

~Pár óra múlva~

A pubban nagy volt a nyüzsgés, alig jutottunk el a színpadig. Pár eléggé… khm alulöltözött hölgyike ránk tapadt, és a biztonságiak szedték le rólunk. Bár, mire számítson az ember 10 után, amikor már minden normális ember alszik? Bementünk a színpad mögé, beszéltünk a hangtechnikussal, aztán pár szót ennek az egész kócerájnak a vezetőjével. Aztán bejelentettek minket, hogy nemsokára kezdünk.

-Vannak páran. – Morogta Mark, miközben az ingjét igazgatta.

-Csak nem lámpalázas lettél? – Kérdezte tőle vigyorogva JB.

-Szeretnéd, mi?

-Nyugi! – Csapta a fejébe a sapkáját Jackson. Aztán megbökte Markot. – Sikerült beszélned Yongival?

-Azt mondta, ő mindenképp eljön, már csak csajozni is, Yunt meg megpróbálja rábeszélni.

-Készen vagytok? – Jelent meg a tulaj.

-Ja. – Vágta rá Jr.

-Akkor mehettek. – Intett, mire felsorakoztunk a színpadra. Elég kicsi volt, így csak nehézkesen fértünk el, de a közönség nagyon lelkes volt, még egy csillogós, flitteres rózsaszín cowboykalapot is kaptunk, amit Jackson azonnal az én fejembe nyomott. Nagy hangulatot csináltunk, egyébként nem is kellett nagyon táncolnunk, inkább csak tapsoltunk, meg énekeltünk. Volt egy szünetünk is, amiben kaptunk inni, meg valami sajtos vackot, aminek amúgy íze nem volt, nem hogy sajt benne. Szünet után a színpadra kaptunk székeket is, amiken Mark trükköket mutatott be (ahogy ő hívja a szaltóit, meg a mutatványait). Tök jó érzés volt így énekelni, és nem is fulladtunk ki annyira a végére, mint máskor. Csak lejöttünk a színpadról, ittunk egy kólát, aztán mentünk bulizni a DJ zenére, amit utánunk benyomott a hangtechnikus. A bárpulthoz mentem kóláért. Mivel még nem töltöttem be a 21-et, ezért nem adhatnak ki nekem alkoholt. Bár ahogy láttam, itt nem problémáznak ezen. De nem akartam elázni, úgyhogy a Pepsi teljesen jó lesz. A pult mellett nagy volt a tolongás, és elég sokan is voltak úgy mindenhol, de itt aztán tényleg. Kicsit vártam, hátha sorra kerülök, de nem nagyon lettek kevesebben, így előrenyomakodtam, és kikértem a kólát, aztán elverekedtem magam egy kissé nyugisabb helyre. Egyszer csak valaki meglökte a vállamat.

-Szevasz dongsaeng! – Mikor megfordultam Yongi vigyorgott rám.

-Szia Hyung! – Nyitottam fel az üveget, és kortyoltam bele a kólába.

-Kérsz valamit a kólán kívül? – Vigyorodott el, aztán a saját meg nem mondom milyen nevezetű italára mutatott.

-Nem kössz, nem akarok inni. Valakinek haza is kell vinni minket.

-Arra ott van Yun.

-Sikerült elhívnod? – Néztem rá döbbenten.

-Emiatt le kell innom magam a sárga földig. – Vigyorgott. – Csak úgy jött el, hogy azt mondtam neki, hogy neki kell hazavinnie minket. Ő úgyse iszik soha.

-Aha… - Beleivott abba a löttybe, aztán vigyorogva bólogatni kezdett. Szerintem már volt benne egy kicsi.

-Amúgy jók voltatok. Tetszett. – Bökött a színpad felé.

-Yun itt van még?

-Valahol arrafelé. – Mutatott a kijárat felé. – Nem bírja a tömeget, és undorodik az alkoholtól.

-Akkor jó bulizást! – Biccentett, aztán elfordult egy szőke mutatós csaj felé, és azzal kezdett beszélgetni. A kijárat felé verekedtem magam az összesimuló párok között. Láttam JBt egy fekete rövid hajú csajjal, és Jacksont, ahogy egy társaságban ül, és pohárral a kezében mesél valamit.

Mikor megtaláltam Yunt, ami nem volt egyszerű, a falnak dőlve nézett ki a fejéből, a kezében pedig valamilyen ízesített vizet tartott.

-Szia! – Léptem mellé. Visszaköszönt, majd újra a tömeget nézte. Néha belekortyolt a citromos vízbe, de csendben voltunk. Én is nekidőltem a falnak.

Yunon egy farmershort, fekete magas szárú tornacipő, fehér póló, amin egy álomfogó mintája volt feketével felrajzolva, és egy ing volt a derekára kötve. Minimális smink, amitől kicsit nagyobbnak látszik a szeme, de nem túlságosan erős. A haja meg a szokásos kontyba fogva, ami szerintem nagyon jól állt neki. Bár nem láttam még soha kiengedett hajjal.

-Végül is sikerült elrángatnia. – Mondta halkan Yun.

-Én örülök neki, hogy itt vagy. Legalább nem egyedül kell hazacipelnem őket. Hacsak YuGyeom sem iszik. – Sóhajtott egyet, aztán meghúzta a vizét.

-Nem tudom miért jó az, hogy csajozik, ha nincs itthon a barátnője.

-Merre van?

-Valahol Kaliforniában. Három hétre mentek nyaralni. Azóta buliból buliba jár.

-Ezek szerint nem érdekli a barátnője?

-A suli legjobb csajával jár. Ők az „álompáros”. Körübellül fél éve vannak együtt, de inkább csak azért, hogy megőrizzék a hírnevüket. És hogy ne másszon rá a bátyámra az összes kiscsaj. És a barátnőjére se az összes fiú a suliból.

-Érdekes. Én tuti nem járnék egy ilyen csajjal se. Egyébként ő tudja?

-Mit? – Nézett rám.

-Hogy amikor nyaral a barátja a bulikat járja, és másokkal kavar.

-Persze. Megbeszélték nyár elején. Mind a ketten ugyan ezt csinálják.

-Értem. – Hallgattunk egy darabig, miközben azon agyaltam megkérdezzem e, vagy sem. Aztán végül elhatároztam magam. – Neked amúgy van barátod? – Próbáltam közömbösen hangzani. Fél szemmel rám nézett, aztán újra a táncolókra.

-Jelenleg nincs. – Megkönnyebbültem. Bár így se kerültem hozzá közelebb.

A tömegben észrevettem YuGyeomot, aki amikor meglátott integetett nekünk, aztán átverekedte magát azokon az összekapaszkodott embereken, hogy odajusson mellénk.

-Mi van itt? Itt gyülekeznek a Nuku alkohol banda tagjai? – Vigyorgott, aztán koccintottunk a kólásüvegünkkel. Yun az órájára pillantott.

-Még van egy órájuk. – Szólalt meg. – Éjfélig maradunk.

-Oké, parancsnok! – Szalutáltam, mire Yun felnevetett.

-Milyen volt a „koncert”? – Macskakörmözött a levegőbe YuGyeom. Yun vállat vont, aztán ivott egy kortyot.

-Nem nagyon járok koncertekre, de jó volt a hangzás, és Marknak is tetszett az akrobatikája. Tetszeni is tetszett, de nem bírom a tömeget, úgyhogy innen néztelek titeket. És nem sokat láttam.

-Máskor szólj majd, és a nyakamba ültetlek. Akkor talán látsz valamit. – Vigyorgott a makne.

-Majd észben tartom.

-Eddig merre voltál? – Böktem meg a csapattársam vállát.

-Jack hülyeségeit hallgattam. Nagyon magyarázott ott a csajoknak, gondoltam odamegyek, és megnézem mit csinál. Szerintem már elég sok volt benne, mert a paradicsomszószok feltalálásáról, a saláta kifejlesztéséről, és „miért sárga a brokkoli?”-ról beszélt.

-Ezek szerint csupa zöldségeket. – Nevetett fel Yun.

-Nem is sárga a brokkoli.

-Emlékszel, hogy utoljára amikor kicsit többet ivott azokról a narancssárga hattyúkról beszélt. Úgyhogy a sárga brokkoli még egész közel van a zöldhöz. – Vont vállat. Kicsit gondolkodott, aztán bociszemekkel Yunra nézett. – Van kedved táncolni?

-Ha azt mondom, hogy nincs, békén hagysz ezzel?

-Ööö… Nem.

-Akkor muszáj lesz. De nem megyünk be belülre, csak itt kijjebb.

-Okés! Hyung, te is gyere! – Fogta meg a csuklónkat a makne, aztán maga után húzott minket egy kicsit odébb, ahol a zene is rendesen hallatszott. YuGyeom kicsit fülelt, aztán megállapította, hogy ez KARA, aztán rázni kezdte magát.

-Gyerünk már! Még van húsz percünk! Élvezzétek már! – Húzta magához Yunt, aztán jól megforgatta. Mindhárman táncolni kezdtünk. Kissé meglepődtem azon, hogy Yun milyen jól nyomja, de aztán YuGyeom meglökött hogy ne bámuljam már ennyire. YuGyeommal mutattunk neki vicces koreográfiákat, ő meg erre robotot játszott. Nagyon jól csinálta.

~Éjfélkor~

Elindultunk összeszedni a srácokat. Megbeszéltük, hogy kint a parkolóban találkozunk Yun kocsijánál. Hamar megtaláltam JBt, aki egy üveggel a kezében ült az egyik asztalon, és Juniort, aki pedig arról beszélt JBnek, hogy milyen szép is a tavasz Japánban. Kivettem JB kezéből az üveget, és letettem egy másik asztalra, aztán valahogy kitámogattam őket a parkolóba. Yun már ott volt egy össze-vissza beszélő Yongival, és egy még egész józan YoungJaeval. Pár perc múlva YuGyeom is megérkezett Jacksonnal és Markal, akiknek egy-egy üveg volt a kezében, és valamit nagyon rappeltek, de összekeveredett a nyelvük, így inkább csak fura hangokat adtak ki. Yun elvette a Hyungoktól az üvegeket, és bedobta az egyik közeli kukába, aztán beültettük a csapat egyik részét az ő kocsijába.

-Jacksont, JBt, és Markot el tudjátok vinni a ti autótokig? – Yun beült a vezetőülésbe, YoungJae mellé, Jr és Yongi pedig hátra. YuGyeommal összenéztünk, aztán megfogtuk a három jómadarat, és elhurcoltuk a mi kocsinkig. Yun megvárta amíg mindannyian beülünk, aztán kikanyarodott a parkolóból. A sötét utcákon tuti eltévedtem volna, de mivel előttem volt Yun, így csak arra kellett koncentrálnom, hogy őt ne tévesszem szem elől.  Úgy fél óra alatt értünk haza, de közben Jackson rappelni kezdett, Mark elaludt, JB meg nekiállt bőgni, hogy a kispárnáját akarja. YuGyeommal összenéztünk, aztán kitört belőle a röhögés.

-Ha ezt levideóznánk évezredekig zsarolhatnánk vele JBt.

-Az biztos. – Bólogattam. – De inkább ne, ez már ismerős környék, nemsokára otthon vagyunk.

-Hogy a fenébe fogjuk őket felcibálni az emeletre, főleg úgy, hogy a kisgyerekek ne ébredjenek fel, és Dae néni se?

Erre a kis problémára meg is lett a válasz, miután leparkoltunk a mélygarázsban.

-A kissrácok nincsenek itthon, SanChong asszony Busanban van, a hörcsögösök valahol Ausztráliában. Szóval csak a mama van. Ő meg mélyen alszik, nem fog felébredni remélhetőleg. De azért valahogy csendben kéne menni… - Szállt ki a kocsijából Yun. Aztán meglátta a bőgő JBt. – Ugye…

-Holnapra teljesen jól lesz. – Yun sóhajtott egyet, aztán előkerítette YoungJaet. YuGyeom és YoungJae vitte Jacksont, aki még mindig zöldségeket beszélt, mi ketten Yunnal pedig JBt próbáltuk kiráncigálni az autóból. Mire végre sikerült addigra YuGyeomék már visszaértek, és Markot emelték fel. Ő persze nem ellenkezett, és nem szorította a biztonsági övet, hogy „anyu védj meg, el akarnak rabolni!”. Sikerült JBt eltámogatnunk a liftig, ahol pedig Yun nyakába borult, és arról beszélt, hogy milyen jó illata van. Leért a lift YuGyeomékkal, ők ki, mi pedig be JBvel. Mire felértünk a földszintre a drága leaderünk megint bőgni kezdett, miközben Yunt ölelgette. A lány fáradtan nézett rám, aztán a lépcsőkre, amin fel kell vinnünk Hyungot. Átkaroltuk a vállát, és megpróbáltuk feltámogatni, amit persze nem akart.

-Kifogtuk a legrosszabbat. – Morogtam. JBvel nagyon nehéz, amikor nincs magánál. Ezt már párszor megtapasztaltuk. Sikerült felvinnünk, és lefektetnünk az ágyára. Yunt alig akarta elengedni, mert azt hitte, hogy ő az anyukája, vagy ilyesmi. Mikor végre kijutottunk a lakásból már Hyungék jöttek szembe Juniorral, aki sehogy sem akarta elengedni a korlátot.

-Soha többet nem ihatnak ennyit! – Jelentette ki suttogva YoungJae. – Jackson álmában énekel! Borzalmas. Jr meg nem engedi el a korlátot, mert nem akar hegyet mászni.

-Legalább annyira magánál van, hogy tudatosult benne, hogy felfelé kell menni. – Motyogta Yun.

-Már csak Yongi van. Felhozzátok?

-Persze. – A lány mellettem sóhajtott egy nagyot a válaszomra. Lelifteztünk a kocsikig. Yongi éppen horkolva aludt, de amint Yun hozzáért valami ninja mozdulattal félrelökte a kezét. Kissé kinyitotta a szemét, aztán motyogni kezdett.

-A kék lovak nem bánthatják a lila vizicsikókat, mert azok a vizilovak testvérei. – Röhöghetnékem támadt, de Yun tekintete azt sugallta, hogy ez egy kicsit sem vicces. – A sárga vizilovak pedig nagyon szeretik a seö…a söe…a söret. – Csettintgetett az ujjaival. – A söret. – Yunnal megpróbáltuk kihúzni a kocsiból, de mindkettőnket megütött.

-Hogy vedelt ennyit?

-Általában nem iszik ennyit. Max félrebeszél az alkoholtól. Nehezen fogunk feljutni vele. Az lenne a legjobb ha elaludna.

-De nem úgy tűnik, mintha aludni lenne kedve. – Néztem Hyungra, aki a sebváltót simogatta, és olyasmit duruzsolt, hogy jó kis paci, és hogy majd elviszi ki a rétre megfuttatni és vesz neki pálinkát, hogy szépen tudjon fütyülni.

-A nagyinak van altatója. Ha addig vigyázol rá, elő tudom keríteni.

-Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás.

-Sietek. – Beszállt a liftbe, aztán becsukódott az ajtó. Néztem Yongit, ahogy előremászott a vezetőülésre, és a kormányt forgatva berregett. Ha én is kiütöttem volna magam Yun engem is felcipelt volna az emeletre, és akkor én is úgy ölelgethettem volna, mint JB. És tényleg jó illata van Yunnak. De biztos nem bírt volna el hetünkkel, meg még a bátyjával is. És nem lenne valami romantikus bűzlő szájjal ölelgetni. Az meg aztán biztos nem lenne jó, hogy másnap nem emlékszek arra, hogy megöleltem. Jobb ez így! Legalább a manegger nem lesz kiakadva (annyira). Yongi kilógatta a lábát az autóból, és lóbálta, mint a kisgyerekek. Közben persze hülyeségeket mondott, amit nem értettem, mert félig angolul, félig halandzsául beszélt. De valami kacsákat emlegetett.

Nemsokára visszaért Yun. Egy üveg vizet vett elő a kesztyűtartóból, aztán feloldotta benne a tablettát.

-Ki ne öntse, mert ez volt az utolsó ami otthon van. – Megitatta Yongival. – Negyed óra, és hatni fog. – Ült le a betonra. Yongi pedig megint berregni kezdett.

-Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, tuti felveszem, ahogy JB a párnájáért bőg. Évekig zsarolhatnánk vele. – Huppantam le mellé.

-Yongit is zsaroltam már ezzel. Azóta mindig ellopkodja a telefonomat, és megnézi nem vettem e fel újabb kínos dolgokat róla.

-Bár ő is elég vicces.

-Néha, ha nem vagyok ilyen fáradt, akkor még nevetni is tudok rajta. De ez már tőle is sok volt.

-Olyankor hogy húzod fel a lépcsőn?

-Ha nem üti ki magát ennyire, akkor tud jönni a saját lábán is. Támogatnom kell, és fel tud jönni. Hogy fog mindenkinek fájni a feje holnap! – Nézett a bátyjára, akinek már kezdett lecsukódni a szeme.- Mama mérges lesz. – Tette hozzá halkan.

Mikor végre Yongi elaludt megfogtuk, és elvittük a liftig. Yun fogta a térdénél, én meg a vállánál. A liftben nekitámasztottuk a falnak. Mikor felértünk ugyan úgy felemeltük, mint a parkolóban, aztán felvittük az első lépcsőfordulóig. Ott letettük a földre, aztán megálltunk kifújni magunkat. Aztán felemeltük újra, és elvittük a hatos ajtóig. Yun kinyitotta. Hei, a kutyájuk azonnal megjelent, és figyelte, ahogy becipeltük Yongit a szobájába. Letettük az ágyára, Yun meg lehúzta róla a cipőjét. Sötét volt, de ahogy ki tudtam venni az egyik üveges ajtajú szekrényben modellrepülők voltak, és a plafonra is volt aggatva pár. Yun a vállát dörzsölgetve jött ki a szobából. Ledobta a bátyja cipőit az előszobában. Az ajtó előtt megálltunk.

-Ha nem jössz el, akkor kettőt kellett volna fordulnunk. – Suttogtam. – És én örülök, hogy ott voltál.

-Végül is nem végződött olyan rosszul. – Sóhajtott. – Van aszpirinetek?

-Igen, azt hiszem.

-Akkor rakd majd ki a konyhaasztalra, vagy olyan helyre, ahol mindenki megtalálja. Szükségük lesz rá.

-Igen, az, biztos.

-Jó éjt!

-Jó éjt Yun-ah! – Rám mosolygott, aztán becsukta az ajtót. Átballagtam a mi ajtónkhoz, és benyitottam. Volna. De az ajtó zárva volt. Kopogtam, de senki nem válaszolt. Elővettem a telefonomat, és megcsörgettem YuGyeomot.

-Mi van? – Szólt bele álomittasan.

-Kizártatok.

-Mi?

-Kizártatok a lakásból. Minek zártátok be? Még fel kellett hoznunk Yongit.

-Gyere be a hátsó ajtón az erkélyről. Az nyitva van. Én fel nem kelek. – És kinyomta. Bosszúsan a zsebembe vágtam a készüléket, aztán visszamentem Yunék ajtajához. Már készültem bekopogni, amikor kinyílt az ajtó.

-Hát te? – Lepődött meg Yun. Az inget már levette a derekáról, és mezítláb volt.

-És te? – Kérdeztem vissza.

-Hei kiszökött. Nem láttad? – Megráztam a fejem. Kilépett a lakásból, és lenézett az udvarra. Aztán füttyentett egyet. Egy vakkantással válaszolt valahonnan a kutya, aztán megláttam a fehér szőrgombócot, amint jön felfelé a lépcsőn. Yun megsimogatta a kutya fejét, aki aztán bement az ajtón a lány lába mellett.

-Miért vagy még kint?

-Ezek kizártak. – Tártam ki a karom. – YuGyeom azt mondta, hogy lusta felkelni, és menjek be az erkélyről.

-Milyen kedvesek. – Bólogatott enyhe mosollyal. – Gyere be! – Tárta ki az ajtót. Megvárta, amíg beljebb megyek, és bezárta az ajtót. Gyorsan lehúztam a cipőmet, aztán a kezembe vettem, és mentem utána a nappali túloldalára, ahonnan az erkélyre nyílt az ajtó. Elhúzta a hosszú függönyt, aztán kulccsal kinyitotta az ajtót. Kiléptem mellette a lebetonozott erkélyre, és a falnak támaszkodva visszavettem a cipőmet. Megjelent Hei is, aki Yun lába mellé ült le, és onnan figyelte mi következik.

-Köszönöm. – Néztem a lányra. Elmosolyodott, aztán lehajtotta a fejét.

-Én köszönöm, hogy segítettél felhozni Yongit.

-Akkor csak mi tartozunk egy virággal.

-Miért? – Lepődött meg ismét. – Miért tartoztok nekem virággal?

-Mert csak Dae néninek hoztunk. Neked is kellett volna, csak nem tudtuk, hogy Dae nénivel lakinak az unokái is.

-Ne… - Kezdte volna, de félbeszakítottam.

-Megtaláljuk az alkalmat, hogy kapj egy virágot, amikor kénytelen leszel elfogadni. – Erre felnevetett. – Majd a kutyának is hozunk valamit, amiért volt olyan kedves, és nem harapott meg egyikünket sem. – Yun újra nevetett.

-Hei nem harapna meg senkit, csak talán azt, aki az életünkre tör.

-Nem baj. Neki is jár valami, ha már ő is hölgyike. - Csettintettem, aztán a mi ajtónkra néztem. JB macskája, Nora, éppen akkor jött ki az erkélyre. Oké, YuGyeom nagyon rendes volt, és kinyitotta nekem. – Akkor jó éjszakát még egyszer!  - Integettem, mire ő visszaintegetett.

-Neked is! – Aztán becsukta az ajtót.

A macska a lábamnak dörgölőzött. Megvártam, amíg Yun elhúzza a függönyt. Aztán kis világosság szűrődött ki a mellettem lévő ablak redőnyrésein. Szóval ez az ő szobája! Már ezt is tudjuk.

Nora eltűnt a lakásban, úgyhogy én is utánamentem. Becsuktam az ajtót (a miénket csak belülről lehet kinyitni), aztán lerúgtam a cipőmet, és kidőltem az ágyamra. A macska persze azonnal mellémkupacolta magát, és nekiállt dorombolni. Behallatszott a nappalin keresztül Jackson horkolása. Általában nem horkol, de részegen nincs „általában”. A fülemhez nyomtam a párnámat, aztán lelöktem a macskát az ágyról, hogy keresse meg JBt, ha már ő a gazdája. Őt idegesítse. Valahogy sikerült kizárnom Jacksont, és a macska sertepertélését, és sikerült elaludnom.