Chapter 04.

GOT7 Fanfic

Chapter 04.

Yun

Úgy tíz óra felé ébredtem fel. Gyorsan felöltöztem. A mama már főzött a konyhában, Hei pedig ott ücsörgött a lábánál. Yongi még nem került elő.

-Jó reggelt! – Köszöntem a mamának, aki elmosolyodott az álmos ábrázatomon.

-Inkább már nap van, csillagom. – Töltöttem magamnak egy bögre teát, aztán leültem az asztalhoz. – Hogy éreztétek magatokat tegnap?

-Kibírható volt. De majd Yongit kérdezd meg. Hogy aludtál?

-Úgy fél kettő környékén felébredtem valamire… - Sandított rám.

-Próbáltunk halkak lenni. – Kevergettem a teát.

-Gondoltam, de iskolaidőben nem szeretném, ha eljárnátok ilyen helyekre. Nem tesz jót a színésznők hírnevének.

-Rendben mama. – Megittam a teámat, aztán ettem pár falatot. Hei közben odajött hozzám, és csak bámult rám.

-Szegény Heit is elvihetnéd sétálni valamerre. Ott nyüszített az ajtóban miután elmentetek az este. Ki kellett zárnom az erkélyre, hogy megnyugodjon. – Megsimogattam a kutya fejét, aztán elmosogattam a bögrét.

-Kell valamit venni? Mert akkor arra megyünk. – Néztem a hűtőre, ahol a bevásárló lista volt felrakva egy mágnessel. Levettem a papírkát, amire mindig írtuk mi kell.

venni kell!!!
 gluténmentes liszt

Zöldséges: alma, tojás

Gyógyszertár: altató

Upszika, tegnap elhasználtuk az utolsó darab altatót… Máris észrevette?

-A gyógyszertár nincs nyitva vasárnap, igaz?

-A zöldséges már nyitva van, és a biobolt is. – Keverte meg a levest, aztán megsózta. – A gyógyszertárba majd hétfőn elmegyek.

-Akkor elkészülök, ha addig még valami eszedbe jut, akkor azt is hozunk. – Megnéztem az erkélyen a hőmérőt. Már 29°C-van, úgyhogy ma is meleg lesz.

-Yun, csillagom! – Szólt ki a konyhából mikor a fürdő felé indultam.

-Igen? – Mentem vissza hozzá.

-Lehet hogy végzett már a mosógép. Ha készen van, teregess ki légy szíves! – Bejutottam a fürdőbe. Megkerestem a teregetős kosarat, meg a csipeszeket, aztán kiszedtem a nedves ruhákat a gépből. Mikor az erkélyre indultam kezemben a ruhákkal majdnem ráléptem Heire, aki olyat akart játszani, hogy ő a vadászkutya, és az én lábamat kell vadászni. Épp sikerült kikerülnöm, ahogy a földön hentereg. A kutya felkelt, amikor kitártam az erkélyajtót, és kirohant utánam. Letettem a földre a kosarat, Hei pedig elkezdte szaglászni először a kosarat, aztán belenyomta az orrát a tiszta ruhák közé.

-Hei! Nem szabad! – Szóltam rá, mire odébb kullogott, és lefeküdt a betonra. Kinyitottam a szárítót, kiráztam a ruhákat, aztán rátettem, és csipeszekkel rögzítettem őket az esetleges szélviharok miatt. Mikor végeztem visszavittem a kosarat a fürdőbe. A mama éppen nem volt a konyhában, így eszembe véstem, mi kell, aztán mentem is cipőt húzni. Zsebembe csúsztattam a kulcsom, pénzt, és a telefonom, meg egy összehajtható táskát. Kezemre csavartam a pórázt, ha kell, akkor ez is legyen. Felvettem a simlis sapim, aztán szóltam Heinek, aki szinte kaparta az ajtót annyira siethetnéke volt. Kinyitottam az ajtót, a kutya persze azonnal elsprintelt a másik ajtó elé, és le a lépcsőn.

-Elmentem! – Szóltam vissza jó hangosan, aztán becsuktam az ajtót. Hei csaholva üdvözölte az udvaron játszó MinSungot, SanChong asszony kisfiát. Lesiettem a lépcsőn, aztán odamentem kettőjükhöz.

-Szia Noona! – Üdvözölt MinSung, miközben megölelt.

-Szia! Heinek nagyon hiányoztál. – Borzoltam össze a haját. Ő nevetve megsimogatta a kutya fejét, mire Hei megnyalta a tenyerét. – Jó volt a mamátoknál?

-Igen! Ma reggel jöttünk haza. – Fülig érő mosolya volt. Most megy másodikba, és egy csomó fogát most váltja. – Voltunk a parton, és ott találkoztunk egy nagy bernáthegyivel. De az a kutya nem volt olyan aranyos, mint Hei. – A kutyám figyelt, mintha értené, hogy róla van szó. Leült, csaholt, és persze csapkodta a földet. MinSung megdögönyözte a kutyát, aztán kergetőzni kezdtek. Pár perc múlva megjelent SanChong asszony, aki berendelte a kisfiút krumplit pucolni. Elbúcsúztak a kutyával egymástól, aztán bement. Hei rám nézett. Megmutattam neki merre megyünk, mire boldogan szaladt ki a hátsó udvarra. Mellettünk már nincsenek nagyon házak. Mondhatni mi vagyunk a legszélén. A hátsó udvar addig tart, ameddig mi akarjuk, ugyanis nincs bekerítve. Hei felrohant a füves dombra, aztán le, és megint fel. Kocogni kezdtem, ő pedig szaladt mellettem. Ha olyan kedve volt elrohant előre, elbújt valahol, aztán amikor odaértem elém ugrott. Vagy talált valami érdekeset, és azzal volt elfoglalva egy ideig.

-Hei! Mit találtál? – Néztem a kutyára, aki félig egy bokorban állt. Felugatott, aztán megjelent egy piros pöttyös labdával a szájában. Ki volt durranva ugyan, de attól még labda, hogy egy kissé le van engedve, és teniszlabda nagyságú. Megálltam, és megvártam, amíg odaér hozzám. Letette a lábam elé a lasztit.  Megsimogattam a buksiját, és eldobtam neki a labdát. Éreztem, ahogy rezeg a mobilom.

-Szia!

-Szia! – Szólt bele Bamy. – Mi a terved mára?

-Most éppen Heivel megyünk a zöldséges felé. Mire gondoltál? – A kutya visszahozta a labdát, így újra kapott fülvakargatást, és újra eldobtam neki. Közben gyorsabb tempóra kapcsolva haladtam a zöldséges irányába.

-Úgy negyed óra alatt leérek hozzátok. Már ha nem zavarok. Anyuék még Európában vannak, a nagy Ő meg másnapos. Nincs kedvem vele talizni. Amúgy meg nem akarok egész nap unatkozni.

-Gyere nyugodtan, talán addigra visszaérünk. Egyébként Yongi is másnapos. Még tudtommal nem kelt fel.

-Tőle elnézem. – Felnevettem.

-Neki mindent elnézel.

-Jól van, na! Akkor majd felhívlak, ha odaértem! Szia!

-Szia! – Visszatettem a zsebembe a telefont, aztán szóltam Heinek, aki a labdát rágta, hogy kapcsoljunk gyorsabb tempóra. Én kocogtam, ő pedig mellettem futott.

A zöldségeshez 10 perc alatt oda lehet érni. Kutyával maximum 6 perc ez az út. Át kellett mennünk egy forgalmasabb úton, úgyhogy letekertem a pórázt a kezemről, és Hei nyakörvére csatoltam. Nem mintha kellene, ugyanis nagyon jól nevelt kutya, mindig azt teszi, amit mondunk neki. Kivéve, ha nekiáll játszani, mert akkor csak azzal foglalkozik. De azért a biztonság kedvéért kell a póráz. Átmentünk a zebrán, aztán kikötöttem a zöldséges előtti biciklitartóhoz.

-Sietek, kislány! – Simogattam meg a buksiját. Beléptem az üzletbe, amit egy kis csengő jelzett. Az ahjussi mosolyogva köszönt. Válogattam az almák között egy kicsit, aztán összeszedtem úgy fél kilót, és egy tízes tojástartót is a pultra tettem.

-Rég láttalak. – Mérte le az almát az ahjussi.

-Nyáron dolgoztam, hétvégén pedig inkább otthon voltam.

-Értem. Üdvözlöm a nagyidat! – Fizettem, elköszöntem, aztán kimentem Heihez. Eloldoztam a pórázát. Vállamra vettem a táskát, amiben az almák és a tojás lapult, és elindultunk egy kicsit visszafelé lévő bioboltba. Ott is ki kellett kötnöm Heit. Szegény már nagyon lihegett. Vettem lisztet, és egy üveg vizet is. A lisztet betettem a tojások és az almák alá, aztán a táskát le a földre. Leguggoltam Heihez, aztán az egyik vízelvezető fölött a tenyerembe öntöttem a vizet, amit Hei lefetyelni kezdett. A literes palack háromnegyedét megitta. Én is ittam pár kortyot, a maradékot meg a fejére öntöttem, amit aztán boldogan lerázott. Hazafelé vettük az irányt. A járdán mentünk, mert a domb felé nagy kerülő lett volna. Átmentünk az úton, és a ház melletti lépcsőn felmásztunk a dombra, amin a ház áll. Heiről levettem a pórázt, és boldogan szaladgált az árnyékban. Bamy piros autója közeledett az úton. Hei odaugrabugrált mellém, én pedig integettem a barátnőmnek. Míg letette az autót a mélygarázsban lementünk a lépcsőn. Hei beszaladt a parkolóba, és ott köszöntötte Bamyt. Mikor kiértek a sötétből megöleltük egymást, aztán felmentünk a kapuhoz.

-Egyre nagyobb ez a kutya. – Vakargatta a fülét Heinek.

-Akkora lesz, mint Heyda volt. – Simogattam meg a hátát. Dögönyöztük egy kicsit a kutyát, aztán az árnyékban beszélgettünk egy keveset, amíg Hei rohangált.

-Menjünk be, szerintem már elfáradt. – Szóltam Heinek, aki elfeküdt a ház fala mellett, aztán fellépcsőztünk a muskátlis ajtóig, és bementünk a lakásba. Hei rohant a táljához inni, és Bamyval mi is ittunk egy-egy pohár vizet. Amíg elraktam a lisztet, és amit még vettünk Bamy a nagyival beszélgetett. Yongi ajtaja még mindig csukva volt. Kellett neki dáridózni tegnap!

Bamyval bementünk a szobámba, és elfeküdtünk az ágyamon.

Hei a szőnyegemen nyújtózott ki az „ágya” mellett. Az ágya egy kifakult szőnyeg, amin kiskorában is mindig aludt.

-Mi volt tegnap este? – Érdeklődött a barátnőm. – Elmentél végül?

-Sikerült elráncigálnia. Leitta magát elég rendesen. A többiekkel együtt.

-Ők is mentek? – Biccentett a fal felé, aminek a másik oldalán az új szomszédaink laknak.

-Aha. – Nem csinált nagy problémát abból, hogy a GOT7 lakik a szomszédunkban. Mikor elmondtam neki meglepődött, aztán azt mondta, hogy neki még mindig Yongi kell, és hogy ő is lakott olyan helyen, ahol a második szomszédjában idolok laktak. Nekik is kell élni valahol. Amúgy a BOYS REPUBLIC lakott kettővel mellettük, körübellül fél évig. Párszor voltunk is náluk, de aztán elköltöztek.

-Hogy hoztad őket haza?

-BamBam és YuGyeom nem ivott, YoungJae meg nem volt annyira becsípve. – Vontam meg a vállam. – Ők segítettek. – felemelte a kezemet, és a művét nézegette.

-Egész jól megmaradt. – Nézte a rózsaszín lakkot a körmömön. – Két hete festettem ki, ugye?

-Kevesebb, de tényleg jól megmaradt.

-Szerinted, ha beadom a felvételit a színészképzőbe, felvesznek?

-Azt ők döntik el. De még van egy évünk, amiben fejlesztheted magad a színészkedésben.

-Az tényleg igaz, hogy igazi forgatásokon lehetünk, és találkozhatunk egy csomó színésszel?

-Nem tudom. Az ofő mondta év végén a dolgokat, de ki figyel olyankor, amikor már az érettségi is a kezében van?

-Szerinted hányan maradunk? – Gyors számolást végeztem.

-Körübellül tizen, ha az ikrek is maradnak. Kilencen vagy tizen mondták, hogy ők elmennek, de ki tudja. Majd meglátjuk.

-Okés. – Valaki kopogott az ajtónkon.

-Yun, kérlek, nyisd ki! – Szólt be az erkélyről a mama.

-Szerintem megjött a postás. – Álltam fel. Bamy is feltápászkodott, és utánam jött az előszobába. Igazam volt, tényleg a postás fiú jött. Hei aludt, pedig ő is tuti jött volna. Mindenkit szeret, aki szimpatikus neki. Ő nem olyan kutya, aki megugatja a postást. Ő odamegy hozzá, és addig piszkálja, amíg meg nem simogatja.

-Jó napot! – Hajolt meg a fiú.

-Jó napot! – Utánoztam.

-Itt írd alá, kérlek! – Fordította felém a csíptetős mappán lévő papírt. Aláfirkantottam, ő pedig a levelek között matatott, aztán előhúzott vagy hat borítékot, és egy kisebb dobozt.

-Köszönöm! Viszlát!

-Viszlát! – Intett, és lelépcsőzött. Megvártam, amíg eltűnik a kapuban, aztán becsuktam az ajtót. Kikerestem a levelek közül a sajátjainkat.

-Mindig ő jön? – Érdeklődött Bamy. – Amikor itt vagyok nálatok állandóan ő van.

-Azt hiszem igen. Ezeknek az utcáknak ő a postása. – Letettem a konyhaasztalra a mamának és Yonginak címzett borítékokat, aztán kinyitottam a bejárati ajtót.

-Hová mész? – Jött utánam a barátnőm. Felmutattam a borítékokat, aztán leesett neki. – Én is mehetek?

-Nem lesz fangörcs?

-Tudod, hogy nem vagyok olyan! – Háborodott fel tettetetten. Legyintettem, mire felnevetett. Megvártam, amíg belebújik a balerina cipőjébe, aztán átmentünk a másik ajtó elé. Bekopogtam. Jackson nyitott ajtót.

-Jé, itt a postásunk! Sziasztok!

-Szia! –Köszöntünk Bamyval. Átadtam Jacksonnak a leveleket, meg a csomagot. Elolvasta a címzetteket, aztán összeráncolta a homlokát. Megfordult, és bekiabált a lakásba. – Young gyerek! A nőd küldött valamit! – Pár másodpercen belül YoungJae jelent meg. Átvette a csomagot.

-Nagyon köszi postás néni! – Vigyorgott a fiatalabb. Tisztelgett nekünk, aztán eltűnt. Valami becsapódott, aztán valaki kikiabált az egyik szobából.

-Csukjátok be azt a rohadt ajtót, mert kitörik az ablak!

-Bocsi csajok, másnaposok vagyunk! – Vont vállat Jackson. – JB ideges, mert sírt a kispárnájáért tegnap este. – Bamy nevetni kezdett. – Kis bőgőgép lett pár pohár miatt. – Törölgette a szemét Jackson. A saját hülyeségeiről, a paradicsomszószokról, és a sárga brokkolijáról persze nem mondott semmit.

-Inkább üveg volt. – Javítottam ki.

-Te tudod! – Vont vállat Jackson. – Na, nem akarom, hogy a bőgőgép elverjen, úgyhogy sziasztok! – Elköszöntünk, aztán becsukta az ajtót.

A szobámban Bamy nevetve dőlt el az ágyon.

-JB komolyan sírt a kispárnájáért? Akkor nagyon elázhatott.

-Ki sírt a miért, és hol esett az eső? – Jött be a szobámba Yongi.

-Jó reggelt! – Köszöntöttem. – Mi már megjártuk a nagyvilágot. Hogy fáj a fejed?

-Nagyon. – Bamyra pillantottam felhúzott szemöldökkel. Ő meg csak álmodozva nézte a bátyámat.

-Szedd össze magad, és kérj a nagyitól fájdalomcsillapítót! – Hessegettem ki a tegnap esti ruházatában ténfergő testvéremet a szobámból, aztán becsuktam az ajtót.

-Még mindig nem dobta azt a Kim Danbit?

-Tudod hogy vannak most. – Ültem vissza az ágyra. Hei felugrott az ágyra, és az ölembe fektette a fejét.

-Olyan jól néz ki! – Nézett álmodozva az ajtóra a barátnőm.

-Olyan szép fehér… De kellene rá egy tükör. – Bámultam a bejáratot én is, mire Bamy megütötte a vállamat.

-Nem az ajtódra gondoltam!

-De tényleg jól néz ki! A papám faragta ki azokat a mintákat rá. – Mutattam az ajtó tetejére.

-Jól van. Az tényleg szép. De én Yongiról beszéltem.

-Tudom. De az ajtóra néztél. – Érveltem, mire újra megütött. Hei morogni kezdett az ölemben, mire megsimogattam. – Nyugi kislány.

-Azért néztem oda, mert ott láttam utoljára. – Morgott Bamy.

-Én is tanultam testbeszédet, és értek a színészkedéshez. – Nyújtottam ki rá a nyelvem. – Ne pattogjál, csak szórakoztam.

-Nem pattogok. – Fonta össze a karjait.

-Ki vele, mi a baj! – Simítottam meg a hátát. A szöszös takarót kezdte el piszkálni. – Tudom, hogy segít, ha elmondod.

-Megkeresett az exe. – Szólalt meg halkan.

-És mit mondott? – Simogattam a kutya fejét.

-Hogy újra randiznak, és hogy száljak le a pasijáról.

-Durva volt?

-Csak úgy odavágta. Fel akartam hívni azt az idiótát, de nem vette fel. – Dobta le a telefonját az ágyra. Hei kimászott az ölemből, és odakuporodott Bamyhoz. A lány vakargatni kezdte a kutya fülét. – Olyan idiótának éreztem magam. Pont év eleje előtt…

-Be sem mutattad nekem.

-Aha. Pedig már majdnem megszerveztem egy találkát vele, úgy hogy te is el tudj jönni hozzám. – Simogatta a kutya buksiját.

-Rossz érzés lehet. – Eszembe jutott valami. Felálltam, és ahhoz a fiókhoz mentem, ahová a blokkokat szoktam tenni. Kicsit kotorásztam, aztán megtaláltam a jó dátumot.

-Mit csinálsz? – Nézett felém Bamy.

-Pillanat! – Leültem mellé az ágyra. – Emlékszel arra az eladóra, akire azt mondtad, hogy jól néz ki, és elsőre is szimpi volt?

-Melyik üzletben?

-Bai Park mellett, ahová innen szoktunk járni. – Bamy kicsit gondolkodott, aztán mintha megvilágosodott volna.

-A barna hajú, szemüveges?

-Igen.

-Mi van vele? Azt sem tudom hogy hívják. –A kezébe nyomtam a blokkot. A hátuljára egy Me2day név volt írva. Bamy kissé meglepődött, így el kellett mondanom neki, hogy honnan szegtem ezt a címet. – Csak úgy ráírta?

-Aha. – Bólogattam.

-Érdekes. Keressünk már rá! – Bekapcsolta a telefonját, és felment az oldalra. Beírta a keresőbe a nevet. Pár másodperc múlva betöltötte a profilt. Bamy olvasni kezdte.

-Park YooCheol. Hm, érdekes név. Neme férfi. Még jó hogy az. Szülinapja július 3. Munkahelye a Bai Park, pénztáros. Hobbija…nincs. Ami érdekli, azok a bulik, filmek, koncertek, csinos hölgyek, k-rock, j-rock…

-Nem nézett ki rockernek. – Szóltam közbe.

-Nem, ezen a képen sem. De ki tudja… Ismerősei között sincs ismerős. – Húzogatta az ujját a képernyőn. – Nem is tudom. Nem nagyon jön be. És ez a „csinos hölgyek” se tetszik az „Amit szeretek” között. És ez a… „Szingli, keresi a párját” se jön be. – Húzta el a száját.

-Akkor nem. De a főnökömnek is volt egy ajánlata. – Tártam szét a kezem. – Valami unokaöccsével zaklat.

-Komolyan, futnak utánad a pasik! – Nevetett fel Bamy. Nyoma sem volt annak az arcán, hogy ma reggel tudta meg, hogy megcsalták egy exel. Bár mindig is a bátyám után csorgatta a nyálát, így nem ment bele 3-4 max 5 hétnél hosszabb kapcsolatba.

~Délután~

Kint játszottunk a hátsó udvaron Bamyval Heivel. Egymásnak dobáltuk a labdát, a kutya pedig felugrált, és próbálta elkapni. Hei nagyon élvezte. Főleg, amikor elkapta a labdát, és elszaladt vele. Akkor aztán futhattunk utána, ugyanis nem akarta visszaadni. Mikor elfáradtunk elfeküdtünk a fűben a domboldalon, és néztük a felhőket.

-Nagyon rendes a nagyid. – Szólalt meg Bamy. – Tök kedves tőle, hogy meghallgatja a nyavalygásomat, aztán még ebédelni is itt maradhatok. És nagyon finoman főz.

-Ő amolyan szupernagyi. – Mosolyodtam el. Bamy bólogatott, aztán felmutatott az égre, és megállapította, hogy annak a bárányfelhőnek, ami felettünk van teknősalakja van.

Láttunk az égen még bálnát, fátylas tevét (nem tudom honnan jött, de jót nevettünk rajta), mindenféle tengeri élőlényeket.

-Az ott egy ló! – Mutattam az egyik felhőre.

-Dehogy, az egy szivárványszarvú csillámpóni. Nem látod? – Akadékoskodott Bamy. Mindketten nevettünk, aztán néztük, ahogy a csillámpóni átváltozik sárkánnyá, aztán pici darabokra esik szét. Hei mellettünk rágcsálta a labdáját, aztán meg engem bökdösött az orrával, hogy keljek fel, és játszak vele. Aztán egyszer csak felugrott, és ugatva elrohant a ház felé.

-Mi a…? – Keltem fel. Kicsit kóválygott a fejem a hirtelen felüléstől. Bamy is ülő helyzetbe tornázta magát. Leárnyékoltam a kezemmel a szemem, és néztem, ahogy Hei odaér a focipálya mellé, ahol majdnem feldönti a két fiút. A fiúk, amikor észrevettek minket odaintegettek nekünk, mi pedig visszaintegettünk. Feltápászkodtunk, és leporoltuk magunkról a fűszálakat. Elindultunk feléjük, mire Hei visszarohant hozzánk. A szájában egy fehér papír volt, amit pontosan a lábam elé tett le.

-Mit hoztál kislány? – Hajtogattam szét a lapot, miközben Bamy a kutyát simogatta.

Van kedvetek röpizni?

Megmutattam Bamynak is az üzenetet, mire felnevetett. Előkotort a zsebéből egy szemceruzát. Nem kell nagyon meglepődni, nála mindig van ilyesmi. A szemceruzával a papírra írt egy „van”-t. Hei szájába adtam a papírt, és mutattam, merre menjen.

-Ilyet még sohasem csináltunk. – Lelkendezett Bamy, és nézte, ahogy a fiúk kiveszik a kutya szájából az üzenetet. Aztán az egyikük elindul befelé a házba.

Mire odaértünk Bamy tempójában (ami a csigalassúság, és a simán elérem még a buszt tempók között van) BamBam vissza is ért egy röplabdával a kezében.

-Milyen jó ez a kutyaposta. – Vigyorgott YuGyeom, miközben megsimogatta Hei fejét. – Okos kutya. – Hei majdnem ráült BamBam lábára, amikor meglátta nála a labdát.

-A többiek még másnaposak. Nem jönnek játszani. – Mondta BamBam, miután bemutattam nekik Bamyt, és ők is bemutatkoztak neki. Nem mintha nagyon kellett volna. – YoungJae meg kockul, és nem ér rá.

-Jó nektek úgy, ha ellenetek leszünk?

-Yun nagy röpis, úgyhogy én vele leszek. – Karolta át a vállamat a barátnőm.

-Hallod Bam, profival állunk szembe! – Vigyorgott YuGyeom.

-Azért annyira nem vagyok profi.

-Na, játszunk! – Hei leült a pálya szélére, az egyik nagy fa árnyékába, ami közel volt a homokos pályához, és onnan nézte, ahogy játszunk. Tényleg jobbak voltunk, mint a két idol. Nem sokkal, de jobbak. Bamy is nagyon jól játszik. Suliban is röpiztünk pár évet, és egy vagy két versenyen is beválasztottak minket a csapatba, de BamBamék sem voltak már kezdők. Végül mi nyertük meg Bamyval a meccset. Volt pár esésünk, így mindenki tiszta por volt. Még jó, hogy egyikünk sem volt kényes cuccban.

Leültünk az árnyékba.

BamBam az ujján pörgette a labdát, aztán Hei addig mesterkedett, amíg sikerült kiütnie a kezéből a labdát, és odahoznia nekem. Bármit, bárhol talál egy idő múlva, ha Hei el nem hagyja nálam fog kikötni. Találtam már takarításkor érdekes, és érdekes eredetű dolgokat, például az ágyam alatt (ami Hei birodalma) a szomszéd házban lakó valamelyik néni papucsát, pingponglabdát, felmosórongy és újságpapír darabokat is. Egyik sem volt a miénk, szóval nem tudom honnan szedte.

-Okos kutya. – Simogattam meg a buksiját, mire letelepedett mellém. Visszagurítottam a lasztit BamBamnak. YuGyeom ült Hei másik felén, és elmélyülten simogatta a kutyám hátát. Arról kérdezgettek, hogy hogy tudunk így játszani. Mikor elárultam nekik, hogy három évig játszottunk a suliban kitalálták, hogy profik vagyunk, és azon kezdtek el agyalni hogy a fenébe hozzák be azt az egy év lemaradást, mert ők csak két évig játszottak. Azt is kicsi korukban, és azóta elfelejtettek.

-Ma van az utcsó nyári nap. – Rajzolgatott a porba Bamy. – Bulizni kéne.

-Nem!

-Megőrültél?

-Dehogy! Ki van zárva! – Hördültünk fel egyszerre a két fiúval. Bamy behúzta a nyakát.

-Jó, akkor nem is mondtam semmit.

-Csak azért nem akarunk, mert semmi kedvünk hazacipelni öt, tökrészeg Hyungot. – Magyarázta BamBam. YuGyeom pedig erősen bólogatott.

-Attól még elmehetünk valahová fagyizni, vagy egy jégkásáért. – A két fiú egymásra nézett, aztán felröhögtek. Bamyval nem értettük mi van, így a barátnőm magyarázatot követelt.

-Junior tegnap délelőtt kávédarálóval darált jeget, és valami színes üdítőt öntött hozzá, így készített házi jégkását. – Nevetett YuGyeom. – Borzalmas íze volt.

Bamyval egymásra néztünk, aztán kitört belőlünk is a nevetés.

-Miket műveltek még? Te jó ég! – Fogta a fejét Bamy. Mondtak még egy-két történetet, például Jackson színes dolgait, ha részeg, és elmondták JB tegnapi dolgát, ami miatt ma egész nap bőgőgép-nek hívták, és amitől tiszta ideg lett. Hei elaludt mellettem a füvön, mi pedig addig nevettünk míg meg nem fájdult a hasunk.

Kezdett sötétedni, így bementünk a házba. Elköszöntünk a fiúktól, és bevittem Heit, aztán lekísértem a parkolóba Bamyt.

-El sem hiszem, hogy ilyen hülyék. Szegény JB. – Kuncogott a barátnőm, miközben beszállt a piros autójába.

-Holnap találkozunk! – Integettem.

-Okés! Majd szólj, ha Yongi szingli!

-Meglesz, jöhetsz! – Néztem ki az útra. – Nem jön semmi.

-Szia! – Integetett, aztán kitolatott az utcára. Még egyszer integetett, aztán elhajtott. Integettem neki, aztán visszamásztam a sok lépcsőn a kapuig, aztán meg a muskátlis ajtóig.

Vacsiztam, leszedtem a reggel kiteregetett ruhákat, aztán ellenőriztem Yongit, hogy elmosogatott e (éppen akkor állt ott a mosogatónál), megfürödtem, összeszedtem a holnapi cuccaimat, aztán lefeküdtem.

Me2day = koreai közösségi oldal