Chapter 22.

GOT7 Fanfic

Chapter 22.

Yun

Reggel bementünk a suliba, egyenesen a moziterembe, ahol már az igazgatóság is bent ült. Popkornnal a kezünkben beültünk a leghátsó sorba, legbelülre, szépen egymás mellé, ahol már az osztálytársaink vártak. Bamy ThreeSsel beszélgetett, ChulChul és Hana egymás vállán feküdtek, Eda és Chon valamit néztek a telefonjukon, Koda meg egyedül kockult.

Amikor becsengettek lekapcsolták a lámpákat, majd elindították az első filmet.  A 13/r-esek filmjével kezdtük, ami ugye az irodaházas. Nem emlékszek belőle sokra, mert BamBam vállára dőlve elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami rezeg. Lassan nyitottam fel a szemem, és az előttem lévő haját bámultam, majd, mivel a rezgés nem maradt abba, lassan kihúztam az alvó BamBam zsebéből a rezgő telefonját. Mivel én ültem legbelül a sorban, a fal mellett, feltűnésmentesen elővehettem a telefont.

Nem volt rajta képernyőzár, így csak rányomtam a kis ikonokra, mire megnyitotta az üzeneteket. Nem akartam benne turkálni, csak azt, hogy ne rezegjen már, amikor aludni akarok. De megakadt a szemem egy néven: Kim Yo Nam, Yona üzenetet írt önnek.

yona@kim : Szia Yongi! Nem tudom, hogy te vagy-e, de rájöttem, hogy van egy Yongi ismerősöm. Anyukám unokabátyjának a lányának az ismerősének a barátja volt, de én is ismertem gyerekkoromban. Lehet hogy  te vagy?

yona@kim : Nem tudom, hogy érdekel-e téged egy olyan lány, mint én...

yona@kim : Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.

yona@kim : Már ha van kedved, vagy nem laksz olyan messze.

Kezemben forgattam a telefont, majd visszacsúsztattam a vállamon alvó fiú telefonját a zsebébe. Visszadöntöttem a fejemet a fejére, és úgy néztem a filmet, ami már majdnem a végéhez ért. De nem tudtam a filmre figyelni, mert kattogott az agyam.

Kim Yo Nam... Yona... Ki ez a lány? És... miért érdekel ez engem egyeltalán? BamBam nekem senkim, és annak írogat, akinek akar. Vagy... tegnap este óta... Aish! Nem! Azt csinál, amit akar... Csak egy randi volt, ettől még nem jelenthetem ki azt, hogy elkötelezte magát mellettem. Nem. Bár... akárki is ez a lány...

Próbáltam a filmre koncentrálni, de nem sikerült. A vállamon alvó fiú szuszogását hallgattam, miközben azt néztem, hogy a vásznon hogyan jönnek össze a főszereplők.

Mikor vége lett megtapsoltuk, majd a kisfilm következett, amiben csak fotók voltak összevágva. Azt is megtapsoltuk, aztán következett egy szünet. A tapsolásra BamBam is felébredt, és amúgy az egész hátsó sor. Mindenki bealudt az osztályunkból, de a tapsra kómás fejjel, és félig kinyitott szemekkel kezdtek ébredezni.

-Amúgy kaptál pár üzenetet. - Böktem meg BamBam oldalát, aztán felálltam, átadtam neki a félig üres popkornos dobozt, és kimentem a folyosóra, ahol Bamy és ThreeS beszélgettek éppen. Nem akartam őket zavarni, bár a barátnőmre lett volna szükségem, de így csak elmentem a mosdóba, és megigazítottam a hajam, majd a szünet végénél visszamentem a terembe.

A második film a 13/f-eseké volt, akik a hamupipőkét forgatták újra, koreaibb változatban. Hanbokos Hamupipőke, és Hanbokos herceg. Még a tündér keresztmama is rózsaszín gésának volt öltözve. Halál uncsi volt.

BamBam végig a telefonját nyomta, gondolom írogatott annak a lánynak, én meg a falnak döntöttem a fejem, és úgy bámultam a vásznat, amin lassan peregtek az események. Nem akartam turkálni a dolgaiban, erre... Mi van ha egyszerre két lányt fűz? De akkor meg... Lassan a fiúra emeltem a tekintetem, és néztem, ahogy az ujjai pörögnek szinte a telefonja képernyőjén. Visszafordultam a film felé, és vágtam egy fintort. Majd elmondja, ha rám is tartozik!

Nem is tudom mennyi idő volt az a film, de hosszabbnak tűnt, mint a megszabott idő. És a kisfilm sem tetszett. Uncsi volt az egész.

Nagyon gyér tapsot kapott, aztán jött megint egy szünet. Újra kimentem a folyosóra, és az egyik ablaknak támaszkodva néztem, ahogy az alsóbb évesek mászkálnak a szekrényeik között, vagy csak beszélgetnek csoportba gyűlve.

Elméláztam azon, hogy egyszer én is olyan voltam mint ők. Úgy nevettem mint a kilencedikesek, úgy kuncogtunk össze Bamyval...

-Hahó! - Legyezett a szemem előtt YuGyeom. - Yun! Ébresztő!

-Hm? - Néztem fel rá, mire elmosolyodott, majd ő is a falnak támaszkodott mellettem.

-Nem tudom mi van veled, de... Ezek szerint nem tetszett Hyung meglepetése? - Az arcára néztem, de semmi érzelmet nem láttam rajta. Fapofával nézte a kilencedikeseket.

-De, nagyon tetszett. Csak fáradt vagyok. - Hazudtam, és próbáltam meggyőző lenni.

-Akkor miért nem aludtál? - Kérdezett vissza.

-Nem tudom. Nem kényelmes sehogy sem. - Vontam vállat.

-És miért vagy minden szünetben a folyosón?

-Szétültem a seggem. Nem állhatok fel? - Erre felnevetett.

-De, nyugodtan. Csak nem tudtam mi van veled. - Vette halkabbra a hangját, mivel páran felénk fordultak. - Már azt hittem, hogy Hyung nagyon elcseszett valamit. Pedig szorítottam neki.

-Ez komoly? - Vontam fel a szemöldököm nevetve. - Nem értelek titeket. Miért akarjátok annyira ezt?

-Nem tudom. Végre valami izgalmas. Igaz, hogy ennél lassabb dolgot még nem tapasztaltam, de legalább érdekes. És nem olyan nyálas, mint YoungJae Angelinája, vagy Jackson és a nője... - Gondolkodott el. - Amúgy ma este Hyungnak interjúja lesz, szóval ketten maradunk otthon.

-Meg Nora. - Egészítettem ki.

-Jó, meg az a dög. - Forgatta a szemét. - A kutyuskád sokkal aranyosabb.

-Ma elhozom mamától.

-Akkor négyen leszünk. - Vigyorgott rám YuGyeom. Rámosolyogtam, és elindultam visszafelé a terembe.

Odabent Koda elfoglalta a helyemet, így leültem Chon és YuGyeom közé, Koda régi helyére, kettővel messzebb az én régi helyemtől.

Lekapcsolták a villanyokat, és elkezdődött a MI filmünk.

A történet több szálon fut, de a főszereplők mi voltunk BamBammel.

Bamy tök jól összevágta, és nagyon jó lett. A vége a tengerpartos jelenet volt, aztán amikor elsötétült minden a teremben, mire mindenki tapsolni kezdett.

Nagy sikere volt a kisfilmünknek is, amibe bevágták Koda hülyeségeit, és többek között azt is, amikor YooCheol meg akart menteni Kodától, meg a haverjaitól.

Sokat nevettünk rajta, és ami jó, az az, hogy nem csak mi nevettünk, hanem az egész terem zengett a röhögéstől, annyira, hogy nem is hallottuk rendesen a zenét.

Mikor vége lett, a leghátsó sor tapsolt a legjobban, Koda és Eda fütyültek, meg hangoskodtak...

Ezután kis idővel következett a szakmai értékelés, amiben minden egyes filmről mondtak véleményt, mind a húsz zsűritag. Ez volt a nap legunalmasabb része. Először az első, az irodaházas filmet elemezték. Külön kiemelték a vágást, és a zenéket...

Igazából... Nem tudom mit értékeltek rajta annyira, mert amire én emlékszek az nekem személy szerint nem tetszett.

A hamupipőkésről nem sok jót mondtak, amin mi gonosz módon jót derültünk. És kiderült, hogy az egyik doramából vették a díszleteket a filmvárosba, mert valamelyik gyerek szülője részt vett a dorama forgatásán. És mint kiderült, az igazgató dorama-fan. Szóval lebuktak, és nagyon leértékelték őket.

Aztán következett a MI filmünk.

-Először is szeretném kiemelni a helyszíneket. - Vette magához a mikrofont az igazgató. - Roppantul tetszett, hogy a mi kedves kis iskolánkban is vettetek fel jeleneteket. - A "kedves kis iskolánkban"-ra Koda felröhögött. De gyorsan abba is hagyta a nevetést, amikor az igazgató csúnyán nézett rá. - Másodszor megjegyezném, hogy nagyon szép helyszíneken forgattatok. És külön érdem, hogy nem kértetek tanári- vagy szülői segítséget. Nagyszerűen megkomponált film volt, nekem személy szerint nagyon tetszett.

-Én is kiemelném a helyszíneket. - Kezdte a médiás tanár. - A történet is jó, tetszett, hogy a cselekmény több szálon fut, és ez egyeltalán nem untatott. És megjegyezném, hogy az a verekedős jelenet és a végén az érzelgős rész is jót tett a filmnek, annak ellenére, hogy a szabályzat tiltotta.

-Nem sérült meg senki! - Üvöltötte be Koda.

-Értem fiam, de nekem nem úgy tűnt. - Fintorgott a nő.

-Nem látta, hogy a kisfilmben hogy röhögnek? - Érdeklődött Chon. - Csak mert az pont a jelenet felvétele után volt.

-Csendet kérek! - Kaparintotta meg a következő zsűritag (a tesi tanár) a mikrofont, majd megvárta, amíg a beszélgetés elhalkul. - Én is kiemelném az akciójelenetet. Mint testnevelő tanár, és harcművész állítom, kedves tanárnő, hogy nem sérült meg senki. Ezekkel a fogásokkal Koda, a legjobb tanítványom, és a barátai, akik amint láttam szintén jártasak a harcművészetben nem okozhattak egymásnak sérülést. Rátérve a filmre: nekem nagyon tetszett. Nem tudok többet hozzátenni, profik vagytok.

-Köszönjük! - Kiabálta ChulChul, majd tapsolni kezdtünk.

Az összes többi zsűritag is sok szépet mondott a filmünkről, majd kihirdették a győztes osztályt. Mert egy versenyen van ugye győztes. És mivel a MI filmünk lett a legfantasztikusabb, ezért MI kaptuk meg az első helyet. Mindenki felugrált, és össze-vissza ölelgetett mindenkit az osztályból. Megkaptunk félévre az ötöst, és egy tortát, amit két kézzel zabáltak fel a fiúk. Hana nem szereti a csoki tortát, ezért ő nem evett, Chon meg csak egyszerűen finnyás. Én ugye nem ehetek, Bamy meg csak a krémjét kóstolta meg, majd kijelentette, hogy egyék meg az éhenkórászok.

Fél órával az eredményhirdetés vége után, mivel eddig tartott megmosakodniuk a fiúknak, már kint is voltunk a suli előtt.

-Tele vagyok! - Nyöszörgött a hasát fogva Koda.

-Kellett neked annyit zabálni! - Röhögött Eda.

-Egyszer nyered meg a filmes versenyt! Meg nem is volt olyan rossz. - Morogta a kék DaeHyun.

-Jó, akkor ezek szerint nem megyünk bulizni. - Csapta össze a tenyerét ThreeS.

-Mi? Mért? - Kérdezte Koda, mire csak sóhajtottam egyet.

-Én fel nem kaparlak a földről, ha lerészegedsz, és széthánysz mindent. - Rázta a fejét Bamy. - Márpedig ha elmegyünk akárhová te piálni fogsz. Szóval nem. Majd egyszer megünnepeljünk. Menj haza! - Utasította a barátnőm.

Eda és Chon megígérték hogy hazakísérik a fájó hasú barátunkat, majd elkezdtünk szétszéledni.

-Interjúra kell mennem. - Sóhajtott BamBam. - Mennyi idő, amíg innen a kiadóhoz érek?

-Ha jó a forgalom, akkor úgy háromnegyed óra. - Nézett a telefonjára YuGyeom.

-És ha rossz? Mert most csúcsidő van. - Forgatta meg a kezében a kocsi kulcsot.

-Akkor még számolj rá úgy fél órát. - Vont vállat a fiatalabb fiú.

-Szóval akkor... - Számolt BamBam. - Most kéne innen indulnom, hogy időben odaérjek? - Nézett fel a telefonjából.

-Akkor indulj! - Tolta a kocsi felé a barátja.

-Nem, előbb hazaviszlek titeket. - Rázta a fejét BamBam.

-Dehogy! Van busz. Majd megyünk azzal. Csak a maszkot és a szemüveget add ide. - Miután YuGyeom megkapta amiket kért, BamBam elbúcsúzott tőlünk, majd elhajtott.

A felismerhetetlen fiúval indultam a buszmegálló felé.

Nem kellett sokat várnunk, és megjött a busz. Szerencsénkre tudtam az utat, így a fiú csak követett. Próbáltunk feltűnésmentesek lenni, bár egyszer kiszúrták. Két csajszi jött oda hozzánk, és nagyon nézegették YuGyeomot. A fiú éppen nem figyelt, így feltűnésmentesen megböktem az oldalát, mire felém fordult.

Rámosolyogtam, majd thaiul kezdtem beszélni. Nem tudom mennyit értett belőle, de elmagyaráztam neki, hogy milyen szép az idő, és hogy mennyire fáradt vagyok ennyi dolgozat után. Erre csak bólogatott, de nem szólalt meg.

Szerencsénkre a két lány nem szállt le velünk a következő megállónál, így fellélegezve mentünk be a lépcsőházba.

-Amúgy... - Dőlt a lift falának. - Mit mondtál? Annyit értettem, hogy gyönyörű, meg vidám, és fárasztó. Meg valami felhő, vagy mi.

-Az időjárást ecseteltem. - Mosolyogtam rá, mire bólintott.

-És mióta beszélsz thaiul? - Kérdezte, mikor beléptünk a lakásba.

-Egész kicsi korom óta. - Válaszoltam. Majd mikor furán nézett rám hozzátettem. - Volt thai rokonom. - Erre csak bólintott, és levetette magát a kanapéra.

-Megnézzük Hyungékat a TVben? - Jött be hozzám kicsit később a konyhába.

-Most mást csinálok, de ha van kedved nézheted. - Vontam vállat főzés közben.

-Jó, akkor már engem sem érdekel. - Dőlt a pultnak. - Amúgy mi van ma veled? Hyung mondott valami hülyeséget, amivel megbántott? Olyan furán viselkedsz.

-Nem, nincs semmi. - Fordultam el tőle.

-Naa! - Kérlelt. - Nekem elmondhatod!

-Mondom, hogy nincs semmi bajom. - Ráztam meg a fejem, majd a kiskutyaszemeket meresztő fiúra néztem. - Nyugodtan nézd csak meg a Hyungjaidat, majd megyek, ha végeztem az ebéddel.

-Te Yun! - Emelete rám a mutatóujját. - Úgy is kiszedem belőled! Nem vagy te olyan jó színésznő, mint hiszed!

-Jól van, menj már! - Küldtem ki a konyhából.

Amennyire lassan csak tudtam készítettem el az ebédet. Hallottam, ahogy YuGyeom bekapcsolta a TVt, és a Hyungjain nevet.

Mikor végeztem kivittem YuGyeomnak a nappaliba a kaját, majd leültem mellé a kanapéra. A képernyőn a srácok már éppen búcsúzkodtak.

-A végére ideértél. - Közölte a fiú, miközben a tésztát tömte magába.

Megettem a saját ebédemet, majd befogtam a fiút mosogatni.

-Elmegyek Heiért. - Raktam a zsebembe a kulcsaimat. - Ha készen vagy...

-Aminek megtalálom a helyét, elrakom. - Törölte meg az orrát a kissé habos kezével.

-Ne nyírd ki Norat! - Kiabáltam vissza még az előszobából, majd beszálltam a liftbe.

Lementem az autóhoz, majd hazakocsikáztam.

Ahogy beértem a mélygarázsba megláttam a szüleim kocsiját.

leparkoltam a tőlük lehető legmesszebbi helyre, aztán fellifteztem. Nem szóltam sem Yonginak, sem mamának, hogy megyek de talán így egyszerűbb lesz.

Fellépcsőztem a muskátlis ajtóig, aztán bementem.

Amin meglepődtem az az volt, hogy Hei nem szalad elém. Pedig mindig tudja, hogy én jövök, de akkor valamiért nem jött.

Ahogy beljebb mentem megláttam mamát, ahogy a kezeit tördeli.

-Szia, mi történt? - Mentem oda hozzá.

-Ó, csillagom! - Ölelt meg, és szipogott egyet. - Örülök, hogy hazajöttél. - Suttogta. - Apádék a konyhában vannak Yongival.

-Csak Heiért jöttem.  - Állítottam meg, mert a konyha felé kezdett húzni.

-Hei az erkélyen van. Szegény párát édesanyád kizárta. - Törölte le újra a könnyeit.

-Mi történik itthon? - Kérdeztem.

-Anyád meg akarja fűzni Yongit, hogy menjen velük NewYorkba. - Könnyezett mama.

-Nem fog elmenni. - Öleltem meg újra a nagymamám. - Csak kérlek ne szólj apának, hogy itt vagyok. - Kértem, majd az erkély felé vettem az irányt.

A kiskutyám a hintaágyon kuporgott, és félve nézett rám. Mintha még reszketett is volna.

-Szia Kislány! - Léptem oda hozzá, és megsimogattam a fejét. A kutya szomorúan bújt hozzám. - Gyere Hei, elviszlek innen! - Suttogtam, és mutattam, hogy álljon fel, de ő csak lehajtotta a fejét, és nem mozdult. Egy sóhaj után az ölembe vettem a nem túl könnyű állatot.

Ahogy visszamentem a lakásba a konyha felől meghallottam anya hangját. Szinte kiabált.

-Az a rossz lány semmirekellő! Őt csak a csillogás érdekli! Legalább te vidd valamire!

-De anya, én nem akarok NewYorkba menni! - Magyarázta Yongi.

-Otthon legalább tudnál valamit kezdeni magaddal!

-Anya, figyelj már rám is egy kicsit! Nem akarok veletek menni, érted? Itt van nekem Danbi, a munkám a vidámparkban, Yun, mama.... Nem akarok innen elmenni. És nem is tudok rendesen angolul.

-Danbi, meg a vidámpark! - Vágott közbe finnyásan anya. - Mert talán a feleséged Danbi? És a vidámparknál nálunk otthon sokkal jobb munkád lehetne! Amerikában sokkal jobb életed lehetne! Sőt, talán még egy épeszű lányt is össze tudnál szedni.

-Nem is ismered Danbit!

Megráztam a fejem, és kimentem a lakásból. Mikor leértem a kutyával az ölemben a kocsihoz, nagy nehezen előszedtem a kulcsaimat, majd befektettem Heit a hátsó ülésekre. Szegény nagyon szomorúnak tűnt.

Előszedtem a mobilom, és írtam Yonginak egy üzenetet.

yun@baeyoungnam : kitartás! Ne hagyd, hogy tönkretegyék az életed. Bárhogy is döntesz, neked legyen a legjobb, oké?

Eltettem a telefonom, majd beindítottam a motort.

Mikor felértem a karomban a kutyával (ugyanis még mindig nem mert, vagy nem tudott felállni sem) a lakásban YuGyeomot a kanapén találtam.

Óvatosan lefektettem a kutyát a szőnyegre, majd visszamentem becsukni az ajtót. Ledobtam gyorsan a kabátom, majd szinte szaladtam Heihez.

Leültem mellé, és megsimogattam a fejét, mire hozzám bújt.

-Mi történt? - Kérdezte YuGyeom, miközben ő is odaült mellénk.

-Nem tudom. - Ingattam a fejem. - Szerintem anya nagyon csúnyán viselkedett vele. Kizárták az erkélyre. - Simogattam a kutya puha szőrét, amiben most csomók voltak. - Legjobb esetben csak megijedt valamitől, és fél, azért nem csinál semmit.

Hei még közelebb bújt hozzám. Nora is odajött, és bár YuGyeom csúnyán nézett rá mégis lekuporodott a kutyám mellé.

Csendben ültünk egymás mellett, amikor rezegni kezdett a telefonom.

young@baehyun : köszi hugi, de kénytelen leszek kiutazni. Danbival még talán tudok találkozni, ha este el tudok szökni, te is vigyázz magadra és mamára is! Mama nagyon maga alatt van, amiért elmegyek, szóval gyere majd el hozzá, és Heit is nagyon sokat bántotta az anyánk. Most nem tudom hol van a kutyád, de rá is vigyázz. Holnap indulunk, és amint tudok írok. Vigyázz magadra!

Elengedtem a kutya fejét, és pötyögni kezdtem. Nem akartam, hogy a bátyám itt hagyjon minket, annak ellenére hogy mostanában nem is találkoztunk sokat.

yun@baeyoungnam : te is vigyázz magadra! És amint tudsz gyere haza!

YuGyeom vállának dőltem, miközben a kutyát próbáltam felvidítani, bár neki is annyi életereje lehetett, mint nekem.

-Yongi elmegy NewYorkba. - Suttogtam. YuGyeom átölelte a vállam, és próbált együtt érezni velem. -Félek, hogy őt is elveszítem.

-Minden rendben lesz vele. - Motyogta.

-Még egy ember, akit szerettem elmegy. - Töröltem le a kibuggyanó könnycseppet.

-Mi szeretünk. A Hyungjaim, főleg BamBam Hyung, a barátaid, Hei, a mamád, Bamy... Mindannyian szeretünk. - Simogatta a hajam.

-Köszönöm. - Suttogtam.

-Miért megy el? - Kérdezte kis idő múlva.

-Nem tudom. Anya elviszi, és kész. Talán nem tudott több érvet felhozni, hogy miért kell maradnia. Ott kellett volna maradnom, hogy segítsek neki. - Hunytam le a szemem. - Így olyan, mintha miattam menne el.

-Most már nekem is rossz kedvem van. - Motyogta.

-Én is szeretlek. - Néztem fel rá egy erőltetett mosollyal, mire YuGyeom is megeresztett egy szomorú mosolyt.

-Khm, megjöttem! - Köszörülte meg BamBam a torkát.

-Szia Hyung! - Üdvözölte YuGyeom az idősebbet, és elengedte a vállam. - Láttalak titeket!

-Örülök neki. - Ment be a szobába.

-Ennek meg mi baja? - Kérdezte a zárt ajtótól YuGyeom, majd visszaült mellém.

-Nem tudom. - Simogattam a kutya fejét.

-Na mindegy. - Legyintett. - Majd elmondja, ha közünk van hozzá. Lehet, hogy csak valami antifannal, vagy sasaenggel találkozott. Akkor szokott ilyen fejet vágni.

-Talán ma mindenkinek ilyen napja lesz.

-Kisasszony! - Bökte meg a vállam. - Ma megnyertünk egy versenyt! Mi az, hogy ilyen napja lesz? nehogy bedepizz itt nekem! Hyung sem akarná. Van kedved sétálni? Mert szerintem Hei is szeretne jönni. - Vakarta megy a kutya fülét.

-Szerinted van kedve sétálni? - Néztem a mélabús kutyust.

-Meglátjuk. - Vette fel a maszkját. Felhúzott engem is, és már majdnem összekaptuk magunkat, amikor megszólalt a telefonja.

-Haló? - Vette fel. - Igen. ... Hogy én? Nem. Tudom kellene róla? ... Hyung, miért most szólsz?! Nem érek oda időben! ... BamBam Hyungnak is kell? ... Értem én, na! Ott leszek, és megpróbálok nem késni. ... Igen, igen, persze, szia Hyung!

Kérdőn néztem a fiúra, aki extra sebességgel öltözködni kezdett.

-Mi történt? - Dőltem a falnak.

-Az egyik ruhát elszakítottam a múltkor véletlenül, és most megcsinálták, és el kell mennem felhúzni, hogy jó-e. Bocs, hogy nem tudunk menni sétálni.

-Addig megpróbálom Heit kirángatni a mélabúból. - Vettem le a kabátom.

-Szia! - Sietett ki az ajtón.

Visszamentem a nappaliba, és leültem a kanapéra. A telefonomat kezdtem nyomkodni. Kis idő múlva Hei felmászott hozzám. a fejét simogatva írtam Bamynak.

yun@baeyoungnam : szia! van időd beszélgetni?

bam@yongchoi : veled mindig. mondd, mi van?

yun@baeyoungnam : Yongi kiutazik az apámékkal.

bam@yongchoi : HOGY MI??? miért?

yun@baeyoungnam : mert az anyám ezt mondta.

bam@yongchoi : és ő meg megy?

yun@baeyoungnam : kénytelen. nem akarom, hogy elmenjen.

bam@yongchoi : és a barátnője? ő is megy velük?

yun@baeyoungnam : Danbi nem megy. hogy pontosan idézzek: "Mert talán a feleséged Danbi? És a vidámparknál nálunk otthon sokkal jobb munkád lehetne! Amerikában sokkal jobb életed lehetne! Sőt, talán még egy épeszű lányt is össze tudnál szedni."

bam@yongchoi : ez nem jó. nem tudott nemet mondani, igaz?

yun@baeyoungnam : igen, de inkább mesélj valami boldog dolgot. mi van VELETEK?

bam@yongchoi : Sinno ma az unoka tesóira vigyáz, úgyhogy nem tudunk találkozni. De azt mondta, hogy holnap elmehetünk valahová. Szerinted hová menjünk?

yun@baeyoungnam : tudod, hogy a kilátó a kedvenc helyem.

bam@yongchoi : igen, tudom. de valami olyan hely, ami nekünk jó? neked mindig vannak ötleteid.

yun@baeyoungnam : vidd el vásárolni. azt gondolom nagyon is szereti, nem?

bam@yongchoi : de, az a kedvenc elfoglaltsága.

Szinte magam előtt láttam, ahogy a szemét forgatja.

yun@baeyoungnam : ha este mentek akkor a kilátót ajánlom. állítólag nagyon szép este. belátni az egész várost. vagy a Banpo-hídra menjetek. az is szép.

bam@yongchoi : oké, hogy az a szerelmesek hídja, de semmi kedvem öngyilkosságokat nézegetni, aztán meg a rendőrségre mászkálni, meg mentőt hívni. szóval akkor a kilátót ajánlod?

yun@baeyoungnam : én szívesen mennék oda. de ha csak elmentek vacsizni, az is jó, nem?

bam@yongchoi : vacsizni már voltunk. de megkérdezem tőle a kilátót. Sinno annyira cuki! ma is hozott nekem virágot. dee... mi van veled és a nagy Ő-vel? Láttad őket a TVben?

yun@baeyoungnam : nem, pont lemaradtam róla, de YuGyeom megnézte.

bam@yongchoi : sajnálhatod. nagyon jól nézett ki. és Mark elmondta, hogy az egyik tag szerelmes közülük.

yun@baeyoungnam : nem is csak egy tag szerelmes. YoungJae, Jackson... vagyis ők azok, akikről én hallottam.

bam@yongchoi : de Mark úgy értette, hogy közülük, vagyis vagy Mark, vagy JB, vagy BamBam. én a legutolsóra tippelek.

yun@baeyoungnam : persze.

bam@yongchoi : miért? BamBam nagyon csúnyán nézett akkor Markra. vissza kellene nézned. JB meg csak nevetett, egy jó apukához híven.

yun@baeyoungnam : és te ebből arra következtettél, hogy BamBam a szerelmes?

bam@yongchoi : ügyes vagy! és igen. és nem is akárkibe, hanem a legeslegjobb barátnőmbe. tudod ki az, ugye? mert több segítség nincs.

yun@baeyoungnam : nem is tudtam, hogy ismersz Ki Yo Nam nevű lányt.

bam@yongchoi : HOGY KICSODÁT? én rólad beszéltem.

yun@baeyoungnam : Yona

bam@yongchoi : fogalmam sincs ki az. miért nem kérdezed meg? hiszen jelenleg egy házban, sőt egy lakásban vagytok. csak oda kellene menned hozzá.

yun@baeyoungnam : annyira nem érdekel.

bam@yongchoi : jó, akkor megkérdezem én tőle.

yun@baeyoungnam : ez komoly? BAMY!!! meg ne kérdezd! hallod? kicsit sem érdekel, hogy ki az, vili? CHOI BAM YONG!!!

A program jelezte, hogy kilépett. Letettem magam mellé a telefont, és a kutyát bámultam.

Tiszta dilis barátnőm van.

A tenyerembe temettem az arcom, és vártam. Fogalmam sincs, mire, csak vártam.

A mobilom megint rezegni kezdett.

bam@yongchoi : nem tudom a címét, de te FÉLTÉKENY VAGY!

yun@baeyoungnam : csak szeretnéd.

bam@yongchoi : nem szeretném, hanem tudom. Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny!

yun@baeyoungnam : nagyon vicces vagy!

bam@yongchoi : tudom. de ha annyira nem érdekel, akkor kérdezd meg YuGyeomot. ő cuki fiú, és mindent tud a Hyungjairól. hátha.

yun@baeyoungnam :  kössz, de mondtam, hogy nem érdekel.

bam@yongchoi : tudom. azért mondtam.

yun@baeyoungnam : akkor nem írok neked!

bam@yongchoi : kössz a randitippeket!

Már majdnem elküldtem a "szívesen" üzenetet, aztán rájöttem, hogy nem akarok vele beszélni, így inkább kiléptem, és eldőltem a kanapén. Hei az oldalam mellé mászott, Nora meg a lábamnál aludt, amikor én is elindultam álomországba.

Chapter 21.

GOT7 Fanfic

Chapter 21.

BamBam

A telefonom csörgésére keltem. Behunyt szemekkel kitapogattam a telefonom, és kinyomtam az ébresztőt. Lassan nyitottam ki a szemem, amik aztán kerekre is nyíltak. Mert az arcom előtt Hei feje volt. A kutya végignyalta az arcom, aztán a képembe lihegett.

-Hei! - Nyöszörögtem, miközben megpróbáltam lelökni magamról. De persze nem ment olyan könnyen, és azt hitte, hogy játszok vele, így még jó párszor képen nyalt, mire sikerült leszednem magamról.

Yun már nem volt a szobában. Remélem nem sértődött meg...

Feltápászkodtam, és az ugrabugráló kutya mellett kimentem a fürdőbe, miután elvégeztem a dolgom, onnan a nappaliba. Hei meg jött a nyomomban. Megpróbáltam felrázni a kanapén JB mellett fekvő YuGyeomot, de persze nem jött össze. Aztán támadt egy gonosz ötletem...

-Hei! - Suttogtam a kutyának, mire abbahagyta a földön fekvő YoungJae bökdösését az orrával, és odaszaladt hozzám. - Gyere, keltsd fel! Adj neki puszit! - Néztem a kutyára, mire leült, és a farkát kezdte csóválni. Hát... ez nem jött össze.

Megfogtam a kutyát, és felemeltem. Elég könnyű volt ahhoz képest, hogy mekkorának tűnik. Jó nagy termetű, meg hosszú a szőre is, de nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire nem lesz nehéz. Rátettem YuGyeom hasára, és megkértem, hogy feküdjön le. Dongsaeng felemelte a karját, és magához ölelte a kutyát. Elővettem a telefonom, és szépen lefotóztam őket, aztán vártam, hogy a maknae felkeljen.

YuGyeom megsimogatta a kutya hátát, Hei hálából pedig arcon nyalta.

Na, erre bezzeg felébredt. Kipattantak a szemei, és úgy nézett a kutyára, mint valami szellemre.

Majdnem elröhögtem magam, de nem akartam felkelteni a Hyungokat, úgyhogy inkább visszafogtam magam. Nem szükséges kora reggel egy verés...

Hei hirtelen felkapta a fejét, aztán leugrott YuGyeomról, és kirohant a konyha felé.

-Hyung, te raktad ide? - Morogta Dongsaeng, miközben felült.

-Nem. - Ráztam a fejem álszenten. - De jó, hogy felkeltett. Lassan készülődni kell. Ma már suli van.

-Aha...  - Motyogta, aztán felkászálódott, és kiment a fürdőbe.

A konyha felé vettem az irányt, ahonnan csodás illatok szálltak felém, és Hei ült az ajtóban.

-Hmm... - Léptem be a helyiségbe. - Mit készítesz? - Álltam Yun mögé, és átnéztem a válla fölött.

-Kimchit. - Válaszolt, és megkeverte a kaját. - Remélem elég lesz nektek reggelire ennyi.

-Én is. Bár biztos olyan finom, hogy az egészet meg tudnám enni...

-Ne legyél telhetetlen! - Nézett hátra rám egy kis félmosollyal.

-Én nem. - Ráztam meg a fejem, mire visszafordult a láboshoz. Egy kis idő múlva kikapcsolta a tűzhelyet, és bepakolta a mosogatóba a koszos edényeket.

-Tudjátok ugye, hogy merre van innen a suli? - Kérdezte, miközben megtörölte a kezét.

-Persze. Eljöttünk mellette idefelé. - Bólogattam.

-Remek. Haza kell vinnem Heit, szóval mindjárt indulnom kell. Egyetek nyugodtan, aztán a suliban találkozunk. - Megmutatta, hogy hol vannak a tányérok, és az evőeszközök, aztán Heivel együtt elment.

Bár... Itt hagyhatta volna Heit, mivel a Hyungok úgy is itt maradnak még pár órát...

Reggeli után összeszedtük magunkat YuGyeommal, és elindultunk a suliba.

A kis termünkben már (mint mindig) nagy volt a nyüzsgés.

Eda és Chon az egyik hátsó padon ölelgették egymást, ChulChul és Koda az ablakból dobálták hógolyóval az alsóbbéveseket, Hana éppen telefonált, ThreeS meg Bamyval beszélgetett a tanári asztalon ülve.

-Sziasztok! - Léptünk be, és ledobáltuk a cuccainkat az egyik padra. YuGyeom összepacsizott Kodával, aztán szépen sorban a többieknek is köszönt.

-Te! - Bökte meg a mellkasom Koda. - Rohadt mázlista vagy. - Nézett a szemembe.

-Mit csináltam? - Kérdeztem óvatosan.

-Yun beléd van zúgva. Ezért verést érdemelnél. De nem foglak megverni, mert a haverom vagy.

-Ööö... Köszönöm? - Néztem rá.

-Nyugi Dongsaeng! - Karolta át a vállam és magával húzott az ablakhoz. - Nézd azt ott! - Mutatott az egyik lányra a buszmegállóban.

-A piros sapkás, fekete kabátos?

-Aha. Az előbb bemutatott ChulChulnak. Segítesz? - Szedett össze egy marék havat az ablakpárkányról, aztán megcélozta a lányt, de mellé ment. Összekotortam egy marék havat, és golyót gyúrtam belőle, aztán céloztam, és... beesett a kapucnijába.

-Ez szép volt. - Nyújtotta a tenyerét Koda, mire belecsaptam. -  Megérdemli a kis nyomi. A múltkor visszapofázott ThreeSnek.

-Gyerekek! - Hallottuk a tanárnő hangját, mire az ablakkeretnek támasztottam a hátamat.

-Jó reggelt tanárnő! - Lépett el mellőlem Koda és megölelte a tanárnőt, aki persze nem tudta hová tenni ezt a szívélyes üdvözlést. - Tessék helyet foglalni! - Tette a tanári asztal elé a széket.

-Köszönöm. - Ült le Hwa Young. - Az ablakot be lehetne csukni? Tudom, hogy sok szép dolog van odakint, de az iskola nem szeretné az udvart fűteni.

Miután becsuktuk az ablakot, és leültünk a helyünkre a tanárnő belefogott a mondandójába.

-Bamy elküldte nekem a filmeteket, ami nagyon tetszett. Büszke vagyok rátok, szerintem nagyon jó lett. Bár az a verekedős rész egy kicsit erős volt... - Nézett Kodára.

-Sajnálom tanárnő. - Vont vállat a kék DaeHyun. - Tudja ha valaki éveken keresztül tanul harcművészetet ez jön belőle össze.

-Ezen az egy részen kívül semmi kivetnivalót nem találtam benne. - Fejezte be a tanárnő.

-Lee tanárnő tetszett látni a kisfilmet is? - Lóbálta Bamy a kezét. - Azt is elküldtem.

-Volt még ott másik is? Én csak egyet láttam.

-A másik is csatolva volt a levélhez, amit küldtem.

-Nem, nem láttam. - Rázta a fejét a tanárnő.

-Kár. Pedig szerintem az jobb lett. - Dőlt Bamy ThreeS vállának.

-A filmeket ma le kell adni az igazgatónak, vagy elküldeni neki, holnap lesz a sulis vetítés, utána pedig a következő feladat jön.

-Már elküldtem az igazgatónak is. - Szólt közbe Bamy.

-Ebben az esetben ismertetnem kell a következő feladatot. - Vett elő egy köteg papírt a táskájából. - De előtte gyorsan egy jelenléti. - Végignézte a névsort aztán felnézett ránk. - YoungNam merre van?

-Felhívott, hogy jön, csak valami történt út közben. - Motyogta Bamy.

-Rendben. Akkor folytatom. - Elővette a papírjait, és olvasni kezdte. - A második félévben a tanulók egy-egy valódi filmforgatáson vesznek részt, és az ottani oktatók fogják eldönteni, hogy ki tehet szakvizsgát. Kisebb szerepeket kapnak az éppen készülő filmekben/sorozatokban, amely egyrészt fejleszti a képességeiket, másrészt a nagyközönség is megismerheti őket, mint színészeket. Az oktatók folyamatosan figyelik a munkálkodásukat, és minden héten leadnak róluk egy jelentést az igazgatónak, ami alapján az igazgatóság dönteni fog a szakvizsgákról.

Idén el fognak jönni a rendezők az iskolába, és kiválasztják a legjobban szerepbe illő tanulókat. Ha valakit nem választanának akkor ő ki lesz osztva egy másik filmforgatásra.

-Elnézést tanárnő! - Emelte fel a kezét ThreeS. - Mi van akkor ha a nevezett oktató pikkel ránk, és meg akar buktatni?

-Megnéztem, és olyanok lesznek az oktatóitok, akik szeretnek titeket. - Mosolygott a tanárnő.

Ekkor kopogtak az ajtón, és Yun lépett be. Kipirosodott arccal, havasan, de gyönyörű volt így is. Mivel YuGyeom Koda mellé ült ezért csak mellettem volt már szabad hely, amit nem is bántam nagyon.

-Elnézést a késésért! - Hajolt meg gyorsan Yun, mire a tanárnő bólintott, aztán gyorsan hátrajött hozzám, és leült mellém.

Miközben a tanárnő folytatta lehámozta magáról a kabátot, és megpróbálta felmelegíteni a kezeit.

-Sok mindenről maradtam le? - Kérdezte suttogva.

-Nem, majd elmondom szünetben. - Egy nagy sóhaj után kinyújtotta a lábát, és hátradőlt a székben. - Minden simán ment? - Böktem meg a vállát, mire vágott egy fintort.

-Csak az anyámmal nem, miatta késtem el.

A tanárnő lediktált néhány fontosabb adatot, aztán kicsengettek.

A többiek felugráltak, és lementek a büféhez, csak ketten maradtunk a teremben.

Yun a radiátornak dőlt, és úgy nézte a telematricázott ajtót.

-Mi történt már megint? - Mentem oda hozzá.

-Nem lényeges, csak kicsit kiakadtam. - Rázta meg a fejét. - Nem kellett volna odamennem.

-Miután elmentél akkor jöttem rá, hogy amúgy Hyungok szinte egész nap ott lesznek a lakásodban. Vigyázhattak volna ők is Heire.

-Mindegy, most már otthon van. Remélem azért életben hagyják. - Sóhajtott. - Yongi azt mondta, hogy még nem akaródznak elmenni. Most valamiért tovább maradnak, mint régebben.

-Nagyon finomat főztél. - Tereltem a témát, hátha fel tudom vidítani. - JB kijelentette, hogy megtartunk.

-Nagyon cuki. - Mosolyodott el.

-Egyikünk sem az a nagy szakács, szóval érthető. De nekem nagyon ízlett. - Elmosolyodott még jobban, aztán lehunyta a szemeit, és a falnak döntötte a fejét.

-Tényleg, áll még a délután? - Kérdeztem, mire felnyitotta a gyönyörű szemeit.

-A földön aludtál. - Szúrt le.

-Félig az ágyon, félig a földön. És nem fáj semmim. - Ellenkeztem.

-Olya makacs vagy. - Rázta meg a fejét.

-Nem akarom, hogy megint elszaladj. - Hajtottam le a fejem.

-Megígértem, hogy nem szaladok el, ha valami problémám van. - Suttogta.

Éppen válaszoltam volna, amikor csörögni kezdett a telefonom.

-Heló Hyung! - Vettem fel.

-JB most beszél a manegerrel, és koleszba kellene költöznünk, amíg nem lesz lakás. Tudod, a JYP melletti hatalmas épületbe. De van azzal is egy kis gond.

-Igen? - Kérdeztem vissza.

-Ötszemélyes helyet tudnak nekünk adni, és teljesen tele van az épület... Szóval arra gondoltunk, hogy te maradhatnál Yunnál. Persze ha ő is beleegyezik. - Hadarta Mark.

A mellettem álló Yunra néztem, aki minden bizonnyal hallotta mi van.

-Felőlem maradhatsz. - Vont vállat.

-Egy-két napról lenne szó, amíg nem sikerül a maneggernek keríteni egy lakást nekünk. Most nem lesz sem koncert, sem interjú addig úgyhogy nem lesz baj, ha szét lesz szabdalva a csapat egy kicsit.

-De akár YuGyeom is maradhat, mert innen a suli is közelebb van. - Szólt közbe Yun.

-Biztos? - Néztem a lányra, mire bólintott.

-Akkor mehet YuGyeom is? Bár YoungJae úgy is el akar menni Angelinához, de akkor rendben. Beszélünk a maneggerrel, aztán majd üzenünk. Sziasztok tubicáink! - Azzal letette.

A lányra néztem, aki szintén engem fürkészett. Tartottuk egy darabig a szemkontaktust, és elmélyedtem gyönyörű fekete szemeiben.

-Yuuun! Yun, Yun, Yun, Yuuun! - Rontott be a terembe Bamy, mire elkaptuk egymásról a tekintetünket. Egy nagyot nyeltem, aztán néztem, ahogy a barátnője kirángatja a folyosóra.

Sóhajtva ültem le az egyik pad tetejére, és a telefonomat forgattam, hogy valamivel elfoglaljam magam.

-Hát te? - Hallottam, mire felkaptam a fejem. Az ajtóban ThreeS állt, és összehúzott szemekkel fürkészett.

-Itt maradtam. - Vontam vállat egyszerűen.

-Figyelj... - Sétált hozzám, és felült mellém a padra. - Nem tudom hogy vagytok azzal a csajjal, de...

-De? - Kérdeztem vissza.

-De Koda leszállt róla. Vagyis még nem vagyok benne biztos, de úgy gondolom. A jelek arra utalnak, hogy összejött valami alsóbb évessel. Szóval szabad a pálya, hozzáteszem: szerintem.

-Sinno! - Hallottuk a nyitott ablakon keresztül, mire ThreeS kihajolt az ablakon. De ahogy kint volt a feje egy hógolyó repült a nyakába.

-Hé! - Kiáltotta le, mire nevetés hangjai jutottak el hozzám.

-Asszem hócsatázunk. Lejössz? - Nézett rám, mire felkaptam a kabátomat, és követtem le az udvarra.

-És ti, hogy vagytok Bamyval? - Kérdeztem kissé lihegve lefelé menet a lépcsőn.

-Szerintem egész jól. Olyan, mintha megtaláltam volna a lelki társam. - Mentünk el néhány alsóbb éves mellett.

-És hogy-hogy nem jöttél rá négy év alatt, hogy ő az? - Nyitottam ki a bejárati ajtót.

-Eleinte nem ismertem, aztán meg mindig volt valakije. - Vont vállat, aztán körbenézett. - Szerintem hátramentek.

-Most meg kell kerülnünk a sulit? - Nyöszörögtem, miközben felhúztam a kabátomat.

-Nem vészes. - Legyintett, és futni kezdett a suli fala mellett.

Tényleg nem kellett sokat menni. Igazából... azt hittem nagyobb ez az iskola. Mármint az a szárnya, amit meg kellett kerülnünk. De kiderült, hogy nem.

Ahogy hátraértünk záporozni kezdtek ránk a hógolyók.

A legtöbben csak pulcsiban voltak. Köztük Yun is.

Sorban gyúrták a friss havat, és dobálták nevetve felénk. ThreeSsel ugyan mi sem tétlenkedtünk, és csak akkor állt le a hócsata, amikor Yun nyakába ment a hógolyó.

-Te jó ég! Sajnálom! - Siettem oda hozzá, és lesöpörtem a pulcsija hátáról a havat. A haja csurom víz volt már, az arcát pedig kicsípte a hideg... És még így is eszméletlenül jól nézett ki.

-Te megdobtál!? - Háborodott fel, aztán hátralökött. Most meg mi van? Már vagy ezerszer eltaláltuk egymást... Nem voltam erre felkészülve, így a hóba estem, ő pedig szó szerint belenyomott a földbe. - Hogy képzeled?! Megdobni egy lányt! - Rángatta a kabátomat, aztán egy marék havat nyomott a fejemre, és jól kinevetett. Akkor jöttem rá, hogy egyeltalán nem haragszik, és hogy csak viccelt. Feltérdeltem, és leráztam a fejemről a havat.

-Jól szórakozol? - Kérdeztem, mire még jobban nevetett. Összegyűjtöttem egy kis havat, aztán megdobtam vele.

-HÓCSATA! - Üvöltötte el magát Koda, és újra szórni kezdtük egymásra a havat.

~Pár órával később~

A manegger felhívott, hogy valamelyikünk menjen el a cuccainkért a kiadóhoz. Kő-papír-ollóval eldöntöttük hogy ki autókázzon csurom vizesen át a fél városon. Mivel a maknae veszett, ezért könnyes búcsút vettünk egymástól, és YuGyeom elvitte a kocsit. Így Yunnal indultam haza. Vagyis hozzá.

Még mindig csurom vizesek voltunk a hó miatt. Igaz, hogy az összes ruhánk egész délután (az órák alatt is egy szál pólóban ültünk) a suli radiátorain száradt, de még így is nedvesek voltak. Így azért mégsem mehettünk egy felkapott étterembe... Csurom vizesen... Ki is dobtak volna, szerintem.

A nedves cuccainktól függetlenül boldogan, a mai napon nevetve, autókáztunk haza. Beugrottunk egy gyors kajáldába, mivel JB szólt, hogy egy morzsát sem hagytak a kutyakaján kívül. Bár állítólag Jackson azt is megkóstolta... Na mindegy. Fene a gusztusát!

Fellifteztünk a harmincadikra, aztán bementünk a lakásba. Yun előszedte a hajszárítót, meg törölközőket, és amíg én a fürdőben szárogattam magam, addig ő átöltözött. Bár szívesen leselkedtem volna, de nem akartam elrontani az esélyeimet, így inkább csak a fürdőben ácsorogtam, és vártam YuGyeomot, és reméltem, hogy siet, mivel az összes ruhám nála volt. Levettem a pólómat is, és próbáltam hajszárítóval megszárítani, de nem nagyon jött össze, így inkább visszavettem.

Miután Yun visszajött egy nadrágot nyomott a kezembe.

-Nem tudom melyikőtöké, de száraz, és talán jó lesz.

-Köszönöm. - Mértem magamhoz. - A hosszából ítélve Junioré lehet. Bár nem tudom.

-Próbáld fel. - Vont vállat, és a kontyát kezdte kibontani. A szájába vette a hajtűket, amiket kiszedett belőle, aztán kibontotta a vizes haját. A háta közepéig hulltak le a tincsei. Kivette a szekrényből a fésűjét, és elkezdte kifésülni. Újra és újra végighúzta a haján a fésűt amíg az összes gubanc kisimult.

-Bam? - Nézett a tükörben rám, mire zavarodottan bámultam vissza rá.

-Igen? - Kérdeztem kis fáziskéséssel egy kis fejrázás, és pislogás után, mire elmosolyodott.

-Nem öltözöl át? Ha kész vagyok ehetünk. - Tette hozzá.

-De, persze. - Bólogattam, és a tarkómhoz nyúltam, aztán kiszaladtam a fürdőből.

A nappaliban felrángattam magamra a gatyát, ami csak kicsit volt nagy, úgyhogy csak fel kellett tűrnöm a szárát.

Leültem a kanapéra, és a hajamat piszkáltam, miközben hallgattam a hajszárító monoton zúgását.

Fogalmam sincs mi fogott meg ebben a lányban... A kedvessége, a szemei, a stílusa, a nevetése, a mosolya... Hogy mennyire tud szeretni valakit, és hogy mennyire ragaszkodik emberekhez vagy a kutyájához... Már az első találkozásunkkor is olyan aranyos volt, ahogy össze volt zavarodva. Aztán ahogy visszavágott a bátyjának, amikor kritizálta a mai zenei ismeretit... Fülig bele vagyok esve, pedig nem is ismerem rendesen...

-Hahó! - Integetett az arcom előtt, mire feleszméltem a bambulásból. - Állj fel, had nézzelek! - Húzott fel a kanapéról, mire kábultan, de követtem az utasításait.

-Szerintem egész jó. - Motyogtam.

-Igen, kibírható. Erre a pár órára megfelel. - Mondta, aztán a konyha felé indult, én pedig követtem. - Ha tényleg megettek mindent, akkor vásárolni is el kellene menni. - Nyitotta ki a hűtőt, aztán nevetve becsukta.

-Üres? - Tippeltem, mire újra kinyitotta, hogy én is megszemléljem a... a semmit. Hei konzervein kívül teljesen üres volt.

-Jó, hogy vettünk kaját. - Vett elő két pár pálcikát az egyik fiókból, és leültünk az asztalhoz. Magunk elé húztuk a tálkákat, és enni kezdtünk.

-És hová szeretnél vinni engem? - Kérdezte Yun miután megkóstolta salátáját. Valamiért ő salátát rendelt... Tudom, hogy van egy betegsége, ami miatt nem ehet bizonyos dolgokat, de hogy emiatt vegán kell élnie... Én biztos nem bírnám ki.

-Meglepetés lenne... - Csíptem fel a pálcikákkal egy szelet húst.

-Oké, akkor megvárjuk, amíg YuGyeom ideér, közben elmosogatunk, rendet rakunk, és mehetünk is. - Sorolta fel.

-Hyungok összepakoltak a maguk módján.

-Igen, csakhogy a "maguk módján" dolog nem nevezhető rendnek. - Forgatta a szemeit és ivott egy kortyot. - Úgyhogy mielőtt elmennénk az... akárhová, össze kell pakolnunk.

A telefonom csörögni kezdett, így a fülemhez emeltem.

-Haló? - Szóltam bele.

-Szia Hyung! - Hallottam YuGyeom hangját. - Van egy kis probléma, Yun ott van veled?

-Igen, itt van. - Néztem a lányra, aki kíváncsian figyelt.

-Kihangosítod? JB dögjéről lenne szó.

-Egy pillanat. - Kihangosítottam, és letettem az asztalra a mobilt. - Mondhatod.

-Szóval JB macskája nem mehet velük a koleszba, mert nem vihetnek be állatokat. A magegger kutyája meg eléggé ellenségesen amikor hazavitte, szóval JB azt kérte, hogy vigyem el hozzátok.

-Az a cuki nagy cica? - Kérdezte Yun a tenyerére támasztott állal.

-Igen, az a nagy büdös dög. - Bólintottam, mire vágott egy fintort.

-És itt kellene laknia... - Gondolkodott el a lány.

-Csak addig, ameddig nem találunk egy megfelelő méretű lakást. A manegger azt mondta, hogy már van pár lehetőség valahol a belvárosban, és most fog majd elmenni megnézni. - Magyarázta YuGyeom.

-Felőlem jöhet, bár azon gondolkodtam, hogy Heit is visszahozom. Szegény nem tudom hogy bírja ki anyáékat. - Nézett az órára Yun.

-Rendben. Itt van Junior Hyung, és beszélni szeretne veletek. - Hallottuk, ahogy átadja a telefont.

-Haló? - Szólt bele Jr. - nem tudom megkaptátok-e JB üzenetét, hogy nem maradt kaja a lakásban.

-Igen, megkaptuk. - Forgattam a szemem.

-Az jó, mert ugyan van egy kisbolt a közelben, de ahogy kiléptünk a liftből felismertek, így inkább nem mentünk sehová. Yun, nem tudom hallasz-e, de sajnáljuk a kellemetlenséget.

-Semmi baj. - Mosolygott a lány. - Jól aludtatok?

-Én nagyon kényelmesen, bár YoungJae fájlalta a vállát, de ő volt a hülye, hogy a földön aludt. Köszönjük a szállást.

-Semmiség. - Legyintett a lány.

-BamBam, öcsém, jó csajt fogtál ki, remélem nem szerencsétlenkedsz vele sokat, és ma elviszed randira. - Nevetett fel a telefonban Jr, mire gyorsan kinyomtam a hívást.

-Az utolsó mondatot kérlek felejtsd el! - Kértem a lányt zavartan, mire felnevetett, de bólintott.

-Szóval ezek szerint YuGyeom még a kiadónál van. - Szögezte le egy kis csend után.

-Még van pár óránk. - Számolgattam.

-Mit szeretnél, pakolni, vagy mosogatni? - Állt fel Yun, miután megette az ebédjét.

-Mosogatni még tudok is. - tettem le a pálcikákat.

-Akkor elmosogathatsz, én pedig elmegyek boltba. - Vette elő az egyik alsó szekrényből a mosogatószert. - Ha lepakolod a tiszta edényeket az asztalra az úgy tökéletes lesz.

-Oké. - Álltam fel én is. Yun már kiment a konyhából, mikor elkezdtem engedni a mosogatóba a vizet. Közben bekapcsoltam a telefonom a rádiót, és zenét hallgatva, dudorászva mosogattam. Eltörölgettem az edényeket, és szépen kupacba raktam az étkező asztalra. A tányérokból elég sok volt, amit nem értettem. Az még oké, hogy Hyungok éhesek voltak, de harminc akárhány edényt összekoszolni ezalatt a nagyjából egy nap alatt, amit összesen itt töltöttünk... Még nekünk is művészet, fogalmam sincs mit csináltak ezek...

Még be sem fejeztem a törölgetést, mikor Yun megérkezett.

Szépen telepakolta a hűtőt, aztán a szekrényekbe kezdte bepakolni az edényeket. A magasabban lévőket beraktam én, meg a tányérokat is segítettem neki eltenni.

Mikor végeztünk a kezembe nyomott egy csokit.

-Ezt miért kapom? - Kérdeztem, miközben kibontottam.

-Mert csak. - Harapott bele a sajátjába. - Gőzöm sincs. Megláttam és megvettem. - Vont vállat, majd letett még egyet az asztalra. - YuGyeomnak is jut egy.

Kikapcsoltam a zenét, és kimentünk a nappaliba, ahol a kanapén ülve ettük meg a csokinkat.

Yun alaposan végigszemlélte a rendetlenséget, amit a Hyungok hagytak maguk után.

-Azt hiszem lesz mit pakolni. - Sóhajtott, és összegyűrte a csoki papírt.

-Add csak, kidobom. - Tartottam a tenyerem felé. mire beledobta egy mosoly kíséretében a kis galacsint.

Kimentem a konyhába, ahol kis keresgélés után megtaláltam a szemetest, aztán visszamentem a nappaliba, ahol Yu már nekiállt a rakodásnak.

Segítettem neki felszedni a földről a takarókat, a szétdobált papírokat, a párnákat, újságokat....

Mire YuGyeom megérkezett a cuccainkkal már majdnem rend volt.

Lementem segíteni neki felhozni a dobozokat.

Mire felértünk Yun már teljesen összepakolt.

A dobozok tetejéről, amiket cipeltem, leemelte Nora ketrecét, aztán becsukta utánunk az ajtót, és kiengedte a cicát a ketrecéből.

Fintorogva néztük YuGyeommal, ahogy az az álnok dög hozzádörgölőzött a lány lábához, majd ahogy dorombolni kezdett. Yun felvette az aölébe, és simogatni kezdte a hátát, meg a hasát. Nora ránk nézett, és fogadni mernék, hogy kárörömöt láttam a szemében.

-Szívesen lennél a helyében, mi? - Bökte meg suttogva YuGyeom, mikor elkezdtük kibontani a dobozokat.

-Rohadt dög. - Morogtam, majd kikerestem a szépen összehajtogatott ruhák közt azt, amit estére terveztem felvenni. - De úgy is te maradsz vele itthon. - Suttogtam YuGYeomnak, mire lefagyott az a mosoly az arcáról.

-Ja, aki megteheti, hogy randizgat. - Morogta, majd meglökte a vállam. - Sok sikert! Hozzád való csaj, szóval ne szúrd el!

-Nem szoktam. - Fintorogtam, majd kiemeltem a ruháimat a dobozból.

-Yun, ha elkészülsz, indulhatunk is. - Mentem oda a lányhoz, aki azt a dögöt dédelgette. Tényleg szívesen lettem volna a helyében, hogy pusztulna meg. Soha nem voltam még féltékeny egy állatra, de akkor úgy éreztem, hogy megtapasztaltam ezt az új érzést is.

-Ha nem árulod el, hogy hová megyünk legalább azt mondd meg, hogy hogyan öltözzek. - Tette le Yun Norat, aki azonnal vissza akart menni az ölébe.

-Legyél csinos, és engedd ki a hajad. - Néztem a lányra, aki elgondolkodva bólintott.

-Rendben. - Sóhajtott végül, majd bezárkózott a gardróbba.

Egészen hamar elkészültem, bár Yunt nem tudtam megelőzni.

Gyönyörű volt abban a szerelésben. Egy elegáns fekete póló, kis strasszokkal kirakva, és egy szintén fekete nadrág, meg egy gyönyörű kék nyaklánc a nyakában. A haját kiengedte, és egy kis sminket is feltett.

-Na, kész van a Rómeód. - Vigyorgott YuGyeom a lányra, majd rám. - Legyetek jók! - intett, majd nem túl feltűnően arrébb rúgta a macskát, mert az a dög túlságosan közel ment a lábához.

Yun kiment az előszobába.

-YuGyeom, te a macskával fogsz meghalni. - Mutattam Norara.

-Te, Hyug, te meg vigyázz arra a csajra, mert olyan szép, a végén még valaki lenyúlja tőled. Fightling! Szurkolok nektek!

-Te meg vigyázz a házra! - Mentem Yun után, aki már kabátban ácsorogva várt az ajtóban.

-Meddig tart neked elkészülni? - Érdeklődött egy sóhaj után.

-Csak jól akarok kinézni. - Húztam fel a cipőmet, és a kabátomat.

-Nyugodj meg, jól nézel ki. - Mért végig, aztán az ajtó felé indult. - És akkor még a lányokra mondják, hogy sokáig készülődnek. - Motyogta.

Összehúztam a kabátomat, majd utánaszaladtam.

~

Az asztalunkat már lefoglaltam az étteremben, így csak fel kellett mennünk az emeletre, az egyik eldugott sarokban lévő asztalkához.

Yunnak befogtam a szemét, majd miután megérkeztünk leengedtem a karjaimat.

-Ez... - Kezdett hebegni. - Ez gyönyörű. - Suttogta, mikor meglátta az asztalt.

-Foglalj helyet! - Húztam ki neki az egyik széket, majd leültem vele szemben. - Az ételt már előre megrendeltem, mert eredetileg nem főznek itt lisztmentesen... - Dobtam fel egy témát.

-Pedig reggel még azt fontolgattam, hogy nem megyek veled sehova. - Fintorgott. - De kár lett volna. Ezt kihagyni...

-Reméltem, hogy tetszeni fog. - Kezdtem el babrálni az asztalon lévő kis rózsacsokrot, amit szintén külön kérettem oda.

-Tudod... - Tette fel a karjait az asztalra, és közelebb hajolt. - Ha szépen néznek rám nem mindig tudok ellenállni. - Somolygott, majd felnevetett, és felemelte a mutatóujját. - Ma viszont nem aludhatsz a földön!

-Értettem. - Tisztelegtem.

Megjött a pincér, és rendeltünk italt, vagyis... Ugye én nem ihattam alkoholt, mivel vezetnem kellett még hazáig, Yun pedig alapból utálja, így... Mind a ketten szódáztunk. De nem volt rossz.

Amíg az ételt kihozták beszélgettünk. Attól féltem, hogy kínosan fogjuk érezni magunkat, de annyira feloldódtunk abban a meghitt légkörben, hogy képtelenség lett volna leállítani a hülyeségeinket.

Az étel nagyon finom volt, és én nem éreztem hogy másmilyen lett volna, mint amit mi szoktunk enni. A desszert mellett beszélgettünk nagyon sokat.

Már majdnem éjfél volt, amikor elindultunk haza.

-Köszönöm ezt az estét. - Dőlt a lift tükrös falának Yun. - Nagyon jól éreztem magam.

-Örülök neki. - Mosolyogtam rá, belül pedig őrjöngtem, hogy végre sikerült elvinnem egy randira.

Kinyílt a lift ajtaja, majd bementünk a lakásba.

YuGyeom a kanapén aludt, hasán meg Nora, aki azonnal felemelte a fejét, amikor meghallotta, hogy belépünk a nappaliba.

-Jó éjt! - Suttogtam a lánynak, és a szivacsok kupaca felé vettem az irányt, ami a nappali egyik sarkában foglalt helyet.

-Hé! - Suttogta felháborodva Yun, és utánam jött. - Megmondtam, hogy nem alszol a földön! - Fordított maga felé.

-De azok szivacsok. Nem a földön alszok, hanem szivacson. - Magyaráztam suttogva neki, mire csak fintorgott.

-Akkor sem! - Szólalt meg normális hangerőn, mire YuGyeom mocorogni kezdett. - Upsz, bocsánat. - Suttogta a lány az alvó felé fordulva, aztán a nyakkendőmnél fogva lehúzott magához. - Nem aludhatsz a földön, oké? Kétszemélyes az a hülye ágy, és nem akarom, hogy megint kényelmetlenül aludj.

-De... - Nyeltem egyet. Túl közel volt az arcunk egymáshoz, az orrunk is majdnem összeért.

-Nincs ellenkezés! - Suttogta, majd megfogta a karom, és húzni kezdett maga után. Lábujjhegyen mentünk el YuGyeom mellett, majd beosontunk a szobába, és becsuktam utánunk az ajtót.

-Yun! - Szóltam a magát az ágyra vető lányra.

-Igen? - Nézett a válla felett rám.

-Nem... akarok ott aludni. - Mutattam az ágyra. Nem akartam, hogy megint valami olyat csináljak álmomban, ami... tönkreteheti azt, amit eddig elértem a kapcsolatunkban.

-Jó. - Adta meg magát egy sóhaj kíséretében. - Legyen. Aludhatsz a nappaliban, de holnap ti ketten alszotok YuGyeommal itt. - Paskolta meg az ágyat. - Én meg a kanapén.

-De... - Ellenkeztem volna, mire felállt, és odajött hozzám.

-Legalább ezt hagyd. - Suttogta. - Egy ilyen nap után legalább ezt engedd meg.

-Legyen. - Adtam meg magam, mire megölelt.

-Aludj jól! - Suttogta a mellkasomba.

-Te is, kicsi Yun-ah! - Simítottam végig a haján, aztán kimentem a nappaliba, és ledőltem a szivacsokra.

Chapter 20.

GOT7 Fanfic

Chapter 20.

Yun

Megcsörgettem Bamyt, mikor már majdnem a házuk elé értem. Miután leparkoltam és kiszálltam nyílt a lift ajtata, és kijött rajta a barátnőm vigyorogva.

-Szép jó reggelt! - Villantott egy fogkrémreklámba illő vigyort, és megölelt. - Gyere, mindjárt kezdődik. - Kinyitottam a hátsó ajtót.

-Hei! - Szóltam a kutyának, aki a hátsó üléseken feküdt. A kutya kiugrott, és miután üdvözölte Bamyt beszálltunk mindannyian a liftbe.

-Heit minek hoztad magaddal? - Érdeklődött a szöszi barátnőm miközben a lift villogó gombjait nézte.

-Nem akartam otthon hagyni. Már voltunk sétálni egyet, de talán majd együtt is el kéne vinnünk.

-De én úgy értettem, hogy amikor elrohantál otthonról.

-Annyira megijedt apa hangjától... Az anyám meg majdnem belerúgott. Dehogy hagyom ott! - Ráztam a fejem.

-Ahhoz képest, hogy most éppen elszöktél otthonról egész jól nézel ki. - Mért végig vigyorogva.

-Ha valahová tudjuk tenni Heit akkor akár shoppingolni is elmehetünk. - Vontam vállat. - Nézne kénem pár pulcsit, mert elég sok ment tönkre a kutyuskám miatt.

-Szétrágta? - Nevetett fel Bamy hitetlenkedve.

-Dehogy! - Legyintettem. - Csak játszott velük, mert valahogy kinyitotta a szekrényem. Vagy az összes kutyaszőrös, vagy lyukak vannak benne. Valahogy a körmével szétszabdalta.

-Jó, miután megnéztük az interjút mehetünk. Addig a körmödet is megcsinálom.

-Ha szeretnéd! - Vontam vállat, miközben a plafonra néztem. - Nekem édes mindegy.

-És... komolyan együtt aludtatok BamBammel? - Lépett ki a liftből. Pár másodpercre megtorpantam, aztán rácsatoltam Heire a pórázt, és követtem a barátnőmet.

-Én csak elbóbiskoltam, nem nagyon tudtam aludni. Amúgy... azt hitte, hogy ki akarom nyírni magam.

-MI?! - Kapta hátra a fejét Bamy, miközben a kulcsaival matatott. - Te öngyilkos akartál lenni?! Normális vagy?!

-Dehogy! Nem, nem gondoltam semmi ilyenre. - Ráztam a fejem, és becsuktam magunk után az ajtót.

-Akkor meg miből gondolta?

-Megint babakaját ettem. - Mosolyodtam el.

-Komolyan, hogy az miért jó neked... - Ingatta a fejét, aztán leesett neki. - Babakaja, amit csak a bicskáddal tudsz kinyitni. És ő pont akkor lépett be... ugye?

-Aha. - Bólogattam.

-Jaj de cuki! - Aegyozott a barátnőm, aztán levetette magát a kanapéra, és bekapcsolta a TVt. - Két perc múlva kezdődik. Csináltam popkornt. - Pattant fel.

-Ja, érzem. - Szagoltam a levegőbe. - És úgy látom Hei is. - Pislogtam a kutyára, aki a konyha felé masírozott.

-Adhatok neki valamit? - Jött ki a konyhából Bamy a kezében egy tállal, amiből már egy marok kukoricát kivett.

-Már evett reggelit. Többet nem kaphat, mert elhízik. - Ráztam a fejem.

-Bocs kislány! A gazdit szidd! - Gügyögött a kutyámnak, aztán újra leült mellém. Ölembe rakta a popkornt, aztán megkereste azt a csatornát, amin lesz.

Egy perces reklám után meg is láttuk a GOT7nt.

-Itt sokkal jobban néznek ki, mint otthon. - Motyogtam, miközben a számba tömtem a kukoricából.

-Smink. - Vont vállat Bamy, aztán előpakolta a körömlakkjait. Mind a hatszázat. - Milyen színűt szeretnél? - Nézett végig a készletén.

-Tök mindegy. Neked tetsszen. - Néztem a képernyőre, ahol éppen bemutatkoztak. - De előtte nem esszük meg a popkornt?

Barátnőm felugrott mellém a kanapéra, aztán a vállamra döntve a fejét rágta a kukoricát. Így nagyjából a műsor felét nem hallottam.

-BamBam hogy kicsípte magát! - Kuncogott fel Bamy. Aztán megbökte az oldalam. - Komolyan, miért nem jársz vele? Ő is akarja.

-Hagyj békén ezzel a témával, kérlek! - Morogtam, és kivettem az utolsó szemet a tálból. Kivittem a konyhába a magokkal teli tálkát, és kezet mostam.

Mire visszaértem a szobába Bamy már nagyban válogatta a körömlakkokat.

-Jó lesz, ha mindegyik más színű? - Kérdezte, de úgy is tudta a válaszomat, így inkább csak leültem a kanapéra mellé.

Amíg Bamy a körmömet pingálta a GOT7 a képernyőn a legújabb albumáról mesélt, a szöveget elemezték, meg egyebek, Hei pedig elaludt a TV előtti szőnyegen.

-És kész is van! - Jelentette be a barátnőm. - Tíz perc és megszárad. - Csavarta vissza a kupakot az üvegcsére.

-Köszönöm, jól néz ki. És bármit felvehetek, mert mindenhez illik. - Erre felnevetett, és kinyújtózkodott.

-Nemsokára vége. - Nézett a képernyőre, ahol Jackson mesélt éppen. - Utána elmehetünk vásárolni. - Nézegette a saját körmeit, aztán megnézte az időt, végül az alvó kutyámra nézett. - Bár... Heivel mi lesz? Hol hagyhatjuk, ahol nem csinál bajt?

Csendben agyaltunk. A GOT7 éppen elbúcsúzott a nézőktől, amikor beugrott...

-Ó, tudom már! - Kaptam elő a telefonom. Kikerestem a számok közül Yongiét, és megcsörgettem. - Szia!

-Szia, mizu? Élsz még? - Érdeklődött viccesen a bátyám.

-Igen élek. Tennél nekem egy óriási szívességet? - Kérdeztem.

-Kit kell megverni? - Váltott azonnal komolyra. - Vagy... BamBam...? Ugye nem csinált veled dongsaeng semmi olyat, amit nem akartál? - A háttérből hallottam egy női hangot, mire Yongi mondott neki valamit.

-Nem, nyugi. Heiről lenne szó. Danbival vagy?

-Aha, itt vagyok nála, a belvárosban. Mi van a kutyáddal?

-Egy kicsit kellene rá vigyáznotok. Romantikus kutyasétáltatás, meg egyebek... - Fűztem hozzá.

-Ez az óriási szívesség? Senkit nem kell megverni?

-Igen, ez lenne. És nem kell verekedned.

-Kár. - Hallottam lehangolt hangját.

-Szóval akkor ha elmondod hogy hol vagytok odaviszem.

-Egy pillanat. - Tompábban hallottam a hangját, ahogy megkérdezi Danbit, hogy jöhet-e egy cuki kutya. - Azt mondja oké. Hozzad csak! Amúgy hová készülsz?

-Bamyval shoppingolni. - Válaszoltam plázacicásan.

-Mentsd ki onnan azt a kutyát, küldöm SMSben a címet. - Azzal letette.

-Ez meg mi volt? - Kérdezte a barátnőm, miközben visszapakolta a készletét a szekrényébe.

-Yongi meg akar verni valakit. De vihetjük hozzájuk a kutyát.

-Ki az a Danbi?

-A barátnője. - Nyomkodtam a telefonom. Nem is volt olyan messze a lakása. - Karácsonykor nálunk volt, és amúgy nem ribanc. Szerintem rendes csaj.

-Szóval szerinted is szálljak le a bátyádról? - Kérdezte tettetett felháborodással.

-Nem mondtam ilyet, meg amúgy is ott van neked Sinno.

-Szerinted lenne kedve shoppingolni két csajszival? - Kérdezte Bamy tűnődve.

-Szerintem kíméld meg. És amúgy is régen voltunk már igazi csajos programon.

-Oké, igazad van. Indulhatunk? - Masírozott ki az előszobába. Szóltam Heinek, aztán felöltöztünk, és lelifteztünk a kocsimhoz.

A GPS segítségével eljutottunk Danbi lakásáig, ahol átadtam egy ölelés után Yonginak a kutyát.

-Úgy két perce várok rátok. - Fogta meg Hei pórázát. - Nem jöttök fel?

-Sietünk, nehogy valami bezárjon. - Ráztam meg a fejem a szemem forgatva.

-Akkor jó shoppingolást pláza-hugi. Legyél jó! - Nyitotta ki a lépcsőház ajtaját.

-Neked meg jó... Danbizást. Vigyázz Heire, szia!

-Romantikus kutyasétáltatás következik, szóval... - Visszanéztem rá, ahogy kereste a szavakat. Valahogy éreztem, hogy oltári nagy hülyeséget fog benyögni. - Ugye a kutyád körmét nem lakkoztátok ki? A pink jelenleg nem illik a szerelésemhez, és semmi kedvem átöltözni. - Nyávogta.

-Ez gyenge volt. - Fintorogtam, mire vállat vont.

-Bírd ki. Legyél jó! - Intettem, aztán beszálltam a kocsiba Bamy mellé.

A plázában már rengetegen voltak. Még az üzletek nevét sem tudtam elolvasni a magasságom és a sok ember miatt.

-Ingyen cukrot osztanak? - Kérdezte Bamy, miközben mentünk fel a mozgólépcsőn.

-Hát nem tudjátok? - Fordult meg az előttünk álló csajszi. - Most nyílt egy új divatüzlet, és hatalmas akciók vannak. Ingyen körömlakk minden ezer von felett.

-Tudod... Enélkül az információ nélkül azt hiszem meghaltam volna. - Bunkózott Bamy, mire az oldalába böktem.

-Drága barátnőm azt akarta mondani, hogy nagyon köszönjük az értékes információt. - Mosolyogtam a csajszira, aki bólintott, majd megigazította a haját.

-Ha van kedvetek és időtök szívesen megmutatom.

-Na ne! Még csak az kéne! - Kerekedett ki Bamy szeme, de gyorsan lehajtotta a fejét, hogy a lány ne lássa (ne tűnjön még bunkóbbnak), és meglökött, hogy koptassam le a csajt.

-Tudod csak beugrottunk egy táskáért, és már megyünk is. A vonatom fél óra múlva indul, és addigra végeznünk kell. - Hazudtam. - Az apám kinyír, ha nem érek haza időben. - Tettem hozzá, a nyomatékosság kedvéért.

-Oké, rendben. Jó volt veletek! - Lépett el előlünk, amikor felértünk a következő emeletre.

Bamy puffogva ment mellettem, és azon szitkozódott hogy hogyan lehet valaki ilyen.

-Szerintem aranyos volt. - Vontam vállat. - Legalább megtudtuk, hogy ne menjünk arra, mert sokan vannak. - Még pár percig duzzogott, aztán bementünk egy kimondhatatlan nevű francia üzletbe, és ott kezdtünk el válogatni a ruhák között.

-Ez tök jól néz ki. - Mutatott Bamy egy fekete, strasszokkal kirakott pulcsit.

-Nem is tudom... - Kezdtem, aztán elkezdtem egy színjátékot, mint mindig amikor kettesben vásárolunk. - Szerintem nem megy a körmömhöz. - Mutattam meg neki a körmeimet nyávogva.

-Oké, igazad van. - Váltott magas hangra ő is. - De attól még megpróbálhatod. Szerintem nagyon csini!

-Ja, mondjuk. - Vettem a karomba a ruhát.

Kicsit kutakodtunk még, aztán hat felsővel bementem a próbafülkébe. Mikor kijöttem, hogy megmutassam magam a barátnőmnek, és elnyávogja a véleményét az eladók elég furán néztek ránk. Végül megvettem a fekete pulcsit, meg még párat, és elindultunk egy másik üzletbe.

-Láttad a pénztáros arcát? - Nevetett Bamy. - Ez kész!

-A következő mi lesz? - Kérdeztem, mivel vészesen közeledtünk a következő üzlethez, amit kinéztem, hogy oda bemegyünk.

-Legyünk külföldiek! - Tapsikolt a barátnőm, és thaiul kezdett beszélni. Neki az apja, nekem az anyám thai származású, szóval elég jól beszéljük.

Láttuk az eladókon, hogy nem értenek a szövegünkből semmit, így még jobban szórakoztunk, mint szoktunk. Ott is vettünk pár ruhát, és miután fizettünk és mosolyogva elköszöntünk, kiérve az üzletből szana-szét röhögtük magunkat.

A vásárolgatásunk eredménye az új ruhatáram, és a fájó oldalunk lett. Ezt a "legyünk ilyenek-vagy olyanok" játékot még akkor találtuk ki, amikor a suliban a postás hülyeséget. Valamivel fel kell készülni arra, ha színész akarsz lenni. Nekem a kedvencem az volt, amikor Bamy beszámolt a "szemét" barátjáról az összes eladónak az egyik cipőboltban (ahová fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtünk be), és még kedvezményt is kaptunk, csak hogy minél előbb eltűnjünk onnan.

Éppen thaiul beszélgettünk egy-egy bubiteával a kezünkben, amikor szembe jött egy ismerős.

Először Bamynak tűnt fel.

-Te, ez nem a Park YooCheol? - Bökte meg a vállam. - Tudod, aki meg akart menteni.

-Basszus, ez tényleg ő... Szerinted felismer? - Kérdeztem thaiul, mire Bamy vállat vont.

-Játsszuk el, hogy egy mukkot nem értünk abból, amit mond. - Vont vállat a barátnőm, amikor a pénztáros felénk integetett. - Vagy bunkózzunk. Tudod mit? Majd én elintézem.

-Sziasztok lányok! - Integetett, mikor közelebb ért. Bamy körbenézett, mintha nem értené kinek szól, végül YooCheolra nézett.

-Akarsz valamit?

-Bocs, azt hittem felismerek. Park YooCheol vagyok, a Bai park melletti...

-Kit érdekel? - Vágott közbe flegmán a barátnőm. - Sietünk, nem mész arrébb? - Intett a velünk szemben állónak, mire a fiú kissé értetlen fejjel, de odébbállt. Szépen elsétáltunk mellette, aztán a következő üzletbe röhögtük ki magunkat.

-Oké, ez egy kicsit erős volt. - Fogtam az oldalam, és próbáltam úgy intézni hogy ne csússzon le a karomról a sok táska.

-Így kell lekoptatni egy nyomulós srácot. - Vont vállat Bamy. - Nem olyan cukin, és kedvesen, mint te. Bár ő lány volt, de a nemkívánatosság a lényeg.

-Mi van? - Néztem rá értetlenül, mire beleivott a bubiteájába, aztán tettetett idegességgel rám nézett.

-Hogy figyelsz te rám? Tudod mit? Inkább menjünk haza. - Kapta fel a két papírtáskát, amit letett a földre.

-Ja, még Heit is el kell hoznom. - Néztem az órára. - Jól elszórakoztuk az időt.

Miután hazavittem Bamyt, elmentem Heiért, elfurikáztam a lakásig.

Belöktem az ajtót, majd a sarkammal becsuktam. Bevittem a félkész nappaliba a csomagokat, és letettem őket a földre. Adtam Heinek kaját, aztán bedőltem az ágyba.

Másnap reggel korán felkeltem, és körbenéztem a lakásban.

Kiterítettem, és magam elé raktam a földre papa terveit.

A parkettákat és az összecsavart szőnyegeket a csillárral, és függönykarnisokkal egyetemben megtaláltam a raktárnak használt konyhában.

Felhívtam azt a két embert, akik megcsinálták nekem a filmlakást is, és pont ráértek. Úgyhogy amíg ők parkettáztak és feltették a karnisokat addig én elmentem megvenni a többi dolgot, ami még kellett. Szerencsémre az ablakcseréket (hogy földtől plafonig legyenek az ablakok), a festést és a villanyszerelős és vízvezetékes dolgokat papa már megcsinálta, így azzal már nem kellett foglalkoznom. Sőt, még gardróbot is tervezett nekem, ami készen is volt... El sem bírtam képzelni mennyit dolgozhatott vele.

Nagyon sokat fizettem a bútoráruházakban, de kiderült, hogy ennyi pénzért ingyen házhoz szállítják, így másnap meg is érkeztek a bútoraim, és a függönyök. Négy emberke cipelte fel nekem, és tette a helyére ahová kértem. Mázlistának éreztem magam, amiért így kiszolgáltak. Főleg úgy, hogy harmincadik emeletre felcipelni mindezt...

Már csak a konyhát és a fürdőt kellett befejezni, de a két szakember azt mondta, hogy következő nap szabadok, úgyhogy tudnak jönni.

Így majdnem öt nap alatt készen lett az, amit a papa tervezett. És még húsz éves sem voltam, pedig papa addigra akarta megcsinálni.

A puha takarón ültem, és bámultam ki a falon, elnézést, a falméretű ablakokon és bámultam Szöul fényeit. Hei odadugta a fejét az ölembe, én pedig szórakozottan vakargattam a fülét. Már nagyon késő volt, de nem tudtam aludni.

-Jaj Hei! Ha papa ezt láthatná... - Suttogtam. - Holnap már suli lesz. Hazaviszlek a mamához, jó? - Simogattam meg a fejét.

Bár Yongi nem mondta, hogy elmentek volna a nemkívánatos vendégeink, de csak nem hagyhatom egész napra a kutyát bezárva itt...

A telefonom mellettem rezegni kezdett. Kissé meglepődtem, amikor láttam, hogy ki hív.

-Szia! - Emeltem a fülemhez.

-Szia, a... belvárosi lakásodban vagy? - Hallottam BamBam lihegő hangját.

-Igen, itt vagyok. - Simítottam végig Hei hátán.

-Nagy gond lenne, ha ma éjjel nálad aludnánk? Majd mindent elmagyarázok, csak... most éppen nem tökéletes minden.

-Szerintem elég nagy ez a hely. Gyertek nyugodtan!

-Köszi, nemsokára ott leszünk. - Tette le.

Felálltam, és felkutattam az összes takarót, amit találtam. Bár a legvastagabb és legpuhább szőnyeget vette nekem a papa mégsem akartam, hogy bárki is a földön aludjon.

Összeszámoltam a fekhelyeket is... Kettő a kanapén, a franciaágyon szintén kettő, és van három szivacs. Remélem elég lesz.

Hei nagy fekete szemeivel figyelte, ahogy számolgatok és szedem elő a takarókat és párnákat.

Aztán elszaladt mellettem amikor csengettek.

Az ajtóhoz mentem, és elparancsoltam onnan a kutyát, aztán kinyitottam.

Egy kissé csapzott GOT7-el találtam magam szemben.

-Sziasztok, gyertek be. - Tártam ki az ajtót, mire besorakoztak mellettem. Mindannyian köszöntek, és csak bámultak.

-Nagyon király kecó lett belőle. Azok alapján, amit BamBam mesélt róla... - Jegyezte meg Jackson. Beözönlöttek a nappaliba, csak ketten maradtunk ott BamBammel.

-Yun... Beszélhetnénk? - Kérdezte a fiú.

-Persze, mondd csak. - Néztem fel rá.

-Van kedved mondjuk holnap... eljönni velem valahová? - Vakarta meg a tarkóját zavarában. Éppen válaszolni akartam, amikor JB jelent meg.

-Yun, ha bejössz elmondjuk, hogy mi ez az egész... Ó, bocs. Nem akartam megzavarni semmit. Bocsi. - Hátrált ki.

-Szóval... - Fordultam vissza BamBamhez. - Még nincs programom. - Mosolyogtam fel rá.

-Akkor most már van. - Mosolyodott el ő is. - De tényleg szeretnénk elmagyarázni, hogy miért is vagyunk itt, szóval szerintem menjünk be. - Intett a nappali felé.

Mikor mindannyian ledőltek (ki-ki a szőnyegre) JB belefogott.

-Tudod kik... vagyis inkább mik, a sasaengek, ugye?

-Az őrült rajongók? - Kérdeztem vissza, mire bólintott.

-Tegnap követték a kocsinkat. - Folytatta Mark. - Így megtudták, hogy hol lakunk.

-Ma pedig amikor hazaértünk minden tele volt rajongókkal. Pedig késő este van, és... Aish! Utálom az ilyeneket! - Túrt a hajába BamBam.

-Sikerült elérnünk a maneggerünket, de ő nem talált nekünk szállást, mert ilyen későn már sehol sincs hely, vagy recepció. És még a sofőr sem tudott visszajönni értünk időben, így futnunk kellett egy darabot. - Fejezte be Junior.

-Ekkor jött BamBamtól az ötlet, hogy mi lenne, ha idejönnénk. - Tette hozzá YuGyeom.

-Bocs hogy ilyen későn zavartunk. - Sóhajtott JB. - De ez tűnt hirtelen a legjobb megoldásnak.

-Ma éjszakára biztosan maradhattok. - Bólintottam. - Bár egyel kevesebb fekvőhely van, de én szívesen alszok a földön, úgyis...

-Dehogy alszol a földön! - Rázta a fejét Jackson. - Mi pofátlankodtunk ide, szóval majd megoldjuk. Majd alszik BamBam a földön.

-Mi? - Kerekedett ki az említett szeme.

-YuGyeom túlságosan kilóg az út közepére, szóval te alszol a földön. Meg van oldva. - Vonogatta a vállát Jackson.

-Srácok, az a baj, hogy van a franciaágy, ami két személyes, aztán van a kihúzható kanapé, ami szintén kétszemélyes. És van három szivacs. - Soroltam.

-Ez pont hét. Tehát BamBam a földön alszik. - Bólogatott Jackson.

-Hogy figyelsz te? - Szólt rá Mark. - Az ágy kétszemélyes. És Yun márpedig ott fog aludni. Kettőnek kell a földön aludnia.

-Akkor YoungJae is ott alszik. - Néztek az említettre, aki már elaludt a szőnyegen.

-Oké, ez meg van oldva. - Vont vállat JB. Majd rám nézett. - Nyugodtan menj aludni csendben leszünk. A takarókat és a párnákat már megtaláltuk, ha van valami kikötésed, vagy szabály, esetleg...

-Heinek ne adjatok semmilyen kaját bármilyen cukin néz is. - Gondolkodtam el. - Szerintem ennyi.

-Remek. Jóéjszakát! - Intett JB.

-A szivacsok...

-Már megtaláltuk! - Vigyorgott Mark. - Majd kihozzuk ide, és el is fogunk férni.

-Akkor jóéjt! - Integettem nekik, és átmentem a szobába.

Becsuktam az ajtót, és bedőltem az ágyamba. Kisebb zajokat hallottam a szomszédból, de nem voltak zavaróak. Hei odabújt mellém, és már majdnem elaludtam, amikor halkan nyílt az ajtó.

-Mi történt? - Ültem fel.

-Semmi. Csak ott már nincs hely. - Hallottam BamBam hangját, miközben becsukta az ajtót. - Aludhatok itt?

-Persze, nyugodtan. Ezek szerint mindenki talált magának helyet.

-YoungJae Hyungot egy kicsit odébb kellett rakni, de igen, elférnek. - Ült le az ablak mellett a falnak dőlve.

Néztem, ahogy a térdére hajtja a fejét, végül nem bírtam tovább. Én is tudom, hogy mennyire kényelmetlen úgy aludni, hiszen párszor én is úgy aludtam.

-Bam... - Szólaltam meg halkan.

-Hm? - Mormogta miközben felnézett rám.

-Gyere ide. - Paskoltam meg az ágyat mellettem.

-Jó nekem itt. - Hajtotta vissza a fejét.

-Tudom, hogy mennyire kényelmetlen úgy.

-JB mérges lesz. - Emelete fel újra a fejét.

-De akkor sem aludhatsz ott. És rám nem lehet mérges. - Ellenkeztem.

-Akkor te leszel rám mérges. - Motyogta.

-Ha azt akarod, hogy holnap elmenjek veled valahová, akkor nem aludhatsz a földön. Ha fájni fog mindened hogyan fogsz mondjuk táncolni velem? - Próbáltam rá hatni. Ebben a szobában nem az a vastag szőnyeg volt, mint a nappaliban, és a parkettán mégsem alhat egy szál takaróval.

-És mi van ha olyat csinálok álmomban ami nem jó neked?

-Ne hisztizz, hanem gyere ide, különben nem megyek veled sehová! - Néztem rá mérgesen. Pár percig vártam, de meg sem mozdult, csak nézett a semmibe.

Egy nagy sóhajjal hátradőltem, és magamra húztam a takarót.

Hei lemászott a lábamhoz, és ott nyújtózkodott ki.

Durcásan néztem az árnyékokat, majd lehunytam a szemem.

Ha neki jó a földön aludni, ha annyira akarja, hát tessék! Aludjon csak.

Mielőtt befogadott volna a mélység hallottam, ahogy megmozdul, és a halk lépteit, aztán elaludtam.