Chapter 20.

GOT7 Fanfic

Chapter 20.

Yun

Megcsörgettem Bamyt, mikor már majdnem a házuk elé értem. Miután leparkoltam és kiszálltam nyílt a lift ajtata, és kijött rajta a barátnőm vigyorogva.

-Szép jó reggelt! - Villantott egy fogkrémreklámba illő vigyort, és megölelt. - Gyere, mindjárt kezdődik. - Kinyitottam a hátsó ajtót.

-Hei! - Szóltam a kutyának, aki a hátsó üléseken feküdt. A kutya kiugrott, és miután üdvözölte Bamyt beszálltunk mindannyian a liftbe.

-Heit minek hoztad magaddal? - Érdeklődött a szöszi barátnőm miközben a lift villogó gombjait nézte.

-Nem akartam otthon hagyni. Már voltunk sétálni egyet, de talán majd együtt is el kéne vinnünk.

-De én úgy értettem, hogy amikor elrohantál otthonról.

-Annyira megijedt apa hangjától... Az anyám meg majdnem belerúgott. Dehogy hagyom ott! - Ráztam a fejem.

-Ahhoz képest, hogy most éppen elszöktél otthonról egész jól nézel ki. - Mért végig vigyorogva.

-Ha valahová tudjuk tenni Heit akkor akár shoppingolni is elmehetünk. - Vontam vállat. - Nézne kénem pár pulcsit, mert elég sok ment tönkre a kutyuskám miatt.

-Szétrágta? - Nevetett fel Bamy hitetlenkedve.

-Dehogy! - Legyintettem. - Csak játszott velük, mert valahogy kinyitotta a szekrényem. Vagy az összes kutyaszőrös, vagy lyukak vannak benne. Valahogy a körmével szétszabdalta.

-Jó, miután megnéztük az interjút mehetünk. Addig a körmödet is megcsinálom.

-Ha szeretnéd! - Vontam vállat, miközben a plafonra néztem. - Nekem édes mindegy.

-És... komolyan együtt aludtatok BamBammel? - Lépett ki a liftből. Pár másodpercre megtorpantam, aztán rácsatoltam Heire a pórázt, és követtem a barátnőmet.

-Én csak elbóbiskoltam, nem nagyon tudtam aludni. Amúgy... azt hitte, hogy ki akarom nyírni magam.

-MI?! - Kapta hátra a fejét Bamy, miközben a kulcsaival matatott. - Te öngyilkos akartál lenni?! Normális vagy?!

-Dehogy! Nem, nem gondoltam semmi ilyenre. - Ráztam a fejem, és becsuktam magunk után az ajtót.

-Akkor meg miből gondolta?

-Megint babakaját ettem. - Mosolyodtam el.

-Komolyan, hogy az miért jó neked... - Ingatta a fejét, aztán leesett neki. - Babakaja, amit csak a bicskáddal tudsz kinyitni. És ő pont akkor lépett be... ugye?

-Aha. - Bólogattam.

-Jaj de cuki! - Aegyozott a barátnőm, aztán levetette magát a kanapéra, és bekapcsolta a TVt. - Két perc múlva kezdődik. Csináltam popkornt. - Pattant fel.

-Ja, érzem. - Szagoltam a levegőbe. - És úgy látom Hei is. - Pislogtam a kutyára, aki a konyha felé masírozott.

-Adhatok neki valamit? - Jött ki a konyhából Bamy a kezében egy tállal, amiből már egy marok kukoricát kivett.

-Már evett reggelit. Többet nem kaphat, mert elhízik. - Ráztam a fejem.

-Bocs kislány! A gazdit szidd! - Gügyögött a kutyámnak, aztán újra leült mellém. Ölembe rakta a popkornt, aztán megkereste azt a csatornát, amin lesz.

Egy perces reklám után meg is láttuk a GOT7nt.

-Itt sokkal jobban néznek ki, mint otthon. - Motyogtam, miközben a számba tömtem a kukoricából.

-Smink. - Vont vállat Bamy, aztán előpakolta a körömlakkjait. Mind a hatszázat. - Milyen színűt szeretnél? - Nézett végig a készletén.

-Tök mindegy. Neked tetsszen. - Néztem a képernyőre, ahol éppen bemutatkoztak. - De előtte nem esszük meg a popkornt?

Barátnőm felugrott mellém a kanapéra, aztán a vállamra döntve a fejét rágta a kukoricát. Így nagyjából a műsor felét nem hallottam.

-BamBam hogy kicsípte magát! - Kuncogott fel Bamy. Aztán megbökte az oldalam. - Komolyan, miért nem jársz vele? Ő is akarja.

-Hagyj békén ezzel a témával, kérlek! - Morogtam, és kivettem az utolsó szemet a tálból. Kivittem a konyhába a magokkal teli tálkát, és kezet mostam.

Mire visszaértem a szobába Bamy már nagyban válogatta a körömlakkokat.

-Jó lesz, ha mindegyik más színű? - Kérdezte, de úgy is tudta a válaszomat, így inkább csak leültem a kanapéra mellé.

Amíg Bamy a körmömet pingálta a GOT7 a képernyőn a legújabb albumáról mesélt, a szöveget elemezték, meg egyebek, Hei pedig elaludt a TV előtti szőnyegen.

-És kész is van! - Jelentette be a barátnőm. - Tíz perc és megszárad. - Csavarta vissza a kupakot az üvegcsére.

-Köszönöm, jól néz ki. És bármit felvehetek, mert mindenhez illik. - Erre felnevetett, és kinyújtózkodott.

-Nemsokára vége. - Nézett a képernyőre, ahol Jackson mesélt éppen. - Utána elmehetünk vásárolni. - Nézegette a saját körmeit, aztán megnézte az időt, végül az alvó kutyámra nézett. - Bár... Heivel mi lesz? Hol hagyhatjuk, ahol nem csinál bajt?

Csendben agyaltunk. A GOT7 éppen elbúcsúzott a nézőktől, amikor beugrott...

-Ó, tudom már! - Kaptam elő a telefonom. Kikerestem a számok közül Yongiét, és megcsörgettem. - Szia!

-Szia, mizu? Élsz még? - Érdeklődött viccesen a bátyám.

-Igen élek. Tennél nekem egy óriási szívességet? - Kérdeztem.

-Kit kell megverni? - Váltott azonnal komolyra. - Vagy... BamBam...? Ugye nem csinált veled dongsaeng semmi olyat, amit nem akartál? - A háttérből hallottam egy női hangot, mire Yongi mondott neki valamit.

-Nem, nyugi. Heiről lenne szó. Danbival vagy?

-Aha, itt vagyok nála, a belvárosban. Mi van a kutyáddal?

-Egy kicsit kellene rá vigyáznotok. Romantikus kutyasétáltatás, meg egyebek... - Fűztem hozzá.

-Ez az óriási szívesség? Senkit nem kell megverni?

-Igen, ez lenne. És nem kell verekedned.

-Kár. - Hallottam lehangolt hangját.

-Szóval akkor ha elmondod hogy hol vagytok odaviszem.

-Egy pillanat. - Tompábban hallottam a hangját, ahogy megkérdezi Danbit, hogy jöhet-e egy cuki kutya. - Azt mondja oké. Hozzad csak! Amúgy hová készülsz?

-Bamyval shoppingolni. - Válaszoltam plázacicásan.

-Mentsd ki onnan azt a kutyát, küldöm SMSben a címet. - Azzal letette.

-Ez meg mi volt? - Kérdezte a barátnőm, miközben visszapakolta a készletét a szekrényébe.

-Yongi meg akar verni valakit. De vihetjük hozzájuk a kutyát.

-Ki az a Danbi?

-A barátnője. - Nyomkodtam a telefonom. Nem is volt olyan messze a lakása. - Karácsonykor nálunk volt, és amúgy nem ribanc. Szerintem rendes csaj.

-Szóval szerinted is szálljak le a bátyádról? - Kérdezte tettetett felháborodással.

-Nem mondtam ilyet, meg amúgy is ott van neked Sinno.

-Szerinted lenne kedve shoppingolni két csajszival? - Kérdezte Bamy tűnődve.

-Szerintem kíméld meg. És amúgy is régen voltunk már igazi csajos programon.

-Oké, igazad van. Indulhatunk? - Masírozott ki az előszobába. Szóltam Heinek, aztán felöltöztünk, és lelifteztünk a kocsimhoz.

A GPS segítségével eljutottunk Danbi lakásáig, ahol átadtam egy ölelés után Yonginak a kutyát.

-Úgy két perce várok rátok. - Fogta meg Hei pórázát. - Nem jöttök fel?

-Sietünk, nehogy valami bezárjon. - Ráztam meg a fejem a szemem forgatva.

-Akkor jó shoppingolást pláza-hugi. Legyél jó! - Nyitotta ki a lépcsőház ajtaját.

-Neked meg jó... Danbizást. Vigyázz Heire, szia!

-Romantikus kutyasétáltatás következik, szóval... - Visszanéztem rá, ahogy kereste a szavakat. Valahogy éreztem, hogy oltári nagy hülyeséget fog benyögni. - Ugye a kutyád körmét nem lakkoztátok ki? A pink jelenleg nem illik a szerelésemhez, és semmi kedvem átöltözni. - Nyávogta.

-Ez gyenge volt. - Fintorogtam, mire vállat vont.

-Bírd ki. Legyél jó! - Intettem, aztán beszálltam a kocsiba Bamy mellé.

A plázában már rengetegen voltak. Még az üzletek nevét sem tudtam elolvasni a magasságom és a sok ember miatt.

-Ingyen cukrot osztanak? - Kérdezte Bamy, miközben mentünk fel a mozgólépcsőn.

-Hát nem tudjátok? - Fordult meg az előttünk álló csajszi. - Most nyílt egy új divatüzlet, és hatalmas akciók vannak. Ingyen körömlakk minden ezer von felett.

-Tudod... Enélkül az információ nélkül azt hiszem meghaltam volna. - Bunkózott Bamy, mire az oldalába böktem.

-Drága barátnőm azt akarta mondani, hogy nagyon köszönjük az értékes információt. - Mosolyogtam a csajszira, aki bólintott, majd megigazította a haját.

-Ha van kedvetek és időtök szívesen megmutatom.

-Na ne! Még csak az kéne! - Kerekedett ki Bamy szeme, de gyorsan lehajtotta a fejét, hogy a lány ne lássa (ne tűnjön még bunkóbbnak), és meglökött, hogy koptassam le a csajt.

-Tudod csak beugrottunk egy táskáért, és már megyünk is. A vonatom fél óra múlva indul, és addigra végeznünk kell. - Hazudtam. - Az apám kinyír, ha nem érek haza időben. - Tettem hozzá, a nyomatékosság kedvéért.

-Oké, rendben. Jó volt veletek! - Lépett el előlünk, amikor felértünk a következő emeletre.

Bamy puffogva ment mellettem, és azon szitkozódott hogy hogyan lehet valaki ilyen.

-Szerintem aranyos volt. - Vontam vállat. - Legalább megtudtuk, hogy ne menjünk arra, mert sokan vannak. - Még pár percig duzzogott, aztán bementünk egy kimondhatatlan nevű francia üzletbe, és ott kezdtünk el válogatni a ruhák között.

-Ez tök jól néz ki. - Mutatott Bamy egy fekete, strasszokkal kirakott pulcsit.

-Nem is tudom... - Kezdtem, aztán elkezdtem egy színjátékot, mint mindig amikor kettesben vásárolunk. - Szerintem nem megy a körmömhöz. - Mutattam meg neki a körmeimet nyávogva.

-Oké, igazad van. - Váltott magas hangra ő is. - De attól még megpróbálhatod. Szerintem nagyon csini!

-Ja, mondjuk. - Vettem a karomba a ruhát.

Kicsit kutakodtunk még, aztán hat felsővel bementem a próbafülkébe. Mikor kijöttem, hogy megmutassam magam a barátnőmnek, és elnyávogja a véleményét az eladók elég furán néztek ránk. Végül megvettem a fekete pulcsit, meg még párat, és elindultunk egy másik üzletbe.

-Láttad a pénztáros arcát? - Nevetett Bamy. - Ez kész!

-A következő mi lesz? - Kérdeztem, mivel vészesen közeledtünk a következő üzlethez, amit kinéztem, hogy oda bemegyünk.

-Legyünk külföldiek! - Tapsikolt a barátnőm, és thaiul kezdett beszélni. Neki az apja, nekem az anyám thai származású, szóval elég jól beszéljük.

Láttuk az eladókon, hogy nem értenek a szövegünkből semmit, így még jobban szórakoztunk, mint szoktunk. Ott is vettünk pár ruhát, és miután fizettünk és mosolyogva elköszöntünk, kiérve az üzletből szana-szét röhögtük magunkat.

A vásárolgatásunk eredménye az új ruhatáram, és a fájó oldalunk lett. Ezt a "legyünk ilyenek-vagy olyanok" játékot még akkor találtuk ki, amikor a suliban a postás hülyeséget. Valamivel fel kell készülni arra, ha színész akarsz lenni. Nekem a kedvencem az volt, amikor Bamy beszámolt a "szemét" barátjáról az összes eladónak az egyik cipőboltban (ahová fogalmam sincs, hogy hogyan keveredtünk be), és még kedvezményt is kaptunk, csak hogy minél előbb eltűnjünk onnan.

Éppen thaiul beszélgettünk egy-egy bubiteával a kezünkben, amikor szembe jött egy ismerős.

Először Bamynak tűnt fel.

-Te, ez nem a Park YooCheol? - Bökte meg a vállam. - Tudod, aki meg akart menteni.

-Basszus, ez tényleg ő... Szerinted felismer? - Kérdeztem thaiul, mire Bamy vállat vont.

-Játsszuk el, hogy egy mukkot nem értünk abból, amit mond. - Vont vállat a barátnőm, amikor a pénztáros felénk integetett. - Vagy bunkózzunk. Tudod mit? Majd én elintézem.

-Sziasztok lányok! - Integetett, mikor közelebb ért. Bamy körbenézett, mintha nem értené kinek szól, végül YooCheolra nézett.

-Akarsz valamit?

-Bocs, azt hittem felismerek. Park YooCheol vagyok, a Bai park melletti...

-Kit érdekel? - Vágott közbe flegmán a barátnőm. - Sietünk, nem mész arrébb? - Intett a velünk szemben állónak, mire a fiú kissé értetlen fejjel, de odébbállt. Szépen elsétáltunk mellette, aztán a következő üzletbe röhögtük ki magunkat.

-Oké, ez egy kicsit erős volt. - Fogtam az oldalam, és próbáltam úgy intézni hogy ne csússzon le a karomról a sok táska.

-Így kell lekoptatni egy nyomulós srácot. - Vont vállat Bamy. - Nem olyan cukin, és kedvesen, mint te. Bár ő lány volt, de a nemkívánatosság a lényeg.

-Mi van? - Néztem rá értetlenül, mire beleivott a bubiteájába, aztán tettetett idegességgel rám nézett.

-Hogy figyelsz te rám? Tudod mit? Inkább menjünk haza. - Kapta fel a két papírtáskát, amit letett a földre.

-Ja, még Heit is el kell hoznom. - Néztem az órára. - Jól elszórakoztuk az időt.

Miután hazavittem Bamyt, elmentem Heiért, elfurikáztam a lakásig.

Belöktem az ajtót, majd a sarkammal becsuktam. Bevittem a félkész nappaliba a csomagokat, és letettem őket a földre. Adtam Heinek kaját, aztán bedőltem az ágyba.

Másnap reggel korán felkeltem, és körbenéztem a lakásban.

Kiterítettem, és magam elé raktam a földre papa terveit.

A parkettákat és az összecsavart szőnyegeket a csillárral, és függönykarnisokkal egyetemben megtaláltam a raktárnak használt konyhában.

Felhívtam azt a két embert, akik megcsinálták nekem a filmlakást is, és pont ráértek. Úgyhogy amíg ők parkettáztak és feltették a karnisokat addig én elmentem megvenni a többi dolgot, ami még kellett. Szerencsémre az ablakcseréket (hogy földtől plafonig legyenek az ablakok), a festést és a villanyszerelős és vízvezetékes dolgokat papa már megcsinálta, így azzal már nem kellett foglalkoznom. Sőt, még gardróbot is tervezett nekem, ami készen is volt... El sem bírtam képzelni mennyit dolgozhatott vele.

Nagyon sokat fizettem a bútoráruházakban, de kiderült, hogy ennyi pénzért ingyen házhoz szállítják, így másnap meg is érkeztek a bútoraim, és a függönyök. Négy emberke cipelte fel nekem, és tette a helyére ahová kértem. Mázlistának éreztem magam, amiért így kiszolgáltak. Főleg úgy, hogy harmincadik emeletre felcipelni mindezt...

Már csak a konyhát és a fürdőt kellett befejezni, de a két szakember azt mondta, hogy következő nap szabadok, úgyhogy tudnak jönni.

Így majdnem öt nap alatt készen lett az, amit a papa tervezett. És még húsz éves sem voltam, pedig papa addigra akarta megcsinálni.

A puha takarón ültem, és bámultam ki a falon, elnézést, a falméretű ablakokon és bámultam Szöul fényeit. Hei odadugta a fejét az ölembe, én pedig szórakozottan vakargattam a fülét. Már nagyon késő volt, de nem tudtam aludni.

-Jaj Hei! Ha papa ezt láthatná... - Suttogtam. - Holnap már suli lesz. Hazaviszlek a mamához, jó? - Simogattam meg a fejét.

Bár Yongi nem mondta, hogy elmentek volna a nemkívánatos vendégeink, de csak nem hagyhatom egész napra a kutyát bezárva itt...

A telefonom mellettem rezegni kezdett. Kissé meglepődtem, amikor láttam, hogy ki hív.

-Szia! - Emeltem a fülemhez.

-Szia, a... belvárosi lakásodban vagy? - Hallottam BamBam lihegő hangját.

-Igen, itt vagyok. - Simítottam végig Hei hátán.

-Nagy gond lenne, ha ma éjjel nálad aludnánk? Majd mindent elmagyarázok, csak... most éppen nem tökéletes minden.

-Szerintem elég nagy ez a hely. Gyertek nyugodtan!

-Köszi, nemsokára ott leszünk. - Tette le.

Felálltam, és felkutattam az összes takarót, amit találtam. Bár a legvastagabb és legpuhább szőnyeget vette nekem a papa mégsem akartam, hogy bárki is a földön aludjon.

Összeszámoltam a fekhelyeket is... Kettő a kanapén, a franciaágyon szintén kettő, és van három szivacs. Remélem elég lesz.

Hei nagy fekete szemeivel figyelte, ahogy számolgatok és szedem elő a takarókat és párnákat.

Aztán elszaladt mellettem amikor csengettek.

Az ajtóhoz mentem, és elparancsoltam onnan a kutyát, aztán kinyitottam.

Egy kissé csapzott GOT7-el találtam magam szemben.

-Sziasztok, gyertek be. - Tártam ki az ajtót, mire besorakoztak mellettem. Mindannyian köszöntek, és csak bámultak.

-Nagyon király kecó lett belőle. Azok alapján, amit BamBam mesélt róla... - Jegyezte meg Jackson. Beözönlöttek a nappaliba, csak ketten maradtunk ott BamBammel.

-Yun... Beszélhetnénk? - Kérdezte a fiú.

-Persze, mondd csak. - Néztem fel rá.

-Van kedved mondjuk holnap... eljönni velem valahová? - Vakarta meg a tarkóját zavarában. Éppen válaszolni akartam, amikor JB jelent meg.

-Yun, ha bejössz elmondjuk, hogy mi ez az egész... Ó, bocs. Nem akartam megzavarni semmit. Bocsi. - Hátrált ki.

-Szóval... - Fordultam vissza BamBamhez. - Még nincs programom. - Mosolyogtam fel rá.

-Akkor most már van. - Mosolyodott el ő is. - De tényleg szeretnénk elmagyarázni, hogy miért is vagyunk itt, szóval szerintem menjünk be. - Intett a nappali felé.

Mikor mindannyian ledőltek (ki-ki a szőnyegre) JB belefogott.

-Tudod kik... vagyis inkább mik, a sasaengek, ugye?

-Az őrült rajongók? - Kérdeztem vissza, mire bólintott.

-Tegnap követték a kocsinkat. - Folytatta Mark. - Így megtudták, hogy hol lakunk.

-Ma pedig amikor hazaértünk minden tele volt rajongókkal. Pedig késő este van, és... Aish! Utálom az ilyeneket! - Túrt a hajába BamBam.

-Sikerült elérnünk a maneggerünket, de ő nem talált nekünk szállást, mert ilyen későn már sehol sincs hely, vagy recepció. És még a sofőr sem tudott visszajönni értünk időben, így futnunk kellett egy darabot. - Fejezte be Junior.

-Ekkor jött BamBamtól az ötlet, hogy mi lenne, ha idejönnénk. - Tette hozzá YuGyeom.

-Bocs hogy ilyen későn zavartunk. - Sóhajtott JB. - De ez tűnt hirtelen a legjobb megoldásnak.

-Ma éjszakára biztosan maradhattok. - Bólintottam. - Bár egyel kevesebb fekvőhely van, de én szívesen alszok a földön, úgyis...

-Dehogy alszol a földön! - Rázta a fejét Jackson. - Mi pofátlankodtunk ide, szóval majd megoldjuk. Majd alszik BamBam a földön.

-Mi? - Kerekedett ki az említett szeme.

-YuGyeom túlságosan kilóg az út közepére, szóval te alszol a földön. Meg van oldva. - Vonogatta a vállát Jackson.

-Srácok, az a baj, hogy van a franciaágy, ami két személyes, aztán van a kihúzható kanapé, ami szintén kétszemélyes. És van három szivacs. - Soroltam.

-Ez pont hét. Tehát BamBam a földön alszik. - Bólogatott Jackson.

-Hogy figyelsz te? - Szólt rá Mark. - Az ágy kétszemélyes. És Yun márpedig ott fog aludni. Kettőnek kell a földön aludnia.

-Akkor YoungJae is ott alszik. - Néztek az említettre, aki már elaludt a szőnyegen.

-Oké, ez meg van oldva. - Vont vállat JB. Majd rám nézett. - Nyugodtan menj aludni csendben leszünk. A takarókat és a párnákat már megtaláltuk, ha van valami kikötésed, vagy szabály, esetleg...

-Heinek ne adjatok semmilyen kaját bármilyen cukin néz is. - Gondolkodtam el. - Szerintem ennyi.

-Remek. Jóéjszakát! - Intett JB.

-A szivacsok...

-Már megtaláltuk! - Vigyorgott Mark. - Majd kihozzuk ide, és el is fogunk férni.

-Akkor jóéjt! - Integettem nekik, és átmentem a szobába.

Becsuktam az ajtót, és bedőltem az ágyamba. Kisebb zajokat hallottam a szomszédból, de nem voltak zavaróak. Hei odabújt mellém, és már majdnem elaludtam, amikor halkan nyílt az ajtó.

-Mi történt? - Ültem fel.

-Semmi. Csak ott már nincs hely. - Hallottam BamBam hangját, miközben becsukta az ajtót. - Aludhatok itt?

-Persze, nyugodtan. Ezek szerint mindenki talált magának helyet.

-YoungJae Hyungot egy kicsit odébb kellett rakni, de igen, elférnek. - Ült le az ablak mellett a falnak dőlve.

Néztem, ahogy a térdére hajtja a fejét, végül nem bírtam tovább. Én is tudom, hogy mennyire kényelmetlen úgy aludni, hiszen párszor én is úgy aludtam.

-Bam... - Szólaltam meg halkan.

-Hm? - Mormogta miközben felnézett rám.

-Gyere ide. - Paskoltam meg az ágyat mellettem.

-Jó nekem itt. - Hajtotta vissza a fejét.

-Tudom, hogy mennyire kényelmetlen úgy.

-JB mérges lesz. - Emelete fel újra a fejét.

-De akkor sem aludhatsz ott. És rám nem lehet mérges. - Ellenkeztem.

-Akkor te leszel rám mérges. - Motyogta.

-Ha azt akarod, hogy holnap elmenjek veled valahová, akkor nem aludhatsz a földön. Ha fájni fog mindened hogyan fogsz mondjuk táncolni velem? - Próbáltam rá hatni. Ebben a szobában nem az a vastag szőnyeg volt, mint a nappaliban, és a parkettán mégsem alhat egy szál takaróval.

-És mi van ha olyat csinálok álmomban ami nem jó neked?

-Ne hisztizz, hanem gyere ide, különben nem megyek veled sehová! - Néztem rá mérgesen. Pár percig vártam, de meg sem mozdult, csak nézett a semmibe.

Egy nagy sóhajjal hátradőltem, és magamra húztam a takarót.

Hei lemászott a lábamhoz, és ott nyújtózkodott ki.

Durcásan néztem az árnyékokat, majd lehunytam a szemem.

Ha neki jó a földön aludni, ha annyira akarja, hát tessék! Aludjon csak.

Mielőtt befogadott volna a mélység hallottam, ahogy megmozdul, és a halk lépteit, aztán elaludtam.