Chapter 21.

GOT7 Fanfic

Chapter 21.

BamBam

A telefonom csörgésére keltem. Behunyt szemekkel kitapogattam a telefonom, és kinyomtam az ébresztőt. Lassan nyitottam ki a szemem, amik aztán kerekre is nyíltak. Mert az arcom előtt Hei feje volt. A kutya végignyalta az arcom, aztán a képembe lihegett.

-Hei! - Nyöszörögtem, miközben megpróbáltam lelökni magamról. De persze nem ment olyan könnyen, és azt hitte, hogy játszok vele, így még jó párszor képen nyalt, mire sikerült leszednem magamról.

Yun már nem volt a szobában. Remélem nem sértődött meg...

Feltápászkodtam, és az ugrabugráló kutya mellett kimentem a fürdőbe, miután elvégeztem a dolgom, onnan a nappaliba. Hei meg jött a nyomomban. Megpróbáltam felrázni a kanapén JB mellett fekvő YuGyeomot, de persze nem jött össze. Aztán támadt egy gonosz ötletem...

-Hei! - Suttogtam a kutyának, mire abbahagyta a földön fekvő YoungJae bökdösését az orrával, és odaszaladt hozzám. - Gyere, keltsd fel! Adj neki puszit! - Néztem a kutyára, mire leült, és a farkát kezdte csóválni. Hát... ez nem jött össze.

Megfogtam a kutyát, és felemeltem. Elég könnyű volt ahhoz képest, hogy mekkorának tűnik. Jó nagy termetű, meg hosszú a szőre is, de nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire nem lesz nehéz. Rátettem YuGyeom hasára, és megkértem, hogy feküdjön le. Dongsaeng felemelte a karját, és magához ölelte a kutyát. Elővettem a telefonom, és szépen lefotóztam őket, aztán vártam, hogy a maknae felkeljen.

YuGyeom megsimogatta a kutya hátát, Hei hálából pedig arcon nyalta.

Na, erre bezzeg felébredt. Kipattantak a szemei, és úgy nézett a kutyára, mint valami szellemre.

Majdnem elröhögtem magam, de nem akartam felkelteni a Hyungokat, úgyhogy inkább visszafogtam magam. Nem szükséges kora reggel egy verés...

Hei hirtelen felkapta a fejét, aztán leugrott YuGyeomról, és kirohant a konyha felé.

-Hyung, te raktad ide? - Morogta Dongsaeng, miközben felült.

-Nem. - Ráztam a fejem álszenten. - De jó, hogy felkeltett. Lassan készülődni kell. Ma már suli van.

-Aha...  - Motyogta, aztán felkászálódott, és kiment a fürdőbe.

A konyha felé vettem az irányt, ahonnan csodás illatok szálltak felém, és Hei ült az ajtóban.

-Hmm... - Léptem be a helyiségbe. - Mit készítesz? - Álltam Yun mögé, és átnéztem a válla fölött.

-Kimchit. - Válaszolt, és megkeverte a kaját. - Remélem elég lesz nektek reggelire ennyi.

-Én is. Bár biztos olyan finom, hogy az egészet meg tudnám enni...

-Ne legyél telhetetlen! - Nézett hátra rám egy kis félmosollyal.

-Én nem. - Ráztam meg a fejem, mire visszafordult a láboshoz. Egy kis idő múlva kikapcsolta a tűzhelyet, és bepakolta a mosogatóba a koszos edényeket.

-Tudjátok ugye, hogy merre van innen a suli? - Kérdezte, miközben megtörölte a kezét.

-Persze. Eljöttünk mellette idefelé. - Bólogattam.

-Remek. Haza kell vinnem Heit, szóval mindjárt indulnom kell. Egyetek nyugodtan, aztán a suliban találkozunk. - Megmutatta, hogy hol vannak a tányérok, és az evőeszközök, aztán Heivel együtt elment.

Bár... Itt hagyhatta volna Heit, mivel a Hyungok úgy is itt maradnak még pár órát...

Reggeli után összeszedtük magunkat YuGyeommal, és elindultunk a suliba.

A kis termünkben már (mint mindig) nagy volt a nyüzsgés.

Eda és Chon az egyik hátsó padon ölelgették egymást, ChulChul és Koda az ablakból dobálták hógolyóval az alsóbbéveseket, Hana éppen telefonált, ThreeS meg Bamyval beszélgetett a tanári asztalon ülve.

-Sziasztok! - Léptünk be, és ledobáltuk a cuccainkat az egyik padra. YuGyeom összepacsizott Kodával, aztán szépen sorban a többieknek is köszönt.

-Te! - Bökte meg a mellkasom Koda. - Rohadt mázlista vagy. - Nézett a szemembe.

-Mit csináltam? - Kérdeztem óvatosan.

-Yun beléd van zúgva. Ezért verést érdemelnél. De nem foglak megverni, mert a haverom vagy.

-Ööö... Köszönöm? - Néztem rá.

-Nyugi Dongsaeng! - Karolta át a vállam és magával húzott az ablakhoz. - Nézd azt ott! - Mutatott az egyik lányra a buszmegállóban.

-A piros sapkás, fekete kabátos?

-Aha. Az előbb bemutatott ChulChulnak. Segítesz? - Szedett össze egy marék havat az ablakpárkányról, aztán megcélozta a lányt, de mellé ment. Összekotortam egy marék havat, és golyót gyúrtam belőle, aztán céloztam, és... beesett a kapucnijába.

-Ez szép volt. - Nyújtotta a tenyerét Koda, mire belecsaptam. -  Megérdemli a kis nyomi. A múltkor visszapofázott ThreeSnek.

-Gyerekek! - Hallottuk a tanárnő hangját, mire az ablakkeretnek támasztottam a hátamat.

-Jó reggelt tanárnő! - Lépett el mellőlem Koda és megölelte a tanárnőt, aki persze nem tudta hová tenni ezt a szívélyes üdvözlést. - Tessék helyet foglalni! - Tette a tanári asztal elé a széket.

-Köszönöm. - Ült le Hwa Young. - Az ablakot be lehetne csukni? Tudom, hogy sok szép dolog van odakint, de az iskola nem szeretné az udvart fűteni.

Miután becsuktuk az ablakot, és leültünk a helyünkre a tanárnő belefogott a mondandójába.

-Bamy elküldte nekem a filmeteket, ami nagyon tetszett. Büszke vagyok rátok, szerintem nagyon jó lett. Bár az a verekedős rész egy kicsit erős volt... - Nézett Kodára.

-Sajnálom tanárnő. - Vont vállat a kék DaeHyun. - Tudja ha valaki éveken keresztül tanul harcművészetet ez jön belőle össze.

-Ezen az egy részen kívül semmi kivetnivalót nem találtam benne. - Fejezte be a tanárnő.

-Lee tanárnő tetszett látni a kisfilmet is? - Lóbálta Bamy a kezét. - Azt is elküldtem.

-Volt még ott másik is? Én csak egyet láttam.

-A másik is csatolva volt a levélhez, amit küldtem.

-Nem, nem láttam. - Rázta a fejét a tanárnő.

-Kár. Pedig szerintem az jobb lett. - Dőlt Bamy ThreeS vállának.

-A filmeket ma le kell adni az igazgatónak, vagy elküldeni neki, holnap lesz a sulis vetítés, utána pedig a következő feladat jön.

-Már elküldtem az igazgatónak is. - Szólt közbe Bamy.

-Ebben az esetben ismertetnem kell a következő feladatot. - Vett elő egy köteg papírt a táskájából. - De előtte gyorsan egy jelenléti. - Végignézte a névsort aztán felnézett ránk. - YoungNam merre van?

-Felhívott, hogy jön, csak valami történt út közben. - Motyogta Bamy.

-Rendben. Akkor folytatom. - Elővette a papírjait, és olvasni kezdte. - A második félévben a tanulók egy-egy valódi filmforgatáson vesznek részt, és az ottani oktatók fogják eldönteni, hogy ki tehet szakvizsgát. Kisebb szerepeket kapnak az éppen készülő filmekben/sorozatokban, amely egyrészt fejleszti a képességeiket, másrészt a nagyközönség is megismerheti őket, mint színészeket. Az oktatók folyamatosan figyelik a munkálkodásukat, és minden héten leadnak róluk egy jelentést az igazgatónak, ami alapján az igazgatóság dönteni fog a szakvizsgákról.

Idén el fognak jönni a rendezők az iskolába, és kiválasztják a legjobban szerepbe illő tanulókat. Ha valakit nem választanának akkor ő ki lesz osztva egy másik filmforgatásra.

-Elnézést tanárnő! - Emelte fel a kezét ThreeS. - Mi van akkor ha a nevezett oktató pikkel ránk, és meg akar buktatni?

-Megnéztem, és olyanok lesznek az oktatóitok, akik szeretnek titeket. - Mosolygott a tanárnő.

Ekkor kopogtak az ajtón, és Yun lépett be. Kipirosodott arccal, havasan, de gyönyörű volt így is. Mivel YuGyeom Koda mellé ült ezért csak mellettem volt már szabad hely, amit nem is bántam nagyon.

-Elnézést a késésért! - Hajolt meg gyorsan Yun, mire a tanárnő bólintott, aztán gyorsan hátrajött hozzám, és leült mellém.

Miközben a tanárnő folytatta lehámozta magáról a kabátot, és megpróbálta felmelegíteni a kezeit.

-Sok mindenről maradtam le? - Kérdezte suttogva.

-Nem, majd elmondom szünetben. - Egy nagy sóhaj után kinyújtotta a lábát, és hátradőlt a székben. - Minden simán ment? - Böktem meg a vállát, mire vágott egy fintort.

-Csak az anyámmal nem, miatta késtem el.

A tanárnő lediktált néhány fontosabb adatot, aztán kicsengettek.

A többiek felugráltak, és lementek a büféhez, csak ketten maradtunk a teremben.

Yun a radiátornak dőlt, és úgy nézte a telematricázott ajtót.

-Mi történt már megint? - Mentem oda hozzá.

-Nem lényeges, csak kicsit kiakadtam. - Rázta meg a fejét. - Nem kellett volna odamennem.

-Miután elmentél akkor jöttem rá, hogy amúgy Hyungok szinte egész nap ott lesznek a lakásodban. Vigyázhattak volna ők is Heire.

-Mindegy, most már otthon van. Remélem azért életben hagyják. - Sóhajtott. - Yongi azt mondta, hogy még nem akaródznak elmenni. Most valamiért tovább maradnak, mint régebben.

-Nagyon finomat főztél. - Tereltem a témát, hátha fel tudom vidítani. - JB kijelentette, hogy megtartunk.

-Nagyon cuki. - Mosolyodott el.

-Egyikünk sem az a nagy szakács, szóval érthető. De nekem nagyon ízlett. - Elmosolyodott még jobban, aztán lehunyta a szemeit, és a falnak döntötte a fejét.

-Tényleg, áll még a délután? - Kérdeztem, mire felnyitotta a gyönyörű szemeit.

-A földön aludtál. - Szúrt le.

-Félig az ágyon, félig a földön. És nem fáj semmim. - Ellenkeztem.

-Olya makacs vagy. - Rázta meg a fejét.

-Nem akarom, hogy megint elszaladj. - Hajtottam le a fejem.

-Megígértem, hogy nem szaladok el, ha valami problémám van. - Suttogta.

Éppen válaszoltam volna, amikor csörögni kezdett a telefonom.

-Heló Hyung! - Vettem fel.

-JB most beszél a manegerrel, és koleszba kellene költöznünk, amíg nem lesz lakás. Tudod, a JYP melletti hatalmas épületbe. De van azzal is egy kis gond.

-Igen? - Kérdeztem vissza.

-Ötszemélyes helyet tudnak nekünk adni, és teljesen tele van az épület... Szóval arra gondoltunk, hogy te maradhatnál Yunnál. Persze ha ő is beleegyezik. - Hadarta Mark.

A mellettem álló Yunra néztem, aki minden bizonnyal hallotta mi van.

-Felőlem maradhatsz. - Vont vállat.

-Egy-két napról lenne szó, amíg nem sikerül a maneggernek keríteni egy lakást nekünk. Most nem lesz sem koncert, sem interjú addig úgyhogy nem lesz baj, ha szét lesz szabdalva a csapat egy kicsit.

-De akár YuGyeom is maradhat, mert innen a suli is közelebb van. - Szólt közbe Yun.

-Biztos? - Néztem a lányra, mire bólintott.

-Akkor mehet YuGyeom is? Bár YoungJae úgy is el akar menni Angelinához, de akkor rendben. Beszélünk a maneggerrel, aztán majd üzenünk. Sziasztok tubicáink! - Azzal letette.

A lányra néztem, aki szintén engem fürkészett. Tartottuk egy darabig a szemkontaktust, és elmélyedtem gyönyörű fekete szemeiben.

-Yuuun! Yun, Yun, Yun, Yuuun! - Rontott be a terembe Bamy, mire elkaptuk egymásról a tekintetünket. Egy nagyot nyeltem, aztán néztem, ahogy a barátnője kirángatja a folyosóra.

Sóhajtva ültem le az egyik pad tetejére, és a telefonomat forgattam, hogy valamivel elfoglaljam magam.

-Hát te? - Hallottam, mire felkaptam a fejem. Az ajtóban ThreeS állt, és összehúzott szemekkel fürkészett.

-Itt maradtam. - Vontam vállat egyszerűen.

-Figyelj... - Sétált hozzám, és felült mellém a padra. - Nem tudom hogy vagytok azzal a csajjal, de...

-De? - Kérdeztem vissza.

-De Koda leszállt róla. Vagyis még nem vagyok benne biztos, de úgy gondolom. A jelek arra utalnak, hogy összejött valami alsóbb évessel. Szóval szabad a pálya, hozzáteszem: szerintem.

-Sinno! - Hallottuk a nyitott ablakon keresztül, mire ThreeS kihajolt az ablakon. De ahogy kint volt a feje egy hógolyó repült a nyakába.

-Hé! - Kiáltotta le, mire nevetés hangjai jutottak el hozzám.

-Asszem hócsatázunk. Lejössz? - Nézett rám, mire felkaptam a kabátomat, és követtem le az udvarra.

-És ti, hogy vagytok Bamyval? - Kérdeztem kissé lihegve lefelé menet a lépcsőn.

-Szerintem egész jól. Olyan, mintha megtaláltam volna a lelki társam. - Mentünk el néhány alsóbb éves mellett.

-És hogy-hogy nem jöttél rá négy év alatt, hogy ő az? - Nyitottam ki a bejárati ajtót.

-Eleinte nem ismertem, aztán meg mindig volt valakije. - Vont vállat, aztán körbenézett. - Szerintem hátramentek.

-Most meg kell kerülnünk a sulit? - Nyöszörögtem, miközben felhúztam a kabátomat.

-Nem vészes. - Legyintett, és futni kezdett a suli fala mellett.

Tényleg nem kellett sokat menni. Igazából... azt hittem nagyobb ez az iskola. Mármint az a szárnya, amit meg kellett kerülnünk. De kiderült, hogy nem.

Ahogy hátraértünk záporozni kezdtek ránk a hógolyók.

A legtöbben csak pulcsiban voltak. Köztük Yun is.

Sorban gyúrták a friss havat, és dobálták nevetve felénk. ThreeSsel ugyan mi sem tétlenkedtünk, és csak akkor állt le a hócsata, amikor Yun nyakába ment a hógolyó.

-Te jó ég! Sajnálom! - Siettem oda hozzá, és lesöpörtem a pulcsija hátáról a havat. A haja csurom víz volt már, az arcát pedig kicsípte a hideg... És még így is eszméletlenül jól nézett ki.

-Te megdobtál!? - Háborodott fel, aztán hátralökött. Most meg mi van? Már vagy ezerszer eltaláltuk egymást... Nem voltam erre felkészülve, így a hóba estem, ő pedig szó szerint belenyomott a földbe. - Hogy képzeled?! Megdobni egy lányt! - Rángatta a kabátomat, aztán egy marék havat nyomott a fejemre, és jól kinevetett. Akkor jöttem rá, hogy egyeltalán nem haragszik, és hogy csak viccelt. Feltérdeltem, és leráztam a fejemről a havat.

-Jól szórakozol? - Kérdeztem, mire még jobban nevetett. Összegyűjtöttem egy kis havat, aztán megdobtam vele.

-HÓCSATA! - Üvöltötte el magát Koda, és újra szórni kezdtük egymásra a havat.

~Pár órával később~

A manegger felhívott, hogy valamelyikünk menjen el a cuccainkért a kiadóhoz. Kő-papír-ollóval eldöntöttük hogy ki autókázzon csurom vizesen át a fél városon. Mivel a maknae veszett, ezért könnyes búcsút vettünk egymástól, és YuGyeom elvitte a kocsit. Így Yunnal indultam haza. Vagyis hozzá.

Még mindig csurom vizesek voltunk a hó miatt. Igaz, hogy az összes ruhánk egész délután (az órák alatt is egy szál pólóban ültünk) a suli radiátorain száradt, de még így is nedvesek voltak. Így azért mégsem mehettünk egy felkapott étterembe... Csurom vizesen... Ki is dobtak volna, szerintem.

A nedves cuccainktól függetlenül boldogan, a mai napon nevetve, autókáztunk haza. Beugrottunk egy gyors kajáldába, mivel JB szólt, hogy egy morzsát sem hagytak a kutyakaján kívül. Bár állítólag Jackson azt is megkóstolta... Na mindegy. Fene a gusztusát!

Fellifteztünk a harmincadikra, aztán bementünk a lakásba. Yun előszedte a hajszárítót, meg törölközőket, és amíg én a fürdőben szárogattam magam, addig ő átöltözött. Bár szívesen leselkedtem volna, de nem akartam elrontani az esélyeimet, így inkább csak a fürdőben ácsorogtam, és vártam YuGyeomot, és reméltem, hogy siet, mivel az összes ruhám nála volt. Levettem a pólómat is, és próbáltam hajszárítóval megszárítani, de nem nagyon jött össze, így inkább visszavettem.

Miután Yun visszajött egy nadrágot nyomott a kezembe.

-Nem tudom melyikőtöké, de száraz, és talán jó lesz.

-Köszönöm. - Mértem magamhoz. - A hosszából ítélve Junioré lehet. Bár nem tudom.

-Próbáld fel. - Vont vállat, és a kontyát kezdte kibontani. A szájába vette a hajtűket, amiket kiszedett belőle, aztán kibontotta a vizes haját. A háta közepéig hulltak le a tincsei. Kivette a szekrényből a fésűjét, és elkezdte kifésülni. Újra és újra végighúzta a haján a fésűt amíg az összes gubanc kisimult.

-Bam? - Nézett a tükörben rám, mire zavarodottan bámultam vissza rá.

-Igen? - Kérdeztem kis fáziskéséssel egy kis fejrázás, és pislogás után, mire elmosolyodott.

-Nem öltözöl át? Ha kész vagyok ehetünk. - Tette hozzá.

-De, persze. - Bólogattam, és a tarkómhoz nyúltam, aztán kiszaladtam a fürdőből.

A nappaliban felrángattam magamra a gatyát, ami csak kicsit volt nagy, úgyhogy csak fel kellett tűrnöm a szárát.

Leültem a kanapéra, és a hajamat piszkáltam, miközben hallgattam a hajszárító monoton zúgását.

Fogalmam sincs mi fogott meg ebben a lányban... A kedvessége, a szemei, a stílusa, a nevetése, a mosolya... Hogy mennyire tud szeretni valakit, és hogy mennyire ragaszkodik emberekhez vagy a kutyájához... Már az első találkozásunkkor is olyan aranyos volt, ahogy össze volt zavarodva. Aztán ahogy visszavágott a bátyjának, amikor kritizálta a mai zenei ismeretit... Fülig bele vagyok esve, pedig nem is ismerem rendesen...

-Hahó! - Integetett az arcom előtt, mire feleszméltem a bambulásból. - Állj fel, had nézzelek! - Húzott fel a kanapéról, mire kábultan, de követtem az utasításait.

-Szerintem egész jó. - Motyogtam.

-Igen, kibírható. Erre a pár órára megfelel. - Mondta, aztán a konyha felé indult, én pedig követtem. - Ha tényleg megettek mindent, akkor vásárolni is el kellene menni. - Nyitotta ki a hűtőt, aztán nevetve becsukta.

-Üres? - Tippeltem, mire újra kinyitotta, hogy én is megszemléljem a... a semmit. Hei konzervein kívül teljesen üres volt.

-Jó, hogy vettünk kaját. - Vett elő két pár pálcikát az egyik fiókból, és leültünk az asztalhoz. Magunk elé húztuk a tálkákat, és enni kezdtünk.

-És hová szeretnél vinni engem? - Kérdezte Yun miután megkóstolta salátáját. Valamiért ő salátát rendelt... Tudom, hogy van egy betegsége, ami miatt nem ehet bizonyos dolgokat, de hogy emiatt vegán kell élnie... Én biztos nem bírnám ki.

-Meglepetés lenne... - Csíptem fel a pálcikákkal egy szelet húst.

-Oké, akkor megvárjuk, amíg YuGyeom ideér, közben elmosogatunk, rendet rakunk, és mehetünk is. - Sorolta fel.

-Hyungok összepakoltak a maguk módján.

-Igen, csakhogy a "maguk módján" dolog nem nevezhető rendnek. - Forgatta a szemeit és ivott egy kortyot. - Úgyhogy mielőtt elmennénk az... akárhová, össze kell pakolnunk.

A telefonom csörögni kezdett, így a fülemhez emeltem.

-Haló? - Szóltam bele.

-Szia Hyung! - Hallottam YuGyeom hangját. - Van egy kis probléma, Yun ott van veled?

-Igen, itt van. - Néztem a lányra, aki kíváncsian figyelt.

-Kihangosítod? JB dögjéről lenne szó.

-Egy pillanat. - Kihangosítottam, és letettem az asztalra a mobilt. - Mondhatod.

-Szóval JB macskája nem mehet velük a koleszba, mert nem vihetnek be állatokat. A magegger kutyája meg eléggé ellenségesen amikor hazavitte, szóval JB azt kérte, hogy vigyem el hozzátok.

-Az a cuki nagy cica? - Kérdezte Yun a tenyerére támasztott állal.

-Igen, az a nagy büdös dög. - Bólintottam, mire vágott egy fintort.

-És itt kellene laknia... - Gondolkodott el a lány.

-Csak addig, ameddig nem találunk egy megfelelő méretű lakást. A manegger azt mondta, hogy már van pár lehetőség valahol a belvárosban, és most fog majd elmenni megnézni. - Magyarázta YuGyeom.

-Felőlem jöhet, bár azon gondolkodtam, hogy Heit is visszahozom. Szegény nem tudom hogy bírja ki anyáékat. - Nézett az órára Yun.

-Rendben. Itt van Junior Hyung, és beszélni szeretne veletek. - Hallottuk, ahogy átadja a telefont.

-Haló? - Szólt bele Jr. - nem tudom megkaptátok-e JB üzenetét, hogy nem maradt kaja a lakásban.

-Igen, megkaptuk. - Forgattam a szemem.

-Az jó, mert ugyan van egy kisbolt a közelben, de ahogy kiléptünk a liftből felismertek, így inkább nem mentünk sehová. Yun, nem tudom hallasz-e, de sajnáljuk a kellemetlenséget.

-Semmi baj. - Mosolygott a lány. - Jól aludtatok?

-Én nagyon kényelmesen, bár YoungJae fájlalta a vállát, de ő volt a hülye, hogy a földön aludt. Köszönjük a szállást.

-Semmiség. - Legyintett a lány.

-BamBam, öcsém, jó csajt fogtál ki, remélem nem szerencsétlenkedsz vele sokat, és ma elviszed randira. - Nevetett fel a telefonban Jr, mire gyorsan kinyomtam a hívást.

-Az utolsó mondatot kérlek felejtsd el! - Kértem a lányt zavartan, mire felnevetett, de bólintott.

-Szóval ezek szerint YuGyeom még a kiadónál van. - Szögezte le egy kis csend után.

-Még van pár óránk. - Számolgattam.

-Mit szeretnél, pakolni, vagy mosogatni? - Állt fel Yun, miután megette az ebédjét.

-Mosogatni még tudok is. - tettem le a pálcikákat.

-Akkor elmosogathatsz, én pedig elmegyek boltba. - Vette elő az egyik alsó szekrényből a mosogatószert. - Ha lepakolod a tiszta edényeket az asztalra az úgy tökéletes lesz.

-Oké. - Álltam fel én is. Yun már kiment a konyhából, mikor elkezdtem engedni a mosogatóba a vizet. Közben bekapcsoltam a telefonom a rádiót, és zenét hallgatva, dudorászva mosogattam. Eltörölgettem az edényeket, és szépen kupacba raktam az étkező asztalra. A tányérokból elég sok volt, amit nem értettem. Az még oké, hogy Hyungok éhesek voltak, de harminc akárhány edényt összekoszolni ezalatt a nagyjából egy nap alatt, amit összesen itt töltöttünk... Még nekünk is művészet, fogalmam sincs mit csináltak ezek...

Még be sem fejeztem a törölgetést, mikor Yun megérkezett.

Szépen telepakolta a hűtőt, aztán a szekrényekbe kezdte bepakolni az edényeket. A magasabban lévőket beraktam én, meg a tányérokat is segítettem neki eltenni.

Mikor végeztünk a kezembe nyomott egy csokit.

-Ezt miért kapom? - Kérdeztem, miközben kibontottam.

-Mert csak. - Harapott bele a sajátjába. - Gőzöm sincs. Megláttam és megvettem. - Vont vállat, majd letett még egyet az asztalra. - YuGyeomnak is jut egy.

Kikapcsoltam a zenét, és kimentünk a nappaliba, ahol a kanapén ülve ettük meg a csokinkat.

Yun alaposan végigszemlélte a rendetlenséget, amit a Hyungok hagytak maguk után.

-Azt hiszem lesz mit pakolni. - Sóhajtott, és összegyűrte a csoki papírt.

-Add csak, kidobom. - Tartottam a tenyerem felé. mire beledobta egy mosoly kíséretében a kis galacsint.

Kimentem a konyhába, ahol kis keresgélés után megtaláltam a szemetest, aztán visszamentem a nappaliba, ahol Yu már nekiállt a rakodásnak.

Segítettem neki felszedni a földről a takarókat, a szétdobált papírokat, a párnákat, újságokat....

Mire YuGyeom megérkezett a cuccainkkal már majdnem rend volt.

Lementem segíteni neki felhozni a dobozokat.

Mire felértünk Yun már teljesen összepakolt.

A dobozok tetejéről, amiket cipeltem, leemelte Nora ketrecét, aztán becsukta utánunk az ajtót, és kiengedte a cicát a ketrecéből.

Fintorogva néztük YuGyeommal, ahogy az az álnok dög hozzádörgölőzött a lány lábához, majd ahogy dorombolni kezdett. Yun felvette az aölébe, és simogatni kezdte a hátát, meg a hasát. Nora ránk nézett, és fogadni mernék, hogy kárörömöt láttam a szemében.

-Szívesen lennél a helyében, mi? - Bökte meg suttogva YuGyeom, mikor elkezdtük kibontani a dobozokat.

-Rohadt dög. - Morogtam, majd kikerestem a szépen összehajtogatott ruhák közt azt, amit estére terveztem felvenni. - De úgy is te maradsz vele itthon. - Suttogtam YuGYeomnak, mire lefagyott az a mosoly az arcáról.

-Ja, aki megteheti, hogy randizgat. - Morogta, majd meglökte a vállam. - Sok sikert! Hozzád való csaj, szóval ne szúrd el!

-Nem szoktam. - Fintorogtam, majd kiemeltem a ruháimat a dobozból.

-Yun, ha elkészülsz, indulhatunk is. - Mentem oda a lányhoz, aki azt a dögöt dédelgette. Tényleg szívesen lettem volna a helyében, hogy pusztulna meg. Soha nem voltam még féltékeny egy állatra, de akkor úgy éreztem, hogy megtapasztaltam ezt az új érzést is.

-Ha nem árulod el, hogy hová megyünk legalább azt mondd meg, hogy hogyan öltözzek. - Tette le Yun Norat, aki azonnal vissza akart menni az ölébe.

-Legyél csinos, és engedd ki a hajad. - Néztem a lányra, aki elgondolkodva bólintott.

-Rendben. - Sóhajtott végül, majd bezárkózott a gardróbba.

Egészen hamar elkészültem, bár Yunt nem tudtam megelőzni.

Gyönyörű volt abban a szerelésben. Egy elegáns fekete póló, kis strasszokkal kirakva, és egy szintén fekete nadrág, meg egy gyönyörű kék nyaklánc a nyakában. A haját kiengedte, és egy kis sminket is feltett.

-Na, kész van a Rómeód. - Vigyorgott YuGyeom a lányra, majd rám. - Legyetek jók! - intett, majd nem túl feltűnően arrébb rúgta a macskát, mert az a dög túlságosan közel ment a lábához.

Yun kiment az előszobába.

-YuGyeom, te a macskával fogsz meghalni. - Mutattam Norara.

-Te, Hyug, te meg vigyázz arra a csajra, mert olyan szép, a végén még valaki lenyúlja tőled. Fightling! Szurkolok nektek!

-Te meg vigyázz a házra! - Mentem Yun után, aki már kabátban ácsorogva várt az ajtóban.

-Meddig tart neked elkészülni? - Érdeklődött egy sóhaj után.

-Csak jól akarok kinézni. - Húztam fel a cipőmet, és a kabátomat.

-Nyugodj meg, jól nézel ki. - Mért végig, aztán az ajtó felé indult. - És akkor még a lányokra mondják, hogy sokáig készülődnek. - Motyogta.

Összehúztam a kabátomat, majd utánaszaladtam.

~

Az asztalunkat már lefoglaltam az étteremben, így csak fel kellett mennünk az emeletre, az egyik eldugott sarokban lévő asztalkához.

Yunnak befogtam a szemét, majd miután megérkeztünk leengedtem a karjaimat.

-Ez... - Kezdett hebegni. - Ez gyönyörű. - Suttogta, mikor meglátta az asztalt.

-Foglalj helyet! - Húztam ki neki az egyik széket, majd leültem vele szemben. - Az ételt már előre megrendeltem, mert eredetileg nem főznek itt lisztmentesen... - Dobtam fel egy témát.

-Pedig reggel még azt fontolgattam, hogy nem megyek veled sehova. - Fintorgott. - De kár lett volna. Ezt kihagyni...

-Reméltem, hogy tetszeni fog. - Kezdtem el babrálni az asztalon lévő kis rózsacsokrot, amit szintén külön kérettem oda.

-Tudod... - Tette fel a karjait az asztalra, és közelebb hajolt. - Ha szépen néznek rám nem mindig tudok ellenállni. - Somolygott, majd felnevetett, és felemelte a mutatóujját. - Ma viszont nem aludhatsz a földön!

-Értettem. - Tisztelegtem.

Megjött a pincér, és rendeltünk italt, vagyis... Ugye én nem ihattam alkoholt, mivel vezetnem kellett még hazáig, Yun pedig alapból utálja, így... Mind a ketten szódáztunk. De nem volt rossz.

Amíg az ételt kihozták beszélgettünk. Attól féltem, hogy kínosan fogjuk érezni magunkat, de annyira feloldódtunk abban a meghitt légkörben, hogy képtelenség lett volna leállítani a hülyeségeinket.

Az étel nagyon finom volt, és én nem éreztem hogy másmilyen lett volna, mint amit mi szoktunk enni. A desszert mellett beszélgettünk nagyon sokat.

Már majdnem éjfél volt, amikor elindultunk haza.

-Köszönöm ezt az estét. - Dőlt a lift tükrös falának Yun. - Nagyon jól éreztem magam.

-Örülök neki. - Mosolyogtam rá, belül pedig őrjöngtem, hogy végre sikerült elvinnem egy randira.

Kinyílt a lift ajtaja, majd bementünk a lakásba.

YuGyeom a kanapén aludt, hasán meg Nora, aki azonnal felemelte a fejét, amikor meghallotta, hogy belépünk a nappaliba.

-Jó éjt! - Suttogtam a lánynak, és a szivacsok kupaca felé vettem az irányt, ami a nappali egyik sarkában foglalt helyet.

-Hé! - Suttogta felháborodva Yun, és utánam jött. - Megmondtam, hogy nem alszol a földön! - Fordított maga felé.

-De azok szivacsok. Nem a földön alszok, hanem szivacson. - Magyaráztam suttogva neki, mire csak fintorgott.

-Akkor sem! - Szólalt meg normális hangerőn, mire YuGyeom mocorogni kezdett. - Upsz, bocsánat. - Suttogta a lány az alvó felé fordulva, aztán a nyakkendőmnél fogva lehúzott magához. - Nem aludhatsz a földön, oké? Kétszemélyes az a hülye ágy, és nem akarom, hogy megint kényelmetlenül aludj.

-De... - Nyeltem egyet. Túl közel volt az arcunk egymáshoz, az orrunk is majdnem összeért.

-Nincs ellenkezés! - Suttogta, majd megfogta a karom, és húzni kezdett maga után. Lábujjhegyen mentünk el YuGyeom mellett, majd beosontunk a szobába, és becsuktam utánunk az ajtót.

-Yun! - Szóltam a magát az ágyra vető lányra.

-Igen? - Nézett a válla felett rám.

-Nem... akarok ott aludni. - Mutattam az ágyra. Nem akartam, hogy megint valami olyat csináljak álmomban, ami... tönkreteheti azt, amit eddig elértem a kapcsolatunkban.

-Jó. - Adta meg magát egy sóhaj kíséretében. - Legyen. Aludhatsz a nappaliban, de holnap ti ketten alszotok YuGyeommal itt. - Paskolta meg az ágyat. - Én meg a kanapén.

-De... - Ellenkeztem volna, mire felállt, és odajött hozzám.

-Legalább ezt hagyd. - Suttogta. - Egy ilyen nap után legalább ezt engedd meg.

-Legyen. - Adtam meg magam, mire megölelt.

-Aludj jól! - Suttogta a mellkasomba.

-Te is, kicsi Yun-ah! - Simítottam végig a haján, aztán kimentem a nappaliba, és ledőltem a szivacsokra.