Chapter 22.

GOT7 Fanfic

Chapter 22.

Yun

Reggel bementünk a suliba, egyenesen a moziterembe, ahol már az igazgatóság is bent ült. Popkornnal a kezünkben beültünk a leghátsó sorba, legbelülre, szépen egymás mellé, ahol már az osztálytársaink vártak. Bamy ThreeSsel beszélgetett, ChulChul és Hana egymás vállán feküdtek, Eda és Chon valamit néztek a telefonjukon, Koda meg egyedül kockult.

Amikor becsengettek lekapcsolták a lámpákat, majd elindították az első filmet.  A 13/r-esek filmjével kezdtük, ami ugye az irodaházas. Nem emlékszek belőle sokra, mert BamBam vállára dőlve elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valami rezeg. Lassan nyitottam fel a szemem, és az előttem lévő haját bámultam, majd, mivel a rezgés nem maradt abba, lassan kihúztam az alvó BamBam zsebéből a rezgő telefonját. Mivel én ültem legbelül a sorban, a fal mellett, feltűnésmentesen elővehettem a telefont.

Nem volt rajta képernyőzár, így csak rányomtam a kis ikonokra, mire megnyitotta az üzeneteket. Nem akartam benne turkálni, csak azt, hogy ne rezegjen már, amikor aludni akarok. De megakadt a szemem egy néven: Kim Yo Nam, Yona üzenetet írt önnek.

yona@kim : Szia Yongi! Nem tudom, hogy te vagy-e, de rájöttem, hogy van egy Yongi ismerősöm. Anyukám unokabátyjának a lányának az ismerősének a barátja volt, de én is ismertem gyerekkoromban. Lehet hogy  te vagy?

yona@kim : Nem tudom, hogy érdekel-e téged egy olyan lány, mint én...

yona@kim : Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.

yona@kim : Már ha van kedved, vagy nem laksz olyan messze.

Kezemben forgattam a telefont, majd visszacsúsztattam a vállamon alvó fiú telefonját a zsebébe. Visszadöntöttem a fejemet a fejére, és úgy néztem a filmet, ami már majdnem a végéhez ért. De nem tudtam a filmre figyelni, mert kattogott az agyam.

Kim Yo Nam... Yona... Ki ez a lány? És... miért érdekel ez engem egyeltalán? BamBam nekem senkim, és annak írogat, akinek akar. Vagy... tegnap este óta... Aish! Nem! Azt csinál, amit akar... Csak egy randi volt, ettől még nem jelenthetem ki azt, hogy elkötelezte magát mellettem. Nem. Bár... akárki is ez a lány...

Próbáltam a filmre koncentrálni, de nem sikerült. A vállamon alvó fiú szuszogását hallgattam, miközben azt néztem, hogy a vásznon hogyan jönnek össze a főszereplők.

Mikor vége lett megtapsoltuk, majd a kisfilm következett, amiben csak fotók voltak összevágva. Azt is megtapsoltuk, aztán következett egy szünet. A tapsolásra BamBam is felébredt, és amúgy az egész hátsó sor. Mindenki bealudt az osztályunkból, de a tapsra kómás fejjel, és félig kinyitott szemekkel kezdtek ébredezni.

-Amúgy kaptál pár üzenetet. - Böktem meg BamBam oldalát, aztán felálltam, átadtam neki a félig üres popkornos dobozt, és kimentem a folyosóra, ahol Bamy és ThreeS beszélgettek éppen. Nem akartam őket zavarni, bár a barátnőmre lett volna szükségem, de így csak elmentem a mosdóba, és megigazítottam a hajam, majd a szünet végénél visszamentem a terembe.

A második film a 13/f-eseké volt, akik a hamupipőkét forgatták újra, koreaibb változatban. Hanbokos Hamupipőke, és Hanbokos herceg. Még a tündér keresztmama is rózsaszín gésának volt öltözve. Halál uncsi volt.

BamBam végig a telefonját nyomta, gondolom írogatott annak a lánynak, én meg a falnak döntöttem a fejem, és úgy bámultam a vásznat, amin lassan peregtek az események. Nem akartam turkálni a dolgaiban, erre... Mi van ha egyszerre két lányt fűz? De akkor meg... Lassan a fiúra emeltem a tekintetem, és néztem, ahogy az ujjai pörögnek szinte a telefonja képernyőjén. Visszafordultam a film felé, és vágtam egy fintort. Majd elmondja, ha rám is tartozik!

Nem is tudom mennyi idő volt az a film, de hosszabbnak tűnt, mint a megszabott idő. És a kisfilm sem tetszett. Uncsi volt az egész.

Nagyon gyér tapsot kapott, aztán jött megint egy szünet. Újra kimentem a folyosóra, és az egyik ablaknak támaszkodva néztem, ahogy az alsóbb évesek mászkálnak a szekrényeik között, vagy csak beszélgetnek csoportba gyűlve.

Elméláztam azon, hogy egyszer én is olyan voltam mint ők. Úgy nevettem mint a kilencedikesek, úgy kuncogtunk össze Bamyval...

-Hahó! - Legyezett a szemem előtt YuGyeom. - Yun! Ébresztő!

-Hm? - Néztem fel rá, mire elmosolyodott, majd ő is a falnak támaszkodott mellettem.

-Nem tudom mi van veled, de... Ezek szerint nem tetszett Hyung meglepetése? - Az arcára néztem, de semmi érzelmet nem láttam rajta. Fapofával nézte a kilencedikeseket.

-De, nagyon tetszett. Csak fáradt vagyok. - Hazudtam, és próbáltam meggyőző lenni.

-Akkor miért nem aludtál? - Kérdezett vissza.

-Nem tudom. Nem kényelmes sehogy sem. - Vontam vállat.

-És miért vagy minden szünetben a folyosón?

-Szétültem a seggem. Nem állhatok fel? - Erre felnevetett.

-De, nyugodtan. Csak nem tudtam mi van veled. - Vette halkabbra a hangját, mivel páran felénk fordultak. - Már azt hittem, hogy Hyung nagyon elcseszett valamit. Pedig szorítottam neki.

-Ez komoly? - Vontam fel a szemöldököm nevetve. - Nem értelek titeket. Miért akarjátok annyira ezt?

-Nem tudom. Végre valami izgalmas. Igaz, hogy ennél lassabb dolgot még nem tapasztaltam, de legalább érdekes. És nem olyan nyálas, mint YoungJae Angelinája, vagy Jackson és a nője... - Gondolkodott el. - Amúgy ma este Hyungnak interjúja lesz, szóval ketten maradunk otthon.

-Meg Nora. - Egészítettem ki.

-Jó, meg az a dög. - Forgatta a szemét. - A kutyuskád sokkal aranyosabb.

-Ma elhozom mamától.

-Akkor négyen leszünk. - Vigyorgott rám YuGyeom. Rámosolyogtam, és elindultam visszafelé a terembe.

Odabent Koda elfoglalta a helyemet, így leültem Chon és YuGyeom közé, Koda régi helyére, kettővel messzebb az én régi helyemtől.

Lekapcsolták a villanyokat, és elkezdődött a MI filmünk.

A történet több szálon fut, de a főszereplők mi voltunk BamBammel.

Bamy tök jól összevágta, és nagyon jó lett. A vége a tengerpartos jelenet volt, aztán amikor elsötétült minden a teremben, mire mindenki tapsolni kezdett.

Nagy sikere volt a kisfilmünknek is, amibe bevágták Koda hülyeségeit, és többek között azt is, amikor YooCheol meg akart menteni Kodától, meg a haverjaitól.

Sokat nevettünk rajta, és ami jó, az az, hogy nem csak mi nevettünk, hanem az egész terem zengett a röhögéstől, annyira, hogy nem is hallottuk rendesen a zenét.

Mikor vége lett, a leghátsó sor tapsolt a legjobban, Koda és Eda fütyültek, meg hangoskodtak...

Ezután kis idővel következett a szakmai értékelés, amiben minden egyes filmről mondtak véleményt, mind a húsz zsűritag. Ez volt a nap legunalmasabb része. Először az első, az irodaházas filmet elemezték. Külön kiemelték a vágást, és a zenéket...

Igazából... Nem tudom mit értékeltek rajta annyira, mert amire én emlékszek az nekem személy szerint nem tetszett.

A hamupipőkésről nem sok jót mondtak, amin mi gonosz módon jót derültünk. És kiderült, hogy az egyik doramából vették a díszleteket a filmvárosba, mert valamelyik gyerek szülője részt vett a dorama forgatásán. És mint kiderült, az igazgató dorama-fan. Szóval lebuktak, és nagyon leértékelték őket.

Aztán következett a MI filmünk.

-Először is szeretném kiemelni a helyszíneket. - Vette magához a mikrofont az igazgató. - Roppantul tetszett, hogy a mi kedves kis iskolánkban is vettetek fel jeleneteket. - A "kedves kis iskolánkban"-ra Koda felröhögött. De gyorsan abba is hagyta a nevetést, amikor az igazgató csúnyán nézett rá. - Másodszor megjegyezném, hogy nagyon szép helyszíneken forgattatok. És külön érdem, hogy nem kértetek tanári- vagy szülői segítséget. Nagyszerűen megkomponált film volt, nekem személy szerint nagyon tetszett.

-Én is kiemelném a helyszíneket. - Kezdte a médiás tanár. - A történet is jó, tetszett, hogy a cselekmény több szálon fut, és ez egyeltalán nem untatott. És megjegyezném, hogy az a verekedős jelenet és a végén az érzelgős rész is jót tett a filmnek, annak ellenére, hogy a szabályzat tiltotta.

-Nem sérült meg senki! - Üvöltötte be Koda.

-Értem fiam, de nekem nem úgy tűnt. - Fintorgott a nő.

-Nem látta, hogy a kisfilmben hogy röhögnek? - Érdeklődött Chon. - Csak mert az pont a jelenet felvétele után volt.

-Csendet kérek! - Kaparintotta meg a következő zsűritag (a tesi tanár) a mikrofont, majd megvárta, amíg a beszélgetés elhalkul. - Én is kiemelném az akciójelenetet. Mint testnevelő tanár, és harcművész állítom, kedves tanárnő, hogy nem sérült meg senki. Ezekkel a fogásokkal Koda, a legjobb tanítványom, és a barátai, akik amint láttam szintén jártasak a harcművészetben nem okozhattak egymásnak sérülést. Rátérve a filmre: nekem nagyon tetszett. Nem tudok többet hozzátenni, profik vagytok.

-Köszönjük! - Kiabálta ChulChul, majd tapsolni kezdtünk.

Az összes többi zsűritag is sok szépet mondott a filmünkről, majd kihirdették a győztes osztályt. Mert egy versenyen van ugye győztes. És mivel a MI filmünk lett a legfantasztikusabb, ezért MI kaptuk meg az első helyet. Mindenki felugrált, és össze-vissza ölelgetett mindenkit az osztályból. Megkaptunk félévre az ötöst, és egy tortát, amit két kézzel zabáltak fel a fiúk. Hana nem szereti a csoki tortát, ezért ő nem evett, Chon meg csak egyszerűen finnyás. Én ugye nem ehetek, Bamy meg csak a krémjét kóstolta meg, majd kijelentette, hogy egyék meg az éhenkórászok.

Fél órával az eredményhirdetés vége után, mivel eddig tartott megmosakodniuk a fiúknak, már kint is voltunk a suli előtt.

-Tele vagyok! - Nyöszörgött a hasát fogva Koda.

-Kellett neked annyit zabálni! - Röhögött Eda.

-Egyszer nyered meg a filmes versenyt! Meg nem is volt olyan rossz. - Morogta a kék DaeHyun.

-Jó, akkor ezek szerint nem megyünk bulizni. - Csapta össze a tenyerét ThreeS.

-Mi? Mért? - Kérdezte Koda, mire csak sóhajtottam egyet.

-Én fel nem kaparlak a földről, ha lerészegedsz, és széthánysz mindent. - Rázta a fejét Bamy. - Márpedig ha elmegyünk akárhová te piálni fogsz. Szóval nem. Majd egyszer megünnepeljünk. Menj haza! - Utasította a barátnőm.

Eda és Chon megígérték hogy hazakísérik a fájó hasú barátunkat, majd elkezdtünk szétszéledni.

-Interjúra kell mennem. - Sóhajtott BamBam. - Mennyi idő, amíg innen a kiadóhoz érek?

-Ha jó a forgalom, akkor úgy háromnegyed óra. - Nézett a telefonjára YuGyeom.

-És ha rossz? Mert most csúcsidő van. - Forgatta meg a kezében a kocsi kulcsot.

-Akkor még számolj rá úgy fél órát. - Vont vállat a fiatalabb fiú.

-Szóval akkor... - Számolt BamBam. - Most kéne innen indulnom, hogy időben odaérjek? - Nézett fel a telefonjából.

-Akkor indulj! - Tolta a kocsi felé a barátja.

-Nem, előbb hazaviszlek titeket. - Rázta a fejét BamBam.

-Dehogy! Van busz. Majd megyünk azzal. Csak a maszkot és a szemüveget add ide. - Miután YuGyeom megkapta amiket kért, BamBam elbúcsúzott tőlünk, majd elhajtott.

A felismerhetetlen fiúval indultam a buszmegálló felé.

Nem kellett sokat várnunk, és megjött a busz. Szerencsénkre tudtam az utat, így a fiú csak követett. Próbáltunk feltűnésmentesek lenni, bár egyszer kiszúrták. Két csajszi jött oda hozzánk, és nagyon nézegették YuGyeomot. A fiú éppen nem figyelt, így feltűnésmentesen megböktem az oldalát, mire felém fordult.

Rámosolyogtam, majd thaiul kezdtem beszélni. Nem tudom mennyit értett belőle, de elmagyaráztam neki, hogy milyen szép az idő, és hogy mennyire fáradt vagyok ennyi dolgozat után. Erre csak bólogatott, de nem szólalt meg.

Szerencsénkre a két lány nem szállt le velünk a következő megállónál, így fellélegezve mentünk be a lépcsőházba.

-Amúgy... - Dőlt a lift falának. - Mit mondtál? Annyit értettem, hogy gyönyörű, meg vidám, és fárasztó. Meg valami felhő, vagy mi.

-Az időjárást ecseteltem. - Mosolyogtam rá, mire bólintott.

-És mióta beszélsz thaiul? - Kérdezte, mikor beléptünk a lakásba.

-Egész kicsi korom óta. - Válaszoltam. Majd mikor furán nézett rám hozzátettem. - Volt thai rokonom. - Erre csak bólintott, és levetette magát a kanapéra.

-Megnézzük Hyungékat a TVben? - Jött be hozzám kicsit később a konyhába.

-Most mást csinálok, de ha van kedved nézheted. - Vontam vállat főzés közben.

-Jó, akkor már engem sem érdekel. - Dőlt a pultnak. - Amúgy mi van ma veled? Hyung mondott valami hülyeséget, amivel megbántott? Olyan furán viselkedsz.

-Nem, nincs semmi. - Fordultam el tőle.

-Naa! - Kérlelt. - Nekem elmondhatod!

-Mondom, hogy nincs semmi bajom. - Ráztam meg a fejem, majd a kiskutyaszemeket meresztő fiúra néztem. - Nyugodtan nézd csak meg a Hyungjaidat, majd megyek, ha végeztem az ebéddel.

-Te Yun! - Emelete rám a mutatóujját. - Úgy is kiszedem belőled! Nem vagy te olyan jó színésznő, mint hiszed!

-Jól van, menj már! - Küldtem ki a konyhából.

Amennyire lassan csak tudtam készítettem el az ebédet. Hallottam, ahogy YuGyeom bekapcsolta a TVt, és a Hyungjain nevet.

Mikor végeztem kivittem YuGyeomnak a nappaliba a kaját, majd leültem mellé a kanapéra. A képernyőn a srácok már éppen búcsúzkodtak.

-A végére ideértél. - Közölte a fiú, miközben a tésztát tömte magába.

Megettem a saját ebédemet, majd befogtam a fiút mosogatni.

-Elmegyek Heiért. - Raktam a zsebembe a kulcsaimat. - Ha készen vagy...

-Aminek megtalálom a helyét, elrakom. - Törölte meg az orrát a kissé habos kezével.

-Ne nyírd ki Norat! - Kiabáltam vissza még az előszobából, majd beszálltam a liftbe.

Lementem az autóhoz, majd hazakocsikáztam.

Ahogy beértem a mélygarázsba megláttam a szüleim kocsiját.

leparkoltam a tőlük lehető legmesszebbi helyre, aztán fellifteztem. Nem szóltam sem Yonginak, sem mamának, hogy megyek de talán így egyszerűbb lesz.

Fellépcsőztem a muskátlis ajtóig, aztán bementem.

Amin meglepődtem az az volt, hogy Hei nem szalad elém. Pedig mindig tudja, hogy én jövök, de akkor valamiért nem jött.

Ahogy beljebb mentem megláttam mamát, ahogy a kezeit tördeli.

-Szia, mi történt? - Mentem oda hozzá.

-Ó, csillagom! - Ölelt meg, és szipogott egyet. - Örülök, hogy hazajöttél. - Suttogta. - Apádék a konyhában vannak Yongival.

-Csak Heiért jöttem.  - Állítottam meg, mert a konyha felé kezdett húzni.

-Hei az erkélyen van. Szegény párát édesanyád kizárta. - Törölte le újra a könnyeit.

-Mi történik itthon? - Kérdeztem.

-Anyád meg akarja fűzni Yongit, hogy menjen velük NewYorkba. - Könnyezett mama.

-Nem fog elmenni. - Öleltem meg újra a nagymamám. - Csak kérlek ne szólj apának, hogy itt vagyok. - Kértem, majd az erkély felé vettem az irányt.

A kiskutyám a hintaágyon kuporgott, és félve nézett rám. Mintha még reszketett is volna.

-Szia Kislány! - Léptem oda hozzá, és megsimogattam a fejét. A kutya szomorúan bújt hozzám. - Gyere Hei, elviszlek innen! - Suttogtam, és mutattam, hogy álljon fel, de ő csak lehajtotta a fejét, és nem mozdult. Egy sóhaj után az ölembe vettem a nem túl könnyű állatot.

Ahogy visszamentem a lakásba a konyha felől meghallottam anya hangját. Szinte kiabált.

-Az a rossz lány semmirekellő! Őt csak a csillogás érdekli! Legalább te vidd valamire!

-De anya, én nem akarok NewYorkba menni! - Magyarázta Yongi.

-Otthon legalább tudnál valamit kezdeni magaddal!

-Anya, figyelj már rám is egy kicsit! Nem akarok veletek menni, érted? Itt van nekem Danbi, a munkám a vidámparkban, Yun, mama.... Nem akarok innen elmenni. És nem is tudok rendesen angolul.

-Danbi, meg a vidámpark! - Vágott közbe finnyásan anya. - Mert talán a feleséged Danbi? És a vidámparknál nálunk otthon sokkal jobb munkád lehetne! Amerikában sokkal jobb életed lehetne! Sőt, talán még egy épeszű lányt is össze tudnál szedni.

-Nem is ismered Danbit!

Megráztam a fejem, és kimentem a lakásból. Mikor leértem a kutyával az ölemben a kocsihoz, nagy nehezen előszedtem a kulcsaimat, majd befektettem Heit a hátsó ülésekre. Szegény nagyon szomorúnak tűnt.

Előszedtem a mobilom, és írtam Yonginak egy üzenetet.

yun@baeyoungnam : kitartás! Ne hagyd, hogy tönkretegyék az életed. Bárhogy is döntesz, neked legyen a legjobb, oké?

Eltettem a telefonom, majd beindítottam a motort.

Mikor felértem a karomban a kutyával (ugyanis még mindig nem mert, vagy nem tudott felállni sem) a lakásban YuGyeomot a kanapén találtam.

Óvatosan lefektettem a kutyát a szőnyegre, majd visszamentem becsukni az ajtót. Ledobtam gyorsan a kabátom, majd szinte szaladtam Heihez.

Leültem mellé, és megsimogattam a fejét, mire hozzám bújt.

-Mi történt? - Kérdezte YuGyeom, miközben ő is odaült mellénk.

-Nem tudom. - Ingattam a fejem. - Szerintem anya nagyon csúnyán viselkedett vele. Kizárták az erkélyre. - Simogattam a kutya puha szőrét, amiben most csomók voltak. - Legjobb esetben csak megijedt valamitől, és fél, azért nem csinál semmit.

Hei még közelebb bújt hozzám. Nora is odajött, és bár YuGyeom csúnyán nézett rá mégis lekuporodott a kutyám mellé.

Csendben ültünk egymás mellett, amikor rezegni kezdett a telefonom.

young@baehyun : köszi hugi, de kénytelen leszek kiutazni. Danbival még talán tudok találkozni, ha este el tudok szökni, te is vigyázz magadra és mamára is! Mama nagyon maga alatt van, amiért elmegyek, szóval gyere majd el hozzá, és Heit is nagyon sokat bántotta az anyánk. Most nem tudom hol van a kutyád, de rá is vigyázz. Holnap indulunk, és amint tudok írok. Vigyázz magadra!

Elengedtem a kutya fejét, és pötyögni kezdtem. Nem akartam, hogy a bátyám itt hagyjon minket, annak ellenére hogy mostanában nem is találkoztunk sokat.

yun@baeyoungnam : te is vigyázz magadra! És amint tudsz gyere haza!

YuGyeom vállának dőltem, miközben a kutyát próbáltam felvidítani, bár neki is annyi életereje lehetett, mint nekem.

-Yongi elmegy NewYorkba. - Suttogtam. YuGyeom átölelte a vállam, és próbált együtt érezni velem. -Félek, hogy őt is elveszítem.

-Minden rendben lesz vele. - Motyogta.

-Még egy ember, akit szerettem elmegy. - Töröltem le a kibuggyanó könnycseppet.

-Mi szeretünk. A Hyungjaim, főleg BamBam Hyung, a barátaid, Hei, a mamád, Bamy... Mindannyian szeretünk. - Simogatta a hajam.

-Köszönöm. - Suttogtam.

-Miért megy el? - Kérdezte kis idő múlva.

-Nem tudom. Anya elviszi, és kész. Talán nem tudott több érvet felhozni, hogy miért kell maradnia. Ott kellett volna maradnom, hogy segítsek neki. - Hunytam le a szemem. - Így olyan, mintha miattam menne el.

-Most már nekem is rossz kedvem van. - Motyogta.

-Én is szeretlek. - Néztem fel rá egy erőltetett mosollyal, mire YuGyeom is megeresztett egy szomorú mosolyt.

-Khm, megjöttem! - Köszörülte meg BamBam a torkát.

-Szia Hyung! - Üdvözölte YuGyeom az idősebbet, és elengedte a vállam. - Láttalak titeket!

-Örülök neki. - Ment be a szobába.

-Ennek meg mi baja? - Kérdezte a zárt ajtótól YuGyeom, majd visszaült mellém.

-Nem tudom. - Simogattam a kutya fejét.

-Na mindegy. - Legyintett. - Majd elmondja, ha közünk van hozzá. Lehet, hogy csak valami antifannal, vagy sasaenggel találkozott. Akkor szokott ilyen fejet vágni.

-Talán ma mindenkinek ilyen napja lesz.

-Kisasszony! - Bökte meg a vállam. - Ma megnyertünk egy versenyt! Mi az, hogy ilyen napja lesz? nehogy bedepizz itt nekem! Hyung sem akarná. Van kedved sétálni? Mert szerintem Hei is szeretne jönni. - Vakarta megy a kutya fülét.

-Szerinted van kedve sétálni? - Néztem a mélabús kutyust.

-Meglátjuk. - Vette fel a maszkját. Felhúzott engem is, és már majdnem összekaptuk magunkat, amikor megszólalt a telefonja.

-Haló? - Vette fel. - Igen. ... Hogy én? Nem. Tudom kellene róla? ... Hyung, miért most szólsz?! Nem érek oda időben! ... BamBam Hyungnak is kell? ... Értem én, na! Ott leszek, és megpróbálok nem késni. ... Igen, igen, persze, szia Hyung!

Kérdőn néztem a fiúra, aki extra sebességgel öltözködni kezdett.

-Mi történt? - Dőltem a falnak.

-Az egyik ruhát elszakítottam a múltkor véletlenül, és most megcsinálták, és el kell mennem felhúzni, hogy jó-e. Bocs, hogy nem tudunk menni sétálni.

-Addig megpróbálom Heit kirángatni a mélabúból. - Vettem le a kabátom.

-Szia! - Sietett ki az ajtón.

Visszamentem a nappaliba, és leültem a kanapéra. A telefonomat kezdtem nyomkodni. Kis idő múlva Hei felmászott hozzám. a fejét simogatva írtam Bamynak.

yun@baeyoungnam : szia! van időd beszélgetni?

bam@yongchoi : veled mindig. mondd, mi van?

yun@baeyoungnam : Yongi kiutazik az apámékkal.

bam@yongchoi : HOGY MI??? miért?

yun@baeyoungnam : mert az anyám ezt mondta.

bam@yongchoi : és ő meg megy?

yun@baeyoungnam : kénytelen. nem akarom, hogy elmenjen.

bam@yongchoi : és a barátnője? ő is megy velük?

yun@baeyoungnam : Danbi nem megy. hogy pontosan idézzek: "Mert talán a feleséged Danbi? És a vidámparknál nálunk otthon sokkal jobb munkád lehetne! Amerikában sokkal jobb életed lehetne! Sőt, talán még egy épeszű lányt is össze tudnál szedni."

bam@yongchoi : ez nem jó. nem tudott nemet mondani, igaz?

yun@baeyoungnam : igen, de inkább mesélj valami boldog dolgot. mi van VELETEK?

bam@yongchoi : Sinno ma az unoka tesóira vigyáz, úgyhogy nem tudunk találkozni. De azt mondta, hogy holnap elmehetünk valahová. Szerinted hová menjünk?

yun@baeyoungnam : tudod, hogy a kilátó a kedvenc helyem.

bam@yongchoi : igen, tudom. de valami olyan hely, ami nekünk jó? neked mindig vannak ötleteid.

yun@baeyoungnam : vidd el vásárolni. azt gondolom nagyon is szereti, nem?

bam@yongchoi : de, az a kedvenc elfoglaltsága.

Szinte magam előtt láttam, ahogy a szemét forgatja.

yun@baeyoungnam : ha este mentek akkor a kilátót ajánlom. állítólag nagyon szép este. belátni az egész várost. vagy a Banpo-hídra menjetek. az is szép.

bam@yongchoi : oké, hogy az a szerelmesek hídja, de semmi kedvem öngyilkosságokat nézegetni, aztán meg a rendőrségre mászkálni, meg mentőt hívni. szóval akkor a kilátót ajánlod?

yun@baeyoungnam : én szívesen mennék oda. de ha csak elmentek vacsizni, az is jó, nem?

bam@yongchoi : vacsizni már voltunk. de megkérdezem tőle a kilátót. Sinno annyira cuki! ma is hozott nekem virágot. dee... mi van veled és a nagy Ő-vel? Láttad őket a TVben?

yun@baeyoungnam : nem, pont lemaradtam róla, de YuGyeom megnézte.

bam@yongchoi : sajnálhatod. nagyon jól nézett ki. és Mark elmondta, hogy az egyik tag szerelmes közülük.

yun@baeyoungnam : nem is csak egy tag szerelmes. YoungJae, Jackson... vagyis ők azok, akikről én hallottam.

bam@yongchoi : de Mark úgy értette, hogy közülük, vagyis vagy Mark, vagy JB, vagy BamBam. én a legutolsóra tippelek.

yun@baeyoungnam : persze.

bam@yongchoi : miért? BamBam nagyon csúnyán nézett akkor Markra. vissza kellene nézned. JB meg csak nevetett, egy jó apukához híven.

yun@baeyoungnam : és te ebből arra következtettél, hogy BamBam a szerelmes?

bam@yongchoi : ügyes vagy! és igen. és nem is akárkibe, hanem a legeslegjobb barátnőmbe. tudod ki az, ugye? mert több segítség nincs.

yun@baeyoungnam : nem is tudtam, hogy ismersz Ki Yo Nam nevű lányt.

bam@yongchoi : HOGY KICSODÁT? én rólad beszéltem.

yun@baeyoungnam : Yona

bam@yongchoi : fogalmam sincs ki az. miért nem kérdezed meg? hiszen jelenleg egy házban, sőt egy lakásban vagytok. csak oda kellene menned hozzá.

yun@baeyoungnam : annyira nem érdekel.

bam@yongchoi : jó, akkor megkérdezem én tőle.

yun@baeyoungnam : ez komoly? BAMY!!! meg ne kérdezd! hallod? kicsit sem érdekel, hogy ki az, vili? CHOI BAM YONG!!!

A program jelezte, hogy kilépett. Letettem magam mellé a telefont, és a kutyát bámultam.

Tiszta dilis barátnőm van.

A tenyerembe temettem az arcom, és vártam. Fogalmam sincs, mire, csak vártam.

A mobilom megint rezegni kezdett.

bam@yongchoi : nem tudom a címét, de te FÉLTÉKENY VAGY!

yun@baeyoungnam : csak szeretnéd.

bam@yongchoi : nem szeretném, hanem tudom. Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny! Yun féltékeny!

yun@baeyoungnam : nagyon vicces vagy!

bam@yongchoi : tudom. de ha annyira nem érdekel, akkor kérdezd meg YuGyeomot. ő cuki fiú, és mindent tud a Hyungjairól. hátha.

yun@baeyoungnam :  kössz, de mondtam, hogy nem érdekel.

bam@yongchoi : tudom. azért mondtam.

yun@baeyoungnam : akkor nem írok neked!

bam@yongchoi : kössz a randitippeket!

Már majdnem elküldtem a "szívesen" üzenetet, aztán rájöttem, hogy nem akarok vele beszélni, így inkább kiléptem, és eldőltem a kanapén. Hei az oldalam mellé mászott, Nora meg a lábamnál aludt, amikor én is elindultam álomországba.