Chapter 26.

GOT7 Fanfic

Chapter 26.

Yun

Lassan nyitottam ki a szemem. A szobában félhomály uralkodott. Nem emlékeztem rá, hogy lehúztam volna a redőnyt este, de az nem engedte betódulni a fényt. Az óra elég későt mutatott ahhoz képest, amikor máskor kelni szoktam. Meg is lepődtem magamon, hogy eddig aludtam. Nyilván a hajnalig tartó szövegtanulás az oka.

Felültem az ágyban, és Heire néztem, aki a szőnyegéről a csillogó fekete szemeivel bámult rám vissza.

-Mizu kislány? - Kérdeztem tőle, mire felállt, felugrott az ágyamra, és megnyalta az arcom. - Neked is jó reggelt, nem kell megenni! - Toltam el a pofáját az arcomtól, de nem hagyta, és újra, és újra megnyalta az arcom, míg szinte a párnába nem préselődtem.

-Én is örülök neked Hei, de nyugi! - Szóltam rá, mire leült a lábamra, és úgy bámult rám.

Kimásztam a paplan alól, és kipróbáltam a bokám, hogy rá tudok-e állni. Mikor rátámaszkodtam belehasított a fájdalom. Felszisszentem, aztán összeszorítottam a fogam, utána az ajkamba haraptam.

A kutya odament az ágyról lelógó lábamhoz, és megszaglászta a bekötött bokámat.

-Sajnálom, de ma nem nagyon mehetünk sehová. - Simogattam meg a buksiját. Megnyalta a tenyerem, aztán a fájós lábamhoz dörgölte a fejét, mintha átérezné a fájdalmam.

A telefonom az éjjeliszekrényemen búgni kezdett.

A kijelzőn BamBam képe villogott.

-Szia! - Vettem fel.

-Jó reggelt! Ugye nem keltettelek fel? - Kérdezte a fiú. BamBam hangjára Hei figyelni kezdett, és feltámaszkodott mellém az ágyra.

-Nem, már fent vagyok egy ideje.  - Vakartam meg szórakozottan a kutya fejét.

-Hogy van a lábad? - Váltott témát. A háttérből mondatfoszlányokat hallottam, meg mintha az utcán lett volna, vagy valami forgalmas helyen.

-Valamivel jobban. De mama azt mondta tegnap, hogy nem enged sehová, amíg jobb nem lesz. Sajnálom.

-Végül is... - Gondolkodott el. - Jó lesz ez így is. Minden helyzetből a legjobbat kell kihozni, nem? Úgy két órán belül ott leszek nálad. Még van egy kis dolgom, de utána azonnal indulok.

-Rendben. Akkor várlak. - Mosolyogtam magam elé.

A fiú bontotta a vonalat, én pedig elővettem azt a kenőcsöt, amit mama adott. Letekertem a fáslit a lábamról, és belemasszíroztam a bőrömbe a kenőcsöt. Állítólag attól gyorsabban gyógyul.

Mikor végeztem újra befásliztam, majd hátradőltem a párnáimra. Hei felmászott mellém, amit amúgy nem szokott, de nem volt olyan hangulatom, hogy lekergessem. A fejét a vállamra tette, én meg a puha szőrét simogattam.

Valahogy bealudtam.

Arra ébredtem fel, hogy az arcomat simogatja. Lassan elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemem. BamBam a könyökére támaszkodva, az oldalán feküdt mellettem, és az arcomat fürkészte.

-Jó reggelt kishercegnő. - Suttogta mosolyogva.

-BamBam... - Motyogtam.

-Igen? - Kérdezett vissza egy fél mosollyal.

-Sajnálom, hogy nem mehetünk sehová. - Suttogtam. - Jobban kellett volna figyelnem tegnap.

-Te is tudod, hogy balesetek bármikor előfordulhatnak. Nem te tehetsz róla. - Simított végig a mutatóujjával a nyakamon.

-De akkor is sajnálom. Elrontottam. - Hunytam le a szemem.

-Nem rontottál el semmit. - Simította meg az arcom. - Jó, le kellett mondanom a foglalást egy étteremben, de nem számít. A lényeg mindig az lesz, hogy itt vagy nekem. - Mosolyodott el megint.

-És, akkor mit szeretnél csinálni? - Ültem fel.

-Az hogy én mit szeretnék csinálni az más dolog. - Nyelt egy nagyot. - De gondoltam átmehetnénk a szomszédba.

-A filmlakásba? Felőlem oké. - Vontam vállat. - Felöltözök rendesen és mehetünk. - Bújtam ki a takaró alól.

-Nekem tökéletes vagy így is. - Szólt utánam a fiú, mikor már majdnem kiléptem a szobából.

-Tudom, hogy jól áll Yongi pólója. - Néztem rá vissza.

-Csini vagy. Stopperollak, szóval siess!

Megpördültem a sarkamon, mire felnevetett, majd a fürdőbe mentem. A bokám eléggé fájt, bár valamennyit javított rajta mama kenőcse, valami nagyon keveset.

A rekordsebességemet meghaladva készültem el, és pár perc múlva már a szobaajtóban álltam.

-Na? - Kérdeztem a hajamat fésülve.

-Két perc harmincnégy másodperc. - Nézte meg a telefonja óráját. - Egész gyors voltál. - Mászott le az ágyról, majd odalépett hozzám.

-Mehetünk. - Tettem le a fésűt az asztalra.

-Azért ezt vedd fel! - Húzta le BamBam a szék támlájáról a fehér kötött pulcsimat, és a vállamra terítette. Nem tudtam nem észrevenni a gyengéd érintését, ahogy végighúzta a karomon a tenyerét. - Hűvös van odakint.

-De nem kint leszünk, ugye? Mert akkor hozok télikabátot, meg Heit. - Néztem rá fel a vállam mögött.

-Bent leszünk, nyugi. De menjünk, mert a végén még baja lesz annak, amit készítettem.

Kimentünk az erkélyre, aztán nagy meglepetésemre a saját volt lakásuk felé vette az irányt.

-Van kulcsod hozzá? - Kérdeztem, mikor már az üveges ajtónál álltunk.

-Csak JB meg a managger tudja. - Illesztette a zárba a kulcsot. - De JBnek is van, ő vissza is szokott ide járni ha magányra vágyik. - Nyitotta ki az ajtót. Miután beléptünk belülről visszazárta. Gondolom elővigyázatosságból.

-Gyere! - Fogta meg a csuklóm, majd maga után húzott. Pár lépés erejéig bírtam a tempót, de aztán nagy fájdalom hasított a bokámba, mire felszisszentem. Összeszorítottam a fogam, mert nem akartam elrontani a pillanatot, de addigra már észrevette.

-Jól vagy? - Fordult meg. Gyorsan felemeltem a lábam egy picit, hogy ne fájjon annyira, és bólogattam.

Erre csak sóhajtott, majd az ölébe kapott.

A meglepetéstől levegőt is elfelejtettem venni. Olyan gyors volt ez nekem...

BamBam persze felnevetett, amikor meglátta a meglepett arcom.

-Nyugi, nem rabollak el. - Mondta miközben berúgta az ajtót az egyik szobába.

-Csak meglepődtem. - Motyogtam az állát nézve, aztán oldalra fordítottam a fejem, mert megéreztem a finom süti illatot.

Nos, azt hiszem akkor még jobban meglepődtem. A szoba közepén egy kockás takarón kis mécsesek égtek, és bár nem volt túl sötét így is látszottak a fényeik. Mellettük kis tálcán a sütik, meg valami innivaló. És egy vastag könyv, a tetején pedig egy szál rózsa.

-Na, mit szólsz hozzá? - Nézett le rám a fiú.

-Elképesztő... - Suttogtam. - És ezt mind...

-Az első igazi randinkra. - Mosolyodott el BamBam. Odalépkedett velem a takaróhoz, aztán leült. Én pedig az ölébe kerültem.

-Nem vagyok nehéz? - Suttogtam.

-Kicsit sem. - Nyúlt el a rózsáért, aztán a kezembe adta. - Tudom, hogy elmaradt a szülinapod megünneplése, és hogy kicsit elkéstem vele, de szeretnék ezzel boldog tizennyolcadik születésnapot kívánni.

-Köszönöm. - Motyogtam bele a virágba. - Rendes tőled, hogy ennyit törődsz velem.

-Hát tudod... - Nyúlt a tarkójához. - Ilyen az, ha valaki tetszik nekem.

Annyira aranyos volt ahogy zavarában lesütötte a szemét. A szám szélét rágcsálva tanulmányoztam a vonásait. Végül nem bírtam tovább a csendet.

-Köszönöm. - Érintettem meg a kézfejét. Rám kapta a tekintetét, majd a kezünket fixírozta. Mosolyogva végigsimítottam az ujjain, mire lassan összekulcsolta a kezeinket. Aztán félve rám nézett. A mosolyomtól újra lesütötte a szemeit.

-Yun... - Kezdte. - Lehetnénk mi egy pár? - Suttogta.

Ilyen kérdésekre már sokszor mondtam nemet, de BamBam más, mint a többiek. Mosolyogva vártam, hogy az arcomra nézzen, ami úgy fél perc múlva bekövetkezett.

A szemében remény csillant, amikor meglátta a mosolyom.

Megszorítottam az összekulcsolt kezeinket, azután pedig bólintottam.

BamBam szemei egy pillanatra kikerekedtek, aztán magához szorított. A vállába fúrtam a fejem, és beszívtam az illatát. Lehunytam a szemem és elmosolyodtam.

Aztán mintha papa nevetését hallottam volna. Mint amikor boldogan nevettünk együtt. „Yun, édesem, odafentről vigyázok rátok” . Szinte belém hasítottak papa utolsó szavai.

Az emlék könnyeket csalt a szemembe. Éreztem, hogy ennek így kellett lennie. A föntiek rendelték úgy, hogy mi együtt legyünk. És papa is ott van valahol.

Megszorítottam BamBam ingét a hátán, és még jobban hozzá bújtam.

Megérezte hogy mi a baj, és szavak nélkül is értette mit szeretnék.

A vállamat, a hajamat, és a hátamat kezdte simogatni, én pedig megsirattam papa emlékét a mellkasához bújva.

-Most jobb? - Kérdezte, mikor elhúzódtunk egymástól, és letörölte a könnyeimet.

-Igen, köszönöm. - Néztem a szemébe. Elmosolyodott, és egy csókot nyomott a homlokomra.

-Neked bármit. - Suttogta végigsimítva az arcomon. A tenyerébe hajtottam a fejem, és lassan elmosolyodtam.

-Elolvastad már a forgatókönyvet? - Kérdeztem, mire elvigyorodott és bólintott.

-Nem gondoltam volna, hogy olyan rész is lesz benne. - Vigyorgott. - Reménykedtem, de nem mertem volna bízni benne. - Nézett le a kezére, amin az egyik gyűrűjét piszkáltam.

-A jelmeztervező ahjumma szerint kár hogy a végén feláldozzuk magunkat a két ország közti békéért. - Néztem a szemébe. Kihúzta a tenyerem alól a kezét, majd lehúzta az egyik gyűrűjét.

-Szabad? - Kérdezte és a nyakam felé nyúlt. Aprót bólintottam, mire feltérdelt, és kikapcsolta a láncot. Felfűzte a Yongitól kapott kutyusos medálom, és a papa által készített fadoboz mini kulcsa mellé a gyűrűjét.

-Tényleg nekem adod? - Néztem rá nagy szemekkel, mikor visszatette a nyakamba a láncot, és megérintettem rajta a gyűrűt.

-Majd ha véletlenül szakítunk visszakérem. De addig a tiéd. - Vigyorgott, majd a fülembe súgta. - Remélem örökké nálad marad.

A vállára hajtottam a fejem, ő pedig átölelt.

-Köszönöm. - Suttogtam.

-Nem vagy éhes? - Kérdezte BamBam.

-Nem reggeliztem. - Fordultam a sütik felé.

-Tortát szerettem volna hozni neked, de nem találtam olyan cukrászdát, akik lisztmentesre csinálják. Úgyhogy maradt ez a süti. - Nyúlt el a tálcáért, és közelebb húzta hozzánk. Felemelt egyet, és a szám elé tartotta.

Lassan kinyitottam a szám, mire belenyomta a sütit. Leharaptam belőle egy darabot, a másik részét meg meg akartam fogni, de addigra már BamBam szájában volt.

Vigyorogva nyammogott rajta.

-Finom. - Nyeltem le.

-Nem rossz. - Nyomott a kezembe egy következőt. - Bár van egy kis fura utóíze.

-Sose ettem másmilyent, szóval nem tudom. - Vontam vállat, és a számba nyomtam a sütit.

-Születésed óta lisztérzékeny vagy? - Kerekedtek ki a szemei.

-Aha. - Bólintottam. - Amióta az eszemet tudom. Bár állítólag az anyai nagymamám is érzékeny volt.

-Ő már nem él? - Kérdezte BamBam, miközben öntött mindkettőnknek innivalót.

-Nem. - Vontam vállat, és a következő sütit vettem a számba. - De nem is találkoztam vele, hogy megkérdezzem milyen érzés.

-Rossz érzés lehet. - Nézett rám.

-Ha nem ismered nem hiányzik. Amiről nem tudsz nem fáj. Ennyi. - Kortyoltam bele a pohárba.

-De akkor is. - Tette le a poharát. - Kicsit sem furcsa érzés?

-Apámat és anyámat sem ismertem úgy öt éves koromig, sőt Yongit is csak párszor láttam. A nagyszüleim neveltek. Csak fotókon láttam az igazi családom tagjait. Azt hittem, hogy kedvesek, meg minden. Akkor még nem tudtam, és nem fájt. - Magyaráztam neki. - De most már tudom, hogy nem egy álomszülők, és fáj. - Lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen a sajnálkozó arcát néznem. - Főleg anyát képzeltem el máshogy. De ezt kell elfogadnom. - Sóhajtottam.

-Az én szüleim rendesek. Apa IGOT7. Anya tuti befogad a családba ha találkoztok. Már áradoztam rólad, és az alapján nagyon rendesnek tart téged. - Karolta át a vállam.

-Aranyos vagy. - Húztam el a fejem tőle. Éreztem, hogy kissé kipirulok. Az anyukájának mesél rólam... Nagyon cuki tőle.

-Naa... Anya tök rendes. És biztos vagyok benne, hogy jól ki fogtok jönni egymással. - Simította meg a hátam.

-Bízok benne. - Mosolyodtam el.

-Ha minden igaz, akkor egy hónap múlva turnézunk a srácokkal, és megyünk Thaiföldre. Még nyaggatom a manegger-sshit, de ha megengedné eljönnél velünk?

-Még sose jártam külföldön, de ha a színházból elengednek, és ha a maneggered megengedi, akkor szívesen mennék. - Néztem fel rá, mire rám kacsintott.

-Addig fogom nyaggatni, amíg igent nem mond. - A kezembe tette az utolsó sütit, ő pedig a tálcáról szedte össze a morzsákat. - Tényleg nem jártál még külföldön?

-Nem emlékszek rá. - Suttogtam. - Bár a reptérről vannak emlékeim, de ott a mama is sírt, szóval szerintem nem mentünk sehová. Utána jelentek meg először apáék nálunk. Nem hiszem, hogy elmentünk volna bárhová is.

-Hány éves voltál? - Billentette oldalra a fejét.

-Hat körül. - Gondolkodtam el. - Anya már akkor is szemétkedett velem.

-Én hat éves koromból egy kislányra emlékszek, egy fekete hajú, nagyon aranyos kislányra, akinek volt egy nagy fehér kutyája. Sokat játszottunk együtt. Azt mondta, hogy van egy öccse vagy bátyja. Tök jóban voltunk. Aztán elutaztak. Soha többé nem láttam.

-Ő Yona? - Ráncoltam össze a szemöldököm. - A gyerekkori barátod igaz, akit keresel? - Néztem rá.

-Ömm... Még mindig nem tudom, hogy ő-e az. Anya próbál segíteni megtalálni, de olyan régen volt, hogy azóta bárhol lehet. És biztos teljesen megváltozott. Tuti nem ismerném fel ha találkoznánk. - Rázta meg a fejét. - Igazából csak azért akarom megtalálni, mert megígértem neki, hogy feleségül veszem. Csak kíváncsiságból... tudni szeretném, hogy mi lett belőle.

-És feleségül akarod venni? - Kérdeztem, mire elnevette magát.

-Ha kényszerítenének sem. Nekem te kellesz. - Karolta át a vállam.

-De ha szebb lány, mint én? - Böktem meg az oldalát. - És ha jobb mint én?

-Ne mondj butaságokat! Amit állítasz, olyan nincs. - Lökte meg a kezem.

-Megnyugodtam. - Motyogtam.

-"Ha a két ország nem békül ki nem lehetünk egymáséi. Inkább meghalnék, minthogy mást kelljen elvennem. Örökre fájna a szívem utánad, és senkivel sem tudnék boldog lenni." - Motyogta a fülembe. - "El kell tűnnünk innen, és ki kell találnunk, hogy hogyan békítsük meg őket. Egy lehetetlen dolog.

-"De nem akkora lehetetlen, mint hogy én boldog legyek nélküled." - Folytattam a forgatókönyv szerint. - "Apám megölné a te apádat, és a te apád az enyémet. A szüleink ezredéves háborút vívnak, aminek már az okát sem tudják. Valahogy ki lehet őket kibékíteni. Csak meneküljünk, mert az apám nemsokára ideér."

-"Vedd fel a csuklyát, mert felismernek, és visszarángatnak a palotába. Ha két országnyi távolság választ el minket egymástól nem tudok rád vigyázni." - Nézett rám BamBam. - 'Ha pedig történne veled valami sohasem bocsátanám meg magamnak."

-Csak nem megtanultad? - Böktem meg az állát. Elkapta a kezem, és egy csókot nyomott rá.

-"Vigyázni akarok rád, és boldognak akarlak látni. Ha elveszel veled veszek el én is. Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi bolondságot!" - Folytatta.

-Megígérem. - Suttogtam.

-Nem is így van a szöveged. - Nézett le rám kiskutyaszemekkel, hogy folytassam a színészkedést.

-Akkor... "Ígérem, hogy örökké veled leszek... És..." Nem jut eszembe... - Néztem fel rá.

-Nekem sem. - Ejtette le a homlokát a vállamra. - Pedig olyan jól ment.

-Nem baj, majd hétfőre megtanulod. - Veregettem meg a vállát.

-Megbeszéltük. - Karolta át a derekam. - Ha van kedved gyakorolhatunk. - Súgta a fülembe.

-Milyen kis buzgó lettél. - Kuncogtam.

-Tetszik ez a darab. - Nyomta az orrát a nyakamhoz.

-Megjöttünk! - Hallottuk valakiknek a hangját a bejárati ajtó felől.

-Mi a... - Húzódott el tőlem BamBam, majd feltornázta magát ülő helyzetbe.

-Jaj, tubicáim! Hát itt vagytok! - Lépett be a szobába Jackson. - Annyira cukik vagytok! - Vigyorgott.

-Hyung, te ittál? - Kerekedtek ki BamBam szemei. - Mit kerestek itt? - Nézett az éppen belépő Juniorra.

-Nyugi, nem taj részegek. - Jött be YuGyeom, és leült mellém a földre. Átdobta a vállamon a karját és úgy kezdte el nyomkodni a telefonját. Leütöttem magamról a kezét, és odébb húzódtam.

-JB Hyung mi ez az egész? - Állt fel BamBam, és az éppen belépőhöz ment.

-Addig nyavajogtak amíg Markot rá nem vették, hogy vigye el őket inni. Jackson szakított a nőjével, Junior meg csak szimplán jó bulinak tartotta. Ők még mondhatni keveset ittak. A többiek meg lent alszanak a kocsiban. - Intett a kulcsával a kijárat felé. - Nem én akartam idehozni őket, de a managger tuti kiakadna, a szomszédok sem viselnék el szívesen, szóval ez az utolsó esély. Itt talán nem tudnak tönkre tenni semmit. Sajnálom. - Nézett le rám JB.

YuGyeom megint a vállamra tette a kezét. Kibújtam a karja alól, és a nem iszákosokhoz mentem igaz fájt a lábam, de mikor melléjük értem a másikra támaszkodtam, így annyira nem éreztem. BamBam átkarolta a derekam, és magához húzott.

Jackson éppen a gyertyákat fújkálta, Junior bealudt a földön (még jó hogy parketta van), YuGyeom meg selfiezett a telefonjával.

-Lehet, hogy fel kellene hoznotok Markot és YoungJaet. - Néztem fel BamBamre. - Ma itt alszanak, és holnapra kitisztul a fejük.

-Őket amúgy sem lehetne innen elráncigálni. - Nézte JB Jacksont, aki az egyik gyertyát a kezében tartotta, és valami katicás dalt énekelt. - A szekrényekben valahol még vannak pokrócok. - Lépett oda Jacksonhoz. Elvette tőle a gyertyákat, és elfújta őket, majd szépen odaadta BamBamnak, aki elvitte őket valahová.

Én összeszedtem a tálcára a poharakat, meg úgy mindent, ami törékeny, és kivittem a konyhába.

-Sajnálom, hogy tönkretették. - Hallottam, amikor már majdnem visszaértem a szobába. - Ígérem az összeset elverem, de most nem tudunk mit csinálni.

-Majd megbosszulom valahogy. - Morogta BamBam.

-Yun, itt tudsz maradni velük, hogy addig ne csináljanak semmi őrültséget? - Kérdezte JB.

-Persze. - Bólintottam.

A leader kiment, BamBam meg gyorsan megölelt, majd a Hyungja után futott.