Chapter 28.

GOT7 Fanfic

Chapter 28.

Yun

Vasárnap megtanultam a szöveget, és pihentettem meg kenegettem a gyógy krémmel a lábam. Bamy is át tudott ugrani hozzám, és mindent megbeszéltünk, ami csak az eszünkbe jutott. Jó volt vele is tölteni egy kis időt. Kijelentette, hogy tökéletes párt alkotunk BamBammel, és hogy ne merjünk szakítani meg veszekedni, mert egymáshoz láncol minket, és bezár egy fehér szobába, és addig nem enged ki, amíg ki nem békülünk. Miközben ThreeSről, vagyis a most már Sinno-nak átnevezett fiújáról áradozott újra kezelésbe vette a körmeimet. Tényleg irigy vagyok rá, hogy ennyire jól meg tudja csinálni. Mikor hangot adtam ennek kinevetett, és közölte, hogy neki is jól jönne pár lakás. Amúgy Shinnoval nagyon szép párt alkotnak, és mivel most együtt fognak szerepelni egy filmben még több időt tölthetnek együtt. Örülök neki, hogy ilyen boldog ThreeS és a barátnőm is.

Mama Bamy tiszteletére megint jót főzött (mint mindig), csak túl sokat, azt hittem két hétig fogjuk enni. Barátnőm meg is jegyezte, hogy meg kellene hívni ebédelni valamelyik fiúcsapatot, és talán még akkor sem fogyna el az a sok étel.

A GOT7 egész vasárnap a kiadójuknál volt, és próbáltak, meg mit tudom én mit csináltak, amit kell még egy Idolcsapatnak. BamBam egyszer, amikor szünetük volt felhívott, de a többiek (főleg Jackson) beleökörködtek, úgyhogy nem tudtunk sokat beszélni. Vagyis mi ketten nem, de az összes többi taggal elég sokat. YuGyeom még mindig nem állt le az esküvős témáról, de most már annyira nem zavar. Talán egyszer tényleg kelleni fog. Lehet, hogy YoungJae és Angelina egyszer majd összeházasodnak (a GOT7 legnagyobb ellenkezésének ellenére), és akkor majd jól jön.

Hétfő reggel BamBam nyakába ugrottam, ő meg magához szorított. Sokan jártak arra, lehet hogy rajongók is voltak ott, és hideg is volt, de nem érdekelt minket. Amúgy én is csak akkor vettem észre a hideget, amikor beértünk az épületbe. A többire meg magasról tettem. Úgy is rajta leszünk a plakátokon, szóval mindegy.

-Addig nyúztam a managgert, amíg meg nem engedte, hogy elgyere velünk a turnéra. - Jelentette ki az előtérben vigyorogva.

-Köszönöm. - Mosolyogtam fel rá.

-Még a turné előtt be szeretném jelenteni, hogy van barátnőm. - Mondta tovább. - Bár a főnök még ellenzi, de nem tehet rosszat a hírnevünknek, meg szerinte is összeillünk, szóval bele fog menni. Bár féltelek téged is, mert ki tudja mire képesek a rajongók, de majd csak névtelenül lesz bejelentve. Neked így megfelelne? - Nézett le rám.

-Legyen úgy, ahogy jónak ítéled, vagy ahogy a főnököd jónak tartja. Én nem értek az ilyen dolgokhoz. - Vontam vállat. - De lehet azt is, hogy nem verjük nagy dobra.

-Még kitalálom. - Bólintott komolyan.

-Majd tájékoztass róla kérlek! - Indultam el a lépcsők felé.

-Te leszel az első. - Kulcsolta össze a kezünket. - Mindig te leszel az.

Jessica megint a portán várt minket, és megint azzal a "de édes a fiatalkori szerelem" nézéssel bámult minket. Egyenesen egy nagy terembe vitt minket, ahol már nagyon sokan ültek egy asztal körül. A fő hely a rendezőé Park Myung Hee-é volt, Jessica pedig mellé ült le. Mi az asztal közepénél kaptunk helyet, szerencsémre BamBam egyik oldalán. Örültem neki, hogy ott van a közelemben.

-Szóval köszöntök mindenkit ezen a szép napon! - Kezdte a rendező Shi. - De inkább hagyjuk a formaságokat. Szeretnék nektek bemutatni két nagyon tehetséges újoncot, Yun és BamBam egy jó ideig velünk fognak dolgozni. - Mutatott ránk. Intett, hogy ne csináljunk semmit, és gyorsan folytatta is a mondókáját. - Itt megbeszéljük ki milyen lesz, és délben, miután lement a mai gyermek műsor, a nagyszínpadon elkezdünk próbálni.

-A díszlet és a jelmezek már alakulnak, még egy két technika van, amit be kell szerelni, és készen lesz. - Tette fel a kezét az egyik idősebb nő. - Holnapra valószínűleg készen leszünk a díszlettel. A jelmezeket még próbálni kell.

-Köszönöm. - Bólintott a rendező. - Akkor csapjunk is a lovak közé. - Csapta össze a tenyereit. Aztán minden szereplőnek, egyesével, elkezdte elmondani mi lesz a feladata.

Mindenkinek elmondta, hogy mit vár tőle, és hogy hogyan képzeli el az előadást.

Dióhéjban összefoglalva a történet:

Egy messzi-messzi szigeten van két királyság a Nyugati és a Keleti, akik már évszázadok óta hadban állnak egymással, hogy egymás területeit megszerezzék. Ami persze senkinek sem jó, de hát az apáik háborúját vívják. A Keleti királynak van egy lánya, a másiknak egy fia (ezeket játsszuk mi BamBammel). A nyugati herceg vezeti ez egyik felderítő csapatot, akik eljutnak az ellentétes király egyik palotájához, ahol a fiú felfedezi a (nem akarom magam fényezni, tényleg ez van a forgatókönyvben) világszép keleti hercegkisasszonyt. A nyugati király csapatai megostromolják a kastélyt, és elfogják a hercegnőt. A herceg kikönyörgi magának az apjánál, hogy hadd legyen a lány az ő felügyelete alatt. A két fiatal összeismerkedik, és egymásba szeretnek. Aztán eldöntik, hogy megdöntik a szüleik hagyományát, és ők márpedig egyesíteni fogják a két országot, és megszűntetik a háborút. A két király egy mindent elsöprő összecsapásra készül, kivonulnak csapataikkal a közös határhoz. A fiatalok próbálják lebeszélni a szüleiket a háborúról, de persze miért hallgatnának az idősek a fiatalabbra? Egyik éjszaka a herceg és a hercegnő álruhában átlopóznak az ellentétes táborba, hogy megtalálják egymást, de elfogják mindkettőjüket, így a keleti hercegnő a nyugati király kezébe kerül, a herceg meg a keleti királyhoz. Próbálják egymást zsarolni a fiatalokkal, végül kivonulnak a csatatérre. Fogolycserét ajánlanak egymásnak, de az egyik katona (a hercegnőbe szerelmes hős) hevességében meglövi a hercegnőt, mire az apja megöli a herceget. Végül mindkét fiatal meghal, és a két király megrémül, hogy saját gyermekükkel képesek voltak ezt tenni, végül békét kötnek, és mindenki boldog lesz.

Kicsit hasonlít a Rómeó és Júliára, de nekem tetszik. Néha tényleg csak akkor ismerik fel az emberek a hibájukat, ha valami hatalmas veszteség éri őket, és amikor már túl késő.

A megbeszélés után elhúztak BamBam mellől a jelmezesek, és elvittek oda, ahol pénteken a hajammal babráltak. Leültettek egy kényelmetlen székbe egy nagy tükörrel szemben. A fiatalabb férfi, meg a két nő körülöttem sürgölődött. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy had piszkálják a hajam. BamBam hangját is hallottam, de nem mertem kinyitni a szemem.

A fiatal férfi valamit magyarázott a jelmezekről a másik kettőnek miközben festették a hajam. Magamban felmondtam a szövegemet, és csak arra figyeltem fel, hogy valaki mondja a nevem.

-Igen? - Kérdeztem csukott szemmel.

-Persze most figyelsz. - Nevetett fel az egyik nő. - Csak azt kérdeztem, hogy mióta vagytok együtt a fiúddal.

-Nem olyan régóta. - Válaszoltam.

-Olyan unalmas volt nélkületek. Most mindenki rólatok beszél. Végre van valami kis új pletyka a rendezőúr magánélete helyett. - Szólalt meg a másik nő. - Tényleg nagyon helyesek vagytok együtt. - Erre nem tudtam mit válaszolni, inkább csak gondolkoztam a rendező szavain, amiket nekem mondott. Nem tudom mióta ülhettem ott, de már fájt a fenekem. Nem volt túl kényelmes a szék.

Hajszárító hangját hallottam, aztán megéreztem a nyakamon a melegét. Jó ideig szárították, aztán éreztem, hogy kifésülik.

-Most már kinyithatod a szemed. - Szólalt meg a férfi. - Még valószínűleg párszor rá kell festeni, hogy olyan legyen, mint amilyet elképzeltünk, de jól néz ki.

-Biztos? - Kérdeztem vissza, mire felnevetett.

-Szerintem jól áll. - Lassan kinyitottam a szemem, és azonnal a tükörképemmel találtam szemben magam. Olyan furcsa volt. Mintha nem is én lettem volna. De a szín tetszett. Meg úgy jól nézett ki. Hasonlított Bamy hajszínére.

-Nos? - Kérdezte vigyorogva a férfi. - Hogy tetszik?

-Nem én vagyok. - Jelentettem ki azonnal. Aztán amikor elröhögte magát hozzátettem. - De majd megszokom. Vagyis remélem. És azt is hogy nem dobnak ki otthonról.

-Hali srácok! - Nyitott be Jessica egy mappával a kezében. - Hú de jó a hajad! - Jegyezte meg azonnal rám nézve. - Két perc múlva a nagyszínpadon kezdünk.

Még páran rajtam kívül felálltak a székekből, ahol éppen parókákat próbáltak, és kifelé indultunk. A színészekhez csapódva mentem, ugyanis Jessica eltűnt.

Ahogy a színpadra felmentünk BamBam azonnal észrevett, és szinte odafutott hozzám kiválva egy társaságból, ahol éppen valamiről nagyban tárgyaltak.

-Csodálatosan nézel ki. - Ölelt át. - Nagyon jól áll. És most már van bennünk láthatólagosan is valami közös. - Mutatott a saját fejére. Ahogy odahajolt hozzám pont felértem a fejéig. Összeborzoltam a haját, mire elnevette magát.

-Kérek mindenkit a helyére! - Szólt a rendező valahonnan a nézőtérről. BamBam még egyszer megölelt, aztán átszaladt a színpadon.

Estig begyakoroltuk az előadás első fél óráját.

Nehezebben ment, mint hittem. Mármint az, hogy ki hol legyen, mikor jöjjön be, és a zene is jól menjen a háttérben, és mivel még a díszlet sem volt meg rendesen nehezemre esett odaképzelni a hiányzó részeket. Persze mindenki segített, amiben tudott, de legalább a szöveget tudtuk, amiért külön dicséretet kaptunk BamBammel a rendezőtől. Volt egy fotós is, aki a színpadon mászkált, és a próbáról készített felvételeket. Nem idegesített a jelenléte, csak az, hogy mindenhol ott volt. És az, hogy főleg minket kettőnket fotózott.

Úgy fél kilenc körül hagytuk abba a próbát.

-Köszönöm a mai munkátokat, holnap ugyan akkor találkozunk itt, mit ma. - Tapsolt a rendező.

Miután hajlongva mindenkitől elköszöntünk kifelé indultunk BamBammel.

-Nagyon fáradt vagy, és hazamennél, vagy... - Kezdte rám nézve, de nem fejezte be.

-Vagy mi? - Kérdeztem vissza, mikor kiértünk az épület elé.

-Vagy sétáljunk egyet a városban? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel. Amíg gondolkodtam, hogy akkor most hányra is érnék haza megkordult a gyomra.

-Oké, menjünk sétálni. - Nevettem el magam. - És beülünk egy kajáldába. Mielőtt éhen halsz itt nekem.

-Egész nap nem ettünk semmit, csodálkozol? - Tapogatta meg a hasát. - Érzékeny az ilyen dolgokra.

-Jó, akkor keressünk egy utcai árust, vagy étterembe menjünk? - Indultam el, ő pedig követett.

-Nekem mindegy, csak kaja legyen. - Motyogta, miközben a kezemért nyúlt. Összefonta az ujjainkat, és szorosan egymás mellett haladva sétáltunk az utcán.

Igazából... Szöul utcáin nagyon sok helyen vannak ételárusok. Így hamar találtunk egy nekünk tetszőt. BamBam hirtelen nem tudta mit mondjon, amikor az árus angolul kezdett dumálni egy légynek, aki egyik tálról a másikra szállt.

-Szerintem keressünk egy másikat. - Húztam el onnan a fiút. Kettő árussal arrébb egy kedves ahjumma mosolygott ránk.

-Ez tökéletes. - Cövekeltem le a bódé előtt. Vettünk kaját, aztán tovább sétálva, menet közben ettük meg. Amit én nem bírtam megenni BamBam eltüntette. A szemetet kidobtuk, aztán újra egymás kezét fogva sétáltunk.

-Visszatalálunk? - Kérdeztem a fiút, mire elgondolkodott.

-Talán. Akarom mondani remélem. Attól félek kikötünk Incheonban. - Állt meg egy kirakat előtt.

-Akkor inkább induljunk visszafelé. - Fordultam hátra, hogy megnézzem merről jöttünk. Aztán megláttam egy mellékutcát, és azonnal beugrott hol vagyunk.

-Yun, mi van? - Sétált mellém a fiú.

-Haza akarsz menni? - Néztem fel rá, miközben összehúztam magamon a pulcsimat. Annyira nem volt hideg, csak a vállam fázott.

-Nem. - Vágta rá azonnal. - Miért?

-Itt van a közelben a lakás. Kulcs is van nálam, szóval aludhatunk ott. Ilyen későn már nem akarok autókázni. - Intettem a kisebb utca felé.

-Nekem jó. - Vigyorodott el. - Írok JBnek, hogy ne várjanak. Már ha nem részegek megint. - Vette elő a telefonját.

-Jó a soju, de ennyire azért... - Ráztam a fejem. BamBam csak vállat vont, és miután elküldte az üzenetet az emberek között elevickéltünk egy zebráig, aztán az utcán keresztül eljutottunk abba az utcába ami nekünk kellett. Fellifteztünk a lakáshoz, aztán beengedtem magunkat.

BamBam megcélozta a kanapét, és ki is dőlt rajta.

-És még lett volna kedved hazasétálni. - Ingattam a fejem.

-Nem, csak akkor ha muszáj. - Motyogta, és a homlokára fektette a karját.

Otthagytam, és elmentem zuhanyozni. Miután megtörölköztem, fogat mostam és felöltöztem kifésültem a világos hajam, és visszamentem a nappaliba.

Megbökdöstem az alvó BamBam arcát, de nem reagált. Elhúztam egy kicsit a karját a homlokáról, és egy puszit nyomtam rá, aztán ráterítettem egy takarót.

Bebújtam az ágyamba, és próbáltam elaludni. De csak forgolódtam, nem volt kényelmes sehogy sem. Felültem, és a hátamat a falnak döntöttem, és bámultam a sötétséget.

Aztán valahogy elálmosodtam, és már félálomban voltam, amikor hallottam, ahogy nyílik az ajtó. BamBam halkan jött be. Megérintette a vállam, mire kinyitottam a szemem.

-Minden oké? - Kérdezte suttogva.

-Aham. - Hunytam le újra a szemem.

-Hol találok törölközőt? - Simított végig a vállamon.

-A felső szekrényben vannak. - Motyogtam újra felnyitva a szemem.

-Köszönöm. - Suttogta, aztán kiment.

A szemben lévő sötét falat néztem, aztán oldalra döntöttem a fejem, és próbáltam elaludni.

Félálomban voltam, amikor hallottam az ajtó nyitódását. Besüppedt mellettem az ágy, aztán BamBam felemelt, és vízszintes helyzetbe tett. Csak nyöszörögni tudtam, de hallottam, ahogy kuncog egyet rajtam.

Aztán megéreztem erős karjait a derekamon, és a fejem alatt. Odafészkeltem magam mellé, és elaludtam.