Chapter 37.

GOT7 Fanfic

Chapter 37.

BamBam

Nehezen keltem fel reggel. A kocsiban is csendben ültem hátul a helyemen, miközben ettünk. Nem igazán volt kedvem semmihez. Azt vártam, hogy Yun visszaírjon bármelyik közösségi oldalon... vagy akárhol, hogy jelezze minden rendben van vele.

Sokkal jobb lett volna úgy megnézni a várost előző nap Pekinget, hogy Yun is ott van. Szerettem volna megmutatni neki nappal is azt, amit a lámpafényben láttunk, a sok kis árusnál kaját venni vele, nézni, ahogy megcsodálja a festményeket, és ahogy egy aranyos kis fintorral az arcán nézi azt, ami nem tetszett neki. Még ha a tűznyelő nem is jött be neki annyira, biztos jól érezte volna magát velünk. Szerettem volna virágot venni neki, és megkérni a fotóst, hogy fényképezzen le minket egy nem olyan forgalmas helyen. Szerettem volna vigyázni rá, ölelgetni, és puszit adni neki, de nem tehettem. Már sok ezer kilométer választott el minket egymástól. Már a Sárga-tenger választott el minket. Mert a színház miatt vissza kellett mennie Koreába...

A többiek rendesek voltak, mert nem piszkáltak amiatt, hogy állandóan a telefonomon lógtam.

Nem tudtam figyelni arra, amit a munkatársak mondtak nekem a színpadon, így miattam többször el kellett próbálnunk a tervezettnél. Persze kaptam jó sok figyelmeztetést, de egyszerűen képtelen voltam koncentrálni. Sokszor a rengetegszer gyakorolt koreográfiát is elrontottam.

A színpadi próbák után az öltözőben is minden figyelmem a telefonomnak szenteltem miközben a hajamat csinálták, sőt, még miközben sminkeltek akkor is írtam neki.

Nem sok üzenetet tudtunk váltani, mert az új partnerével kellett bepróbálnia a darabot a színházban, és nem igazán engedték ki a színpadról.

Amikor azt írta hogy egész jó fejnek tűnik az a színész aki az én szerepemet játssza, majdnem elejtettem a mobilom. Amint megtudtam a nevét megutáltam. Sőt, nem. Mikor először említette. Már akkor sem szerettem azt az embert. Azonnal utánanéztem az összes közösségi oldalon hogy mégis ki az, de nem igazán tudtam kideríteni az alapadatokon kívül semmit. Két évvel idősebb nálunk, koreai állampolgár, abban a suliban végzett ahol mi is tanulunk, hobbija a videó játékozás. Egész nap ideges voltam. Reméltem, hogy az a Joo Baek Woo nem csinál semmi olyat, ami miatt haragudnom kell majd rá. Amiért még jobban kell utálnom. Vagyis már csinált olyat: ő játssza Yun partnerét. 

Amikor szünetük volt valamikor kettő körül, akkor írt, és küldött képeket. A Baek Woo gyerekről is, akit a kép láttán még jobban megutáltam.

Épp az öltözőben ültünk, és vártunk, hogy megérkezzen a kaja, amit a managger a kérésünkre rendelt, mert nagyon éhesek voltunk. Vagyis a többiek. Nekem semmihez nem volt kedvem, csak Yunnal foglalkozni. Folyton rajta kattogott az agyam.

yun@baeyoungnam: szia! most van húsz perc szünetünk. ez a Baek Woo nem is olyan jó színész mint te... Aish, annyira... sokat bakizik, és mindig félrelép. többször taposta meg a lábam, mint Hei az évek alatt.

bam@bamgot7: ennek örülök.

yun@baeyoungnam: hogy lapos a lábam?

bam@bamgot7: annak, hogy nem szimpatikus neked. nekem sem szimpatikus. a lábadra meg küldök egy gyógyító puszit. <3

yun@baeyoungnam: köszönöm. : ) még Bamy őrült fiúi is jobbak voltak. ez az illető tényleg az üresfejű kategóriába tartozik, nagyon durván. Aish, azt sem tudja merre van a balra. hogy lehet valaki így színész? nem tudom, hogy az esti előadást hogy fogjuk végigcsinálni.

bam@bamgot7: az egyik profilján azt írta magáról, hogy abba a suliba járt, ahová mi.

yun@baeyoungnam:  igen, tudom. de még annál a pénztáros Bai parkos akárkinél is idiótább. mindig mindenkinél jobban akarja tudni. meg akarta magyarázni Jessicának, hogy a neve koreai eredetű, és Myung Hee Shi-nek, hogy nem jól mondja, mert nem az van a forgatókönyvben, amikor a rendező előtt ott volt a forgatókönyv...

bam@bamgot7: ez tényleg durva.

yun@baeyoungnam:  a rendező is a fejét fogta, de a másik színész aki a partnerem lehetne beteg. pedig állítólag ő jó színész. hogy lehetek ilyen szerencsétlen? a repülőn is majd meghaltam... ott kellett volna maradnom veled.

bam@bamgot7: nekem szörnyen hiányzol. visszajöhetnél.

yun@baeyoungnam: te is tudod, hogy nem mehetek vissza, bármennyire is szeretnék ott lenni. megfogadtam, hogy soha többet nem ülök fel a repülőre egyedül. meg amúgy is az a lány aki a harmadik a szereposztásban, aki esküvőre ment, ki akar lépni.

bam@bamgot7: ez azt jelenti, hogy maradnod kell ott, ugye?

yun@baeyoungnam: igen. és te mit csinálsz?

bam@bamgot7: várunk a kajára. nemsokára eszünk, aztán kis pihenés után kezdődik a koncert, aztán dedikálás, utána meg lesz még egy interjúnk.

yun@baeyoungnam: jó sok programotok van. bírni fogjátok?

bam@bamgot7: a többiek biztosan, de én nem hiszem.

yun@baeyoungnam: biztosan van még idő a koncert kezdetéig, addig aludjál. nem szeretném, ha beteg lennél azért, mert túlhajszolod magad. és egyél rendesen!

bam@bamgot7: nem vagyok önnmagam. hiányzol nagyon...

yun@baeyoungnam: gondolj arra, hogy én is ott vagyok a nézőtéren, valahol a többi rajongótok között. és a nevedet kiabálom, miközben fotózlak.

bam@bamgot7: nem fog menni. egyik rajongó sem lehet olyan, mint te.

yun@baeyoungnam: csak próbáld meg! használd a fantáziád.

bam@bamgot7: de én neked akarok énekelni.

yun@baeyoungnam: kérd meg a fotóst, hogy tartsa fel az egyik képet, amin ketten vagyunk.

bam@bamgot7: nem tudom honnan szedted ezt az ötletet, de talán kipróbálom.

yun@baeyoungnam: adj bele mindent, nehogy miattam legyen a koncert a rajongók rémálma. mennem kell vissza próbára. vigyázz magadra, és hidd el, hogy meg tudod csinálni!

bam@bamgot7: te is vigyázz magadra Yun-ah!

A KakaoTalk jelezte, hogy a lány kilépett. A kezemben tartott telefon képernyőt bámultam, a földön ülve a falnak döntött háttal. A képernyő közben elsötétült, és eltűnt az a kép, amin Yunnal együtt mosolygunk a kamerába. Újra bekapcsoltam, és csak néztem a képet. Újra kikapcsolt a képernyő, mikor Junior leült mellém.

-Nehogy már szerelmi bánatod legyen. - Ingatta a fejét, és kivette a kezemből a telefont. - Mi történt? - Nézte meg, hogy mit bámultam eddig. - Aranyos. - Nézte egy darabig a háttérképem, aztán visszaadta a mobilom.

-Yunnak egy idiótával kell eljátszania a szerepet... egy szerencsés idiótával. - Morogtam, bár nem igazán tudtam eldönteni hogy hallotta-e és figyelmen kívül hagyta, vagy egyeltalán nem hallotta.

-Minden kapcsolatban kell egy kis egymástól távol töltött idő, hogy megtudd igazán szeretitek-e egymást. - Tette a vállamra a kezét. - Ha nem szenvedsz, akkor talán gyorsabban eltelik az idő, és hamarabb láthatod. Szóval inkább koncentrálj arra, hogy nemsokára felmegyünk a színpadra.

Junior ült mellettem még egy darabig, csendben figyelve, aztán megérkezett a kaja, és rájött, hogy az étel érdekesebb, mint én. Addig nem kezdtek hozzá a kajához, amíg Mark végül fel nem rángatott a földről, és odahúzott magukhoz. Végül Jackson legnagyobb megkönnyebbülésére JB bátorító szavai után enni kezdtünk.

Evés után a pihenőidőben azokat a fotókat nézegettem, amiket Yunról készítettem, és a közös képeinket. Nem volt rengeteg, de azért egy órát el tudtam velük tölteni. Hiszen minden képnek volt egy története... Amiket szép sorjában felidéztem magamnak.

Aztán azon kezdtem agyalni, amit Junior mondott. Én tudom, hogy szeretem őt, de most az is ki fog derülni, hogy ő igazából hogyan érez irántam. De ezt csak akkor tudhatom meg, ha három hét múlva visszamegyünk Koreába. Addig meg ki kell bírnom valahogy. A KakaoTalk, a Me2day és a fényképek segítségével... Bíztam benne, hogy sikerülni fog.

Már a színpad mögött álltunk, és éppen a mikrofonokat nyomták a kezünkbe mikor JB odajött hozzám.

-Adj bele mindent, és hidd el, hogy meg tudod csinálni! - Veregette meg a vállam.

-Yun is ezt mondta. - Motyogtam.

-És ne depressziózz itt nekem. Gondolj arra, hogy Yun sem ezt a BamBamet szeretné látni. Ő az erős és magabiztos BamBamet akarja látni, nem a depressziós, magában ücsörgős gyereket. - Kezdett belém lelket önteni JB.

Nagy nehezen összpontosítottam, és az agyamban kavargó képekből összeraktam egy olyat, ahogy a lány ott van a többi rajongó között, és arra vár, hogy végre kezdődjön a koncert.

-Most meg mit csinálsz? - Kérdezte meglepetten JB. - Ki fognak dagadni az erek a homlokodon ha ennyire gondolkodsz.

-Csak elképzeltem valamit. - Vontam vállat vigyorogva, és helyben kezdtem futni.

-Várj, rossz kifejezést használtam... - Közölte JB, mire a mellettünk álló YoungJae felnevetett.

-Miből gondolod, hogy nincsenek gondolatai? - Nevetett.

-Miért, neked vannak? - Nézett a leader YoungJaera. - Ez a tény meglepne.

-Utállak Hyung. - Közölte YoungJae, aztán röhögve odébbállt.

JB nézte a produkciómat (mármint a helyben futást, és a hadonászást a kezeimmel, mit amúgy én bemelegítésnek neveznék, de kívülről így nézhettem ki), aztán megjelent Mark, aki JB vállára támaszkodott a karjával.

-Yun rendes csaj. - Szólalt meg a legidősebb.

-Tudom. - Vigyorogtam rá, aztán abbahagytam a tagjaim átmozgatását.

-Nem tudom mi van veled, de remélem menni fog minden a koncerten. - Ingatta a fejét JB. - Ha béna leszel, és rontasz, nem két havi mosogatást kapsz, hanem valami sokkal rosszabbat.

-Három hónap. - Vágta rá Mark.

-Nem erre gondoltam. - Rázta meg egy kicsit a fejét JB. - Valami sokkal durvábbra.

-Lehet négy is. - Ajánlotta Mark kis mosollyal.

-Mármint nem a mosogatást illetően. Valami sokkal rosszabb kell.

-Takarítás? - Kérdezte Mark.

-Majd kitaláljuk. Valami durva kell, és olyan, amiben Yun is benne van.

-Nincs randi? - Dobta be az ötletét a legidősebb, még mindig JBre támaszkodva.

-Ez jó, én is valami ilyesmire gondoltam. De remélem összeszedi magát, és nem ront el semmit. - Nézett jelentősségteljesen rám a leader.

-Nyugi Hyung, minden rendben lesz. - Feleltem neki vigyorogva.

-Indulás a színpadra! - Kezdte terelgetni az egyik munkatárs a színpad lépcsője felé a többieket. Gondolatban letöröltem magamról az össze rossz dolgot, aztán én is utánuk indultam. Erőt adott az, hogy el tudtam képzelni Yunt a nézőtéren, és hogy a Hyungjaim mindig bátorítanak. És bármennyire szeretnének drámát látni nem adom meg nekik a lehetőséget, hogy szívassanak. Akkor is jól fogok teljesíteni!

Én léptem fel utolsónak az emelvényre. Yunra gondoltam, és arra, hogy ezt érte teszem. Azért, hogy neki rappelhessek. Azért, hogy minél előbb találkozzunk.

A mosolyom letörölhetetlen volt.

Keményen dolgoztam a színpadon, és tényleg hamar eltelt az idő. Észre sem vettem, hogy már a végéhez közeledünk. Igaz, mindannyian fáradtak voltunk, és az izzadtság csak úgy csurgott rólam, de örültem hogy sikerült. Bár annak nem, hogy a stylist pólók helyett kabátban képzelte el a fellépést, amit utána alig bírtunk lehúzni magunkról.

Az egész napi kedvetlenségem ellenére jól teljesítettem, amivel egy kicsit magamat is megleptem.

Mindenki megdicsért, hogy ügyes voltam, még JB is megveregette a vállam, ami nála nagy dicséretnek számít.

-Nem lesz randi tilalom. - Jelentette ki Mark, és a tenyerét nyújtotta, hogy csapjak bele.

Én meg csak boldog voltam, hogy sikerült jól teljesítenem a színpadon.

A koncert után pár perces pihenőidőnk volt, majd mehettünk a dedikálásra.

A dedikálás végeztével pedig elmentünk egy terembe, valahol a koncertcsarnok egy rejtett részébe, ahol egy magazin riportere várt minket.

Beszélgettünk az új albumról, a koncepcióról, a turnéról, arról, hogy hogyan éreztük magunkat eddig Kínában. Nos azt hiszem arról a témáról főleg Jackson mesélt, megemlítette a tűznyelőt is, és hogy mennyire király produkciója volt. Aztán folytattuk a beszélgetést, mi a véleményünk a koncertről, milyen érzéseink vannak a koncerttel és a dedikálással kapcsolatban...

Aztán hirtelen rám nézett a riporter.

-Amikor Thaiföldön voltatok elmentetek a szüleidhez, ugye?

-Igen így volt. - Bólintottam. JB megbökte a könyököm, hogy fejtsem ki, mire kissé kelletlenül kezdtem, aztán a végére már persze felélénkült a hangulatom. Visszagondoltam az otthon töltött órákra, és nagyon odafigyeltem arra, hogy mit mondok. - Nagyon jól éreztük magunkat, az édesanyám nagyon finomakat főzött, és találkoztunk a testvéreimmel is. Szeretnék velük többet és többször találkozni, de nem sokat lehettünk együtt velük most sem, mivel másnap hajnalban indulnunk kellett ide. De nem bánom, mert csodás időt töltöttünk otthon, és jó érzésekkel jöttünk ide.

-Eddig nagyon csendben voltál, ami szokatlan tőled. Történt esetleg valami?

-Nem sokat aludtam az elmúlt időszakban... - Hazudtam, miközben elhúztam a szám. - Ha visszajutottunk a szállásra azonnal aludni fogok. - Nevettem fel. - Meg szeretném, ha Mark Hyung is beszélne egy kicsit. - Néztem az említettre, aki tényleg többet beszélt, mint amennyit szokott. - Ne nézz rám ilyen csúnyán, nem tettem semmit! - Nevettem az arckifejezésén. - Szeretném ha egy kicsit helyet cserélnénk, mármint személyiség terén. Kipróbálnám milyen lehet olyan hamar elaludni ahogy Mark Hyung szokott. És ha ő többet beszélne, akkor talán nem mondaná azt magáról, hogy unalmas.

Erre Mark csúnyán nézett, a többiek meg nevettek.

-Ne legyél telhetetlen, már így is sokat beszélt. - Lökte meg a vállam JB.

-Akkor egy kérdés. Ki kinek a személyiségét szeretné? - Mosolygott a riporter nő. Mindenki energikus volt, és elemezgették, hogy kivel cserélnének személyiséget. Úgy éreztem Marktól fogok kapni egy leszidást, de a végén ő is mosolyogva válaszolgatott a feltett kérdésekre, így abban reménykedtem, hogy elfelejtette hogy meg kell fenyítenie.

Fáradtságom ellenére a kocsiban nem akartam aludni, így inkább elolvastam Yun üzenetét, amit akkor küldött amikor mi az interjún voltunk.

yun@baeyoungnam: szia! most lett vége az előadásnak. Yongi és Danbi megnézett minket, és azt mondták, hogy én nagyon jól játszottam, de jobb partnert is el tudtak volna képzelni. Baek Woo majdnem leesett a színpadról, az egyik jelenetben meg rossz oldalról jött be. Szeretném, ha te lennél a párom, nem ez az üresfejű... mindegy. Danbi ma maradt vacsorára. Fura, mert egyre többet van nálunk. nekem nincs vele bajom, csak furcsának találom, hogy ennyire egymásra találtak Yongival. beszéltem ma Bamyval is. képzeld, mily meglepetés, kibékültek ThreeSsel. nemrég tette le, mert a szüleiért kellett kimennie Incheonba. YuGyeom azt írta, hogy sikerült a koncertetek, amiért nagyon büszke vagyok rád! Fightling a továbbiakban is! Vigyázz magadra, és legyél mindig vidám. ha szomorú vagy akkor meg biztosan árulnak Kínában is bébiételt... de ne legyél szomorú!  aludj jól Oppa!

Mosolyogva olvastam a sorokat. Aranyos volt, hogy Oppa-t írt. Eszembe jutott az első alkalom, amikor Oppa-nak hívott. És hogy mit mondott erről a megszólításról. Úgy tűnik kiérdemeltem az Oppa megszólítást.

Még a zuhany alatt is vigyorogtam.

Amikor már a takaró alatt voltam visszaírtam neki, aztán elaludtam.