Chapter 38.

GOT7 Fanfic

Chapter 38.

Yun

Az előző esti előadás egyszerűen szörnyű volt. És nem csak amiatt, mert Joo Baek Woo állandóan elfelejtette a szövegét... A díszlet egyik fala ledőlt és egy csomó minden összetörött a színpadon. És nem az előadás után. Persze szerintem mind tudjuk, hogy Joo Baek Woo miatt történt mindez. Myung Hee Shi nagyon ki volt akadva. Ki akarta rúgni a sétáló katasztrófát, de az meg az előadás végét jelentette volna, ugyanis nincs más, aki el tudná játszani a szerepet.

bam@bamgot7: Ne hagyd, hogy bárki elvegye a jókedvedet! Gondolj szép dolgokra! És semmi szükségem nem lesz bébiételre, amíg itt vagy nekem (igaz, hogy egy kicsit arrébb...). Yun-ah vigyázz magadra, és álmodj szépeket!

Ez az üzenet fogadott reggel, amikor rosszkedvűen nyitottam ki a szemem.

Csak az volt a baj, hogy nem igazán tudott felvidítani. Oké, álmomban együtt voltunk, de már az álmom is katasztrófába torkollott, mert Joo Baek Woo még ott is kísértett.

Miután összeszedtem a cuccaimat, elvittem Heit sétálni, átöltöztem bekopogtam a bátyám szobájába. Persze Danbi nála aludt, de most ezt elnéztem neki.

Kicsit sem lepődtem meg, amikor kócos fejjel, és egy szál nadrágban nyitotta ki az ajtaját.

-Mi van? - Morogta álmos szemekkel.

-Ma este a belvárosi lakásban fogok aludni, úgyhogy ne várjatok haza. És vigyázz mamára, mert tegnap este is elfelejtette bevenni a gyógyszereit.

-Oké, oké. - Ásított. - Van még valami?

-Hei itt marad. Vigyázzatok rá is kérlek. Ennyi. - Néztem az álló helyzetben szendergő bátyámra. - Holnap találkozunk. Ha túlélem a mai napot.

-Ja, ja. Legyél jó kislány! - Intett, aztán becsukta az ajtaját.

Sóhajtva mentem a bejárathoz, és húztam fel a cipőmet. Felkaptam a táskámat, aztán halkan bezártam az ajtót, és lementem a lépcsőn.

Egyszerűen semmi hangulatom nem volt bemenni a színházba, de nem tehettem mást. Ennyire nehéznek még soha nem éreztem a színházas életem.

Rengeteg aranyos ember dolgozik ott, de egy szörnyen megkeseríti - és nem csak az én munkámat.

Ahogy a portához értem Jessica suhant el mellettem, és engem is maga után húzott.

-Jó reggelt! - Nyögtem ki, mikor behúzott egy terembe, ahol már az összes munkatársam ott volt, kivéve egyet. Aki nem is hiányzott.

-Gyorsnak kell lennünk, mivel bármelyik percben ideérhet. - Kezdte Jessica. - A tegnapi szörnyűséget még nem sikerült helyreállítani, és sajnos az okozóját sem teheti ki az igazgató, mert nincs más, aki eljátssza a szerepet. Sajnálatos dolog, de ez van. A ma délelőtti előadás elmarad, viszont estére újra színpadra kell lépni. Kérlek, akadályozzátok meg, hogy ez a Joo Baek Woo bármi katasztrófát csináljon. A rendező Shi már dolgozik az ügyön, hogy egy másik színészt szerződtessen a társulatba, de ez még eltarthat egy darabig. Ma délelőtt csak a díszlettervezők maradnak, és kijavítják a hibákat, a többiek elmehetnek. Délre gyertek majd vissza. Köszönöm. - Nyitotta ki az ajtót, és már ment is el.

Néztük egy darabig egymást a sok emberrel, akik a szobában voltak, aztán a díszletesek elindultak megcsinálni azt, amit Joo Baek Woo tönkretett.

Kis idő múlva mindenki elhagyta a szobát. Én is a kijárat felé indultam.

Útközben megcsörgettem Bamyt, bár nem reméltem, hogy olyan korán felveszi.

-Hali. - Szólt bele álomittas hangon.

-Szia! Ma délelőtt nem dolgozok. Esetleg van kedved...? - Kezdtem, de ő újult energiával közbeszólt.

-Mi ez a rosszkedv te lány? Persze, hogy van kedvem a legjobb barátnőmhöz. Mit szeretnél?

-Csak beszélgetni. - Ültem be a kocsimba.

-Anyámék itthon vannak, szóval menjünk át hozzátok. Vagy a plázába. Kéne vennem pár új cuccot, lassan tavaszodik. - Erre a szürke égre néztem, és elhúztam a számat.

-Akkor elmegyek érted. Aztán majd kitaláljuk. - Indítottam be a motort.

-Rendben. Mikorra érsz ide?

-Úgy fél óra, húsz perc múlva, ha a forgalom is olyan.

-Megpróbálok addigra elkészülni. Csörgess meg, ha ideértél! - Kérte, aztán le is tette.

Kikanyarodtam a parkolóból, majd kihajtottam a kis utcából, egyenesen a reggeli dugóba.

Bamynak biztos lesz elég ideje elkészülni.

Mire a háza elé értem azt hittem megpusztulok. Nagyon rossz kedvem volt, és csak egyre lehangoltabb lettem. Nem csak a színház miatt. Valahogy az összes zene ami a rádióban ment azt üzente, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Az összes plakát amit láttam mind azt üzente, hogy egyeltalán nem vagyok olyan jó és szép, mint ahogy képzelem. Nem mintha beképzelt lennék, csak akkor valahogy úgy éreztem, hogy az önbizalmam a kocsi padlója alatt, vagy az út alatt menő metró szintjén lehetett valahol.

Azt akartam, hogy BamBam öleljen meg, hogy tüntesse el az agyamból azt a sok rossz dolgot, hogy bátorítson, hogy egyszerűen csak mellettem legyen.

Bamy egész hamar leért, még csak le sem kellett parkolnom a ház előtt. Beugrott mellém, aztán már mehettünk is tovább.

-Irány a belvárosi lakásod. - Közölte köszönés helyett.

A kereszteződésnél csendben tekertem a kormányt abba az irányba, amerre kellett, míg a barátnőm mellettem az ablakon bámult kifelé.

Kicsit megnyugtatott, hogy ő ott volt mellettem, de már teljesen lehangolódtam, és csak be akartam dőlni az ágyamba, és a párnát szorongatni, miközben a BamBamtől kapott gyűrűmmel játszok.

Persze ez nem valósult meg.

A lakásban Bamy leültetett a kanapéra, aztán a táskájában való kutatással töltött percek után kihúzott egy üveg bébiételt, meg egy kanalat, majd a kezembe nyomta, aztán kipakolta még a fél körömlakkgyűjteményét a kis asztalkára.

-Mi történt? - Nézett rám, miután mindent kipakolt a táskájából, amire szükség volt.

-Igazából fogalmam sincs. - Ráztam meg lassan a fejem. - Szörnyen érzem magam.

-Az látszik. - Vette ki a kezemből a bébiételt, aztán valami fura szerkezetet húzott elő, és benyomta a kupak alá, aztán visszaadta a nyitott üvegcsét. - Sinnótól van. - Közölte, mikor kérdőn néztem a szerkezetre. - Majd szerzek neked is. - Tette el a táskájába.

-Van az a Joo Baek Woo. - Sóhajtottam. - Szörnyű egy ember. Először még kedvesnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy nagyon tévedtem vele kapcsolatban. Tönkretette a díszletet, és többször taposta meg a lábam egy nap alatt, mint Hei azóta, amióta megszületett. Hogy hogyan lehet valaki ennyire béna... És ő azt hiszi magáról, hogy mindent tökéletesen csinál. - Emeltem fel a kanalat. - Kész röhej amit művel, de annyira rossz vicc, hogy nevetni sem lehet rajta. - Nyomtam a számba egy adag pépet. - Yongi és Danbi tegnap este megnézték az előadást. És próbálták szépíteni a dolgot, de nem volt az. Hogy lehet így valaki színész? És ráadásul abban a suliban végzett ahol mi! - Akadtam ki teljesen. - És még ki kell bírnom vele egy halom előadást, amíg a rendező vagy az igazgató nem vesz fel új színészt, aki eljátszhatja a szerepet, vagy meg nem gyógyul valaki a szereposztásból. Aish, bele fogok halni...

-Biztos van valami baja odabenn. - Mutatott a fejére Bamy. - Nem hiszem, hogy ilyen lehet valaki ép elmével.

-Nem érdekel az, hogy mi van az agyában. - Ráztam meg a fejem. - Csak az, hogy ledöntött egy falat a díszletből, amivel tönkretett két előadást, mindenki fél attól a színházban, hogy esetleg még nagyobb dolgot tönkretesz, ami akár emberéletet is követelhet...

-Ácsi! Ezt nem mondod komolyan... - Ingatta a fejét Bamy. - Csak nem lehet közveszélyes.

-Az én lábamat már laposra taposta. Tegnap este borogatnom kellett, és még most is fáj, bár a duzzadás már lement róla. És ledöntött egy díszletelemet az előadás közben. Ha az valakire ráesik az ott marad.

-Oké, oké, elhiszem. Így tényleg közveszélyesnek hat. - Tette fel a kezeit. Belekanalaztam az üveg tartalmába, és a számba tömtem.

-BamBamet akarom! Ő jól játszik, és ő figyel rám. És nem tesz tönkre semmit. - Motyogtam teli szájjal.

Bamy a háttámlának döntötte a fejét, és hosszasan bámult rám kerek szemekkel.

-Most mi van? - Engedtem le a kanalat.

-Nem értettem tisztán amit mondtál. - Vigyorodott el lassan. - De már nagyjából értem, hogy miért van ennyire rossz kedved. - Közelebb csúszott hozzám, és elkezdte bökdösni a vállam. - Akárhogy is próbálnád tagadni, tudjuk, hogy fülig bele vagy zúgva BamBambe.

-Ne csináld már! - Löktem le a kezét a vállamról. Újra egy kanál bébiételt nyomtam a számba, és vártam, hogy Bamy hozzátegyen még valamit az eszmefuttatásához, vagy hogy kimondja azt, amin éppen gondolkodik.

-Emlékszel arra, amikor az erkélyeteken beszélgettünk? Amikor megkértelek arra, hogy ne utasítsd el BamBamet ha közeledni próbál hozzád? - Nézett rám.

Kicsit elgondolkodtam, de hamar beugrott az emlékkép.

-Igen, emlékszek. Utána összefutottunk, és beszélgettünk.

-Nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége. - Hagyta figyelmen kívül, amit mondtam neki. - Mármint hogy tényleg összejöttök. Ez olyan... Illetek egymáshoz, de rólad nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is... egy thai származásúval anyukád után...

-Az anyámat hagyd ki ebből, kérlek. - Szóltam rá. - Nem akarom, hogy belerondítson ebbe az egészbe.

-Az ő családja milyen? - Vette ki a kezemből az üres üvegcsét, és lerakta az asztalkára, majd a körömlakkjai között kezdett válogatni.

-Az anyukája nagyon aranyos, ahogy az apukája is kedves volt velem. A húga JB rajongó, de megkért, hogy ne mondjam el neki. Annyira aranyos volt. Szeretne egy olyan kutyát, mint Hei.

-Akkor azonnal belopta magát a szívedbe, ugye? - Mosolygott fel rám a barátnőm.

-Hát, nem kellett hozzá sok idő. - Vontam vállat. - Az idősebb bátyja itt lakik Koreában, vele nem találkoztunk, de a fiatalabb bátyja otthon volt. Elfelejtettem szólni BamBamnek, hogy beszélek tahiul, amiért nem kissé lepődtek meg, de vicces volt a helyzet. És a bátyja kitalálta, hogy ő lesz Alexander, és kérte, hogy így hívjam.

-Tényleg nem tudott róla, hogy tudsz thaiul? - Nézett fel a körmeimről Bamy.

-Ezek szerint nem. De úgy emlékszek, hogy... YuGyeommal talán... nem tudom. De valamelyikükkel biztosan beszéltem thaiul.

-Ez vicces. Azt hiszik hogy nem érted, de te meg érted és.... - Nevetett fel Bamy, majd újra a körmeim fölé hajolt, és elkezdte kipingálni őket.

-Pontosan ez volt Alexel is. BamBam azt mondta, hogy jól beszélek, és majd a kiejtésen még egy picit segít csiszolni, hogy tökéletes legyen.

-Ezek szerint mégis van valami jó abban, hogy thaiul tanultál általánosban.

-Ezek szerint. - Vontam vállat. Kezdtem jókedvre derülni az emlékek hatására.

A telefonom csipogni kezdett, és mosolyogva emeltem fel a párnákról, de csalódnom kellett egy kissé, mert nem BamBam írt.

yu@gyeomgot7: ráérsz ugye?

-A nagy Ő? - Vigyorgott Bamy, mire megráztam a fejem.

-YuGyeom írt. - Sóhajtottam. - Ha megint az esküvővel zaklat....

-A bal kezedet ne mozgasd, de a másikkal írhatsz. Majd szólok, ha készen vagy. - Vigyorgott a barátnőm, és tovább festegette a körmeimet.

yun@baeyoungnam: mit szeretnél?

yu@gyeomgot7: mondd meg JBnek, hogy adjon a kajájából!

yun@baeyoungnam: oké, üzenem JBnek, hogy adjon a kajájából.

yu@gyeomgot7: nem érdekli. üzenj BamBamnek.

yun@baeyoungnam: figyelj, ha éhen akarsz halni mondd meg a managgereteknek, hogy vegyen neked kaját.

yu@gyeomgot7: mérges vagy rám?

yun@baeyoungnam: én nem. miért lennék mérges.

yu@gyeomgot7: hogy vagy Yuuuun? minden rendben van veled? egészségesen eszel? megmondalak BamBamnek ha nem!

yun@baeyoungnam: rendesen ettem ma reggelit Jackson. hogy-hogy te írsz?

yu@gyeomgot7: elloptam YuGyeom telefonját. Markot zaklatja, hogy adjon neki kaját.

yun@baeyoungnam: evés idő van nálatok?

yu@gyeomgot7: most már JBt zaklatja. most végeztünk a színpadi próbával, és YuGyeomnak nem volt elég az a kaja, amit kapott, és a többiektől akarja lenyúlni.

yun@baeyoungnam: sok sikert neki.

yu@gyeomgot7: közvetítek ha szeretnéd.

yun@baeyoungnam: mi van BamBammel?

yu@gyeomgot7: YuGyeom fut, JB felugrik. most kergetőznek.  most éppen JB felpofozza, mert lenyúlt egy csirke szárnyat tőle.

yun@baeyoungnam: mi van ott nálatok? visszamentetek az őskorba? harc a kajáért?

yu@gyeomgot7: nem tudom. de vicces nézni. ú, szabadon hagyták a kaját. mentem, csá!

yun@baeyoungnam: szia!

Már majdnem letettem a telefont, amikor új üzenet jelent meg.

yu@gyeomgot7: a szívszerelmed éppen alszik.

yun@baeyoungnam: ó, köszönöm. majd szólj neki, hogy írjon, ha van ideje.

yu@gyeomgot7: felkeltem neked.

yun@baeyoungnam: had aludjon ha fáradt. hagyd aludni, majd ír ha felkelt.

yu@gyeomgot7: mit csinálsz?

yun@baeyoungnam: Bamy festi a körmöm.

yu@gyeomgot7: ez valami csajos program?

yun@baeyoungnam: hát, nagyjából. és te mit csinálsz?

yu@gyeomgot7: nézem ahogy JB elveri a többieket, amiért a kajáját lopkodták.

yun@baeyoungnam: hogy-hoyg megkaparintottad YuGyeom telefonját?

yu@gyeomgot7: Jackson ledobta a földre mellém, és átesett rajtam. arra ébredtem fel. majd ha lesz erőm felkelni, akkor elfenekelem.

yun@baeyoungnam: ha most elkezdenék találgatni hogy ki vagy... Marknak tippelnélek.

yu@gyeomgot7: eltaláltad. ezek szerint könnyű kitalálni. biztos azért mert unalmas vagyok.

yun@baeyoungnam: nem vagy unalmas, és Junior és közted vaciláltam.

yu@gyeomgot7: és YoungJae?

yun@baeyoungnam: ő biztos valami kockaszöveget nyomna, amiből nem értenék semmit. JB meg rohangál, így ő sem lehet.

yu@gyeomgot7: hogy találtad ki hogy én írok neked?

yun@baeyoungnam: túl rövidek voltak a kérdések? mondom hogy csak tippeltem.

yu@gyeomgot7: biztos nem onnan, hogy unalmas vagyok?

yun@baeyoungnam: nem vagy unalmas, csak ha arról faggatózol, hogy unalmas vagy-e. nem vagy unalmas, jó?

yu@gyeomgot7: mennünk kell öltözni. szia!

yun@baeyoungnam: sziasztok! ügyesek legyetek!

Bamy kérte a másik kezem, így letettem a telefont.

Míg csodáltam azt, amit a bal kezemmel művelt, ő a Sinnoval való randijairól mesélt.

-És képzeld, összefutottunk Edával és Chonnal. Chonnak kicsit hosszabb lett a haja, de amúgy semmit nem változtak. Azt mondták, hogy már befejezték azt a sorozatot, amit forgattak, és nemsokára vetítik majd. Valami mellékszerepük volt, de ők nagyon élvezték.

-A mellékszerep is jó. Nem kell azonnal főszereplőnek lenni. - Mosolyodtam el.

-Mint mi Sinnoval. Annyira élveztem én is a forgatást... - Ingatta a fejét mosolyogva. - Szörnyen jó volt.

-És mit tudsz Hanáékról? - Néztem a telefonjára, aminek a képernyőjén felvillant egy üzenet.

Bamy ránézett a kis ikonra, aztán újra a körömlakkra kezdett koncentrálni.

-Azt hiszem ők is leforgatták a filmjüket, és most bulizni járnak. Nem igazán beszéltem velük mostanában. - Vont vállat. - Viszont azon gondolkodtam, hogy elmegyek dolgozni vagy abba a kávézóba ahol te voltál nyáron, vagy vissza a szépségszalonba. Amikor nem Sinnoval vagy veled vagyok, akkor halálra unom magam. Meg most anyámék is itthon vannak, és nem igazán akarok egész nap otthon lenni. Mit gondolsz róla? - Pillantott fel rám, aztán folytatta a munkáját.

-Ha szeretnél akkor menj el dolgozni. - Szólaltam meg egy kis gondolkodás után. - Rossz biztosan nem lesz. Legalább fejlesztheted tovább a manikűrös tudásodat. - Mosolyodtam el.

-Nem mint ha ez lenne az álmom, de ha a színészkedés nem jön be, akkor még ott van a szépségszalon, ahol dolgozhatok, nem? Legalább lesz egy biztos pont az életemben.

-Nem tartom olyan ötletnek, amitől az ablakon ugranék ki, neked kell döntened. - Néztem a barátnőmre, aki visszacsavarta az utolsó üvegcsére is a kupakját, aztán rám emelte a tekintetét.

-Fogalmam sincs mi tart vissza ettől az egésztől, de valahogy nem szívesen mennék oda. - Ingatta lassan a fejét.

-Menjünk el együtt. - Ajánlottam fel. Mikor morcosan nézett a kezemre inkább visszaültem a kanapéra. - Amint megszáradt a csodálatos műved elmegyünk, jó?

-Megbeszéltük. - Mosolyodott el.

Egy időre ki tudta verni a fejemből azt, ami egészen addig nyomasztott.