Chapter 40.

GOT7 Fanfic

Chapter 40.

Yun

Az esti előadás után amilyen hamar csak tudtam hazamentem. Elég késő volt már, és amikor a lifttel felértem a belsőudvarra akkor jutott eszembe, hogy a telefonomat a belvárosi lakásban hagytam. Egész nap rohangáltunk, és próbáltunk az új színészfiúval, így időm sem volt gondolni arra, hogy hol lehet a telefonom... Hiányzott BamBam, hogy beszélgessünk, de féltem, hogy esetleg elaludnék a kormány mögött ha elindulnék visszafelé. Az eső erősen rákezdett, és a szél sem tétlenkedett, így jobbnak láttam nem foglalkozni azzal a fránya telefonnal, hanem bemenekülni a lakásba.

Danbi és Yongi a kanapén összeölelkezve filmet néztek, így csak köszöntem nekik, és gyorsan elvonultam zuhanyozni. Miután lemostam magamról az egész napi mocskot - és sikeresen nem aludtam el a zuhany alatt - bevonultam a szobámba, és rádőltem az ágyra. Valahogy kiráncigáltam magam alól a takarómat, és a fejemre húztam.

Már félálomban voltam, mikor Hei felmászott mellém az ágyra, de elég erőm már nem volt ahhoz, hogy leparancsoljam a helyére.

BamBammel sétáltattuk a tengerparton Heit. A kutyám össze-vissza ugrándozott körülöttünk, mi meg a víz szélén caplattunk a fövenyen. A part egy sziklás részére értünk, ahol a homok mellett hatalmas kövek ágaskodtak.

BamBam valamiről nagyon magyarázott, de én nem rá figyeltem. A kövek közül kijövő alakot néztem, aki megtévesztően hasonlított a nagypapámra.

Földbegyökerezett lábakkal álltam, és néztem, ahogy egyre közelebb jön. Egy pillanatig nem bírtam megmozdulni, aztán futva nekiindultam, és a nyakába ugrottam. A csontos karjaival magához ölelt, és a fülembe nevetett. A következő pillanatban eltolt magától, és végigsimított az arcomon.

-Jöttelek meglátogatni téged Yun. És megismerni a barátodat. - Biccentett a tőlünk kicsit messzebb ácsorgó BamBam felé.

Mosolyogva néztem, ahogy közelebb inti a fiút, aki engedelmesen meghajolt, mikor odaért hozzánk. Mintha a szemükkel kommunikáltak volna, mert nem szóltak semmit, csak néztek egymásra. Végül papa elmosolyodott, míg BamBam átölelte a derekam. A fiú arcára néztem, aztán oda, ahol papa állt. De ő eltűnt.

BamBam egy puszit nyomott a homlokomra, majd a fülembe súgta:

-A nagyapád rám bízott.

Hatalmas reccsenést hallottam, amire felriadtam. A szobában tök sötét volt, a fehér függöny meg sem mozdult az ablak mellett. Az ablaküvegen az eső erősen kopogott. Egy nagy puffanást hallottam, amibe beleremegett a padló.

Felültem, és hallgatóztam. Ekkora viharban csak nem akarnak betörni a házba....

Hangosan süvített a szél, aztán mintha egy ágyú dörrent volna, és hullani kezdett a vakolat az ablak fölött a plafonról, miközben recsegtek a gerendák felettem. Hei ugatását hallottam a nappali felől, majd nyüszíteni kezdett. Kitakaróztam, és a papucsomat kerestem a lábammal, miközben megnéztem az időt a kis vekkeren az éjjeliszekrényemen. Hajnali két óra... A következő pillanatban a szobám ablaka darabokra hullott. Hirtelen lefagytam, majd tudatosult bennem, hogy  rám fog omlani az egész szoba, ha nem tűnök el innen...

Leugrottam az ágy széléről, már kicsit sem érdekelt a papucsom, és az ajtó felé futottam. Kissé nekiestem az ajtónak, miközben kitapogattam és megmarkoltam a kilincset. Már nyitottam ki a nyílászárót, de hirtelen beszorult az ajtó. Ahogy rángattam éreztem, hogy a hajamra potyog a festék és a vakolat. Mögöttem reccsent valami, majd hatalmas robaj, aztán fájdalom nyilallt a fejembe.

Utána teljes sötétség.

Egy fényes és hívogatóan meleg hely felé tartottam, a sötét és hideg helyről, ahol voltam. Körbenézve csak feketeséget láttam, és a fényt, valahol az út végén. Hívogató volt, olyan, mintha ott minden jó lenne. Ahogy közelebb értem a fényhez a sötétet kezdte felváltani a sárgás ragyogás. Egy gyönyörű táj terült el mellettem, kristálytiszta vizű patak folyt az út mentén, ahol mentem, távoli, kékes körvonalú hegyek a messzeségben, és mintha a kilátót is láttam volna. Ám amikor le akartam volna lépni az útról, hogy arrafelé menjek mintha egy falba ütköztem volna. A fényesség felé néztem, de arrafelé nem láttam semmit annyira világos volt. Arról, amerről jöttem csak feketeség, és hideg áradt. Megérintettem a falat, ami mintha üvegből lett volna. A szemem sarkából mozgást érzékeltem, mire odakaptam a fejem. Egy alak lépett ki a fényből.

-Yun-ah, ne félj tőlem! - Hallottam a fejemben papa hangját. De mintha nem is ő lett volna. Valahogy sokkal fiatalosabban csengett, mint amire emlékeztem.

Lassan közelítettem a mosolygós alakhoz, akinek a korát lehetetlen lett volna megállapítani.

-Tényleg te vagy az? - Találtam meg a hangom, mire felnevetett, majd mosolyogva bólintott. A mosolyáról azonnal megismertem.

-Papa! - Kiáltottam fel, és odarohantam hozzá.

Ő megölelt, aztán eltolt magától.

-Boldog is vagyok, meg nem is, hogy találkoztunk. - Cirógatta meg a hajamat kedvesen. - Nem maradhatsz itt. Majd én látogatlak meg. Menj vissza, várnak rád! - Lassan beszélt, de a szája nem formált szavakat, mintha csak a gondolataimban szólt volna hozzám.

Az alakja lassan eltűnt, én meg csak álltam ott. Mozdulni akartam, hogy az egyre halványabb ragyogás felé fussak, de mintha be lettek volna betonozva a lábaim. A fényt lassan felemésztette a sötétség, majd a világosság teljesen eltűnt.

A fekete burok magába zárt.

Egyre erősödő hangokat hallottam, melyek átsüvítettek a sötétségen, és mintha áramcsapásként értek volna összerázkódtam tőlük. A hangok tisztulni kezdtek. Mintha beszéltek volna körülöttem.

-Agyrázkódás, és sípcsontrepedés. - Jelentette ki mellettem valaki. Közel volt, és erőteljes volta hangja. - Ezek a legsúlyosabb tünetei. Lehet, hogy ideiglenes amnézia is lesz, de ezt még nem tudjuk. Pihennie kell. Ha felébredt kivizsgáljuk, és ha minden rendben lesz hazaengedjük.

-Rendben, köszönjük. - Hallottam egy női hangot. Kis idő múva rájöttem, hogy Danbi volt az.  Egy ajtócsapódás, aztán Danbi halkabban szólat meg. - Minden rendben lesz vele. Nyugodj meg! - Mintha valakit csitított volna.

Lassan kinyitottam a szemem. Fehér alapon egy halom foltot láttam, amik mintha mozogtak is volna. Gyorsan visszacsuktam a szemem, aztán előtört belőlem a kíváncsiság, és újra felnyitottam a pilláimat. Még akkor is elmosódott alakokat láttam, ám ahogy pislogtam, egyre jobban kitisztult a kép.

A fehér falon kívül Yongi volt az első akit észrevettem. A bátyám háttal állt nekem. A vállai megrogytak, mintha mázsás súlyokat cipelne, és Danbi karcsú kezei simogatták a hátát.

Lassan felültem, és tudatosult a kába fejemben, hogy egy kórházi szobában vagyunk. Hányinger tört rám, így megtámaszkodtam egy szék támláján ami közel volt az ágyhoz, aztán a rosszullét hirtelen el is múlt. Nagy szemekkel bámultam azt a helyet, ahol a bekötözött lábam volt, aztán a testvéremet.

Yongi mintha megérezte volna, hogy őt nézem megfordult, majd odarohant hozzám, és átölelt.

-Hogy mertél minket ennyire megijeszteni? Miért nem rohantál ki abból a szobából?! - Vont kérdőre, és mintha a könnyeivel küszködött volna, de közben nem engedett el. Leült az ágyra, és magához ölelt.

A hátamra húzta a takarót, és úgy ölelgetett.

-Ha kirohantál volna a szobából nem történik meg ez. - Szidott le.

-Miért? - Kérdeztem reszelős, vékony hangomon, mire a bátyám eltolt magától.

Nagyokat pislogott rám, majd az ágy mellett álló Danbira nézett.

-Emlékszel valamire? - Jött közelebb a lány, és ő is leült az ágy szélére, a másik oldalamra.

-Mintha leszakadt volna a  plafon... aztán találkoztam papával... - Gondolkodtam el.

Danbi és a bátyám összenéztek, aztán Yongi mindenféle hülyeséget kezdett kérdezni tőlem.

-Hogy hívják a legjobb barátnődet?

-Bamy, de ez miért...

-És a kutyádat? - Vágta közbe a következő kérdést.

-Hei, de...

-Mi a kedvenc színed?

-Ha lenne megmondanám.

-Hogy hívják a pasidat? - Folytatta megállás nélkül Yongi.

-A barátom, és BamBam. De elárulnád, hogy ez mire jó? - Hadartam, mire leállt a kérdezősködéssel.

-Csak arra, hogy teszteljük nincs-e amnéziád. - Szólalt meg Danbi. - De hál'Istennek nincs. - Sóhajtott. Összekulcsolta az ujjait Yongi ujjaival, és megsimogatta a kézfejét.

-Akkor elmondanátok, hogy mégis miért vagyok kórházban, agyrázkódással, és miért van bekötve a lábam?

-Négy napig aludtál, és még te hisztizel? - Húzta fel a szemöldökét a bátyám. - Mama tudja, hogy ekkora túlélő vagy?

-Mama... ugye ő jól van? - Néztem Yongi szemébe idegesen.

-Igen. - Bólintott, és arcára erőltetett egy mosolyt.

-És Hei? Ő is? A hangját hallottam, de nem tudtam hogy hol van. - Bámultam továbbra is a bátyám arcát.

Ő csak bólogatott.

-Nincs semmi baja. - Erősítette meg Danbi a bátyámat.

-És... mi történt velem? - Halkítottam le a hangom, és a kőpadlót kezdtem fixírozni.

-Tudod, volt az a nagy fa a ház mellett. - Kezdett bele kis idő múlva Yongi halkan. - A vihar letörte pár ágát, aztán a szél kicsavarta, és az rádőlt a házra. - Nyelt egyet, aztán Danbira pillantott, majd rám. - A szomszéd lakást tropára törte, az erkéllyel együtt, és az egyik nagy ága pont a te szobád fölött csapódott bele a tetőbe. Leszakadt a mennyezet, te meg nem menekültél ki időben a szobádból... - Suttogta.

-Beszorult az ajtó. - Szóltam közbe, mire a bátyám elgondolkodva bólintott.

-Nekem is nehéz volt bejutni hozzád. - Majd sóhajtva hozzátette. - Egy gerenda pár centivel volt csak melletted a földön, mikor megtaláltunk. Valószínűleg az tette tönkre a lábad.

-Talán nincs akkora baj. - Szorította meg a bátyám kezét Danbi.

-Bamy... - Suttogtam, mire Yongi egy nagyot sóhajtott.

-Nemrég itt volt a barátjával, de azt ígérték holnap is jönnek.

-Csak délután tudnak jönni, mert Bamy dolgozik. - Tette hozzá a bátyám barátnője.

-A színház... - Kezdtem lassan, mikor beugrott a "dolgozik"-ról Jessica arca.

-Valami Jessica azt hiszem... neki betelefonáltunk, hogy nem tudsz menni egy darabig. - Simogatta meg Yongi arcát.

Csendben emésztettem amit erről az egészről mondtak, majd eszembe jutott a barátom...

-És BamBam? - Néztem a bátyámra, de ő nem válaszolt, csak nézett maga elé.

Egy pillanat alatt kiszáradt a szám, és kedvem lett volna azon nyomban sírni. Nem akartam hogy így érjen véget...

Danbi óvatosan a bátyám felé tolt, mire Yongi átölelt, én pedig a pulcsijába kapaszkodtam, és próbáltam összeszedni magam, de nem igazán sikerült. A testvérem karjai közt zokogni kezdtem. Egyszerűen nem bírtam visszafogni a könnyeimet.

Csak folyt a sok könnycsepp a szememből, de nem nyugtatott meg az sem, hogy Danbi is átölelt minket. 

Chapter 39.

GOT7 Fanfic

Chapter 39.

BamBam

Az utolsó kínai koncerten végeztünk Pekingben úgy hajnali négy körül, és mehettünk is a reptérre, hogy utazzunk tovább Japánba. Alig vártuk, hogy a hotelben lehessünk a puha párnák között... Ez volt a turné egyik legnagyobb koncertje, majdnem három órás volt, és rengeteg IGOT7 jött el. Nagyon jó érzés volt látni őket, és erőt meríteni a lelkesedésükből, de azért nekünk is vannak korlátaink... Elfáradtunk. Nem is kicsit.

Alig bírtam kikászálódni a kocsiból, annyira tompa voltam.

Zuhogó esőben, esernyők alatt mentünk be a még ilyen későn is népes épületbe, ahol az ellenőrzések után le tudtunk ülni a nem túl kényelmes műanyagszékekre.

 Még volt két óránk amit a terminálban kellett töltenünk. A Hyungjaim közül többen aludtak, a munkatársaink vagy halkan beszélgettek egymással, vagy ők is aludtak.

Én is szunyókáltam, de valahogy nem sikerült mély álomba merülnöm. Aztán műár majdnem elértem a békés, fekete mélységet, mikor a hangosbemondóban egy női hang bemondta, hogy a Japánba tartó járat később indul két órával egy nagy vihar miatt. Minimum négy nyelven bemondták, én meg csak egy nagyot sóhajtottam, és néztem a többiekre, hogy akkor most mi lesz.

A managgerünk idegesen dörzsölte meg a homlokát, majd elment telefonálni. JB kicsit szitkozódott, aztán elfeküdt a székeken, Mark és Jackson, akik egymásra dőlve aludtak, fel sem ébredtek, YoungJae fejhallgatóval a fején aludt az egyik széken ülve, YuGyeom meg Junior vállának dőlve aludt azóta, amióta leültünk.

Zenét kezdtem hallgatni fél fülhallgatóval, miközben írtam Yunnak, hogy mi volt ma, mit csináltunk, és hogy szörnyen hiányzik. Nem reméltem, hogy válaszol, így felraktam a lábam az előttem lévő székre, és próbáltam magam kényelembe helyezni, miközben a másik fülhallgatómat is a fülembe raktam. Pár perc múlva azonban rezegni kezdett a mobil, ami nagyon meglepett. Az orrom elé tartottam a telefont, és úgy olvastam el Yun üzenetét.

yun@baeyoungnam: próbálj meg pihenni, és figyelj oda magadra!

bam@bamgot7: azt hittem már alszol... ugye nem keltettelek fel?

yun@baeyoungnam: nem tudok aludni.

bam@bamgot7: mi volt ma veled?

yun@baeyoungnam: a délelőtti előadás elmaradt a díszlet javítása miatt, így Bamyval eljöttünk a belvárosi lakásba. nagyon magam alatt voltam, de ő egy kicsit fel tudott vidítani. kitalálta, hogy dolgozni akar, így benéztünk a szépségszalonba, ahol a nyáron is dolgozott.

bam@bamgot7: és szépen ki lettetek festve, manikűr, meg minden?

yun@baeyoungnam: nem. a tulajjal beszélgettünk a cigi szünetében. de nem fog ott dolgozni, amíg a bai parkos srác ott dolgozik addig biztosan nem.

A homlokomat ráncolva olvastam el a sorokat, aztán pötyögtem be a mondandómat.

bam@bamgot7: az a bai parkos kasszás gyerek? aki nyomult rád? és aki a forgatáson a "segítségedre sietett"?

yun@baeyoungnam: igen. ott dolgozik a szépségszalonban.

bam@bamgot7: biztosan csajozni akar. az áruházban nem jött neki össze, de ott megpróbálja.

yun@baeyoungnam: akik abba a szépségszalonba járnak, azok  negyven feletti nők. vagyis a nagy többség.

bam@bamgot7: akkor mindegy.

yun@baeyoungnam: de már legalább nem kell vásárláskor figyelnem arra, hogy melyik kasszához menjek.

bam@bamgot7:  akkor végül nem fog dolgozni?

yun@baeyoungnam: abba a kávézóba fog menni, ahol én voltam a nyáron.

bam@bamgot7: akkor majd betérünk oda reggelente?

yun@baeyoungnam: elég nagy kitérő lenne, bárhonnan megyünk is. de majd meglátjuk.

bam@bamgot7: én szeretem a kis kávézók hangulatát.

yun@baeyoungnam: azt a kávézót én is szeretem, mert rendesek akik ott dolgoznak.

bam@bamgot7: az igazgató felvett már új színészt?

yun@baeyoungnam: nem. még nem. pedig már nagyon szükségem lenne egy normális partnerre.

bam@bamgot7: ezek szerint... mi történt az esti előadáson?

yun@baeyoungnam: laposabb lett a lábam, és gazdagodtam néhány kék folttal.

A kezem ökölbe szorult, és sok ezredszerre is elmondtam azt az átkot, amit annak a Joo Baek Woo gyereknek szántam.

bam@bamgot7: legszívesebben laposra verném.

yun@baeyoungnam: rajta még az sem segítene. most már az igazgatónak is visszabeszél, mert tudja, hogy nem tehetik ki még egy ideig.

bam@bamgot7: remélem hamar lejár az a kis idő, és eltűnik a közeledből. különben nagyon megbánja...

yun@baeyoungnam: hol fogtok megszállni Japánban?

bam@bamgot7: csak abban reménykedek, hogy kényelmes lesz az ágyunk, és amint odaérünk aludhatunk. a többit nem tudom.

yun@baeyoungnam: aludj egy kicsit, mielőtt felszálltok a repülőre.

bam@bamgot7: meg akarlak ölelni.

yun@baeyoungnam: nemsokára találkozunk. de aludj ha fáradt vagy, és ne nekem írogass!

bam@bamgot7: te is pihenj. Aludj jól Yun-ah!

yun@baeyoungnam: legyen szép napod, és pihenj, Oppa! álmodj szépet!

Mosolyogva olvastam el az utolsó sorait, aztán hátradöntöttem a fejem a szék műanyag támlájának, és elaludtam.

~pár óra múlva~

JB keltett fel, hogy mehetünk a gépre. Még egy óra volt indulásig, de legalább már valamivel kényelmesebb helyünk volt a repülőn, mint a terminálban. YuGyeom és Junior közé ültem le. A maknae a gép falának döntötte a fejét, és úgy aludt tovább, Hyung meg a vállamnak dőlt.

Jobban szerettem volna, ha mondjuk Yun teszi ugyan ezt, de nem volt ott velem.

A közös fotóinkat nézegettem, miközben a fülesemben mentek a különféle zenék. Legjobban az a kép tetszett, amikor sutyiban lefotóztam miközben aludt.

Junior meglökte a vállam, mire kihúztam az egyik fülhallgatómat.

-Aranyos. - Nézett álmosan a képre, ami a telefonom kijelzőjén világított.

-Tudom. - Mosolyodtam el.

-Pihenj inkább. Nem sok időnk lesz a késés miatt ha odaértünk. - Megpaskolta a térdem, majd hátradőlt a székében, és lehunyta a szemeit.

Visszatettem a fülhallgatót, aztán miután kiléptem a képekből, én is hátradőltem, és lehunytam a szemeim.

Yunval sétáltattuk a tengerparton Heit. A kutya össze-vissza rohangált körülöttünk, mi meg a víz szélén mentünk a fövenyen. A part egyik sziklás részére értünk, ahol nagy kövek álltak ki a fövenyből.

Yunnak az egyik koncertünkről magyaráztam, de láttam rajta, hogy nem rám figyel. Hirtelen megdermedt, mire arra néztem, amerre ő bámult. Az egyik  szikla mögül egy őszes hajú, mosolygós bácsika lépett elő, és egyenesen felénk tartott. 

Csak álltunk és néztük, ahogy egyre közelebb jön. Yun egy pillanat múlva már az öregúr nyakában csimpaszkodott. Az alak átölelte, majd a válla felett rám nézett egy pillanatra, aztán újra a lányra.

-Jöttelek meglátogatni téged Yun. - Simította meg az arcát. - És megismerni a barátodat. - Nézett felém. Intett, hogy menjek közelebb hozzájuk. Ahogy odaértem mintha a szemein keresztül üzent volna nekem. Az agyamban egy hintázó kislány képe jelent meg, aki kiabálva kérte, hogy lökje még magasabbra. Aztán egy félhomályos műhelyet láttam, ahol a kicsi Yun egy padon ül, és egy fehér kutyát simogat. A következő kép a könnyeivel küszködő lányt mutatta, akit Dae néni védelmezően átölel. Vigyázz rá! - Hallottam a szavakat az elmémben. Nagyokat pislogva néztem az öregúrra, aki kedvesen elmosolyodott, mire bennem is jó érzés támadt.

Átöleltem a mellettem álló lány derekát, mire ő rám nézett. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd a fülébe súgtam azt, ami ki akart törni belőlem:

-A nagyapád rám bízott.

Az álomkép lassan eltűnt, szétfoszlottak a darabkák, és a fekete mélység befogadott.

Mikor leszálltunk Japánban nagyot döccent a gép. Nem volt túl kellemes élmény erre felriadni. Főleg egy ilyen álomból.

Lekászálódtunk a repülőről, aztán a nekünk odarendelt kisbuszokba ültünk, és mentünk a hotelbe. Az álmon gondolkodtam, de valahogy nem jutottam el sehová. Találkoztam a nagyapjával, aki rám bízta Yunt. Ez lehetetlen igaz? Biztosan csak túl sokat voltam ébren, és elment az eszem.

Mint előre felkészültünk rá nagyjából két órát tölthettünk a puha párnák között, aztán indulnunk kellett a koncert helyszínére. A kínai arénáknál is nagyobb színpaddal rendelkező helyen egész délelőtt próbáltuk a kétórás koncertet, amiről TVs felvétel is készül, aztán pihenhettünk egy keveset.

Írtam Yunnak még azelőtt, mielőtt felmentünk volna a színpadra, de a válaszát már nem tudtam megvárni.

A koncert fergetegesen sikerült, nagyon jól éreztük magunkat, és a rajongók együtt énekelték velünk a szöveget, amitől csak még több energiánk lett.

A hotelben aludtunk pár órát, aztán be a buszokba, és indultunk a következő helyszínre. Az út nagy részét átaludtuk, mint az általában szokott lenni.

Úgy félúton kelhettem fel, amikor egy benzinkútnál megálltunk.

Kiszálltam kinyújtóztatni a tagjaimat, átmászva az alvó YuGyeomon, miközben majdnem ráestem a hortyogó maknaera. De hát őt híresen nehéz felkelteni, így nem féltem, hogy meg leszek verve.

A benzinszag kissé fejbecsapott, így nem sokáig ácsorogtam a kocsi mellett. Gyorsan visszaültem, YuGyeomon újfent átmászva, és a telefonomat kezdtem nyomkodni.

Yun még mindig nem válaszolt az üzenetemre, sőt semmit nem írt. Amikor Kínában voltunk, akkor írt utoljára. Ami furcsa volt tőle. Még csak meg sem nézte, amiket írtam neki. A Me2day azt írta ki, hogy 26 órája volt utoljára aktív, amikor beszélgettünk.

Reméltem, hogy semmi baja nincs, csak elfelejtette megnézni az üzeneteit, vagy csak otthon hagyta a telefonját. Próbáltam nem összeesküvős elméleteket gyártani, vagy arra gondolni, hogy valami nagy baj történt vele.

Míg a következő koncertcsarnokhoz nem értünk Yunon kattogtam. Szörnyen féltem, hogy valami baja esett. A végén már szinte láttam magam előtt a vérben fekvő testét, így inkább minden létező közösségi oldalon írtam neki, hogy mi van vele, és miért nem válaszol.

Idegesen mentem fel a színpadra az első próba alkalmával.

-Engedd el magad, ne legyél ideges. - Ment el mellettem JB. - Ez csak egy színpad.

-Tudom Hyung... - Sóhajtottam, bár nem a színpadra lépés miatt voltam ideges.

A próbán minden erőmmel azon voltam, hogy ne rontsak el semmit. Erre majdnem leestem a színpadról, és minden lehetséges helyen elrontottam a lépéseket.

A többiek nem szóltak semmit, csak csinálták a dolgukat tovább. Én meg átkozódtam magamban, hogy miért nem tudtam rendesen koncentrálni.

Végül lehet, a rendezőnek elege lett belőlem, és leküldött minket a színpadról.

Az öltözőben a telefonom képernyőjét bűvöltem, amely szerint már 4 óra eltelt azóta, hogy írtam Yunnak, de ő még mindig nem nézte meg. Megpróbáltam felhívni, nem érdekelt mennyibe fáj majd. A hangját akartam hallani, hogy elmondja, hogy jól van, és nem kell aggódnom miatta.

Ki sem csengett. Semmi.

-Az adott szám nem kapcsolható. Kérjük próbálja meg később. - Mondta be egy női hang, aztán még elkezdte magyarázni ugyan ezt a mondatot Japánul is.

Már remegett a kezem az idegességtől. Újra, és újra próbáltam hívni, de semmi.

Végül, végső elkeseredésemben ráírtam Bamyra.

bam@bamgot7: szia! nem tudod mi van Yunnal?

bam@yongchoi: nem, nem tudom.

bam@bamgot7: sehogy nem érem el, és már nagyon aggódok miatta. több mint egy napja nem jelentkezett.

bam@yongchoi: szerintem a színházban próbálnak.

bam@bamgot7: nem tudsz róla semmit? Nem hagyta el a telefonját, vagy ilyesmi?

bam@yongchoi: soha nem hagyja el a cuccait. vagyis tudtommal. felhívom Dae nénit, hátha ő tud valamit.

bam@bamgot7: köszi. itt várlak.

Idegesen doboltam a térdemen, miközben pörögtek a percek. Semmi hír.

Junior guggolt le mellém, és a kezemben tartott telefon képernyőjére nézett.

-Rossz hír? - Érdeklődött.

-Még nem tudom. Csak reménykedek, hogy nem. - Ingattam lassan a fejem. A vállamra tette a kezét, nyugtatásképp, de most nem sikerült neki.

-Emiatt voltál olyan béna a próbán is? - Kérdezősködött tovább Junior, miközben leült mellém a földre. A többiekre nézett egy pillanatra, akik valami kaján veszekedtek, majd újra rám.

Csak bólintottam, mire sóhajtott egyet.

-Minden rendben van vele. De a koncertet nem fújhatjuk le, úgyhogy erre is gondolnod kell.

-Tudom. Majd... - Néztem a telefonomra, aminek a sötét képernyőjéről a saját képmásom nézett rám vissza. - Majd igyekszem.

Junior megpaskolta a vállam, aztán feltápászkodott mellőlem, és a többiekhez ment.

Tovább bűvöltem a képernyőt, de még mindig semmi.

Sírhatnékom támadt, hogy nem tudok semmit csinálni, és hogy nem lehetek Yun mellett, amikor nagyon nagy szüksége van rám.

A managger bejött, hogy hamarosan kezdünk, és küldött minket készülődni.

A telefonom szorongattam, miközben elkészítették a sminkem.

A színpadra lépés előtt a managger ki akarta venni a kezemből a telefont a "miért nem hagytad az öltözőben?" címszóval, mikor felvillant a kijelzőn Bamy profilképe.

bam@yongchoi: Yun jól van.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről, teljesen megkönnyebbültem. Ezt a pillanatot kihasználva a  managger kikapta a kezemből a mobilt, és JB maga után húzott a színpadra.

Nem is kellett koncentrálnom a lépésekre, annyira maguktól jöttek. Semmit nem rontottam el, és nagyon felszabadult voltam. Együtt énekeltünk a japán IGOT7-kkel, és tomboltunk.

JB meg is veregette a vállam az egyik szünet alatt, hogy jól csinálom. Ami nála hatalmas dicséretnek számított.

A kétórás koncert után mosolyogva, és vidáman írtuk alá az egybegyűltek közül a szerencséseknek kisorsolt posztereket, aztán mehettünk enni.

Nagyon ízlett az étel, és a hosszú koncert ellenére is fel voltam pörögve, ami rám egyeltalán nem volt jellemző. Még Jackson is csak ült egy helyben, és nézett maga elé, míg én rohangáltam ide-oda a fáradt Hyungjaim között.

A hotel felé menet adta vissza a telefonom a managger Hyung, de inkább a mellettem alvó YuGyeom arcára firkáltam az egyik sminkesünktől szerzett szemceruzával.

A késő este ellenére még mindig felpörögve mentem el zuhanyozni, majd szinte ráugrottam az ágyra. A szobatársamnak kijelölt YoungJae csak egy párnát vágott hozzám, és közölte, hogy ne próbáljam meg úgy összefirkálni, mint YuGyeomot, míg alszik.

Biztosítottam róla, hogy ez eszem ágában sem volt, de a hiperaktivitásom csak nem akart alábbhagyni.

Végül Hyung egy párnát vágott hozzám, és közölte, hogy meg fog verni, ha nem takarodok azonnal a takaróm alá.

A paplan alatt pihenve a sötét plafont bámultam. Mikor meghallottam YoungJae egyenletes szuszogását eszembe jutott a telefonom.

Boldogan néztem rá a háttérképemre, mely az alvó Yunról sutyiban készített, legkedvesebb képem volt. Beléptem a közösségi oldalakra, de el kellett szomorodnom, mert a barátnőm nem írt semmit.

Végigpörgettem a neveket, mígnem a legtetején megláttam Bamy nevét, és mellette az ikont, hogy olvasatlan üzenet.

Rányomtam a nevére, mire az akadozó WiFi lassan kezdte betölteni a beszélgetést.

Ahogy olvastam az üzenet szavait hatalmas fájdalom keletkezett bennem. Újra, és újra elolvastam azt a kilenc szót, míg nem a telefonom kijelzője feketére váltott. Ám azután is a szemem előtt láttam azt az egy mondatot, amit a koncert után nem tudtam elolvasni.

bam@yongchoi: Yun jól van.

Az állapota stabil, Yongi és Danbi ott van vele. 

Chapter 38.

GOT7 Fanfic

Chapter 38.

Yun

Az előző esti előadás egyszerűen szörnyű volt. És nem csak amiatt, mert Joo Baek Woo állandóan elfelejtette a szövegét... A díszlet egyik fala ledőlt és egy csomó minden összetörött a színpadon. És nem az előadás után. Persze szerintem mind tudjuk, hogy Joo Baek Woo miatt történt mindez. Myung Hee Shi nagyon ki volt akadva. Ki akarta rúgni a sétáló katasztrófát, de az meg az előadás végét jelentette volna, ugyanis nincs más, aki el tudná játszani a szerepet.

bam@bamgot7: Ne hagyd, hogy bárki elvegye a jókedvedet! Gondolj szép dolgokra! És semmi szükségem nem lesz bébiételre, amíg itt vagy nekem (igaz, hogy egy kicsit arrébb...). Yun-ah vigyázz magadra, és álmodj szépeket!

Ez az üzenet fogadott reggel, amikor rosszkedvűen nyitottam ki a szemem.

Csak az volt a baj, hogy nem igazán tudott felvidítani. Oké, álmomban együtt voltunk, de már az álmom is katasztrófába torkollott, mert Joo Baek Woo még ott is kísértett.

Miután összeszedtem a cuccaimat, elvittem Heit sétálni, átöltöztem bekopogtam a bátyám szobájába. Persze Danbi nála aludt, de most ezt elnéztem neki.

Kicsit sem lepődtem meg, amikor kócos fejjel, és egy szál nadrágban nyitotta ki az ajtaját.

-Mi van? - Morogta álmos szemekkel.

-Ma este a belvárosi lakásban fogok aludni, úgyhogy ne várjatok haza. És vigyázz mamára, mert tegnap este is elfelejtette bevenni a gyógyszereit.

-Oké, oké. - Ásított. - Van még valami?

-Hei itt marad. Vigyázzatok rá is kérlek. Ennyi. - Néztem az álló helyzetben szendergő bátyámra. - Holnap találkozunk. Ha túlélem a mai napot.

-Ja, ja. Legyél jó kislány! - Intett, aztán becsukta az ajtaját.

Sóhajtva mentem a bejárathoz, és húztam fel a cipőmet. Felkaptam a táskámat, aztán halkan bezártam az ajtót, és lementem a lépcsőn.

Egyszerűen semmi hangulatom nem volt bemenni a színházba, de nem tehettem mást. Ennyire nehéznek még soha nem éreztem a színházas életem.

Rengeteg aranyos ember dolgozik ott, de egy szörnyen megkeseríti - és nem csak az én munkámat.

Ahogy a portához értem Jessica suhant el mellettem, és engem is maga után húzott.

-Jó reggelt! - Nyögtem ki, mikor behúzott egy terembe, ahol már az összes munkatársam ott volt, kivéve egyet. Aki nem is hiányzott.

-Gyorsnak kell lennünk, mivel bármelyik percben ideérhet. - Kezdte Jessica. - A tegnapi szörnyűséget még nem sikerült helyreállítani, és sajnos az okozóját sem teheti ki az igazgató, mert nincs más, aki eljátssza a szerepet. Sajnálatos dolog, de ez van. A ma délelőtti előadás elmarad, viszont estére újra színpadra kell lépni. Kérlek, akadályozzátok meg, hogy ez a Joo Baek Woo bármi katasztrófát csináljon. A rendező Shi már dolgozik az ügyön, hogy egy másik színészt szerződtessen a társulatba, de ez még eltarthat egy darabig. Ma délelőtt csak a díszlettervezők maradnak, és kijavítják a hibákat, a többiek elmehetnek. Délre gyertek majd vissza. Köszönöm. - Nyitotta ki az ajtót, és már ment is el.

Néztük egy darabig egymást a sok emberrel, akik a szobában voltak, aztán a díszletesek elindultak megcsinálni azt, amit Joo Baek Woo tönkretett.

Kis idő múlva mindenki elhagyta a szobát. Én is a kijárat felé indultam.

Útközben megcsörgettem Bamyt, bár nem reméltem, hogy olyan korán felveszi.

-Hali. - Szólt bele álomittas hangon.

-Szia! Ma délelőtt nem dolgozok. Esetleg van kedved...? - Kezdtem, de ő újult energiával közbeszólt.

-Mi ez a rosszkedv te lány? Persze, hogy van kedvem a legjobb barátnőmhöz. Mit szeretnél?

-Csak beszélgetni. - Ültem be a kocsimba.

-Anyámék itthon vannak, szóval menjünk át hozzátok. Vagy a plázába. Kéne vennem pár új cuccot, lassan tavaszodik. - Erre a szürke égre néztem, és elhúztam a számat.

-Akkor elmegyek érted. Aztán majd kitaláljuk. - Indítottam be a motort.

-Rendben. Mikorra érsz ide?

-Úgy fél óra, húsz perc múlva, ha a forgalom is olyan.

-Megpróbálok addigra elkészülni. Csörgess meg, ha ideértél! - Kérte, aztán le is tette.

Kikanyarodtam a parkolóból, majd kihajtottam a kis utcából, egyenesen a reggeli dugóba.

Bamynak biztos lesz elég ideje elkészülni.

Mire a háza elé értem azt hittem megpusztulok. Nagyon rossz kedvem volt, és csak egyre lehangoltabb lettem. Nem csak a színház miatt. Valahogy az összes zene ami a rádióban ment azt üzente, hogy én vagyok a világ legszerencsétlenebb embere. Az összes plakát amit láttam mind azt üzente, hogy egyeltalán nem vagyok olyan jó és szép, mint ahogy képzelem. Nem mintha beképzelt lennék, csak akkor valahogy úgy éreztem, hogy az önbizalmam a kocsi padlója alatt, vagy az út alatt menő metró szintjén lehetett valahol.

Azt akartam, hogy BamBam öleljen meg, hogy tüntesse el az agyamból azt a sok rossz dolgot, hogy bátorítson, hogy egyszerűen csak mellettem legyen.

Bamy egész hamar leért, még csak le sem kellett parkolnom a ház előtt. Beugrott mellém, aztán már mehettünk is tovább.

-Irány a belvárosi lakásod. - Közölte köszönés helyett.

A kereszteződésnél csendben tekertem a kormányt abba az irányba, amerre kellett, míg a barátnőm mellettem az ablakon bámult kifelé.

Kicsit megnyugtatott, hogy ő ott volt mellettem, de már teljesen lehangolódtam, és csak be akartam dőlni az ágyamba, és a párnát szorongatni, miközben a BamBamtől kapott gyűrűmmel játszok.

Persze ez nem valósult meg.

A lakásban Bamy leültetett a kanapéra, aztán a táskájában való kutatással töltött percek után kihúzott egy üveg bébiételt, meg egy kanalat, majd a kezembe nyomta, aztán kipakolta még a fél körömlakkgyűjteményét a kis asztalkára.

-Mi történt? - Nézett rám, miután mindent kipakolt a táskájából, amire szükség volt.

-Igazából fogalmam sincs. - Ráztam meg lassan a fejem. - Szörnyen érzem magam.

-Az látszik. - Vette ki a kezemből a bébiételt, aztán valami fura szerkezetet húzott elő, és benyomta a kupak alá, aztán visszaadta a nyitott üvegcsét. - Sinnótól van. - Közölte, mikor kérdőn néztem a szerkezetre. - Majd szerzek neked is. - Tette el a táskájába.

-Van az a Joo Baek Woo. - Sóhajtottam. - Szörnyű egy ember. Először még kedvesnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy nagyon tévedtem vele kapcsolatban. Tönkretette a díszletet, és többször taposta meg a lábam egy nap alatt, mint Hei azóta, amióta megszületett. Hogy hogyan lehet valaki ennyire béna... És ő azt hiszi magáról, hogy mindent tökéletesen csinál. - Emeltem fel a kanalat. - Kész röhej amit művel, de annyira rossz vicc, hogy nevetni sem lehet rajta. - Nyomtam a számba egy adag pépet. - Yongi és Danbi tegnap este megnézték az előadást. És próbálták szépíteni a dolgot, de nem volt az. Hogy lehet így valaki színész? És ráadásul abban a suliban végzett ahol mi! - Akadtam ki teljesen. - És még ki kell bírnom vele egy halom előadást, amíg a rendező vagy az igazgató nem vesz fel új színészt, aki eljátszhatja a szerepet, vagy meg nem gyógyul valaki a szereposztásból. Aish, bele fogok halni...

-Biztos van valami baja odabenn. - Mutatott a fejére Bamy. - Nem hiszem, hogy ilyen lehet valaki ép elmével.

-Nem érdekel az, hogy mi van az agyában. - Ráztam meg a fejem. - Csak az, hogy ledöntött egy falat a díszletből, amivel tönkretett két előadást, mindenki fél attól a színházban, hogy esetleg még nagyobb dolgot tönkretesz, ami akár emberéletet is követelhet...

-Ácsi! Ezt nem mondod komolyan... - Ingatta a fejét Bamy. - Csak nem lehet közveszélyes.

-Az én lábamat már laposra taposta. Tegnap este borogatnom kellett, és még most is fáj, bár a duzzadás már lement róla. És ledöntött egy díszletelemet az előadás közben. Ha az valakire ráesik az ott marad.

-Oké, oké, elhiszem. Így tényleg közveszélyesnek hat. - Tette fel a kezeit. Belekanalaztam az üveg tartalmába, és a számba tömtem.

-BamBamet akarom! Ő jól játszik, és ő figyel rám. És nem tesz tönkre semmit. - Motyogtam teli szájjal.

Bamy a háttámlának döntötte a fejét, és hosszasan bámult rám kerek szemekkel.

-Most mi van? - Engedtem le a kanalat.

-Nem értettem tisztán amit mondtál. - Vigyorodott el lassan. - De már nagyjából értem, hogy miért van ennyire rossz kedved. - Közelebb csúszott hozzám, és elkezdte bökdösni a vállam. - Akárhogy is próbálnád tagadni, tudjuk, hogy fülig bele vagy zúgva BamBambe.

-Ne csináld már! - Löktem le a kezét a vállamról. Újra egy kanál bébiételt nyomtam a számba, és vártam, hogy Bamy hozzátegyen még valamit az eszmefuttatásához, vagy hogy kimondja azt, amin éppen gondolkodik.

-Emlékszel arra, amikor az erkélyeteken beszélgettünk? Amikor megkértelek arra, hogy ne utasítsd el BamBamet ha közeledni próbál hozzád? - Nézett rám.

Kicsit elgondolkodtam, de hamar beugrott az emlékkép.

-Igen, emlékszek. Utána összefutottunk, és beszélgettünk.

-Nem gondoltam volna hogy ez lesz a vége. - Hagyta figyelmen kívül, amit mondtam neki. - Mármint hogy tényleg összejöttök. Ez olyan... Illetek egymáshoz, de rólad nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is... egy thai származásúval anyukád után...

-Az anyámat hagyd ki ebből, kérlek. - Szóltam rá. - Nem akarom, hogy belerondítson ebbe az egészbe.

-Az ő családja milyen? - Vette ki a kezemből az üres üvegcsét, és lerakta az asztalkára, majd a körömlakkjai között kezdett válogatni.

-Az anyukája nagyon aranyos, ahogy az apukája is kedves volt velem. A húga JB rajongó, de megkért, hogy ne mondjam el neki. Annyira aranyos volt. Szeretne egy olyan kutyát, mint Hei.

-Akkor azonnal belopta magát a szívedbe, ugye? - Mosolygott fel rám a barátnőm.

-Hát, nem kellett hozzá sok idő. - Vontam vállat. - Az idősebb bátyja itt lakik Koreában, vele nem találkoztunk, de a fiatalabb bátyja otthon volt. Elfelejtettem szólni BamBamnek, hogy beszélek tahiul, amiért nem kissé lepődtek meg, de vicces volt a helyzet. És a bátyja kitalálta, hogy ő lesz Alexander, és kérte, hogy így hívjam.

-Tényleg nem tudott róla, hogy tudsz thaiul? - Nézett fel a körmeimről Bamy.

-Ezek szerint nem. De úgy emlékszek, hogy... YuGyeommal talán... nem tudom. De valamelyikükkel biztosan beszéltem thaiul.

-Ez vicces. Azt hiszik hogy nem érted, de te meg érted és.... - Nevetett fel Bamy, majd újra a körmeim fölé hajolt, és elkezdte kipingálni őket.

-Pontosan ez volt Alexel is. BamBam azt mondta, hogy jól beszélek, és majd a kiejtésen még egy picit segít csiszolni, hogy tökéletes legyen.

-Ezek szerint mégis van valami jó abban, hogy thaiul tanultál általánosban.

-Ezek szerint. - Vontam vállat. Kezdtem jókedvre derülni az emlékek hatására.

A telefonom csipogni kezdett, és mosolyogva emeltem fel a párnákról, de csalódnom kellett egy kissé, mert nem BamBam írt.

yu@gyeomgot7: ráérsz ugye?

-A nagy Ő? - Vigyorgott Bamy, mire megráztam a fejem.

-YuGyeom írt. - Sóhajtottam. - Ha megint az esküvővel zaklat....

-A bal kezedet ne mozgasd, de a másikkal írhatsz. Majd szólok, ha készen vagy. - Vigyorgott a barátnőm, és tovább festegette a körmeimet.

yun@baeyoungnam: mit szeretnél?

yu@gyeomgot7: mondd meg JBnek, hogy adjon a kajájából!

yun@baeyoungnam: oké, üzenem JBnek, hogy adjon a kajájából.

yu@gyeomgot7: nem érdekli. üzenj BamBamnek.

yun@baeyoungnam: figyelj, ha éhen akarsz halni mondd meg a managgereteknek, hogy vegyen neked kaját.

yu@gyeomgot7: mérges vagy rám?

yun@baeyoungnam: én nem. miért lennék mérges.

yu@gyeomgot7: hogy vagy Yuuuun? minden rendben van veled? egészségesen eszel? megmondalak BamBamnek ha nem!

yun@baeyoungnam: rendesen ettem ma reggelit Jackson. hogy-hogy te írsz?

yu@gyeomgot7: elloptam YuGyeom telefonját. Markot zaklatja, hogy adjon neki kaját.

yun@baeyoungnam: evés idő van nálatok?

yu@gyeomgot7: most már JBt zaklatja. most végeztünk a színpadi próbával, és YuGyeomnak nem volt elég az a kaja, amit kapott, és a többiektől akarja lenyúlni.

yun@baeyoungnam: sok sikert neki.

yu@gyeomgot7: közvetítek ha szeretnéd.

yun@baeyoungnam: mi van BamBammel?

yu@gyeomgot7: YuGyeom fut, JB felugrik. most kergetőznek.  most éppen JB felpofozza, mert lenyúlt egy csirke szárnyat tőle.

yun@baeyoungnam: mi van ott nálatok? visszamentetek az őskorba? harc a kajáért?

yu@gyeomgot7: nem tudom. de vicces nézni. ú, szabadon hagyták a kaját. mentem, csá!

yun@baeyoungnam: szia!

Már majdnem letettem a telefont, amikor új üzenet jelent meg.

yu@gyeomgot7: a szívszerelmed éppen alszik.

yun@baeyoungnam: ó, köszönöm. majd szólj neki, hogy írjon, ha van ideje.

yu@gyeomgot7: felkeltem neked.

yun@baeyoungnam: had aludjon ha fáradt. hagyd aludni, majd ír ha felkelt.

yu@gyeomgot7: mit csinálsz?

yun@baeyoungnam: Bamy festi a körmöm.

yu@gyeomgot7: ez valami csajos program?

yun@baeyoungnam: hát, nagyjából. és te mit csinálsz?

yu@gyeomgot7: nézem ahogy JB elveri a többieket, amiért a kajáját lopkodták.

yun@baeyoungnam: hogy-hoyg megkaparintottad YuGyeom telefonját?

yu@gyeomgot7: Jackson ledobta a földre mellém, és átesett rajtam. arra ébredtem fel. majd ha lesz erőm felkelni, akkor elfenekelem.

yun@baeyoungnam: ha most elkezdenék találgatni hogy ki vagy... Marknak tippelnélek.

yu@gyeomgot7: eltaláltad. ezek szerint könnyű kitalálni. biztos azért mert unalmas vagyok.

yun@baeyoungnam: nem vagy unalmas, és Junior és közted vaciláltam.

yu@gyeomgot7: és YoungJae?

yun@baeyoungnam: ő biztos valami kockaszöveget nyomna, amiből nem értenék semmit. JB meg rohangál, így ő sem lehet.

yu@gyeomgot7: hogy találtad ki hogy én írok neked?

yun@baeyoungnam: túl rövidek voltak a kérdések? mondom hogy csak tippeltem.

yu@gyeomgot7: biztos nem onnan, hogy unalmas vagyok?

yun@baeyoungnam: nem vagy unalmas, csak ha arról faggatózol, hogy unalmas vagy-e. nem vagy unalmas, jó?

yu@gyeomgot7: mennünk kell öltözni. szia!

yun@baeyoungnam: sziasztok! ügyesek legyetek!

Bamy kérte a másik kezem, így letettem a telefont.

Míg csodáltam azt, amit a bal kezemmel művelt, ő a Sinnoval való randijairól mesélt.

-És képzeld, összefutottunk Edával és Chonnal. Chonnak kicsit hosszabb lett a haja, de amúgy semmit nem változtak. Azt mondták, hogy már befejezték azt a sorozatot, amit forgattak, és nemsokára vetítik majd. Valami mellékszerepük volt, de ők nagyon élvezték.

-A mellékszerep is jó. Nem kell azonnal főszereplőnek lenni. - Mosolyodtam el.

-Mint mi Sinnoval. Annyira élveztem én is a forgatást... - Ingatta a fejét mosolyogva. - Szörnyen jó volt.

-És mit tudsz Hanáékról? - Néztem a telefonjára, aminek a képernyőjén felvillant egy üzenet.

Bamy ránézett a kis ikonra, aztán újra a körömlakkra kezdett koncentrálni.

-Azt hiszem ők is leforgatták a filmjüket, és most bulizni járnak. Nem igazán beszéltem velük mostanában. - Vont vállat. - Viszont azon gondolkodtam, hogy elmegyek dolgozni vagy abba a kávézóba ahol te voltál nyáron, vagy vissza a szépségszalonba. Amikor nem Sinnoval vagy veled vagyok, akkor halálra unom magam. Meg most anyámék is itthon vannak, és nem igazán akarok egész nap otthon lenni. Mit gondolsz róla? - Pillantott fel rám, aztán folytatta a munkáját.

-Ha szeretnél akkor menj el dolgozni. - Szólaltam meg egy kis gondolkodás után. - Rossz biztosan nem lesz. Legalább fejlesztheted tovább a manikűrös tudásodat. - Mosolyodtam el.

-Nem mint ha ez lenne az álmom, de ha a színészkedés nem jön be, akkor még ott van a szépségszalon, ahol dolgozhatok, nem? Legalább lesz egy biztos pont az életemben.

-Nem tartom olyan ötletnek, amitől az ablakon ugranék ki, neked kell döntened. - Néztem a barátnőmre, aki visszacsavarta az utolsó üvegcsére is a kupakját, aztán rám emelte a tekintetét.

-Fogalmam sincs mi tart vissza ettől az egésztől, de valahogy nem szívesen mennék oda. - Ingatta lassan a fejét.

-Menjünk el együtt. - Ajánlottam fel. Mikor morcosan nézett a kezemre inkább visszaültem a kanapéra. - Amint megszáradt a csodálatos műved elmegyünk, jó?

-Megbeszéltük. - Mosolyodott el.

Egy időre ki tudta verni a fejemből azt, ami egészen addig nyomasztott.