Chapter 41.

GOT7 Fanfic

Chapter 41.

BamBam

Csak Bamytól tudtam meg, hogy mi történt, és azt is pár idegesítően lassan telő nappal később. Addig meg halálra idegeskedtem magam, és semmire nem tudtam koncentrálni, ami miatt JB Hyung is elbeszélgetett velem. Nem is egyszer. Rengeteg fejmosást kaptam, a managger Hyung is nagyon pipa volt rám.

Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akinek elvették a maciját, és nem szabad hisztiznie, mert akkor nem kapja vissza. De annyira hiányzik neki, hogy nem tud rendesen aludni, és abban reménykedik, hogy az óra gyorsabban fog forogni.

Yun meg nem írt, nem keresett, és semmit nem tudtam róla azóta.

Bamy felvilágosított, hogy nagyon nehezen viseli a barátnőm azt, hogy nem állhat lábra, de ezen kívül nem sok baja van. Állítása szerint sokat sírt, de nem árulta el hogy miért. Vagy nem is tudta.

-Kattanj már le róla! A végén olyan leszel, mint én voltam! - Ült le mellém YoungJae a földre, ahol a főpróba óta ültem. A hideg fal valamennyire lehűtötte a fejem, mert szörnyen melegem volt.

-Nem megy. És nem is akarok. - Morogtam a telefonom kijelzőjét fixírozva, hátha válaszol az üzeneteimre.

-Ilyen voltam én is Angelinával. - Vette ki a telefont a kezemből. - Ha nem beszéltem vele állandóan ideges voltam.

-Jé, valaki beismerte! - Kiáltott fel Jackson, majd röhögve elújságolta a többieknek, hogy YoungJae fejlődik, és lehet, hogy be fog nőni a feje lágya.

Erre a mellettem ülő csak fintorgott.

-Nem vagy önmagad. - Szólalt meg végül lehalkítva a hangját, hogy a röhögő társaság ne hallja. - Abba kéne hagynod ezt az egész önmarcangolósdit, mert a végén még kárt teszel magadban. - Mikor látta, hogy nem reagálok visszanyomta a kezembe a mobilom. Felvillant a képernyő, aminek a háttérképén a lánnyal mosolyogtunk. - Yun sem akarna így látni. - Ingatta a fejét.

-Tudom Hyung, de nem megy. - Döntöttem az öltöző falának a fejem. - Már csak pár nap és hazamegyünk.

-Addig még bírd ki valahogy. - Veregette meg a vállam, aztán feltápászkodott mellőlem.

-Muszáj lesz... - Motyogtam magam elé.

Bárhogy szuggeráltam a telefonom Yun nem írt, és még Bamy sem, pedig rá számítottam. Nem igazán találtam helyesnek, hogy a legjobb barátnőjét zaklatom, de már nagyon el voltam keseredve. Hiányzott a hangja, hogy lássam az arcát, hogy üzenetben leírja mi történt vele azon a napon.

Bamy meg csak ritkán tudott elmenni hozzá, mert valamit forgattak, és dolgozott.

Valahogy végigszenvedtem a koncertet, nem tudom mennyit rontottam, és az sem igazán hatott meg, amikor JB kihívott a folyosóra. Tudtam, hogy egy nagy fejmosás következik, és arra is felkészültem, hogy kiabálni fog velem.

-BamBam ennyire rosszul még sohasem teljesítettünk. - Kezdte. Rengetegszer megkaptam tőle is a héten, és bárhogy próbáltam nem tudtam jobban teljesíteni. - Beszéltem Hyunggal, és ha ennyire nem bírod ki ezt az egészet, ha ennyire nehéz neked...

-Túl fogom élni, csak most még nehéz. - Vágtam közbe. - Ezt a pár napot már ki kell bírnom valahogy. - Mondtam ki a magamban ismételgetett mondatot. Reméltem, hogy ezzel lezártuk a fejmosást, de nem így történt.

-Voltam már én is szerelmes, de... a ti esetetek valahogy más. - Dörzsölte meg JB a homlokát. - Hyung azt ajánlotta, hogy hazamehetsz. Bejelentjük, hogy elkaptál valamilyen betegséget, ezért nem léphetsz színpadra, és szépen visszamész Koreába Yunhoz. - Magyarázta komolyan.

Hitetlenül néztem rá, mire kiröhögött.

-Ha most azt hiszed, hogy kamuzok akkor közlöm, hogy nem. Maga Choi Seung Hoon ajánlotta ezt.

Felcsillant a szemem, aztán eszembe jutott a sok rajongó. Nem akartam a csalódott arcukat látni. Ők juttattak el idáig, ők támogattak, segítettek...

-Nem tudok dönteni a rajongók, köztetek és Yun között. - Vallottam be halkan.

Bár, amit mostanában művelhettem a színpadon... Nem hiszem, hogy bárkinek tetszhetett...

-BamBam... - Tette a kezét a vállamra. - Tudom, hogy nehéz döntés, de ha itt nem tudsz rendesen teljesíteni emiatt, akkor... bocsáss meg, de jobb, ha nem vagy itt. Tudod, hogy mire gondolok, sajnálom is, de ez az igazság.

Tudtam. Nagyon is tudtam, hogy mire gondol. A próbák alatt kétszer fellöktem Markot, majdnem leestem a színpadról, rossz helyen voltam, így YuGyeom félig-meddig átesett rajtam... És ezek csak a színpadi próbákon voltak. A főpróbákon.

-Tényleg visszamehetek Szöulba? - Néztem az előttem álló Hyungomra.

Ő csak mosolyra húzta a száját, és komolyan bólintott.

-A te döntésed. - Paskolta meg a vállam. - Szeretnél?

-Igen. - Sóhajtottam, és egy szomorú mosollyal díjaztam JB helyeslését.

-Akkor megyek, és beszélek Hyunggal. - Paskolta meg a hátam, és a managger keresésére indult.

Még aznap este bejelentették, hogy beteg lettem, és a koncert után (amin már nem léptem fel) a reptérre indultunk.

A kocsiban még írtam a rajongóknak az egyik publikus közösségi oldalas profilomra, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódniuk, nem olyan komoly, csak pihennem kell. Az üzenet nagy részét JB írta meg, hogy biztos ne legyen hiba benne, én meg egy kis bambamességet vittem bele, hogy ne tűnjön fel nekik.

A reptéren mindenkitől elbúcsúztam arra a pár napra, majd kissé szorongó szívvel, de valamennyire megkönnyebbülten indultam a managger Hyunggal a hátam mögött az ellenőrzőajtók felé, vállamon a sporttáskámmal.

Mikor elmentem JB mellett megveregette a hátam, aztán csak aggódó mosollyal az arcán nézett utánunk.

Amint átestem az ellenőrzésen mehettem is a gépre.

Fent a repülőn írtam Yunnak, hogy megyek vissza Szöulba, de persze nem válaszolt.

Mikor Bamynak akartam írni megkezdtük a felszállást, és a telefonom jelezte, hogy a hálózat nem elérhető.

A ablaknak dőlve ültem egy idősebb hölgy és egy üzletembernek kinéző fazon mellett.

Körübellül fél óra telhetett el, de a nő már a harmadik keresztrejtvényét is befejezve elővette a következő magazinját. Fura volt.

Az ablakból nem lehetett látni semmit a teljes sötétség miatt, így a zenéket váltogattam, és a közös képeinket nézegettem Yunnal. Persze már kívülről fújtam az összeset, de minden egyes képnél felelevenedett bennem az a hangulat, amikor a kép készült.

Nagyon hiányzott a lány, és hálás voltam JBnek, és a managgerünknek hogy elintézte ezt a haza utat nekem. Bár, lehet, hogy a csapat hírneve is forgott a kockán, de örültem, hogy visszarepülhettem Koreába.

Már csak azt nem tudtam, hogy Incheonból Szöulba jutva, körübellül reggel nyolckor, hol találom meg a kis szerelmem.

Amint leszállt a gép Koreában írtam JBnek, hogy megérkeztem, mert a lelkemre kötötte, majd összeszedve a csomagom kifelé indultam a terminálból. A managger Hyung még mielőtt a kijárathoz értem volna felhívott, és elhadart mindenféle fontos dolgot, amit magamtól is tudtam, de az ő feladata az, hogy véletlenül sem felejtsem el például a "ha beteg vagy ne mutatkozz felismerhetően nyilvános helyen" dolgot.

Miután befejezte a magyarázást leintettem egy taxit.

Már alig vártam, hogy végre Szöulban legyek, de a sors nem volt ilyen kegyes hozzám, mivel az Incheonból Szöulba vezető autópályán beállt a forgalom.

Nagy sóhajok közepette vettem elő a telefonom, hogy megnézzem az időt, de megakadt a szemem egy üzeneten.

yona@kim:  szia! nem tudom zavarlak e, de remélem nem. azon gondolkodtam nemrég, hogy találtam egy fényképet, amin egy nagy fehér kutya van. anyám azt mondta, hogy a miénk volt.

Nem pont attól a személytől érkezett akitől szerettem volna.

A Yongás üggyel hetek óta nem jutottam sehová. Nagyjából ott maradt abba, hogy anya szerint Yun nagyon hasonlít arra a lányra.

Egy mély sóhaj után kezdtem pötyögni, miközben valahol az araszoló kocsisor közepén lehettünk. Vagy a dugó végén. Nem tudtam. És annyira nem is érdekelt. Csak lettem volna már Yun mellett...

bam@bamgot7: nem zavarsz... tényleg volt egy fehér kutyátok?

Pár perc múlva érkezett is a válasz.

yona@kim:  igen, de a képet nem találom róla, anya eltüntette valahová :c

bam@bamgot7: milyen fajta kutya volt?

yona@kim: nem volt teljesen fehér, és a fajtáját sem tudom... valami keverék volt, és egy fekete folt volt a fején. anya szerint még volt rajta egy csomó másik folt is.

bam@bamgot7: az a kutya amire én emlékszek teljesen fehér volt, és fajtisztának tűnt.

yona@kim:  akkor nem tudom...

bam@bamgot7: mindegy. azért köszönöm.

Leengedtem a telefonom, és az előttünk haladó kamion rendszámtábláját néztem mereven. Ám a mobil jelzett, hogy újabb üzenet érkezett.

yona@kim:  egyébként hogy vagy?

bam@bamgot7: kibírhatóan. és te?

yona@kim:  semmi különös. annyira irigylem a Japánokat.

Nem igazán volt kedvem beszélni vele, de nem akartam bunkónak tűnni sem. Ha már az egyik Hyung neve alatt írogatok neki.

bam@bamgot7: miért?

yona@kim:  nem is tudod? ott turnézik a GOT7.

bam@bamgot7: de tudtam róla. de volt koreában is koncert, és ott ott voltam.

yona@kim:  mázlista... szerinted BamBam állapota nagyon súlyos?

Itt felszaladt a szemöldököm, aztán rájöttem, hogy "beteg" vagyok. Vagyis BamBam beteg, nem "én" vagyis Yongi.

bam@bamgot7: nem hiszem.

yona@kim:  ha nem tud fellépni csak valami súlyos lehet... aggódok érte. te nem?

bam@bamgot7: lehet hogy csak allergiás valamire, vagy megfázott.

yona@kim: allergiás nem lehet, nincs sehol publikálva.

bam@bamgot7: akkor biztosan megfázott.

yona@kim: gondolod?

bam@bamgot7: mostanában elég hűvös volt Japánban. a hírekben is bemondták.

yona@kim: nálunk nem... annyira irigyellek...

bam@bamgot7: szívesen élnék Amerikában. LA, tengerpart...

yona@kim: van egy kirándulási lehetőség a sulimban, és lehet menni Koreába. ha eljutnék oda találkozhatnánk?

Egy ideig kocogtattam az ujjaimat a térdemen, majd nagy nehezen írtam neki vissza.

bam@bamgot7: attól függ mikor. három műszakban dolgozok, de ha épp szabad vagyok, akkor lehetséges...

yona@kim: ó, köszi!

bam@bamgot7: még nem tudom biztosra...

yona@kim: annyira szeretnék veled találkozni... főleg hogy mindketten tudunk tahiul... jól eldumálhatnánk...

Lehunytam a szemem, majd hátradőltem az ülésen. Éreztem, hogy a tenyeremben rezeg a telefon, de nem érdekelt. Yunt akartam.

Kiléptem a beszélgetésből el sem olvasva, hogy mit írt még, és kikerestem Bamy telefonszámát.

Tizenegy óra felé közeledett az idő, így reméltem, hogy már fent van a lány.

A fülemhez emeltem a búgó telefont, és vártam, mikor szól bele a barátnőm legjobb barátnője.

-Haló? - Vette fel végül. A hangja még álomittas volt, mire csak sóhajtva a elhúztam a szám.

-BamBam vagyok. - Szóltam bele. - Felkeltettelek?

-Hajnali négykor feküdtem le. - Morogta. - De mondd.

-Yun jelenleg hol lehet? - Tettem fel a kérdésem ami miatt felkeltettem.

-Valószínűleg a belvárosi lakásában. - Egy kis szünet következett, valószínűleg ásított egyet. - Odaköltöztek, amíg a lakás meg nem lesz csinálva.

-Köszönöm. - Mosolyodtam el a kis lakás gondolatára. - És bocsáss meg, hogy felkeltettelek.

-Á, majd visszaalszok. - Hallottam pár perc múlva.

-Köszi mindent, és aludj jól! - Bontottam a vonalat.

Szóltam a sofőrnek, hogy egy kicsit változott a cím, majd hátradőlve az ülésen lehunytam a szemem, és próbáltam pihenni.

Fél kettőre értünk be Szöulba a dugó miatt. A taxi kirakott a nagy ház előtt, majd miután kifizettem ment is el. A sporttáskám társaságában álltam a ház előtt, majd a vállamra vettem a táskát, és a kapuhoz indultam. Kulcsom nem volt, így felcsengettem.

-Igen? - Hallottam Dae néni hangját.

-BamBam vagyok. Be tetszik engedni? - Szóltam bele a kis mikrofonba.

-Persze, azonnal.

Az ajtó mellettem berregni kezdett, majd ki tudtam nyitni.

A lifthez mentem, majd megvártam, míg leér. Kiszállt belőle egy anyuka, meg a kislánya.

A kislány érdeklődve nézett rám, mire rámosolyogtam. Nem tudom mennyit láthatott az arcomból, mert maszk és sapka is volt rajtam, de talán a szememet látta. A kezében tartott nyuszija mögé bújt, majd megfogta az anyukája kezét, és a kapu felé indultak.

Beszálltam a liftbe, ami felvitt a 30. emeletre.

A liftben levettem a sapkám, és a tükrében kissé megigazítottam a hajam, hogy álljon valahogy, és lehúztam az orromról a maszkot is.

De rég volt, hogy Yunra egy ilyen liftben adtam fel az egyik maszkomat... Olyan aranyos volt...

Amint kinyílt a liftajtó szemben találtam magam a barnára festett fa ajtóval, amin a 332-es szám díszelgett.

A vállamra vettem a sporttáskát, majd az ajtóhoz léptem, és bekopogtam.

Hei vakkantását hallottam, majd pár idegőrlő perc múlva Dae néni jelent meg az ajtóban.

Ki sem nyitotta még rendesen az ajtót Hei már a térdemnek ugrott, majdnem feldöntve engem, és boldogan vakkantgatva üdvözölt.

-Szervusz csillagom! - Mosolygott az ahjumma, miután beparancsolta az izgága kutyát a lakásba. Kitárta az ajtót, majd beljebb ment, hogy én is beférjek a miniatűr előtérbe.

-Szép napot Dae néni! - Tettem le a táskám a földre, mire Hei azonnal szagolgatni kezdte.

-Örülök, hogy itt vagy. - Mosolygott, miközben én a cipőmet vettem le. Valahogy az idős hölgy jelenléte is megnyugtatott. - Majd szólok, ha készen van az ebéd. - Erre a hasam kissé diszkréten jelzett, hogy a repülőn ettem utoljára. - Yun a szobában van. - Szólt még vissza a néni, majd bevonult a konyhába.

Na, erre hatalmasat dobbant a szívem, és amint levettem a kabátomat is a csukott ajtó felé közelítettem. Hei a hátam mögül figyelt, ahogy óvatosan bekopogtam, majd mikor nem érkezett válasz beléptem a félhomályos helyiségbe.

A redőnyök félig le voltak húzva a nagy ablakokon, és a függöny is be volt húzva.

Az ágyhoz mentem, ahol a lány édesen szuszogott. Leguggoltam az ágy mellé, és a haját kezdtem simogatni, majd az arcát.

Kis idő múlva mocorogni kezdett, és felnyitotta a pilláit, így belenézhettem a gyönyörű, álomittas szemeibe.

Lassan pislogott rám, majd kinyújtotta felém a kezét. Megérintettem a tenyerét, és megpusziltam a puha kézfejét, és a gyönyörű ujjait.

Összeráncolt homlokkal nézett rám, de nem bírtam tovább, és karjaimmal átfonva a hátát magamhoz öleltem.

Hosszú idő múlva elengedtem, és segítettem neki felülni, ezután újra átöleltem.

-Tényleg nem álmodok? - Suttogta, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Nem. - Motyogtam, és megpusziltam a nyakát. - Itt vagyok Yun-ah... - Alig bírtam magam visszafogni, nehogy olyan szorosan öleljem magamhoz, amennyire hiányzott a turné alatt. Féltem, hogy összetörném a csontjait...

Lehunytam a szemem, és beszívtam az illatát, miközben az ujjaimmal a hátára lógó haját cirógattam.

-Ne haragudj... - Remegett meg a hangja, majd a hátam köré fonta ő is a karjait.