Chapter 46.

GOT7 Fanfic

Chapter 46.

Yun

Óvatosan nyitottam ki a szemem, mikor BamBam telefonja csörgött. A fiú meg sem mozdult mellettem, így végül én vettem fel a mobilját.

-Yá! BamBam Hyung hol vagytok már?! Tíz perc múlva becsengetnek! - Halottam a feldúlt YuGyeom hangját.

-MI?! - Vettem el a fülemtől a telefont, és a felvillanó képernyőn lévő órára néztem. 7:50-et mutatott. - Sietünk. Szólj, hogy késni fogunk!

-Yun? - Hallottam még a meglepődött fiú hangját, mielőtt bontottam a vonalat.

-BamBam ébredj! - Lökdöstem a vállát, de nem reagált semmit. - Oppa, kelj már fel! - Ráztam meg, kissé hisztériás hangulatban, mire kipattantak a szemei.

-Jól vagy? - Ült fel, mire odadobtam a kezébe a telefonját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, kimásztam a takaró alól. - Yun, mi van? - Bámult utánam.

-Tíz perc múlva becsengetnek. - Fordultam hátra az ajtóból, a mankókra támaszkodva.

-Mi van?! - Vágott értelmetlen fejet, ami nagyon aranyos volt, főleg, hogy a haja úgy állt, mint egy szénakazal. Majd fél percen belül leesett neki, és ő is kapkodni kezdett.

Tíz percen belül mindketten elkészültünk, és siettünk le a parkolóba. BamBam előre ment, és mire én leértem már járatta a motort.

Ahogy becsuktam az ajtót, éppen hogy csak beesve a kocsiba, már indult is.

Minden piros lámpánál idegesen dobolt a kormányon, majd mikor végre odaértünk az iskola épületéhez (út közbe rendezve egy csöppnyi hazugságot Bamyval, miszerint dugó volt) sietve kaptattunk fel a lépcsőkön, ami mankóval nem ment valami gyorsan, de 22 perc késéssel fel is értünk a teremhez. Az ofő helyett az egyik médiás tanár ült a teremben, majd miután meghallgattuk a leszidását, és elmondtuk a Bamy által kitalált balesetes-kocsisoros történetet le is ülhettünk a helyünkre. Az előttem ülő YuGyeom valamit nagyon magyarázni kezdett az éppen hogy csak mellé lehuppanó barátomnak. Bamy is megbökte a könyököm, majd mindent tudóan elmosolyodott.

-Nem tudtatok aludni az éjjel? - Vigyorgott sunyin.

-Nem szólt az ébresztő. YuGyeom hívására ébredtem fel. - Motyogtam, miközben a telefonomon pötyögve próbáltam rájönni, hogy miért nem állítottam be előző nap az ébresztőt...

Az óra hamar elment, főleg, hogy már nem volt olyan sok hátra belőle. Kicsengetéskor elszabadult a pokol, szegény tanár még ki sem ért a teremből, mikor mindenki felpattant a helyéről, és hangoskodni kezdett.

Koda minden “részletet” tudni akart az éjszakánkról, és mikor közöltük vele, hogy csak aludtunk BamBam agyát kezdte húzni valami baromsággal.

Bamy Edával veszekedett valamin, míg ThreeS le nem rendezte őket. Chon a telefonján pötyögött, közben Hanának magyarázott. ChulChul a táblára firkált valamiket, majd miután megunta ő is odajött hozzánk, és YuGyeommal valami játékról kezdett tárgyalni.

Miután Bamy lenyugodott az Edával való veszekedése után, megfogta a csuklóm, és kirángatott a folyosóra. Az egyik ablaknál álltunk meg. Nekidőltem a radiátornak, majd szembefordulva a barátnőmmel, összefont karokkal néztem rá.

-Mit szeretnél? - Érdeklődtem, mire egy sóhaj után leolvasztotta az arcáról a sunyi mosolyt, amivel addig bámult rám.

-Hjaj... - Motyogott. - Azt hittem van valami híred. - Szontyolodott el.

-Hát, mint látod nincs. - Tártam ki a karjaimat. - Amúgy az ofő hol van? Nem úgy volt, hogy vele leszünk?

-Késik. Ő tényleg belekerült abba a dugóba. - Hangsúlyozta ki az ‘abba’ szót.

-Értem, értem. - Intettem le, mire felnevetett.

Becsöngő után visszamentünk a terembe, ahová néhány perces késéssel befutott a drága osztályfőnökünk is. Miután leszidta a szöuli közlekedést végre a lényegre tért.

-Mint mondtam ma meg kell tekintenetek az tanévzáró műsor főpróbáját...

-De tanárnő! - Szólt közbe Eda. - Holnap úgy is meg kell néznünk.

-Nem lesz elég egyszer végigszenvedni? - Szenvedett már a gondolattól is Koda, hogy le kell ülnie azokra a kényelmetlen, kemény padokra, amiket csak tornaórán használnak, egyébként meg a raktárban porosodnak.

-Sajnálom, de az igazgatóság rendelte így. Nem tudok tenni semmit ebben az ügyben. - Tárta szét a karjait.

-És előtte kimehetnénk esetleg boltba? - Érdeklődött a tollával játszva Hana. - Bárki jobban kibírja az évzárót, ha van kaja. - Tette le az íróeszközt, majd a padján kezdte gurigatni.

-Ha most elindul a küldöttségetek, lehet róla szó. - Vont vállat végül a nő.

-Remek. Yun, Bamy. Siessetek. - Csapta össze a tenyerét Koda.

-Miből gondolod, hogy én akarok menni? - Húztam magam alá a jó lábam. - Vagy hogy tudok menni?

-Csak akkor nem tudnál, ha el lenne törve a lábad... - Kezdte, de közben elhallgatott. - Akkor maradjunk abban, hogy Hana megy Bamyval. - Fordult az említettek felé.

Miután Bamy és Hana leléptek a boltba a tanárnő még elmondott néhány “fontos dolgot”, amit előírtak nekünk erre a napra, aztán hagyta, hogy beszélgessünk. Persze nem maradt titokban az osztály előtt, hogy Hwa Young nemrégiben egy érdekesen személyes fotót osztott meg valamelyik közösségi oldalán, így kis megbeszélés után Chon arrafelé terelte a témát.

-Tanárnő, aki a képen van önnel, a bátyja? - Érdeklődött a lány, holott nagyon is jól tudtuk, hogy az ofőnknek csak egy húga van. Még kilencedikben nyomoztuk ki.

-Nem... -Pirult el egy kissé a nő. - Az egyik barátom. - Tette hozzá, de ez is elég volt ahhoz, hogy az osztály nekiálljon kérdezősködni arról a témáról, amihez egyeltalán nincs közünk. De az ofő meglepően jól fogadta, bár rendesen elpirult, amikor Koda elkezdte, hogy biztosan közel állnak egymáshoz, és amikor Chon arról áradozott, hogy milyen jól néznek ki egymás mellet.

Kicsengő után le kellett mennünk a tornaterembe, és bármennyire szerettem volna kérni a tesi tanártól labdát, hogy játszhassunk, Chon hisztizett, hogy menjek el vele mosdóba. A folyosón végigaraszolva, ami nekem sietségnek számított, végre elértük a célunkat. Chon gyorsan végzett, majd fésülködés után mehettünk is a tornaterembe.

Mikor lehuppantam BamBam mellé a fiú a kezembe nyomott egy nagy zacskó chipset, majd még egyet.

-Ilyen sok mindent hoztak? - Néztem a sor másik felén ülő Hana és Bamy felé.

-Két nagy táskában hozták. A portás alig akarta beengedni őket. - Ült le mellém a barátom, miután a vállára terítette a kabátját. Kivette a kezemből az egyik zacskót, majd kibontva azt a szájába kezdte tömni a ropogós ételt. A műsor még el sem kezdődött, még csak neki sem kezdtek a próbának, a többiek (értem itt Edára és Kodára) már megették a saját chipseiket, és felháborodva kezdtek kiabálni mindenféle csúnyaságot, amikor húsz perc késéssel sem kezdték el a próbát.

-Miért érzem azt, hogy hosszú napunk lesz? - Sóhajtottam, BamBam vállának döntve a fejem.

-Mamjd alszmunk. - Nyammogott a fiú.

Lehunytam a szemem, és hallgattam a zacskócsörgést, majd kis idő múlva megéreztem BamBam ujjait, ahogy összekulcsolta a kezünket. Elmosolyodtam, mire a nagy nyüzsgésben is hallottam, ahogy felkuncogott.

-Még mindig nem értem, hogy az igazgatónak miért jó, hogy nekünk itt kell ülnünk. - Hallottam Hana hangját.

-Itt egyetlen olyan csaj sincs, akit elvinnék bárhová is. - Közölte Koda, majd nyafogós hangon hozzátette. - És még a kajám is elfogyott.

-Az egész tizenharmadik évfolyam itt van. Simán odaülhetsz a haverjaidhoz.

-Nekik sincs kajájuk. - Válaszolt ThreeSnek a kékhajú.

-Elkezdenék már? - Toppantott a lábával Chon. - Még el kell mennem a manikűrösömhöz is ma.

-Haver, mér' ilyen hisztis a nőd? - Érdeklődött Koda, és biztos voltam benne, anélkül hogy láttam volna, hogy oldalba bökte a mellette ülő barátját.

-Mert már letört két körmöm, és két hetet vártam az időpontra. - Csattant fel a rövid hajú lány.

-Nekem a fodrászhoz kell mennem. - Próbálta utánozni Chon hangját Koda. - Arra gondoltam zöld lesz a fejem. Vagy nem állna nekem jól?

-Üsd le magad, kérlek. - Morgott Hana.

-Soha nem kezdik már el? - Szólalt meg végül BamBam másik oldalán YuGyeom. - Már fél órája itt ülünk.

-Nem tudom, mit vársz ettől az iskolától. - Hallottam egy ismeretlen női hangot.

Lassan felnyitottam a szemem, majd BamBam válla mellől kinézve az egyik évfolyamtársunkat ismertem fel a hosszú szőke hajú lányban. - Még húsz percet tippelek.

-Tízet adok nekik. - Közölte YuGyeom a nagy pályán ide-oda futkorászó alsóbb évesekre, és tanárokra nézve. - Hyung, méred az időt? - Lökte meg a könyökével BamBam karját.

-Yun , az ott kaja nálad? - Hallottam magam mögül Koda hangját.

-Csak hallucinálsz az éhségtől. - Fordultam felé, és a mellettem ülő, zenét hallgató Bamy, és a cipőfűzőjét kötő ThreeS mellett ülő kékhajú fiúra néztem. - Csak hallucinálsz.

-Pedig nagyon finomnak tűnik. - Sóhajtott.

-A hajad meg lilának. - Közöltem vele.

-Akkor mindketten hallucinálunk? - Kérdezett vissza.

-Nem, ebben a fényben tényleg lilának tűnik a hajad. - Fordult a mellette ülő fiú felé ThreeS, miután mindkét cipőjén tökéletesen bekötötte a fűzőket.

-Hülye reflektorok. - Morgott Koda, majd a telefonján játszó Eda felé fordult.

Újra BamBam vállának döntöttem a fejem, és amennyire egy szó szerint fapados ülőhelyen lehet, kényelmesen elhelyezkedve bámultam a műsort adó emberkékre, akiknek a tanáraik papírokat nyomtak a kezükbe, majd sorba állították őket.

-A zene után kezdheti az első vers. - Hallottuk az egyik tanár kihangosított hangját.

-Hét perc. - Szólalt meg BamBam. - Donsaeng te nyertél. - Forgatta a kezében a telefonját.

-Még nem is kezdődött el. - Fonta össze a karjait a szöszi lány.

-Dehogynem. - Lökte meg a mellette ülő osztálytársa, majd az utasításokat osztogató tanárokra mutatott. - Különben nem pattognánk ennyire.

Az évzáró próbája még úgy egy óráig tartott, aztán kis technikai szünetet tartottak, mert az egyik mikrofon folyamatosan besípolt. Majd, mikor már azt hittük, hogy vége, közölték, hogy újrakezdik. És elpróbálták még kétszer.

Ha nem ültünk ott négy órát egyhuzamban, akkor nem tudom mennyi volt.

Mikor végre valahára vége lett, felmehettünk a termünkbe.

Nagyon fájt már a fenekem, és sétálni akartam az udvaron, de Bamy rám parancsolt, hogy ne merjem tönkre tenni megint a lábam, úgyhogy csak a padok között tudtam némi életet lehelni magamba, majd újra le kellett ülnöm, mikor a médiás tanár megérkezett.

Lecsapta a mappáját a tanári asztalra, majd, mint a filmekben a királyok, helyet foglalt a trónjául szolgáló székében.

Nem sok minden, számunkra érdekes információt közölt az osztállyal, valamit a filmvárosról magyarázott... Valószínűleg kissé eltévedt, mert valami tizedik osztályt emlegetett, de mivel senki nem figyelt rá, ezért az alapzaj miatt nem hallottam rendesen mit mondott.

Az utolsó órán, amit még az iskolában kellett eltöltenünk az ofő jött be. Gyorsan elmondta, hogy mi lesz a holnapi menetrend, hol találkozunk, hol fogunk ülni, és az igazgatóság kérését is továbbadta, miszerint: "Ne merészeljék étkezőnek használni az iskola tornatermét, valamint nem kocsma, hogy hangoskodjanak kedvük szerint, és a vulgáris kifejezéseket is hanyagolják, különben igazgatói figyelmeztetést kapnak."

Miután ezeket elmondta, szabad utat engedett nekünk a kijárat felé, amit egyesek ujjongva fogadtak (a főhangoskodók), mások meg már csak otthon akartak lenni. Chon meg a műkörmösénél.

YuGyeom elment Kodával valami újonnan nyílt e-játékokat árusító üzletbe, így ketten baktattunk lefelé a lépcsőn (utolsóként) BamBammel.

Lassan jutottunk csak el az autóig, amivel aztán a fodrászhoz furikáztunk. BamBam a saját fodrászukhoz vitt, ami ellen én nagyon tiltakoztam az út alatt, ám amikor odaértünk beletörődtem, sőt, a véleményem is megváltozott a fodrászatokról (ahová egyébként nem szívesen jártam).

Egy nagyon helyes kis üzlet volt, nem a legforgalmasabb úton, de elérhetően közel a belvároshoz. Szép, ízléses, és egyszerű.

A fodrász, egy harmincas éveiben járó férfi, nagyon kedves volt, és rövid idő alatt átfestette a hajam, és bármennyire ellenkeztem is, végül mégis rá tudott beszélni a két fiú arra, hogy igenis fonja be a hajam.

Így, mikor hazaértünk mama alig ismert rám. Evés után (persze az volt az első dolga, hogy a konyhába vigyen minket) leültünk a kanapéra.

-Ha nem lenne mankó a kezedben, azt hinném nem is te vagy. - Simogatta meg az arcom a mellettem ülő mama, majd felpattant, és eltűnt a szobájában.

Hei közben odaült a lábamhoz, és amíg a fülét vakargattam az előző napi nézeteltérésünkre gondoltam.

Nagyon óvatos voltam, nehogy megbántsam megint, reggel nem is találkoztunk rendesen, akkor meg nagyon kerültem a témát. Így, mikor megláttam, hogy mit hoz ki a kis birodalmából nagyon meglepődtem. Az a fekete album volt a kezében, amit előző nap este elvitt tőlünk. BamBam is érdeklődve figyelte mama minden mozdulatát.

Leült mellém, majd egy sóhaj után az ölembe tette az albumot.

-Sajnálom, hogy mindig olyan morcos vagyok, ha előkerülnek ezek a témák. - Intett ráncos kezével a fekete könyv felé. - De igazad van abban, hogy tudnod kell a testvéredről.

Nagyokat pislogtam rá, mire a vállamra tette a kezét, majd elhúzódva tőlem felnyitotta az albumot.

Chapter 45.

GOT7 Fanfic

Chapter 45.

BamBam

Csak bámultam a képre, és próbáltam felfogni, amit láttam.

Éreztem, hogy Yun megérinti a vállam, hogy ott van mellettem, de az agyam annyira kattogott, hogy nem értettem mit mond.

-Hogy került ez hozzád? - Nyögtem ki, majd felé mutattam a képet.

-Miért? - Vette el a képet, majd jól megnézte, aztán értetlenül rám nézett. - Miért olyan érdekes?

-Ő az a kislány. - Suttogtam magam elé, mire a barátnőm összeráncolt szemöldökkel, még mindig értetlenül bámult rám.

-Nem értem mire gondolsz. - Rázta a fejét.

-Ő Yonga. - Magyaráztam. - Ő az, aki után kutatok. - Mutattam a képen a két nagy bőrönd között álló fekete hajú kislányra.

-Honnan tudod? - Nézte meg újra a képet.

-Ebben a ruhában volt, amikor először találkoztunk. Emlékszek rá. Anyával mentünk a boltba, és ő akkor jöttek a nagymamájával. Ugyan ebben a ruhában volt. - Mutattam felé a képet.

-Tényleg? - Nézte meg a ruháját Yun. - De akkor hogy kerül ez mamához? - Ráncolta a szemöldökét. - Ő tudtommal nem járt Thaiföldön.

-De anyukád thai nem? - Néztem a lányra.

-Igen, de tudod, hogy nem vagyunk olyan nagy jóban. - Húzta el a száját.

-És ha anyukád valamelyik ismerőse? - Kérdezgettem tovább.

-Már miért lenne mama albumában egy kép egy aranyos kislányról, akit az anyám ismer? - Próbált logikát találni a dolgok között.

-És ha anyukád valakije volt Yonga?

-Anyámnak nincs és nem is volt testvére, a szülei meg már évekkel ezelőtt meghaltak.

-Pontosan mikor? - Érdeklődtem.

-Azt a papámat nem is ismertem, a mamám meg hat éves koromban. Vele sem találkoztam soha, csak Yongi mesélt egyszer róla. - Sóhajtott. - Ő volt náluk néhány napra még kiskorában, de nem sokat tudott mondani róluk. Bár annyiban biztos volt, hogy nem voltak olyan szemetek, mint az anyánk. - Átöleltem a vállát, majd a képet kezdtem forgatni a kezemben.

-Akkor csak véletlenül keveredhetett ide. - Simogattam meg Yun haját.

-Lehet mama tud valamit, de nem szeret ilyen dolgokról beszélni. Olyan mint papa. Neki is rengeteget kellett könyörögnöm, hogy meséljen valamit a régi időkről.

-Kopp-kopp! - Hallottuk Dae néni hangját az ajtó mögül, mire a lány megdermedt. - Készen van a vacsora, gyertek enni.

Láttam Yun arcán, hogy nagyon kattog valamin, mintha egy pillanat alatt ezernyi dolog pörögne le az agyában.

-Mama! - Szólalt meg néhány másodperc múlva, mire gyorsan lepisszegtem, és a félbehagyott albumra mutattam. Nem akartam, hogy összevesszenek. - Amúgy is lebuktam volna egyszer, úgyhogy mindegy. Biztosan rájött volna, ha megmutatjuk neki a képet. - Suttogta, majd a nyíló ajtó felé nézett. - Először is ne haragudj. - Kezdte a lány a belépő nagyijának a mondandóját.

-Mit csináltál? - Tette csípőre a kezét a mamája. - Idehívtad az összes barátodat? - Találgatott. - Van elég vacsora, úgyhogy azt nem bánom. - Mosolygott rám, majd megtörölte a kezét a kötényében.

-Nem. - Rázta meg a fejét a lány. - Csak...

-Csak? - Vágott közbe az ahjumma, és beljebb lépett.

-A múltkor fényképalbumokat kerestem, és megtaláltam ezt. - Mutatott a mögöttünk lévő fekete könyvre. - Nem akartam turkálni a cuccaid között, csak papa.... - Hajtotta le a fejét a lány, mire átöleltem a hátát.

-Yun. - Jött közelebb Dae néni. - Miért nem szóltál? Odaadtam volna.

-Azt hittem haragudni fogsz. - Nézett fel a lány.

-Nem haragszok érte, nem sajátíthatom ki a nagyapádat. - Ült le mellénk az ágyra. - Tudom, hogy neked is hiányzik.

-Aztán leesett, és majdnem az összes fotó kiesett belőle. - Tette hozzá Yun habozva.

-Visszarakjuk. - Vont vállat az idős nő. - Emiatt ne fájjon a fejed.

-És mama... - Vette ki a kezemből a képet, majd az ahjumma felé mutatta. - Ez ki?

Dae néninek egy pillanatra mintha elakadt volna a szava, majd a kezébe vette a képet. Csendben nézte pár percig, végül a mellettem ülő unokájára emelte szemüveges tekintetét.

-A nővéred. - Mondta, majd összeszedte a képeket, és az albumot. - De gyertek vacsorázni, mielőtt kihűl az étel. - Ment ki becsukva maga mögött az ajtót.

-Túl gyors volt. - Sóhajtott a lány, majd rám nézett. - Ez mindig is kínos téma volt. Talán ha puhítom, akkor egyszer, valamikor, csak elmond valamit.

-A nővéred Yonga? - Bámultam a csukott ajtóra, majd a lányra.

-Ezek szerint. - Húzta el a száját. - Bár nem tudom ezzel sokra mész-e.

-De hogy? - Értetlenkedtem. - Ez lehetséges egyeltalán?

-Mama mondta, neki elhiszem. - Vont vállat.

-Akkor anyának igaza volt, hogy hasonlítotok. - Néztem a lányra egy félmosollyal. - Bár szerintem te sokkal szebb vagy. - Nyomtam egy csókot a homlokára.

-Majd előkerítek egy kiskori fotót magamról, és megnézzük. - Nevetett fel.

A hasam jelzett, hogy ideje lenne enni, mire Yun jól kinevetett. Ölembe kaptam a nevető lányt, és kivittem a nappaliba, ahol leültünk a terített asztalhoz, ahol már az idős nő várt minket.

Nagyon finom volt minden, és nem győztem hangoztatni, hogy mennyire jó. Ám Dae néni nem úgy reagált, mint szokott, nevetve fogadva a bókokat. Miután megette a saját adagját, annyit mondott, hogy "majd mosogassatok el kérlek", és el is tűnt a szobájában.

-Nem kellett volna. - Suttogta Yun, majd sóhajtva letette a pálcikáit.

-Megjöttünk! - Hallottuk Yongi hangját egy ajtócsapódás után. Nem sokkal később Danbi jelent meg, majd Hyung, legvégül pedig egy fáradtnak tűnő Hei.

-Sziasztok! - Erőltetett mosolyt az arcára a mellettem ülő.

-Mama hol van? - Érdeklődött Yongi, miután mindenki köszönt mindenkinek.

-A szobájában. Már befejezte a vacsorát. - Adta a bátyja tudtára a lány.

-Máris? Valami meglepetést ígért. - Ült le velünk szemben Yongi csalódott arccal, mellé pedig Danbi telepedett le. Sokszor ettünk már így, és kellemes csalódásként ért, hogy Yongi divatdiktátor csaja (aki simán elmehetne Idolnak vagy modellnek a külseje alapján) milyen kedves, és aranyos.

-Azt hittem ő is velünk eszik majd. - Sóhajtott Danbi.

-Valami baj van? - Nyelte le az első falatot Hyung, majd a mellettem ülő húgára nézett. - Mi történt mamával?

-Csak a családról kérdeztem. Tudod milyen ilyenkor. - Motyogta Yun.

-Kitalálom, nem mondott semmit. - Fintorgott Yongi. - Amúgy mit találtál?

-Lenyúltam a fényképalbumát. - Vallotta be a lány. - És volt benne egy fotó a testvérünkről.

-Tudod, hogy ez nagyon kínos téma. - Intett helytelenítően a pálcikáival a bátyja. - Amúgy mit akartatok tudni? - Érdeklődött, és a szájba lapátolt a kajából.

-Csak hogy ki van a képen. - Válaszoltam én a mellettem ülő lány helyett.

-Pedig ennyitől tényleg nem kellene kiakadni. - Vont vállat Yongi. - Oké, lehet, neki rossz emlék, de jogunk van tudni a saját testvérünkről, nem? - Turkált az ételben a pálcikáival.

-Anyukám sem szívesen mesél a húgáról. - Szólalt meg Danbi. - Túl fájdalmas neki az emlék, és mindig elsírja magát, ha szóba kerül. Lehet, hogy itt is ez a helyzet. - Érintette meg a barátja vállát.

-Azért a családom tagjairól tudnom kéne, nem? - Érdeklődött fintorogva Yun. - Ha már az anyám annyira utál, hogy látni sem akar, apám rám sem bagózik, akkor legalább a nővéremről szeretnék valamit tudni.

-Arra emlékszek, hogy nagyon hisztis volt, amikor anya el akarta vinni valahová. - Nézett fel a tányérjából Hyung. - Nagyon szeretett fiús játékokkal játszani, és mindig lenyúlta a játékaimat. Ha vissza akartam szerezni hisztizett, a szüleink meg engem szidtak le. Egy ilyen esetre nagyon emlékszek. A lelkembe tiportak azzal, hogy anya megütött, majd még büntetést is kaptam. Akkor döntöttem el, hogy hazaköltözök. Majdnem Tizenegy éves voltam. - Bólogatott, majd a szájába tömött egy adag ételt. Aztán miután megrágta, és lenyelte, folytatta a mesélést. - Nagyjából egy évre rá halt meg. De arról már nem sokat tudok. Valami nagy baleset volt, asszem. - Vont vállat.

-Pedig biztos aranyos nővérem lett volna. - Motyogta Yun. - Aki segített volna a háziban, együtt díszítettük volna a karácsonyfákat, ugyan úgy dögönyözné Heit... - Simogatta meg a mellé telepedő kutya fejét. A kutyus az ölébe hajtotta a fejét, és lehunyta a szemeit.

-Nekem meg lett volna még egy húgom, akit szekírozhatok. - Motyogta Yongi. - De most erre az egyre kell minden figyelmemet irányítani. - Nevetett fel gonoszan.

-Azt hiszem, ha nem halt volna meg már régen, a hülyeségeidbe halt volna bele. - Fintorgott a bátyjára a fiatalabb.

-A testvéri szeretet... - Ingatta a fejét Danbi, mire belőlem is kitört a röhögés. Nekem is voltak hülye pillanataim a tesóimmal. A bátyáim engem piszkáltak, én meg a húgunkat.

-Nem lennék meglepődve, ha Yonga minden nap bezárkózna a szobájába. - Morogta Yun.

-Ha már itt tartunk nem tudjátok milyen meglepetést akart csinálni mama? - Kotorta ki a tányérját Hyung. - Valami édesség van a dologban? - Vett második adagot az ételből, majd enni kezdte.

-Nekünk is csak meglepetést emlegetett. - Vont vállat Yun mellettem, miközben egyik kezével az ölében alvó kutya fejét simogatta.

-És, néztétek már a kamrát, vagy a sütőt? - Érdeklődött Yongi.

-Igen, a törött lábammal végigmásztam az egész házat. - Vágott egy aranyos grimaszt. - Nem tudom mi a meglepetés.

-Nem az a lényege? - Húzta fel a szemöldökét Danbi, miközben letette a pálcikáit. - Oppa, ezt is megeheted. - Tolta Hyung elé a maradékát, aki rágás közben felnézett a barátnőjére, majd bólintott.

Egy darabig megfeneklett a beszélgetés, de nem volt kínos a csend, hanem olyan békés hangulat uralkodott, mintha egy család lennénk.

-Holnap munka után beülhetnénk egy filmre. - Szólalt meg végül Danbi. - Délben végzek. - Nézett a barátjára.

-Én kettőkor. - Nyelte le ő a falatot. Danbi bólintott, majd ránk nézett.

-Nekünk holnap suli, és nem tudjuk, mikor végzünk. - Válaszolt Yun a kutya fülével babrálva.

-Nincs még nyári szünet? - Lepődött meg Danbi. - Rengeteg gyerek mászkál az utcán iskolaidőben.

-Én is azt hittem már kezdődik a szünet. - Nézett fel a tányérjából Yongi.

-Még két nap van a szünetig. - Magyarázta nekik Yun.

-Akkor ezek szerint nem megyünk együtt filmet nézni? - Szontyolodott el az idősebb lány.

-Mi attól még mehetünk. - Vont vállat Hyung a barátnőjére nézve. - A kicsik meg had menjenek iskolába.

Yun erre csak morgott egyet, aztán valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy nem is kicsi.

Miután Yongi is befejezte az evést elpakoltuk a tányérokat, aztán Hyung nekiállt megkeresni a meglepetést.

Kis kutakodás után a sütőben lelt rá egy nagy adag édességre, amit kipakolt a konyhaasztalra, aztán a felét el is tüntettük. Yun csak megkóstolta, nem mert belőle sokat enni, mert nem tudta, hogy lisztmentes-e, és nem lesz-e tőle baja. Így inkább a nappaliban elterült Heivel foglalkozott.

A süti evés után otthagytuk az idősebbeket mosogatni, és visszamentünk a lány szobájába.

Eldőltünk az ágyán.

Odahúztam magamhoz, és az ujjaival játszottam.

-Soha nem ismertem Yongát, mert külön laktunk. Vagy ha ismertem is, az nagyon pici koromban lehetett, arra meg már nem emlékszek. - Suttogta a plafont bámulva. - Pedig szeretnék rá emlékezni.

Megsimogattam az arcát, aztán egy puszit nyomtam a pofijára, és közelebb bújtam hozzá. Átöleltem a vékony derekát, és lehunytam a szemem.

-Remélem Dae néni hamar megbékél. - Motyogtam a hajába.

-Majd meglátjuk. - Túrt bele a hajamba.

-Összekócolod. - Morogtam, bár nem igazán érdekelt.

-Bocsánat. - Suttogta, aztán vékonyka ujjaival elkezdte visszarendezni a tincseimet a helyükre. Csendben élveztem, ahogy a hajamat piszkálta, és ahogy ölelgettem őt eluralkodott rajtam az álmosság.

Félálomban lehettem, mikor újra megszólalt.

-Azon agyaltam, vajon holnap lesz-e időm elmenni fodrászhoz, visszafestetni a hajam.

Elvettem a kezem a derekáról, majd résre nyitva a szemem, hogy lássak valamit belőle a félhomályos szobában, az arcára simítottam a tenyerem, majd onnan a hosszú hajára.

-Ha nem vágatsz belőle, akkor biztosan. - Mormogtam, és visszacsuktam a szemem.

-Nem akarom, hogy rövidebb legyen, csak a lenövés zavar. - Érintette meg a kézfejem.

-Suli után elmehetünk. Nem hiszem, hogy más programunk lenne. - Fűztem össze az ujjainkat.

A kézfejemet simogatta, amitől megint nagyon álmos lettem.

-Ezek szerint itt alszol. - Kuncogott fel, amit már csak tompán hallottam, aztán elaludtam.

Chapter 44.

GOT7 Fanfic

Chapter 44.

Yun

Reggel teljesen elzsibbadt lábakkal ébredtem. Az egyik azért zsibbadt, mert BamBam félig rajta feküdt, a rossz lábam pedig azért, mert lelógott az ágyról. Nehogy valami baja legyen még este úgy feküdtem le, hogy egy széket húztam oda, és arra tettem rá a lábam.

Valahogy reggelre az a szék eltűnt, így a lábam a föld felett lógott.

BamBam mocorogni kezdett mellettem, így oldalra fordítottam a fejem, hogy az arcára nézhessek.

Lassan elmosolyodott, majd megéreztem a tenyerét az arcomon. Lassan végigsimított az állam vonalán, majd kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt... - Suttogtam, mire újra lehunyta a pilláit.

-Még nincs reggel... - Motyogta, majd megéreztem a karjait a derekamon.

A nyakamhoz fúrta az orrát, és mintha plüssmacit ölelgetne, úgy aludt tovább. Jelen esetben én voltam a plüssmaci, de kicsit sem bántam.

Óvatosan kisimítottam a szemébe lógó világosbarna tincseit.

-Yun... - Suttogta, mire abbahagytam a haja piszkálását.

-Igen? - Kérdeztem, mikor pár perc múlva sem folytatta.

-Olyan jó illatod van... - Motyogta, mire halkan felnevetettem.

-Aranyos vagy. - Pusziltam meg az arcát.

-Folyik a nyál... - Hallottam a hátam mögül YoungJae hangját. Az ágy nyikorgásából meg tudtam állapítani, hogy még a takarója alatt fekszik.

-Legalább nem telefonon keresztül nyáladzanak. - Morogta YuGyeom, a negyedik, aki a kis szobában aludt, utalva YoungJae Angelinával való kapcsolatára.

BamBam nem reagált semmit, én meg csak magamban nevettem rajtuk.

....

Néhány óra múlva, mikor újra felébredtünk már csak ketten voltunk a szobában.

BamBam felült, én meg próbáltam valahogy felemelni, és életet önteni a zsibbadó lábaimba.

Persze ez csak némileg sikerült, és mikor a fiú segítségével talpra vergődtem úgy éreztem, mintha ezernyi kis hangya mászna a lábaimon. Ami nagyon kellemetlen volt.

Vissza kellett ülnöm az ágy szélére.

-Teljesen lenőtt a hajad. - Túrt bele a frizurámba a kócos hajú fiú. - Mikor lesz újrafestve?

-Nem tudom. - Vontam vállat. - Visszafesteném az eredeti színre, és inkább parókát vennék fel.

-Nem tetszett? - Húzta fel a szemöldökét, majd megigazgatta a saját haját.

-Az elején még fura volt, aztán már megszoktam, az elmúlt időben meg meguntam. - Piszkáltam a szemembe lógó tincseket.

-Éhes vagyok. - Váltott témát. - Ha jobb már a lábad menjünk ki a konyhába.

-Menjünk. - Adtam meg magam, majd a mankóért nyúltam. Ami nem volt ott, ahová este tettem. - Nem látod valahol a mankót? - Néztem a fiúra.

Alaposan körbenézett, miután mondtam neki, hogy az ágy mellé raktam le este.

-Akkor tuti a Hyungok elvitték. - Hajolt le hozzám, majd az ölébe vett. - De nekem így is jó. - Nevetett fel, ahogy a nyakába kapaszkodtam.

Kivitt a nappaliba, ahol, miután Jackson összehúzta magát, letett a kanapéra.

Az egyik szobából Junior futott ki, az ezüstszínű mankómmal a kezében, miközben a mögötte szaladó Markra "lövöldözött".

-És lásd, az érett felnőttek. - Nevetett fel Jackson, felnézve a telefonjából.

Amikor meglátták, hogy ott ülök a kanapén, és mellettem áll BamBam gyilkos szemekkel nézve őket Junior gyorsan az idősebb kezébe nyomta a botot, majd rámutatott.

-Mark Hyung ötlete volt.

-MI? - Háborodott fel az említett, majd jól megütötte Junior vállát.

-Ha előkerítitek nekem Cocot, és visszaadjátok a mankót nem fogok haragudni. - Néztem a két fiúra.

-YoungJae most sétáltatja. - Közölte JB, aki a konyhából jött ki.

-Ez szívás. - Nyújtotta át nekem a mankót Junior, mire mellettem Jackson felröhögött.

-Yuuun... - Ült, vagy inkább vetődött le mellém YuGyeom, majd az orrom alá dugta a telefonját. - Melyik ruhát szeretnéd?

-Mondtam már, hogy még nem tervezek férjhez menni. - Morogtam.

-Miért, mi akadálya van? - Nézett le rám Jackson.

-Talán az, hogy most töltöm be a tizenkilencet? 

-És azzal mi a baj? Anyám nővéréék is akkor házasodtak össze.

-Mert túl fiatal vagyok. - Fontam össze a karjaimat.

-Pedig BamBam egész jó srác. - Támaszkodott a könyökével a kanapé támlájára Mark.

-Nem ez az oka. - Néztem fel a mellettünk álló fiúra mosolyogva. - Tudom, hogy jó fiú vagy.

-Hozok reggelit. - Vakarta meg a tarkóját BamBam zavartan, majd a konyha felé indult.

-Szerintem meg simán összeházasodhatnátok. - Vont vállat YuGyeom.

Lehunytam a szemem, és kerestem az okokat, hogy vajon mivel tudom lerázni az esküvő szervezőmet, és csapatát, míg tényleg nem lesz rájuk szükségem. Aztán bevillantak azok a doramák, amiket a gyógyulásom alatt néztem.

-Csak azután lehet esküvő, hogy BamBam megkérte a kezem. - Fontam össze a karjaimat.

-Ez jó. - Mosolyodott el JB. - És ne zaklassátok már! - Nézett a többiekre szigorúan.

-Pedig találtam egy tök jó virágcsokrot. - Motyogta lemondóan YuGyeom.

-Csá szépség! - Hallottam meg Koda hangját, mire az ajtó felé fordítottam a fejem. A bejárat felől Coco sprintelt be a szobába, majd felugrott az ölembe.

-Te komolyan köszöntél a tükörképednek? - Hallottuk YoungJae hangját, mire mellettem a fiúk röhögésben törtek ki.

-Nem is Koda lenne. - Sóhajtott YuGyeom, majd felpattant mellőlem, hogy üdvözölje a kékhajút.

-Ők meg mióta vannak ilyen jóban? - Néztem homlokráncolva a két pacsizó fiút.

-Együtt forgattak. - Huppant le mellém Junior.

-Á! - Bólintottam, mikor leesett, hogy míg nekünk BamBammel a színházban (kellene) dolgoznunk, addig Koda és YuGyeom forgattak.

-Jé! Egy Yun! - Tárta ki a karjait Koda, ahogy meglátott. - Rég láttalak. - Vetődött le YuGyeom helyére. - Hogy vagy? - Karolta át a vállam.

-Egész jól. - Ráztam le a vállamról a kezét. - És te?

-Két napja dobtam a csajom, mert megcsalt, tegnap olyan másnapos voltam mint a jóhalál, de amúgy egész jól.

-Mondanám, hogy erre inni kell, de tudod, hogy nem iszok. - Vontam vállat.

-Mondanám, hogy fussunk egy kört, de tudom, hogy törött a lábad. - Kontrázott rá vigyorogva YuGyeom, miközben kivette Cocot az ölemből.

-Ez hogy jön ide? - Ráncolta a homlokát JB.

-Komolyan eltörted a lábad? - Vette le a sapkáját Koda, majd nagy szemekkel rám bámult.

-Igeeen... - Húzódtam arrébb, ahogy egyre közelebb jött hozzám.

-Miért nem szóltál? - Ült vissza a helyére.

-Kellett volna? - Kérdeztem, mert nem értettem, hogy komolyan gondolja, vagy ez is csak egy, a sok hülyesége közül.

-Talán. - Vont vállat. - Amúgy tudjátok, hogy holnap be kell mennünk a suliba? - Nézett YuGyeomra, aztán a tálcával a kezében döbbenten álló BamBamre, majd rám.

-Miért is? - Kérdezte óvatosan YuGyeom.

-Haha! A kisiskolásoknak holnap suli! - Röhögött fel YoungJae gonoszan, mire JB tarkón vágta.

-Nem tudom. Eda nője írta. Nyolcra kell menni a termünkbe. - Vonogatta a vállát a kékhajú mellettem. - Írtam az ofőnek, de még nem válaszolt. Biztos randija van.

-Hwa Young tanárnő nekem is írt valamit, de még nem volt energiám elolvasni. - Vallotta be YuGyeom, majd elővette a telefonját, és pötyögni kezdett rajta.

Junior kivette a kezéből, majd néhány kínosan csendes másodperc után olvasni kezdte.

-Kedves 13/Sz! Holnap be kell jönnötök nyolcra az iskolába, mert két nap múlva véget ér a szakmai gyakorlatotok és a tanév.

-Zsír! - Vigyorgott Koda. - Chon erről miért nem írt semmit?

-Khm. - Nézett fel Junior, mire a mellettem ülő meghúzta magát, ő pedig folytatta. - Első két órában osztályfőnöki órátok lesz, utána meg kell tekinteni a tanévzáró műsor próbáját. Aztán két órátok lesz a médiás kolegával. Üdvözlettel: Lee Hwa Young. - Adta vissza a tulajdonosának Junior a mobilt.

-De miért kell megnéznünk az alsósok évzáró műsorát? - Durcáskodott Koda.

-Holnap elméletileg szabadok vagyunk, de beszélek Hyunggal. - Vette elő a telefonját JB. - Nehogy valamit közbeszervezzen.

-De én nem akarok suliba menni! - Toppantott a lábával YuGyeom. YoungJae erre gonoszan elvigyorodott, majd valamit a maknae felé tátogott, hogy JB ne szidhassa le, mire a legfiatalabb durcásan összefonta a karjait, és elfordult tőle.

-Nekem mindegy. Nem olyan rossz végzősnek lenni. - Jött mellém BamBam, majd az ölembe akarta rakni a tálcát, de elutasítottam.

-Köszönöm, de menjünk ki inkább a konyhába. - Szedtem össze a mankóimat, majd feltápászkodtam, és nagy nehezen elvergődtem a konyháig.

BamBam letette a tálcát elém az asztalra, majd leült velem szemben.

-Nagyon finom lett. - Nyeltem le az első falatot a salátából, mire a fiú elmosolyodott.

-Miért akartál kijönni ide? - Érdeklődött, miközben egy poharat forgatott az ujjai között.

-Kicsit nyugodtabbak a körülmények, és nem vagyunk olyan sokan. - Csippentettem fel a pálcikák közé néhány szépen összevágott salátalevelet.

-Tubicáim, holnap mentek a suliba. - Jelent meg az ajtóban JB. - Hyung átpakolja a ruhapróbát, így szabadok lesztek holnap után is. - Jött be, majd ivott egy pohár vizet, aztán ki is ment.

-A managger Hyungnak is fontos az iskola. - Mosolyodott el BamBam.

-Mama tegnap megígértette velem, hogy vacsorára otthon leszünk. - Váltottam témát, mire a fiú szeme felcsillant. - Azt mondta valami nagyon finommal készül, úgyhogy ne késsünk el.

-Ez azt jelenti, hogy hamarosan lelépünk innen? - Érdeklődött kis mosollyal.

-Hová mentek? Mehetek én is? - Jött be Jackson, majd levágta magát mellém. - Amúgy miről van szó? - Vett ki a tálkámból néhány salátadarabot, és a szájába tömte.

-Csak sétálni akartam. - Tettem le a pálcikákat.

-Úgy mint Pekingben? Nélkülem? - Vágott sértődött arcot, ami annyira viccesen nézett ki, hogy kitört belőlem a nevetés. - Most meg kinevetsz? Na de Yun! Hogy lehetsz ilyen? - Játszotta a sértődöttet. Aztán kikerekedtek a szemei. - A törött lábaddal ne is gondolj arra, hogy csak úgy sétálgatsz. Még randi keretei belül sem mehettek el sétálgatni, míg meg nem gyógyulsz. Nem egészséges. - Csapott az asztalra.

Letöröltem a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd megígértem Jacksonnak, hogy nem fogok sétálgatni, sőt, nem is gondolok rá, míg meg nem gyógyulok.

-Akkor térjünk vissza az eredeti témához. Hová akartok menni nélkülem? - Fonta össze a karjait, és hátradőlt a székben.

-Igazából... - Néztem BamBamre. - Miért akarok ilyen hamar hazamenni? Még dél sincs.

-Van egy film, amit szeretnék megnézni. - Kezdte a fiú.

-Ú, mi a címe? - Hajolt előre lelkesen Jackson, mire BamBamen láttam, hogy kicsit feszeng.

-Legyen titok. - Mosolyodtam el. - Mikor kezdődik?

-Egy óra múlva. - Sóhajtott a barna hajú fiú.

-Annyi idő nem elég arra, hogy hazamenjek átöltözni. - Játszottam el a ruhája miatt izguló kisiskolást.

-Tökéletes vagy így is. - Mosolyodott el BamBam is aranyosan.

-Jó, menjetek. Mit bánom én. - Állt fel Jackson sértődöttet játszva. - Csak ne előttem nyáladzatok. - Ment ki. Amikor hallottuk az ajtócsukódást felnevettünk.

-De azért egy fésülködés rám férne. - Túrtam bele a hajamba, aztán az ujjaim között engedtem kiperegni a hajszálaimat.

...

A remek mozifilm után elmentünk haza. mama, szokás szerint megölelgetett, majd csak lestem, hogy milyen hamar megterített a vacsorához, pedig még nem is volt evésidő.

-Hei hol van? - Érdeklődtem, mert a kutyám nem ugrált mellettünk, sőt, elő sem jött.

-Yongi és Danbi elvitte sétálni. - Mondta mama, mikor egy torony méretű tányéroszloppal a kezében manőverezett a nappali és a konyha között.

Segíteni akart neki, de beküldött minket a szobámba, mert valami meglepetést akart előkészíteni. Gőzöm sem volt mit akar, hiszen Yongi szülinapja még messze volt, Danbié meg még messzebb, az övét pedig már megünnepeltük egy hónapja.

-Olyan mintha karácsony lenne. - Sóhajtottam, mikor BamBam odaültem mellém az ágyra.

-Mindjárt itt a nyári szünet, de nem érzem azt, hogy sok lenne az iskolából. - Tette az állát a fejem búbjára. - Szerinted ez baj?

-Fél éve nem járunk suliba. - Nevettem fel, miközben a fiú engem ölelő karját piszkáltam. - Szerintem nem furcsa.

-Neked is írt az ofő? - Játszott a pólóm alján lévő csipkeszalaggal.

-Nem néztem, de ha... - Nyúltam a kabátomért, majd miután a zsebében nem találtam meg azt, amit kerestem idegesen körbenéztem. - Nem láttad a telefonomat? - Tapogattam végig a kabátom anyagát. Pedig a mozi előtt még biztosan megvolt. - Megint elhagytam volna?

-Ide tettem. - Hallottam a hangját magam mögül. Aztán egy nagy csattanást.

-Jól vagy? - Fordultam hátra, miközben elengedtem a kabátkám anyagát.

-Persze. Mindjárt összeszedem. - Adta a kezembe a telefonom, majd lemászott az ágyról, és a valamit gyorsan szedegetni kezdett.

-Ó, ugye nem... - Másztam el az ágy széléig, vigyázva a lábamra, aztán lenéztem BamBam barna kobakja mellett a szőnyegre szóródott fényképekre. - Mama ki fog nyírni. - Suttogtam. Titokban nyúltam le tőle az albumot, hogy megnézzem a papával közös fotóikat, amikor még fiatalok voltak, de még bele sem tudtam igazán nézni.

-Sajnálom. - Adta a kezembe a fekete albumot, majd a kupacba gyűjtött fotókat.

-Tudom, hogy nem szándékosan csináltad. - Sóhajtottam, miközben magam elé raktam a könyvet, majd szétterítettem azokat a fotókat, amiket fölszedett a földről. - Már csak azt kell kitalálni, hogy melyik hová való. - Motyogtam, és fellapoztam az első oldalt.

BamBam, miután felszedte a földről az összes képet felült mellém, majd olvasni kezdte mama kissé sárguló papíron lévő írását, amikhez óvatosan visszatettem a képeket.

-Ezek tényleg a nagyszüleid? - Emelt fel egy képet, amin mama és papa még sok évvel ezelőtt, fiatalon, mosolyogva virágot ültetnek.

-Ez még apa kiskorában készülhetett. - Simítottam végig. - Már akkor is itt laktak.

-Nem tűnik olyan réginek ez a ház. - Nézett fel a plafon felé.

-Mármint ezen a helyen állt a házuk. - Mutatott az ágyára. - Aztán amikor egy vállalkozó felépítette ezt a házat ide költöztek.

-Pedig már éppen mondani akartam, hogy érthető miért szakadt le a plafon. - Illesztett be a helyére a képet.

-Szerintem nem is a fa okozta, hanem Yongi hazudott valami nagyot. - Adtam a tudtára, mire kissé felnevetett. - Lehet, Danbinak mondott valamit.

-Ha nem lenne eltörve a lábad tényleg úgy gondolnám, de így... - Simított végig a fájós lábamon.

-Hamar meg fog gyógyulni. Már csak néhány hónap. Nem kell aggódnod. - Pusziltam meg az állát, mire elmosolyodott.

-Legutóbb is ezt mondtad. - Tűrte a fülem mögé a kontyból kiszabadult tincseimet.

-Mert ez az igazság. - Fordultam vissza a képekhez. - De ezt gyorsan meg kellene csinálnunk, mert mama ki fog nyírni.

-Miért?- Kérdezte, miközben lapozott egyet.

-Mert... csak úgy lenyúltam, és nem is tud róla. - Haraptam rá az ajkamra.

-Akkor ez valami titkos album? - Érdeklődött, és felemelte a következő oldalt, és bekukucskált alá, milyen titkok rejtőznek ott.

-A legbelső fiókjában volt, úgyhogy gondolom... - Vontam vállat, majd összeszedtem azokat a fotókat, amik a leírás szerint arra az oldalra illettek.

-Akkor most rossz lány voltál? - Érdeklődött a mögöttem ülő fiú.

-Nem most, hanem akkor, amikor lenyúltam. - Javítottam ki, mire felnevetett. - De segíts, mert nem leszünk vele készen, míg mama elkészül a vacsorával. - Nyúltam el a képekért.

BamBam nem igazán tudott segíteni, mert nem ismerhette az összes nagynénit, meg nagybácsit, akiknek a képei jó sok helyet foglaltak az albumban, így ő csak pakolgatta egyik helyről a másikra az ágytakarón lévő fotókat.

Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam rakosgattam vissza a helyükre, hogy minél hamarabb készen legyek.

Nem értem miért nem voltak beragasztva, hiszen mama mindig a legjobbra törekedett - amibe beletartozik a fotó beragasztása az aktuális albumukba.

BamBam nézegette a maradék fotót, majd a rajtuk lévő arcok szerint próbálta külön kupacokba rakni őket, ám valahogy mindig összekeverte őket, így végül csak kiválogatta azokat, ami neki a legjobban tetszettek.

Közben persze be sem állt a szája, beszélt mindenről ami eszébe jutott, vagy a képekről, vagy csak úgy a... nem tudom honnan.

-Baby a múltkor felhívott, és kijelentette, hogy el akar jönni hozzánk, ide, Koreába, mert találkozni akar Michaellel, és meg akarja nézni a házukat. Azt mondta, hogy hozzánk is el akar jönni, meg téged is látni szeretne.

-Nemrég beszéltem vele, de nekem nem mondott semmit erről. Csak JBről áradozott.

-Én csak kínos sztorikat szoktam Hyungról mesélni neki. - Nevetett fel, majd felemelt egy fotót. - Olyankor általában visszaadja anyának a telefont, vagy gyorsan elköszön. - Tette vissza a képet a takaróra.

-Pedig ha Lucy igazi JB rajongó, akkor azokra is kíváncsi. - Illesztettem a helyére a képet, majd tovább lapoztam. Szerencsére nem esett ki az összes kép, így már majdnem az album közepén tartottam.

-Olyan kínos történeteket, amiket már vagy ezerszer elmeséltem neki, csak hogy húzzam az agyát. - Nevetett.

-Akkor ez olyan bátyós dolog lehet? - Néztem fel az albumból. -Yongi is mindig ezt csinálta.

-Lehet. - Vont vállat. - Ez csak a testvéri szeretet.

-JB nem is tud róla? - Érdeklődtem.

-Lehet, hogy sejt valamit, de szerintem nem tudja. Lucy soha nem engedi be a szobájába, ha ott vagyunk. Sőt, a múltkor még a közeléből is elüldözte. Ha ez alapján nem jött rá, akkor valószínűleg még nem tudja.

-Kész csoda, hogy Lucy nem kapott fangörcsöt. - Utaltam arra, amikor ott voltunk náluk.

-Szerintem akkor éppen nem Hyungra, hanem rád volt kíváncsi. Ő amolyan szenvedélyes lány, aki azonnal elfelejti az előző dolgait, ha rákattan egy dologra. Szerintem még JBt is elfelejtette, amikor arról volt szó, hogy eljössz hozzánk. - Magyarázta. - Nagyon meg akart ismerni.

-Kár, hogy Heit nem tudtuk elvinni. Utólag már bánom. - Sóhajtottam. - Bár valószínűleg rosszul viselte volna a repülőutat.

-Az biztos. És a húgom nem engedte volna, hogy hazahozd. - Tette hozzá mosolyogva, miközben a fényképek között turkált. - Tudod, hogy mennyire szeretne ő is egy kutyát.

-Tényleg, Cocot bemutattátok már neki?

-Én nem meséltem neki róla. De biztosan kiakadna a Hyungokra, ha megtudná, hogy van egy kutyánk, és nem szóltunk neki azonnal. Szóval amiről nem tud az nem fáj neki. - Vont vállat.

-Én is ezt terveztem ezzel az albummal. - Mutattam a könyvre, majd a helyére tettem a képet, és lapoztam.

-Hát, ha csak nem rossz helyre teszed a képeket, akkor minden esély meg van rá, hogy nem veszi észre.

-Csak ahhoz meg kellett volna néznem, mielőtt szétesik. - Bólogattam.

-Ez de aranyos! - Emelt fel egy fotót, amin két kisgyerek volt. - Fogadni mernék, hogy ez Hyung. - Mutatott a kisfiúra, majd a kislányra. - Ez meg te vagy. Igaz? - Tartotta felém a fotót.

-Igen, Yongi... - Néztem a két nevető kisgyerek közül az idősebbet, majd a másikra tévedt a tekintetem. - De ez... nem én vagyok. - Ráztam meg a fejem. Teljesen olyan volt, mint én kiskoromban. - Nekem mindig hosszú hajam volt. - Ráncoltam a homlokom. - Biztosan a nővérem. - Adtam neki vissza a képet.

-Pedig nagyon hasonlít rád. - Tette vissza a képet, majd tovább turkált közöttük.

-Azért, mert a testvérem volt. - Vontam vállat, majd újra az albumnak szenteltem minden figyelmem.

Kissé furcsa volt, hogy a fiú nem kezdeményezett további beszélgetést, de csendben folytattam a képek visszapakolását.

-Ez... - Kezdte BamBam, majd elakadt.

Felnéztem a döbbent tekintettel egy képre meredő fiúra, akinek mintha elakadt volna a szava.

-Mi az? - Csúsztam hozzá közelebb, de mintha lefagyott volna. - BamBam. - Érintettem meg a karját. - Valami baj van?

-Hogy került ez hozzád?

Tudom, kissé sokára hoztam ezt a részt, magamhoz képest is. Köszönöm azoknak akik velem tartottak és számíthatok rájuk a jövőben is. BUÉK mindenkinek, Kpoppal és boldogsággal teli 2017-et!!!

ByulWoo