Chapter 44.

GOT7 Fanfic

Chapter 44.

Yun

Reggel teljesen elzsibbadt lábakkal ébredtem. Az egyik azért zsibbadt, mert BamBam félig rajta feküdt, a rossz lábam pedig azért, mert lelógott az ágyról. Nehogy valami baja legyen még este úgy feküdtem le, hogy egy széket húztam oda, és arra tettem rá a lábam.

Valahogy reggelre az a szék eltűnt, így a lábam a föld felett lógott.

BamBam mocorogni kezdett mellettem, így oldalra fordítottam a fejem, hogy az arcára nézhessek.

Lassan elmosolyodott, majd megéreztem a tenyerét az arcomon. Lassan végigsimított az állam vonalán, majd kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt... - Suttogtam, mire újra lehunyta a pilláit.

-Még nincs reggel... - Motyogta, majd megéreztem a karjait a derekamon.

A nyakamhoz fúrta az orrát, és mintha plüssmacit ölelgetne, úgy aludt tovább. Jelen esetben én voltam a plüssmaci, de kicsit sem bántam.

Óvatosan kisimítottam a szemébe lógó világosbarna tincseit.

-Yun... - Suttogta, mire abbahagytam a haja piszkálását.

-Igen? - Kérdeztem, mikor pár perc múlva sem folytatta.

-Olyan jó illatod van... - Motyogta, mire halkan felnevetettem.

-Aranyos vagy. - Pusziltam meg az arcát.

-Folyik a nyál... - Hallottam a hátam mögül YoungJae hangját. Az ágy nyikorgásából meg tudtam állapítani, hogy még a takarója alatt fekszik.

-Legalább nem telefonon keresztül nyáladzanak. - Morogta YuGyeom, a negyedik, aki a kis szobában aludt, utalva YoungJae Angelinával való kapcsolatára.

BamBam nem reagált semmit, én meg csak magamban nevettem rajtuk.

....

Néhány óra múlva, mikor újra felébredtünk már csak ketten voltunk a szobában.

BamBam felült, én meg próbáltam valahogy felemelni, és életet önteni a zsibbadó lábaimba.

Persze ez csak némileg sikerült, és mikor a fiú segítségével talpra vergődtem úgy éreztem, mintha ezernyi kis hangya mászna a lábaimon. Ami nagyon kellemetlen volt.

Vissza kellett ülnöm az ágy szélére.

-Teljesen lenőtt a hajad. - Túrt bele a frizurámba a kócos hajú fiú. - Mikor lesz újrafestve?

-Nem tudom. - Vontam vállat. - Visszafesteném az eredeti színre, és inkább parókát vennék fel.

-Nem tetszett? - Húzta fel a szemöldökét, majd megigazgatta a saját haját.

-Az elején még fura volt, aztán már megszoktam, az elmúlt időben meg meguntam. - Piszkáltam a szemembe lógó tincseket.

-Éhes vagyok. - Váltott témát. - Ha jobb már a lábad menjünk ki a konyhába.

-Menjünk. - Adtam meg magam, majd a mankóért nyúltam. Ami nem volt ott, ahová este tettem. - Nem látod valahol a mankót? - Néztem a fiúra.

Alaposan körbenézett, miután mondtam neki, hogy az ágy mellé raktam le este.

-Akkor tuti a Hyungok elvitték. - Hajolt le hozzám, majd az ölébe vett. - De nekem így is jó. - Nevetett fel, ahogy a nyakába kapaszkodtam.

Kivitt a nappaliba, ahol, miután Jackson összehúzta magát, letett a kanapéra.

Az egyik szobából Junior futott ki, az ezüstszínű mankómmal a kezében, miközben a mögötte szaladó Markra "lövöldözött".

-És lásd, az érett felnőttek. - Nevetett fel Jackson, felnézve a telefonjából.

Amikor meglátták, hogy ott ülök a kanapén, és mellettem áll BamBam gyilkos szemekkel nézve őket Junior gyorsan az idősebb kezébe nyomta a botot, majd rámutatott.

-Mark Hyung ötlete volt.

-MI? - Háborodott fel az említett, majd jól megütötte Junior vállát.

-Ha előkerítitek nekem Cocot, és visszaadjátok a mankót nem fogok haragudni. - Néztem a két fiúra.

-YoungJae most sétáltatja. - Közölte JB, aki a konyhából jött ki.

-Ez szívás. - Nyújtotta át nekem a mankót Junior, mire mellettem Jackson felröhögött.

-Yuuun... - Ült, vagy inkább vetődött le mellém YuGyeom, majd az orrom alá dugta a telefonját. - Melyik ruhát szeretnéd?

-Mondtam már, hogy még nem tervezek férjhez menni. - Morogtam.

-Miért, mi akadálya van? - Nézett le rám Jackson.

-Talán az, hogy most töltöm be a tizenkilencet? 

-És azzal mi a baj? Anyám nővéréék is akkor házasodtak össze.

-Mert túl fiatal vagyok. - Fontam össze a karjaimat.

-Pedig BamBam egész jó srác. - Támaszkodott a könyökével a kanapé támlájára Mark.

-Nem ez az oka. - Néztem fel a mellettünk álló fiúra mosolyogva. - Tudom, hogy jó fiú vagy.

-Hozok reggelit. - Vakarta meg a tarkóját BamBam zavartan, majd a konyha felé indult.

-Szerintem meg simán összeházasodhatnátok. - Vont vállat YuGyeom.

Lehunytam a szemem, és kerestem az okokat, hogy vajon mivel tudom lerázni az esküvő szervezőmet, és csapatát, míg tényleg nem lesz rájuk szükségem. Aztán bevillantak azok a doramák, amiket a gyógyulásom alatt néztem.

-Csak azután lehet esküvő, hogy BamBam megkérte a kezem. - Fontam össze a karjaimat.

-Ez jó. - Mosolyodott el JB. - És ne zaklassátok már! - Nézett a többiekre szigorúan.

-Pedig találtam egy tök jó virágcsokrot. - Motyogta lemondóan YuGyeom.

-Csá szépség! - Hallottam meg Koda hangját, mire az ajtó felé fordítottam a fejem. A bejárat felől Coco sprintelt be a szobába, majd felugrott az ölembe.

-Te komolyan köszöntél a tükörképednek? - Hallottuk YoungJae hangját, mire mellettem a fiúk röhögésben törtek ki.

-Nem is Koda lenne. - Sóhajtott YuGyeom, majd felpattant mellőlem, hogy üdvözölje a kékhajút.

-Ők meg mióta vannak ilyen jóban? - Néztem homlokráncolva a két pacsizó fiút.

-Együtt forgattak. - Huppant le mellém Junior.

-Á! - Bólintottam, mikor leesett, hogy míg nekünk BamBammel a színházban (kellene) dolgoznunk, addig Koda és YuGyeom forgattak.

-Jé! Egy Yun! - Tárta ki a karjait Koda, ahogy meglátott. - Rég láttalak. - Vetődött le YuGyeom helyére. - Hogy vagy? - Karolta át a vállam.

-Egész jól. - Ráztam le a vállamról a kezét. - És te?

-Két napja dobtam a csajom, mert megcsalt, tegnap olyan másnapos voltam mint a jóhalál, de amúgy egész jól.

-Mondanám, hogy erre inni kell, de tudod, hogy nem iszok. - Vontam vállat.

-Mondanám, hogy fussunk egy kört, de tudom, hogy törött a lábad. - Kontrázott rá vigyorogva YuGyeom, miközben kivette Cocot az ölemből.

-Ez hogy jön ide? - Ráncolta a homlokát JB.

-Komolyan eltörted a lábad? - Vette le a sapkáját Koda, majd nagy szemekkel rám bámult.

-Igeeen... - Húzódtam arrébb, ahogy egyre közelebb jött hozzám.

-Miért nem szóltál? - Ült vissza a helyére.

-Kellett volna? - Kérdeztem, mert nem értettem, hogy komolyan gondolja, vagy ez is csak egy, a sok hülyesége közül.

-Talán. - Vont vállat. - Amúgy tudjátok, hogy holnap be kell mennünk a suliba? - Nézett YuGyeomra, aztán a tálcával a kezében döbbenten álló BamBamre, majd rám.

-Miért is? - Kérdezte óvatosan YuGyeom.

-Haha! A kisiskolásoknak holnap suli! - Röhögött fel YoungJae gonoszan, mire JB tarkón vágta.

-Nem tudom. Eda nője írta. Nyolcra kell menni a termünkbe. - Vonogatta a vállát a kékhajú mellettem. - Írtam az ofőnek, de még nem válaszolt. Biztos randija van.

-Hwa Young tanárnő nekem is írt valamit, de még nem volt energiám elolvasni. - Vallotta be YuGyeom, majd elővette a telefonját, és pötyögni kezdett rajta.

Junior kivette a kezéből, majd néhány kínosan csendes másodperc után olvasni kezdte.

-Kedves 13/Sz! Holnap be kell jönnötök nyolcra az iskolába, mert két nap múlva véget ér a szakmai gyakorlatotok és a tanév.

-Zsír! - Vigyorgott Koda. - Chon erről miért nem írt semmit?

-Khm. - Nézett fel Junior, mire a mellettem ülő meghúzta magát, ő pedig folytatta. - Első két órában osztályfőnöki órátok lesz, utána meg kell tekinteni a tanévzáró műsor próbáját. Aztán két órátok lesz a médiás kolegával. Üdvözlettel: Lee Hwa Young. - Adta vissza a tulajdonosának Junior a mobilt.

-De miért kell megnéznünk az alsósok évzáró műsorát? - Durcáskodott Koda.

-Holnap elméletileg szabadok vagyunk, de beszélek Hyunggal. - Vette elő a telefonját JB. - Nehogy valamit közbeszervezzen.

-De én nem akarok suliba menni! - Toppantott a lábával YuGyeom. YoungJae erre gonoszan elvigyorodott, majd valamit a maknae felé tátogott, hogy JB ne szidhassa le, mire a legfiatalabb durcásan összefonta a karjait, és elfordult tőle.

-Nekem mindegy. Nem olyan rossz végzősnek lenni. - Jött mellém BamBam, majd az ölembe akarta rakni a tálcát, de elutasítottam.

-Köszönöm, de menjünk ki inkább a konyhába. - Szedtem össze a mankóimat, majd feltápászkodtam, és nagy nehezen elvergődtem a konyháig.

BamBam letette a tálcát elém az asztalra, majd leült velem szemben.

-Nagyon finom lett. - Nyeltem le az első falatot a salátából, mire a fiú elmosolyodott.

-Miért akartál kijönni ide? - Érdeklődött, miközben egy poharat forgatott az ujjai között.

-Kicsit nyugodtabbak a körülmények, és nem vagyunk olyan sokan. - Csippentettem fel a pálcikák közé néhány szépen összevágott salátalevelet.

-Tubicáim, holnap mentek a suliba. - Jelent meg az ajtóban JB. - Hyung átpakolja a ruhapróbát, így szabadok lesztek holnap után is. - Jött be, majd ivott egy pohár vizet, aztán ki is ment.

-A managger Hyungnak is fontos az iskola. - Mosolyodott el BamBam.

-Mama tegnap megígértette velem, hogy vacsorára otthon leszünk. - Váltottam témát, mire a fiú szeme felcsillant. - Azt mondta valami nagyon finommal készül, úgyhogy ne késsünk el.

-Ez azt jelenti, hogy hamarosan lelépünk innen? - Érdeklődött kis mosollyal.

-Hová mentek? Mehetek én is? - Jött be Jackson, majd levágta magát mellém. - Amúgy miről van szó? - Vett ki a tálkámból néhány salátadarabot, és a szájába tömte.

-Csak sétálni akartam. - Tettem le a pálcikákat.

-Úgy mint Pekingben? Nélkülem? - Vágott sértődött arcot, ami annyira viccesen nézett ki, hogy kitört belőlem a nevetés. - Most meg kinevetsz? Na de Yun! Hogy lehetsz ilyen? - Játszotta a sértődöttet. Aztán kikerekedtek a szemei. - A törött lábaddal ne is gondolj arra, hogy csak úgy sétálgatsz. Még randi keretei belül sem mehettek el sétálgatni, míg meg nem gyógyulsz. Nem egészséges. - Csapott az asztalra.

Letöröltem a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd megígértem Jacksonnak, hogy nem fogok sétálgatni, sőt, nem is gondolok rá, míg meg nem gyógyulok.

-Akkor térjünk vissza az eredeti témához. Hová akartok menni nélkülem? - Fonta össze a karjait, és hátradőlt a székben.

-Igazából... - Néztem BamBamre. - Miért akarok ilyen hamar hazamenni? Még dél sincs.

-Van egy film, amit szeretnék megnézni. - Kezdte a fiú.

-Ú, mi a címe? - Hajolt előre lelkesen Jackson, mire BamBamen láttam, hogy kicsit feszeng.

-Legyen titok. - Mosolyodtam el. - Mikor kezdődik?

-Egy óra múlva. - Sóhajtott a barna hajú fiú.

-Annyi idő nem elég arra, hogy hazamenjek átöltözni. - Játszottam el a ruhája miatt izguló kisiskolást.

-Tökéletes vagy így is. - Mosolyodott el BamBam is aranyosan.

-Jó, menjetek. Mit bánom én. - Állt fel Jackson sértődöttet játszva. - Csak ne előttem nyáladzatok. - Ment ki. Amikor hallottuk az ajtócsukódást felnevettünk.

-De azért egy fésülködés rám férne. - Túrtam bele a hajamba, aztán az ujjaim között engedtem kiperegni a hajszálaimat.

...

A remek mozifilm után elmentünk haza. mama, szokás szerint megölelgetett, majd csak lestem, hogy milyen hamar megterített a vacsorához, pedig még nem is volt evésidő.

-Hei hol van? - Érdeklődtem, mert a kutyám nem ugrált mellettünk, sőt, elő sem jött.

-Yongi és Danbi elvitte sétálni. - Mondta mama, mikor egy torony méretű tányéroszloppal a kezében manőverezett a nappali és a konyha között.

Segíteni akart neki, de beküldött minket a szobámba, mert valami meglepetést akart előkészíteni. Gőzöm sem volt mit akar, hiszen Yongi szülinapja még messze volt, Danbié meg még messzebb, az övét pedig már megünnepeltük egy hónapja.

-Olyan mintha karácsony lenne. - Sóhajtottam, mikor BamBam odaültem mellém az ágyra.

-Mindjárt itt a nyári szünet, de nem érzem azt, hogy sok lenne az iskolából. - Tette az állát a fejem búbjára. - Szerinted ez baj?

-Fél éve nem járunk suliba. - Nevettem fel, miközben a fiú engem ölelő karját piszkáltam. - Szerintem nem furcsa.

-Neked is írt az ofő? - Játszott a pólóm alján lévő csipkeszalaggal.

-Nem néztem, de ha... - Nyúltam a kabátomért, majd miután a zsebében nem találtam meg azt, amit kerestem idegesen körbenéztem. - Nem láttad a telefonomat? - Tapogattam végig a kabátom anyagát. Pedig a mozi előtt még biztosan megvolt. - Megint elhagytam volna?

-Ide tettem. - Hallottam a hangját magam mögül. Aztán egy nagy csattanást.

-Jól vagy? - Fordultam hátra, miközben elengedtem a kabátkám anyagát.

-Persze. Mindjárt összeszedem. - Adta a kezembe a telefonom, majd lemászott az ágyról, és a valamit gyorsan szedegetni kezdett.

-Ó, ugye nem... - Másztam el az ágy széléig, vigyázva a lábamra, aztán lenéztem BamBam barna kobakja mellett a szőnyegre szóródott fényképekre. - Mama ki fog nyírni. - Suttogtam. Titokban nyúltam le tőle az albumot, hogy megnézzem a papával közös fotóikat, amikor még fiatalok voltak, de még bele sem tudtam igazán nézni.

-Sajnálom. - Adta a kezembe a fekete albumot, majd a kupacba gyűjtött fotókat.

-Tudom, hogy nem szándékosan csináltad. - Sóhajtottam, miközben magam elé raktam a könyvet, majd szétterítettem azokat a fotókat, amiket fölszedett a földről. - Már csak azt kell kitalálni, hogy melyik hová való. - Motyogtam, és fellapoztam az első oldalt.

BamBam, miután felszedte a földről az összes képet felült mellém, majd olvasni kezdte mama kissé sárguló papíron lévő írását, amikhez óvatosan visszatettem a képeket.

-Ezek tényleg a nagyszüleid? - Emelt fel egy képet, amin mama és papa még sok évvel ezelőtt, fiatalon, mosolyogva virágot ültetnek.

-Ez még apa kiskorában készülhetett. - Simítottam végig. - Már akkor is itt laktak.

-Nem tűnik olyan réginek ez a ház. - Nézett fel a plafon felé.

-Mármint ezen a helyen állt a házuk. - Mutatott az ágyára. - Aztán amikor egy vállalkozó felépítette ezt a házat ide költöztek.

-Pedig már éppen mondani akartam, hogy érthető miért szakadt le a plafon. - Illesztett be a helyére a képet.

-Szerintem nem is a fa okozta, hanem Yongi hazudott valami nagyot. - Adtam a tudtára, mire kissé felnevetett. - Lehet, Danbinak mondott valamit.

-Ha nem lenne eltörve a lábad tényleg úgy gondolnám, de így... - Simított végig a fájós lábamon.

-Hamar meg fog gyógyulni. Már csak néhány hónap. Nem kell aggódnod. - Pusziltam meg az állát, mire elmosolyodott.

-Legutóbb is ezt mondtad. - Tűrte a fülem mögé a kontyból kiszabadult tincseimet.

-Mert ez az igazság. - Fordultam vissza a képekhez. - De ezt gyorsan meg kellene csinálnunk, mert mama ki fog nyírni.

-Miért?- Kérdezte, miközben lapozott egyet.

-Mert... csak úgy lenyúltam, és nem is tud róla. - Haraptam rá az ajkamra.

-Akkor ez valami titkos album? - Érdeklődött, és felemelte a következő oldalt, és bekukucskált alá, milyen titkok rejtőznek ott.

-A legbelső fiókjában volt, úgyhogy gondolom... - Vontam vállat, majd összeszedtem azokat a fotókat, amik a leírás szerint arra az oldalra illettek.

-Akkor most rossz lány voltál? - Érdeklődött a mögöttem ülő fiú.

-Nem most, hanem akkor, amikor lenyúltam. - Javítottam ki, mire felnevetett. - De segíts, mert nem leszünk vele készen, míg mama elkészül a vacsorával. - Nyúltam el a képekért.

BamBam nem igazán tudott segíteni, mert nem ismerhette az összes nagynénit, meg nagybácsit, akiknek a képei jó sok helyet foglaltak az albumban, így ő csak pakolgatta egyik helyről a másikra az ágytakarón lévő fotókat.

Én pedig amilyen gyorsan csak tudtam rakosgattam vissza a helyükre, hogy minél hamarabb készen legyek.

Nem értem miért nem voltak beragasztva, hiszen mama mindig a legjobbra törekedett - amibe beletartozik a fotó beragasztása az aktuális albumukba.

BamBam nézegette a maradék fotót, majd a rajtuk lévő arcok szerint próbálta külön kupacokba rakni őket, ám valahogy mindig összekeverte őket, így végül csak kiválogatta azokat, ami neki a legjobban tetszettek.

Közben persze be sem állt a szája, beszélt mindenről ami eszébe jutott, vagy a képekről, vagy csak úgy a... nem tudom honnan.

-Baby a múltkor felhívott, és kijelentette, hogy el akar jönni hozzánk, ide, Koreába, mert találkozni akar Michaellel, és meg akarja nézni a házukat. Azt mondta, hogy hozzánk is el akar jönni, meg téged is látni szeretne.

-Nemrég beszéltem vele, de nekem nem mondott semmit erről. Csak JBről áradozott.

-Én csak kínos sztorikat szoktam Hyungról mesélni neki. - Nevetett fel, majd felemelt egy fotót. - Olyankor általában visszaadja anyának a telefont, vagy gyorsan elköszön. - Tette vissza a képet a takaróra.

-Pedig ha Lucy igazi JB rajongó, akkor azokra is kíváncsi. - Illesztettem a helyére a képet, majd tovább lapoztam. Szerencsére nem esett ki az összes kép, így már majdnem az album közepén tartottam.

-Olyan kínos történeteket, amiket már vagy ezerszer elmeséltem neki, csak hogy húzzam az agyát. - Nevetett.

-Akkor ez olyan bátyós dolog lehet? - Néztem fel az albumból. -Yongi is mindig ezt csinálta.

-Lehet. - Vont vállat. - Ez csak a testvéri szeretet.

-JB nem is tud róla? - Érdeklődtem.

-Lehet, hogy sejt valamit, de szerintem nem tudja. Lucy soha nem engedi be a szobájába, ha ott vagyunk. Sőt, a múltkor még a közeléből is elüldözte. Ha ez alapján nem jött rá, akkor valószínűleg még nem tudja.

-Kész csoda, hogy Lucy nem kapott fangörcsöt. - Utaltam arra, amikor ott voltunk náluk.

-Szerintem akkor éppen nem Hyungra, hanem rád volt kíváncsi. Ő amolyan szenvedélyes lány, aki azonnal elfelejti az előző dolgait, ha rákattan egy dologra. Szerintem még JBt is elfelejtette, amikor arról volt szó, hogy eljössz hozzánk. - Magyarázta. - Nagyon meg akart ismerni.

-Kár, hogy Heit nem tudtuk elvinni. Utólag már bánom. - Sóhajtottam. - Bár valószínűleg rosszul viselte volna a repülőutat.

-Az biztos. És a húgom nem engedte volna, hogy hazahozd. - Tette hozzá mosolyogva, miközben a fényképek között turkált. - Tudod, hogy mennyire szeretne ő is egy kutyát.

-Tényleg, Cocot bemutattátok már neki?

-Én nem meséltem neki róla. De biztosan kiakadna a Hyungokra, ha megtudná, hogy van egy kutyánk, és nem szóltunk neki azonnal. Szóval amiről nem tud az nem fáj neki. - Vont vállat.

-Én is ezt terveztem ezzel az albummal. - Mutattam a könyvre, majd a helyére tettem a képet, és lapoztam.

-Hát, ha csak nem rossz helyre teszed a képeket, akkor minden esély meg van rá, hogy nem veszi észre.

-Csak ahhoz meg kellett volna néznem, mielőtt szétesik. - Bólogattam.

-Ez de aranyos! - Emelt fel egy fotót, amin két kisgyerek volt. - Fogadni mernék, hogy ez Hyung. - Mutatott a kisfiúra, majd a kislányra. - Ez meg te vagy. Igaz? - Tartotta felém a fotót.

-Igen, Yongi... - Néztem a két nevető kisgyerek közül az idősebbet, majd a másikra tévedt a tekintetem. - De ez... nem én vagyok. - Ráztam meg a fejem. Teljesen olyan volt, mint én kiskoromban. - Nekem mindig hosszú hajam volt. - Ráncoltam a homlokom. - Biztosan a nővérem. - Adtam neki vissza a képet.

-Pedig nagyon hasonlít rád. - Tette vissza a képet, majd tovább turkált közöttük.

-Azért, mert a testvérem volt. - Vontam vállat, majd újra az albumnak szenteltem minden figyelmem.

Kissé furcsa volt, hogy a fiú nem kezdeményezett további beszélgetést, de csendben folytattam a képek visszapakolását.

-Ez... - Kezdte BamBam, majd elakadt.

Felnéztem a döbbent tekintettel egy képre meredő fiúra, akinek mintha elakadt volna a szava.

-Mi az? - Csúsztam hozzá közelebb, de mintha lefagyott volna. - BamBam. - Érintettem meg a karját. - Valami baj van?

-Hogy került ez hozzád?

Tudom, kissé sokára hoztam ezt a részt, magamhoz képest is. Köszönöm azoknak akik velem tartottak és számíthatok rájuk a jövőben is. BUÉK mindenkinek, Kpoppal és boldogsággal teli 2017-et!!!

ByulWoo