Chapter 46.

GOT7 Fanfic

Chapter 46.

Yun

Óvatosan nyitottam ki a szemem, mikor BamBam telefonja csörgött. A fiú meg sem mozdult mellettem, így végül én vettem fel a mobilját.

-Yá! BamBam Hyung hol vagytok már?! Tíz perc múlva becsengetnek! - Halottam a feldúlt YuGyeom hangját.

-MI?! - Vettem el a fülemtől a telefont, és a felvillanó képernyőn lévő órára néztem. 7:50-et mutatott. - Sietünk. Szólj, hogy késni fogunk!

-Yun? - Hallottam még a meglepődött fiú hangját, mielőtt bontottam a vonalat.

-BamBam ébredj! - Lökdöstem a vállát, de nem reagált semmit. - Oppa, kelj már fel! - Ráztam meg, kissé hisztériás hangulatban, mire kipattantak a szemei.

-Jól vagy? - Ült fel, mire odadobtam a kezébe a telefonját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, kimásztam a takaró alól. - Yun, mi van? - Bámult utánam.

-Tíz perc múlva becsengetnek. - Fordultam hátra az ajtóból, a mankókra támaszkodva.

-Mi van?! - Vágott értelmetlen fejet, ami nagyon aranyos volt, főleg, hogy a haja úgy állt, mint egy szénakazal. Majd fél percen belül leesett neki, és ő is kapkodni kezdett.

Tíz percen belül mindketten elkészültünk, és siettünk le a parkolóba. BamBam előre ment, és mire én leértem már járatta a motort.

Ahogy becsuktam az ajtót, éppen hogy csak beesve a kocsiba, már indult is.

Minden piros lámpánál idegesen dobolt a kormányon, majd mikor végre odaértünk az iskola épületéhez (út közbe rendezve egy csöppnyi hazugságot Bamyval, miszerint dugó volt) sietve kaptattunk fel a lépcsőkön, ami mankóval nem ment valami gyorsan, de 22 perc késéssel fel is értünk a teremhez. Az ofő helyett az egyik médiás tanár ült a teremben, majd miután meghallgattuk a leszidását, és elmondtuk a Bamy által kitalált balesetes-kocsisoros történetet le is ülhettünk a helyünkre. Az előttem ülő YuGyeom valamit nagyon magyarázni kezdett az éppen hogy csak mellé lehuppanó barátomnak. Bamy is megbökte a könyököm, majd mindent tudóan elmosolyodott.

-Nem tudtatok aludni az éjjel? - Vigyorgott sunyin.

-Nem szólt az ébresztő. YuGyeom hívására ébredtem fel. - Motyogtam, miközben a telefonomon pötyögve próbáltam rájönni, hogy miért nem állítottam be előző nap az ébresztőt...

Az óra hamar elment, főleg, hogy már nem volt olyan sok hátra belőle. Kicsengetéskor elszabadult a pokol, szegény tanár még ki sem ért a teremből, mikor mindenki felpattant a helyéről, és hangoskodni kezdett.

Koda minden “részletet” tudni akart az éjszakánkról, és mikor közöltük vele, hogy csak aludtunk BamBam agyát kezdte húzni valami baromsággal.

Bamy Edával veszekedett valamin, míg ThreeS le nem rendezte őket. Chon a telefonján pötyögött, közben Hanának magyarázott. ChulChul a táblára firkált valamiket, majd miután megunta ő is odajött hozzánk, és YuGyeommal valami játékról kezdett tárgyalni.

Miután Bamy lenyugodott az Edával való veszekedése után, megfogta a csuklóm, és kirángatott a folyosóra. Az egyik ablaknál álltunk meg. Nekidőltem a radiátornak, majd szembefordulva a barátnőmmel, összefont karokkal néztem rá.

-Mit szeretnél? - Érdeklődtem, mire egy sóhaj után leolvasztotta az arcáról a sunyi mosolyt, amivel addig bámult rám.

-Hjaj... - Motyogott. - Azt hittem van valami híred. - Szontyolodott el.

-Hát, mint látod nincs. - Tártam ki a karjaimat. - Amúgy az ofő hol van? Nem úgy volt, hogy vele leszünk?

-Késik. Ő tényleg belekerült abba a dugóba. - Hangsúlyozta ki az ‘abba’ szót.

-Értem, értem. - Intettem le, mire felnevetett.

Becsöngő után visszamentünk a terembe, ahová néhány perces késéssel befutott a drága osztályfőnökünk is. Miután leszidta a szöuli közlekedést végre a lényegre tért.

-Mint mondtam ma meg kell tekintenetek az tanévzáró műsor főpróbáját...

-De tanárnő! - Szólt közbe Eda. - Holnap úgy is meg kell néznünk.

-Nem lesz elég egyszer végigszenvedni? - Szenvedett már a gondolattól is Koda, hogy le kell ülnie azokra a kényelmetlen, kemény padokra, amiket csak tornaórán használnak, egyébként meg a raktárban porosodnak.

-Sajnálom, de az igazgatóság rendelte így. Nem tudok tenni semmit ebben az ügyben. - Tárta szét a karjait.

-És előtte kimehetnénk esetleg boltba? - Érdeklődött a tollával játszva Hana. - Bárki jobban kibírja az évzárót, ha van kaja. - Tette le az íróeszközt, majd a padján kezdte gurigatni.

-Ha most elindul a küldöttségetek, lehet róla szó. - Vont vállat végül a nő.

-Remek. Yun, Bamy. Siessetek. - Csapta össze a tenyerét Koda.

-Miből gondolod, hogy én akarok menni? - Húztam magam alá a jó lábam. - Vagy hogy tudok menni?

-Csak akkor nem tudnál, ha el lenne törve a lábad... - Kezdte, de közben elhallgatott. - Akkor maradjunk abban, hogy Hana megy Bamyval. - Fordult az említettek felé.

Miután Bamy és Hana leléptek a boltba a tanárnő még elmondott néhány “fontos dolgot”, amit előírtak nekünk erre a napra, aztán hagyta, hogy beszélgessünk. Persze nem maradt titokban az osztály előtt, hogy Hwa Young nemrégiben egy érdekesen személyes fotót osztott meg valamelyik közösségi oldalán, így kis megbeszélés után Chon arrafelé terelte a témát.

-Tanárnő, aki a képen van önnel, a bátyja? - Érdeklődött a lány, holott nagyon is jól tudtuk, hogy az ofőnknek csak egy húga van. Még kilencedikben nyomoztuk ki.

-Nem... -Pirult el egy kissé a nő. - Az egyik barátom. - Tette hozzá, de ez is elég volt ahhoz, hogy az osztály nekiálljon kérdezősködni arról a témáról, amihez egyeltalán nincs közünk. De az ofő meglepően jól fogadta, bár rendesen elpirult, amikor Koda elkezdte, hogy biztosan közel állnak egymáshoz, és amikor Chon arról áradozott, hogy milyen jól néznek ki egymás mellet.

Kicsengő után le kellett mennünk a tornaterembe, és bármennyire szerettem volna kérni a tesi tanártól labdát, hogy játszhassunk, Chon hisztizett, hogy menjek el vele mosdóba. A folyosón végigaraszolva, ami nekem sietségnek számított, végre elértük a célunkat. Chon gyorsan végzett, majd fésülködés után mehettünk is a tornaterembe.

Mikor lehuppantam BamBam mellé a fiú a kezembe nyomott egy nagy zacskó chipset, majd még egyet.

-Ilyen sok mindent hoztak? - Néztem a sor másik felén ülő Hana és Bamy felé.

-Két nagy táskában hozták. A portás alig akarta beengedni őket. - Ült le mellém a barátom, miután a vállára terítette a kabátját. Kivette a kezemből az egyik zacskót, majd kibontva azt a szájába kezdte tömni a ropogós ételt. A műsor még el sem kezdődött, még csak neki sem kezdtek a próbának, a többiek (értem itt Edára és Kodára) már megették a saját chipseiket, és felháborodva kezdtek kiabálni mindenféle csúnyaságot, amikor húsz perc késéssel sem kezdték el a próbát.

-Miért érzem azt, hogy hosszú napunk lesz? - Sóhajtottam, BamBam vállának döntve a fejem.

-Mamjd alszmunk. - Nyammogott a fiú.

Lehunytam a szemem, és hallgattam a zacskócsörgést, majd kis idő múlva megéreztem BamBam ujjait, ahogy összekulcsolta a kezünket. Elmosolyodtam, mire a nagy nyüzsgésben is hallottam, ahogy felkuncogott.

-Még mindig nem értem, hogy az igazgatónak miért jó, hogy nekünk itt kell ülnünk. - Hallottam Hana hangját.

-Itt egyetlen olyan csaj sincs, akit elvinnék bárhová is. - Közölte Koda, majd nyafogós hangon hozzátette. - És még a kajám is elfogyott.

-Az egész tizenharmadik évfolyam itt van. Simán odaülhetsz a haverjaidhoz.

-Nekik sincs kajájuk. - Válaszolt ThreeSnek a kékhajú.

-Elkezdenék már? - Toppantott a lábával Chon. - Még el kell mennem a manikűrösömhöz is ma.

-Haver, mér' ilyen hisztis a nőd? - Érdeklődött Koda, és biztos voltam benne, anélkül hogy láttam volna, hogy oldalba bökte a mellette ülő barátját.

-Mert már letört két körmöm, és két hetet vártam az időpontra. - Csattant fel a rövid hajú lány.

-Nekem a fodrászhoz kell mennem. - Próbálta utánozni Chon hangját Koda. - Arra gondoltam zöld lesz a fejem. Vagy nem állna nekem jól?

-Üsd le magad, kérlek. - Morgott Hana.

-Soha nem kezdik már el? - Szólalt meg végül BamBam másik oldalán YuGyeom. - Már fél órája itt ülünk.

-Nem tudom, mit vársz ettől az iskolától. - Hallottam egy ismeretlen női hangot.

Lassan felnyitottam a szemem, majd BamBam válla mellől kinézve az egyik évfolyamtársunkat ismertem fel a hosszú szőke hajú lányban. - Még húsz percet tippelek.

-Tízet adok nekik. - Közölte YuGyeom a nagy pályán ide-oda futkorászó alsóbb évesekre, és tanárokra nézve. - Hyung, méred az időt? - Lökte meg a könyökével BamBam karját.

-Yun , az ott kaja nálad? - Hallottam magam mögül Koda hangját.

-Csak hallucinálsz az éhségtől. - Fordultam felé, és a mellettem ülő, zenét hallgató Bamy, és a cipőfűzőjét kötő ThreeS mellett ülő kékhajú fiúra néztem. - Csak hallucinálsz.

-Pedig nagyon finomnak tűnik. - Sóhajtott.

-A hajad meg lilának. - Közöltem vele.

-Akkor mindketten hallucinálunk? - Kérdezett vissza.

-Nem, ebben a fényben tényleg lilának tűnik a hajad. - Fordult a mellette ülő fiú felé ThreeS, miután mindkét cipőjén tökéletesen bekötötte a fűzőket.

-Hülye reflektorok. - Morgott Koda, majd a telefonján játszó Eda felé fordult.

Újra BamBam vállának döntöttem a fejem, és amennyire egy szó szerint fapados ülőhelyen lehet, kényelmesen elhelyezkedve bámultam a műsort adó emberkékre, akiknek a tanáraik papírokat nyomtak a kezükbe, majd sorba állították őket.

-A zene után kezdheti az első vers. - Hallottuk az egyik tanár kihangosított hangját.

-Hét perc. - Szólalt meg BamBam. - Donsaeng te nyertél. - Forgatta a kezében a telefonját.

-Még nem is kezdődött el. - Fonta össze a karjait a szöszi lány.

-Dehogynem. - Lökte meg a mellette ülő osztálytársa, majd az utasításokat osztogató tanárokra mutatott. - Különben nem pattognánk ennyire.

Az évzáró próbája még úgy egy óráig tartott, aztán kis technikai szünetet tartottak, mert az egyik mikrofon folyamatosan besípolt. Majd, mikor már azt hittük, hogy vége, közölték, hogy újrakezdik. És elpróbálták még kétszer.

Ha nem ültünk ott négy órát egyhuzamban, akkor nem tudom mennyi volt.

Mikor végre valahára vége lett, felmehettünk a termünkbe.

Nagyon fájt már a fenekem, és sétálni akartam az udvaron, de Bamy rám parancsolt, hogy ne merjem tönkre tenni megint a lábam, úgyhogy csak a padok között tudtam némi életet lehelni magamba, majd újra le kellett ülnöm, mikor a médiás tanár megérkezett.

Lecsapta a mappáját a tanári asztalra, majd, mint a filmekben a királyok, helyet foglalt a trónjául szolgáló székében.

Nem sok minden, számunkra érdekes információt közölt az osztállyal, valamit a filmvárosról magyarázott... Valószínűleg kissé eltévedt, mert valami tizedik osztályt emlegetett, de mivel senki nem figyelt rá, ezért az alapzaj miatt nem hallottam rendesen mit mondott.

Az utolsó órán, amit még az iskolában kellett eltöltenünk az ofő jött be. Gyorsan elmondta, hogy mi lesz a holnapi menetrend, hol találkozunk, hol fogunk ülni, és az igazgatóság kérését is továbbadta, miszerint: "Ne merészeljék étkezőnek használni az iskola tornatermét, valamint nem kocsma, hogy hangoskodjanak kedvük szerint, és a vulgáris kifejezéseket is hanyagolják, különben igazgatói figyelmeztetést kapnak."

Miután ezeket elmondta, szabad utat engedett nekünk a kijárat felé, amit egyesek ujjongva fogadtak (a főhangoskodók), mások meg már csak otthon akartak lenni. Chon meg a műkörmösénél.

YuGyeom elment Kodával valami újonnan nyílt e-játékokat árusító üzletbe, így ketten baktattunk lefelé a lépcsőn (utolsóként) BamBammel.

Lassan jutottunk csak el az autóig, amivel aztán a fodrászhoz furikáztunk. BamBam a saját fodrászukhoz vitt, ami ellen én nagyon tiltakoztam az út alatt, ám amikor odaértünk beletörődtem, sőt, a véleményem is megváltozott a fodrászatokról (ahová egyébként nem szívesen jártam).

Egy nagyon helyes kis üzlet volt, nem a legforgalmasabb úton, de elérhetően közel a belvároshoz. Szép, ízléses, és egyszerű.

A fodrász, egy harmincas éveiben járó férfi, nagyon kedves volt, és rövid idő alatt átfestette a hajam, és bármennyire ellenkeztem is, végül mégis rá tudott beszélni a két fiú arra, hogy igenis fonja be a hajam.

Így, mikor hazaértünk mama alig ismert rám. Evés után (persze az volt az első dolga, hogy a konyhába vigyen minket) leültünk a kanapéra.

-Ha nem lenne mankó a kezedben, azt hinném nem is te vagy. - Simogatta meg az arcom a mellettem ülő mama, majd felpattant, és eltűnt a szobájában.

Hei közben odaült a lábamhoz, és amíg a fülét vakargattam az előző napi nézeteltérésünkre gondoltam.

Nagyon óvatos voltam, nehogy megbántsam megint, reggel nem is találkoztunk rendesen, akkor meg nagyon kerültem a témát. Így, mikor megláttam, hogy mit hoz ki a kis birodalmából nagyon meglepődtem. Az a fekete album volt a kezében, amit előző nap este elvitt tőlünk. BamBam is érdeklődve figyelte mama minden mozdulatát.

Leült mellém, majd egy sóhaj után az ölembe tette az albumot.

-Sajnálom, hogy mindig olyan morcos vagyok, ha előkerülnek ezek a témák. - Intett ráncos kezével a fekete könyv felé. - De igazad van abban, hogy tudnod kell a testvéredről.

Nagyokat pislogtam rá, mire a vállamra tette a kezét, majd elhúzódva tőlem felnyitotta az albumot.