Chapter 47.

GOT7 Fanfic

Chapter 47.

BamBam

A dédszülőket gyorsan átlapozva, Dae néni néhány megjegyzése után, mint például mennyire szerette az édesanyját, és hogy ki mit és hol dolgozott, lelassított. Az első kissé elsárguló oldalon, amit rendesen megnézhettünk, két fiatal mosolygott vissza a fekete-fehér, kopottas fényképről. A pár egymást átkarolva egy rózsabokor mellett állt.

Yun óvatosan ráhelyezte ujját a férfi arcára, majd végigsimított rajta.

-El sem hiszem, milyen rég volt. - Suttogta Dae néni. - Ez akkor készült, amikor megépült a ház. - Magyarázta. - Azt a rózsabokrot a régi kertünkből hoztuk el. Mindig olyan gyönyörűen virágzott...

A következő oldalon egy kisfiú képe volt, ahogy a fűben játszik.

-Ez itt az édesapád hét éves korában. Akkor ment iskolába... - Mesélte az ahjumma. - Lassan már negyven éve.

Az ezt követő néhány oldal dokumentálta Yun édesapjának felnövését, felsőbb iskolákba kerülését, majd olyan képek következtek, ahol már a lány édesanyja is ott volt.

-Akkor még olyan rendesnek tűnt. - Magyarázta a néni. - Először elbűvölt minket is. Csak aztán... lakva ismeri meg az ember a másikat. Kiderült, hogy a parancsolgatáson kívül nem ért semmihez. - Hangzott keserűen az igazság.

-Anya nem sokat változott. - Állapította meg a lány. - Talán csak kicsivel több sminket kell magára kennie, mint régebben.

-De apád annyira szerette... Egy év ismeretség után elvette. Aztán, látod mi lett belőle. - Sóhajtott keserűen.

A következő képek az esküvőt dokumentálták.

-Ők kik? - Mutatott a lány egy ahjummára és egy ahjussira, aki a boldog szerelmes pár mellett mosolygott.

-Édesanyád szülei. Akkor láttuk őket először. Egészen kedvesek voltak, jót beszélgettünk.

-A néni tud thaiul? - Néztem fel az idős nőre, mire ő csak mosolyogva biccentett.

-Az édesanyám félig thai származású volt, ő tanított meg.

-Áh... - Fordultam vissza a képhez, majd jobban megnézve azt a két embert beugrott néhány emlékkép.

Kicsit idősödött az arc előttem, és azonnal az a hely jutott eszembe, ahol felnőttem. Vagyis inkább a szomszédban lakó néni. Akinél Yonga is nyaralt. A mosoly semmit nem változott, csak kicsit ráncosabb lett a homloka, vagyis az emlékezetemben úgy élt.

-Oppa, minden rendben? - Érintette meg a vállam a lány, mire pislogások közepette felnéztem rá.

-Nem tudja a néni, hogy ők hol laktak Thaiföldön belül? - Érdeklődtem, kissé reszelős hangon.

-Nem tudom pontosan. Valahol vidéken. Talán Buriram vagy Surin környékén. Nem messze a fővárostól... - Gondolkodott el Dae néni.

-Surin? - Néztem fel a nőre, kikerekedett szemekkel.

-Igen, azt hiszem... - Ütögette a mutatóujjával az állát. - De nem vagyok benne biztos. Miért? - Nézett rám.

És a telefonom ebben a pillanatban szólalt meg. A képernyőn a manegger Hyung neve villogott, és ő tényleg csak vészhelyzetben hív, így gyorsan elnézést kértem, majd felkapva a zenélő mobilt Yun szobájába mentem.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a készüléket.

-Miért nem reagálsz semmilyen felületen? - Kérdezte hisztérikus hangnemben.

-Mi? Mi történt? - Ültem le a lány ágyára.

-Elküldtem neked, de azonnal be kell jönnöd a kiadóba. Akárhol is vagy, ezt sürgősen meg kell beszélnünk. JB már elindult érted. - Közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

-Yunnál vagyok. - Futtattam le az agyamban, hogy mi rosszat tehettem, ami miatt ennyire ki kell borulni.

-Igen, oda küldtem JBt. - Magyarázta. - Néhány perc múlva ott van. Igyekezzetek. - Közölte, majd kinyomott.

Megnyitottam az üzeneteimet, és majdnem eldobtam a készüléket, amikor megláttam azt a képet. Yun a vállamra hajtott fejjel, lehunyt szemmel ül mellettem, a tornaterembe lepakolt padokon. A következő üzenet pedig csak ennyit közölt: A KAIDÓBA, AZONNAL!

Kirobogtam a szobából, majd megálltam a kanapén ücsörgők előtt.

-Sajnálom, de valami baj történt, és azonnal a kiadóba kell mennem.

-Oh, vigyázz magadra. - Tápászkodott volna fel a lány, de még azelőtt gyorsan megöleltem, majd meghajlás és elköszönés után, az előszobában magamra rángattam a cipőmet, és a vékony kabátomat, majd rohantam is le az utcára.

JB Hyung egy perc múlva kanyarodott be az utcára, majd, miután beültem, megfordult, és szinte tövig nyomta a gázt.

-Nagy pácban vagy donsaeng. - Pillantott rám, majd újra a utat figyelte. - Seung Hoon szó szerint tombolt.

-De az csak egy kép. - Értetlenkedtem, mire Hyung nagy bölcsen vállat vont.

-Attól még rajta vagytok, felismerhetően.

Sóhajtva hagytam a témát, és újra megnyitottam a képet az üzenetek közül. Majd felmentem az egyik közösségi portálra. Nos, akkor kezdtem kapizsgálni, hogy mi is folyhat az ügy hátterében. Valaki kirakta a képet a közösségi oldalára, és megállíthatatlanul terjed, és nem mellesleg eljutott a JYP vezetőségéhez.

Nem akartam kommenteket olvasni, hogy még jobban elkeserítsem magam a helyzeten, így szépen elraktam a telefonom, és míg oda nem értünk az épület elé Yunról álmodoztam. Ha megtudnám ki csinálta azt a képet, tuti lenyomnám a telefonját a torkán, amiért így elrontotta a délutánunkat. Pedig már majdnem megvolt Yonga is...

A managger az ajtóban várt, láttam rajta, hogy nagyon ideges, majdnem felrobban. A liftbe terelt minket, és bár Hyung nem értette neki miért kell mennie, szó nélkül jött velünk.

Úgy éreztem magam, mintha minimum azt közöltem volna az egyik élőben közvetített koncerten, hogy a saját nememhez vonzódok, és Seung Hoon a giotinhoz készíti elő most az utamat...

De csak a főnök irodájába mentünk. Csak.

Miután meghajoltunk Park Jin Young főnök hellyel kínált minket. A managger volt az egyetlen, aki képtelen volt leülni, csak állt ott mellettünk, és várta a halálos ítéletet.

-Nos. - Kezdte a főnök. - Úgy gondolom először is tudnom kell az igazságot. Hol, mikor, milyen körülmények között készült a kép? - Mutatta felém a laptopja képernyőjére kivetített fotót. JB megbökött a könyökével, hogy igyekezzek, így a nagy asztal mögött ülő arcára, majd a képre néztem.

-A mai tanévzáró főpróbáján. Néhány órával ezelőtt. - Magyaráztam. - Azt hiszem Yun elaludt a vállamon.

-Osztálytársad a lány? - Kérdezte Jin Young, miközben a tollával kopogott az asztalán. Ő nem tudott a kapcsolatunkról. Kezdtem félni, hogy hogyan ússzuk meg ezt az egészet.

-Igen. - Nyeltem egy nagyot, és bólintottam.

-Nem ő az, akivel a színházban játszottál? - Érdeklődött elgondolkodva a képre nézve.

-De, igen. Ő az. - Erősítettem meg félve.

-Bae Young Nam. - Szólalt meg egy kis idő után, miközben bólogatott. - Nagyon tetszett a színészi játéka. Tehetséges. Le kéne szerződtetni.

Én meg csak pislogtam. Jó, nem csak én. A mellettem ülő JB álla is valahol a padló környékén lehetett.

-Elnézést uram, hogy közbe szólok. - Köszörülte meg a torkát a managgerünk. - A kép egyre gyorsabban terjed a világhálón, és rengeteg kérdés érkezik, amikre reagálniuk kell valamit a tagoknak, legfőképpen BamBamnek.

-Persze, tudom. - Fordult felénk. - A legnagyobb formalitásokon túl vagyunk. Tudom, hogy benne van a szerződésetekben, de nem tilthatok meg semmit a magánéletetekkel kapcsolatban, míg bizonyos keretek belül maradtok. Osztálytársaknál előfordulhat ilyen, és egyéb csekélységek. Nem kell nagy dobra verni.

-Uram. - Köszörülte meg a torkát mellettem JB. - Ha bármit kérdeznek ezzel a képpel kapcsolatban...

-Megtörtént véletlen. - Tárta szét a karjait a főnök. - Majd rájönnek a rajongóitok, hogy nem kell mindenkivel azonnal összekombinálni. Semmi nincs ebben a képben, a legnagyobb amit bele lehet képzelni, egy baráti kapcsolat. Azt meg lenyelik. - Vont vállat. - Szeretnék majd találkozni Young Nammal, ha lehetséges. - Nézett rám, mire elmotyogtam egy "Igen uram, amint lehet"-et bólogatva. - Mehettek fiatalok. - Intett, mire felpattantunk a kanapéról, és a meghajlás után gyorsan eltűntünk a folyosón. Seung Hoon meg bent maradt még intézkedni.

-Szóval... - Motyogtam, miközben a lift felé sétáltunk. - Yunt le akarja szerződtetni?

-Nem tudom. - Vágta zsebre a kezét.

-És akkor most ugyan olyan lesz minden, mint ezelőtt volt? - Néztem a mellettem sétálóra.

-Hallottad. - Vont vállat JB. - Bár annak ellenére, hogy a managger Hyung milyen ideges volt, nem történt semmi.

A zsebemben rezegni kezdett a telefonom, mikor a lifthez értünk. Gyorsan a fülemhez emeltem, mikor megláttam a képernyőn villogó nevet.

-Szia! - Szólt bele a lány, majd hallottam, ahogy idegesen nyel egyet. - Minden rendben?

-Igen. Most már igen. - Nyugtattam meg.

-Biztosan? Nagyon idegesnek néztél ki. Többször is hívni akartalak... - Motyogta.

-Igazából nem volt olyan nagy dolog. Nem kell aggódnod, minden renden van. - Ismételtem magam.

-Legalább aludni tudni fogok.... Talán. - Suttogta. - Gondolom már nem jössz vissza. - Folytatta. - Elég késő van.

-Tényleg? - Néztem a lift órájára, de nem mutatta pontosan az időt. JB a gombokat kezdte nyomkodni, hogy minél előbb leérjünk a mélygarázsba.

-Tíz óra is elmúlt már. - Nevetett fel a lány erőltetetten. - Majd holnap elmeséled mi történt. Megkértem Bamyt, hogy jöjjön reggel el értem, úgyhogy a suliban találkozunk.

-Aludj jól Yun-ah! - Léptünk be a megérkező felvonóba.

-Vigyázz magadra Oppa! - Hallottam az édes hangját, majd bontotta a vonalat.

Mosolyogva süllyesztettem a zsebembe a mobilt.

JB sóhajtva dőlt a lift tükrének, majd rám nézett.

-Mi lenne, ha a barátnődet leszerződtetnék a cégnél? - Húzta mosolyra a száját.

-Tuti sokszor szerepelnénk együtt. Kikönyörögném a managgernél. - Gondoltam végig lassan, az összes lehetőséget. Éreztem, hogy vigyor kúszik az arcomra. - Mindenféle sorozatokban, meg színházban is. Összeegyeztetném a napirendünket, és folyton kimennénk kajálni valamelyik étterembe. A színészeknek is bent kell lenniük a kiadóban, vagy őket csak egyszer-kétszer hívják be? - Fordultam az idősebb felé.

-Nem tudom. - Érkezett a megfontolt válasz.

-Mindegy. - Legyintettem, majd tovább fantáziáltam. - Miután meggyógyult a lába sokkal több helyre mehetünk majd el. A Seoul-tower-re is fel szeretném vinni.

JB morogott valamit az orra alatt, mire rábámultam.

-Mi?

-Csak annyit mondtam, hogy ne igyál előre a medve bőrére.

-Azzal nem iszok előre, ha randi helyeket tervezek. - Ráztam meg a fejem. - És álmodozni lehet, nem?

-Azt senki sem tilthatja meg. Bizonyos határokon belül. - Tette hozzá, mire vágtam egy grimaszt.

-Akkor majd a 'bizonyos határok'-on belül maradva álmodozok. Sok mindent meg szeretnék nézni még Szöulban. Meg úgy a világon. És szeretném ha Yun is velem lenne ezeken a helyeken.

-Be kellene szereznem egy nőt. - Motyogta Hyung, miközben kiléptünk a liftből a parkolóba.

-Jó, azért a maffiózó főhadiszállására nem vinném magammal. - Folytattam a gondolatmenetemet, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját. - A lövöldözések közben még baja esne.

-Te el akarsz menni egy olyan helyre? - Nézett rám, miközben a kulcsot a helyére illesztette.

-Mindenkinek vannak fura álmai. - Vontam vállat.

-A fura és a beteg között van némi különbség. - Kanyarodtunk ki az utcára.

-Azt hittem már megszoktad a furaságot az évek során. - Néztem rá fintorogva.

-Igazad van. - Morogta. - Hívd fel Juniort van-e otthon kaja. - Utasított, terelve a témát.

Szemforgatva tárcsáztam Hyungot, de persze nem vette fel. Végül sikertelen Jackson és YoungJae hívogatás után Markot sikerült elérnem.

-Mizu? - Vette fel. - Merre vagytok? Kihűl a pizzátok, vagy megesszük.

-Ezek szerint van otthon kaja? - Döbbentem le.

-Rendeltünk hét XL-es pizzát. Van még maradék. És két dobozzal félreraktunk nektek.

-Ú, köszi. Akkor igyekszünk. - Bontottam a vonalat. JB felhúzott szemöldökkel, fura arccal mosolygott.

-Na, látod. Az ilyen nagyon furcsa dolgokat még nem sikerült megszoknom. Pedig együtt élünk már néhány éve. - Fékezett le az egyik piros lámpánál.

-Hét XL-es pizza? - Tátogtam magam elé. - Az rengeteg. Még nekünk is.

-Hidd el, holnap már nem lesz belőle semmi. - Nevetett fel kissé.

-Tudom. De ennyi kaja biztos nem volt még a lakásunkban. - Ingattam a fejem.