Chapter 48.

GOT7 Fanfic

Chapter 48.

Yun

Bámultam a sötét plafont, miközben Hei szuszogását hallgattam.

Egyszerűen képtelen voltam aludni, annyi gondolat zúgott az agyamban.

Miután BamBam elrohant mama könnyek között, elcsukló hangon mesélt el néhány dolgot a gyerekkoromról, amikről tizennyolc-kilenc éven át semmit nem tudtam. Kavarogtak a gondolataim, és bármikor lehunytam a szemem egy gyerekkori emlékkép ugrott be. Örültem, hogy a nagyszüleim megkíméltek a rideg valóságtól kiskoromban, másrészt viszont rosszul esett, hogy ilyenkor lettem tájékoztatva azokról a dolgokról, és hogy pici koromban annyi “védelmező” hazugságot hallottam... Rosszul esett, hogy nem mondták el. Tudom, a saját érdekemben volt, és mindenki tévedhet...

Nem mellesleg aggasztott BamBam hirtelen távozása is, még az után is, hogy felvette a telefont...

Sóhajtva ültem fel az ágyban, hogy megnézzem az időt. Hajnali hármat mutatott az óra.

Sóhajtva visszadőltem a párnáim közé, és folytattam a ‘továbbra is szenvedek, hogy el bírjak aludni’ elfoglaltságomat.

Végül olyan fél öt körül nyomott el az álom.

Reggel mama keltett, hogy a telefonom már négy perce csörög. A kijelzőre pillantva azonnal rájöttem, hogy késésben vagyok, így amennyire a rossz lábam engedte magamra kaptam a kikészített iskolai egyenruhámat, majd fél perces mosakodás, fésülködés és sminkelés után sietve kaptattam lefelé a lépcsőkön.

Bamy dudált egyet, amikor meglátott, majd mire odaértem már ki is nyitotta az anyósülés ajtaját. Gyorsan bepattantam, és már indultunk is.

-Meg vagyok lepve, hogy nem keltél fel időben. - Szorongatta a kormányt drága barátnőm.

-Rosszul aludtam. - Motyogtam, miközben összefogtam kontyba a hajam.

-Sinno is rosszul aludt... - Pillantott felém. - Lehet valami időjárás változás van, vagy volt.

-Az agyam nem akart leállni. - Néztem meg a tükörben az elkészült hajam. - Amiatt aludtam el későn.

-És szabad tudni min gondolkodott a kedves művésznő? - Fordult néhány pillanatra felém az egyik piros lámpánál.

-Mama tegnap este elmondott néhány dolgot. - Sóhajtottam. - És BamBamnek is el kellett rohannia a kiadóba.

-És minden rendben van? - Pillantott felém aggódva.

-Itt a “fogjuk rá” a legjobb válasz, vagyis úgy érzem. - Suttogtam magam elé. - Még nem dolgoztam fel teljesen az információkat. Még szükségem van egy kis időre.

-Oh, akkor majd szólj, ha szükséged van rám. - Paskolta meg a vállam.

Még épp csengetés előtt értünk fel a terembe, igaz, majd belehaltam a lábamba nyilalló fájdalomba. Szinte leestem a helyemre, BamBam, aki odajött üdvözölni, utánam kapott, és végül az ő segítségével sikerült leülnöm. Bamy helyét elfoglalva odaült mellém, és a kezemet szorongatva várta, amíg kipihenem magam.

-Nem kellett volna ennyire sietned. - Szidott le, és kihallottam a hangjából az aggódást.

-Nincs kifogásom. - Motyogtam, majd ledőltem az asztalra.

-Ha fáradt vagy az évzárón aludhatsz. - Simogatta meg a hátam kis idő múlva. - Nem lehet belőle semmi baj.

-Mi volt ami miatt tegnap rohannod kellett? - Motyogtam, miközben felnyitottam a szemem, és a mellettem ülő fiúra néztem.

-Tegnap készült egy kép. - Sóhajtott, majd grimaszba húzta egy pillanatra a száját. - És felkerült az Internetre. De reméljük nem lesz botrány... A főnök elég bizakodó volt, hogy nem lesz belőle semmi.

-Mi? - Tápászkodtam fel a padról, és a mellettem ülőre néztem. - Mikor, és hol?

BamBam előkotorta a telefonját, majd az üzenetek között kikeresett egyet, aztán felém mutatta.

Egy kép volt, a suli tornatermében készült, valószínűleg az évzáró próbáján, amin a fiú vállának dőltem. A képen éppen elbóbiskolhattam. Alatta egy elég egyértelmű “A KIADÓBA AZONNAL!” üzenet volt.

-És mit mondtak rá? - Adtam vissza a telefonját.

Összefonta az ujjainkat, aztán egy mély sóhaj után komolyan nézett a szemembe.

-Állítólag a rajongók lenyelik majd, mivel osztálytársak vagyunk. És a főnök nem tud rólunk. Azt mondta a magánéletben elmehetünk egy bizonyos szintig. A húgomra is féltékenyek az IGOT7-k, mert a húgom. Ez alapján aki ránk mer nézni már azt is börtönbe kell csukni. - Nevetett fel erőltetetten kissé. - De reméljük nem lesz belőle nagy baj. - Sóhajtott.

-Akkor még jobban kell figyelnünk? - Döntöttem a mellkasának a fejem. Hallottam az egyenletes szívverését, és a lélegzését.

-Annyira mint eddig is biztosan. - Dünnyögte. - Nem aludtál rendesen az éjjel? - Húzta ki a tenyeremből, majd megéreztem ujjait a hátamon.

-Túl sok minden kavargott a fejemben. - Motyogtam, mire simogatni kezdte a hátam.

-Tudom milyen érzés. - Mormogta. - Valahogy én is így éreztem magam.

-Mama elmesélt néhány dolgot. - Suttogtam. Azt hittem nem is hallotta a nagy zajban, amit a többiek csaptak. - Mesélt a kiskoromról. - Emeltem fel a fejem.

-Kedveseim! - Lépett be Lee Hwa Young tanárnő a terembe, mire mindenki a saját padja felé vette az irányt.

BamBam feltápászkodott mellőlem, és egy kis mosoly kíséretében átadta a helyét Bamynak.

-Majd szólok, ha valami fontos lesz. Addig aludj, jó? - Bökött oldalba aggódva a barátnőm.

Lehajtottam a fejem a padra, és szinte azonnal félálomba kerültem. A szervezetem nem szokott hozzá ilyen kevés alváshoz.

Végül Bamy rázott fel.

-Mennünk kell a tesi terembe. - Rángatta meg a vállam, mire felemeltem a fejem a padról. - Mindjárt kezdődik az évzáró.

-A többiek? - Néztem körbe kissé kótyagos fejjel, miközben kifelé indultunk a teremből.

-Már előre mentek. - Sétált mellettem lassan a világosbarna hajú lány.

-És BamBam nem várt meg? - Néztem rá értetlenül.

-Valaki felhívta, így az óra feléről ki kellett mennie. Azóta nem láttuk. - Vont vállat. Majd megnyugtatásképp hozzátette. - De YuGyeom azt mondta nem lehet semmi baj.

-Ajánlom is. - Motyogtam magam elé, majd a lépcsőhöz érve a korlátra támaszkodva indultam lefelé.

-Ami a tegnapot illeti... - Kezdte a mellettem sétáló elgondolkodva.

-Igen? - Fordultam felé menet közben.

-Láttam egy képet. - Folytatta bizonytalanul. - Tudod, hogy mindenki az ismerősöm, aki ide jár, így én is láttam. - Magyarázta. - Valamelyik alsós tette ki a falára. BamBammel vagytok rajta. - Nézett rám, miközben lassan szedte a fokokat, hogy ne maradjak le tőle.

-Ó, hogy az a kép. - Sóhajtottam. - Igen, tudok róla. Lehet azért keresték most is. - Bólintottam magamnak.

-Nem lesz belőle semmi probléma? - Pillantott rám aggódva. - Nem akarom, hogy a legjobb barátnőmet őrült GOT7 rajongók kergessék! - Lökte meg a vállam egy kicsit.

-Még nem tudom. De BamBam azt mondta nem lehet túl nagy dolog. - Sóhajtottam. - Elvégre is osztálytársak vagyunk.

-Igaz. Színházban is együtt szerepeltetek. Egy ideig. - Tette hozzá, mikor ránéztem. - Filmet is forgattunk...

-Ami nem került nyilvánosságra.

-Igen, de attól még láthattak minket bármikor. - Igazította meg a haját. - Most, hogy itt tartunk meg vagyok lepődve azon, hogy senki nem rohanta le őket az utcán, a tengerparton, itt a suliban... Vagy a szórakozóhelyen. És a pizzériában sem. - Gondolkodott el.

-Olyankor mindenki suliban volt, mikor forgattunk. A Kék-pubban meg annyira villogtak a fények, hogy képtelenség lett volna bárkit is felismerni. - Néztem Bamyra. - Még Eda fejét sem láttam, mikor a tömegbe ráncigáltak. Pedig tudod, hogy a magassága alapján mindenhol megtaláljuk.

-Meggyőztél. - Vont vállat, majd elindult a hátsó ajtó felé.

A telefonom csipogott a zsebemben, így a mankókat egyik kezembe tettem, a másikkal meg előkotortam a telefont.

BamBam: a tegnapi kép miatt nem ülhetek melléd. sajnálom. ThreeS foglalt nektek helyet a legszélére. BB

Bamy felé mutattam az üzenetet, mire a száját elhúzva sóhajtott egyet.

-Nem tudom mi baja van veletek a rajongóknak. Szerintem szép pár vagytok.

-Csak meg akarjuk előzni a bajt. - Tettem el a mobilt.

-Annyira rosszul hangzik. Tuti nem  bírnám ki, ha nem Sinno ülne mellettem. - Ingatta a fejét.

Kinyitotta a hátsó ajtaját a tornateremnek, és tartotta, míg beszenvedtem magam rajta a mankókkal. Kilencedik óta mindig ide ültettek bennünket az ünnepségek alkalmával, így olyan törzshelyük lett ez, mint a büfé melletti asztalunk.

Felmásztunk a lelátó legfelső sorába, majd leültünk a legszélére. Egyik oldalamon Bamy ült, a másikon már a korlát foglalt helyet. A barátnőm üdvözölte a mellette helyet foglaló ThreeSt, én pedig az alattunk ülő alsóbb éveseken futtattam végig a tekintetem.

Valamelyik ezek közül nagyon kiszúrt velünk. - Bámultam a színpadon elhelyezkedő diákokra.

A korlátra támaszkodva kicsit előrehajoltam, hogy láthassam hol ül BamBam. Az osztály túloldalán foglalt helyet, és valamiről éppen nagyon tárgyalt YuGyeommal. Sóhajtva visszahúzódtam a helyemre, és a korlátnak döntve a fejem bámultam a fekete színpadot.

"A nővéred a szüleiddel szemben mindig akaratos volt, de papával tudott nagyon kedves is lenni. Szerette a süteményeket, de ki nem állhatta a tejszínhabot. Sokszor én hoztam el őt az óvodából, amikor érted papa ment, mert édesapádék nem értek rá. Annyira hasonlítottatok. "

Két kép jelent meg előttem: az egyiken én voltam, a másikon a nővérem. Mama nem írta rá a hátuljára melyik melyikünk, de azonnal felismertem magam. Emlékeztem arra a kis kockás ruhácskámra, amit papától kaptam születésnapomra.

A telefonom, amit a  kezemben forgattam rezegni kezdett.

bam@bamgot7: min gondolkodsz ennyire?

Előrehajoltam, hogy lássam a fiút. Mikor összeakadt a tekintetünk elmosolyodott.

Az igazgató éppen ezt a pillanatot választotta, hogy felállítson minket, így kénytelenek voltunk abbahagyni egymás bámulását, és feltápászkodni a helyünkről.

Miután a diri elmondta a beszédét leülhettünk.

yun@baeyoungnam: csak az jár a fejemben amit mama tegnap mesélt.

Leengedtem a telefont, nem számítottam arra, hogy pár másodpercen belül érkezik a válasz.

bam@bamgot7: nagyon megrázott?

yun@baeyoungnam: nem tudom mit kellene erre reagálnom. az igen talán kevés ezt az érzést kifejezni

bam@bamgot7: akkor inkább megpróbállak felvidítani

Azt hiszem a szemeim kissé kikerekedhettek, miközben olvastam az üzenetét. Több dolog is átfutott az agyamon, de a legtöbben valami hangoskodó, kínos dolog szerepelt, így gyorsan választoltam neki.

yun@baeyoungnam: ha bármi hülyeséget mersz csinálni...

bam@bamgot7: Park Jin Young PD-nim találkozni akar veled.

Nos, ez volt az a pillanat, amikor még jobban kikerekedtek a szemeim. Előre hajoltam, hogy lássam a fiú arcát. Mikor megláttam azt a kis mosolyt az arcán én is elmosolyodtam.

yun@baeyoungnam: most csak viccelsz, ugye?

bam@bamgot7: nem komolyan. tegnap mondta. JB hyung is tudja bizonyítani.

yun@baeyoungnam: és mit akar tőlem a főnököd?

bam@bamgot7: látta a filmünket, és a színházban is az előadást. tehetségesnek tart, és szeretne találkozni veled.

yun@baeyoungnam: tényleg?

bam@bamgot7: ennyit mondott. azon agyaltam tegnap éjjel, hogy vajon fel akar-e venni téged is a kiadóhoz. sok színész tevékenykedik így. bár a szavai között volt "egy le kéne szerződtetni" kifejezés is.

yun@baeyoungnam: nem miattunk, vagy a fotó miatt?

bam@bamgot7: ő nem tud rólunk. azt hiszi hogy csak osztálytársak vagyunk.

yun@baeyoungnam: és a fotó?

bam@bamgot7: azt mondta megtörtént véletlen. de tényleg kimondta a "szerződés" szót. és kérte, hogy szervezzek össze egy találkozót.

yun@baeyoungnam: le akarna szerződtetni a JYP-hez? és mit kezdenének velem?

bam@bamgot7: sok sorozatban szerepelhetnénk együtt.

Mosolyogva néztem a képernyőre, mikor Bamy meglökte az oldalam.

-Úgy terveztük az évzáró után elmegyünk valahová. Van kedved jönni?

-Csak nem a Kék-pub a célpont? - Néztem rá.

-De, lehet, hogy az. - Húzta mosolyra a száját.

-Nem vagyok bulizós állapotban. - Mutattam a mankókra. - Te is tudod.

-De attól még eljöhetsz. - Mutatott kiskutyaszemeket.

-De csak ezért, mert ez a végzős évünk vége. - Mosolyodtam el.

-Tényleg. Annyira vártam ezt az év végét. Azt hittem valami különleges lesz. - Nézett a színpadon nyekergő alsósokra csalódottan. - De ugyan olyan ez, mint az összes többi év végi műsor.

-De soha többet nem kell végigülnöd ilyet. - Nyugtattam meg.

-Remélem is. Már fáj a fenekem. - Nyöszörgött. - Hogy lehet egy ilyen pad ennyire kényelmetlen?

-Már ezen ülünk öt éve. - Szólalt meg Bamy mellett ThreeS.

-Attól nem lesz kényelmesebb. - Morogta a barátnőm durcásan.

-A DaeHyunok hoztak párnát, meg takarót. Ők okosak voltak. - Előre hajoltam, hogy megleshessem a dinka párost. És tényleg, egymásnak dőlve aludtak, szépen betakarózva egy világoskék pléddel.

-Okosak? - Akadt fenn Bamy. - Az osztály legnagyobb idiótáiról beszélünk.

-Legalább ennyi eszük volt. - Vont vállat ThreeS.

Sóhajtva dőltem neki a korlátnak, és a tekintetem az előadásra szegeztem, ahol éppen valami kislány olvasott fel egy szöveget. De hallani nem lehetett semmit. Lehet, nem működtek a hangfalak, vagy elromlottak a műszerek, vagy csak oda fel hozzánk nem ért el a hangszóró kihangosított hangja.

Valahol a közepén elaludhattam, mert Bamy keltett fel megint.

Lekecmeregtünk a lelátó tetejéről, majd visszamentünk a tantermünkbe. Lee Hwa Young tanárnő magyarázott valamit, hogy milyen boldog, hogy ő lehetett az osztályfőnökünk ennyi éven át, megilletődöttségében még könnyeket is ejtett értünk. Kérte, hogy viselkedjünk rendesen, és hogy néha látogassuk majd meg. Azután átnyújtotta mindenkinek a papírját, és a bizonyítványát. Kodától elfogadott egy ölelést, és megígérte, hogy soha nem felejt el minket.

-Mi voltunk a kedvenc osztálya, igaz? - Vigyorgott ChulChul.

-Igen. - Hüppögött a tanárnő.

-Ne tessék sírni, ennyire nem voltunk rosszak! - Nevetett Chon.

-Nem voltatok rosszak. - Közölte könnyes szemmel, mosolyogva, elkenődött sminkkel Hwa Young.

-Még akkor sem, mikor a diri leszidott minket, mert kitörtük az ablakot? Vagy amikor az osztálykiránduláson Koda leitta magát, és mindent tönkre tett? - Elmélkedett Bamy.

-És amikor verseny volt, és annyit csaltunk, hogy kizártak minket? - Folytatta Hana. - Vagy amikor Koda és az a baromgyerek összeverekedtek Yunon?

-Volt ilyen? - Kaptam fel a fejem. BamBam hátrafordulva nézett rám, én meg a vörös hajú osztálytársnőmre bámultam.

-Még kilencedikben. Nem tudhattál róla. Órák után volt. - Legyintett Hana.

-Tényleg nem tudtad? - Nézett rám Chon, mire lassan megráztam a fejem. A szöszi lány nagy szemeket meresztett. - Ja... - Gondolt bele újra. - Akkor pont beteg voltál. Egy hétig pihentél.

-Pedig jól szétvertem azt az alakot. - Röhögött Koda. - Utána festettem be a fejem kékre.

-Aha... - Húzta a száját ChulChul. - Két napig nem jöttél iskolába.

-Badagadt a szemem. Nem tett volna jót a hírnevemnek ha úgy láttak volna az alsósok. - Háborodott fel a kékhajú. - Te bejönnél suliba, ha lila karika van a szemed alatt?

-Bamynak volt! - Mutatott Eda a mellettem ülőre, utalva az általa annyira szeretett európai-amerikai sminkeket. Egyszer, amikor elaludt az egyik órán elkenődött a lila szemfestéke. Csak egy fél szünetig volt úgy a sminkje, utána megigazította, de ezek szerint valakik még emlékeznek rá.

Bamy erre egy durcás arcot vágott Eda felé, majd kérlelőn Chonra nézett, aki vette az adást, és jó erősen hátba vágta a barátját.

A tanárnő még mindig könnyezve nézte a civakodásokat, és hallgatta az emlékeinket.

-Kár, hogy csak az idei évnek voltunk részesei. - Fordult hátra hozzánk BamBam.

-Jó sok hülyeségről maradtatok le. - Bólogatott a barátnőm, az időközben szintén felénk forduló YuGyeomra is nézve.

-El sem tudom képzelni. - Forgatta a szemét YuGyeom.

-Nos kedveseim... - Kezdte szipogva Lee Hwa Young. De ebben a pillanatban megszólalt a csengő.

-Még látjuk egymást tanárnő! - Integetett Koda, majd megölelte a meglepett, szomorú, és egyben boldog nőt, aztán kiment. A többiek követték őt, mindenki külön elbúcsúzva a tanárnőtől.

Utolsóként köszöntünk el a tanárnőtől, egy maradék-osztály-fényképpel (mivel a többiek már mind kimentek), és egy kis édességgel, amit Bamy, ellenben velem, nem felejtett el.

Utána, megszabadulva az iskolától, lelkesen olvasgatva a bizonyítványt, a szakvéleményt, és az összes többi papírt, amit kaptunk, mentünk ki a parkolóba.

-Akkor irány a Kék-pub? - Érdeklődött Bamy boldogan.

-Miért nem megyünk már egy jó helyre? - Húzta a száját Koda. - Oda csak az a "megmentelek Yun" barom jár. - Utalt a filmforgatás alatt esett vicces történetre, amikor a Bai parkos pénztáros gyerek, valami Park YooCheol, vagy ki, meg akart menteni HyunAe és DakHo "karmai közül". - Nem mehetünk egy menő helyre?

-Neked úgy is mindegy. - Legyintett Chon. - Tíz perc után nem vagy magadnál.

-Én jól bírom a piát! - Közölte kihúzva magát a kékhajú, mire mindenki nevetni kezdett.

-Amíg a polcon van, elzárva tőled. - Bólogatott ChulChul. - Igen, tudjuk.

-Ha csak inni akartok semmi szükségetek rám. - Jelentettem ki. - Még vezetni sem tudok, hogy hazavigyelek titeket. - Böktem a mankókra, meg a nadrág alatt bekötött lábamra.

-Ne mondj ilyeneket. Csak ő akar inni! - Mutatott a mellette álló DaeHyunra Hana.

-Én is csak éhes vagyok. - Bólogatott Eda.

-Te is cserben hagysz?! - Nézett fel tettetett haraggal a magas haverjára.

-Egész nap itt fogunk állni? - Nyomkodta a telefonját YuGyeom. - Kezd kicsit meleg lenni.

-Mondhattátok volna, hogy ne igyekezzek ennyire. - Csóválta a fejét ThreeS. - Még megcsinálhattam volna  a hajam. - Túrt bele a frizurájába, mire mindenki értetlenül nézett rá.

-Ember, ez béna volt. - Ingatta a fejét Koda. - Na, menjünk, mert meggrilleződök itt. - Indult el Bamy kocsija felé.

-Írtam JBnek, hogy ne várjanak. - Szólt oda a mellettem álló BamBamnek YuGyeom.

- Ugye te is jössz? - Mosolygott rám a barátom. Egy bólintással jeleztem, hogy amúgy is elrángatnak, úgyhogy veszett ügy ellenkezni. - Akkor indulás! - Pörgette meg a kezében a kocsija kulcsát.

Végül (szerencsére) nem a Kék-pubba mentünk, hanem egy közeli étterembe. Senki nem akarta Kodát részegen hazacipelni, úgyhogy nem vállaltuk be a szórakozóhelyet.

Az étteremnek volt egy külön kis terme, azt foglaltuk el, így eléggé elkülönültünk ahhoz a többi embertől, hogy ne zavarjuk őket.

Kajarendelés után kihozták az italokat (szigorúan alkoholmenteseket, amelynek tényét Koda fintorogva fogadta), és el is kezdődött a véget nem érő sztorizgatás.

Felemelgettük a régi pillanatokat, jót nevettünk a balhékon, és újrakezdődött Hana és ChulChul cikizése.

-Én sem értem. Annyi ideig utálták egymást, idén meg teljesen olyanok, mint egy szerelmes pár. - Súgtam oda a mellettem ülő BamBamnek a nagy hangzavarban.

-Vagy csak jó színészek. - Vont vállat ő.

-Lehet. Lebuktak. - Mosolyodtam el.

BamBam átkarolta a derekam, mire a mosoly képtelen lett volna eltűnni az arcomról.

-Eddig nem voltam benne biztos... - Mutatott rám Chon. - De most már biztos vagyok benne, hogy ti egymásnak lettetek teremtve. - Csacsogta. - Mi is ilyenek vagyunk kívülről? - Dőlt neki a mellette ülő Edának. A magas srác átölelte a barátnőjét, és hülye fejeket vágott. Próbáltam komolyan bólogatni, de nem bírtam megállni a nevetést.

-Most mi ilyen vicces? - Csattant fel a rövid hajú lány, de addigra már mindenki nevetett. - Mit csináltál? - Támadt neki a szerényen pislogó barátjának.

-Semmit. - Rázta ő ártatlanul a fejét.

Végre megérkeztek az ételek, és nekiláttunk az evésnek. Csendes étkezésnek nem lehetett nevezni, amit mi műveltünk, ugyanis még félig teli szájjal is emlegették fel az elmúlt néhány év emlékezetes eseményeit. Kívülről nagyon furán festhettünk.

Kaja után rendeltünk még italokat (újra alkoholmenteseket, Koda hisztije ellenére is), és azok mellett beszélgettünk.

Valamikor négy-fél öt körül jöttünk ki az étteremből, majd hosszas búcsúzkodás után mindenki ment a dolgára. Furcsa volt így elválni egymástól, annyi hosszú év után.

BamBam kocsijával először hazavittük YuGyeomot, majd a belvárosi lakásom felé vettük az irányt. 

Még a kocsiút alatt felhívtam mamát, hogy ne várjanak minket vacsorára.

Miután fellifteztünk a 30. emeletre bezárkóztunk a kis lakásba.

Leültem a kanapéra, BamBam pedig mellém telepedett. Összekulcsolta a kezeinket, és ujjaival simogatta a kézfejem. Láthatta, az idegességet rajtam, és annak ellenére, hogy nem tudhatta mi miatt voltam feszült éreztem, hogy próbál megnyugtatni. A vállának döntöttem a fejem, majd egy nagy sóhajtás után megszólaltam.

-Anyukád nem tévedett sokat.

-Miben? - Simogatta meg a hátam.

-Hogy hasonlítok valakire, akit ismertetek. - Kezdtem, nagyot nyelve. - A gyerekkori barátodra. - Egészítettem ki, hogy értse miről szeretnék beszélni vele.

-Yongára? Igen, kifejezetten hasonlítasz rá. A bátyád küldött rólad egy kiskori képet nekem. - Magyarázta, mire nem tudom miért, de fusztráltan sóhajtottam. - Ne bántsd őt ezért. - Kért meg, de hallottam a hangján, hogy nem vesz komolyan. Nem is kellett.

Felkészültem arra, hogy mindent kibeszélek magamból, amit mama előző este elmondott, ami miatt nem tudtam rendesen aludni, ami megkeserítette az életem, már az elejétől kezdve...

-Yonga...