Boldog karácsonyt kívánok minden IGOT7-nek!
ByulWoo
GOT7 Fanfic
Chapter 15.
BamBam
Meredten bámultam a nappali ajtóra, ahol az előbb Yun
eltűnt.
Mit rontottam el?
Arról biztosan nem tud, hogy miután elaludt megpusziltam a
homlokát, meg hogy néztem, hogy milyen cukin alszik. Akkor meg miért van
kiakadva?
Kiugrottam a takaró alól, kicsit még bénáztam, mert hirtelen
riadtam fel. Megtaláltam a cipőmet, és szinte rohantam át a dormba. Mikor Yunék
ajtaja előtt voltam eszembe jutott a kulcs, így vissza kellett mennem,
előszedni a takaró alól a kulcscsomót, bezárni a filmlakást, és utána
rohanhattam tovább a dormba.
Mikor beestem a lakásba Mark hyung nézett fel a
magazinjából.
-Sasaengek? – Kérdezte ijedten.
-Nem. – Lihegtem. – Csak siettem.
-Nem tudom, hol voltál egész éjjel, de biztos meg van rá a
magyarázatod. – Lapozott egyet.
-Mondtam JBnek, hogy Yunnal szeretnék beszélgetni. – Mentem
be a szobába. Elég hangos voltam, mert nyikorog a szekrényem, de YuGyeomot
híresen nehéz felkelteni, szóval nem kaptam párnát a képembe. Előszedtem egy
normális ruhát, aztán a fürdő felé mentem.
-Csak beszélgetni, mi?! – Röhögött fel Mark, amikor elmentem
mellette.
-De az sem sült el jól. – Torpantam meg. – Ööö… Hyung… Mit
csináljak olyankor, amikor fogja magát és kirohan a lakásból?
-Menj utána? – Kérdezett vissza felnézve a play boy
magazinjából.
-És ha azzal csak tovább dühítem?
-Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall. De mindenképp
keresd meg.
-Biztos? – Néztem Markra, aki elgondolkodva bólintott. –
Köszi, talán…
-Dongsaeng, nem tudom, honnan kerültél elő, de... – Jött be
Jackson a nappaliba. Aztán meglátott minket. – Szerelmi tanácsadás?
-Az. – Vigyorgott Mark. – Yun valamiért ideges.
-A csajok mindig ilyenek. – Legyintett Jack.
-Angelina más. – Nyomkodta a telefonját YoungJae.
-Ja, mi is tudjuk. És tökéletes, és gyönyörű, és sexi, és
jól csókol, és jó az ágyban, blablabla…. – Nyújtotta ki a nyelvét Jackson,
amikor már YoungJae hallótávolságon kívülre ért.
-Mi van itt gyerekek? – Lépett be az erkélyről JB.
-Szerelmi tanácsadás. BamBam valamivel felidegesítette Yunt.
– Foglalta össze Mark.
-Oké, akkor csak szólok, hogy a kiszemelted most indult el
kutyát sétáltatni. – Porolta le magát a leader. – A helyedben…
-Mi? Merre?! – Rohantam ki az erkélyre, el a meglepett
hyungok mellett.
-Utánamennék, és megkérdezném mi a baja. – Fejezte be JB a
mondatát.
Yun szürke pulcsis alakja, és Hei, a fehér szőrgombóc egyre
távolodott a kilátó felé.
Visszasprinteltem a szobába, aztán bevágódtam a fürdőbe.
Gyorsan átöltöztem és felrángattam a cipőimet. Leakasztottam a fogasról az
egyik pulcsimat, és sprinteltem a lány után.
Hallottam az erkélyről a kiabálást, és ahogy Mark üvölti,
hogy balra, balra.
Tudtam, hogy merre van a kilátó, így arra rohantam.
Magam mögött hagyva a hyungjaim kiabálását, és hujjogatását,
hogy „hajrá kettes maknae” a lélegzetvételre koncentrálva futottam Yun után.
A pulcsim félig lecsúszott a vállamról, és majdnem kiszakadt
a tüdőm, amikor elértem az erdő szélét. Kicsit lassítottam, és arra figyeltem,
hogy ne essek pofára minden kiálló gyökérben (sőt lehetőleg egyikben sem).
Mire felértem a kilátó lábához azt hittem meghalok. A
térdemre támaszkodtam, és úgy lihegtem. Szúrt az oldalam, és kóválygott a
fejem.
Hei robbant elő az egyik bozótból, és odaugrabugrált hozzám.
Megsimogattam a fejét, aztán felnéztem a sok lépcsőre.
Már csak ennyi választ el Yuntól.
Felegyenesedtem, és maradék erőmet összeszedve felmásztam a
lépcsőkön.
Odafent a képembe fújt a szél, és láttam a szürke felhőket,
amikből úgy tűnt, hogy bármelyik percben eleredhet az eső, vagy akár a hó.
A lány a korlátra támaszkodott, a kontyából kibomlott tincseit
a szél kergette.
Tétováztam a legfelső fokon.
Mi van, ha tényleg megbántottam?
Vagy ha elküld, és soha többé nem akar látni?
És ha ez rossz ötlet volt?
Egy fokkal lejjebb léptem, ami megnyikordult a súlyom alatt.
Yun hátrafordult.
Egyszerre rengeteg érzelem futott át az arcán: meglepetés,
idegesség, düh, reménytelenség, és még egy csomó, amik közül csak a bánatot
ismertem még fel.
-Mit keresel itt? – Kérdezte végül.
-Igazából… - Most meg mégis mit mondjak? Talán az
igazság… - Utánad jöttem. Csak szeretném megkérdezni, hogy… hogy miért
rohantál el. – Nyúltam a tarkómhoz.
A hátával nekitámaszkodott a korlátnak, és pulcsija zsebébe
dugta a kezeit.
Ez a pulcsija volt rajta akkor is, amikor először
idejöttünk.
Lehunyta a szemét, és az ég felé fordította az arcát. Aztán
egy nagyot sóhajtott.
-Nem szeretem, ha olyanok érnek hozzám, akiket alig ismerek.
Mármint álmomban.
-Értem. – Hajtottam le a fejem.
-De valószínűleg csak felidegesítettem magam valami
butaságon, és nincs semmi alapja a félelmemnek. – Tette hozzá.
Akkor tényleg nem tud a pusziról. De… ezek szerint
álmomban letapiztam? Vagy csak átöleltem? Vagy csak tényleg felidegesítette
valamin magát…
Átöleltem Yunt? Őt ölelgettem álmomban?! Tyű, de menő
gyerek vagyok!
Lehajtottam a fejem, hogy eltakarjam az arcomra kúszó
mosolyt. Lassan közelebb sétáltam hozzá, és én is nekidőltem háttal a
korlátnak.
-Ha máskor ilyen van, akkor szólj rám, vagy… - Kezdtem
visszafojtva a mosolyom, de elakadtam. Vagy lökj el. De azt meg nem
akarom. – De kérlek, ne szaladj el. – Nyögtem ki, és próbáltam komor maradni.
-Nem tudok semmit megígérni.
-Nekem az is elég. – Felnézett rám, én pedig nem tudtam
elrejteni a mosolyom.
-Most meg mi van? Mit vigyorogsz? – Húzta össze a szemeit,
és ellépett mellőlem.
-Csak… - Próbáltam rendezni a vonásaimat. – Boldog vagyok,
hogy ezt sikerült megbeszélnünk.
-Aha, persze. – Forgatta a szemeit, aztán elnevette magát,
és meglökte a vállam. - Képes voltál ezért utánam rohanni…
-Megijedtem, amikor elszaladtál, hogy valamit nagyon
elrontottam. – Néztem le rá.
-Csak felidegesítettem magam. Bocsi, hogy kibírhatatlan
voltam, bár… amit mondtam, azt komolyan gondoltam. – Billentette oldalra a
fejét.
-Szóval, akkor… Kunpimook Bhuwakul vagyok, 1997. május
másodikán születtem Thaiföldön, és a GOT7 tagja vagyok. – Nyújtottam a kezem,
amit nevetve megrázott.
-Én pedig Bae Young Nam, 1997. december tizenegyedikén
születtem itt Koreában, és… Kellene ide még mondanom valamit?
-Nem tudom. – Vontam vállat, miközben összefűztem az
ujjainkat. Yun a kezeinket nézte, aztán összekapcsolódott a tekintetünk.
-És most, hogyan tovább?
-Lenne pár ötletem. – Vigyorodtam el, amit csak egy
szemforgatásra méltatott.
-Tudod mit, nekem is van egy ötletem. – Mosolyodott el. – De
ahhoz el kell engedned. És itt kell maradnod egy kicsit.
Nagy nehezen elengedtem az ujjait, ő pedig elkezdett lefelé
menni a lépcsőn.
Néztem, ahogy lesiet, aztán ahogy megsimogatja Hei fejét.
Végül felnézett rám, és a kezeit a szája mellé téve
felkiabált nekem.
-Olyat játszunk, hogy fogócska!
-Mi? – Kiabáltam vissza elképedve.
-El kell kapnod! – Hátrálni kezdett az erdei út felé. Most megint el fog futni előlem? Ajj már!
De tudod mit? Azért
sem leszel gyorsabb nálam!
Elkezdtem lefelé
futni a lépcsőn.
A szél a fülembe
csapott, Yun pedig már eltűnt az úton.
Beérve az erdőbe
kikerülgettem vagy átugrottam a gyökereket, botokat, és köveket, amikben
eleshettem volna, és sikerül úgy kikerülnöm a fák közül, hogy nem estem el.
Yun már majdnem a
domboldalnál járt, így felgyorsítottam.
Már szúrt a tüdőm,
amikor nagyjából beértem.
Hei lobogó füleivel
mellém szegődött, és nagyon élvezte a rohangálást.
Yun mér csak két,
három méterrel lehetett előttem, úgyhogy fogaimat összeszorítva még jobban
belehúztam.
A lány mögé értem,
és átkaroltam a derekát, de a lendülettől mindketten a földre estünk.
Szerencsére nem egymásra, és amint láttam ő sem ütötte meg magát nagyon.
Lihegve feküdtünk a
hideg földön.
-Elkaptalak. –
Kapkodtam levegőért.
-Elkaptál. – Suttogta
a lány.
Hei felettünk
ugrált, aztán Yunt kezdte bökdösni az orrával. Mikor látta, hogy a gazdája nem
fog foglalkozni vele átszaladt hozzám, és engem piszkált, aztán megnyalta az
arcom.
-Fúj, Hei! –
Nyöszörögtem, és felültem, miközben a kutyanyálat távolítottam el az arcomról.
-Szeret téged! –
Nevetett ki Yun.
Felugrottam, mert a
kutya nyelve megint vészesen közeledett az arcomhoz, aztán Yun felém nyújtotta
a karjait, így őt is felhúztam.
-Azt hiszem megvolt
a reggeli edzés. – Kuncogott.
-Hé, várj csak! Te
futtattál, szóval kérek valamit cserébe.
-De már Heitől
kaptál puszit. – Nevetett ki. A kutya odaugrabugrált a lány lábához, aki
vakargatni kezdte az állat füle tövét.
„Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall.” Oké Mark
Hyung!
Yun mögé osontam, aztán átkaroltam a hasát, és a hátához
nyomtam az arcom.
Felsikkantott, amikor hozzáértem, aztán pedig nevetve
próbálta lefejteni a karjaimat.
-Bam, engedj el!
Mikor nem tettem eleget a kérésének (mivel már ismerjük
egymást, és nem alszik, szóval ölelgethetem), hátranyúlt, és a hasamat kezdte
bökdösni.
-Nem ott vagyok csikis. – Mormogtam a fülébe, aztán a
vállára tettem az állam.
-Ez nem ér! – Durcizott be.
-De ér. Kétszer is miattad futottam, túlteljesítve magam.
-Jól van, akkor… - A zsebében megszólalt a telefonja.
Nem akartam elengedni, de nem is kellett, mert elő tudta
venni a mobilját.
-Szia Yun! – Szólt bele Bamy. Tudom, nem szép dolog
hallgatózni, de amúgy is hallottam volna minden szavukat.
-Szia! Mi a nagy helyzet?
-Negyed óra múlva ott leszünk nálad a lányokkal. Remélem
olvastad ThreeS üzeneteit…
-Úgy nagyjából, de mit akartok csinálni velem?
-Hidd el, a Kék-pubban az összes fiú neked fogja tenni a
szépet.
-De nem… Bamy, én nem… - Kezdett volna ellenkezni, de a
barátnője megszakította a vonalat.
Úgy érzem, hálás leszek annak az őrült csajnak…Olyan dögös nőcit farag Yunból, hogy minden srác odalesz érte (ha most már nincs), és minden lány rá fog irigykedni.
-Bam, meg lehet azt oldani, hogy Chon és Hana ne lássa, hogy
itt laktok a szomszédban?
Elengedtem, és a kapu felé indultunk.
-Talán. Megbeszélem JBvel, ő pedig rendezkedik majd.
-Remek lenne, köszönöm. – Mosolygott.
-Szóval akkor nem vagy dühös, vagy… - Mentünk fel a lépcsőn.
-Nem, nem vagyok.
-Akkor este találkozunk. – Álltam meg az ajtajuk előtt.
-Legyél jó fiú! – Lökte meg a vállam, miközben beengedte a
kutyát a lakásba.
-Szia! – Integettem, mire nevetve visszaintegetett, aztán
becsukta az ajtót.
Ahogy beléptem a nappaliba minden szempár rám szegeződött.
-Most meg mi van? – Kérdeztem zavartan.
-Hogy ment a lánykérés? – Érdeklődött Mark.
-Inkább mennék zuhanyozni… - Kezdtem, de Jackson közbeszólt.
-Nincs kitérő! Most szépen leülsz, és elmondod hogy mi
történt.
-Megbeszéltük, amit meg kellett, aztán hazajöttünk. Nincs
ezen mit mesélni.
-Tudod dongsaeng minket a szaftos részletek érdekelnek. –
Mutogatott Junior.
-Nincs olyan, még, Hyung. – Ráztam a fejem. – Elmentem
zuhanyozni. – Indultam a szobánk felé, de Mark elkapta a kezem.
-Csak egy valamit mondj, ami szaftosnak számíthat! Kérlek! –
YoungJae felé biccentett. Szóval akkor egész eddig Angelináról hallgattak
gyönyörűségeket…
-Lehet, hogy álmomban letapiztam. – Nyögtem ki az első
dolgot, ami eszembe jutott.
-HŰ!!! – Szaladt ki Jacksonból.
-Meg vagy dicsérve dongsaeng! – Röhögött fel Mark.
-Mi az hogy lehet? – Háborodott fel Jr. – Nem tudod, hogy
letaperoltad-e, vagy sem?
-Álmában volt, amikor nincs magánál az ember. – Magyarázta
JB. – És ezért rohant el?
-Nem tudom. Nem mondta. De akkor valószínűleg jobban kiakadt
volna. – Gondolkodtam el.
-Most már mehetsz. – Intett JB.
-Ácsi! Várj csak! Milyen bulit emlegetett tegnap YuGyeom? –
Pattant fel Jr.
-Buli? Mikor, hol, miért? – Nézett fel a telefonjából
YoungJae.
-Jeleneteket veszünk fel. Ma este. Kék-pub.
-Az tré hely. – Bólogatott Jackson.
-Miért? Felléptünk ott, rémlik? – Húzogatta a szemöldökét
Junior.
-És? Attól még rossz volt a pia.
-Persze, persze. Azért vedeltetek annyit. – Bólintott
hatalmasakat YoungJae.
-Te ne dumálj, foglalkozz a nőddel! – Torkolta le Jackson.
-Akkor mi nem lettünk meghívva? – Nézett rám Jr.
-Nem? Nem tudom. Jöhettek, ha akartok. – Vontam vállat. –
Végül is csak forgatunk.
-Á, kamerák előtt leinni magunkat… Az úgy nem buli. –
Legyintett Junior. – Te meg amúgy sem iszol… Akkor jó „szórakozást”. –
Macskakörmözött, aztán a telefonjának szentelte minden figyelmét.
-Mehetek végre?
-El vagy engedve. – Intett JB, én pedig bevonulhattam a
szobánkba, ahol YuGyeom (mily meglepetés) még mindig aludt.
Zuhanyzás után lefeküdtem az ágyamra, és a fehér plafonra
bambulva gondolkodtam Yunon.
Hogy milyen jó volt átölelni, és milyen jó illata volt…
Lassan lecsukódtak a szemeim, és elaludtam.
-Kaja! – Ébredtem Jr hangjára. Nehezen ültem fel, aztán
megdobtam YuGyeomot egy párnával, amire persze nem reagált.
-BamBam, keltsd fel! – Nézett be az ajtón JB, a maknaera
mutatva, aztán kivonult.
Nagy nehezen lábra tornásztam magam, és a másik ágyhoz
léptem, aztán lerántottam a hátáról a takarót.
-Mi van? – Morogta, és a fejére húzta a takarót.
-Késői ebéd. – Rángattam a takaróját.
-Ki főzött?
-Gondolom JB. Kelj már fel!
-Miért nem rendelünk valamit? JB nem tud főzni. – Morogta,
és a fal felé fordult.
-Felőlem itthon is maradhatsz. – Húztam ki magam. – Majd
bulizok egyedül. – Indultam kifelé a szobából. Vártam, hátha eljut az agyáig,
amit mondtam, de ezek szerint nem volt még annyira magánál, hogy felfogja.
-Felkelt? – Érdeklődött JB, mikor leültem melléjük az
asztalhoz.
-Akkor már itt lenne. – Legyintettem, aztán JB „főztjének”
(valami tésztás leves, és mirelit pizza) szenteltem a figyelmem.
-Ez a leves túl sós! – Köpte majdnem ki a kaját Jackson, és
a torkát fogva köhögni kezdett.
-Főzhettél volna te is! Te szívtad meg. – Vont vállat a
leaderünk.
Mark a köhögő hátát veregette, és próbálta megitatni.
Bevallom, én is több vizet ittam, mint ahány kanálnyi leves lement a torkomon.
-Hyung, ugye a pizzát nem égetted oda? – Kérdezte YoungJae,
aki a teli leveses tányérja fölött a telefonját nyomkodta.
JB mérgesen fújtatott, aztán kilökte a székét, és felállt. A
sütőhöz vonult, aztán szinte elénk dobta a pizzát.
Ami csak egy kicsit volt szén-ízű.
Igen, a főzőtudományunk nem valami nagy. Zacskós, gyors
fagyasztott, por-alap… és a mirelit pizza.
Ebéd után elővettem a dugi-csokimból egy darabot, és azt
majszolva nekiálltam készülődni. A szekrény előtt álltam egy csomót, valami
menőt keresve, aztán a fürdőben szenvedtem a hajammal egy csomót, mert két
tincs mindig elrontotta az összképet…
Csak jól akartam kinézni, kicsit jobban, mint máskor…
Mikor visszaértem a szobánkba YuGyeom éppen kockult.
-Hyung, hová készülsz? – Pillantott fel a játékából, aztán
folytatta is.
-Bulizni. Neked is jönnöd kéne.
-Kamuzd azt, hogy beteg vagyok. – Aztán nem is szólt hozzám
többet. Ha így akarod, akkor megyek egyedül!
A cipők között gondolkodtam még egy kicsit, végül egy fekete
bakancs mellett döntöttem a bőrdzseki, fehér-kék mintás póló, és fekete farmer
mellé.
-Elvittem a kocsit! – Kiabáltam be a lakásba, aztán óvatosan
kinyitottam az ajtót.
A szomszédból nevetést hallottam, aztán kinyílt az ajtó.
Gyorsan visszaugrottam az előszobába.
-Komolyan, még a pénztáros is hajt rád?! Kész röhej! –
Hallottam Chont.
-Miért nem szedsz fel valakit? Van elég jelentkező.
-Hana! Nem, és kész. – Csörgött Yun kezében a kulcs.
Összeszorítottam a szemem, és lefejeltem az ajtót.
-Mi van? Nem megyünk? – Szólalt meg mögöttem Mark.
-Hyung, te meg? – Fordultam hátra.
-Bulizni akarok. – Aztán csendesebben hozzátette. – Elegem
van Angelinából, meg JB nyafogásából. Húzzunk innen! – Nyúlt a kilincs után.
-Várj, várj! – Toltam vissza az ajtót.
-Nem tudhatják meg, hogy itt lakunk.
-Ki van kint? – Próbált kikukucskálni.
-Az osztálytársnőink.
-Ja, akkor intézkedek. – Elővette a telefonját, aztán
bevonult a nappaliba.
Kicsit később vigyorogva jött vissza, Jacksonnal
-El van intézve. Mehetünk. – Tolt el az ajtóból. – Jack,
majd zárj be!
Körbenézett, aztán szinte lerohantunk a lépcsőn.
Jackson még intett egyet, aztán becsukta az ajtót.
-Hogy csináltad? – Kérdeztem Hyungot, aki éppen a haját
igazgatta a lift tükrében.
-Szóltam Yonginak, hogy intézkedjen. Szerencsémre otthon
volt.
-Aha… - Néztem, ahogy egy-két tincsét a helyére piszkálja.
-Szóval kik lesznek ott? – Fordult felém.
-Az osztálytársaim? – Kérdeztem vissza. – Légyszi, ne idd le
magad! Múltkor is elég kínos volt.
-Nyugi van! A szabadulni akarok, meg a bulizni megyünk az
nem ugyan az. Én vezetek! – Vette el tőlem a kulcsot, és beült a kocsiba.
-Amúgy sem akarom a cuki kis dongsaengem leégetni a leendő
csaja előtt. – Dobolt a kormányon, aztán bekapcsolta a rádiót, és ahogy
felismerte a dalt rappelni kezdett.
Csendben ültem az anyósülésen, és abban reménykedtem, hogy Yun
nem lesz ránk dühös, amiért közbehúztuk a számításait.
Egész gyorsan odaértünk a Kék-pubhoz. Hyung leparkolt, aztán
napszemüveg (sötét volt, így alig láttunk valamit, de fő a biztonság), kapucni
és maszk, utána odamentünk a bejárathoz.
-Sziasztok! – Köszöntem ThreeSnek, ChulChulnak, és Edának,
akik ott fagyoskodtak a bejárat előtt.
-Na nézd! – Röhögött fel Eda. – Hová készülsz? Látsz te
egyeltalán?
-Ja, egy kicsit. – Hyung megbökte a könyököm, így leesett,
hogy esetleg be kellene mutatnom őket neki.
-Skacok, ő Mark, Hyung ők Shin Seong - ThreeS, ChulChul és
DaeHyun - Eda.
-Császtok! – Pacsizott le velük Mark.
-YuGyeomot hol hagytátok? – Érdeklődött ThreeS.
-„beteg”. – Vágtam rá.
-Videó játékozik. – Egészítette ki Mark.
-Mikor érnek ide a csajok?
-Hana azt ígérte, hogy időben.
-És Koda? Idetalál egyedül?
-Itt vagyok! HÁ! Megjöttem! – Kezdett el kiabálni mögöttünk
Koda.
-Pacsit tesó! – Tartotta a tenyerét Mark, mire Koda
belecsapott, aztán mintha elgondolkodott volna, végül Hyungra nézett.
-Te ki vagy, és miért van rajtad sötétben napszemcsi? Ó,
várj! Értem én az új divatot! – Előkotort a zsebéből egy napszemüveget, és
felrakta a fejére. – Yun el fog ájulni attól, hogy milyen menő vagyok! –
Röhögött. Aztán kettőt lépett, és majdnem elesett.
-Haver, hogy a fenébe láttok ti ebbe?
-Mark vagyok. És egy idő után hozzá lehet szokni. – Aztán
hozzám hajolt, és a fülembe súgta. – Szerinted mennyit ivott?
-Alapból ilyen? – Súgtam vissza, mire elröhögte magát.
-Az ott Yun kocsija! Eda, kamerát! – Rendelkezett ThreeS.
A kocsi megállt a szembe oldalon, aztán kinyíltak az ajtajai
- persze a másik oldalon. Aztán elindultak át az úton. Elöl Hana és Chon, mint
a filmekben, kicsit túljátszva a szerepüket dobálták a hajukat, mögöttük Bamy
és…
Yun.
Hosszú fekete kabát volt rajta, ami a térde aljáig ért, és
magas sarkú. A haját kibontották, és a jobb oldalára egy virágot tűztek bele.
Még így is, kabátban is remekül nézett ki…
Egy nagyot nyeltem, és levettem a szemüvegem.
Ahogy odaértek hozzánk Yun rám mosolygott, aztán visszanézte
a többiekkel az Eda által felvett belépőjüket.
-Ő a szomszéd csaj? – Súgta a fülembe Mark. – Vagy a sexi
klónja?
-Hyung, ő Yun.
-Gratulálok. Jó csajt találtál.
Betömörültünk a ruhatárhoz, ahol Yun mellé furakodtam, és
segítettem levenni a kabátját.
-Köszönöm. – Mosolygott rám. Ahogy megfordult megint nyelnem
kellett. Világoskék rövid, pánt nélküli, és simulós ruha volt rajta, egy olyan
nyaklánccal, aminek a medálja majdnem becsúszott a ruhája alá.
Hirtelen Bamy jelent meg mellettünk, aztán maga felé
fordította a barátnőjét, és még egy kis púdert vitt fel az arcára egy ecsettel,
aztán ahogy elment mellettem, megbökte az oldalam.
-Sokat dolgoztam vele. Vigyázz rá! – Aztán kuncogva
ThreeShez ment.
-Tyű, azannya’! Young Nam, nem ismerni rád! – Jött oda Koda,
és pofátlanul végigmérte a lányt.
-Gyerekek, előbb forgatunk, aztán bulizunk! – Tapsolt a
rendező. – Lányok, és Koda, készüljetek!
-Akkor én léphetek? – Érdeklődött Mark.
-Ja, meg én is. – Morogtam, aztán Hyung után indultam.
Az első csodálat lassan elszállt, amikor láttam, ahogy Koda
átkarolja Yunt
-Vezetsz hazafelé? – Kérdeztem Markot, aki mellettem ült az
egyik bárszéken.
-Inni akarsz? – Lepődött meg.
-Csak egy kicsit.
-Akkor vezetek. – Adta át a poharát. A benne lévő italt
egyben lehúztam.
Muszáj valami őrültséget tennem, ahhoz, hogy felfigyeljen rám.