Chapter 15.

 Boldog karácsonyt kívánok minden IGOT7-nek!

ByulWoo

 

GOT7 Fanfic

Chapter 15.

BamBam

Meredten bámultam a nappali ajtóra, ahol az előbb Yun eltűnt.

Mit rontottam el?

Arról biztosan nem tud, hogy miután elaludt megpusziltam a homlokát, meg hogy néztem, hogy milyen cukin alszik. Akkor meg miért van kiakadva?

Kiugrottam a takaró alól, kicsit még bénáztam, mert hirtelen riadtam fel. Megtaláltam a cipőmet, és szinte rohantam át a dormba. Mikor Yunék ajtaja előtt voltam eszembe jutott a kulcs, így vissza kellett mennem, előszedni a takaró alól a kulcscsomót, bezárni a filmlakást, és utána rohanhattam tovább a dormba.

Mikor beestem a lakásba Mark hyung nézett fel a magazinjából.

-Sasaengek? – Kérdezte ijedten.

-Nem. – Lihegtem. – Csak siettem.

-Nem tudom, hol voltál egész éjjel, de biztos meg van rá a magyarázatod. – Lapozott egyet.

-Mondtam JBnek, hogy Yunnal szeretnék beszélgetni. – Mentem be a szobába. Elég hangos voltam, mert nyikorog a szekrényem, de YuGyeomot híresen nehéz felkelteni, szóval nem kaptam párnát a képembe. Előszedtem egy normális ruhát, aztán a fürdő felé mentem.

-Csak beszélgetni, mi?! – Röhögött fel Mark, amikor elmentem mellette.

-De az sem sült el jól. – Torpantam meg. – Ööö… Hyung… Mit csináljak olyankor, amikor fogja magát és kirohan a lakásból?

-Menj utána? – Kérdezett vissza felnézve a play boy magazinjából.

-És ha azzal csak tovább dühítem?

-Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall. De mindenképp keresd meg.

-Biztos? – Néztem Markra, aki elgondolkodva bólintott. – Köszi, talán…

-Dongsaeng, nem tudom, honnan kerültél elő, de... – Jött be Jackson a nappaliba. Aztán meglátott minket. – Szerelmi tanácsadás?

-Az. – Vigyorgott Mark. – Yun valamiért ideges.

-A csajok mindig ilyenek. – Legyintett Jack.

-Angelina más. – Nyomkodta a telefonját YoungJae.

-Ja, mi is tudjuk. És tökéletes, és gyönyörű, és sexi, és jól csókol, és jó az ágyban, blablabla…. – Nyújtotta ki a nyelvét Jackson, amikor már YoungJae hallótávolságon kívülre ért.

-Mi van itt gyerekek? – Lépett be az erkélyről JB.

-Szerelmi tanácsadás. BamBam valamivel felidegesítette Yunt. – Foglalta össze Mark.

-Oké, akkor csak szólok, hogy a kiszemelted most indult el kutyát sétáltatni. – Porolta le magát a leader. – A helyedben…

-Mi? Merre?! – Rohantam ki az erkélyre, el a meglepett hyungok mellett.

-Utánamennék, és megkérdezném mi a baja. – Fejezte be JB a mondatát.

Yun szürke pulcsis alakja, és Hei, a fehér szőrgombóc egyre távolodott a kilátó felé.

Visszasprinteltem a szobába, aztán bevágódtam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem és felrángattam a cipőimet. Leakasztottam a fogasról az egyik pulcsimat, és sprinteltem a lány után.

Hallottam az erkélyről a kiabálást, és ahogy Mark üvölti, hogy balra, balra.

Tudtam, hogy merre van a kilátó, így arra rohantam.

Magam mögött hagyva a hyungjaim kiabálását, és hujjogatását, hogy „hajrá kettes maknae” a lélegzetvételre koncentrálva futottam Yun után.

A pulcsim félig lecsúszott a vállamról, és majdnem kiszakadt a tüdőm, amikor elértem az erdő szélét. Kicsit lassítottam, és arra figyeltem, hogy ne essek pofára minden kiálló gyökérben (sőt lehetőleg egyikben sem).

Mire felértem a kilátó lábához azt hittem meghalok. A térdemre támaszkodtam, és úgy lihegtem. Szúrt az oldalam, és kóválygott a fejem.

Hei robbant elő az egyik bozótból, és odaugrabugrált hozzám. Megsimogattam a fejét, aztán felnéztem a sok lépcsőre.

Már csak ennyi választ el Yuntól.

Felegyenesedtem, és maradék erőmet összeszedve felmásztam a lépcsőkön.

Odafent a képembe fújt a szél, és láttam a szürke felhőket, amikből úgy tűnt, hogy bármelyik percben eleredhet az eső, vagy akár a hó.

A lány a korlátra támaszkodott, a kontyából kibomlott tincseit a szél kergette.

Tétováztam a legfelső fokon.

Mi van, ha tényleg megbántottam?

Vagy ha elküld, és soha többé nem akar látni?

És ha ez rossz ötlet volt?

Egy fokkal lejjebb léptem, ami megnyikordult a súlyom alatt. Yun hátrafordult.

Egyszerre rengeteg érzelem futott át az arcán: meglepetés, idegesség, düh, reménytelenség, és még egy csomó, amik közül csak a bánatot ismertem még fel.

-Mit keresel itt? – Kérdezte végül.

-Igazából… - Most meg mégis mit mondjak? Talán az igazság… - Utánad jöttem. Csak szeretném megkérdezni, hogy… hogy miért rohantál el. – Nyúltam a tarkómhoz.

A hátával nekitámaszkodott a korlátnak, és pulcsija zsebébe dugta a kezeit.

Ez a pulcsija volt rajta akkor is, amikor először idejöttünk.

Lehunyta a szemét, és az ég felé fordította az arcát. Aztán egy nagyot sóhajtott.

-Nem szeretem, ha olyanok érnek hozzám, akiket alig ismerek. Mármint álmomban.

-Értem. – Hajtottam le a fejem.

-De valószínűleg csak felidegesítettem magam valami butaságon, és nincs semmi alapja a félelmemnek. – Tette hozzá.

Akkor tényleg nem tud a pusziról. De… ezek szerint álmomban letapiztam? Vagy csak átöleltem? Vagy csak tényleg felidegesítette valamin magát…

Átöleltem Yunt? Őt ölelgettem álmomban?! Tyű, de menő gyerek vagyok!

Lehajtottam a fejem, hogy eltakarjam az arcomra kúszó mosolyt. Lassan közelebb sétáltam hozzá, és én is nekidőltem háttal a korlátnak.

-Ha máskor ilyen van, akkor szólj rám, vagy… - Kezdtem visszafojtva a mosolyom, de elakadtam. Vagy lökj el. De azt meg nem akarom. – De kérlek, ne szaladj el. – Nyögtem ki, és próbáltam komor maradni.

-Nem tudok semmit megígérni.

-Nekem az is elég. – Felnézett rám, én pedig nem tudtam elrejteni a mosolyom.

-Most meg mi van? Mit vigyorogsz? – Húzta össze a szemeit, és ellépett mellőlem.

-Csak… - Próbáltam rendezni a vonásaimat. – Boldog vagyok, hogy ezt sikerült megbeszélnünk.

-Aha, persze. – Forgatta a szemeit, aztán elnevette magát, és meglökte a vállam. - Képes voltál ezért utánam rohanni…

-Megijedtem, amikor elszaladtál, hogy valamit nagyon elrontottam. – Néztem le rá.

-Csak felidegesítettem magam. Bocsi, hogy kibírhatatlan voltam, bár… amit mondtam, azt komolyan gondoltam. – Billentette oldalra a fejét.

-Szóval, akkor… Kunpimook Bhuwakul vagyok, 1997. május másodikán születtem Thaiföldön, és a GOT7 tagja vagyok. – Nyújtottam a kezem, amit nevetve megrázott.

-Én pedig Bae Young Nam, 1997. december tizenegyedikén születtem itt Koreában, és… Kellene ide még mondanom valamit?

-Nem tudom. – Vontam vállat, miközben összefűztem az ujjainkat. Yun a kezeinket nézte, aztán összekapcsolódott a tekintetünk.

-És most, hogyan tovább?

-Lenne pár ötletem. – Vigyorodtam el, amit csak egy szemforgatásra méltatott.

-Tudod mit, nekem is van egy ötletem. – Mosolyodott el. – De ahhoz el kell engedned. És itt kell maradnod egy kicsit.

Nagy nehezen elengedtem az ujjait, ő pedig elkezdett lefelé menni a lépcsőn.

Néztem, ahogy lesiet, aztán ahogy megsimogatja Hei fejét.

Végül felnézett rám, és a kezeit a szája mellé téve felkiabált nekem.

-Olyat játszunk, hogy fogócska!

-Mi? – Kiabáltam vissza elképedve.

-El kell kapnod! – Hátrálni kezdett az erdei út felé. Most megint el fog futni előlem? Ajj már!

De tudod mit? Azért sem leszel gyorsabb nálam!

Elkezdtem lefelé futni a lépcsőn.

A szél a fülembe csapott, Yun pedig már eltűnt az úton.

Beérve az erdőbe kikerülgettem vagy átugrottam a gyökereket, botokat, és köveket, amikben eleshettem volna, és sikerül úgy kikerülnöm a fák közül, hogy nem estem el.

Yun már majdnem a domboldalnál járt, így felgyorsítottam.

Már szúrt a tüdőm, amikor nagyjából beértem.

Hei lobogó füleivel mellém szegődött, és nagyon élvezte a rohangálást.

Yun mér csak két, három méterrel lehetett előttem, úgyhogy fogaimat összeszorítva még jobban belehúztam.

A lány mögé értem, és átkaroltam a derekát, de a lendülettől mindketten a földre estünk. Szerencsére nem egymásra, és amint láttam ő sem ütötte meg magát nagyon.

Lihegve feküdtünk a hideg földön.

-Elkaptalak. – Kapkodtam levegőért.

-Elkaptál. – Suttogta a lány.

Hei felettünk ugrált, aztán Yunt kezdte bökdösni az orrával. Mikor látta, hogy a gazdája nem fog foglalkozni vele átszaladt hozzám, és engem piszkált, aztán megnyalta az arcom.

-Fúj, Hei! – Nyöszörögtem, és felültem, miközben a kutyanyálat távolítottam el az arcomról.

-Szeret téged! – Nevetett ki Yun.

Felugrottam, mert a kutya nyelve megint vészesen közeledett az arcomhoz, aztán Yun felém nyújtotta a karjait, így őt is felhúztam.

-Azt hiszem megvolt a reggeli edzés. – Kuncogott.

-Hé, várj csak! Te futtattál, szóval kérek valamit cserébe.

-De már Heitől kaptál puszit. – Nevetett ki. A kutya odaugrabugrált a lány lábához, aki vakargatni kezdte az állat füle tövét.

„Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall.” Oké Mark Hyung!

Yun mögé osontam, aztán átkaroltam a hasát, és a hátához nyomtam az arcom.

Felsikkantott, amikor hozzáértem, aztán pedig nevetve próbálta lefejteni a karjaimat.

-Bam, engedj el!

Mikor nem tettem eleget a kérésének (mivel már ismerjük egymást, és nem alszik, szóval ölelgethetem), hátranyúlt, és a hasamat kezdte bökdösni.

-Nem ott vagyok csikis. – Mormogtam a fülébe, aztán a vállára tettem az állam.

-Ez nem ér! – Durcizott be.

-De ér. Kétszer is miattad futottam, túlteljesítve magam.

-Jól van, akkor… - A zsebében megszólalt a telefonja.

Nem akartam elengedni, de nem is kellett, mert elő tudta venni a mobilját.

-Szia Yun! – Szólt bele Bamy. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de amúgy is hallottam volna minden szavukat.

-Szia! Mi a nagy helyzet?

-Negyed óra múlva ott leszünk nálad a lányokkal. Remélem olvastad ThreeS üzeneteit…

-Úgy nagyjából, de mit akartok csinálni velem?

-Hidd el, a Kék-pubban az összes fiú neked fogja tenni a szépet.

-De nem… Bamy, én nem… - Kezdett volna ellenkezni, de a barátnője megszakította a vonalat.

Úgy érzem, hálás leszek annak az őrült csajnak…Olyan dögös nőcit farag Yunból, hogy minden srác odalesz érte (ha most már nincs), és minden lány rá fog irigykedni.

-Bam, meg lehet azt oldani, hogy Chon és Hana ne lássa, hogy itt laktok a szomszédban?

Elengedtem, és a kapu felé indultunk.

-Talán. Megbeszélem JBvel, ő pedig rendezkedik majd.

-Remek lenne, köszönöm. – Mosolygott.

-Szóval akkor nem vagy dühös, vagy… - Mentünk fel a lépcsőn.

-Nem, nem vagyok.

-Akkor este találkozunk. – Álltam meg az ajtajuk előtt.

-Legyél jó fiú! – Lökte meg a vállam, miközben beengedte a kutyát a lakásba.

-Szia! – Integettem, mire nevetve visszaintegetett, aztán becsukta az ajtót.

Ahogy beléptem a nappaliba minden szempár rám szegeződött.

-Most meg mi van? – Kérdeztem zavartan.

-Hogy ment a lánykérés? – Érdeklődött Mark.

-Inkább mennék zuhanyozni… - Kezdtem, de Jackson közbeszólt.

-Nincs kitérő! Most szépen leülsz, és elmondod hogy mi történt.

-Megbeszéltük, amit meg kellett, aztán hazajöttünk. Nincs ezen mit mesélni.

-Tudod dongsaeng minket a szaftos részletek érdekelnek. – Mutogatott Junior.

-Nincs olyan, még, Hyung. – Ráztam a fejem. – Elmentem zuhanyozni. – Indultam a szobánk felé, de Mark elkapta a kezem.

-Csak egy valamit mondj, ami szaftosnak számíthat! Kérlek! – YoungJae felé biccentett. Szóval akkor egész eddig Angelináról hallgattak gyönyörűségeket…

-Lehet, hogy álmomban letapiztam. – Nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

-HŰ!!! – Szaladt ki Jacksonból.

-Meg vagy dicsérve dongsaeng! – Röhögött fel Mark.

-Mi az hogy lehet? – Háborodott fel Jr. – Nem tudod, hogy letaperoltad-e, vagy sem?

-Álmában volt, amikor nincs magánál az ember. – Magyarázta JB. – És ezért rohant el?

-Nem tudom. Nem mondta. De akkor valószínűleg jobban kiakadt volna. – Gondolkodtam el.

-Most már mehetsz. – Intett JB.

-Ácsi! Várj csak! Milyen bulit emlegetett tegnap YuGyeom? – Pattant fel Jr.

-Buli? Mikor, hol, miért? – Nézett fel a telefonjából YoungJae.

-Jeleneteket veszünk fel. Ma este. Kék-pub.

-Az tré hely. – Bólogatott Jackson.

-Miért? Felléptünk ott, rémlik? – Húzogatta a szemöldökét Junior.

-És? Attól még rossz volt a pia.

-Persze, persze. Azért vedeltetek annyit. – Bólintott hatalmasakat YoungJae.

-Te ne dumálj, foglalkozz a nőddel! – Torkolta le Jackson.

-Akkor mi nem lettünk meghívva? – Nézett rám Jr.

-Nem? Nem tudom. Jöhettek, ha akartok. – Vontam vállat. – Végül is csak forgatunk.

-Á, kamerák előtt leinni magunkat… Az úgy nem buli. – Legyintett Junior. – Te meg amúgy sem iszol… Akkor jó „szórakozást”. – Macskakörmözött, aztán a telefonjának szentelte minden figyelmét.

-Mehetek végre?

-El vagy engedve. – Intett JB, én pedig bevonulhattam a szobánkba, ahol YuGyeom (mily meglepetés) még mindig aludt.

Zuhanyzás után lefeküdtem az ágyamra, és a fehér plafonra bambulva gondolkodtam Yunon.

Hogy milyen jó volt átölelni, és milyen jó illata volt…

Lassan lecsukódtak a szemeim, és elaludtam.

-Kaja! – Ébredtem Jr hangjára. Nehezen ültem fel, aztán megdobtam YuGyeomot egy párnával, amire persze nem reagált.

-BamBam, keltsd fel! – Nézett be az ajtón JB, a maknaera mutatva, aztán kivonult.

Nagy nehezen lábra tornásztam magam, és a másik ágyhoz léptem, aztán lerántottam a hátáról a takarót.

-Mi van? – Morogta, és a fejére húzta a takarót.

-Késői ebéd. – Rángattam a takaróját.

-Ki főzött?

-Gondolom JB. Kelj már fel!

-Miért nem rendelünk valamit? JB nem tud főzni. – Morogta, és a fal felé fordult.

-Felőlem itthon is maradhatsz. – Húztam ki magam. – Majd bulizok egyedül. – Indultam kifelé a szobából. Vártam, hátha eljut az agyáig, amit mondtam, de ezek szerint nem volt még annyira magánál, hogy felfogja.

-Felkelt? – Érdeklődött JB, mikor leültem melléjük az asztalhoz.

-Akkor már itt lenne. – Legyintettem, aztán JB „főztjének” (valami tésztás leves, és mirelit pizza) szenteltem a figyelmem.

-Ez a leves túl sós! – Köpte majdnem ki a kaját Jackson, és a torkát fogva köhögni kezdett.

-Főzhettél volna te is! Te szívtad meg. – Vont vállat a leaderünk.

Mark a köhögő hátát veregette, és próbálta megitatni. Bevallom, én is több vizet ittam, mint ahány kanálnyi leves lement a torkomon.

-Hyung, ugye a pizzát nem égetted oda? – Kérdezte YoungJae, aki a teli leveses tányérja fölött a telefonját nyomkodta.

JB mérgesen fújtatott, aztán kilökte a székét, és felállt. A sütőhöz vonult, aztán szinte elénk dobta a pizzát.

Ami csak egy kicsit volt szén-ízű.

Igen, a főzőtudományunk nem valami nagy. Zacskós, gyors fagyasztott, por-alap… és a mirelit pizza.

Ebéd után elővettem a dugi-csokimból egy darabot, és azt majszolva nekiálltam készülődni. A szekrény előtt álltam egy csomót, valami menőt keresve, aztán a fürdőben szenvedtem a hajammal egy csomót, mert két tincs mindig elrontotta az összképet…

Csak jól akartam kinézni, kicsit jobban, mint máskor…

Mikor visszaértem a szobánkba YuGyeom éppen kockult.

-Hyung, hová készülsz? – Pillantott fel a játékából, aztán folytatta is.

-Bulizni. Neked is jönnöd kéne.

-Kamuzd azt, hogy beteg vagyok. – Aztán nem is szólt hozzám többet. Ha így akarod, akkor megyek egyedül!

A cipők között gondolkodtam még egy kicsit, végül egy fekete bakancs mellett döntöttem a bőrdzseki, fehér-kék mintás póló, és fekete farmer mellé.

-Elvittem a kocsit! – Kiabáltam be a lakásba, aztán óvatosan kinyitottam az ajtót.

A szomszédból nevetést hallottam, aztán kinyílt az ajtó. Gyorsan visszaugrottam az előszobába.

-Komolyan, még a pénztáros is hajt rád?! Kész röhej! – Hallottam Chont.

-Miért nem szedsz fel valakit? Van elég jelentkező.

-Hana! Nem, és kész. – Csörgött Yun kezében a kulcs.

Összeszorítottam a szemem, és lefejeltem az ajtót.

-Mi van? Nem megyünk? – Szólalt meg mögöttem Mark.

-Hyung, te meg? – Fordultam hátra.

-Bulizni akarok. – Aztán csendesebben hozzátette. – Elegem van Angelinából, meg JB nyafogásából. Húzzunk innen! – Nyúlt a kilincs után.

-Várj, várj! – Toltam vissza az ajtót.

-Nem tudhatják meg, hogy itt lakunk.

-Ki van kint? – Próbált kikukucskálni.

-Az osztálytársnőink.

-Ja, akkor intézkedek. – Elővette a telefonját, aztán bevonult a nappaliba.

Kicsit később vigyorogva jött vissza, Jacksonnal

-El van intézve. Mehetünk. – Tolt el az ajtóból. – Jack, majd zárj be!

Körbenézett, aztán szinte lerohantunk a lépcsőn.

Jackson még intett egyet, aztán becsukta az ajtót.

-Hogy csináltad? – Kérdeztem Hyungot, aki éppen a haját igazgatta a lift tükrében.

-Szóltam Yonginak, hogy intézkedjen. Szerencsémre otthon volt.

-Aha… - Néztem, ahogy egy-két tincsét a helyére piszkálja.

-Szóval kik lesznek ott? – Fordult felém.

-Az osztálytársaim? – Kérdeztem vissza. – Légyszi, ne idd le magad! Múltkor is elég kínos volt.

-Nyugi van! A szabadulni akarok, meg a bulizni megyünk az nem ugyan az. Én vezetek! – Vette el tőlem a kulcsot, és beült a kocsiba.

-Amúgy sem akarom a cuki kis dongsaengem leégetni a leendő csaja előtt. – Dobolt a kormányon, aztán bekapcsolta a rádiót, és ahogy felismerte a dalt rappelni kezdett.

Csendben ültem az anyósülésen, és abban reménykedtem, hogy Yun nem lesz ránk dühös, amiért közbehúztuk a számításait.

Egész gyorsan odaértünk a Kék-pubhoz. Hyung leparkolt, aztán napszemüveg (sötét volt, így alig láttunk valamit, de fő a biztonság), kapucni és maszk, utána odamentünk a bejárathoz.

-Sziasztok! – Köszöntem ThreeSnek, ChulChulnak, és Edának, akik ott fagyoskodtak a bejárat előtt.

-Na nézd! – Röhögött fel Eda. – Hová készülsz? Látsz te egyeltalán?

-Ja, egy kicsit. – Hyung megbökte a könyököm, így leesett, hogy esetleg be kellene mutatnom őket neki.

-Skacok, ő Mark, Hyung ők Shin Seong - ThreeS, ChulChul és DaeHyun - Eda.

-Császtok! – Pacsizott le velük Mark.

-YuGyeomot hol hagytátok? – Érdeklődött ThreeS.

-„beteg”. – Vágtam rá.

-Videó játékozik. – Egészítette ki Mark.

-Mikor érnek ide a csajok?

-Hana azt ígérte, hogy időben.

-És Koda? Idetalál egyedül?

-Itt vagyok! HÁ! Megjöttem! – Kezdett el kiabálni mögöttünk Koda.

-Pacsit tesó! – Tartotta a tenyerét Mark, mire Koda belecsapott, aztán mintha elgondolkodott volna, végül Hyungra nézett.

-Te ki vagy, és miért van rajtad sötétben napszemcsi? Ó, várj! Értem én az új divatot! – Előkotort a zsebéből egy napszemüveget, és felrakta a fejére. – Yun el fog ájulni attól, hogy milyen menő vagyok! – Röhögött. Aztán kettőt lépett, és majdnem elesett.

-Haver, hogy a fenébe láttok ti ebbe?

-Mark vagyok. És egy idő után hozzá lehet szokni. – Aztán hozzám hajolt, és a fülembe súgta. – Szerinted mennyit ivott?

-Alapból ilyen? – Súgtam vissza, mire elröhögte magát.

-Az ott Yun kocsija! Eda, kamerát! – Rendelkezett ThreeS.

A kocsi megállt a szembe oldalon, aztán kinyíltak az ajtajai - persze a másik oldalon. Aztán elindultak át az úton. Elöl Hana és Chon, mint a filmekben, kicsit túljátszva a szerepüket dobálták a hajukat, mögöttük Bamy és…

Yun.

Hosszú fekete kabát volt rajta, ami a térde aljáig ért, és magas sarkú. A haját kibontották, és a jobb oldalára egy virágot tűztek bele. Még így is, kabátban is remekül nézett ki…

Egy nagyot nyeltem, és levettem a szemüvegem.

Ahogy odaértek hozzánk Yun rám mosolygott, aztán visszanézte a többiekkel az Eda által felvett belépőjüket.

-Ő a szomszéd csaj? – Súgta a fülembe Mark. – Vagy a sexi klónja?

-Hyung, ő Yun.

-Gratulálok. Jó csajt találtál.

Betömörültünk a ruhatárhoz, ahol Yun mellé furakodtam, és segítettem levenni a kabátját.

-Köszönöm. – Mosolygott rám. Ahogy megfordult megint nyelnem kellett. Világoskék rövid, pánt nélküli, és simulós ruha volt rajta, egy olyan nyaklánccal, aminek a medálja majdnem becsúszott a ruhája alá.

Hirtelen Bamy jelent meg mellettünk, aztán maga felé fordította a barátnőjét, és még egy kis púdert vitt fel az arcára egy ecsettel, aztán ahogy elment mellettem, megbökte az oldalam.

-Sokat dolgoztam vele. Vigyázz rá! – Aztán kuncogva ThreeShez ment.

-Tyű, azannya’! Young Nam, nem ismerni rád! – Jött oda Koda, és pofátlanul végigmérte a lányt.

-Gyerekek, előbb forgatunk, aztán bulizunk! – Tapsolt a rendező. – Lányok, és Koda, készüljetek!

-Akkor én léphetek? – Érdeklődött Mark.

-Ja, meg én is. – Morogtam, aztán Hyung után indultam.

Az első csodálat lassan elszállt, amikor láttam, ahogy Koda átkarolja Yunt

-Vezetsz hazafelé? – Kérdeztem Markot, aki mellettem ült az egyik bárszéken.

-Inni akarsz? – Lepődött meg.

-Csak egy kicsit.

-Akkor vezetek. – Adta át a poharát. A benne lévő italt egyben lehúztam.

Muszáj valami őrültséget tennem, ahhoz, hogy felfigyeljen rám.

Chapter 14.

GOT7 Fanfic

Chapter 14.

Yun

Arra ébredtem, hogy BamBam szólongat, hogy mehetünk haza.

Bamy mint egy energiabomba, úgy robbant ki a teremből. ThreeSsel dumált valamiről lefelé a lépcsőn. Kint a parkolóban megvártak minket.

-Nem kell hazavinnetek. ThreeSsel megyek. – Mutatott a fiú kocsijára a barátnőm. Aztán rám nézett. – Neked is jó?

-Persze. – Mosolyogtam. – Amint megcsinálták a kocsimat átviszem hozzád a cuccaidat.

-Nem kell. – Legyintett.

-Én az életbe nem használnám el azt a sok körömlakkot. – Fintorogtam.

-Jó, akkor majd elmegyek értük valamikor. – Forgatta a szemét. – Ja, és majd szólj, ha Yongi szingli. – Erre én forgattam a szemem. Megöleltük egymást, aztán leléptek.

-Újabb gerlepár? – Nézett utánuk YuGyeom. Én csak vállat vontam, aztán BamBam után mentem, aki már beindította a kocsiját. Bekopogtam az ablakán, mire megnyomta a gombot, és lehúzta az üveget.

-Még el kell intéznem pár dolgot, úgyhogy menjetek csak haza.

-Nem sietünk. – Vont vállat.

-Nem tudom meddig tart. Lehet, hogy csak későn érek haza. – Néztem a fekete szemébe.

-Azért este még találkozunk? – Kérdezte. Láttam az arcán, hogy kissé zavarban van.

-Biztosan. – Megvártam amíg YuGyeom is beszáll a kocsiba, és elhajtanak.

Integettem nekik, aztán a metró felé indultam.

Lementem a mozgólépcsőn, és átverekedtem magam a nagy tömegen. Felszálltam az éppen beérkező szerelvényre.

A megfelelő megállónál leszálltam, és felmentem a forgalmas utcára. Várnom kellett egy kicsit a buszra, de úgy tíz perc múlva sikeresen megérkezett.

Mikor megérkeztem a patikába azt hittem elájulok. Egy ablak volt nyitva, és vagy negyvenen álltak sorba. Mivel sürgős a dolog ezért beálltam negyvenharmadiknak. Két órát álltam sorba, mire végre odajutottam az ablakhoz. Közben megfigyeltem az össze gyógyszerreklámot, és dobozt, amik ki voltak állítva.

Megmutattam a receptet, amit az orvos írt fel a mamának, mire a nőcike értetlenül nézett rám.

-Mi a problémája? – Kérdezte végül.

-A nagymamámnak kell feledékenységre gyógyszer. – Mutattam a papírra.

-Nem erős ez egy kicsit?

-Az orvosa azt mondta. Ezt adja ki kérem. – nyomtam a kezébe a papírt. Ciccegve előszedett egy dobozkát, aztán átadta. Kifizettem, és végre kiszabadultam a patikából.

Kiérve a gyógyszerszagból nagyot szívtam a büdös szöuli levegőből, ami most mégis jól esett, és valahogy a gyomrom is helyreállt tőle. Eddig azt hittem hogy képtelenség, de annál a fertőtlenítőszagnál minden jobb.

Aluljárón keresztül jutottam át az út túloldalára, és akárhogyan siettem a busz, amivel vissza kellett volna mennem a metróhoz, pont az orrom előtt ment el.

A következőre kellett várnom negyed órát. Pedig csúcsidő volt, és kétpercenként jártak. Elméletileg. De persze dugóba került, (mert miért is ne?), és ezért egy csomót késett.

Mikor pedig megérkezett arra az egy szerelvényre akart felzsúfolódni a felgyülemlett tömeg.

Persze nem jutottam fel rá. Mázlim volt, mert fél percen belül megérkezett a következő busz, azon meg alig voltak. Imádom a szöuli tömegközlekedést!

Végre, valahára eljutottam a metróhoz, ahol be kellett mutatnom a diákigazolványomat is az ellenőröknek, mert nem akartak leengedni a mozgólépcsőkhöz. Mire előhalásztam a táskám legaljáról…

Éreztem, amikor reggel megígértem a mamának hogy elmegyek a gyógyszeréért, hogy hosszú napom lesz. És nem csalt az előérzetem.

Metrózás után feljutva a felszínre rohanhattam a suli buszmegállójába. Szerencsére a sofőr nem sietett, rendes volt, és megvárt. Így kifulladva ültem le a leghátsó ülésre. Lehúztam a vállamról a kabátot, mert a sofőr nyomatta a fűtést, és amúgy is sprinteltem, egyszóval melegem volt. Az ujjával legyezgettem magam, hogy valamennyire visszaálljon a normál testhőmérsékletem, és ne akarjak megfulladni.

Közben pedig bámultam ki az ablakon.

Néztem, ahogy a többi utas, főleg középkorúak, fejtik a rejtvényeiket, vagy üzleti dolgokat beszélnek telefonon, vagy a férjüknek/feleségüknek ecsetelik, hogy mi minden történt velük aznap.

Egy negyvenes párt néztem. A férfi átölelte a feleségét, és éppen egy fotón nevettek.

Valahogy eszembe jutottak a szüleim.

Oké, hogy anya utál, de… vajon ők is ilyenek?

Mármint hogy így nevetnek, mondjuk Yongi kiskori képein. És ilyen kedvesek egymással. És apa így átöleli anyát (annak ellenére ahogy velem bánt). Bár… Ahogy a mama elmesélte anya a főnök, de attól még lehetnek meghitt pillanataik nem? Vagy inkább olyanok, mint az a nő meg a bácsi?

Bámultam a pink ruhás szintén negyvenes éveiben járható nőre, és a mellette ülő őszes hajú bácsira. Mintha nem is ismernék egymást. A nő néha mond valamit a bácsinak, de az rá sem hederít.

És ha ilyenek?

A két párt próbáltam összehasonlítani és arra jutottam, hogy nem érdekelne ha a mindennapi megélhetésen kéne aggódnom, inkább választanék valaki olyat, aki igazán szeret, és így tudunk tizen- vagy huszon-akárhány évekkel később a gyerekeink fotóin nevetni, mint olyat, aki olyan… Mint amilyenek az én szüleim. Vagy a pink hölgy, és az ősz bácsika.

Kiértünk a külvárosi részbe. Elmentünk a Bai park mellett. Bár csak az áruházat láttam kivilágítva tudtam, hogy merre járunk.

Már nincs sok hátra.

Néztem ahogy a lámpák fénye csíkokat rajzol az ülésekre.

A mobilom rezegni kezdett, amitől annyira megijedtem, hogy majdnem ledobtam a földre.

A képernyőn Yongi képe villogott.

-Hali! – Vettem fel.

-Szia, mikor érsz haza? – Szólt bele a bátyám. – Mama már aggódik.

-Most hozom a gyógyszerét. Már elhagytuk a Bai parkot, még úgy húsz perc.

-Busszal jössz?

-Tönkretetted a kocsimat. – Morogtam.

-Ja, persze. Elvittem ma a szerelőhöz, és azt ígérte, hogy holnap délre készen lesz. Elhozom neked, ha kell.

-Holnap csak délutánra megyek.

-Ja, akkor mindegy. – Szinte láttam magam előtt, ahogy legyint. – Majd elhozod te. De minek mész délutánra?

-A buli helyet vesszük fel.

-Jaaa… Akkor majd én is megyek. – Rikkantott. A telefonom csipogott egyet. Gyorsan megnéztem, hogy mi van vele…

-Le fogok merülni. – Emeltem újra a fülemhez. – Mondd a mamának, hogy nemsokára hazaérek.

-Oké, csá! – Messzebbről hallottam a hangját, aztán mintha valami zörgést is, mintha a sütő csipogna.

-Szia. – Tettem le.

Újra az ablakon bámultam ki. A mellettünk elhaladó kocsik rendszámát figyeltem.

Általános sulis koromban azzal szórakoztattam magam, hogy értelmes szavakat raktam ki a rendszámok betűiből. Most is ezzel próbálkoztam, de a legtöbből nem lett értelmes.

Mikor bemondták a megállónkat, felhúztam a kabátomat, és vállamra vettem a táskámat. A telefonom megint csipogott jelezve, hogy a végét járja.

Mikor kinyílt az ajtó, és leléptem a betonra megcsapott a hideg. Összehúztam magamon még jobban a kabátot, és a lépcső felé indultam.

Meglepetten vettem észre, hogy a kapuban három, számomra ismeretlen lány ácsorog. Valami dormról beszéltek. Amint megláttak engem, amint megyek fel a lépcsőn, elhallgattak, aztán sutyorogni kezdtek. Végül a szöszi jött oda hozzám.

-Szia! Izé… Te itt laksz, ugye? – Mutatott a házunkra.

-Aham. Kit kerestek? – Biccentettem oldalra a fejem.

-Ööö… A GOT7-ös fiúkat. – Nyögte ki. – Mintha ők lettek volna azok, akik beszaladtak ide.

-A… kiket? – Tettettem a tudatlant, és a kapu felé néztem. A sötétben egy alakot vettem ki, aki azt mutogatta, hoyg ne áruljam el nekik, hogy ott vannak. Hallottam már fanokról, akik követik őket hazáig, meg ilyenek, de nem hittem volna, hogy egy „megjárom Szöul másik végét” napon késő este a házunk előtt ilyenek fognak állni.

-Nem vagy Kpopper? – Nézett rám nagy szemekkel. Erre csak a fejemet ráztam. Akkor ezek most sasaengek, vagy mik? Vagy antifanok?

-Nézd, ő a vezetőjük. – Mutatta a telefonját a másik. – Nem ismered esetleg?

-Én születésemtől kezdve itt lakok… - Kezdtem, és a fejemmel a ház felé böktem. – De még soha az életben nem láttam őket.

-Akkor mit keres itt hét maszkos fiú? – Toppantott a vörös hajú.

-Lakik itt egy néni, aki mindig beteg. Tíz unokája van, akik szoktak neki segíteni. Négy-öt mindig itt van. Ők szoktak feketébe járni, mert most halt meg a nagypapájuk. És mindig van rajtuk maszk, mert a mamájuk betegsége elvileg ragályos is lehet.

-Jaaa… - Néztek össze.

-És nem láttad esetleg őket? – Mutatott egy másik képet a lány. Mindegyik idol vigyorog, mint a vadalma.

-Nem. Nem ismerem őket. Anyukám itt a gondnok, és én mindenkit ismerek. Ha itt laknának, tudnám, hogy kik. Biztos, hogy jó helyen jártok?

Erre összenéztek, aztán mindannyian a szőkére néztek.

A szöszi a telefonján nyomkodott valamit, aztán felém mutatott egy képet.

-Nem tudod esetleg, hogy hol van ilyen ház? – A képen JB vigyorgott, mögötte pedig a ház sarka. Az udvar felől lett fotózva, így nem látszik minden részlet, és a háttér a nap miatt túl fényes is.

-Itt biztos, hogy nem laknak. – Ingattam a fejem. - Nem nagyon ismerek ezen a környéken ilyen színű házakat. Sajnálom. De ha tudok valamiben segíteni… - A lányok összenéztek, aztán a szöszi megrázta a fejét.

-Nem, köszi. Bocsi, hogy ilyen későn zavartunk. Jóéjszakát!

-Nektek is. Vigyázzatok hazafelé! – Lesiettek a lépcsőn, és átfutottak a másik buszmegállóba. Elindultam komótosan befelé a kapun. Hallottam, ahogy megjön a busz, aztán elment.

-Előjöhettek. – Mondtam, mire hét megkönnyebbült sóhajt hallottam.

-Nagyon köszönjük. – Húzta le a maszkját JB. – Egészen idáig követtek.

-Majd valahogy megháláljuk. – Vigyorgott Mark. – De ez a szöveg… Ha nem tudnám, hogy színésznek tanulsz simán bevettem volna én is.

-Ezt most bóknak veszem. – Mosolyodtam el.

-Lebuktunk volna, ha beljebb jönnek. – Gondolkodott el YoungJae, aztán elővette a telefonját. – Megyek, felhívom Angelinát.

Értetlenül néztem utána, mire Mark mellém lépett, és átkarolta a vállam.

-Tudod Yun, nagy mázlink van, hogy pont ide költöztünk. – Aztán megbökte az oldalam. – Köszi, hogy segítettél.

-Hyung, hagyd békén! – Szólt rá Jackson. – Ő dongsaeng csaja!

-A… kié? – Néztem hátra értetlenül Jackra és a mellette ácsorgó BamBamre.

-Hyung, én még egyszer úgy meg foglak verni… - Morogta BamBam.

-Tudod Yun cica… - Lökte le Mark kezét a vállamról Jackson, és ő karolt át. A lépcső felé vezetett. – BamBam rengeteget áradozik rólad, és már nem bírjuk elviselni a két hősszerelmest. Szóval kezdhetnél dongsaenggel valamit.

-Két hősszerelmes? YuGyeom is kezdi? – Érdeklődtem unottan.

-Á, ő még kicsi ehhez. – Legyintett, meg sem hallva hogy kicsit sem érdekel a mondandója. – YoungJae a másik. Ő meg az amcsi Angelinája… - Fintorgott.

-Aha… - Próbáltam kiszabadulni, de nem engedett el.

-Szóóóval… Mi a véleményed a mi kis kettes számú maknenkről? – Húzott felfelé a lépcsőn.

Ha fáradt vagyok felerősödnek az érzelmeim. Akkor is így történt. Kezdett bennem felmenni a pumpa. És nem azért, mert BamBam egyik legjobb barátja kikotyogja a titkait, hanem mert egyszerűen elegem volt ebből az egészből, és be akartam bújni a puha ágyikómba, és nem gondolni senkire, és semmire. És amúgy is irritált, ahogy rám tehénkedett, és még húzott is maga után.

-Kellene, hogy legyen róla véleményem? – Kérdeztem vissza a tervezettnél kicsit arrogánsabban.

-Csak tudod… - Kezdte csettintve egyet a nyelvével. – Ha már ennyire odavan érted, hogy másról sem tud beszélni, kicsit foglalkozhatnál vele.

-Jackson Wang, leszállnál végre Yunról? – Trappolt mögöttünk BamBam.

-Nyugi törpe. Csak mesélek neki egy kicsit. – Nézett hátra a válla felett az idősebb. A többiek mögöttünk felröhögtek.

Lelöktem magamról a kezét, de nem hagyott elmenni.

-Jack, engedd el. – Szólalt meg JB.

-De miért? Hyung! Csak beszélgettünk.

-Te tényleg megérdemelnél egy jó alapos fejbekólintást. – Fintorogtam, mikor végre elengedett. Felsiettem a lépcsőn, és éppen benyitottam volna a lakásba, amikor valaki visszahúzott.

Kitéptem a csuklóm BamBam szorításából, és idegesen hátrafordultam.

-Yun, én… - Kezdte, de félbeszakítottam. Próbáltam lehalkítani magam, így csak suttogtam.

-Csak hagyj békén, oké? És verd meg helyettem. – A fiú szomorú szemébe néztem, aztán beléptem a lakásba.

Az ajtónak dőltem, és úgy vettem le a cipőmet.

-Jack, ez most mire volt jó? – Hallottam az ajtó túloldaláról.

-Csak segíteni próbáltam.

-Hyung, megverhetem?

-Nem. Késő van, takarodjatok már befelé. Mark, hol a kulcs?

-Aaa… Nem tudom. Lehet hogy kiesett futás közben a zsebemből.

-Ó, remek! Akkor lehet, hogy idekint éjszakázunk?

-Nálam van a pótkulcs.

-Akkor minek ácsorogsz ott? Nyisd már ki! Idióták.

Ellöktem magam az ajtótól, és felakasztottam a kabátomat a helyére.

Mivel már késő volt így nem lepődtem meg, hogy csak a nappaliban égett egy kislámpa.

Yongi a kanapén hortyogott, így rádobtam egy takarót, hogy meg ne fázzon. Aztán a konyhába mentem. Nem nagyon volt étvágyam, de azért leküzdöttem pár falatot a torkomon.

Elmostam a tányéromat, és a fürdőbe mentem.

Lemostam magamról az egész napos mocskot, fésülködtem, fogat mostam. A szobámban beállítottam az ébresztőt holnapra, és kitöröltem a sok KakaoTalkos, meg Me2dayos értesítést.

Közben Hei is megjelent, és a lábamat bökdöste, hogy foglalkozzak vele. Miután megdögönyöztem elvonult a helyére, én pedig eldőltem az ágyamon. A plafont bámultam, de képtelen voltam elaludni. Yongi horkolása az összes falon keresztülhatolt.

Gondoltam egyet, és felvettem egy pulcsit, és egy hosszúgatyát, meg egy cipőt. Csendben mentem el az erkélyajtóig, és próbáltam minimálisan zörögni a kulcsaimmal.

Bezártam magam után az üveges ajtót, és a hideg korlátra könyököltem. Pár percig bámultam a feketeséget, aztán a filmlakás felé indultam.

-Yun? – Hallottam BamBam hangját. Megtorpantam. Első gondolatom az volt, hogy elküldöm a francba a haverjaihoz, de eszembe jutott, amit Bamynak ígértem.

„ne lökd el, ha közeledne hozzád… ígérd meg!”

Nehéz szívvel ugyan, de visszafordultam. A korlátnál ácsorgott, ahol az előbb még én álltam.

-Igen? – Préseltem ki magamból.

-Van kedved beszélgetni, vagy inkább elküldenél melegebb éghajlatra?

„ne lökd el” visszhangzott a fejemben. Utálom az ígéreteket, de Bamy tuti kiakad, ha megtudja, hogy nem tartottam be amit neki megígértem. Aish! Hogy a fene esne ebbe!

-Mindkettő. De gyere, ha már megígértem. – Indultam el a filmlakás felé. Bent bementünk a nappaliba, és mivel tegnap délután Bamyval itt filmeztünk, és kihúztuk a kanapét így kényelmesen elfértünk.

Miután leültünk pár percig csend volt, aztán BamBam félénken megszólalt.

-Nem tudom, hogy javítok-e a helyzeten, de jó ha tudod, hogy Jackson Hyung mindenkivel ilyen, aki csak egy kicsit is tetszik valamelyikünknek. Utálja nézni ha szenvedünk.

-A mai napot inkább hanyagoljuk. – Kértem, mire lehajtotta a fejét.

-Csak még annyit, hogy nagyon köszönöm, hogy elnavigáltad tőlünk azokat a fanokat. Egészen idáig követtek minket. Nem akarok megint költözni.

-Szívesen. – Motyogtam. Pár percig hallgattunk. Éreztem, hogy engem figyel, de nem akartam a szemébe nézni. A kandallóban táncoló lángokat figyeltem.

-Mi jár a fejedben?

-Hogy utálom az ígéreteket. – Néztem továbbra is a tüzet. – És ezt az egész napot. Először a defekt, aztán a két órás sorban állás, aztán a hazafelé út, meg ezek a furi rajongóitok, utána meg Jackson…

-Bocsánatot kérek helyette is. – Nyelt egyet. A körmeimet piszkáltam, rajtuk Bamy remekműveit. Itt valahogy elfogott az álmosság, és kezdtek lecsukódni a szemeim. Talán azért, mert idáig nem jutott el Yongi hortyogása.

Vagy, mert ott volt mellettem BamBam.

Lehúztam a pulcsim cipzárját, mert melegem volt, és hátradőltem.

-Mesélj a családodról! – Kértem suttogva BamBamet.

-De… már meséltem róluk. – Válaszolt, miközben ledőlt mellém.

-Akkor mindegy. – Hunytam le a szemem.

-De ha nagyon szeretnéd…

-Arról akartam álmodni, hogy normális családom van. – Visszagondoltam a párokra a buszon. Vagyis a nevetősekre. Ők tényleg aranyosak voltak együtt.

-Aludj jól Yun-ah. – Éreztem egy meleg tenyeret az arcomon. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.

- Másnap -

Valami puhának nyomódott az arcom, ami még kellemes hőmérsékletű is volt. Kirázott a hideg, így odabújtam hozzá. Valami nehezet, és meleget éreztem a derekamnál, ami pár perc múlva felmelegített. Még közelebb bújtam a valamihez, és magamhoz öleltem. Olyan jó érzés volt!

Lassan beszivárogtak a fejembe az előző nap történtek.

Defekt, Bamy, gyógyszertár, busz, Yongi, horkolás, BamBam…

BamBam…

Kipattantak a szemeim, és meredten bámultam a fiú arcát.

Pillái lehunyva, arca nyugodt, a haja a szemébe lógott. Halkan szuszogott.

Az előbb hozzábújtam. Én hozzábújtam BamBamhez… Uram, atyám!

Nem akartam felkelteni, így gyorsan, de óvatosan ültem fel, és lefejtettem magamról a karját. Szinte kiugrottam az ágyból, és ellenőriztem, hogy minden ruhadarabom rajtam van e (fő a biztonság, ugyebár).

Miután megbizonyosodtam arról, hogy minden rendben van – persze azon kívül, hogy BamBamet ölelgettem álmomban, felszedtem a földről a takarót, és ráterítettem a fiúra. Nyöszörgött valamit, és a hátára fordult.

Kimentem a konyhába, és ittam egy pohár vizet, hátha az lenyugtat. A fürdőben összekötöttem a hajam, aztán visszamentem a nappaliba.

Leültem a kanapé elé a földre. Abban reménykedtem, hogy majd felébred, és kérdőre vonhatom, hogy hogy merészel átölelni, miközben alszok. Mert az oké, hogy néha-néha megöleljük egymást napközben, de amikor nem vagyok magamnál akkor bármit csinálhat velem, és… Még nem tartunk ott.

„ne lökd el, ha közeledne hozzád… ígérd meg!”

Szerintem Bamy sem erre gondolt. Amíg alszok szépen végigtaperol, meg… mintha a kis barátnője lennék. Nem, nem és NEM! Nem vagyok a barátnője, sem a… senkije sem vagyok! Minek hívtam át egyeltalán tegnap? És miért volt olyan jó érzés átölelni??? Mi a franc van velem?

A telefonom csipogni kezdett, mert megnyomtam rajta valamit.

Pff, bekapcsoltam a WIFIt, így sorban érkeztek az értesítők.

Megnyitottam a KakaoTalkot.

#bamyChoi: szia! Holnap délután négykor a csajokkal átmegyünk hozzád, aztán együtt megyünk a Kék-pubba a forgatásra. Úgy okés?

#threeSSS : megbíztam Bamyt hogy rendesen sminkeljen ki, szóval nem lehet ellenvetésed!

#koDA: Bamy azt mondta, hogy igazi dögös csajt farag belőled. (nem mintha eddig nem lettél volna az)

KakaoTalk „BEST CLASS” csoport:

#EDaehyun : BULIRA FEL!!! Mikorra kell odamenni?

#chon : pontosan hatra, a főbejárathoz.

#HaNaEul : a főbejárat néz a park felé?

#Chulx2 : holnap bulizunk, emberek! Az ofőt nem hívjuk el?

#bamyChoi : minek oda az ofő?

#threeSSS : holnap munkanap van, okostojás! Lee tanárnő dolgozik.

#koDA : és aztán? Az már elég későn van.

#EDaehyun : Ja, S, olyankor már vége van a sulinak.

#HaNaEul : a tanárnőnek van családja. És biztos nincs kedve tinédzserekkel bulizni.

#Chulx2 : tudjátok mit? Akkor NEM fog jönni az ofő.

#bamyChoi : nem tudjátok mi van Yunnal?

#HaNaEul : nem együtt mentetek haza?

#koDA : elhagytad a nőmet? Milyen LB vagy te?

#bamyChoi : BFF koda, tudod mi az?

#koDA : kisbetűvel írta a nevem! Ezt most személyi sértésnek veszem.

#HaNaEul : egy hülyével kevesebb. Szval tudunk valamit Yunról?

#bamyChoi : azt mondta, hogy elmegy gyógyszertárba, aztán majd felhív, ha hazaért. Azóta is hív. Pedig már késő van.

#chon : és mi lenne a felhívnád a nagyiját?

#HaNaEul : esetleg Yongit?

#bamyChoi : Yongival nem beszélek! De mindjárt megcsörgetem Dae nénit.

#koDA : ajánlom, hogy kerítsd elő a nőmet!

#Chulx2 : miért lenne a nőd? Nem engedte meg, hogy lesmárold.

#koDA : és aztán? Én leszek a nagymenő, aki megmenti.

#EDaehyun : TE?

#threeSSS : elolvastad valaha a forgatókönyvet?

#koDA: az unokahúgom kihúzta nekem kék filccel, ami rám vonatkozik. Szóval nem.

#bamyChoi : felhívtam Dae nénit, és állítólag már megy hazafelé.

#Chulx2 : utánanéztem a Kék-pubnak, és nekem nem jött be. Muszáj odamennünk?

további 83 hozzászólás Tovább >

A fejemet rázva mentem vissza Bamy első üzenetéhez, és válaszoltam egy „oké”-t. Aztán kiléptem a KakaoTalkból, és felmentem Me2dayra.

Lepörgettem Koda és ThreeS hülyeségeit (állandóan itt veszekednek mindenféle baromságon), és mivel senki (értelmes) nem írt, így onnan is kiléptem. Feltápászkodtam a földről. Át akartam ugrani a szobámba, aztán valamit kajálni, utána meg Heivel sétálni egyet.

BamBam mögöttem motyogott valamit, így odafordultam.

-Hová mész? – Kérdezte kábán, résre nyitott szemmel, amikor látta, hogy rá figyelek. Közben nyugtatgattam magam, hogy ne kiabáljam le a fejét, amiért… Igaz, hogy jó érzés volt, de nem szeretem, ha ismeretlenek ölelgetnek álmomban.

-A szomszédba. Maradhatsz még, itt hagyom a kulcsot. – Lengettem meg a kezemben a kulcscsomót, amin így a kulcsok csilingelni kezdtek.

-Elmész? – Kérdezte, és feltornázta magát ülőhelyzetbe. Nem, basszus, nem azt mondtam az előbb.

-Csak a szomszédba. – Forgattam a szemem, és odadobtam neki a kulcsot, ami az ölébe esett.

-Nincs ehhez még nagyon korán? – Pislogott nagyokat, először a kulcscsomóra, aztán rám.

-Nincs. – Durrant el az agyam, és kimentem a szobából.

Még hogy engedjem közel magamhoz, meg hogy ne lökjem el! És ha ilyen idióta? Oké, hogy korán van –neki-, és hogy még nem ébredt rendesen fel, de attól még nem kellene ilyen baromságokat kérdezni! Aish!

Alig ismerjük egymást! Komolyan, anyámat is jobban ismerem, mint ezt a srácot, pedig a szülőmmel kétéves koromban találkoztam utoljára.

Most már biztosan utána fogok nézni ennek a, hogy is hívják… idolnak. Tuti miden baromságát az internetre pakolgatja fel, meg teszi az agyát. Ha ilyen pofátlan…

Benyitottam a szobámba, ahol Hei üdvözölt. Körülugrált, amíg átöltöztem, aztán megfésültem a bozontos szőrét.

-Gyere kislány, menjünk sétálni! – Szóltam oda neki. – Nincs kedvem reggelizni.

Ügyesen sikerült elkerülnöm nagyit, aki tuti nem engedett volna el reggeli nélkül, és ilyen korán. Mire én átértem a nagykapun a kutya már a kis facsoport mellett ugrabugrált.

Füttyentettem neki, és a pórázt a csuklómra csavartam. Összehúztam a pulcsimat, és kocogni kezdtem a kilátó felé.

Chapter 13.

GOT7 Fanfic

Chapter 13.

BamBam

Elég későn értünk haza. Kutakodni nem volt már kedvem, sem energiám. Ara gondoltam, hogy Yunnal lenne a legjobb beszélgetni.

De a szobájában égett a villany, és nevetés hallatszott ki a résre nyitott ablakon. Ha jól hallottam Bamyval beszélgetett. Vagy valamelyik barátnőjével. Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne ha megzavarnám őket, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom, hogy emiatt haragudjanak rám, úgyhogy lehangoltan visszamentem a lakásba.

Leültem a konyhaasztalhoz és megettem a maradék kaját, amit a többiek hagytak nekem.

-Minden oké dongsaeng? – Jött be a konyhába JB.

-Persze Hyung, csak fáradt vagyok. – Nyeltem le az utolsó falatot.

-Akkor menj aludni, majd elmosogatok én.

-Köszi. Jóéjt! – Biggyesztettem a púpozottan álló koszos edények tetejére a tányéromat, és a pálcikákat. Tízperces fürdőben töltött idő után a szobánk felé vettem az irányt. Benéztem a Hyungok szobájába is, ahol valami videójátékkal szórakoztak. Szóval ezért nem kellett várnom a fürdőre! Érthető.

A szobánkban már sötét volt, és amikor kinyitottam az ajtót YuGyeom a fejére húzta a takarót.

Magam után becsuktam az ajtót, és az ágyamhoz mentem.

-Nora ott van valahol. – Hallottam YuGyeomot. Kitapogattam a macskát, aztán megfogtam, és letettem a földre. Még gonoszkodni sem volt energiám. A macska a kijárat felé indult, és kinyitotta magának az ajtót, ami aztán szerencsére a macska után be is csukódott.

Bebújtam a takaró alá, aztán kezembe vettem a telefonom.

-Hyung, nem beszéltél Yunnal? – Szólalt meg egy kis idő után YuGyeom. Pedig azt hittem, hogy már alszik.

-Nem, valaki van nála. – Kicsit hümmögött, aztán újra megszólalt.

-Szívás. Fiú?

-Nem, szerintem Bamy. – Néztem a képernyőn az éppen betöltő Me2dayt.

-Akkor mégsem szívás. – Az értesítések között egy sem volt érdekes. Már kapcsoltam volna ki, amikor megjelent egy új.

bam@bamgot7 keresési előzményei: Yo Nam, Yonga.

Rányomtam a kis ikonra, mire megjelent egy profil.

Kim Yo Nam, Yona

Neme: lány

Születésnap: 1997 augusztus 2.

Munkahely: diákmunka, kutyaidomár

Hobbi: kutyákkal foglalkozni

Amit szeretek: kutyák, k-pop, k-rock

Jelenlegi lakhely: USA, L.A.

Származás: Thai-Koreai

Elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha azóta megváltozott a beceneve, és kimaradt egy g-belőle. Lehetséges, nem?

Vagy tényleg nem?

Áh, majd holnap!

Visszatettem a telefonom az éjjeli szekrényre, aztán fejemre húztam a takarót, és szinte azonnal elaludtam.

~Másnap reggel~

Ahogy kipattantak a szemeim, felültem. Megint az ébresztő előtt keltem fel, így készülődni kezdtem. Fracba is, hogy nem tudok visszaaludni! Halkan, nehogy YuGyeom felébredjen (ha már én nem tudok aludni aludjon helyettem is), kiosontam a szobából.

Miután elintéztem a reggeli teendőket, leültem a kanapéra, és megkerestem a tegnapi csaj profilját.

Hosszas gondolkodás után végül ráírtam.

bam@bamgot7: Szia! Zavarlak?

Nem hittem volna, de fél percen belül válaszolt.

yona@kim:  Ki vagy, és mit akarsz?

bam@bamgot7:  Csak kérdezni szeretnék pár dolgot.

yona@kim:  ha valami pedofil paraszt vagy…

bam@bamgot7: Jártál kiskorodban Thaiföldön?

Kis időt kellett várnom. Már kezdtem azt hinni, hogy valami túl hirtelent írtam, de végül megkönnyebbültem, amikor megérkezett a válasz.

yona@kim:  igen, miért?

bam@bamgot7:  egy barátomat keresem, akit ott ismertem meg. Hat éves kislány nagy fehér kutyával.

yona@kim: nekünk egy fekete kutyánk volt hat éves koromban. De a szomszédban volt fehér kutya. De áruld már el ki vagy! Kpopper?

Azon gondolkodtam, hogy hazudjak e neki… Ha mégsem ő az igazi Yonga, és megtudja a címem, akkor nagy bajok lehetnek… Jó, titkosított profil, meg mindenféle biztonsági dolog, de attól még bármi lehet. Egy név kell…

bam@bamgot7:  igen, IGOT7, és nem vagyok buzi. A nevem Yongi.

yona@kim: Pacsi, én is szeretem őket. ^^ És minek Me2day-on keresed a barátodat?

bam@bamgot7: Hat éves koromban láttam utoljára.

yona@kim: uh, az menő. Sok sikert.

bam@bamgot7: köszi, igyekszem megtalálni. Szóval jártál Thaiföldön?

yona@kim: a nagyszüleim ott laknak, és én is ott születtem. Tíz voltam, amikor elköltöztünk.

bam@bamgot7: rémlik egy fekete hajú kisfiú?

yona@kim: te most szórakozol velem? Az összes fiú, akit ismertem fekete hajú.

bam@bamgot7: igazából azt hittem, hogy ő vagy. Mármint Yonga.

yona@kim: soha nem ismertem Yongát. Bár tavaly volt egy balesetem. Azelőtt fogalmam sincs mi volt.

bam@bamgot7: csak a nevetek eléggé hasonlít.

yona@kim: sok Yo Nam van.

bam@bamgot7: tudom, csak már reménykedtem.

yona@kim: hát, ha tudok segíteni segítek. De most mennem kell, szia!

bam@bamgot7: köszi, szia!

Semmi nem derült ki. Vagyis de! Thaiföldön született, és lehet, hogy Yongának becézték. Volt egy baleset, amiben mindent elfelejtett.

Lehet, hogy már nyomon vagyok? Lehet, hogy megtalálom?

Felvillanyozva mentem a konyhába, és beleittam egy literes Colaba.

Tényleg lehet, hogy ő az. Ha egy balesetben elfelejtenék mindent tuti arra sem emlékeznék, hogy bele vagyok zúgva Yunba. Nem… Tuti hogy emlékeznék rá! Őt nem lehet elfelejteni. Nem, nem. Tök hülyeség. Ő egy angyal. Ahogy a szeme csillog, ahogy nevet…

Szivárványon utazunk, és lobog a haja…

A kezemben tartott Colas üvegre néztem. Megártott volna?

Visszatettem az üveget a hűtőbe, és a konyhaasztalhoz ültem. A telefonomat pörgettem a kezemben, minden fordulatnál hozzákoccantva az asztalhoz.

-Hát te? Mit csinálsz ilyen korán dongsaeng? – Hallottam egy álmos hangot, mire felnéztem. Az ajtóban YoungJae állt, és összeborzolta a haját.

-Ezt én is kérdezhetném Hyung.

-Angelina írt, hogy beszélhetnénk.

-Mi a francnak kel fel ő is ilyen korán? – Néztem utána, ahogy a konyhapulthoz ment, és töltött magának egy pohár kávét. – A szerelemért mindent?

-Időeltolódás, vágod BamBam? – Bámult rám a válla felett.

-Nézd el, föci. – Legyintettem. – És nem vágom, hanem szeletelem.

-Akkor szeletelhetsz nekem reggelit. – Lépett be a konyhába Jackson. – Amúgy miről van szó?

-Angelináról, meg az időeltolódásról. – Válaszoltam Jacknek, közben letettem a telefonom az asztalra, és megnéztem az időd: 07:04. – Mi van veletek? Nem tudtok aludni? Vigyünk mindenkit orvoshoz?

-Nyugi van öcskös! – Legyintett fejbe az idősebb hyung. – Nora keltett fel. Hogy nem JB feje mellett morog….

-Dorombol. – Jött be a konyhába a leader. – A macskák köztudottan dorombolnak. – Tolta félre a kávét iszogató, és közben telefonját nyomkodó YoungJaet. Töltött magának egy bögrébe a kávéból, aztán leült mellém.

Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk, aztán ideges ajtócsapkodást, végül, úgy fél percen belül Junior csatlakozott hozzánk.

-Senki nem tud aludni? – Néztem körbe.

-De. YuGyeom tud. Még a hülye ébresztője sem kelti fel. – Morogta Jr, és ő is kávézni kezdett. – Mark Hyung is mindjárt itt lesz, csak kirángatja a maknet. – Dőlt a pultnak bögrével a kezében.

-Az jó lesz, mert úgy húsz perc múlva indulnunk kell.

-Jó reggelt! – Jött be Mark szénakazal fejjel. Bár rajtam kívül (mert én már láttam ma fésűt) mindenkinek szénaboglya feje volt. És álmos szeme. És bögre a kezében. Igen, egységes a csapat. – Nem kelt fel. Pedig még a macskát is rádobtam.

-Hogy MIT CSINÁLTÁL? – Nézett fel JB a poharából. Mark megrettenten lépett hátra.

-Úgy értettem, hogy… Nora nagyon cuki, meg minden, és odaadtam YuGyeomnak, hogy simogassa meg. Hogy morogjon neki, vagy mi. – Tette fel a kezeit a legidősebb Hyung. – Kérlek, kérlek ne ítélj három hónap mosogatásra!

-Nem morog, hanem dorombol, és csak egy hétig mosogatsz. – Közölte kimérten JB. Mark kapott jó sok együtt érző pillantást, miközben a leader kivonult, hogy ő majd felkelti YuGyeomot.

-Hát… Szívás. – Veregette hátba Jackson a megszeppent rangidőst.

-Kössz. Utálom azt a dögöt. – Morogta.

-Nem csak te vagy így vele. – Lötyögtette a kávét a bögréjében Jr.

Oké, ezek szerint nem csak engem idegesít a királynő. Vagy JB egy szem kincse. Mert mi nem vagyunk elég cukik neki, akikről gondoskodnia kell?

Tényleg kedves leaderünk van…

-Kettes számú makne jelentkezz! – Ordított valamelyik szobából JB. A többiek röhögése közepette mentem ki a konyhából.

JB a mi szobánkban volt, és az édesen alvó „egyes számú makne” ágya mellett állt.

-Kezdj vele valamit, mert a manegger kinyír, ha megtudja, hogy késtek. – Mutatott a paplankupacra.

-Nem lesz könnyű. – Mustráltam a kék alapon lila pöttyös ágyneműt. – Bármit csinálhatok?

-Bánom is én! Csak ne legyen maradandó sérülése. – Ment ki a szobából.

Felébredt bennem a kisördög.

Kirohantam a konyhába, a meglepett Hyungokhoz. Akik a telefonomat nyomkodták.

-Dongsaeng ki ez a csaj? – Mutatta felém felhúzott szemöldökkel Jackson a képernyőt.

-Ő Chon… Várj, mi? Hogy kerül az a kezedbe? – Vettem el tőle.

-Itt hagytad. Szóval ki ez?

-Osztálytársam, és mielőtt megkérdeznéd az egyik másik osztálytársammal jár. – Süllyesztettem a zsebembe a telefont. – De… ki akar trollkodni?

-Miről lenen szó? – Érdeklődött gonosz vigyorral Mark.

-Fel kell ébreszteni YuGyeomot.

-Veszett ügy. – Legyintett lemondóan Jackson. – Őt még az atombomba sem kelti fel.

-Majd meglátjuk. – Szedtem elő egy nagy tábla csokit a konyhaszekrény legfelső polcáról (ahová dongsaeng dugja a csokijait. Múltkor kilestem, és muhahaha, ma megszívja!). – Szóval?

-Benne vagyok. – Nyújtotta a tenyerét YoungJae.

-Akkor gyerünk! – Indultam a szobánk felé. – És nyammogjatok hangosan!

Körbeültünk az ágya körül, és jó hangosan kibontottam a csokit.

Mindenkinek törtem belőle, aztán szétosztottam.

Jackson cuppogni kezdett, YoungJae hangosan szagolgatta (ööö… kicsit hülyén hangzik, de ő olyat is tud), Jr hümmögött, Mark csámcsogott. Én a makne orra előtt lengettem az illatos csokit.

Fintorgott, aztán megnyalta a száját.

-Hm… Mogyorós csoki. – Motyogta.

Erre a többiek még hangosabban ettek.

-Ez rohadt finom. Szerinted észreveszi ha betermeljük az egészet? – Kérdezte Jack végül.

-Mit vesz ki észre? – Nyitotta ki a szemét a makne.

Ahogy meglátta a vigyorgó fejemet felült. Kikapta a kezemből a maradék csokit (ööö… úgy három morzsát a papírral… nem mi voltunk!), és megnézte a papírt.

-Hyung! Mi a francot műveltetek a csokimmal!?

-Éljen! Felkelt! – Röhögött fel Mark, aztán letörölte a képéről a maradékot.

-Mit műveltetek vele? – Kérdezte vészjóslóan YuGyeom.

-BamBam ötlete volt. – Mutatott rám Jr, miközben a bizonyítékokat a hátuk mögé dugták. Kössz!

-JB szabad kezet adott. És amúgy is tíz perc múlva a suliban kell lennünk. – Mutattam az órára.

-Baszki, miért nem keltettetek fel előbb?! – Pattant ki az ágyból, és rohant a szekrényéhez.

Mikor kiment a szobából összenéztünk a Hyungokkal.

-Szerintetek…? – Kezdte YoungJae.

-Nem, biztos nem. Max egy teherautónyi csokival tudtuk volna felkelteni előbb. – Rázta a fejét Jr.

-Én arra akartam kilyukadni, hogy szerintetek megehetem a maradékot, vagy vissza kellene adnom neki? – Húzta elő a háta mögül a kezét. A tenyerében egy kis darab szétolvadt csoki volt.

-Tied. – Legyintett Mark. – De a többi az enyém! – Pattant fel, és rohant ki. A többiek meg utána.

Én inkább az ajtó felé vettem az irányt, és a cipőmet kezdtem húzni. Én ugyanis máshol tartom a dugi csokimat. Ahol tuti nem fogják megtalálni.

Mire felvettem a kabátom YuGyeom is előkerült. Ő is gyorsan öltözködött, aztán levágtattunk a kocsiig, és kihajtottam a mélygarázsból.

-Az ott Yun és Bamy? – Nézett YuGyeom álmosan a buszmegálló felé.

Mindketten odakaptuk a fejünket.

-Az ott Yun, meg Bamy! – Szögezte le YuGyeom, közben leállítottam a motort, és kiugrottam a kocsiból.

A két lány a buszmegállóban állt, és fázósan összehúzták a kabátjukat.

-Sziasztok! – Álltam meg mellettük. Yun rám mosolygott.

-Szia! – Aztán zavartan körbenézett. – Hogy hogy nem vagytok a suliban?

-Ööö… - Vakartam meg a tarkómat. – YuGyeom nem kelt fel időben. És ti?

-Defekt. – Húzta el a száját Bamy. Aztán felhúzta a kabátja ujját, és megnézte az időt. – De tíz perc múlva itt a busz.

-Dehogy mentek ti busszal! – Fogtam meg Yun csuklóját, és magam után húztam a kocsi felé. Hallottam, ahogy Bamy követ minket. Kinyitottam nekik a hátsó ajtót, és beugrottak.

Szinte futottam a vezetőüléshez, aztán bevágódtam a kormány mögé, és a gázba tapostam.

-Ember! Oké, hogy sietünk, de nem a kórházba! Még meg akarom élni a comebacket! – Kiáltott fel a makne. – Amúgy szia Yun! Szia Bamy!

-Szia! – Kapkodott levegő után Bamy.

-Szia! – Kapaszkodott Yun a biztonsági övébe. Kicsit lejjebb vettem a tempón mire mindhárman fellélegeztek. – Köszi, hogy elvisztek.

-A kórházba? – Préselődött bele az ülésbe YuGyeom, amikor fékeztem egy piros lámpánál. – BamBam, rosszabb vagy Marknál! Ő csak döcögősen vezet! De te!? Hogy a francba kaptál jogsit!?

-Te csak maradj csendben. Miattad vagyunk késésben. – Morogtam. – JBnek annyi, ha a manegger megtudja, hogy késünk.

-És? Megengedte, hogy felzabáljátok a csokimat. – Durcizott be. – Megérdemli.

-Kereshetsz nekik másik helyet, ahová el tudod dugni őket. – Néztem rá.

Yun telefonja csörögni kezdett.

Aházott, meg okézott, aztán elmondta hogy mi a helyzet.

Miután letette előre hajolt hozzánk.

-Chon már bent van, és elintézi, hogy ne írjanak be későnek.

-Köszi. – Mosolyogtam rá a visszapillantóban.

-JB egyszer megérdemelné, hogy megverjék. – Morogta mellettem a makne.

-Te is. Ha már nem tudsz felkelni egyedül. – Néztem az utat.

-Tegnap reggel például felébredtem az ébresztőre.

-Tegnap. Ma meg elkésünk.

-Nyugi van! – Szólt közbe Bamy. – Ma amúgy is csak mozizunk, szóval nem késünk le semmit. – Újra a gázra tapostam, mire mindannyian csendben maradtak, és kapaszkodtak az életükért. Oké, hogy be akarok vágódni Yunnál, de egyenlőre JB fejének épsége a tét, és nem akarom, hogy Mark legyen a leader, mert a végén még minket is elhagy (mármint elfelejti, hogy éppen hol voltunk, és lelép). Úgyhogy sietünk.

Szerencsére baleset nélkül megérkeztünk a sulihoz.

Mikor leparkoltam YuGyeom szinte kirepült a kocsiból (és önszántából, nem azért mert fékeztem). Letérdelt a földre.

-Úgy szeretlek! – Nézte a kőkockákat. – Azt hittem, hogy nem látlak többé.

-Szemét. – Morogtam. – Ha ennyire szereted, jöhetsz haza busszal.

-Megbuggyantál? – Nézett fel rám. Most az egyszer én voltam magasabb.

-Akkor meg indulás a harmadikra! – Intettem a suli épülete felé.

A lányok már előre mentek, de a lépcsőn összetalálkoztunk velük.

Yun nagyon fáradtnak látszott, Bamy meg majdnem hogy szökdécselt. Totál ellentétek voltak.

-Akkor mi előre megyünk. – Nézett le a lépcsőfordulóból Bamy. – Majd gyertek! És ne maradjatok soká! – Kacsintott ránk.

-Bamy ha feljutok megöllek! – Bámult gyilkos szemekkel a két vihogóra fölöttünk. YuGyeom és Bamy léptei és visszafojtott röhögése egy idő után elhalt. Ketten baktattunk felfelé a lépcsőn. Végre felértünk a fordulóba.

-Menyi van még? – Nyögte Yun, és megdörzsölte a szemét.

-Már a másodikon vagyunk. – Néztem fel a fejünk felett lévő táblára.

-Komolyan, egy földre szállt angyal volt, aki kitalálta a liftet. – Kapaszkodott a korlátba.

-Tegnap… - Kezdtem aztán elakadtam. Yun rám nézett menet közben.

-Mi volt tegnap? – Haboztam, mert nem tudtam hogy mit is mondjak. Szerettem volna veled beszélgetni, és megemlíteni, hogy keresem a gyerekkori barátomat? És hogy azt hiszem, hogy megtaláltam…

Ja, azt csak ma reggel tudtam meg. Mindegy.

Vagy… csak dumálni akartam, meg ölelgetni téged, és piszkálni a hajad…

Közben azt vettem észre, hogy (végre valahára, el sem hiszem) de felértünk a harmadikra.

Yun még mindig várakozóan nézett rám.

-Csak dumálni akartam valaki értelmessel. – Böktem ki végül, miközben megvakartam a tarkómat.

-Bamy nálam aludt. Bocsi. – Nézett rám szomorú mosollyal. – De ha gondolod, ma összefuthatunk a filmlakásban.

Odaértünk a moziteremhez, és gyorsan besurrantunk. Mivel nem tudtunk bejutni a legbelső helyekre, ezért a ThreeS feletti sorba ültünk be.

A vásznon éppen valakik harcoltak, és azt próbálták eldönteni az ősi módszerrel, hogy a csaj melyiküké lesz. A végén mindkettő meghalt, mert megsebezték egymást, a csaj meg azért dobta fel a bakancsot, mert eltaposta egy ló.

Igen, szerintem is sok értelme volt.

A kisfimben csak képek pörögtek, és dög unalmas volt.

A tanárnő elindította a valamelyik másik régi osztály filmjét. Pedig azt hittem, hogy tartunk szünetet. Fel akartam hívni JBt, de így nem tudtam.

Ahogy elkezdődött a film a telefonom rezegni kezdett.

Me2dayon üzentek.

jb@imgot7 : BamBam!

Ha most Yunnal enyelegsz…

Beértetek?

Egyben vagytok?

Baszki! Írjál már vissza!

A vállamon bóbiskoló lányra néztem, aztán rányomtam a képernyőre, és írni kezdtem.

bam@bamgot7 : igen, beértünk. Minden oké. És itt ül mellettem, szóval ne írogass baromságokat!

jb@imgot7 : ugye nem fognak lecsukni gyorshajtásért?

bam@bamgot7 : én nem szoktam.

jb@imgot7 : Jr meg az angol királynő. Persze!

bam@bamgot7 : egyben vagyunk, beértünk, szóval te is egyben maradsz. Felesleges aggódnod.

jb@imgot7 : kössz, de nem nyugtattatok meg. Mikor végeztek?

bam@bamgot7 : ha kicsengettek az utcsó óráról.

jb@imgot7 : rohadt vicces vagy!

bam@bamgot7 : úgy három, fél négy környékén.

Vártam, hogy ír valamit, de nem írt vissza. Eltettem a telefont, és próbáltam a filmre koncentrálni.

Persze nem ment. A film is elég rossznak bizonyult, és unalmasnak is. Aztán ott volt mellettem Yun. Vagyis pontosabban a vállamon volt a feje. A hajszálai csikizték a nyakamat.

És akkor így figyeljek.

Egy kis idő után, amit az előttünk lévő szék támlájának mustrálásával töltöttem, elkezdett zsibbadni a lábam. Nem nagyon akartam megmozdulni, mert nem akartam felkelteni Yunt. Tűrtem egy darabig, de aztán mégis muszáj volt megmozdítanom.

Kinyújtottam a lábam, hogy több vér jusson bele, mire persze a vállam is megmozdult. Yun meg felébredt.

-Ó, bocsi. – Suttogta, amikor észrevette, hogy engem használt párnának.

-Semmi. Ha neked így kényelmes… - Mosolyogtam rá.

-Biztos? – Szemforgatva bólintottam, mire fészkelődött egy kicsit, aztán visszahajtotta a fejét a vállamra. Egy ideig csendben voltunk, aztán megszólalt. – Eddig miről szólt a film?

-Valami hapsiról, akinek nyolc nője van egyszerre. Asszem. De igazából nem figyeltem.

-Akkor biztos érdekes. – Motyogta cinikusan. Aztán lehunyta a szemét.

Gondolkodtam egy darabig, aztán a fejének döntöttem a sajátomat.

Úgy néztük végig a filmet. A kisfilm megnézése után pedig szünetet tartottunk. Sajnáltam, hogy fel kellett ébresztenem Yunt.

A tanárnő felkapcsolta a villanyokat. Lementem a vászon elé nyújtózkodni (mert ott volt akkora hely), ahol ThreeSbe ütköztem.

-Csá! – Emelte fel a tenyerét egy pacsira. Összepacsiztunk, aztán ledobta a kajáját az egyik székre. – Bam, holnap este felvennénk a bulis jelenetet. Van kedvetek jönni? A Kék-pubba megyünk, az szerintem jó hely.

-Hát még nem tudom a programot.

-Ja, hallottam comebackra készültök. – Bólogatott.

-Honnan tudod? – Néztem rá meglepetten.

-Bamy mutatott egy csomó pletykalapot, amiben benne voltatok. – Vont vállat. – De nektek amúgy nem kötelező ott lennetek, mert Kodáé és Yuné a főszerep. De ha akartok bulizni, akkor gyertek el. Nyolckor találkozunk a hely előtt.

-Rendben. Ha nem megyünk üzenek majd.

-Megbeszéltük. – Bólintott. – Aztán utána jöhetnek az utolsó jelenetek. A többit már felvettük, azt hiszem. Aztán Bamy összevágja, és készen is van. Igaz! – Csettintett. – Kellene valami tuti jó szám, amit berakhatunk a kisfilm alá. Valami RMX, vagy ilyesmi.

-Megkérdezem a zeneszerzőnket, hátha van valami ötlete.

-Nektek olyan is van? Menő. Ha nem sikerül, akkor Eda haverja fogja csinálni, csak az meg nem biztos, hogy készen lesz a határidőre.

-Egyeztetek vele. – Bólintottam.

-Ha valamit fel kell ajánlani mondd neki, hogy eljöhet a premierre. – Vigyorgott.

-A Hyungok is akarják látni. – Legyintettem. – Majd szervezünk valahol, ahová meghívjuk.

-Kérlek, üljetek le a helyetekre! Folytatni kellene! – Jött be a tanárnő. Elkezdtem visszamászni a sok lépcsőn Yunhoz.

-De tancsinéééni! Miért nem nézhetünk valami jó filmet?! – Hallottam Koda nyafogását. Szemforgatva ültem le a lány mellé.

-Mert a tanmenetben ez szerepel. – Válaszolt a tanárnő.

-Még a Barbie rajzfilmek is jobbak ennél, ugye Chon?

-Menj a francba! – Vágta fejbe a lány a kék DaeHyunt.

-Gyerekek nyugi! – Próbált rendet teremteni a tanárnő. Mikor Chon nem hagyta abba az ütlegelést lekapcsolta a villanyt, hogy legalább ő ne lássa a bunyót. És elindította a filmet.

Chapter 12.

GOT7 Fanfic

Chapter 12.

Yun

Egész napot a suliban töltöttük. Délelőtt forgattunk, és „rendes” tanítási óráink voltak. Behívtunk pár tanárt, akiket annak idején szerettünk, és megkértük őket, hogy tartsanak egy-egy órát, amin tudunk forgatni.

Így volt egy matekunk, amin Kodát majdnem kihívták felelni, egy törink, amin a Japán megszállásról tanultunk, egy angol, amin a tanárnő Edának magyarázta, hogy a tanárt nem úgy kell leírni, hogy ’tícsőr’, hanem úgy hogy ’teacher’. Aztán volt egy biológiánk, amin ChulChul röhögve „felelt” le a nemi szervekből (mert miből másból? Kanos tinédzserek…), és egy fél kémiánk. Igen, a kémia pont olyan unalmas, mint ahogy emlékeztünk. Egyébként a volt kémiatanárunkat nem találtuk meg, így egy másikat kértünk meg. Nem kellett volna… Csak mondta a szénhidrogéneket, meg az alk- izékéket, és mondta, és mondta... Szerencsére hamar megszabadultunk tőle, mert rájött, hogy amúgy valamelyik kilencedikben lenne órája. Fellélegzés volt elhagyni a termet.

Lógtunk a büfénél egy darabig, és játszottunk pár kört, a kilencedik óta működő postás játékunkból.

-Új szabályokat kellene bevezetnünk. – Tűnődött el Bamy a második „postás, fizess egy hambit!” feliratú cetlinél. – Úgy sem állunk sorba.

-Na, ki nyert? – Nézett körbe ThreeS. Eda felemelte a „ön nyert egy ingyen pizzát a postás jóvoltából. (Amúgy nem.)” feliratú cetlijét, aztán az asztal közepére dobta. – Ez így tényleg nem jó.

-Nem kellenek új szabályok. Ez hagyomány. – Tette fel a lábát az asztalra Koda, és a fejébe húzta a Hanától visszaszerzett kalapját, amiből egy üres cetli pottyant ki. – Csak most már nem kell sorba állnunk. Végzős kiváltság.

-Komolyan ezt a játékot játszottátok kilencedik óta? – Könyökölt az asztalra BamBam.

-Aha. Akkor még olyan kis nyomik voltunk, mint ők. – Mutatott Koda a kígyózó sorra, ahol az alsóbb évesek vártak a sorukra. – És lusták voltunk mindannyian sorba állni. Jó játék ez, csak ne veszíts.

Figyelmünket elterelte az egyenesen felénk tartó Hwa Young tanárnő.

-Tancsiiinéni! Jött meglátogatni a cuki kis osztályát? – Kiáltott fel Eda.

-Sziasztok! Ko Dae Hyun, vedd le a lábadat az asztalról! ChulChul, csússz beljebb! – Míg Koda letette a bakancsos lábát a földre a tanárnő beült ChulChul mellé.

-Jöttelek megnézni titeket. Végigjártam az egész iskolát. – Nézett ránk mosolyogva.

-De hát tanárnő! Miért nem tetszett felhívni? – Vette elő Eda a telefonját.

-És amúgy is ez a törzshelyünk. Még kilencedikben szereztük meg. Azóta ide járunk kajaszünetben. – Emlékezett vissza Hana. Nagy harc árán az akkori tizedikeseket kihívtuk egy röpimeccsre, és persze nyertünk, így miénk lett az asztal. Azóta meg innen küldjük a postásunkat.

-Hogy haladtok a filmmel? – Érdeklődött témát váltva a tanárnő.

-Már egy csomó megvan belőle. – Vigyorgott Bamy. Nagy dicsőség, az ő gépén őrizzük a jeleneteket.

-Olvastam a forgatókönyveteket. Jó munkát végeztetek. Shin Seong, büszke vagyok rád!

-Yun ötlete volt, mármint az alap történet. – Hárított azonnal ThreeS. – Ma is vettünk fel részeket.

-Az autós üldözéses részt mikor vesszük fel? – Szólt közbe Koda. Szemforgatva vettem tudomásul, hogy most következik a lódítás.

-A… mit? – Kerekedett ki a tanárnő szeme. Hogy ennyi év után is beveszi…

-Vagy amikor az UFOk lerombolják a földet, és BamBam hősiesen megmenti a szörnyek markából Yunt, aztán át teleportálnak egy másik dimenzióba? – Folytatta Chon.

-Az olyan romantikus rész! – Csapta össze a tenyereit Bamy. Meglökött az asztal alatt, hogy szálljak már be ebbe a viccbe. Szememet forgatva hallgattam a különböző UFOs, és apokalipszis történeteket. Komolyan, ezek nem normálisak!

-Nekem a kedvencem lesz, amikor csupa nyálka minden a nyálkaszörny szétrobbanása után, és ThreeS meg Bamy pont akkor… - Mondta Koda, de Bamy egy jó erős vállon „veregetéssel” elhallgattatta. Valószínűleg a tizenkilences karikát is ki kellene raknunk a filmre, ha ilyen dolgok lennének benne.

-Young Nam, mondd, hogy ez nem igaz! – Nézett rám könyörögve a tanárnő. Az asztal alatt Bamy folyamatosan löködött, így kénytelen voltam belemenni a játékba.

-Tudja tanárnő én igazán nem szeretnék takarítani a nyálkaszörny után. – Préseltem ki magamból a legártatlanabb arckifejezéssel. A tanárnő persze teljesen ledöbbent.

-Ez… nem ez van a forgatókönyvben. – Pampogott. A többiek meg összeröhögtek.

-Kicsit csalunk. De nem sokat. Felbéreltünk egy egész stábot, és megyünk Mexikóba forgatni a téli szünetben. Nem akarjuk, hogy megállítsanak a rendőrök UFO űrhajóra érvényes jogsi nélküli csészealj vezetés bűncselekményével. Vagy valami ilyesmi. – Folytatta YuGyeom. Na, tessék! Szegény tanárnő meg szörnyülködött ott ChulChul mellett.

-Itt Szöulban amúgy sem lehet minden sarkon nyálkaszörnyet találni, szóval megyünk még a Jupiterre is, hátha ott van. Úgy hat év múlva vissza is érünk. – Bólogatott ChulChul.

-Tök szupi űrhajóval megyünk. – Tapsikolt lelkesen Chon. – Egy hatalmas rózsaszín szépség, és szivárvánnyal működik. Mint a csillámpónik.

-És ha nem találunk a Jupiteren nyálkaszörnyet, akkor vissza kell jönnünk, a csilláműrhajóval, és keresnünk kell egy nagy zselétornyot, amit szétrobbanthatunk. – Mondta halál komoly fejjel Hana. – Lehetőleg zöldet, hogy zselészörny színű legyen.

-Utána megyünk Mexikóba, és felvesszük az apokalipszist. Nagyon király lesz! Felrobbantunk mindent, és majd menőn sétálunk ki a lángoló-robbanó-összedőlő épületekből. – Mesélte tovább BamBam.

-És tanárnő, tessék elképzelni, valahogy le kell majd ráznunk a sok rajongót, meg űrlényt, akik üldözni akarják a mi kis idolocskáinkat, meg a GOT7nt , és még aludnunk is kell valamikor. – Vágott szomorú arcot Bamy. – Olyan fáradtak leszünk! Egy csomó zöld űrlénytől megvédeni hét embert! Úgy hogy lézerkardunk sincs…

Ekkor felhangzott a csengő.

-Hogy elszaladt az idő! – Pattant fel a tanárnő. – Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! – Aztán már futott is a tanári felé. Mindenki összepacsizott mindenkivel, aztán elindultunk a tesiterem felé.

-Nagyon menő film lenne, ha ezt leforgatnánk! – Nevetett fel YuGyeom.

-Csilláműrhajóval a Jupiterre zselészörnyért! – Röhögött Koda. – Jobbat is kitalálhattatok volna.

-A Mexikós apokalipszis az menő. – Lökte oldalba ThreeS BamBamet.

Amíg beértünk a terembe, ami inkább csarnok, az űrlényes sztoryt beszélték meg.

Szereztünk röplabdát, és BamBam felmászott felrakni a hálót.

Ezek után játszani kezdtünk.

Aki nem játszott, az a felvett jeleneteken röhögött, amit a lelátón néztek újra. Vagy a most kitalált csilláműrhajós dolgot emésztették.

A tesitermi lógás után mentünk megint mozizni, az ofővel. Beültünk a moziterembe (amúgy tényleg olyan, mint a városi mozik, csak valamivel kisebb, és a sulin belül van), megint pattogatott kukoricával és kólával felszerelve.

Először a négy évvel ezelőtti 13/r-esek alkotását néztük meg. Megint csak egy klasszikus: Hófehérke újrafeldolgozása. Kiderült, hogy a tizenkettő fős osztályból két lány volt: egyik a Hófehérkét játszotta, másik meg a  boszorkát. Jól meg voltak csinálva a jelmezek is, bár nem volt teljesen vége a történetnek, és a Disnep-es feldolgozás sem igazán került előtérbe, de volt gonosz, jó, Hófehérke, alma, meg hét manó-vagy törpe. Szóval egészen elfogadható volt.

A kisfilmjükben dumáltak egy csomót, és a zene is elég rossz választás volt, mert valami altató klasszikust nyomtak be.

Bamy a vállamra dőlve hallgatta a zenét, csukott szemmel. Már azt hittem, hogy elaludt, mikor a tanárnő bejelentette a szünetet. De nem, mert felpattant, és kirángatott a mosdóba.

A falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön a fülkéből.

-Ez nem tetszett annyira. – Szögezte le, miközben a sminkjét ellenőrizte.

-Fogadni mernék, hogy a csipkerózsika lesz a következő. Mármint annak a százmilliomodik feldolgozása, amit megnézünk. – Pillantottam az órámra, hogy azért ne menjen el az egész szünetünk Bamy tollászkodásával. – Esetleg siethetnél is. Már csak öt percünk van visszaérni.

-Jól van, akkor igyekszem. - Lesöpört egy szempillát az arcáról, aztán előkapott a farmere hátsó zsebéből egy tust, és kihúzta a szemét. Ezután hosszasan szemlélte a tükörképét. Végül elővett a pulcsija zsebéből egy szájfényt, és azzal is kipingálta magát.

-Mehetünk végre? – Morogtam, mikor nekiállt a haját igazgatni. – Nincs itt Yongi.

-Tudom. Mennyi időnk van még? – Bámulta megint az arcát.

-Úgy kettő perc.

-Akkor még visszaérünk. – Legyintett. Előszedett a táskájából egy fésűt, és gyorsan megfésülködött, aztán indulhattunk is vissza.

Nos, talán most már értitek miért mindig az utolsó pillanatban esünk be reggel is. Ha a drága beszabadul a fürdőbe…

Pont csengetésre léptünk be a mozi terembe, és az ofő volt olyan rendes, hogy nem kapcsolta le addig a villanyt, amíg a helyünkre nem jutottunk.

-Popkornt? – Nyújtotta felém a zacskót BamBam, mikor elkezdődött a nem tudom hány évvel előttünk végzett 13/f-esek filmje.

-Köszi. – Markoltam bele a kajába, aztán Bamy tenyerébe is szórtam. Hogy nekünk miért nincsen? Koda és Eda felzabálták. Igen, kellett nekünk melléjük ülni…

A filmnek amúgy semmi értelme nem volt. Valami parkban játszódott, és volt benne egy kiskutya, ami elszökött, aztán a csávó összejött a kutyás csajszival, utána meg szakítottak és a kutyás hölgyemény összejött egy másik hapsival, a végén meg a kutya megint elszökött, és úgy ért véget, hogy a lány megint „Báró”-t (igen, tényleg ez volt a neve a kutyusnak) kereste. Tök logikus nem? Ha elveszik a kutyád össze kell jönni valakivel, akivel aztán szakítasz miután meglett a kutya, és összejössz egy másikkal. Ha meg megint eltűnik a házi kedvenced, akkor újra ki kell szemelned valakit. Ja, szerintem is.

A kisfilmjükben meg állandóan a kutya volt a középpontban.

-Uncsi. – Morogta Bamy, mikor már az ezredik szelfit mutatták Báróval. – Komolyan, még neked sincs ennyi képed Heiről.

-Milyen kedves vagy. – Suttogtam, mire a mellettem ülő BamBam (aki gondolom hallotta az eszmecserét) felkuncogott.

-De Hei legalább szép kutya, nem úgy, mint ez a vakarcs. – Mutatott a „vászon” felé. Ami csak az üres fehér fal, de a vászon szó olyan nagyzolós, szóval azt használjuk rá. - Elférne a táskámban is. Sőt, talán a zsebemben is. És a színe sem tetszik.

-A te táskádban biztos elférne. És ha a sminkcuccokat kipakolod belőle, akkor a zsebedben is.

-Létfontosságú dolgokat mindig magunknál kell hordani! – Közölte durcásan a barátnőm, aztán kezdte összeszedni a cuccait, mert már a stáblista ment.

Érdekes módon Hwa Young tanárnő ma nem kérte ki a véleményünket. Lehet hogy az UFOs, csilláműrhajós, Mexikós dolog után már elege van belőlünk.

-Eljössz hozzánk? – Kérdeztem a folyosón a mellettem éppen telefonját nyomkodó Bamyt. – Mama szeretne látni.

-Yongi otthon van? – Jött a kérdése, amit tudtam, hogy fel fog tenni. Valahogy ezeket előre megérzem.

-Mire hazaérünk ő is otthon lesz.

-Anyáék külföldön vannak, szóval mehetek. – Nyitotta ki a főbejáratot, miután elköszöntünk a portástól. – De csak ha nem gond.

-Nem, egyeltalán nem gond. – Ráztam a fejem.

-Akkor ugorjunk el hozzánk a körömlakkokért, és akkor manikűrözök neked. Látom, már kezd lejönni. – Nézett a két héttel ezelőtt alkotott művére. Ami néhol már lepattogott a mosogatástól.

-Rendben. Ugorj be! – Nyitottam ki a kocsit. Bedobtuk hátra a táskáinkat, aztán kikanyarodtam a parkolóból. – Amíg te felmész a cuccaidért, felhívom a mamát, hogy jössz. Meg reggel mondta, hogy vásárolni is kellene, úgyhogy lehet hogy a Bai park felé kell majd mennünk.

-Okés. – Nézte a napellenző tükrében magát.

-Komolyan, dívának készülsz? – Morogtam, mikor leparkoltam a házuk előtt.

-Nem, csak szeretek jól kinézni. – Pislogott rám ártatlanul.

-Valami nincs rendben. – Néztem rá szúrós szemmel.

-Majd elmondom. – Vont vállat vigyorogva. – Sietek. – Nyitotta ki az ajtót.

-Ajánlom is, különben itt hagylak. – Doboltam a kormányon. Mikor bement a lépcsőházba hátranyúltam a táskámért és kihalásztam belőle a telefont.

-Szia Csillagom! – Szólt bele a mama.

-Szia! Bamy is jön velem haza. Yongi otthon van már? – Tettem fel szememet forgatva a kérdést.

-Jó, rendben. Igen, valahol itt van… Szóljak neki? – Tompábban hallottam a hangját, így gyorsan válaszoltam.

-Nem, nem kell. Viszont fontos! Vásárolni menjünk el?

-Ó, igen! Mindjárt mondom, mi kell… - Amíg elővettem a noteszem a mama is kiért (gondolom) a konyhába, és megtalálta a bevásárló listát. Lediktálta, ami arra fel volt írva, aztán még körbenézett a hűtőben, és a kamrában is.

-Azt hiszem ennyi. Többre nem emlékszek.

-Jó, ha mégis eszedbe jut valami, akkor majd hívj fel. – Pillantottam az órára. Bamy már tíz perce bent van. Letettem a telefont, és megcsörgettem a drágát

-Ha megint nekiálltál sminkelni… - Kezdtem, mire felnevetett.

-Nem, csak egy táskát kerestem, amibe bele tudtam pakolni. Fél perc, és lent vagyok. – Mentegetőzött.

-Ha két percen belül nem vagy itt…

-Ott leszek, nyugi van! – Azzal letette.

Bekapcsoltam a rádiót, és a kormányon doboltam. Kereken egy perc múlva megjelent a kis barátnőm az egyik táskájával, amit óvatosan az ölébe helyezett.

-Törékeny, De mehetünk.

-Még van egy perced ideérni. – Indítottam.

-Esetleg menjek vissza? – Kérdezte ártatlan angyali arccal.

-Meg ne próbáld! – Szóltam rá, mire felnevetett.

-Cuki vagy, amikor morcos vagy.

-Menj a francba. – Motyogtam. – Amúgy örülj, mert megyünk a Bai parkba.

-Tapsi, tapsi! – Ütögette össze a tenyereit. Szemforgatva vezettem el az áruházig.

Bent úgy egy órát voltunk, mert én gyorsan összeszedtem a cuccokat, amik kellettek, de Bamy… Kész katasztrófa. Leragadt a sminkcuccoknál, és kijelentette, hogy nem tud dönteni két tök ugyan olyan árnyalatú kék körömlakk között.

-Akkor vedd meg ezt! – Mutattam a jobb kezében lévőre.

-De ez matt.  – Ellenkezett.

-És a másik? – Húztam fel a szemöldököm.

-A másik meg csillog.

-És az miért nem jó?

-Mert ilyenem már van.

-Akkor minek akarsz ilyet, ha már van a készletedben? – Ráztam a fejem.

-Mert ez egy perc alatt szárad meg. Ami nekem van az meg…

-Van ideje megszáradni. – Vettem ki a kezéből az üvegcséket, és a mattot a kosárba tettem, a másikat meg vissza a polcra. – Na, gyere már! – Kezdtem el rángatni a kasszák felé.

-Jó, jövök. – Morogta.

Csak az egyik kassza volt nyitva, és előttünk egy ahjussi állt sorba, aki felvásárolta a szeszesital készlet felét – nagyjából. Ha nem többet.

Miután az alkesz bácsika elhúzott (kis nézeteltérés után) Bamyval felpakoltuk a szalagra a dolgokat, aztán a kasszáshoz léptünk.

-Sziasztok! – Köszöntött minket… Igen, ő. A nem tom’ hogy hívják. Mikor felénk fordult, és ránk vigyorgott (megjegyzem valami fennakadt az első fogán, és zöld valami) el tudtam olvasni a névkártyáját, melyen Park YooCheol állt.

Bamy persze emlékezett a nevére, minden ilyen információra emlékszik, így „fúúúj, te ezzel akartál összehozni” fejjel nézett rám. Én meg csak vállat vontam. – Van kedvetek ma este bulizni egyet? A Kék-pubban nagy buli lesz. – Vigyorgott megint ránk a zöldséges fogával.

-Nem kössz. Temetésre megyek. – Jelentette ki Bamy poker-face-el. Kicsit meg is lökött, hogy ne habozzak kamuzni, hogy le tudjuk rázni, ha kell.

-Ó, és kid halt meg? – Nézte végig pofátlanul YooCheol. A mellén kicsit tovább időzött a tekintete, majd engem is jól megszemlélt. Közben persze megállt a keze, és nem húzogatta le a cuccokat. Nem mintha bárkit is zavart volna, mármint Bamyn és rajtam kívül, de nem akartam itt tölteni a maradék időt a napból.

-A kishúgom. – Kamuztam gyorsan. Aztán a szalag felé intettem, ahol a holmik sorakoztak. - De nem sietnél? Még ma szeretnénk végezni, mert fél óra múlva a város túlfelén kell lennünk.

-Ja, persze, persze. – Sietett lehúzni az árukat. Mikor a blokkot nyomtatta ki a gép még egyszer próbálkozott. – Esetleg ha kihevertétek a húgod halálát eljöhetnétek bulizni. Nagyon menő hely. – Bamy a szemét forgatva pillantott rám. A blokkra megint ráírt valamit a srác, de nem foglalkoztam vele. Minél előbb kint,  annál jobb. Gyorsan fizettünk, aztán szinte kisprinteltünk az áruházból.

-És te EZZEL akartál összehozni. – Esett nekem Bamy, miközben kinyitotta a csomagtartót.

-Asszem tévedés volt. De vettem neked körömlakkot. – Emeltem be a kocsiba a szatyrokat.

-Minden meg van bocsátva. – Mosolyodott el. – Amúgy vicces egy pali.

-Mindig ezzel a Kék-pubbal jön. Meg hogy bulizni akar. Múltkor BamBam intézte el. Ha nincs ott talán rám is mászott volna.

-Halihó! – Vigyorgott, mint egy idióta. Nem hittem volna, hogy felismer, de tévedtem. – Nem láttalak mostanában. Csak nem beteg voltál?

-Nem jártam erre mostanság. – Nyögtem ki.

-Sebaj. Még egy csomó buli lesz a Kék-pubban, amire szeretettel várlak. – Kacsintott (!!) rám. Ott tartottam, hogy fizessünk minél gyorsabban, mert ha tovább kell hallgatnom, én tuti hogy megnyuvasztom magam, vagy ezt a gyereket.

-Amúgy telószámom is megadtam. Miért nem hívtál fel? – Csipogtatta tovább a cuccokat.

-Asszem elhagytam. – Válaszoltam. Amúgy a kandallónkban végezte a többi felesleges papírral együtt.

-Nem baj, akkor írok másikat, Ha van kedved este hattól szabad vagyok, és találkozhatunk. - BamBamra sandítottam, aki pakolta mellettem a kosárba a holmikat. Ilyenkor a rajzfilmekben valami fekete firkagomoly jelenik meg a szereplők feje fölött. Mintha a fiú feje felett is ezt láttam volna…

Végre végzett a csipogtatással, aztán kimondta azt az összeget, amit fizetnünk kell. Nagyi félhavi nyugdíja. Okés. BamBam kártyával fizetett, aztán a blokkra vártunk. YooCheol, ahogy leolvastam a névtáblájáról, megint egy tollat vett elő, aztán egy cetlire ráfirkált valamit, majd át akarta adni nekem. Ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolt a  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.

-Én nem tudtam… - Hebegte YooCheol, én meg majdnem elröhögtem magam a fején.

-Ja, BamBam is tud kamuzni ha kell. – Nevetett fel. – Ő is jött a Mexikós sztorival. Amúgy mit írt az „álomfiú” a blokkra?

-Mindjárt. – Túrtam a szatyorba, ahová a blokkot dobtam. Kis keresgélés után Bamy körömlakkja mellett találtam meg. – Megint a telószámát.

-Mi lenne, ha trollkodnánk egyet? – Csillant fel a szeme. Valahogy éreztem, hogy vagy közösségi oldalakra rakná ki a számot, vagy mindenhová felirkálná a suliban.

-Nem sajnálom, de nem akarok rosszat senkinek.

-Ennek sem akarsz rosszat? Amilyen a feje tuti csak trófeákat gyűjt. Olyan, mint egy rossz buzi. – Ültünk be a kocsiba. Aztán Bamy gyorsan témát váltott. – De az az alkesz ahjussi is nagy volt. „Fiatal ember! Nem jól húzta le! Én nem ennyit akartam fizetni!” – Krákogta el, utánozva a bácsit. Ezen mindketten felnevettünk, aztán beindítottam a motort, és kihajtottam a parkolóból.

Otthon megvártam, amíg Bamy leellenőrzi a sminkjét a visszapillantóban, aztán a lifttel feljutottunk a belső udvarra. Onnan kezünkben a szatyrokkal fellépcsőztünk a muskátlis ajtóig.

-Megjöttünk! – Kiabáltam be az előszobából a lakásba, miközben a cipőnket húztuk le.

-Konyha! – Hallottam Yongi hangját az említett helyiség felől. Bamy persze az előszobatükörben újra ellenőrizte az egész kinézetét, majd bementünk a konyhába.

-Csá! – Üdvözölt minket a bátyám.

-Szia! – Mosolygott Bamy.

-Mama, Hei? – Kérdeztem, miközben a bevásárlószatyrokat pakoltam ki.

-Elmentek a kilátóhoz sétálni. Hoztál valami ehetőt? – Lépett mellém, és a hűtő belsejét kezdte fixírozni. Felébredt bennem a kisördög.

-Telefonszámot, kell? – Nyomtam a kezébe a blokkot.

-Jó csaj? – Nézte a számokat.

-Inkább rossz buzi. – Nevetett fel Bamy. – A Bai park melletti áruházban az egyik kasszás.

-Akkor égesd el. – Dobta vissza a szatyorba a papírt. – Leléptem. Mamának mondd azt, hogy ettem, hogy ne aggódjon feleslegesen. – Indult a nappali felé.

-És ettél? – Néztem utána.

-Majd útközben megállok valahol. – Vont vállat. – Ne aggódj, és nyugi, nem rontom el a „csajos napotokat”. Majd talán hazaérek éjfélre.

-Legyél jó kisfiú! – Integettem utána, mire röhögve ment ki a konyhából.

-Még mindig olyan cuki! – Sóhajtott Bamy.

-Szerintem nem. De néha kibírható. Sokszor idegesítő. És nem mosogat el, pedig ő lenne a soros. – Válaszoltam félig a hűtőből. Az utolsó mondatot direkt hangosabban mondtam, hogy a bátyám is meghallja.

-Most rólam van szó? – Kiabált be az előszobából Yongi. – Mert ma te mosogatsz.

-Nem, a kutyámról van szó! – Kiabáltam vissza.

-Léptem, legyetek jó kislányok! És ne szedjétek szét a szobám! – Azzal becsukta maga után az ajtót.

-Az utolsó rád vonatkozott. – Néztem Bamyra, aki unott képpel csak vállat vont.

-Csak bizonyítékokat kerestem arra, hogy a ribancával együtt vannak e még. – Csak a szemem forgattam, és kivettem a szatyorból az utolsó dolgokat is, majd becsuktam a hűtőajtót, miután mindent beraktam.

-Na, eszünk, aztán majd meglátjuk mi lesz. – Tettem a mikróba a gyorskaját, amit most vettünk.

Evés után kivonultunk az erkélyre, pulcsikba és takarókba burkolózva, és a hintaágyon foglaltunk helyet.

-Szóval, mostanában miért vagy fél órával tovább a tükör előtt? – Kérdeztem, mikor elkezdte lemosni a régi lakkot a körmömről.

-Mert szeretek jól kinézni.

-Ezt már hallottam ma. Fiú van a dologban, igaz? És, ki a szerencsés?

-Osztálytárs. – Szentelte minden figyelmét a körmeimnek.

-Új vagy régi? – Gondoltam át a lehetőségeket.

-Régi. – Pillantott fel rám. Gyorsan gondolkodó fejet vágtam.

-És most is osztálytársunk, vagy csak volt?

-Most is az. – Akkor Eda és ChulChul nem lehet, mert van barátnőjük, YuGyeom és BamBam új, Koda vagy ThreeS… Kodával már járt kilencedikben, és barátokként váltak el…

-Megint Ko DaeHyun? – Néztem rá.

-Dehogy! – Bámult rám. – Ő olyan lehetetlen küldetés, és te is tudod, hogy valahogy csak rólad tud álmodozni. És kilencedikben meg… Nem is tudom. Régen volt, és nem megjegyezhető kapcsolat.

-Akkor ThreeS, igaz? – Aprót bólintott, és elpirulva lehajtotta a fejét. – Na, mesélj!

-Hát… Ez a forgatás miatt volt, és ne értsd félre… - Kezdte, miközben lecsavarta a baba kék körömlakk kupakját. – Megkért, hogy had jöjjön fel hozzám, mert kellett neki valamelyik jelenet, mert ugye Eda nekem küldi át az összes részt. Végül nem találtuk meg azt amit akart, és lekéste a buszát is. Felajánlottam, hogy hazaviszem, de azt mondta, hogy megvárja a buszt. Kicsit beszélgettünk a családunkról, aztán elindultunk a buszpályaudvarhoz.

-Elkísérted? – Szóltam közbe, mire felnézett, és bólintott, aztán újra a körmeimet kezdte pingálni.

-Igazából nem akartam egyedül lenni otthon, téged nem akartalak zavarni, mert az az időpont volt, amikor Heivel sétálsz, úgyhogy nem akartalak zavarni. Úgyhogy igen, elkísértem, mert jó érzés volt hallgatni a baromságait. Nem olyan, mint Koda UFOs hülyeségei, mert ő értelmes dolgokról beszél, csak viccesen adja elő. Aztán a pályaudvaron kiderült, hogy húsz percet késik a busz, úgyhogy beültünk a kajáltatóba ott tudod, a pályaudvar mellett. – Bólintottam, mert általános suliban oda jártam én is kajálni, ha elfelejtettem vinni magammal. – Aztán nem engedte, hogy én is kifizessem a saját kajámat, és még sütit is rendelt nekem. Kajálás közben is beszélgettünk, és nagyon felvidított. Amikor meg felszállt a buszra, olyan egyedül éreztem magam. Aztán pénteken is elhívott megbeszélni pár dolgot. Akkor is oda a pályaudvarhoz mentünk. Igazából az a fura, hogy most ő közeledik hozzám. – Gondolkodott el. Visszacsavarta a körömlakkra a kupakot, aztán megszemlélte a félig kész művét.

-Akkor most sok S miatt passzolod Yongit? Nagyon szomorú lesz, ha megtudja!

-Jaj, Yun! – Csapta meg a vállam. – Csak mondd el, mit gondolsz. – Kérte komolyan.

-Szerintem ThreeS rendes fiú. Felelősségteljes, tehát komolyan fogja venni a dolgokat, ha összejönnétek. És ha jól érzed magad vele az már alapból jó.

-De olyan fura, hogy négy évig alig beszéltünk, most meg minden nap… Kivéve a hétvégéket. Ez normális?

-Gondolj arra, hogy négy évig, mindig volt valakid. Kilencedikben Koda, aki az osztálytársunk, aztán meg a többi, akiket egy-kéthavonta cseréltél le… Talán nem akart ő is csak egy lenni a sok pasid közül.

-Lehet. De akkor is fura. Olyan, mintha a forgatás hozott volna össze minket. – Vette elő a sötétkék körömlakkot a retiküljéből.

-Szerintem jól meglennétek együtt. Már ahogy ThreeSt ismerem… Emlékszel, amikor tizedikben tiszta depis volt?

-Aha. És nem árulta el miért. A pletykák szerint a családja miatt.

-Nem. Nekem elmondta, hogy megcsalta a barátnője. Egyszer találkoztam azzal a lánnyal. Szerinte nem voltak egymáshoz valók, de ha amiatt a lány miatt egy évig depizett, akkor miattad akár tíz évig is képes lenne, ha szakítanátok. És hát… Három cuki pár az osztályban…

-Négy! Négy cuki pár lesz az osztályban. – Javított ki, mire értetlenül néztem rá.

-Nem adom be a derekam Kodának. – Közöltem vele, mikor felnézett rám, mire csak a szemét forgatta.

-BamBamre gondoltam. – Somolygott. Az arckifejezésem láttán azonnal elvigyorodott. – Na, mesélj csak!

-Tegnap beszélgettünk a filmlakásban, miután felhívtál. Igazából semmi nem volt, úgyhogy ne kombinálj. Élem a szinglik boldog életét.

-De szóba jöhet, nem? – Merült bele a körmöm pingálásába.

-Aranyos fiú, de alig ismerem.

-Itt az alkalom. – Nézett fel. – Nem mindenki mondhatja el, hogy egy idol csapat lakik a szomszédjában, szóval használd ki a lehetőséget, és ismerd meg!

-Szerintem nem hozzám való. – Húztam el a szám. – Cuki meg minden, de nem hiszem, hogy menne ez nekem.

-Miért? Mert nem koreai? Te sem vagy teljesen az. – Vont vállat.

-Nem a származásával van bajom. Van egy olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy nem lenne hűséges. Most képzeld el, mi lenne, ha simán otthagyna egy rajongójáért.

-Az interjúkból nem ez derült ki.

-Honnan tudjam, hogy igaz az, amit állít magáról? Nem is ismerem rendesen.

-Szerintem ő is rendes fiú. Amit csinál azt teljes odaadással csinálja. Vagyis szerintem. Kérdezd meg mondjuk YuGeomot. Ahogy tudom mindent megosztanak egymással, és nagyon jól ismerik egymást.

-Szeretem segítség nélkül kiismerni az embereket.

-Jó, de ne lökd el, ha közeledne hozzád. Ő biztos nem azért akarna járni veled, hogy még menőbb legyen, hiszen idol, vagy mert meg akar dönteni, mert… Szerintem nem olyan. És apád pénze sem kell neki. – Visszacsavarta a körömlakkra a kupakot. – Kész van.

-Köszönöm. – Szemléltem a művét. Kis csillogókat is rakott bele. – Nyáron cserélünk, és én megyek szépségszalonba dolgozni. Nagyon szép lett.

-BamBamre visszatérve, komolyan mondom, hogy ha közeledik feléd, ne lökd el. Szerintem hozzád való fiú. – Nézett fel az égre Bamy.

Képek jelentek meg a fejemben:

„…át akarta adni nekem, ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolt a  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.”

„Megmutattam BamBamnak az üzeneteket, mire felnevetett.

-Annyira nem kockás. – Húzta fel elgondolkodva a pólóját. A lámpa fényében is kirajzolódtak a kockái. Pár másodpercig nem kaptam levegőt, aztán visszahúzta a pólóját.”

„BamBam visszajött elém.

-Jól nézel ki. – Mosolygott rám őszintén. Lehajtottam a fejem, és a takarót kezdtem bizdergálni.”

„-Nem tudom mit álmodtál, de nem nagyon lehetett boldog. – Törölt le valamit a szemem sarkából, aztán elmosolyodott. – De nagyon cuki voltál.”

Lehet, hogy nem olyan, mint ahogy eddig megismertem? A tegnapi beszélgetésünkkor is aranyos volt… De mi van ha megjátszotta magát? Nem, nem lehet. Ennyire még az „álomfiú” sem lenne kétszínű.

Észrevettem, hogy Bamy az arcomat tanulmányozza.

-Hozzád való, és nem egy űrlény beszél belőlem, hanem a legjobb barátnőd. Tényleg így gondolom. Szóval, adsz neki esélyt?

-Talán. – Vontam vállat, mire elmosolyodott, ami engem is mosolygásra késztetett.