Chapter 13.

GOT7 Fanfic

Chapter 13.

BamBam

Elég későn értünk haza. Kutakodni nem volt már kedvem, sem energiám. Ara gondoltam, hogy Yunnal lenne a legjobb beszélgetni.

De a szobájában égett a villany, és nevetés hallatszott ki a résre nyitott ablakon. Ha jól hallottam Bamyval beszélgetett. Vagy valamelyik barátnőjével. Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne ha megzavarnám őket, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom, hogy emiatt haragudjanak rám, úgyhogy lehangoltan visszamentem a lakásba.

Leültem a konyhaasztalhoz és megettem a maradék kaját, amit a többiek hagytak nekem.

-Minden oké dongsaeng? – Jött be a konyhába JB.

-Persze Hyung, csak fáradt vagyok. – Nyeltem le az utolsó falatot.

-Akkor menj aludni, majd elmosogatok én.

-Köszi. Jóéjt! – Biggyesztettem a púpozottan álló koszos edények tetejére a tányéromat, és a pálcikákat. Tízperces fürdőben töltött idő után a szobánk felé vettem az irányt. Benéztem a Hyungok szobájába is, ahol valami videójátékkal szórakoztak. Szóval ezért nem kellett várnom a fürdőre! Érthető.

A szobánkban már sötét volt, és amikor kinyitottam az ajtót YuGyeom a fejére húzta a takarót.

Magam után becsuktam az ajtót, és az ágyamhoz mentem.

-Nora ott van valahol. – Hallottam YuGyeomot. Kitapogattam a macskát, aztán megfogtam, és letettem a földre. Még gonoszkodni sem volt energiám. A macska a kijárat felé indult, és kinyitotta magának az ajtót, ami aztán szerencsére a macska után be is csukódott.

Bebújtam a takaró alá, aztán kezembe vettem a telefonom.

-Hyung, nem beszéltél Yunnal? – Szólalt meg egy kis idő után YuGyeom. Pedig azt hittem, hogy már alszik.

-Nem, valaki van nála. – Kicsit hümmögött, aztán újra megszólalt.

-Szívás. Fiú?

-Nem, szerintem Bamy. – Néztem a képernyőn az éppen betöltő Me2dayt.

-Akkor mégsem szívás. – Az értesítések között egy sem volt érdekes. Már kapcsoltam volna ki, amikor megjelent egy új.

bam@bamgot7 keresési előzményei: Yo Nam, Yonga.

Rányomtam a kis ikonra, mire megjelent egy profil.

Kim Yo Nam, Yona

Neme: lány

Születésnap: 1997 augusztus 2.

Munkahely: diákmunka, kutyaidomár

Hobbi: kutyákkal foglalkozni

Amit szeretek: kutyák, k-pop, k-rock

Jelenlegi lakhely: USA, L.A.

Származás: Thai-Koreai

Elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha azóta megváltozott a beceneve, és kimaradt egy g-belőle. Lehetséges, nem?

Vagy tényleg nem?

Áh, majd holnap!

Visszatettem a telefonom az éjjeli szekrényre, aztán fejemre húztam a takarót, és szinte azonnal elaludtam.

~Másnap reggel~

Ahogy kipattantak a szemeim, felültem. Megint az ébresztő előtt keltem fel, így készülődni kezdtem. Fracba is, hogy nem tudok visszaaludni! Halkan, nehogy YuGyeom felébredjen (ha már én nem tudok aludni aludjon helyettem is), kiosontam a szobából.

Miután elintéztem a reggeli teendőket, leültem a kanapéra, és megkerestem a tegnapi csaj profilját.

Hosszas gondolkodás után végül ráírtam.

bam@bamgot7: Szia! Zavarlak?

Nem hittem volna, de fél percen belül válaszolt.

yona@kim:  Ki vagy, és mit akarsz?

bam@bamgot7:  Csak kérdezni szeretnék pár dolgot.

yona@kim:  ha valami pedofil paraszt vagy…

bam@bamgot7: Jártál kiskorodban Thaiföldön?

Kis időt kellett várnom. Már kezdtem azt hinni, hogy valami túl hirtelent írtam, de végül megkönnyebbültem, amikor megérkezett a válasz.

yona@kim:  igen, miért?

bam@bamgot7:  egy barátomat keresem, akit ott ismertem meg. Hat éves kislány nagy fehér kutyával.

yona@kim: nekünk egy fekete kutyánk volt hat éves koromban. De a szomszédban volt fehér kutya. De áruld már el ki vagy! Kpopper?

Azon gondolkodtam, hogy hazudjak e neki… Ha mégsem ő az igazi Yonga, és megtudja a címem, akkor nagy bajok lehetnek… Jó, titkosított profil, meg mindenféle biztonsági dolog, de attól még bármi lehet. Egy név kell…

bam@bamgot7:  igen, IGOT7, és nem vagyok buzi. A nevem Yongi.

yona@kim: Pacsi, én is szeretem őket. ^^ És minek Me2day-on keresed a barátodat?

bam@bamgot7: Hat éves koromban láttam utoljára.

yona@kim: uh, az menő. Sok sikert.

bam@bamgot7: köszi, igyekszem megtalálni. Szóval jártál Thaiföldön?

yona@kim: a nagyszüleim ott laknak, és én is ott születtem. Tíz voltam, amikor elköltöztünk.

bam@bamgot7: rémlik egy fekete hajú kisfiú?

yona@kim: te most szórakozol velem? Az összes fiú, akit ismertem fekete hajú.

bam@bamgot7: igazából azt hittem, hogy ő vagy. Mármint Yonga.

yona@kim: soha nem ismertem Yongát. Bár tavaly volt egy balesetem. Azelőtt fogalmam sincs mi volt.

bam@bamgot7: csak a nevetek eléggé hasonlít.

yona@kim: sok Yo Nam van.

bam@bamgot7: tudom, csak már reménykedtem.

yona@kim: hát, ha tudok segíteni segítek. De most mennem kell, szia!

bam@bamgot7: köszi, szia!

Semmi nem derült ki. Vagyis de! Thaiföldön született, és lehet, hogy Yongának becézték. Volt egy baleset, amiben mindent elfelejtett.

Lehet, hogy már nyomon vagyok? Lehet, hogy megtalálom?

Felvillanyozva mentem a konyhába, és beleittam egy literes Colaba.

Tényleg lehet, hogy ő az. Ha egy balesetben elfelejtenék mindent tuti arra sem emlékeznék, hogy bele vagyok zúgva Yunba. Nem… Tuti hogy emlékeznék rá! Őt nem lehet elfelejteni. Nem, nem. Tök hülyeség. Ő egy angyal. Ahogy a szeme csillog, ahogy nevet…

Szivárványon utazunk, és lobog a haja…

A kezemben tartott Colas üvegre néztem. Megártott volna?

Visszatettem az üveget a hűtőbe, és a konyhaasztalhoz ültem. A telefonomat pörgettem a kezemben, minden fordulatnál hozzákoccantva az asztalhoz.

-Hát te? Mit csinálsz ilyen korán dongsaeng? – Hallottam egy álmos hangot, mire felnéztem. Az ajtóban YoungJae állt, és összeborzolta a haját.

-Ezt én is kérdezhetném Hyung.

-Angelina írt, hogy beszélhetnénk.

-Mi a francnak kel fel ő is ilyen korán? – Néztem utána, ahogy a konyhapulthoz ment, és töltött magának egy pohár kávét. – A szerelemért mindent?

-Időeltolódás, vágod BamBam? – Bámult rám a válla felett.

-Nézd el, föci. – Legyintettem. – És nem vágom, hanem szeletelem.

-Akkor szeletelhetsz nekem reggelit. – Lépett be a konyhába Jackson. – Amúgy miről van szó?

-Angelináról, meg az időeltolódásról. – Válaszoltam Jacknek, közben letettem a telefonom az asztalra, és megnéztem az időd: 07:04. – Mi van veletek? Nem tudtok aludni? Vigyünk mindenkit orvoshoz?

-Nyugi van öcskös! – Legyintett fejbe az idősebb hyung. – Nora keltett fel. Hogy nem JB feje mellett morog….

-Dorombol. – Jött be a konyhába a leader. – A macskák köztudottan dorombolnak. – Tolta félre a kávét iszogató, és közben telefonját nyomkodó YoungJaet. Töltött magának egy bögrébe a kávéból, aztán leült mellém.

Ekkor egy nagy csörömpölést hallottunk, aztán ideges ajtócsapkodást, végül, úgy fél percen belül Junior csatlakozott hozzánk.

-Senki nem tud aludni? – Néztem körbe.

-De. YuGyeom tud. Még a hülye ébresztője sem kelti fel. – Morogta Jr, és ő is kávézni kezdett. – Mark Hyung is mindjárt itt lesz, csak kirángatja a maknet. – Dőlt a pultnak bögrével a kezében.

-Az jó lesz, mert úgy húsz perc múlva indulnunk kell.

-Jó reggelt! – Jött be Mark szénakazal fejjel. Bár rajtam kívül (mert én már láttam ma fésűt) mindenkinek szénaboglya feje volt. És álmos szeme. És bögre a kezében. Igen, egységes a csapat. – Nem kelt fel. Pedig még a macskát is rádobtam.

-Hogy MIT CSINÁLTÁL? – Nézett fel JB a poharából. Mark megrettenten lépett hátra.

-Úgy értettem, hogy… Nora nagyon cuki, meg minden, és odaadtam YuGyeomnak, hogy simogassa meg. Hogy morogjon neki, vagy mi. – Tette fel a kezeit a legidősebb Hyung. – Kérlek, kérlek ne ítélj három hónap mosogatásra!

-Nem morog, hanem dorombol, és csak egy hétig mosogatsz. – Közölte kimérten JB. Mark kapott jó sok együtt érző pillantást, miközben a leader kivonult, hogy ő majd felkelti YuGyeomot.

-Hát… Szívás. – Veregette hátba Jackson a megszeppent rangidőst.

-Kössz. Utálom azt a dögöt. – Morogta.

-Nem csak te vagy így vele. – Lötyögtette a kávét a bögréjében Jr.

Oké, ezek szerint nem csak engem idegesít a királynő. Vagy JB egy szem kincse. Mert mi nem vagyunk elég cukik neki, akikről gondoskodnia kell?

Tényleg kedves leaderünk van…

-Kettes számú makne jelentkezz! – Ordított valamelyik szobából JB. A többiek röhögése közepette mentem ki a konyhából.

JB a mi szobánkban volt, és az édesen alvó „egyes számú makne” ágya mellett állt.

-Kezdj vele valamit, mert a manegger kinyír, ha megtudja, hogy késtek. – Mutatott a paplankupacra.

-Nem lesz könnyű. – Mustráltam a kék alapon lila pöttyös ágyneműt. – Bármit csinálhatok?

-Bánom is én! Csak ne legyen maradandó sérülése. – Ment ki a szobából.

Felébredt bennem a kisördög.

Kirohantam a konyhába, a meglepett Hyungokhoz. Akik a telefonomat nyomkodták.

-Dongsaeng ki ez a csaj? – Mutatta felém felhúzott szemöldökkel Jackson a képernyőt.

-Ő Chon… Várj, mi? Hogy kerül az a kezedbe? – Vettem el tőle.

-Itt hagytad. Szóval ki ez?

-Osztálytársam, és mielőtt megkérdeznéd az egyik másik osztálytársammal jár. – Süllyesztettem a zsebembe a telefont. – De… ki akar trollkodni?

-Miről lenen szó? – Érdeklődött gonosz vigyorral Mark.

-Fel kell ébreszteni YuGyeomot.

-Veszett ügy. – Legyintett lemondóan Jackson. – Őt még az atombomba sem kelti fel.

-Majd meglátjuk. – Szedtem elő egy nagy tábla csokit a konyhaszekrény legfelső polcáról (ahová dongsaeng dugja a csokijait. Múltkor kilestem, és muhahaha, ma megszívja!). – Szóval?

-Benne vagyok. – Nyújtotta a tenyerét YoungJae.

-Akkor gyerünk! – Indultam a szobánk felé. – És nyammogjatok hangosan!

Körbeültünk az ágya körül, és jó hangosan kibontottam a csokit.

Mindenkinek törtem belőle, aztán szétosztottam.

Jackson cuppogni kezdett, YoungJae hangosan szagolgatta (ööö… kicsit hülyén hangzik, de ő olyat is tud), Jr hümmögött, Mark csámcsogott. Én a makne orra előtt lengettem az illatos csokit.

Fintorgott, aztán megnyalta a száját.

-Hm… Mogyorós csoki. – Motyogta.

Erre a többiek még hangosabban ettek.

-Ez rohadt finom. Szerinted észreveszi ha betermeljük az egészet? – Kérdezte Jack végül.

-Mit vesz ki észre? – Nyitotta ki a szemét a makne.

Ahogy meglátta a vigyorgó fejemet felült. Kikapta a kezemből a maradék csokit (ööö… úgy három morzsát a papírral… nem mi voltunk!), és megnézte a papírt.

-Hyung! Mi a francot műveltetek a csokimmal!?

-Éljen! Felkelt! – Röhögött fel Mark, aztán letörölte a képéről a maradékot.

-Mit műveltetek vele? – Kérdezte vészjóslóan YuGyeom.

-BamBam ötlete volt. – Mutatott rám Jr, miközben a bizonyítékokat a hátuk mögé dugták. Kössz!

-JB szabad kezet adott. És amúgy is tíz perc múlva a suliban kell lennünk. – Mutattam az órára.

-Baszki, miért nem keltettetek fel előbb?! – Pattant ki az ágyból, és rohant a szekrényéhez.

Mikor kiment a szobából összenéztünk a Hyungokkal.

-Szerintetek…? – Kezdte YoungJae.

-Nem, biztos nem. Max egy teherautónyi csokival tudtuk volna felkelteni előbb. – Rázta a fejét Jr.

-Én arra akartam kilyukadni, hogy szerintetek megehetem a maradékot, vagy vissza kellene adnom neki? – Húzta elő a háta mögül a kezét. A tenyerében egy kis darab szétolvadt csoki volt.

-Tied. – Legyintett Mark. – De a többi az enyém! – Pattant fel, és rohant ki. A többiek meg utána.

Én inkább az ajtó felé vettem az irányt, és a cipőmet kezdtem húzni. Én ugyanis máshol tartom a dugi csokimat. Ahol tuti nem fogják megtalálni.

Mire felvettem a kabátom YuGyeom is előkerült. Ő is gyorsan öltözködött, aztán levágtattunk a kocsiig, és kihajtottam a mélygarázsból.

-Az ott Yun és Bamy? – Nézett YuGyeom álmosan a buszmegálló felé.

Mindketten odakaptuk a fejünket.

-Az ott Yun, meg Bamy! – Szögezte le YuGyeom, közben leállítottam a motort, és kiugrottam a kocsiból.

A két lány a buszmegállóban állt, és fázósan összehúzták a kabátjukat.

-Sziasztok! – Álltam meg mellettük. Yun rám mosolygott.

-Szia! – Aztán zavartan körbenézett. – Hogy hogy nem vagytok a suliban?

-Ööö… - Vakartam meg a tarkómat. – YuGyeom nem kelt fel időben. És ti?

-Defekt. – Húzta el a száját Bamy. Aztán felhúzta a kabátja ujját, és megnézte az időt. – De tíz perc múlva itt a busz.

-Dehogy mentek ti busszal! – Fogtam meg Yun csuklóját, és magam után húztam a kocsi felé. Hallottam, ahogy Bamy követ minket. Kinyitottam nekik a hátsó ajtót, és beugrottak.

Szinte futottam a vezetőüléshez, aztán bevágódtam a kormány mögé, és a gázba tapostam.

-Ember! Oké, hogy sietünk, de nem a kórházba! Még meg akarom élni a comebacket! – Kiáltott fel a makne. – Amúgy szia Yun! Szia Bamy!

-Szia! – Kapkodott levegő után Bamy.

-Szia! – Kapaszkodott Yun a biztonsági övébe. Kicsit lejjebb vettem a tempón mire mindhárman fellélegeztek. – Köszi, hogy elvisztek.

-A kórházba? – Préselődött bele az ülésbe YuGyeom, amikor fékeztem egy piros lámpánál. – BamBam, rosszabb vagy Marknál! Ő csak döcögősen vezet! De te!? Hogy a francba kaptál jogsit!?

-Te csak maradj csendben. Miattad vagyunk késésben. – Morogtam. – JBnek annyi, ha a manegger megtudja, hogy késünk.

-És? Megengedte, hogy felzabáljátok a csokimat. – Durcizott be. – Megérdemli.

-Kereshetsz nekik másik helyet, ahová el tudod dugni őket. – Néztem rá.

Yun telefonja csörögni kezdett.

Aházott, meg okézott, aztán elmondta hogy mi a helyzet.

Miután letette előre hajolt hozzánk.

-Chon már bent van, és elintézi, hogy ne írjanak be későnek.

-Köszi. – Mosolyogtam rá a visszapillantóban.

-JB egyszer megérdemelné, hogy megverjék. – Morogta mellettem a makne.

-Te is. Ha már nem tudsz felkelni egyedül. – Néztem az utat.

-Tegnap reggel például felébredtem az ébresztőre.

-Tegnap. Ma meg elkésünk.

-Nyugi van! – Szólt közbe Bamy. – Ma amúgy is csak mozizunk, szóval nem késünk le semmit. – Újra a gázra tapostam, mire mindannyian csendben maradtak, és kapaszkodtak az életükért. Oké, hogy be akarok vágódni Yunnál, de egyenlőre JB fejének épsége a tét, és nem akarom, hogy Mark legyen a leader, mert a végén még minket is elhagy (mármint elfelejti, hogy éppen hol voltunk, és lelép). Úgyhogy sietünk.

Szerencsére baleset nélkül megérkeztünk a sulihoz.

Mikor leparkoltam YuGyeom szinte kirepült a kocsiból (és önszántából, nem azért mert fékeztem). Letérdelt a földre.

-Úgy szeretlek! – Nézte a kőkockákat. – Azt hittem, hogy nem látlak többé.

-Szemét. – Morogtam. – Ha ennyire szereted, jöhetsz haza busszal.

-Megbuggyantál? – Nézett fel rám. Most az egyszer én voltam magasabb.

-Akkor meg indulás a harmadikra! – Intettem a suli épülete felé.

A lányok már előre mentek, de a lépcsőn összetalálkoztunk velük.

Yun nagyon fáradtnak látszott, Bamy meg majdnem hogy szökdécselt. Totál ellentétek voltak.

-Akkor mi előre megyünk. – Nézett le a lépcsőfordulóból Bamy. – Majd gyertek! És ne maradjatok soká! – Kacsintott ránk.

-Bamy ha feljutok megöllek! – Bámult gyilkos szemekkel a két vihogóra fölöttünk. YuGyeom és Bamy léptei és visszafojtott röhögése egy idő után elhalt. Ketten baktattunk felfelé a lépcsőn. Végre felértünk a fordulóba.

-Menyi van még? – Nyögte Yun, és megdörzsölte a szemét.

-Már a másodikon vagyunk. – Néztem fel a fejünk felett lévő táblára.

-Komolyan, egy földre szállt angyal volt, aki kitalálta a liftet. – Kapaszkodott a korlátba.

-Tegnap… - Kezdtem aztán elakadtam. Yun rám nézett menet közben.

-Mi volt tegnap? – Haboztam, mert nem tudtam hogy mit is mondjak. Szerettem volna veled beszélgetni, és megemlíteni, hogy keresem a gyerekkori barátomat? És hogy azt hiszem, hogy megtaláltam…

Ja, azt csak ma reggel tudtam meg. Mindegy.

Vagy… csak dumálni akartam, meg ölelgetni téged, és piszkálni a hajad…

Közben azt vettem észre, hogy (végre valahára, el sem hiszem) de felértünk a harmadikra.

Yun még mindig várakozóan nézett rám.

-Csak dumálni akartam valaki értelmessel. – Böktem ki végül, miközben megvakartam a tarkómat.

-Bamy nálam aludt. Bocsi. – Nézett rám szomorú mosollyal. – De ha gondolod, ma összefuthatunk a filmlakásban.

Odaértünk a moziteremhez, és gyorsan besurrantunk. Mivel nem tudtunk bejutni a legbelső helyekre, ezért a ThreeS feletti sorba ültünk be.

A vásznon éppen valakik harcoltak, és azt próbálták eldönteni az ősi módszerrel, hogy a csaj melyiküké lesz. A végén mindkettő meghalt, mert megsebezték egymást, a csaj meg azért dobta fel a bakancsot, mert eltaposta egy ló.

Igen, szerintem is sok értelme volt.

A kisfimben csak képek pörögtek, és dög unalmas volt.

A tanárnő elindította a valamelyik másik régi osztály filmjét. Pedig azt hittem, hogy tartunk szünetet. Fel akartam hívni JBt, de így nem tudtam.

Ahogy elkezdődött a film a telefonom rezegni kezdett.

Me2dayon üzentek.

jb@imgot7 : BamBam!

Ha most Yunnal enyelegsz…

Beértetek?

Egyben vagytok?

Baszki! Írjál már vissza!

A vállamon bóbiskoló lányra néztem, aztán rányomtam a képernyőre, és írni kezdtem.

bam@bamgot7 : igen, beértünk. Minden oké. És itt ül mellettem, szóval ne írogass baromságokat!

jb@imgot7 : ugye nem fognak lecsukni gyorshajtásért?

bam@bamgot7 : én nem szoktam.

jb@imgot7 : Jr meg az angol királynő. Persze!

bam@bamgot7 : egyben vagyunk, beértünk, szóval te is egyben maradsz. Felesleges aggódnod.

jb@imgot7 : kössz, de nem nyugtattatok meg. Mikor végeztek?

bam@bamgot7 : ha kicsengettek az utcsó óráról.

jb@imgot7 : rohadt vicces vagy!

bam@bamgot7 : úgy három, fél négy környékén.

Vártam, hogy ír valamit, de nem írt vissza. Eltettem a telefont, és próbáltam a filmre koncentrálni.

Persze nem ment. A film is elég rossznak bizonyult, és unalmasnak is. Aztán ott volt mellettem Yun. Vagyis pontosabban a vállamon volt a feje. A hajszálai csikizték a nyakamat.

És akkor így figyeljek.

Egy kis idő után, amit az előttünk lévő szék támlájának mustrálásával töltöttem, elkezdett zsibbadni a lábam. Nem nagyon akartam megmozdulni, mert nem akartam felkelteni Yunt. Tűrtem egy darabig, de aztán mégis muszáj volt megmozdítanom.

Kinyújtottam a lábam, hogy több vér jusson bele, mire persze a vállam is megmozdult. Yun meg felébredt.

-Ó, bocsi. – Suttogta, amikor észrevette, hogy engem használt párnának.

-Semmi. Ha neked így kényelmes… - Mosolyogtam rá.

-Biztos? – Szemforgatva bólintottam, mire fészkelődött egy kicsit, aztán visszahajtotta a fejét a vállamra. Egy ideig csendben voltunk, aztán megszólalt. – Eddig miről szólt a film?

-Valami hapsiról, akinek nyolc nője van egyszerre. Asszem. De igazából nem figyeltem.

-Akkor biztos érdekes. – Motyogta cinikusan. Aztán lehunyta a szemét.

Gondolkodtam egy darabig, aztán a fejének döntöttem a sajátomat.

Úgy néztük végig a filmet. A kisfilm megnézése után pedig szünetet tartottunk. Sajnáltam, hogy fel kellett ébresztenem Yunt.

A tanárnő felkapcsolta a villanyokat. Lementem a vászon elé nyújtózkodni (mert ott volt akkora hely), ahol ThreeSbe ütköztem.

-Csá! – Emelte fel a tenyerét egy pacsira. Összepacsiztunk, aztán ledobta a kajáját az egyik székre. – Bam, holnap este felvennénk a bulis jelenetet. Van kedvetek jönni? A Kék-pubba megyünk, az szerintem jó hely.

-Hát még nem tudom a programot.

-Ja, hallottam comebackra készültök. – Bólogatott.

-Honnan tudod? – Néztem rá meglepetten.

-Bamy mutatott egy csomó pletykalapot, amiben benne voltatok. – Vont vállat. – De nektek amúgy nem kötelező ott lennetek, mert Kodáé és Yuné a főszerep. De ha akartok bulizni, akkor gyertek el. Nyolckor találkozunk a hely előtt.

-Rendben. Ha nem megyünk üzenek majd.

-Megbeszéltük. – Bólintott. – Aztán utána jöhetnek az utolsó jelenetek. A többit már felvettük, azt hiszem. Aztán Bamy összevágja, és készen is van. Igaz! – Csettintett. – Kellene valami tuti jó szám, amit berakhatunk a kisfilm alá. Valami RMX, vagy ilyesmi.

-Megkérdezem a zeneszerzőnket, hátha van valami ötlete.

-Nektek olyan is van? Menő. Ha nem sikerül, akkor Eda haverja fogja csinálni, csak az meg nem biztos, hogy készen lesz a határidőre.

-Egyeztetek vele. – Bólintottam.

-Ha valamit fel kell ajánlani mondd neki, hogy eljöhet a premierre. – Vigyorgott.

-A Hyungok is akarják látni. – Legyintettem. – Majd szervezünk valahol, ahová meghívjuk.

-Kérlek, üljetek le a helyetekre! Folytatni kellene! – Jött be a tanárnő. Elkezdtem visszamászni a sok lépcsőn Yunhoz.

-De tancsinéééni! Miért nem nézhetünk valami jó filmet?! – Hallottam Koda nyafogását. Szemforgatva ültem le a lány mellé.

-Mert a tanmenetben ez szerepel. – Válaszolt a tanárnő.

-Még a Barbie rajzfilmek is jobbak ennél, ugye Chon?

-Menj a francba! – Vágta fejbe a lány a kék DaeHyunt.

-Gyerekek nyugi! – Próbált rendet teremteni a tanárnő. Mikor Chon nem hagyta abba az ütlegelést lekapcsolta a villanyt, hogy legalább ő ne lássa a bunyót. És elindította a filmet.