Chapter 12.

GOT7 Fanfic

Chapter 12.

Yun

Egész napot a suliban töltöttük. Délelőtt forgattunk, és „rendes” tanítási óráink voltak. Behívtunk pár tanárt, akiket annak idején szerettünk, és megkértük őket, hogy tartsanak egy-egy órát, amin tudunk forgatni.

Így volt egy matekunk, amin Kodát majdnem kihívták felelni, egy törink, amin a Japán megszállásról tanultunk, egy angol, amin a tanárnő Edának magyarázta, hogy a tanárt nem úgy kell leírni, hogy ’tícsőr’, hanem úgy hogy ’teacher’. Aztán volt egy biológiánk, amin ChulChul röhögve „felelt” le a nemi szervekből (mert miből másból? Kanos tinédzserek…), és egy fél kémiánk. Igen, a kémia pont olyan unalmas, mint ahogy emlékeztünk. Egyébként a volt kémiatanárunkat nem találtuk meg, így egy másikat kértünk meg. Nem kellett volna… Csak mondta a szénhidrogéneket, meg az alk- izékéket, és mondta, és mondta... Szerencsére hamar megszabadultunk tőle, mert rájött, hogy amúgy valamelyik kilencedikben lenne órája. Fellélegzés volt elhagyni a termet.

Lógtunk a büfénél egy darabig, és játszottunk pár kört, a kilencedik óta működő postás játékunkból.

-Új szabályokat kellene bevezetnünk. – Tűnődött el Bamy a második „postás, fizess egy hambit!” feliratú cetlinél. – Úgy sem állunk sorba.

-Na, ki nyert? – Nézett körbe ThreeS. Eda felemelte a „ön nyert egy ingyen pizzát a postás jóvoltából. (Amúgy nem.)” feliratú cetlijét, aztán az asztal közepére dobta. – Ez így tényleg nem jó.

-Nem kellenek új szabályok. Ez hagyomány. – Tette fel a lábát az asztalra Koda, és a fejébe húzta a Hanától visszaszerzett kalapját, amiből egy üres cetli pottyant ki. – Csak most már nem kell sorba állnunk. Végzős kiváltság.

-Komolyan ezt a játékot játszottátok kilencedik óta? – Könyökölt az asztalra BamBam.

-Aha. Akkor még olyan kis nyomik voltunk, mint ők. – Mutatott Koda a kígyózó sorra, ahol az alsóbb évesek vártak a sorukra. – És lusták voltunk mindannyian sorba állni. Jó játék ez, csak ne veszíts.

Figyelmünket elterelte az egyenesen felénk tartó Hwa Young tanárnő.

-Tancsiiinéni! Jött meglátogatni a cuki kis osztályát? – Kiáltott fel Eda.

-Sziasztok! Ko Dae Hyun, vedd le a lábadat az asztalról! ChulChul, csússz beljebb! – Míg Koda letette a bakancsos lábát a földre a tanárnő beült ChulChul mellé.

-Jöttelek megnézni titeket. Végigjártam az egész iskolát. – Nézett ránk mosolyogva.

-De hát tanárnő! Miért nem tetszett felhívni? – Vette elő Eda a telefonját.

-És amúgy is ez a törzshelyünk. Még kilencedikben szereztük meg. Azóta ide járunk kajaszünetben. – Emlékezett vissza Hana. Nagy harc árán az akkori tizedikeseket kihívtuk egy röpimeccsre, és persze nyertünk, így miénk lett az asztal. Azóta meg innen küldjük a postásunkat.

-Hogy haladtok a filmmel? – Érdeklődött témát váltva a tanárnő.

-Már egy csomó megvan belőle. – Vigyorgott Bamy. Nagy dicsőség, az ő gépén őrizzük a jeleneteket.

-Olvastam a forgatókönyveteket. Jó munkát végeztetek. Shin Seong, büszke vagyok rád!

-Yun ötlete volt, mármint az alap történet. – Hárított azonnal ThreeS. – Ma is vettünk fel részeket.

-Az autós üldözéses részt mikor vesszük fel? – Szólt közbe Koda. Szemforgatva vettem tudomásul, hogy most következik a lódítás.

-A… mit? – Kerekedett ki a tanárnő szeme. Hogy ennyi év után is beveszi…

-Vagy amikor az UFOk lerombolják a földet, és BamBam hősiesen megmenti a szörnyek markából Yunt, aztán át teleportálnak egy másik dimenzióba? – Folytatta Chon.

-Az olyan romantikus rész! – Csapta össze a tenyereit Bamy. Meglökött az asztal alatt, hogy szálljak már be ebbe a viccbe. Szememet forgatva hallgattam a különböző UFOs, és apokalipszis történeteket. Komolyan, ezek nem normálisak!

-Nekem a kedvencem lesz, amikor csupa nyálka minden a nyálkaszörny szétrobbanása után, és ThreeS meg Bamy pont akkor… - Mondta Koda, de Bamy egy jó erős vállon „veregetéssel” elhallgattatta. Valószínűleg a tizenkilences karikát is ki kellene raknunk a filmre, ha ilyen dolgok lennének benne.

-Young Nam, mondd, hogy ez nem igaz! – Nézett rám könyörögve a tanárnő. Az asztal alatt Bamy folyamatosan löködött, így kénytelen voltam belemenni a játékba.

-Tudja tanárnő én igazán nem szeretnék takarítani a nyálkaszörny után. – Préseltem ki magamból a legártatlanabb arckifejezéssel. A tanárnő persze teljesen ledöbbent.

-Ez… nem ez van a forgatókönyvben. – Pampogott. A többiek meg összeröhögtek.

-Kicsit csalunk. De nem sokat. Felbéreltünk egy egész stábot, és megyünk Mexikóba forgatni a téli szünetben. Nem akarjuk, hogy megállítsanak a rendőrök UFO űrhajóra érvényes jogsi nélküli csészealj vezetés bűncselekményével. Vagy valami ilyesmi. – Folytatta YuGyeom. Na, tessék! Szegény tanárnő meg szörnyülködött ott ChulChul mellett.

-Itt Szöulban amúgy sem lehet minden sarkon nyálkaszörnyet találni, szóval megyünk még a Jupiterre is, hátha ott van. Úgy hat év múlva vissza is érünk. – Bólogatott ChulChul.

-Tök szupi űrhajóval megyünk. – Tapsikolt lelkesen Chon. – Egy hatalmas rózsaszín szépség, és szivárvánnyal működik. Mint a csillámpónik.

-És ha nem találunk a Jupiteren nyálkaszörnyet, akkor vissza kell jönnünk, a csilláműrhajóval, és keresnünk kell egy nagy zselétornyot, amit szétrobbanthatunk. – Mondta halál komoly fejjel Hana. – Lehetőleg zöldet, hogy zselészörny színű legyen.

-Utána megyünk Mexikóba, és felvesszük az apokalipszist. Nagyon király lesz! Felrobbantunk mindent, és majd menőn sétálunk ki a lángoló-robbanó-összedőlő épületekből. – Mesélte tovább BamBam.

-És tanárnő, tessék elképzelni, valahogy le kell majd ráznunk a sok rajongót, meg űrlényt, akik üldözni akarják a mi kis idolocskáinkat, meg a GOT7nt , és még aludnunk is kell valamikor. – Vágott szomorú arcot Bamy. – Olyan fáradtak leszünk! Egy csomó zöld űrlénytől megvédeni hét embert! Úgy hogy lézerkardunk sincs…

Ekkor felhangzott a csengő.

-Hogy elszaladt az idő! – Pattant fel a tanárnő. – Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! – Aztán már futott is a tanári felé. Mindenki összepacsizott mindenkivel, aztán elindultunk a tesiterem felé.

-Nagyon menő film lenne, ha ezt leforgatnánk! – Nevetett fel YuGyeom.

-Csilláműrhajóval a Jupiterre zselészörnyért! – Röhögött Koda. – Jobbat is kitalálhattatok volna.

-A Mexikós apokalipszis az menő. – Lökte oldalba ThreeS BamBamet.

Amíg beértünk a terembe, ami inkább csarnok, az űrlényes sztoryt beszélték meg.

Szereztünk röplabdát, és BamBam felmászott felrakni a hálót.

Ezek után játszani kezdtünk.

Aki nem játszott, az a felvett jeleneteken röhögött, amit a lelátón néztek újra. Vagy a most kitalált csilláműrhajós dolgot emésztették.

A tesitermi lógás után mentünk megint mozizni, az ofővel. Beültünk a moziterembe (amúgy tényleg olyan, mint a városi mozik, csak valamivel kisebb, és a sulin belül van), megint pattogatott kukoricával és kólával felszerelve.

Először a négy évvel ezelőtti 13/r-esek alkotását néztük meg. Megint csak egy klasszikus: Hófehérke újrafeldolgozása. Kiderült, hogy a tizenkettő fős osztályból két lány volt: egyik a Hófehérkét játszotta, másik meg a  boszorkát. Jól meg voltak csinálva a jelmezek is, bár nem volt teljesen vége a történetnek, és a Disnep-es feldolgozás sem igazán került előtérbe, de volt gonosz, jó, Hófehérke, alma, meg hét manó-vagy törpe. Szóval egészen elfogadható volt.

A kisfilmjükben dumáltak egy csomót, és a zene is elég rossz választás volt, mert valami altató klasszikust nyomtak be.

Bamy a vállamra dőlve hallgatta a zenét, csukott szemmel. Már azt hittem, hogy elaludt, mikor a tanárnő bejelentette a szünetet. De nem, mert felpattant, és kirángatott a mosdóba.

A falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön a fülkéből.

-Ez nem tetszett annyira. – Szögezte le, miközben a sminkjét ellenőrizte.

-Fogadni mernék, hogy a csipkerózsika lesz a következő. Mármint annak a százmilliomodik feldolgozása, amit megnézünk. – Pillantottam az órámra, hogy azért ne menjen el az egész szünetünk Bamy tollászkodásával. – Esetleg siethetnél is. Már csak öt percünk van visszaérni.

-Jól van, akkor igyekszem. - Lesöpört egy szempillát az arcáról, aztán előkapott a farmere hátsó zsebéből egy tust, és kihúzta a szemét. Ezután hosszasan szemlélte a tükörképét. Végül elővett a pulcsija zsebéből egy szájfényt, és azzal is kipingálta magát.

-Mehetünk végre? – Morogtam, mikor nekiállt a haját igazgatni. – Nincs itt Yongi.

-Tudom. Mennyi időnk van még? – Bámulta megint az arcát.

-Úgy kettő perc.

-Akkor még visszaérünk. – Legyintett. Előszedett a táskájából egy fésűt, és gyorsan megfésülködött, aztán indulhattunk is vissza.

Nos, talán most már értitek miért mindig az utolsó pillanatban esünk be reggel is. Ha a drága beszabadul a fürdőbe…

Pont csengetésre léptünk be a mozi terembe, és az ofő volt olyan rendes, hogy nem kapcsolta le addig a villanyt, amíg a helyünkre nem jutottunk.

-Popkornt? – Nyújtotta felém a zacskót BamBam, mikor elkezdődött a nem tudom hány évvel előttünk végzett 13/f-esek filmje.

-Köszi. – Markoltam bele a kajába, aztán Bamy tenyerébe is szórtam. Hogy nekünk miért nincsen? Koda és Eda felzabálták. Igen, kellett nekünk melléjük ülni…

A filmnek amúgy semmi értelme nem volt. Valami parkban játszódott, és volt benne egy kiskutya, ami elszökött, aztán a csávó összejött a kutyás csajszival, utána meg szakítottak és a kutyás hölgyemény összejött egy másik hapsival, a végén meg a kutya megint elszökött, és úgy ért véget, hogy a lány megint „Báró”-t (igen, tényleg ez volt a neve a kutyusnak) kereste. Tök logikus nem? Ha elveszik a kutyád össze kell jönni valakivel, akivel aztán szakítasz miután meglett a kutya, és összejössz egy másikkal. Ha meg megint eltűnik a házi kedvenced, akkor újra ki kell szemelned valakit. Ja, szerintem is.

A kisfilmjükben meg állandóan a kutya volt a középpontban.

-Uncsi. – Morogta Bamy, mikor már az ezredik szelfit mutatták Báróval. – Komolyan, még neked sincs ennyi képed Heiről.

-Milyen kedves vagy. – Suttogtam, mire a mellettem ülő BamBam (aki gondolom hallotta az eszmecserét) felkuncogott.

-De Hei legalább szép kutya, nem úgy, mint ez a vakarcs. – Mutatott a „vászon” felé. Ami csak az üres fehér fal, de a vászon szó olyan nagyzolós, szóval azt használjuk rá. - Elférne a táskámban is. Sőt, talán a zsebemben is. És a színe sem tetszik.

-A te táskádban biztos elférne. És ha a sminkcuccokat kipakolod belőle, akkor a zsebedben is.

-Létfontosságú dolgokat mindig magunknál kell hordani! – Közölte durcásan a barátnőm, aztán kezdte összeszedni a cuccait, mert már a stáblista ment.

Érdekes módon Hwa Young tanárnő ma nem kérte ki a véleményünket. Lehet hogy az UFOs, csilláműrhajós, Mexikós dolog után már elege van belőlünk.

-Eljössz hozzánk? – Kérdeztem a folyosón a mellettem éppen telefonját nyomkodó Bamyt. – Mama szeretne látni.

-Yongi otthon van? – Jött a kérdése, amit tudtam, hogy fel fog tenni. Valahogy ezeket előre megérzem.

-Mire hazaérünk ő is otthon lesz.

-Anyáék külföldön vannak, szóval mehetek. – Nyitotta ki a főbejáratot, miután elköszöntünk a portástól. – De csak ha nem gond.

-Nem, egyeltalán nem gond. – Ráztam a fejem.

-Akkor ugorjunk el hozzánk a körömlakkokért, és akkor manikűrözök neked. Látom, már kezd lejönni. – Nézett a két héttel ezelőtt alkotott művére. Ami néhol már lepattogott a mosogatástól.

-Rendben. Ugorj be! – Nyitottam ki a kocsit. Bedobtuk hátra a táskáinkat, aztán kikanyarodtam a parkolóból. – Amíg te felmész a cuccaidért, felhívom a mamát, hogy jössz. Meg reggel mondta, hogy vásárolni is kellene, úgyhogy lehet hogy a Bai park felé kell majd mennünk.

-Okés. – Nézte a napellenző tükrében magát.

-Komolyan, dívának készülsz? – Morogtam, mikor leparkoltam a házuk előtt.

-Nem, csak szeretek jól kinézni. – Pislogott rám ártatlanul.

-Valami nincs rendben. – Néztem rá szúrós szemmel.

-Majd elmondom. – Vont vállat vigyorogva. – Sietek. – Nyitotta ki az ajtót.

-Ajánlom is, különben itt hagylak. – Doboltam a kormányon. Mikor bement a lépcsőházba hátranyúltam a táskámért és kihalásztam belőle a telefont.

-Szia Csillagom! – Szólt bele a mama.

-Szia! Bamy is jön velem haza. Yongi otthon van már? – Tettem fel szememet forgatva a kérdést.

-Jó, rendben. Igen, valahol itt van… Szóljak neki? – Tompábban hallottam a hangját, így gyorsan válaszoltam.

-Nem, nem kell. Viszont fontos! Vásárolni menjünk el?

-Ó, igen! Mindjárt mondom, mi kell… - Amíg elővettem a noteszem a mama is kiért (gondolom) a konyhába, és megtalálta a bevásárló listát. Lediktálta, ami arra fel volt írva, aztán még körbenézett a hűtőben, és a kamrában is.

-Azt hiszem ennyi. Többre nem emlékszek.

-Jó, ha mégis eszedbe jut valami, akkor majd hívj fel. – Pillantottam az órára. Bamy már tíz perce bent van. Letettem a telefont, és megcsörgettem a drágát

-Ha megint nekiálltál sminkelni… - Kezdtem, mire felnevetett.

-Nem, csak egy táskát kerestem, amibe bele tudtam pakolni. Fél perc, és lent vagyok. – Mentegetőzött.

-Ha két percen belül nem vagy itt…

-Ott leszek, nyugi van! – Azzal letette.

Bekapcsoltam a rádiót, és a kormányon doboltam. Kereken egy perc múlva megjelent a kis barátnőm az egyik táskájával, amit óvatosan az ölébe helyezett.

-Törékeny, De mehetünk.

-Még van egy perced ideérni. – Indítottam.

-Esetleg menjek vissza? – Kérdezte ártatlan angyali arccal.

-Meg ne próbáld! – Szóltam rá, mire felnevetett.

-Cuki vagy, amikor morcos vagy.

-Menj a francba. – Motyogtam. – Amúgy örülj, mert megyünk a Bai parkba.

-Tapsi, tapsi! – Ütögette össze a tenyereit. Szemforgatva vezettem el az áruházig.

Bent úgy egy órát voltunk, mert én gyorsan összeszedtem a cuccokat, amik kellettek, de Bamy… Kész katasztrófa. Leragadt a sminkcuccoknál, és kijelentette, hogy nem tud dönteni két tök ugyan olyan árnyalatú kék körömlakk között.

-Akkor vedd meg ezt! – Mutattam a jobb kezében lévőre.

-De ez matt.  – Ellenkezett.

-És a másik? – Húztam fel a szemöldököm.

-A másik meg csillog.

-És az miért nem jó?

-Mert ilyenem már van.

-Akkor minek akarsz ilyet, ha már van a készletedben? – Ráztam a fejem.

-Mert ez egy perc alatt szárad meg. Ami nekem van az meg…

-Van ideje megszáradni. – Vettem ki a kezéből az üvegcséket, és a mattot a kosárba tettem, a másikat meg vissza a polcra. – Na, gyere már! – Kezdtem el rángatni a kasszák felé.

-Jó, jövök. – Morogta.

Csak az egyik kassza volt nyitva, és előttünk egy ahjussi állt sorba, aki felvásárolta a szeszesital készlet felét – nagyjából. Ha nem többet.

Miután az alkesz bácsika elhúzott (kis nézeteltérés után) Bamyval felpakoltuk a szalagra a dolgokat, aztán a kasszáshoz léptünk.

-Sziasztok! – Köszöntött minket… Igen, ő. A nem tom’ hogy hívják. Mikor felénk fordult, és ránk vigyorgott (megjegyzem valami fennakadt az első fogán, és zöld valami) el tudtam olvasni a névkártyáját, melyen Park YooCheol állt.

Bamy persze emlékezett a nevére, minden ilyen információra emlékszik, így „fúúúj, te ezzel akartál összehozni” fejjel nézett rám. Én meg csak vállat vontam. – Van kedvetek ma este bulizni egyet? A Kék-pubban nagy buli lesz. – Vigyorgott megint ránk a zöldséges fogával.

-Nem kössz. Temetésre megyek. – Jelentette ki Bamy poker-face-el. Kicsit meg is lökött, hogy ne habozzak kamuzni, hogy le tudjuk rázni, ha kell.

-Ó, és kid halt meg? – Nézte végig pofátlanul YooCheol. A mellén kicsit tovább időzött a tekintete, majd engem is jól megszemlélt. Közben persze megállt a keze, és nem húzogatta le a cuccokat. Nem mintha bárkit is zavart volna, mármint Bamyn és rajtam kívül, de nem akartam itt tölteni a maradék időt a napból.

-A kishúgom. – Kamuztam gyorsan. Aztán a szalag felé intettem, ahol a holmik sorakoztak. - De nem sietnél? Még ma szeretnénk végezni, mert fél óra múlva a város túlfelén kell lennünk.

-Ja, persze, persze. – Sietett lehúzni az árukat. Mikor a blokkot nyomtatta ki a gép még egyszer próbálkozott. – Esetleg ha kihevertétek a húgod halálát eljöhetnétek bulizni. Nagyon menő hely. – Bamy a szemét forgatva pillantott rám. A blokkra megint ráírt valamit a srác, de nem foglalkoztam vele. Minél előbb kint,  annál jobb. Gyorsan fizettünk, aztán szinte kisprinteltünk az áruházból.

-És te EZZEL akartál összehozni. – Esett nekem Bamy, miközben kinyitotta a csomagtartót.

-Asszem tévedés volt. De vettem neked körömlakkot. – Emeltem be a kocsiba a szatyrokat.

-Minden meg van bocsátva. – Mosolyodott el. – Amúgy vicces egy pali.

-Mindig ezzel a Kék-pubbal jön. Meg hogy bulizni akar. Múltkor BamBam intézte el. Ha nincs ott talán rám is mászott volna.

-Halihó! – Vigyorgott, mint egy idióta. Nem hittem volna, hogy felismer, de tévedtem. – Nem láttalak mostanában. Csak nem beteg voltál?

-Nem jártam erre mostanság. – Nyögtem ki.

-Sebaj. Még egy csomó buli lesz a Kék-pubban, amire szeretettel várlak. – Kacsintott (!!) rám. Ott tartottam, hogy fizessünk minél gyorsabban, mert ha tovább kell hallgatnom, én tuti hogy megnyuvasztom magam, vagy ezt a gyereket.

-Amúgy telószámom is megadtam. Miért nem hívtál fel? – Csipogtatta tovább a cuccokat.

-Asszem elhagytam. – Válaszoltam. Amúgy a kandallónkban végezte a többi felesleges papírral együtt.

-Nem baj, akkor írok másikat, Ha van kedved este hattól szabad vagyok, és találkozhatunk. - BamBamra sandítottam, aki pakolta mellettem a kosárba a holmikat. Ilyenkor a rajzfilmekben valami fekete firkagomoly jelenik meg a szereplők feje fölött. Mintha a fiú feje felett is ezt láttam volna…

Végre végzett a csipogtatással, aztán kimondta azt az összeget, amit fizetnünk kell. Nagyi félhavi nyugdíja. Okés. BamBam kártyával fizetett, aztán a blokkra vártunk. YooCheol, ahogy leolvastam a névtáblájáról, megint egy tollat vett elő, aztán egy cetlire ráfirkált valamit, majd át akarta adni nekem. Ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolt a  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.

-Én nem tudtam… - Hebegte YooCheol, én meg majdnem elröhögtem magam a fején.

-Ja, BamBam is tud kamuzni ha kell. – Nevetett fel. – Ő is jött a Mexikós sztorival. Amúgy mit írt az „álomfiú” a blokkra?

-Mindjárt. – Túrtam a szatyorba, ahová a blokkot dobtam. Kis keresgélés után Bamy körömlakkja mellett találtam meg. – Megint a telószámát.

-Mi lenne, ha trollkodnánk egyet? – Csillant fel a szeme. Valahogy éreztem, hogy vagy közösségi oldalakra rakná ki a számot, vagy mindenhová felirkálná a suliban.

-Nem sajnálom, de nem akarok rosszat senkinek.

-Ennek sem akarsz rosszat? Amilyen a feje tuti csak trófeákat gyűjt. Olyan, mint egy rossz buzi. – Ültünk be a kocsiba. Aztán Bamy gyorsan témát váltott. – De az az alkesz ahjussi is nagy volt. „Fiatal ember! Nem jól húzta le! Én nem ennyit akartam fizetni!” – Krákogta el, utánozva a bácsit. Ezen mindketten felnevettünk, aztán beindítottam a motort, és kihajtottam a parkolóból.

Otthon megvártam, amíg Bamy leellenőrzi a sminkjét a visszapillantóban, aztán a lifttel feljutottunk a belső udvarra. Onnan kezünkben a szatyrokkal fellépcsőztünk a muskátlis ajtóig.

-Megjöttünk! – Kiabáltam be az előszobából a lakásba, miközben a cipőnket húztuk le.

-Konyha! – Hallottam Yongi hangját az említett helyiség felől. Bamy persze az előszobatükörben újra ellenőrizte az egész kinézetét, majd bementünk a konyhába.

-Csá! – Üdvözölt minket a bátyám.

-Szia! – Mosolygott Bamy.

-Mama, Hei? – Kérdeztem, miközben a bevásárlószatyrokat pakoltam ki.

-Elmentek a kilátóhoz sétálni. Hoztál valami ehetőt? – Lépett mellém, és a hűtő belsejét kezdte fixírozni. Felébredt bennem a kisördög.

-Telefonszámot, kell? – Nyomtam a kezébe a blokkot.

-Jó csaj? – Nézte a számokat.

-Inkább rossz buzi. – Nevetett fel Bamy. – A Bai park melletti áruházban az egyik kasszás.

-Akkor égesd el. – Dobta vissza a szatyorba a papírt. – Leléptem. Mamának mondd azt, hogy ettem, hogy ne aggódjon feleslegesen. – Indult a nappali felé.

-És ettél? – Néztem utána.

-Majd útközben megállok valahol. – Vont vállat. – Ne aggódj, és nyugi, nem rontom el a „csajos napotokat”. Majd talán hazaérek éjfélre.

-Legyél jó kisfiú! – Integettem utána, mire röhögve ment ki a konyhából.

-Még mindig olyan cuki! – Sóhajtott Bamy.

-Szerintem nem. De néha kibírható. Sokszor idegesítő. És nem mosogat el, pedig ő lenne a soros. – Válaszoltam félig a hűtőből. Az utolsó mondatot direkt hangosabban mondtam, hogy a bátyám is meghallja.

-Most rólam van szó? – Kiabált be az előszobából Yongi. – Mert ma te mosogatsz.

-Nem, a kutyámról van szó! – Kiabáltam vissza.

-Léptem, legyetek jó kislányok! És ne szedjétek szét a szobám! – Azzal becsukta maga után az ajtót.

-Az utolsó rád vonatkozott. – Néztem Bamyra, aki unott képpel csak vállat vont.

-Csak bizonyítékokat kerestem arra, hogy a ribancával együtt vannak e még. – Csak a szemem forgattam, és kivettem a szatyorból az utolsó dolgokat is, majd becsuktam a hűtőajtót, miután mindent beraktam.

-Na, eszünk, aztán majd meglátjuk mi lesz. – Tettem a mikróba a gyorskaját, amit most vettünk.

Evés után kivonultunk az erkélyre, pulcsikba és takarókba burkolózva, és a hintaágyon foglaltunk helyet.

-Szóval, mostanában miért vagy fél órával tovább a tükör előtt? – Kérdeztem, mikor elkezdte lemosni a régi lakkot a körmömről.

-Mert szeretek jól kinézni.

-Ezt már hallottam ma. Fiú van a dologban, igaz? És, ki a szerencsés?

-Osztálytárs. – Szentelte minden figyelmét a körmeimnek.

-Új vagy régi? – Gondoltam át a lehetőségeket.

-Régi. – Pillantott fel rám. Gyorsan gondolkodó fejet vágtam.

-És most is osztálytársunk, vagy csak volt?

-Most is az. – Akkor Eda és ChulChul nem lehet, mert van barátnőjük, YuGyeom és BamBam új, Koda vagy ThreeS… Kodával már járt kilencedikben, és barátokként váltak el…

-Megint Ko DaeHyun? – Néztem rá.

-Dehogy! – Bámult rám. – Ő olyan lehetetlen küldetés, és te is tudod, hogy valahogy csak rólad tud álmodozni. És kilencedikben meg… Nem is tudom. Régen volt, és nem megjegyezhető kapcsolat.

-Akkor ThreeS, igaz? – Aprót bólintott, és elpirulva lehajtotta a fejét. – Na, mesélj!

-Hát… Ez a forgatás miatt volt, és ne értsd félre… - Kezdte, miközben lecsavarta a baba kék körömlakk kupakját. – Megkért, hogy had jöjjön fel hozzám, mert kellett neki valamelyik jelenet, mert ugye Eda nekem küldi át az összes részt. Végül nem találtuk meg azt amit akart, és lekéste a buszát is. Felajánlottam, hogy hazaviszem, de azt mondta, hogy megvárja a buszt. Kicsit beszélgettünk a családunkról, aztán elindultunk a buszpályaudvarhoz.

-Elkísérted? – Szóltam közbe, mire felnézett, és bólintott, aztán újra a körmeimet kezdte pingálni.

-Igazából nem akartam egyedül lenni otthon, téged nem akartalak zavarni, mert az az időpont volt, amikor Heivel sétálsz, úgyhogy nem akartalak zavarni. Úgyhogy igen, elkísértem, mert jó érzés volt hallgatni a baromságait. Nem olyan, mint Koda UFOs hülyeségei, mert ő értelmes dolgokról beszél, csak viccesen adja elő. Aztán a pályaudvaron kiderült, hogy húsz percet késik a busz, úgyhogy beültünk a kajáltatóba ott tudod, a pályaudvar mellett. – Bólintottam, mert általános suliban oda jártam én is kajálni, ha elfelejtettem vinni magammal. – Aztán nem engedte, hogy én is kifizessem a saját kajámat, és még sütit is rendelt nekem. Kajálás közben is beszélgettünk, és nagyon felvidított. Amikor meg felszállt a buszra, olyan egyedül éreztem magam. Aztán pénteken is elhívott megbeszélni pár dolgot. Akkor is oda a pályaudvarhoz mentünk. Igazából az a fura, hogy most ő közeledik hozzám. – Gondolkodott el. Visszacsavarta a körömlakkra a kupakot, aztán megszemlélte a félig kész művét.

-Akkor most sok S miatt passzolod Yongit? Nagyon szomorú lesz, ha megtudja!

-Jaj, Yun! – Csapta meg a vállam. – Csak mondd el, mit gondolsz. – Kérte komolyan.

-Szerintem ThreeS rendes fiú. Felelősségteljes, tehát komolyan fogja venni a dolgokat, ha összejönnétek. És ha jól érzed magad vele az már alapból jó.

-De olyan fura, hogy négy évig alig beszéltünk, most meg minden nap… Kivéve a hétvégéket. Ez normális?

-Gondolj arra, hogy négy évig, mindig volt valakid. Kilencedikben Koda, aki az osztálytársunk, aztán meg a többi, akiket egy-kéthavonta cseréltél le… Talán nem akart ő is csak egy lenni a sok pasid közül.

-Lehet. De akkor is fura. Olyan, mintha a forgatás hozott volna össze minket. – Vette elő a sötétkék körömlakkot a retiküljéből.

-Szerintem jól meglennétek együtt. Már ahogy ThreeSt ismerem… Emlékszel, amikor tizedikben tiszta depis volt?

-Aha. És nem árulta el miért. A pletykák szerint a családja miatt.

-Nem. Nekem elmondta, hogy megcsalta a barátnője. Egyszer találkoztam azzal a lánnyal. Szerinte nem voltak egymáshoz valók, de ha amiatt a lány miatt egy évig depizett, akkor miattad akár tíz évig is képes lenne, ha szakítanátok. És hát… Három cuki pár az osztályban…

-Négy! Négy cuki pár lesz az osztályban. – Javított ki, mire értetlenül néztem rá.

-Nem adom be a derekam Kodának. – Közöltem vele, mikor felnézett rám, mire csak a szemét forgatta.

-BamBamre gondoltam. – Somolygott. Az arckifejezésem láttán azonnal elvigyorodott. – Na, mesélj csak!

-Tegnap beszélgettünk a filmlakásban, miután felhívtál. Igazából semmi nem volt, úgyhogy ne kombinálj. Élem a szinglik boldog életét.

-De szóba jöhet, nem? – Merült bele a körmöm pingálásába.

-Aranyos fiú, de alig ismerem.

-Itt az alkalom. – Nézett fel. – Nem mindenki mondhatja el, hogy egy idol csapat lakik a szomszédjában, szóval használd ki a lehetőséget, és ismerd meg!

-Szerintem nem hozzám való. – Húztam el a szám. – Cuki meg minden, de nem hiszem, hogy menne ez nekem.

-Miért? Mert nem koreai? Te sem vagy teljesen az. – Vont vállat.

-Nem a származásával van bajom. Van egy olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy nem lenne hűséges. Most képzeld el, mi lenne, ha simán otthagyna egy rajongójáért.

-Az interjúkból nem ez derült ki.

-Honnan tudjam, hogy igaz az, amit állít magáról? Nem is ismerem rendesen.

-Szerintem ő is rendes fiú. Amit csinál azt teljes odaadással csinálja. Vagyis szerintem. Kérdezd meg mondjuk YuGeomot. Ahogy tudom mindent megosztanak egymással, és nagyon jól ismerik egymást.

-Szeretem segítség nélkül kiismerni az embereket.

-Jó, de ne lökd el, ha közeledne hozzád. Ő biztos nem azért akarna járni veled, hogy még menőbb legyen, hiszen idol, vagy mert meg akar dönteni, mert… Szerintem nem olyan. És apád pénze sem kell neki. – Visszacsavarta a körömlakkra a kupakot. – Kész van.

-Köszönöm. – Szemléltem a művét. Kis csillogókat is rakott bele. – Nyáron cserélünk, és én megyek szépségszalonba dolgozni. Nagyon szép lett.

-BamBamre visszatérve, komolyan mondom, hogy ha közeledik feléd, ne lökd el. Szerintem hozzád való fiú. – Nézett fel az égre Bamy.

Képek jelentek meg a fejemben:

„…át akarta adni nekem, ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolt a  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.”

„Megmutattam BamBamnak az üzeneteket, mire felnevetett.

-Annyira nem kockás. – Húzta fel elgondolkodva a pólóját. A lámpa fényében is kirajzolódtak a kockái. Pár másodpercig nem kaptam levegőt, aztán visszahúzta a pólóját.”

„BamBam visszajött elém.

-Jól nézel ki. – Mosolygott rám őszintén. Lehajtottam a fejem, és a takarót kezdtem bizdergálni.”

„-Nem tudom mit álmodtál, de nem nagyon lehetett boldog. – Törölt le valamit a szemem sarkából, aztán elmosolyodott. – De nagyon cuki voltál.”

Lehet, hogy nem olyan, mint ahogy eddig megismertem? A tegnapi beszélgetésünkkor is aranyos volt… De mi van ha megjátszotta magát? Nem, nem lehet. Ennyire még az „álomfiú” sem lenne kétszínű.

Észrevettem, hogy Bamy az arcomat tanulmányozza.

-Hozzád való, és nem egy űrlény beszél belőlem, hanem a legjobb barátnőd. Tényleg így gondolom. Szóval, adsz neki esélyt?

-Talán. – Vontam vállat, mire elmosolyodott, ami engem is mosolygásra késztetett.