Chapter 15.

 Boldog karácsonyt kívánok minden IGOT7-nek!

ByulWoo

 

GOT7 Fanfic

Chapter 15.

BamBam

Meredten bámultam a nappali ajtóra, ahol az előbb Yun eltűnt.

Mit rontottam el?

Arról biztosan nem tud, hogy miután elaludt megpusziltam a homlokát, meg hogy néztem, hogy milyen cukin alszik. Akkor meg miért van kiakadva?

Kiugrottam a takaró alól, kicsit még bénáztam, mert hirtelen riadtam fel. Megtaláltam a cipőmet, és szinte rohantam át a dormba. Mikor Yunék ajtaja előtt voltam eszembe jutott a kulcs, így vissza kellett mennem, előszedni a takaró alól a kulcscsomót, bezárni a filmlakást, és utána rohanhattam tovább a dormba.

Mikor beestem a lakásba Mark hyung nézett fel a magazinjából.

-Sasaengek? – Kérdezte ijedten.

-Nem. – Lihegtem. – Csak siettem.

-Nem tudom, hol voltál egész éjjel, de biztos meg van rá a magyarázatod. – Lapozott egyet.

-Mondtam JBnek, hogy Yunnal szeretnék beszélgetni. – Mentem be a szobába. Elég hangos voltam, mert nyikorog a szekrényem, de YuGyeomot híresen nehéz felkelteni, szóval nem kaptam párnát a képembe. Előszedtem egy normális ruhát, aztán a fürdő felé mentem.

-Csak beszélgetni, mi?! – Röhögött fel Mark, amikor elmentem mellette.

-De az sem sült el jól. – Torpantam meg. – Ööö… Hyung… Mit csináljak olyankor, amikor fogja magát és kirohan a lakásból?

-Menj utána? – Kérdezett vissza felnézve a play boy magazinjából.

-És ha azzal csak tovább dühítem?

-Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall. De mindenképp keresd meg.

-Biztos? – Néztem Markra, aki elgondolkodva bólintott. – Köszi, talán…

-Dongsaeng, nem tudom, honnan kerültél elő, de... – Jött be Jackson a nappaliba. Aztán meglátott minket. – Szerelmi tanácsadás?

-Az. – Vigyorgott Mark. – Yun valamiért ideges.

-A csajok mindig ilyenek. – Legyintett Jack.

-Angelina más. – Nyomkodta a telefonját YoungJae.

-Ja, mi is tudjuk. És tökéletes, és gyönyörű, és sexi, és jól csókol, és jó az ágyban, blablabla…. – Nyújtotta ki a nyelvét Jackson, amikor már YoungJae hallótávolságon kívülre ért.

-Mi van itt gyerekek? – Lépett be az erkélyről JB.

-Szerelmi tanácsadás. BamBam valamivel felidegesítette Yunt. – Foglalta össze Mark.

-Oké, akkor csak szólok, hogy a kiszemelted most indult el kutyát sétáltatni. – Porolta le magát a leader. – A helyedben…

-Mi? Merre?! – Rohantam ki az erkélyre, el a meglepett hyungok mellett.

-Utánamennék, és megkérdezném mi a baja. – Fejezte be JB a mondatát.

Yun szürke pulcsis alakja, és Hei, a fehér szőrgombóc egyre távolodott a kilátó felé.

Visszasprinteltem a szobába, aztán bevágódtam a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem és felrángattam a cipőimet. Leakasztottam a fogasról az egyik pulcsimat, és sprinteltem a lány után.

Hallottam az erkélyről a kiabálást, és ahogy Mark üvölti, hogy balra, balra.

Tudtam, hogy merre van a kilátó, így arra rohantam.

Magam mögött hagyva a hyungjaim kiabálását, és hujjogatását, hogy „hajrá kettes maknae” a lélegzetvételre koncentrálva futottam Yun után.

A pulcsim félig lecsúszott a vállamról, és majdnem kiszakadt a tüdőm, amikor elértem az erdő szélét. Kicsit lassítottam, és arra figyeltem, hogy ne essek pofára minden kiálló gyökérben (sőt lehetőleg egyikben sem).

Mire felértem a kilátó lábához azt hittem meghalok. A térdemre támaszkodtam, és úgy lihegtem. Szúrt az oldalam, és kóválygott a fejem.

Hei robbant elő az egyik bozótból, és odaugrabugrált hozzám. Megsimogattam a fejét, aztán felnéztem a sok lépcsőre.

Már csak ennyi választ el Yuntól.

Felegyenesedtem, és maradék erőmet összeszedve felmásztam a lépcsőkön.

Odafent a képembe fújt a szél, és láttam a szürke felhőket, amikből úgy tűnt, hogy bármelyik percben eleredhet az eső, vagy akár a hó.

A lány a korlátra támaszkodott, a kontyából kibomlott tincseit a szél kergette.

Tétováztam a legfelső fokon.

Mi van, ha tényleg megbántottam?

Vagy ha elküld, és soha többé nem akar látni?

És ha ez rossz ötlet volt?

Egy fokkal lejjebb léptem, ami megnyikordult a súlyom alatt. Yun hátrafordult.

Egyszerre rengeteg érzelem futott át az arcán: meglepetés, idegesség, düh, reménytelenség, és még egy csomó, amik közül csak a bánatot ismertem még fel.

-Mit keresel itt? – Kérdezte végül.

-Igazából… - Most meg mégis mit mondjak? Talán az igazság… - Utánad jöttem. Csak szeretném megkérdezni, hogy… hogy miért rohantál el. – Nyúltam a tarkómhoz.

A hátával nekitámaszkodott a korlátnak, és pulcsija zsebébe dugta a kezeit.

Ez a pulcsija volt rajta akkor is, amikor először idejöttünk.

Lehunyta a szemét, és az ég felé fordította az arcát. Aztán egy nagyot sóhajtott.

-Nem szeretem, ha olyanok érnek hozzám, akiket alig ismerek. Mármint álmomban.

-Értem. – Hajtottam le a fejem.

-De valószínűleg csak felidegesítettem magam valami butaságon, és nincs semmi alapja a félelmemnek. – Tette hozzá.

Akkor tényleg nem tud a pusziról. De… ezek szerint álmomban letapiztam? Vagy csak átöleltem? Vagy csak tényleg felidegesítette valamin magát…

Átöleltem Yunt? Őt ölelgettem álmomban?! Tyű, de menő gyerek vagyok!

Lehajtottam a fejem, hogy eltakarjam az arcomra kúszó mosolyt. Lassan közelebb sétáltam hozzá, és én is nekidőltem háttal a korlátnak.

-Ha máskor ilyen van, akkor szólj rám, vagy… - Kezdtem visszafojtva a mosolyom, de elakadtam. Vagy lökj el. De azt meg nem akarom. – De kérlek, ne szaladj el. – Nyögtem ki, és próbáltam komor maradni.

-Nem tudok semmit megígérni.

-Nekem az is elég. – Felnézett rám, én pedig nem tudtam elrejteni a mosolyom.

-Most meg mi van? Mit vigyorogsz? – Húzta össze a szemeit, és ellépett mellőlem.

-Csak… - Próbáltam rendezni a vonásaimat. – Boldog vagyok, hogy ezt sikerült megbeszélnünk.

-Aha, persze. – Forgatta a szemeit, aztán elnevette magát, és meglökte a vállam. - Képes voltál ezért utánam rohanni…

-Megijedtem, amikor elszaladtál, hogy valamit nagyon elrontottam. – Néztem le rá.

-Csak felidegesítettem magam. Bocsi, hogy kibírhatatlan voltam, bár… amit mondtam, azt komolyan gondoltam. – Billentette oldalra a fejét.

-Szóval, akkor… Kunpimook Bhuwakul vagyok, 1997. május másodikán születtem Thaiföldön, és a GOT7 tagja vagyok. – Nyújtottam a kezem, amit nevetve megrázott.

-Én pedig Bae Young Nam, 1997. december tizenegyedikén születtem itt Koreában, és… Kellene ide még mondanom valamit?

-Nem tudom. – Vontam vállat, miközben összefűztem az ujjainkat. Yun a kezeinket nézte, aztán összekapcsolódott a tekintetünk.

-És most, hogyan tovább?

-Lenne pár ötletem. – Vigyorodtam el, amit csak egy szemforgatásra méltatott.

-Tudod mit, nekem is van egy ötletem. – Mosolyodott el. – De ahhoz el kell engedned. És itt kell maradnod egy kicsit.

Nagy nehezen elengedtem az ujjait, ő pedig elkezdett lefelé menni a lépcsőn.

Néztem, ahogy lesiet, aztán ahogy megsimogatja Hei fejét.

Végül felnézett rám, és a kezeit a szája mellé téve felkiabált nekem.

-Olyat játszunk, hogy fogócska!

-Mi? – Kiabáltam vissza elképedve.

-El kell kapnod! – Hátrálni kezdett az erdei út felé. Most megint el fog futni előlem? Ajj már!

De tudod mit? Azért sem leszel gyorsabb nálam!

Elkezdtem lefelé futni a lépcsőn.

A szél a fülembe csapott, Yun pedig már eltűnt az úton.

Beérve az erdőbe kikerülgettem vagy átugrottam a gyökereket, botokat, és köveket, amikben eleshettem volna, és sikerül úgy kikerülnöm a fák közül, hogy nem estem el.

Yun már majdnem a domboldalnál járt, így felgyorsítottam.

Már szúrt a tüdőm, amikor nagyjából beértem.

Hei lobogó füleivel mellém szegődött, és nagyon élvezte a rohangálást.

Yun mér csak két, három méterrel lehetett előttem, úgyhogy fogaimat összeszorítva még jobban belehúztam.

A lány mögé értem, és átkaroltam a derekát, de a lendülettől mindketten a földre estünk. Szerencsére nem egymásra, és amint láttam ő sem ütötte meg magát nagyon.

Lihegve feküdtünk a hideg földön.

-Elkaptalak. – Kapkodtam levegőért.

-Elkaptál. – Suttogta a lány.

Hei felettünk ugrált, aztán Yunt kezdte bökdösni az orrával. Mikor látta, hogy a gazdája nem fog foglalkozni vele átszaladt hozzám, és engem piszkált, aztán megnyalta az arcom.

-Fúj, Hei! – Nyöszörögtem, és felültem, miközben a kutyanyálat távolítottam el az arcomról.

-Szeret téged! – Nevetett ki Yun.

Felugrottam, mert a kutya nyelve megint vészesen közeledett az arcomhoz, aztán Yun felém nyújtotta a karjait, így őt is felhúztam.

-Azt hiszem megvolt a reggeli edzés. – Kuncogott.

-Hé, várj csak! Te futtattál, szóval kérek valamit cserébe.

-De már Heitől kaptál puszit. – Nevetett ki. A kutya odaugrabugrált a lány lábához, aki vakargatni kezdte az állat füle tövét.

„Csinálj valami váratlant. Az úgy is rád vall.” Oké Mark Hyung!

Yun mögé osontam, aztán átkaroltam a hasát, és a hátához nyomtam az arcom.

Felsikkantott, amikor hozzáértem, aztán pedig nevetve próbálta lefejteni a karjaimat.

-Bam, engedj el!

Mikor nem tettem eleget a kérésének (mivel már ismerjük egymást, és nem alszik, szóval ölelgethetem), hátranyúlt, és a hasamat kezdte bökdösni.

-Nem ott vagyok csikis. – Mormogtam a fülébe, aztán a vállára tettem az állam.

-Ez nem ér! – Durcizott be.

-De ér. Kétszer is miattad futottam, túlteljesítve magam.

-Jól van, akkor… - A zsebében megszólalt a telefonja.

Nem akartam elengedni, de nem is kellett, mert elő tudta venni a mobilját.

-Szia Yun! – Szólt bele Bamy. Tudom, nem szép dolog hallgatózni, de amúgy is hallottam volna minden szavukat.

-Szia! Mi a nagy helyzet?

-Negyed óra múlva ott leszünk nálad a lányokkal. Remélem olvastad ThreeS üzeneteit…

-Úgy nagyjából, de mit akartok csinálni velem?

-Hidd el, a Kék-pubban az összes fiú neked fogja tenni a szépet.

-De nem… Bamy, én nem… - Kezdett volna ellenkezni, de a barátnője megszakította a vonalat.

Úgy érzem, hálás leszek annak az őrült csajnak…Olyan dögös nőcit farag Yunból, hogy minden srác odalesz érte (ha most már nincs), és minden lány rá fog irigykedni.

-Bam, meg lehet azt oldani, hogy Chon és Hana ne lássa, hogy itt laktok a szomszédban?

Elengedtem, és a kapu felé indultunk.

-Talán. Megbeszélem JBvel, ő pedig rendezkedik majd.

-Remek lenne, köszönöm. – Mosolygott.

-Szóval akkor nem vagy dühös, vagy… - Mentünk fel a lépcsőn.

-Nem, nem vagyok.

-Akkor este találkozunk. – Álltam meg az ajtajuk előtt.

-Legyél jó fiú! – Lökte meg a vállam, miközben beengedte a kutyát a lakásba.

-Szia! – Integettem, mire nevetve visszaintegetett, aztán becsukta az ajtót.

Ahogy beléptem a nappaliba minden szempár rám szegeződött.

-Most meg mi van? – Kérdeztem zavartan.

-Hogy ment a lánykérés? – Érdeklődött Mark.

-Inkább mennék zuhanyozni… - Kezdtem, de Jackson közbeszólt.

-Nincs kitérő! Most szépen leülsz, és elmondod hogy mi történt.

-Megbeszéltük, amit meg kellett, aztán hazajöttünk. Nincs ezen mit mesélni.

-Tudod dongsaeng minket a szaftos részletek érdekelnek. – Mutogatott Junior.

-Nincs olyan, még, Hyung. – Ráztam a fejem. – Elmentem zuhanyozni. – Indultam a szobánk felé, de Mark elkapta a kezem.

-Csak egy valamit mondj, ami szaftosnak számíthat! Kérlek! – YoungJae felé biccentett. Szóval akkor egész eddig Angelináról hallgattak gyönyörűségeket…

-Lehet, hogy álmomban letapiztam. – Nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

-HŰ!!! – Szaladt ki Jacksonból.

-Meg vagy dicsérve dongsaeng! – Röhögött fel Mark.

-Mi az hogy lehet? – Háborodott fel Jr. – Nem tudod, hogy letaperoltad-e, vagy sem?

-Álmában volt, amikor nincs magánál az ember. – Magyarázta JB. – És ezért rohant el?

-Nem tudom. Nem mondta. De akkor valószínűleg jobban kiakadt volna. – Gondolkodtam el.

-Most már mehetsz. – Intett JB.

-Ácsi! Várj csak! Milyen bulit emlegetett tegnap YuGyeom? – Pattant fel Jr.

-Buli? Mikor, hol, miért? – Nézett fel a telefonjából YoungJae.

-Jeleneteket veszünk fel. Ma este. Kék-pub.

-Az tré hely. – Bólogatott Jackson.

-Miért? Felléptünk ott, rémlik? – Húzogatta a szemöldökét Junior.

-És? Attól még rossz volt a pia.

-Persze, persze. Azért vedeltetek annyit. – Bólintott hatalmasakat YoungJae.

-Te ne dumálj, foglalkozz a nőddel! – Torkolta le Jackson.

-Akkor mi nem lettünk meghívva? – Nézett rám Jr.

-Nem? Nem tudom. Jöhettek, ha akartok. – Vontam vállat. – Végül is csak forgatunk.

-Á, kamerák előtt leinni magunkat… Az úgy nem buli. – Legyintett Junior. – Te meg amúgy sem iszol… Akkor jó „szórakozást”. – Macskakörmözött, aztán a telefonjának szentelte minden figyelmét.

-Mehetek végre?

-El vagy engedve. – Intett JB, én pedig bevonulhattam a szobánkba, ahol YuGyeom (mily meglepetés) még mindig aludt.

Zuhanyzás után lefeküdtem az ágyamra, és a fehér plafonra bambulva gondolkodtam Yunon.

Hogy milyen jó volt átölelni, és milyen jó illata volt…

Lassan lecsukódtak a szemeim, és elaludtam.

-Kaja! – Ébredtem Jr hangjára. Nehezen ültem fel, aztán megdobtam YuGyeomot egy párnával, amire persze nem reagált.

-BamBam, keltsd fel! – Nézett be az ajtón JB, a maknaera mutatva, aztán kivonult.

Nagy nehezen lábra tornásztam magam, és a másik ágyhoz léptem, aztán lerántottam a hátáról a takarót.

-Mi van? – Morogta, és a fejére húzta a takarót.

-Késői ebéd. – Rángattam a takaróját.

-Ki főzött?

-Gondolom JB. Kelj már fel!

-Miért nem rendelünk valamit? JB nem tud főzni. – Morogta, és a fal felé fordult.

-Felőlem itthon is maradhatsz. – Húztam ki magam. – Majd bulizok egyedül. – Indultam kifelé a szobából. Vártam, hátha eljut az agyáig, amit mondtam, de ezek szerint nem volt még annyira magánál, hogy felfogja.

-Felkelt? – Érdeklődött JB, mikor leültem melléjük az asztalhoz.

-Akkor már itt lenne. – Legyintettem, aztán JB „főztjének” (valami tésztás leves, és mirelit pizza) szenteltem a figyelmem.

-Ez a leves túl sós! – Köpte majdnem ki a kaját Jackson, és a torkát fogva köhögni kezdett.

-Főzhettél volna te is! Te szívtad meg. – Vont vállat a leaderünk.

Mark a köhögő hátát veregette, és próbálta megitatni. Bevallom, én is több vizet ittam, mint ahány kanálnyi leves lement a torkomon.

-Hyung, ugye a pizzát nem égetted oda? – Kérdezte YoungJae, aki a teli leveses tányérja fölött a telefonját nyomkodta.

JB mérgesen fújtatott, aztán kilökte a székét, és felállt. A sütőhöz vonult, aztán szinte elénk dobta a pizzát.

Ami csak egy kicsit volt szén-ízű.

Igen, a főzőtudományunk nem valami nagy. Zacskós, gyors fagyasztott, por-alap… és a mirelit pizza.

Ebéd után elővettem a dugi-csokimból egy darabot, és azt majszolva nekiálltam készülődni. A szekrény előtt álltam egy csomót, valami menőt keresve, aztán a fürdőben szenvedtem a hajammal egy csomót, mert két tincs mindig elrontotta az összképet…

Csak jól akartam kinézni, kicsit jobban, mint máskor…

Mikor visszaértem a szobánkba YuGyeom éppen kockult.

-Hyung, hová készülsz? – Pillantott fel a játékából, aztán folytatta is.

-Bulizni. Neked is jönnöd kéne.

-Kamuzd azt, hogy beteg vagyok. – Aztán nem is szólt hozzám többet. Ha így akarod, akkor megyek egyedül!

A cipők között gondolkodtam még egy kicsit, végül egy fekete bakancs mellett döntöttem a bőrdzseki, fehér-kék mintás póló, és fekete farmer mellé.

-Elvittem a kocsit! – Kiabáltam be a lakásba, aztán óvatosan kinyitottam az ajtót.

A szomszédból nevetést hallottam, aztán kinyílt az ajtó. Gyorsan visszaugrottam az előszobába.

-Komolyan, még a pénztáros is hajt rád?! Kész röhej! – Hallottam Chont.

-Miért nem szedsz fel valakit? Van elég jelentkező.

-Hana! Nem, és kész. – Csörgött Yun kezében a kulcs.

Összeszorítottam a szemem, és lefejeltem az ajtót.

-Mi van? Nem megyünk? – Szólalt meg mögöttem Mark.

-Hyung, te meg? – Fordultam hátra.

-Bulizni akarok. – Aztán csendesebben hozzátette. – Elegem van Angelinából, meg JB nyafogásából. Húzzunk innen! – Nyúlt a kilincs után.

-Várj, várj! – Toltam vissza az ajtót.

-Nem tudhatják meg, hogy itt lakunk.

-Ki van kint? – Próbált kikukucskálni.

-Az osztálytársnőink.

-Ja, akkor intézkedek. – Elővette a telefonját, aztán bevonult a nappaliba.

Kicsit később vigyorogva jött vissza, Jacksonnal

-El van intézve. Mehetünk. – Tolt el az ajtóból. – Jack, majd zárj be!

Körbenézett, aztán szinte lerohantunk a lépcsőn.

Jackson még intett egyet, aztán becsukta az ajtót.

-Hogy csináltad? – Kérdeztem Hyungot, aki éppen a haját igazgatta a lift tükrében.

-Szóltam Yonginak, hogy intézkedjen. Szerencsémre otthon volt.

-Aha… - Néztem, ahogy egy-két tincsét a helyére piszkálja.

-Szóval kik lesznek ott? – Fordult felém.

-Az osztálytársaim? – Kérdeztem vissza. – Légyszi, ne idd le magad! Múltkor is elég kínos volt.

-Nyugi van! A szabadulni akarok, meg a bulizni megyünk az nem ugyan az. Én vezetek! – Vette el tőlem a kulcsot, és beült a kocsiba.

-Amúgy sem akarom a cuki kis dongsaengem leégetni a leendő csaja előtt. – Dobolt a kormányon, aztán bekapcsolta a rádiót, és ahogy felismerte a dalt rappelni kezdett.

Csendben ültem az anyósülésen, és abban reménykedtem, hogy Yun nem lesz ránk dühös, amiért közbehúztuk a számításait.

Egész gyorsan odaértünk a Kék-pubhoz. Hyung leparkolt, aztán napszemüveg (sötét volt, így alig láttunk valamit, de fő a biztonság), kapucni és maszk, utána odamentünk a bejárathoz.

-Sziasztok! – Köszöntem ThreeSnek, ChulChulnak, és Edának, akik ott fagyoskodtak a bejárat előtt.

-Na nézd! – Röhögött fel Eda. – Hová készülsz? Látsz te egyeltalán?

-Ja, egy kicsit. – Hyung megbökte a könyököm, így leesett, hogy esetleg be kellene mutatnom őket neki.

-Skacok, ő Mark, Hyung ők Shin Seong - ThreeS, ChulChul és DaeHyun - Eda.

-Császtok! – Pacsizott le velük Mark.

-YuGyeomot hol hagytátok? – Érdeklődött ThreeS.

-„beteg”. – Vágtam rá.

-Videó játékozik. – Egészítette ki Mark.

-Mikor érnek ide a csajok?

-Hana azt ígérte, hogy időben.

-És Koda? Idetalál egyedül?

-Itt vagyok! HÁ! Megjöttem! – Kezdett el kiabálni mögöttünk Koda.

-Pacsit tesó! – Tartotta a tenyerét Mark, mire Koda belecsapott, aztán mintha elgondolkodott volna, végül Hyungra nézett.

-Te ki vagy, és miért van rajtad sötétben napszemcsi? Ó, várj! Értem én az új divatot! – Előkotort a zsebéből egy napszemüveget, és felrakta a fejére. – Yun el fog ájulni attól, hogy milyen menő vagyok! – Röhögött. Aztán kettőt lépett, és majdnem elesett.

-Haver, hogy a fenébe láttok ti ebbe?

-Mark vagyok. És egy idő után hozzá lehet szokni. – Aztán hozzám hajolt, és a fülembe súgta. – Szerinted mennyit ivott?

-Alapból ilyen? – Súgtam vissza, mire elröhögte magát.

-Az ott Yun kocsija! Eda, kamerát! – Rendelkezett ThreeS.

A kocsi megállt a szembe oldalon, aztán kinyíltak az ajtajai - persze a másik oldalon. Aztán elindultak át az úton. Elöl Hana és Chon, mint a filmekben, kicsit túljátszva a szerepüket dobálták a hajukat, mögöttük Bamy és…

Yun.

Hosszú fekete kabát volt rajta, ami a térde aljáig ért, és magas sarkú. A haját kibontották, és a jobb oldalára egy virágot tűztek bele. Még így is, kabátban is remekül nézett ki…

Egy nagyot nyeltem, és levettem a szemüvegem.

Ahogy odaértek hozzánk Yun rám mosolygott, aztán visszanézte a többiekkel az Eda által felvett belépőjüket.

-Ő a szomszéd csaj? – Súgta a fülembe Mark. – Vagy a sexi klónja?

-Hyung, ő Yun.

-Gratulálok. Jó csajt találtál.

Betömörültünk a ruhatárhoz, ahol Yun mellé furakodtam, és segítettem levenni a kabátját.

-Köszönöm. – Mosolygott rám. Ahogy megfordult megint nyelnem kellett. Világoskék rövid, pánt nélküli, és simulós ruha volt rajta, egy olyan nyaklánccal, aminek a medálja majdnem becsúszott a ruhája alá.

Hirtelen Bamy jelent meg mellettünk, aztán maga felé fordította a barátnőjét, és még egy kis púdert vitt fel az arcára egy ecsettel, aztán ahogy elment mellettem, megbökte az oldalam.

-Sokat dolgoztam vele. Vigyázz rá! – Aztán kuncogva ThreeShez ment.

-Tyű, azannya’! Young Nam, nem ismerni rád! – Jött oda Koda, és pofátlanul végigmérte a lányt.

-Gyerekek, előbb forgatunk, aztán bulizunk! – Tapsolt a rendező. – Lányok, és Koda, készüljetek!

-Akkor én léphetek? – Érdeklődött Mark.

-Ja, meg én is. – Morogtam, aztán Hyung után indultam.

Az első csodálat lassan elszállt, amikor láttam, ahogy Koda átkarolja Yunt

-Vezetsz hazafelé? – Kérdeztem Markot, aki mellettem ült az egyik bárszéken.

-Inni akarsz? – Lepődött meg.

-Csak egy kicsit.

-Akkor vezetek. – Adta át a poharát. A benne lévő italt egyben lehúztam.

Muszáj valami őrültséget tennem, ahhoz, hogy felfigyeljen rám.