Chapter 06.

GOT7 Fanfic

Chapter 06.

Yun

Péntek délután van. A szobámban ültem az ágyamon, a falnak vetve a hátamat. Fél kézzel Heit simogattam, a másikkal pedig a billentyűzetet piszkáltam. A fejhallgatóban a fülemen Bamy zenéi szóltak (köztük GOT7 is). Megint elakadtam az első oldal végén.

Sóhajtva simítottam meg Hei fejét. Miért nem megy ez nekem? Egy hete próbálunk összehozni valamit a többiekkel, de senkinek nem megy sehogy. ThreeSnek volt egy csomó ötlete, de mindegyik tele volt akciójelenetekkel, így a tanáraink azt mondták, hogy lehetetlen lenne ez alatt az idő alatt megvalósítani. Így is rengeteg dolgunk van, és még sehol sem vagyunk. Még azt sem tudjuk, hogy BamBam és YuGyeom szerepelhet-e a filmben. A kiadójuk azt ígérte, hogy ma estig kitalálják, és közlik velük. Nem értem mi ez a nagy felhajtás. Csak egy osztályfilm. Amiben SEMMI érdekes nem lehet.

A fehér falat néztem az ajtó mellett, aztán a díszes faragást az ajtó tetején. Papa mindig mondta nekem, hogy egyszer híres színésznő leszek. Amikor kilencedikes voltam ő akkor ment el. Abban az évben készítette el ezt az ajtót. Azt mondta, amikor utoljára találkoztunk: „Yun, édesem, odafentről vigyázok rátok”.

Elraktam az emléket. Nem akartam újra sírni. A képernyőn lévő fekete jeleket vizsgáltam.

Miért lennék olyan dühös az aktuális fiúmra, akivel hat hete vagyunk együtt, hogy kiabáljak vele, és elküldjem melegebb éghajlatra?

Ha dobna egy másik lányért? Talán.

Ha elmenne valahová, és nem üzenne magáról semmit? Egy idő után beletörődnék.

Ha eltűnne? Az, az ő baja.

Ha öngyilkos lenne? Biztos bőgnék, eltemetnénk, aztán jön a következő.

Kiderülne, hogy füvezik? Akkor én hagynám ott.

Elmenne bulizni nélkülem?

Sóhajtva mentettem el a jegyzetet, aztán levettem a fejhallgatót.

Ha megcsalna? Akkor biztos. De ez egy sablontéma. Egy csomó dorámában a pasi megcsalja a csajt, aztán egy „nagyon szeretlek” -el a végén újra összejönnek. Addig meg szenvednek.

Min akadnék ki úgy, hogy kipenderíteném azt a szerencsétlent?

Ha bántaná a kutyámat? - Megsimogattam Hei buksiját. - Őt nem lehet bántani.

Lekapcsoltam a zenét, és megcsörgettem Bamyt.

-Hali. – Szólt bele. – Megint elakadtál?

-Igen.

-Segítek, ha tudok. – Bamynak mindig van valami ötlete, amivel ki tudom egészíteni a történetet, vagy átugorhatok dolgokat.

-Ha lenne egy pasid, akivel hat hete együtt vagy, milyen ok késztetne arra, hogy kidobd?

-Nem tudom. Hat hétig még nem volt egy pasim se. Rövidebb idő nem jó?

-A hat hét lenne a jó.

-Megint szenvedsz?

-Nem annyira.

-Yun…

-Oké, igen. Kell valami ok, ami miatt kiteszem.

-Nem lehet átugorni?

-Nem nagyon.

-Hogy állsz eddig?

-Hogy valamin összevesznek, a csaj kidobja a pasit, aztán megjelenik a barátnője, aki próbál segíteni talpra állni neki.

-És mi lenne, ha onnan kezdenéd, hogy a fiú bevágja az ajtót, és a csaj meg bőg? Aztán felhívja a barátnőjét, aki rögtön a segítségére siet.

-Tök jó ötlet. – Írtam le. - De akkor is kell valami ok.

-Ha a csaj szenved, akkor a hapsinak kell valamit csinálnia, ami miatt leléphet. Vannak tizenkilenc éves jegyes párok?

-Nem tudok róla, hogy ilyen korán házasodnának.

-Kár. Akkor a fiú berúg, és megcsalja egy másik nővel.

-Sablonsztori.

-Kikre gondoltál, mint főszerelőkre? Ugye én lennék a kedves, aranyos, segítőkész barátnő… Igaz?

-Naná.

-Akkor te vagy a főszereplő.

-Még nem tudjuk.

-Azt tudjuk már, hogy az idolocskáink szerepelhetnek-e?

-Még nem… - Aztán valami bevillant. - De… Ó, Bamy, nagyon köszönöm! Írnom kell, szia! – Ledobtam a telefonom, aztán sebesen gépelni kezdtem. Azt hiszem, megvan!

~Pár óra szorgalmas gépelés után~

-Nem érzem az ujjaimat! – Ráztam a kezem, miközben kimentem a konyhába. Ha kell, nagyon gyorsan tudok gépelni, ami azt jelenti, hogy egy idő után nagyon megfájdulnak az ujjaim, és az ízületeim.

Ittam egy pohár vizet, aztán kivettem a hűtőből az ebédről maradt tésztát, és beraktam a mikróba. Hei is megjelent, így ő is kapott vacsorát. Vizet is tettem a tálkájába. A mikró csipogott, hogy kész van a kajám. Elővettem egy pár pálcikát, kivettem a forró tányért, és leültem az asztalhoz. Jól meg kellett fújnom, ugyanis egy perccel többet nyomtam rá, mint kellett volna, így kicsit túlmelegedett.

Miközben ettem, az újságot nézegettem. Megint valami bulvárhír az EXO-ról, és egy csomó baleset-beszámoló. Az időjárásról azt írták, hogy e héten még melegre lehet számítani, utána meg jön a rossz idő. Hát, ki tudja.

Bejött a konyhába Yongi is. Ő is leült vacsorázni. Pénteken, délután tovább dolgozik a kalandparkban, így este nagyon éhes, és képes lenne felzabálni az egész hűtőt. Most is kipakolta maga elé a fél kamrát.

-Hogy haladsz az írással? – Kérdezte két harapás közben. – Jutottál valamire, vagy kell valami, ami megfog? Ma van kedvem filmezni-

-Azt hiszem megszállt az ihlet. – Emeltem fel a pálcikákat. – Már a fejemben van a sztori, csak csiszolni kell egy kicsit.

-Majd megnézem én is a filmeteket, ha kész lesz. – Falt be egy barackot. Majd két rágás közben folytatta. – Remélem, kapsz egy főszerepet. Ja, meg legyen benne valami jó csaj. Az nagyon fontos szempont, ha valami értelmes közönséget akartok.

-Majd ha egyszer lesz annyi időd, akkor csinálsz magadnak egy „kanos fiúknak” szóló filmet. – Macskakörmöztem a levegőbe. Ő eltüntetett egy nagy szelet kenyeret, aztán megfogta a következő szeletet.

-Ha nem lesz benne semmi érdekes, komolyan megetetem veled. – Fenyegetett meg a „normális” (mármint nem gluténmentes) kenyerével.

-Ha ki akarnál nyírni, már megtetted volna. – Vontam vállat, és újra a tésztára koncentráltam.  Mikor végeztem az evéssel betettem a mosogatóba a tányért.

-Ma este te mosogatsz. – Szólt utánam a bátyám.

-Téves, tegnap is én mosogattam. – Kiabáltam neki vissza már a nappaliból. Hallottam, ahogy morgolódik, aztán edénycsörömpölést. Elmentem gyorsan fürdeni.

Mikor kijöttem a fürdőből Yongit a kanapén találtam, ahogy a TVt bámulja. Valami sorozatot nézett. Bekopogtam a mamához, aki még olvasgatott valami régi könyvet. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, aztán bevonultam a szobámba, és bebújtam az ágyamba. Hei elfeküdt a szőnyegén, én pedig lekapcsoltam az éjjeli lámpát.

~Másnap reggel~

Az ébresztőmre keltem. Kipattantam az ágyikóból, és majdnem ráléptem Heire, aki az ágyam melletti szőnyegen terpeszkedett.

Felöltöztem, összefogtam a hajam, megreggeliztem, és adtam a kutyának is reggelit. Szokásom ellenére nem mentem el a tengerpartra a bicajommal, hanem elvittem Heit sétálni.

Én kocogtam, ő pedig futott mellettem. Néha elkalandozott, de mindig megjelent, ha hívtam. Felmentünk a közeli kilátóhoz az erdőn keresztül. A napsugarak bearanyozták a látóhatárt, és kezdett felmelegedni a levegő. Szöul belvárosa szürke ködbe burkolózott, de azon is áttörtek az aranysárga sugarak. Festői látvány volt. Kár, hogy nem tudok rajzolni…

Elszakadtam a panorámától, és lementem a lépcsőn. Odahívtam magamhoz a kutyát, kicsit megdögönyöztem, aztán indultunk hazafelé. Úgy tíz óra környékén léptünk be a lakásba. Yongi szokásához híven még húzta a lóbőrt, mama pedig a virágokkal volt elfoglalva a ház mögötti kis ültetvényeken.

Átöltöztem, elővettem a gépet, és kiültem az erkélyre, a hintaágyra. Fülemen a fejhallgató, benne pedig Bamy zenéi, mint tegnap. Hátradőlve néztem a távoli kis erdőt, mögötte pedig a hegyeket. Aztán elolvastam, amit tegnap írtam, és folytattam a történetet.

Mikor nagyjából megvolt a teljes cselekmény (bár volt még rajta mit kiegészíteni) e-mailben elküldtem ThreeS-nek, aki vállalta, hogy megírja a teljes forgatókönyvet, csak ötlete nem volt. Így, hogy nagyjából leírtam az ötletemet talán már tud kezdeni vele valamit.

Pár perc múlva csipogni kezdett a telefonom.

KakaoTalk:

#threeSSS : tetszik az ötleted. kidolgozom, és meg is van a forgatókönyv. továbbküldöm a többieknek, hátha tudnak még hozzátenni valamit.

#yunBae : oksi. itt várom a véleményeket.

Tíz perc múlva szinte felrobbant a telefonom. Kikapcsoltam a mobilom, és a gépen mentem fel KakaoTalkra.

#bamyChoi : te lány, nagyot alkottál! tök jó lenne, ha ezt forgatnánk.

#threeSSS : még ki kell egészíteni itt-ott.

#koDA : valami jelenet is kéne bele, amitől nem lesz ilyen bőgős az egész. de tényleg jó, és tetszik.

#EDaehyun : mondjuk valakik megtámadják a csajszit, mikor hazafelé megy a buliból.

#chon : azt tudjuk már, hogy az idolocskáink szerepelhetnek e?

#HaNaEul : még nem jelentkeztek. Yun, te tudsz valamit?

#yunBae : semmit. Örülök, hogy tetszik az ötletem.

#Chulx2 : lehetne egy kicsit kevesebb negatív érzés benne? én nem akarnám eljátszani azt, aki otthagyja a csajszit.

#threeSSS : de ezen alapszik a történet.

#koDA : ez annyira csajoknak való történet, de tetszik. Stoppolhatom a második pasi szerepét?

#bamyChoi : lehetek a legjobb barátnő? az annyira illene hozzám.

#EDaehyun : majd hétfőn megbeszéljük a szereplőket, de tudnunk kéne, hogy az idolok is benne lehetnek e vagy a kiadójuk nem engedi.

#threeSSS : szívás lenne úgy megírni a forgatókönyvet, hogy beleírjuk őket, aztán meg mégse engedik.

#HaNaEul : az biztos. de azt mondták, hogy péntekre meg fogják tudni. hétfőn biztos megmondják.

#chon : tényleg kellene valami izgi jelentet bele. mondjuk a második pasiját nem a buliban ismeri meg, hanem az osztálytársa (ha már sulisok vagyunk), aki megmenti az életét valami szervkereskedőktől, akik le akarják ütni egy sötét sikátorban.

#EDaehyun :  ez tetszik. Chon cica, majd megölelgetlek. <3

#threeSSS : tényleg jó ötlet. és még kivitelezhető is.

#yunBae :  nekem mindegy mi lesz, csak mindenkinek tetsszen.

#bamyChoi :  össze tudunk rakni egy jó kis forgatókönyvet. A részleteket pedig a forgatásokon majd kidolgozzuk.

#koDA : azért kezd el írni úgy, hogy nincsenek szereplők, csak akik biztosak. például, hogy Yun lesz a főszereplő.

#yunBae :  ÉN???

#koDA :  nem vállalom, hogy Eda, vagy Chul leüssön, mert smárolok a csajával. Bamy pedig a legjobb barátnőd lesz. Tökéletes szereposztás.

#yunBae :  én pedig pont Bamyra gondoltam, hogy ő tudna olyan drámát levágni…

#bamyChoi : kössz. 

#yunBae :  most ne sértődj meg, nem azért mondtam.

#bamyChoi :  oké, tényleg ilyen voltam, mint a főszereplő, de Koda mindenképpen téged akar smárolni. ThreeS, olyan részt is írj bele!

#koDA : naná, hogy Yunt akarom lesmárolni! akkor mindenképp én leszek a második pasi?

#threeSSS : megfogtad az Isten lábát, Koda. Akkor beírlak téged.

#Chulx2 : a suliban is forgathatunk? mert lehetne egy csomó jelenetet rendezni. pl szívathatjuk a tanárokat.

#HaNaEul :  az igazgatónál kell engedélyt kérni, ha jól tudom.

#koDA :  megcsináljuk, haver. térden állva kell könyörögnünk neki, akkor is.

#chon :  a kisfilmhez, amit a forgatásból kell összevágni, simán be lehetne rakni, ahogy ott könyörögtök a dirinek.

#EDaehyun :  én vállalom.

#koDA : ha az nem jön be, akkor majd térden állva csúszok Yun után, hogy had smároljam le. NAGY jelenet nem lesz benne? mert azt is vállalom.

#yunBae : álmodozz csak!

#threeSSS : lesz elég időtök drámázni. megírom a forgatókönyvet, és amint kész van elküldöm nektek. BamBamot és YuGyeomot is beleírom, hátha. de valaki derítse ki mi van velük. élnek e még egyeltalán.

#yunBae :  vállalom. BamBam azt mondta, hogy nem laknak messze tőlünk. próba szerencse.

#threeSSS : akkor küldöm, ha készen vagyok, Yun, tőled meg majd kérem a jelentést.

#yunBae :  igen is, kapitány!

Kiléptem a beszélgetésből, és letettem az ölemből a notebookot. Megsimogattam Hei fejét, aki a lábamnál feküdt, és megvakargattam a fülét. Bevittem a gépet a szobámba, és letettem az íróasztalra. Visszakapcsoltam a telefonomat, és töröltem a sok KakaoTalk értesítést. Már nyitottam ki az ajtót, amikor megjelent a postás fiú.

Köszöntünk egymásnak, aláíratott velem egy papírt, aztán átadott egy halom borítékot.

Még becsöngetett SanChong asszonyhoz, és leálltak beszélgetni, így levettem a cipőmet, és visszamentem a szobámba. A borítékok közül kiválogattam, ami nekünk jött, a többit pedig letettem az íróasztalomra. A konyhába mentem, ahol a mama olvasott az asztalnál.

-Na, sikerült írnod valamit? – Kérdezte, miközben rám emelte a szemüveges tekintetét.

-Azt hiszem hétfőre meg is lesz a forgatókönyv. – Tettem le elé a borítékot, ami anyáéktól jött NewYorkból. -  Lehet valamit enni?

-Kész van az ebéd, egyél nyugodtan. – Nyitotta ki a borítékot. – Akarod hallani? Apád írta. – Vette ki a levelet. Megvontam a vállam, mire olvasni kezdte. – Kedves anya, YoungHyun és YoungNam!

-Még mindig nem jutott el hozzájuk az, hogy van becenevünk. – Morogtam, miközben leültem vele szemben.

-Apád mindig így ír. – Húzta le egy kicsit a szemüvegét. Aztán folytatta. – Sajnáljuk, hogy nem tudtunk a nyáron elutazni hozzátok, és hogy nem tudtuk YoungHyunt felköszönteni a születésnapján.

-Nem újdonság. – Emeltem fel a pálcikával pár szál tésztát. – Mindig, mindent sajnálnak.

-Sok üzleti dolog közbejött, és sajnos nem volt egy szabad napunk se, hogy el tudjuk menni hozzátok. – Olvasta tovább a mama. – Anyátok most is dolgozik. Azért írom ezt a levelet, hogy boldog születésnapot kívánjak YoungHyunnak. Valamikor ősszel úgy néz ki el tudunk repülni hozzátok, így csak akkor tudunk rendesen felköszönteni mindenkit. De ti bármikor jöhettek, ha van kedvetek a nagyvárosi pezsgéshez. Sajnálom, hogy ilyen rövid voltam, és nem tudom pontosan mikor mehetünk hozzátok. Puszi: apa, anya. – Mama egy nagyot sóhajtott, és visszatette a borítékba a levelet.

-Majdnem egy hónap. – Számoltam ki. – Egy hónapja volt a szülinapja Yonginak, és most jelentkeztek. Legalább nem novemberben, mint tavaly. – Megettem a maradék tésztát, aztán betettem a mosogatóba a tányért, és kimentem a nappaliba.

-A sok bolond üzleti dolog! Nem hogy itthon lennének a gyerekeikkel! És hozzátok, nem haza! – Hallottam a konyhából a nagyit.

Apámat sem értem. Évente ha egyszer találkozunk. Néha (karácsony, szülinapok után pár hónappal) ír egy-egy ilyen semmit, amiből megtudjuk, hogy sok az üzleti dolga, és még él. Ja, és mindent sajnál.

Értetlenül megráztam a fejem, és felvettem a cipőmet. Megfogtam a borítékokat, és kimentem a lakásból. Átkopogtam a szomszédba. Ha itthon vannak, akkor pár percen belül kinyitják az ajtót. Most vagy háromszor kopogtam, és semmi. Nagy sóhajjal mentem vissza a lakásunkba. Betettem a borítékokat egy nejlontasakba, és az erkélyen az ablakuknak támasztottam. Majd írtam egy öntapadós cetlit.

Ha tudjátok már, hogy szerepelhette- e, vagy sem, akkor mondjátok el, mert a forgatókönyvet elkezdenénk írni.

Yun

Ráragasztottam a tasak külsejére, és úgy tettem az ablakba, hogy mindenképp megtalálják. Hei odadörgölőzött a lábamhoz. Megvakartam a hátát, aztán szóltam a mamának, hogy elmentem a kutyával. Még mindig az asztalnál ült. Már a nappaliban voltam, amikor ránéztem Yongi ajtajára. Visszamentem a konyhába.

-Yongi merre van? – Mama felpillantott a könyvéből.

-Azt hiszem, azt mondta, hogy elmegy valahová az autójával. – Félrebiccentette a fejét. – Sajnálom, nem emlékszek pontosan mit mondott.

-Nem baj. Elmentem! Szia! – Integetett, én pedig visszaintegettem. Lementünk a lépcsőn, és a hátsó boltíves kapun keresztül az udvarra. Hei felszaladt a dombra, én pedig a pórázt lóbálva a kezemben mentem utána. A kutya lefelé a dombról a homokozó felé vette az irányt, ahonnan később MinSung nevetése hallatszott. Mikor közelebb értem hozzájuk láttam, ahogy a fák árnyékában dögönyözik egymást. Nekitámaszkodtam az egyik vastag törzsű, terebélyes fának, és onnan néztem, ahogy játszanak.

Később sem mentünk messzebbre, pedig fel akartam menni a kilátóhoz, vagy a forrásig, de Hei leragadt MinSung mellett. Nem akartam elrontani a játékukat, így leültem a fa tövébe, a föld felett tekergőző vastag gyökereire, és onnan néztem, ahogy játszanak.

MinSung labdát dobált, Hei pedig visszahozta.

Aztán fociztak. Hei volt a kapus, a kisfiú pedig rúgta neki a labdát.

A pórázzal játszottam. Újra eszembe jutott apa levele. Tavaly karácsonykor írt utoljára, akkor hat sort. Leírta, hogy sajnálja, amiért nem tudtak eljönni, boldog szülinapot kívánt nekem, meg Yonginak, és boldog karácsonyt. És a bankszámlánkra kaptunk ajándéknak pár milliót. Ahogy ebéd közben a telefonom jelezte, most is.

Néha arra gondolok ugyan olyan a helyzetünk, akár ha árvák lennénk. A szüleink nem foglalkoznak velünk. Karácsonykor, meg pár hónappal a szülinapunk előtt/után meg kapunk egy csomó pénzt. Élj vele boldogan!

A nyomasztó gondolataimat Hei tört meg. Odaszaladt hozzám, és az ölembe ejtette a szájából a labdát. Megsimogattam a fejét, aztán köszöntem a kipirult arcú MinSungnak.

-Szia Noona! – Ült le velem szemben Hei mellé a földre.

-MinJung nem jött ki? – Néztem körben a kis facsoportban.

-Á, dehogy. – Legyintett a kisfiú lemondóan. – Ő lányból van, és nem szeret homokozni. Anyának segít, meg olvas a szobájában.

-És neked hogy megy a suli?

-Muszáj elrontanod ezt a szép napot? – Fűzte össze a karjait. – Már pont elfelejtettem.

-Bocsánat.

-Van frizbim, dobálod Heinek? – Ugrott fel a földről, és elszaladt a homokozóhoz. Kicsit később egy piros tányérral tért vissza. – Kérlek! – Kerekítette ki a szemeit. Bólintottam, mire megragadta a kezem, felhúzott, és nem sokkal később a kiégett füvön találtam magam. Előttem, majdnem a lábamon csaholt Hei, és a MinSung által kezembe nyomott piros frizbit leste.

-Hei ül. – Szóltam a kutyának, aki engedelmesen lecsüccsent mellém.

-Mit akarsz csinálni? – Kérdezte kíváncsian MinSung. Közben feltekertem a csuklómra a pórázt, mintha karkötő lenne.

-Csak akkor hozhatja vissza, ha szólok neki. – Felemeltem a kezem, mire a kutya is felállt. – Hei ül. – Engedelmesen visszaült. – És most vár. – Eldobtam a frizbit. Egész jót repült, aztán leesett. Hei rám nézett. – Hozd vissza! – Erre kilőtt. MinSung nevetve csapkodta a térdét, és nézte, ahogy a kutya lohol. Csak úgy lobogott a szőre. Szájába vette a piros tányért, és visszaszaladt hozzám.

-Én is megpróbálhatom? – Tapsikolt a kisfiú, mikor felvettem a frizbit, amit Hei a cipőm orra elé rakott le. A jutalma egy jó fülvakargatás volt. MinSungnak adtam a frizbit, aki megcsinálta a kutyával ugyan azt, mint az előbb én, csak kicsit rövidebbet dobott. Hei neki is visszahozta a tányért.

-Még egyszer?

-Most mutatunk valami mást, rendben? – MinSung jól megvakargatta Hei fülét, aztán a kezembe nyomta a frizbit. – Hei, marad. – Szóltam a kutyának, aki leült, aztán MinSunggal kicsit arrébbmentünk. Felemeltem a kezem, mire Hei felállt. – Hei kapd el! – Eldobtam a frizbit. A kutya felugrott, és a levegőben elkapta. –Hei, hozd ide! – Guggoltam le, mire a kutyusom odaszaladt hozzám. Majdnem feldöntött a nagy lelkesedésében. MinSunggal nekiálltak birkózni, én meg a frizbit forgattam a kezemben. Volt rajta pár kutyaharapásnyom, de legalább nem rágta szét, mint amit egyszer vettem neki.

Egész sötétedésig kint játszottunk a kutyával.

Fent a lakásban annyi ereje volt már csak, hogy elfeküdt a szőnyegén, és már aludt is. Ennyire fáradt sem szokott lenni. Álmában rágcsálta a legújabb szerzeményét, egy lila macit. De hogy honnan szedte…

Már megfürödtem, felvettem a hálóruhámat (Yongitól elcsórt fekete, sötétszürke mintás póló, és egy szintén fekete rövidnadrág), és bebújtam az ágyikómba. Ránéztem KakaoTalkra, ahol nagyjából egész délután a szereplők osztogatása folyt.

Megkerestem a tableten azt a könyvet, amit már egy hónapja (vagy talán már kettő is van) kezdtem el olvasni, de még mindig nem jutottam a feléig sem. Fülemre tettem a fejhallgatót, és kerestem valami értelmes zenét, aztán olvasni kezdtem.

Az elején nem nagyon értettem mi folyik éppen, de a 200. oldal után már egészen felvettem a fonalat. Totálisan belemerültem a könyv világába.

Valami hozzáért a vállamhoz. Felpillantottam a képernyőről. BamBam mosolygott rám. Pislogtam párat, aztán letettem a tabletet.

-Szia, hát te? – Húztam le a nyakamba a fejhallgatót, és lehalkítottam a zenét.

-Bocsi, hogy előbb nem tudtunk szólni. Egész nap a JYP-ben voltunk. Végül a kiadó megengedte, hogy szerepeljünk, de volt pár kikötésük.

-Ez remek! Akkor ülj le. – Csúsztam beljebb a franciaágyamon, hogy helyet csináljak neki. BamBam lehuppant az ágy szélére. – Szóval, mik a feltételek? – Karoltam át a térdem.

-Elég fura dolgokat kötöttek ki. – Kezdte. – Nem lehet benne akt, abs és egyéb vetkőzések sem. – Elnevettem magam.

-ThreeS pedig tuti beleírt volna valami külön vetkőzőszámot nektek. – BamBam is elmosolyodott. –De hallottad te is mi van a szabályzatban, így emiatt nem kell aggódnunk.

-A sulinak küldenek majd valami nyilatkozatot, hogyha van valami gáz, akkor tudjanak intézkedni.

-Rendben. És még mik a feltételek? – Biccentettem oldalra a fejem. BamBam elmosolyodott.

-Ennyi.

-Hm, akkor megírom ThreeSnek, hogy mehet mindenki. – Vettem le az éjjeli szekrényemről a telefonom. Felmentem KakaoTalkra.

#yunBae : küldetés teljesítve, BamBam és YuGyeom is szerepelhet. Akt és ABS jelenetet ne írj bele, mert a JYP-s vezetőség ki fog nyírni minket.

Pár másodperc múlva jött a válasz.

#threeSSS :  köszönöm! (tiszteleg) nem terveztem, de most hogy mondod, a tanároknak biztos tetszene ha kockás hasakat nézegethetnének.

Megmutattam BamBamnak az üzeneteket, mire felnevetett.

-Annyira nem kockás. – Húzta fel elgondolkodva a pólóját. A lámpa fényében is kirajzolódtak a kockái. Pár másodpercig nem kaptam levegőt, aztán visszahúzta a pólóját.

#threeSSS :  remélem nem sértődnek meg, ha ők lesznek a „rosszfiúk”. a többi szerepet már lestoppolták.

Megmutattam BamBamnak a képernyőt.

-Ez mit jelent? – Húzta fel a szemöldökét.

-A forgatókönyv már nagyjából megvan. A főszereplő lányt elhagyja a pasija, amitől teljesen kikészül. A barátnői újra felhúzzák a toppra, aztán összetalálkozik egy másik fiúval, aki kihúzza valami bonyodalomból, aztán féltékennyé akarja tenni az első fiúját, így összejön a másodikkal. Történik egy csomó minden, aztán a végén újra összejön az első pasijával.

-Aham. – Túrt a hajába. – És akkor az első pasi a rosszfiú?

-Nagyjából. – Engedtem el a lábam, és ültem törökülésbe. - Eddig, mivel nem volt más lehetőség úgy volt, hogy ThreeS játsza majd el. De most itt van két remek színész, akiknek nincs szerepük. –Tártam szét a kezem.

-És ki a…?

-KakaoTalkon minden fent van. – Vontam vállat. – Kicsit kockulsz, és megtudsz mindent. Ha adsz egy e-mail címet, akkor ThreeS majd elküldi neked a kész forgatókönyvet is. Én meg, ami már megvan belőle.

-Okés. Ha adsz valami íróeszközt… - Kezébe nyomtam a telefonomat. Amíg pötyögött a haját néztem. Most valahogy világosabb barnának tűnt, mint eddig a héten. És a lila foltot sem találtam meg benne. Átfestette volna? Az arca fáradtnak tűnt. Felém sandított, mire elkaptam róla a tekintetem.

-Megtaláltátok a postát? – Kérdeztem hirtelen, mert nem volt jó a csend.

-Igen, köszi. Az üzeneted miatt vagyok itt. Beírtam a telefonszámomat is, ha esetleg kellene valamiért. – Adta vissza a telefonom. Megkerestem az e-mailek között azt a levelet, amit elküldtem ThreeSnek, és átküldtem BamBamnak is. Aztán megkerestem a névjegyek között BamBam számát. Lezártam a telefonom, és a párnámra dobtam. Éreztem, ahogy minden mozdulatomat figyeli.

-Akkor hagylak tovább olvasni. Már késő van, és holnap korán kell kelni. – Állt fel.

-Hol jöttél be? – Csúsztam le az ágyról én is.

-Az első ajtón. Dae néni engedett be. – Az órára pillantottam. Negyed tizenegy.

-Az erkély felől be tudsz menni? – Kérdeztem, miközben felvettem a pulcsimat, ami eddig az íróasztalom melletti széken pihent. – Csak, mert azt nekem kell bezárnom.

-Pont ezen gondolkodtam. Lehet hogy JB már bezárta az ajtót. – Túrt a hajába. – Nem akarok úgy járni, mint múltkor. – Elmentünk Hei mellett. Megálltam az erkélyajtóban, ő pedig felvette a cipőjét. Nem volt kifejezetten hideg, de megborzongtam, amikor megcsapott a hűvös levegő.

-Köszi, hogy átjöttél. – Dőltem neki az ajtófélfának.

-Köszönjük a postát. És bocsi, hogy nem tudtunk előbb szólni. Akkor, jóéjt! – Integetett.

-Aludj jól, holnap találkozunk! – Integettem vissza. Elmosolyodott, aztán eltűnt a lakásukban. Felnéztem az égre. A sok csillagot, és a Holdat csak pár fátyolfelhő takarta el.