Chapter 09.

GOT7 Fanfic

Chapter 09.

BamBam

Miután Yun elment JB nekiállt főzni. Vagyis megcsinálta a fagyasztott rament, és úgy 4 liter forró vízbe vagy hat tasak zacskós leves port beleöntött. Aztán kevergette, mint a nagyon menő szakácsok szokták.

Jackson volt olyan rendes, hogy megterített, aztán körbeültük az asztalt, és felfaltuk JB főztjét. Nem mondhatni hogy rossz volt, de azért ettem már finomabbat is.

Miután mindent elpusztítottunk mindenki rohant a fürdőhöz. YuGyeom volt a leggyorsabb, így ő zárkózott be először. Mark meg „kedvesen” „kopogott” (igazából majdnem szétverte az öklével az ajtót).

-Makne, ha nem sietsz meg leszel verve! – Kiabált be. YuGyeom válaszát nem hallottam, mert Junior kiszemelt magának, hogy majd én elmosogatok helyette, és éppen a konyha felé húzott. Én mosogattam, Jr meg törölgetett, és elpakolta a helyére a tányérokat, meg a kávésbögréket.

-Hogy megy a forgatás? – Érdeklődött közben.

-Hát, eddig oké.

-És a kishölggyel hogy vagy? – Biccentett a fal felé. Gondolom Yunra célzott a szomszédban.

-Hogy kellene vele lennem? – Vágtam egy grimaszt.

-JB mondta, hogy bejön neked. – Vont vállat. Oké, ez igaz, de ettől még neki nem jövök be jobban.

-Hyung, miért érdekel a szerelmi életem?

-Mert csak? Jobb, mint YoungJae áradozását hallgatni az amcsi csajáról. Vagy Jackson mérgelődését, esetleg Mark hülyeségeit. Szóval?

-Egyenlőre sehogy. Nekem tetszik, rá meg hajt a suli kanosabbik fele. Az osztályból meg Koda le is venné a fejem, ha hozzá mernék nyúlni a „nőjéhez”. – Mutattam idézőjelet a habos kezemmel.

-Koda? – Kérdezett vissza.

-Az egyik DaeHyun a kettőből.

-Ahaaa…

-Osztálytársunk. És ő játsza majd Yun második pasiját.

-Jaaa… Hogy úgy. Leverjük, ha zavar. – Vigyorgott rám.

-Köszi, majd elintézem ha szükség lesz rá.

-És mikor lesz a NAGY jelenet?

-Pornó nem lehet benne. – Közöltem faarccal.

-Gáz. – Röhögött fel. – És valami érdekesebb? Csajos vetkőzőszám, vagy nyali-fali?

-Jr Hyung! Ez egy iskolai film, amiben semmi, ismétlem: SEMMI érdekes nem lehet. Sem pornó, sem akt, sem vetkőzőszám, sem gyilkosság, sem autós üldözés… Vagyis az utolsóról nem beszéltünk, de szerintem az sem lehet. – Hadonásztam kezemben egy félig tiszta tányérral.

-És Yun a főszereplőtök. Hm… Szerintem is jó csaj, bár hozzám fiatal. De veled egyidős. Mázlid lenne, ha fel tudnád szedni.

-Mondja a nagy csajozógép! – Forgattam a szemem.

-Nyugodtan kérhetsz tippeket, hogyan kell elcsavarni a fejüket. – Vigyorgott.

-Inkább majd kérdezek Mark Hyungtól. Köszi Hyung.

-Megsértődtem. – Morogta vigyorogva.

Elmostam az utolsó tányért is, és a kezébe nyomtam. A fürdő még mindig nem volt szabad, akkor már Mark Hyung volt bent.

A szobánkban, az ágyamon Jackson feküdt, és valami újságot olvasott.

-Öhm, Hyung! – Sétáltam mellé, mire felkapta a fejét.

-Huh, azt hittem Mark vagy. Ne mondd el neki, hogy lenyúltam ezt tőle! – Mutatott a kezében tartott, lenge öltözetű csajokkal telerakott újságra.

-Nem mondom el neki, de miért itt?

-Mert kényelmesebb. – Közölte, aztán tovább nyáladzott a fotókon, és velem nem is foglalkozott többet.

Felvettem egy pulcsit, aztán kimentem az erkélyre, kezemben a forgatókönyvvel. Átlapoztam a holnap esedékes jeleneteket, és átvettem a szövegeket.

-Dongsaeng, hát te? – Ült le mellém a hintaágyra Yongi.

-Szia Hyung! Csak a forgatókönyvet nézem át. – Mutattam neki a köteg papírt.

-Ja, mindegy. – Legyintett. - Nem láttad Yunt?

-Mi hoztuk haza, de azóta nem.

-Akkor valszeg a másik lakásban van. Mindegy, köszi. Ha találkoznál vele, majd add át neki, hogy én üzenem, hogy hazahoztam a kocsiját a szerelőtől. Na, jóéjt haver, vagy tanulást, nekem mindegy! – Állt fel.

-Jóéjt Hyung! És átadom neki. - Összeütöttük a tenyerünket, aztán bement a lakásukba.

Az eső pont nem esett, és felszakadoztak a felhők (tyűha, ez most vagy az időjárás jelentésből, vagy föcin ragadt rám valamikor), és látszott pár fényes csillag. Kivettem a telefonomat a zsebemből, és azon agyaltam, felhívjam e anyát. Régen beszéltünk, de lehet hogy már alszanak.

Azért megpróbáljuk.

Rányomtam a hívásra, aztán a fülemhez emeltem. Hosszasan csengett ki, de nem vették fel. Hát oké. Majd üzen, ha elérhető.

Újra a csillagokat vizsgáltam jó sokáig, aztán meguntam és visszamentem a szobába. Az ágyam közepén már nem Jackson, hanem Nora terpeszkedett. A szoba másik felében meg YuGyeom csinálta a felüléseket.

-Te meg mi a jó halálnak edzesz fürdés után? – Próbáltam lekergetni a macskát az ágyamról.

-Majd reggel is fürdök. – Válaszolt a makne.

-Ha neked így jó! – Vontam vállat. Aztán a macskára néztem. Azért is eltüntetlek innen! JB ágyán hullasd a szőröd! Kis dög…

Nora persze nem adta könnyen magát. Mikor elkezdtem bökdösni válaszul dorombolt. Mikor le akartam dobni a takaróról a karmaival belekapaszkodott, és húzta magával a paplant. Végül kifogtam rajta, mert az egész takarót lehúztam az ágyról, aztán kiráztam belőle a dögjét. Nagyot koppant a földön, aztán sértődött pofát vágva kimasírozott a szobából.

-Ez jó trükk. Majd megjegyzem. – Bólogattam, mire YuGyeom röhögve felnyögött.

-Amúgy mehetsz a fürdőbe, ha nincs bent senki. – Nyögte ki.

-Kössz. Majd egy lámpát hagyj égve, ha nem végeznék addigra, mire lefekszel.

-Ok. – Összeszedtem a cuccom, aztán kimentem át a nappalin a fürdőhöz. Persze zárva volt az ajtaja. Bedörömböltem, aztán hallgatóztam. Vízcsobogás. Újra „kopogtam”.

-Nem tom’ ki vagy, de gyere vissza később! Még minimum egy fél óra, mire végzek. – Üvöltött ki JB.

-Na, kössz. Akkor már meleg víz sem lesz. – Morogtam. Visszabattyogtam a szobába, és ledobtam az éjjeli szekrényre a cuccaim. Majd reggel fürdök.

-Na, mi van? – Érdeklődött a makne.

-JB. – Aházott egyet, aztán számolta tovább a felüléseit.

Bedőltem az ágyba, és azt hallgattam, ahogy YuGyeom háta koppan a földön. Mikor végre befejezte ez edzést lekapcsolta a villanyt.

Hamar elaludtam.

*

Reggel az ébresztő előtt egy órával felkeltem. Persze nem magamtól, hanem a drága, imádott (amúgy nagyon nem) macska miatt. Oké, hogy JB kis cuki állatkája, de miért nem a gazdájával alszik?

Mert nagyjából az történt, hogy a fél macska a fejemen volt, és a szőrei mind az orromhoz lógtak. És naná, hogy tüsszögnöm kellett miatta. Leütöttem a fejemről, mire sértődötten átvonult a lábamhoz. Ott szépen nyalogatta a hátát, aztán kényelmesen összegombócozta magát, és a két mancsára tette a fejét. Mekkora egy pofátlan dög! Felültem, és megfogtam a nyakánál, ahol állítólag nem fáj nekik, é ledobtam a földre. Tényleg nem szólalt meg, vagy a meglepettségtől, hogy így bunkóztam vele, vagy mert annyira lusta. Peckesen kivonult a szobából, mintha egy manöken lenne. Macskaszépségversenyen lehet hogy nyerne, de ha a természetéről lenne szó akkor 10 pontból mínusz 300-at kapna tőlem.

Kikeltem azt ágyból, mert biztosan nem tudnék vissza aludni. Magamhoz vettem a tegnapi cuccaimat, váltóruhát, meg a telefonom (a kis drága nélkül nem megyek sehová), és bezárkóztam a fürdőbe. Jó sokáig engedtem magamra a forró vizet, aztán mosakodtam, borotválkoztam, és persze belőttem a sérómat. Mikor mindent elvégeztem visszamentem a szobába, és felhúztam a póló fölé még egy pulcsit is. A konyhában megettem három joghurtot, meg ittam hozzá valami teakészítmény cuccot.

Arra gondoltam, hogy kockulok addig (megnézzük melyik csajbandának jött ki új albuma, és hogy néznek ki az MV-kben) amíg indulni kell. Hál’Istennek ma Yun lakásában forgatunk. Mármint nem ahol lakik, hanem amit direkt a forgatásra csináltatott meg. Így nem kell sokat utazni. Ami jó.

De… Mi van, ha valamivel még nincsen készen, és kell neki segítség?

Felvettem a cipőmet, aztán kiléptem az erkélyre. A SISTAR még ráér!

Odakint még szürkület volt. Yun ablakán nem volt lehúzva a redőny, és a fehér függönyön sem szűrődött ki világosság. Vagy alszik, vagy a másik lakásban van. Bár, hülye is lenne felkelni hajnalok hajnalán – nem úgy, mint én.

Átbattyogtam az erkélyen a harmadik üveges ajtóig. Odabent volt valami világosság, de nem nagyon láttam be. Akkor valószínűleg itt van.
Kopogtam az ajtón, aztán lenyomtam a kilincset. Szerencsére nyitva volt, így beléptem. Levettem a cipőmet, aztán kezembe vettem a lábbeliket, és kivittem az előszobába. Ennek a lakásnak másmilyen alaprajza van, mint a miénknek, és itt az erkélyről egy folyosóra jutunk, ahonnan a szobák, és a nappali nyílik.

Beléptem a nyitott kétszárnyú ajtón a nappaliba. Pár égősor világított, és a kandallóban izzott néhány fadarab. Yun a kandallóval szemben lévő kanapén feküdt.

Közelebb mentem hozzá, de nem mozdult meg. Egyik karja a homlokán, a másik pedig a hasán. És egyenletesen szuszogott. Pedig már kezdtem arra gondolni, hogy bunkóság volt nem köszönni. Olyan édesen aludt!

Ott hagytam, és körbejártam a lakásban. Nagyszerűen néz ki minden. Tök jó lett! Az egyik szoba tényleg egy K-pop rajongó birodalma, a másik egy rumlis fiúszoba, a harmadik pedig totál Yunos, csini lányszoba. Három hét alatt simán berendezett egyedül egy lakást. Tyűha, nem semmi ez a csaj! Még szobanövények is vannak…

Visszamentem a nappaliba. Arca fölé hajoltam, és a vonásait kezdtem tanulmányozni. A festék kicsit elkenődött a szemén, de a bőre tökéletes, és igazán aranyos nyugodt arccal. Leültem mellé a földre, és egy hajtincsét huzigáltam ki a válla alól. Meglepődtem, hogy milyen hosszú a haja. Arra gondoltam, hogy maximum a válláig ér. Nagyon jól nézne ki, ha ki lenne engedve a haja. Tyűha, és nagyon puhák a tincsei…

Tökre berezeltem, amikor mögöttem búgni kezdett valami. Gyorsan megfordultam, és megláttam a lány telefonját a kis asztalon. Rezgőre volt állítva, és valami autószerelő hívta. Mögöttem Yun mocorogni kezdett, így gyorsan kinyomtam a hívást. Ha fontos majd újra keresik. Nem akartam, hogy a lány felébredjen. Be nem vallanám, de olyan csókolgatnivaló volt, ahogy ott aludt…

Visszatettem a telefonját az asztalkára, de a kezem megakadt valamiben. Egy boríték hevert az üvegen, rajta a nevemmel. Kezembe vettem a küldeményt, és elolvastam a feladót.

Hiszen ez anya! Anya küldte! De hogy került ez ide??

Az alvó lányra néztem, aztán feltéptem a borítékot. Kihúztam belőle a félbe hajtott fehér papírost, és vele együtt egy régi fotót. Felemeltem a szőnyegről a képet. Egy kislány és egy kisfiú volt rajta. A fiúcskában felismertem egykori önmagam, de a kislányt sehová sem tudtam tenni. Elhúztam a szám, aztán megfordítottam a képet.

Bukul (6 éves), és Yonga

Hát, ez nem sokat mondott…

Kihajtogattam a papírt, és olvasni kezdtem anya elegáns kézírását.

Kedves Bukul, aki most már BamBam!

Takarítás közben leltem rá erre a fotóra, és azonnal elhatároztam, hogy elküldöm neked. Nem tudom emlékszel e erre a kislányra, de nagyon jó barátod volt. A szomszédban nyaralt a nagymamájánál. Apád arra emlékszik a kép kapcsán, hogy ő volt az első szerelmed. Én nem tudom, de akkor megfogadtad, hogy kideríted ki ez, és elveszed feleségül. Bár, azóta bármi történhetett vele, de vicces lenne, ha megtalálnád. Majd mindenképp értesíts minket is!

Nagyon örülünk a sikereidnek, és hogy sikerült beilleszkedned Koreában. Apád nagy rajongótok lett, és mindenkinek büszkén meséli, hogy az Ő fia vagy. Nagyon nagyon büszkék vagyunk rád!

Ha van időd azért beszélgethetnénk, vagy csak írd meg, hogy jól vagy e. Persze tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, és hogy kergeted a hölgyecskéket, de azért édesanyádra is szakíthatnál időt néha, csak hogy tudasd, hogy jól vagy, eszel rendesen, alszol rendesen, és pihensz eleget.

Ha erre, felénk jártok, majd azért ugorjatok be mondjuk egy ebédre, mert szeretnénk megismeri a barátaidat is. Meg persze apád is szeretne autogramokat a posztereire. (remélem jól írtam, én ezeket annyira nem tudom…)

Velünk minden rendben van, a testvéreid tanulnak, vagy dolgoznak. Én meg apádat próbálom lebeszélni arról, hogy teleragasztgassa veled a nappalit. (a cellux leszedi a festéket, és nem akarok nyáron újra festetni.)

Nagyon szeretünk, büszkék vagyunk rád, és várunk haza:

Anya, apa

Okésoké, apám I GOT7 lett. Tyűha! Nagyon menők vagyunk! A srácok biztos röhögnek majd rajta. Nekem is troll apukám van, mint Marknak? De legalább nem oszt meg mindenféle ciki dolgokat rólam a neten. Még csak az kéne! Elég, ha teleragasztgatja a nappalit a posztereimmel.

Felnevettem a gondolatra, hogy hazamegyek, és a szép tiszta, fehér fal ki sem látszik a GOT7-ös poszterek alól. Apa meg fangörcsöt kap.

Újra kezembe vettem a régi fekete-fehér fotót, és gondolkodóba estem.

Yonga, a nyári kis barátnőm volt. Annyit tudok róla, hogy van egy bátyja, és a szülei a „másik világban” vannak. Ha jól emlékszek. Nos, úgy tűnik ez volt az akkori álmom: meg kell találnom Yongát, és feleségül venni. Nem, nem robot akartam lenni, meg szuperhős! Én feleségül akartam venni a játszótársam.

Ch, én sem voltam normális gyerek!

A mellettem lévő lányra néztem, aztán a kezemben tartott fotóra. Mennyi esélye van annak, hogy valaha is megtalálom?

Yun arca mellé emeltem a fotót, és nézni kezdtem hol a képet, hol a valóságot, de…

Semmi. Még a szeme sem hasonlít.

Pedig valami Yo… Yo valaki Nam volt. Asszem. De a Yonga az egyszerűbb. Azt mondta, hogy a nagyija hívja úgy. Yunt a nagyija is Yunozza.

Áh, mindegy.

Visszapakoltam a borítékba, aztán gondoltam egyet, és megint Yun arca fölé hajoltam. És elkezdtem fújkálni a szemhéját.

Viccesen összehúzta a szemét, meg fintorgott. Aztán lassan felnyitotta a szempilláit. Eddig jó mókának tűnt, hogy az arcunk majdnem összeér, de most kezdtem zavarba jönni.

-Jó reggelt csipkerózsika! – Nyögtem ki, aztán gyorsan visszaültem a földre.

-Mi? Már itt vannak a többiek…? – Ült fel, és beletúrt a hajába. A tincsei kicsúsztak a kontyból, és a vállára omlottak.

-Nem, nincs itt senki, csak én. – Válaszoltam. Rám emelte álmos tekintetét, aztán egy nagyot sóhajtott.

-És minek köszönhetem, hogy ilyen korán eljöttél ide? – Nyúlt a telefonjáért. Gondolom megnézte az időt, azért fintorgott egyet.

-Nora felkeltett.

-Jó akkor foglald el magad addig, amíg a többiek megjönnek. – Állt fel. – Vagy menj vissza aludni. – Nyújtózkodott. Kifelé indult a folyosóra. Felpattantam, és utána mentem.

-És, te hová mész?

-Összeszedem magam, és elviszem Heit futni. – Akasztotta le a kabátját a fogasról. Felhúzta a cipőjét, aztán kinyitotta az ajtót.

-Mehetek én is? – Kérdeztem, és a cipőmet kezdtem kötögetni.

-Felőlem! De valakinek kéne itt maradnia, ha jön még valaki…

-YuGyeom nemsokára itt lesz. Amúgy azért jöttem ilyen korán, hogy ha kell, tudjak segíteni valamiben.

-Már mindent befejeztem. – Odébb állt, hogy ki tudjak menni mellette, aztán bezárta az ajtót. Átsétáltunk a lányék lakásáig.

-Megvársz itt, vagy esetleg kell valami? – Kérdezte az előszobában, cipőlehúzás közben.

-Hát, megvárlak.

-Sietek. Beljebb jöhetsz addig. Mama a konyhában van. – Ment be a nappaliba, aztán eltűnt a szobájában. Ahogy betettem a lábam a nappaliba megcsapott valami finom illat. Beóvakodtam a konyhába, ahol Dae néni éppen valami kalácsszerűséget rakott be a sütőbe. Néztem, ahogy a másik tepsit szemléli, aztán egy villával megbökdösi a sütit.

-Jó reggelt! – Hajoltam meg, mire felnézett rám.

-Neked is, csillagom! Kit keresel? – Vette le az edényfogó kesztyűit.

-Hát, Yunra várok. – Néztem a zoknimat.

-Ő a szomszédban van. – Intett a fal felé az ahjumma.

-Nem, itt vagyok! – Lépett be a konyhába Yun, átöltözve, és (sajnálatos módon) a szokásos kontyba kötött hajjal. Tényleg gyorsan elkészült. Mögötte Hei érkezett, és leült a lábam mellé, a kőre. Yun megölelte a nagyiját, aztán rám nézett.

-Mehetünk, ha gondolod.

-Hová indultok? – Érdeklődött az ahjumma mellettünk.

-Levisszük Heit. – Válaszoltam.

-Csillagom, nem is ettél még ma semmit. – Szólt közbe Dae néni. – Most sült meg a kalács, igaz hogy forró, de te is ehetsz belőle. – Intett a tepsi gőzölgő sütemény felé. – Vegyetek nyugodtan!

-Köszi mama, de inkább valami elvihetős kaját ennék. – Indult Yun a kamra felé. - Bam, te kérsz valamit?

-Nem, köszönöm, már reggeliztem. – Yun három puffasztott rizs szelettel jelent meg. Egyik a szájában, másik kettő a kezében.

-Akkor mehetünk. – Indult a nappali felé. – Majd jövünk mama!

-Yun, csillagom, ez nem reggeli! – Szólt utána Dae néni.

-Ha visszajöttünk eszek rendesen. – Hallatszott a lány hangja az előszobából. – Bam, nem jössz? 

-De! – Kiabáltam vissza neki. – Viszlát, Dae néni!

-Csillagom, majd azért vedd rá, hogy egyen valamit. – Állított meg az ahjumma.

-Ööö, persze, megpróbálom.

-Köszönöm. Ja, és várom az egész osztályt ebédre. Ezt is elfelejtettem neki mondani. – Csóváltam meg a fejét. – Na, menj, mert a végén még itt hagy! – Terelt ki a nappaliba.

-Akkor viszont látásra! – Siettem ki az előszobába. Yun éppen Hei nyakörvét ellenőrizte. Felhúztam a cipőmet, aztán elhagytuk a lakást. Lelépcsőztünk a belső udvarra, aztán átmentünk a boltíves kapun a hátsó részbe. Hei persze előre rohant, és körbe-körbe szaladgált a szemerkélő esőben.

-Van kedved kocogni? – Kérdezte Yun, miközben felhúzta a kapucniját. Nem gondoltuk, hogy cseperegni fog, így mindkettőnkön bélelt, ám átázós pulcsi volt. A lány a csuklójára csavarta a pórázt, és valahogy úgy rögzítette, mintha csak egy karkötő lenne.

-Hát, legalább nem fázunk meg. – Vontam vállat. Yun füttyentett egyet, mire a kutya előjött egy fa mögül, és felénk szaladt.

-Na, akkor indulás! – Kezdett el futni. Utána iramodtam. Közepes gyorsaságú tempót diktált, a kutya meg előttünk és mellettünk rohangált. Nem tudom merre tartottunk, hiszen nem ismertem a környéket. Yun egy erdőség felé vette az irányt, a dombon túl. Az erdőben felfelé kocogtunk az emelkedőn. Hei többször is elszaladt, de mindig visszajött, ha Yun fütyült neki. Nem tudom, mióta vannak egymásnak, de Hei minden rezdülését megérti a lánynak.

Kezdtem kifáradni, de Yun is lassított, aminek örültem. Ciki lenne, ha én fáradnék el először.

A fák közül kilépve egy nagy kilátó látványa tárult elénk.

-Tyűha! Itt ilyen is van? – Ámultam, mire a lány felkuncogott.

-Az egyik kedvenc helyem, de ez titok. – Suttogta.

-Oké, nem mondom el senkinek. – Mosolyogtam rá.

-Mennyi az idő? – Kérdezte, miközben végigtapogatta a zsebit. – Van nálad óra? Az enyém otthon maradt.

-Fél kilenc van. – Néztem a karórámra.

-Hát, akkor nem hiszem, hogy jut idő arra, hogy felmenjünk. Sietni kellene visszafelé. Fél óra múlva odaér mindenki.

-Akkor majd máskor eljövök ide, és megnézem a kilátást.

-Most úgysem lehetne sokat látni. Az esős Szöul amúgy sem szép. – Megint füttyentett Heinek, aztán megint kocogni kezdtünk. Lefelé a lejtőn, aztán az erőből ki a dombocskán át, vissza a házhoz. A kutya is kirohangálta magát, aztán a csurom vizes szőrével Yun lábának dörgölőzött.

-Hei! Ezt ne… - Kezdte leszidni Yun, mire a kutya megrázta magát, és csak úgy repkedtek a vízcseppek. Mindketten csurom vizesek lettünk.

A kutya pofiján elnevettem magam, mire Yun kissé fejbe csapta a kutyáját, aztán megvakargatta a füle tövét.

Felmentünk a lakásokhoz.

Szerencsémre már valaki felkelt, és kinyitotta a bejárati ajtót, így nem kellett az erkélyen keresztül mennem. Yun a kezembe nyomta a kulcsokat, hogy biztosan előbb elkészülök, mint ő, úgyhogy majd nyissam ki a Filmlakást, hogy a többiek is be tudjanak menni.

Odabent kiderült, hogy JB kelt fel, és YuGyeom. A makne a nappaliban kockult, JB meg kávét főzött magának.

-Hát te meg hol jártál? – Kérdezte YuGyeom, kezében a telefonjával.

-Heit sétáltattunk.

-Nemsokára indulnunk kell, hogy mindenki előtt átérjünk a másik lakásba.

-Tudom, sietek. – Bólintottam. Hát, nem sikerült Yun 2 perces rendbe-szedem-magam rekordját megdönteni, de gyorsan lezuhanyoztam, és kerestem valami elfogadható szerelést. A hajam meg jó úgy, ahogy van. Felmarkoltam a kulcsot, és YuGyeommal az erkélyen keresztül bejutottunk a Filmlakásba.

Vicces, hogy az erkély körbefut az emeleten, és akár reggelenként itt is lehetne futni, van olyan széles.

Kinyitottam a főajtót, aztán leültünk a nappaliban. Nemsokára befutott Chon, Eda és Koda. Aztán ThreeS, ChulChul, és Hana is. Utolsónak Bamy érkezett. Aztán sikeresen megérkezett Yun is.

-Akkor, kezdhetjük. – Csapta össze a tenyerét ThreeS. – Yun, szenvedj! – Mutatott az említett személyre, mire a Daehyunok felröhögtek.

Véleményeket még mindig szívesen fogadok :)  
B.W

Chapter 08.

 /Sajnálom, ez egy rövidebb rész lett (időm mostanság nem nagyon egedi a hosszabb részeket, mert akkor nagyjából egy hónapig írnék egy részt), a következő hosszabb lesz, ígérem, a szünetben (talán) több időm lesz írni. Jó olvasást, és kommenteket még mindig szívesen fogadok! B.W/

GOT7 Fanfic

Chapter 08.

Yun

Összehúztam magamon a pulcsimat, aztán a busz párás ablakára firkáló Bamyt néztem. Rajzolt pár pálcikaemberkét, meg egy napocskát. Aztán letörölte.

-El sem hiszem, hogy két hete még majd’ megsültünk.

-Én meg azt, hogy a szerelő nem dolgozik gyorsabban.

-Mikor lesz kész? – Fordult felém.

-Azt mondta, egy hét kell neki. De Istenem, csak olajat kellene benne cserélnie! Mi tart azon ilyen sokáig? – Morogtam. Bamy vállat vont, aztán kihúzta a táskájából a forgatókönyvet.

-Mennyire tudod? – Kérdezte.

-A szövegeket tudom, a jeleneteket is, a részleteket pedig majd a helyszínen eldöntjük. – Dörzsöltem meg a kezeim.

-Nekem is megy. Gyakoroltatok BamBammal? – Vigyorgott. Nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy ő sem fog ezzel békén hagyni, aztán inkább írtam egy SMSt ThreeSnek, hogy késni fogunk, mert lassú a forgalom. Pár perc múlva felhívott. Kihangosítottam, hogy Bamy is hallja.

-Szia, sokat késtek?

-A kocsim még mindig szerelőnél van, és busszal megyünk. Már átjutottunk a fél városon, de nagyon lassú a forgalom.

-Menjetek be valahová, ha nem akartok megfagyni. – Tette hozzá a barátnőm.

-Okés, akkor addig szórakozunk valahol. Chon és Eda már bementek valahová, akkor mi is megyünk utánuk.

-Rendben. Majd hívunk, ha a közelben leszünk.

-Ne fagyjatok meg! Sziasztok! – Visszatettem a táskámba a mobilt.

-Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, hogyha nálatok vennénk fel jeleneteket, ott legalább meleg van. – Didergett Bamy.

-És ott van Yongi is.

-És ő is, igen.

-Meg a csaja. Új fejlemény, hogy összevesztek valamin.

-Majd szólj, ha szingli lesz. – Szememet forgatva próbáltam felmelegíteni a karom.

-Komolyan, ide lehet fagyni az üléshez… Olyan nehéz lenne bekapcsolni a fűtést? – Leheltem a tenyerembe. Bamy nem figyelt rám, hanem megint az ablakra firkált.

-Amúgy haladtál valamit a lakással? – Kérdezte egy kis idő után, mikor a busz zöttyent egyet.

-Hát, a berendezés már megvan, csak a függönyök vannak, meg pár kisebb dolog.

-Ha kellek, szólj nyugodtan. Majd buszozok odáig… - Fintorgott. Nem csak az én kocsim van szerelőben. Bamy apukája összetörte a lánya kocsiját. Nem szerencsés eset, hogy egyikünknek sincs autója. Mindketten utáljuk a tömegközlekedést. És nem csak azért, mert meg lehet fagyni.

-Kezdem azt hinni, hogy sohasem érünk oda. – Motyogta a barátnőm.

Egy örökkévalóság után bemondták a megállót, ahol le kellett szállnunk. Kicsit megmozgattuk az átfagyott tagjainkat, aztán leugrottunk a buszról. ThreeS elmagyarázta hová kell mennünk, ahová bementek „melegedni”, ugyanis találtak valami helyet, ahol meleg van, meg alkohol is.

Beléptünk a pubba. Fintorognom kellett az alkohol erős szagától. Hana jött oda hozzánk, és elvezetett ahhoz az asztalhoz, ahol a többiek ücsörögtek. Chon felvisított, amikor megölelte Bamyt.

-Nagyon hideg vagy! Eda… - Bújt oda a fiújához, aki azonnal felmelegítette a lány „lefagyasztott” karját. A többiek persze jót derültek ezen. A rocker, és a cuki kislány. Tényleg összeillenek. Bár az tény, hogy a hajuk majdnem ugyan olyan hosszú. Hana és ChulChul akkor értek vissza a pulttól, kezükben pár gyanús pohárral. Hana a kezembe nyomta az egyiket.

-Nem, köszi. – Tettem le az asztalra, miután megéreztem benne az alkohol szagát.

-Komolyan, Yun, ne csináld már! Kint kell forgatnunk a pályaudvaron. Nagyon hideg van. Kell ez a kis meleg érzés. – Nyomta újra a kezembe a poharat ChulChul. BamBam és YuGyeom elé is toltak poharat.

-Vezetek. – Adta le a poharát BamBam. Koda lassan elkortyolgatta a sajátját. Bamy fintorogva ivott pár kortyot, aztán letette az asztalra, és nem nyúlt hozzá többet. ChulChul, Hana, Chon, Eda, és ThreeS kiitták a poharakat, aztán betettük a táskáinkat BamBamék kocsijába (mert az esett útba), és kimentünk a pályaudvarra.

-A jelenet a következő. – Kezdte ThreeS. – Yun lejön a vonatról, nagy cuccokkal. – Mutatott az újságpapírral kitömött sporttáskára, ami ChulChul vállán lógott. – BamBam pedig itt várja. Arra gondoltam, hogy egymás nyakába ugrotok, vagy valami ilyesmi.

-Öt perc múlva beér a vonat, és lesz kb tíz percünk forgatni. – Tette hozzá Hana.

-Akkor felmegyek a vonatra, aztán lejövök a vállamon a táskával, aztán BamBamhoz rohanok? – Kérdeztem. ThreeS bólogatott. Az idolra sandítottam, aki szintén engem nézett.

-Ez a „régi” jelenetek között lesz. – Macskakörmözött a levegőbe Bamy. – Amikor majd szomorúak lesztek, ezek az emlékek jönnek majd elő. Szóval legyetek nagyon boldogok!

Nemsokára kezdett megtelni a peron, Eda pedig beizzította a kameráját. Aztán a vonat is befutott. Amint kinyílt az ajtó Bamy meg én felfurakodtunk.

Egy csomószor elnézést kértünk. Gyorsan segített a vállamra venni a táskát, aztán mikor kezdtek elfogyni az emberek lelépkedtem a lépcsőn. Próbáltam nem arra koncentrálni, hogy a vonaton nagyon jó meleg volt, és odakint meg hideg. Ja, és elesni sem akartam.

Először nem is találtam meg a többieket, csak ThreeSt láttam, ahogy felemeli a hüvelykujjait, és Edát, aki filmezett. Odébb sétáltam, és forgolódtam, hátha észreveszem az idolt. Mivel kicsi termetem van, ezért elég nehéz dolgom volt. Aztán egyszer csak valaki felkapott, és megpörgetett. Először megijedtem, aztán realizálódott bennem, hogy boldognak kellene lennünk. Átöleltem a fiút, és próbáltam boldognak látszani, annak ellenére, hogy majd’ megfagytunk. Ő egy puszit nyomott a homlokomra.

-Hiányoztál. – Suttogta a fülembe szerepéhez híven. Próbáltam láthatatlanul hatalmasokat nyelni. Az még oké, hogy egymás kezét fogva kell sétálgatnunk valahol, de ez azért már túl közel van. Simán hallom, ahogy a levegőt veszi, és ahogy dobog a szíve. Huh…

-Vége! – Szólt Eda, és eltette a kamerát. Megkönnyebbülten engedtem el BamBamot, bár igyekeztem, hogy ez ne látsszon az arcomon. – Király volt, asszem mehetünk, mielőtt megfagyunk.

-Akkor irány a tropikárium! – Nézte a forgatókönyvet ThreeS, aki vállalta a rendező szerepét. – Remélem nem hagytátok otthon a váltóruhát. – Tette hozzá, mikor a tömeggel az aluljáró felé mentünk, ahol a többiek vártak minket. Visszamentünk az autókhoz. Dideregve toporogtunk az út szélén, amíg a sofőröknek (BamBam, ChulChul, Eda) ThreeS elmagyarázta merre kell menni.

-Nem mindegy? Te tudod az utat, a többiek meg jönnek utánunk. – Rángatta a vállát ChulChul. – Hozzánk beférsz.

-Oké, akkor így is jó. Csak nem akarom, hogy elkeveredjünk, mert az ofő nem fog ránk várni sokat.

-Remek. Akkor mindenki megvan? – Nézett körbe Koda.

-Hozzánk befértek. – Mondta YuGyeom, amikor Bamy a buszt kezdte emlegetni. Így az ő kocsijukba ültünk be, a táskáink mellé. ChulChul kocsiját követve libasorban indultunk el a parkolóból. Megdörzsöltem a kezeim, aztán mikor kicsit felmelegedett a kocsi levettem a kabátom.

-Remélem van odabent öltöző. – Motyogtam.

-Azt mondták, hogy van. – Válaszolt Bamy.

-Én még sohasem jártam itt. – Rázta a fejét YuGyeom. – Itt is csak rövid jelenet lesz?

-Nem, egy osztálykirándulás, amin Koda is a képbe kerül. – Válaszolt Bamy, aki ThreeS „helyettesének” vagy –ha úgy tetszik- titkárának nevezte ki magát. – Remélem azért elolvastad a forgatókönyvet.

-Persze. Megkértem Markot, hogy azt olvassa fel esti mesének. Meg megtanultam azokat a szövegeket, amit mondanom kell. – Fordult hátra az anyósülésről YuGyeom.

-És Mark felolvasta neked? – Húztam fel a szemöldököm.

-Csak a feléig. Aztán kijelentette, hogy ebben nincs semmi érdekes, és elment kockulni. – Vont vállat.

-De a filmet majd látni akarja, ahogy a többi Hyung is. – Dobolt a kormányon BamBam.

-Yongi is. – Bólogattam. – Rendezünk majd egy moziestet.

-Mindenki becsődül hozzátok, és a nagyTVn nézik majd a filmünket? – Kérdezte Bamy.

-Nem erre gondoltam, de ez is egy lehetőség. – Piszkáltam a táskám cipzárjait.

-És, gyakoroltatok már a NAGY jelenetre? – Vigyorgott sunyin a barátnőm, mire a vállára csaptam. BamBam tekintetével találkoztam a visszapillantóban, mire éreztem, hogy elpirulok. Gyorsan elkaptam onnan a szemem, és kifelé bámultam az ablakon.

-Te meg ThreeSsel smárolsz majd. És ti gyakoroltatok? – Kérdezte kis idő múlva BamBam. Bamy fintorgott.

-Oké, beszéljünk másról. – Terelte a témát YuGyeom. – Bamy, milyen zenét hallgatsz?

-Klasszikus kínaiakat.

-Komoly? – Fordult megint hátra a fiú.

-Hülye kérdésre hülye válasz. Persze, hogy a hazai zenéket. K-popper vagyok.

-Ja, és kiket?

-Ha az összeset elkezdeném felsorolni itt lennénk holnapig. – Forgatta a szemét Bamy.

-Nyugodj meg, ti is közte vagytok. – Szóltam közbe.

-Ez titok volt! – Grimaszolt a barátnőm.

-De csak volt! – Nevettem ki.

-Ki a kedvenc tagod? – Érdeklődött a sofőr.

-Megmondom, ha… - Itt rám nézett. – Yun elmondja neki ki a kedvence.

-Nekem? – Néztem rá értetlenül. – Nem hallgatok nagyon zenét. A mama jobban tudja ezeket.

-Ciki. – Vigyorgott YuGyeom.

-Akkor csak arcra. Ki a legszimpibb? Ki néz ki szerinted a legjobban? – Vigyorgott Bamy. Imádja, ha cikizhet, vagy szívathat.

- Azért nem akarsz egyenesen válaszolni a kérdésre, mert bele vagy zúgva a bátyámba, és ő neked a „minden”, és mellette az idolok kis porszemek, akikre nem is nézel. – Vágtam vissza.

-Komoly? – Kerekedett ki YuGyeom szeme, BamBam meg röhögni kezdett.

-Yuuun!!! Ez is titok volt! – Csapott a vállamra. – Gonosz vagy!

-Csak visszaadtam. – Nevettem ki a bepipult fejét.

-És Yongi? Ő hogy gondolja? – Kérdezte YuGyeom.

-Hát… Nem nagyon foglalkozik ezzel a dologgal. Ő a nagymenő az egyetemen, a suli legnagyobb…

-Ribancával. – Szólt közbe Bamy.

-…jár már elsős kora óta. Nem érdekli egy színésznek készülő szöszi kiscsaj. Inkább az egyetemistákkal barátkozik. Főleg felsőbb évesekkel. Meg csajozik.

-A barátnője mellett? – Pislogott YuGyeom. Vállat vontam.

-Csak ezért vannak együtt, mert ők a nagymenők, a suli legszebb párja, meg ilyenek. Amúgy a barátnő…

-A ribanc. – Szólt közbe megint Bamy. Vágtam egy grimaszt. Oké, én sem bírom azt a csajt. Tipikus plázacica.

-…is mindig váltogatja a partnereit. Körübellül két hétig tartott a „nagy szerelmük”, aztán már csak a látszatot tartják fenn.

-Érdekes. Én tuti dobnám azt a csajt. Biztos nem éri meg. – Gondolkodott el YuGyeom.

-Azt hiszem megjöttünk. – Kanyarodott le BamBam a főútról ChulChul kocsija után.

Leparkolt, aztán kiszálltunk a hidegbe… Felkaptuk a cuccukat, aztán bementünk az épületbe. Odabent meg lehetett sülni.

Az ofő a jegypénztárnál várt minket. Megkaptuk a karszalagokat, tök ingyen, mert ThreeS valami unoka-akárkije a tulaj, és lebeszélte vele, hogy forgatni szeretnénk. Az idegenvezető megmutatta a mosdókat, ahol át tudunk öltözni.

-Nagyobbra számítottam. – Motyogtam, mikor beléptünk. – Ez lenne az öltöző?

-Bocs, nem tudtam. Nekem azt mondták, hogy van.

-Lehet, hogy félreértették. – Bólogatott Hana. Bevonultunk egy-egy fülkébe, és átvettük a vékony, tavaszias ruhánkat.

-Én ki nem megyek az épületből ebben. – Közölte Chon. – Fél perc után jégszobor lenne belőlem.

-Bamy, miért nem lehetek bakancsban? – Léptem ki a fülkéből, kezemben az utálatos magas sarkúval.

-Mert az nem megy a szerelésedhez. Na, vedd fel. – Utasított, miközben fésülködött a tükrök előtt. Lerúgtam a bakancsokat, és belebújtam a cipőbe. Aztán Chon kisminkelt mindenkit. Megvártam, amíg ők is elkészülnek, aztán kimentünk a cuccokkal a kezünkben a mosdóból. A fiúk (persze) már régen készen voltak. Mindegyiken vékony nadrág, és rövid ujjú ing/póló volt.

-Remek, akkor kezdhetjük is! – csapta össze a kezét az ofő.  Végigjártuk az idegenvezetővel az egész épületet. Bamy rávett, hogy simogassam meg a rájákat, és fúj, de undik voltak. Aztán felettünk úszkáltak a cápák, és Koda „megcsikizte” az egyik polipot (az üvegre volt rácuppanva az állat, és Koda az üveget böködte), elmentünk a krokodilok fölött, és megnéztük a kisebb akváriumokban a halakat. Eda azt sorolta, hogy hogyan lehetne, és milyen íze lenne a belőlük készült sushiknak. Közben persze ment a filmezés, meg a röhögés. Először BamBammal kellett mászkálom, aztán lemaradtunk a többiektől Kodával (meg ThreeSsel, aki vette a jelenetet), és megnéztük a pillangókat, aztán a többiek után mentünk.

Úgy négy óra alatt visszaértünk a bejárathoz. Elbúcsúztunk az idegenvezetőtől, aztán visszavettük a melegebb ruhákat, és a szeretett bakancsomat.

Elbúcsúztunk mindenkitől, aztán BamBam kocsijával elindultunk hazavinni Bamyt. Kiraktuk a házuk előtt. Kikanyarodtunk a főútra, amikor valamelyik fiú telefonja csörögni kezdett.

-Haló? – Vette fel YuGyeom. – Aha. … Oké. … - Mikor kinyomta a hívást hátrafordult hozzám.

-Nem baj, ha kerülnünk kell? JB üzent, hogy nincs otthon kaja, és el kellene mennünk a Bai Park melletti áruházba.

-Ezt amúgy nekem is mondhatnád. – Morgott BamBam. – Elvégre én vezetek.

-Jó, az ő véleménye fontosabb.

-Kiraklak, aztán mehetsz gyalog!

-Nyugi már! Nem kell senkit kirakni sehol, csak JB ne legyen rátok mérges. – BamBam megállt egy piros lámpánál.

-Ilyenkor sokan vannak az áruházakban? – Kérdezte YuGyeom mikor elindultunk.

-Nem tudom. De bemegyek nektek, ha nem kell olyan sok minden. – Ajánlottam fel. A két fiú egymásra sandított, aztán röhögésben törtek ki.

-Szerintem a fél boltot fel kellene vásárolnunk, ahhoz hogy két napra elég kajánk legyen otthon.

-Akkor felőlem mehettek ti is. – Vontam vállat.

-Én eltévedek odabent. – Válaszolt YuGyeom. – És amúgy is BamBam akart menni.

-Kössz tesó.

-Szívesen Hyung! – Vigyorgott a fiatalabb. – Amúgy is csak egy maszk van a kocsiban. – Turkált a kesztyűtartóban. – Meg egy napszemüveg.

Közben BamBam bekanyarodott a parkolóba, és megállt. Felvette a szemüveget és a maszkot, aztán a sálját is úgy tekerte magára, hogy semmi ne látszódjon az arcából.

Kiszálltunk a kocsiból, és a bejárat felé vettük az irányt. Közben én is beburkoltam az arcom a sálammal, hogy szegény idol ne legyen olyan feltűnő. Bár kérdéses hogyan látott abban a szemüvegben, mert alapból sötétedett már.

Az üzletben nem voltak olyan rengetegen, de láttunk pár „I LOVE KPOP” feliratú pulcsit, úgyhogy sietősre vettük a dolgunkat.

Végigjártuk a sorokat, és a kosárba pakoltuk a cuccokat. Mire eljutottunk a kasszához a bevásárlókocsink csurig volt kajával.

-Ennyi kell nektek két napra? – Bámultam a halmot.

-Hét, sportoló és növésben lévő fiú.

-Ja, okés. – Hagytam rá. Páran megbámultak minket. És sikerült kifognunk azt a kasszát, ahol az a múltkori srác ücsörgött. A neve nem jut eszembe, de az idegesítően nyálas feje ismerős volt. Felpakoltuk a sok holmit a futószalagra. Miközben pakoltuk lecsúszott a sál a nyakamból, és láthatóvá vált az arcom. Naná, hogy azonnal felfigyelt rám.

-Halihó! – Vigyorgott. – Nem láttalak mostanában. Csak nem beteg voltál?

-Nem jártam erre mostanság. – Nyögtem ki.

-Sebaj. Még egy csomó buli lesz a Kék-pubban, amire szeretettel várlak. – Kacsintott (!!) rám. Ott tartottam, hogy fizessünk minél gyorsabban, mert ha tovább kell hallgatnom, én tuti hogy megnyuvasztom magam, vagy ezt a gyereket.

-Amúgy telószámom is megadtam. Miért nem hívtál fel? – Csipogtatta tovább a cuccokat.

-Asszem elhagytam. – Válaszoltam. Amúgy a kandallónkban végezte a többi felesleges papírral együtt.

-Nem baj, akkor írok másikat, Ha van kedved este hattól szabad vagyok, és találkozhatunk. - BamBamra sandítottam, aki pakolta mellettem a kosárba a holmikat. Ilyenkor a rajzfilmekben valami fekete firkagomoly jelenik meg a szereplők feje fölött. Mintha a fiú feje felett is ezt láttam volna…

Végre végzett a csipogtatással, aztán kimondta azt az összeget, amit fizetnünk kell. Nagyi félhavi nyugdíja. Okés. BamBam kártyával fizetett, aztán a blokkra vártunk. YooCheol, ahogy leolvastam a névtáblájáról, megint egy tollat vett elő, aztán egy cetlire ráfirkált valamit, majd át akarta adni nekem. Ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolta  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.

-Én nem tudtam… - Hebegte YooCheol, én meg majdnem elröhögtem magam a fején.

-Viszlát! – Köszönt el BamBam, aztán a kocsit kezdte tolni a kijárat felé. Én sarkon fordultam és követtem ki a kocsihoz. BamBam kinyitotta a csomagtartót, és segítettem neki bepakolni a szatyrokat bármennyire is ellenkezett.

YuGyeom zenét hallgatott és valakivel chatelt amikor beültünk. Hazáig csendben voltunk.

Próbáltam kiűzni a fejemből azt a dolgot, amit BamBam most tett. Olyan komolyan mondta… Oké, ő is színész, de azért… És az a puszi a homlokomra… YUN! Állj le! Ez csak egy szerep, nem jelent semmit!

Megráztam a fejem, aztán az utat néztem. Hamar megérkeztünk, és a lifttel felcipeltük a holmikat a lakásukig. YuGyeom berúgta az ajtót, aztán sorban beléptünk kezünkben a szatyrokkal.

-Megjöttünk! – Ordította el magát mögöttem BamBam. Jackson azonnal megjelent.

-TE! Szegény nővel cipelteted a cuccokat?! Hívtad volna le YoungJaet! – Kiabált a mögöttem ácsorgó fiúra.

-Nem tört le a kezem. – Adtam át neki a chipses zacskókkal tömött szatyrokat.

-De akkor is! Bam gyerek, nem így neveltünk!

-Van kaja? – Jött elő az egyik szobából Junior.

-Vacsebéd! – Kiáltotta el magát Mark talán a konyhában.

-Azt hiszem én megyek is. – Hátráltam az ajtó felé. – Köszönöm, hogy elhoztatok. – Néztem BamBamra, aki éppen a cipőjét húzta le.

-Köszi, hogy segítettél.

-Én is köszönöm. Szia!

-Szia Yun! – Becsuktam magam után az ajtót, aztán bementem a saját lakásunkba. A kandallóban égett a tűz. Yongi a kanapén aludt, így próbáltam csendben lenni. Hei kijött üdvözölni a konyhába, ahol a nagyit is megtaláltam.

-Szia csillagom! Milyen napod volt? – Nézett fel az újságából a szemüvege fölött.

-Megvannak az első jelenetek. Hideg volt, de nem fagytunk meg.

-Megnéztem ma a lakást. Nagyon szép lett. Yongit megkértem, hogy ott is fűtsön be ott is. Tetszenek a színek. A függönyöket a bátyád elhozta a boltból. Azok a nappaliban vannak.

-Igyekszek jó helyszínt készíteni a forgatásra.

-Holnap jönnek már, ugye?

-Igen. Úgy van megbeszélve. Ma felteszem a függönyöket is, aztán készen is van.

-Hát, akkor fightling csillagom! Az ebéded a hűtőben van. Azt hiszem készen van a mosógép, megyek kiteregetek. – Állt fel az asztaltól.

-Nagyi, megcsinálom még ebéd előtt… - Szóltam utána, miközben becsuktam a hűtőajtót.

-Nem kell, egyél csak csillagom! Elég sok dolgod van mostanában.

-Rendben. – Kiment a nappaliba, aztán hallottam a fürdőajtó nyitódását. Visszamentem a hűtőhöz, és kivettem a „Yun” feliratú dobozokat, és megmelegítettem a mikróban az ebédemet.

Evés közben az újságot olvasgattam. Egész hétre hideget mondanak. Hurrá. Új albuma a mittudoménmelyik idolcsapatnak, és beszámoló egy koncertről, ahol rendbontásért 10 rajongót letartóztattak a rendőrök.

Beraktam a mosogatóba a tányérjaimat, gyorsan elmosogattam. Levittem az udvarra egy kicsit Heit, és játszottunk meg futtattam, aztán átmentem a lakásba, ahol már egy hete dolgozok. Egész jól sikerült kipofozni a belsejét. Át lett festve (azt már egy hónapja megcsináltattam), új bútorok, és kiegészítők kerültek bele. Minden szoba teljesen más világ. Az egyik sötétkék olyan rockeres (mármint Bamy szerint), aztán van egy csajos, mint az enyém, és egy „idolos” ahol majd BamBam meg YuGyeom fog „lakni”.

Kihoztam a kamrából a létrát, és a nappaliból összeszedtem az új függönyöket. A karnisok már fent vannak az ablakok fölött, de egy művészet a csipeszekre rácsiptetgetni minden ötödik centiméteren az anyagot. A nappali ablakaival szenvedtem úgy két órát, aztán ott voltak még a szobák is. Talán éjfél volt, mire sikerült feltennem mindenhová a függönyöket.

Közben meg raknom kellett a kandallóban a tűzre is, hogy ne fagyjak meg. Holnap reggelre elvileg már lesz rendes fűtés is.

Visszavittem a létrát a kamrába, és a maradék függönycsipeszt is leraktam az egyik polcra. Az előszobából behoztam a ládát, amiben a szobanövények sorakoztak. Kipakoltam az asztalkákra, ablakpárkányokra, és a falba vert szögekre is akasztgattam.

Aztán előszedtem egy dobozból (amit ChulChul hozott nekem valamelyik nap) pár festményt, és grafikát, meg posztereket. Azokat is kiragasztgattam a falakra celluxal, a bekeretezetteknek meg vertem egy-egy szöget. Remélem azért a mama tud tőlem aludni…

Egész szép lett a végeredmény ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy lakberendező, és csak a szobám volt, amit eddig berendeztem magamnak.

Elpakoltam az üres dobozokat, a kamrába, amit kineveztem mindenes raktárnak. 

Leültem a kanapéra a kandallóval szemben, mert már fájni kezdett a lábam.

Kósza hajtincseim kiszabadultak a kontyból és a szemembe lógtak. Tenyerembe hajtottam a fejem, és azon kezdtem agyalni hogy mi az, amit még meg akartam csinálni, de elfelejtettem. A szemeim lecsukódtak, aztán elnyelt a sötétség…

Chapter 07.

GOT7 Fanfic

Chapter 07.

BamBam

Az osztályteremben nagy volt a nyüzsgés, attól függetlenül, hogy csak ThreeS, ChulChul, Hana és mi ketten YuGyeommal voltunk bent. ThreeS a laptopján írta a forgatókönyvet, Hana valakivel éppen telefonált, ChulChul pedig nekünk magyarázta hogyan kell rosszfiúnak lenni.

-Nem lesznek rosszfiúk. – Közölte ThreeS, mikor felpillantott a képernyőről.

-Mert? – Fordult hátra ChulChul.

-A kiadójuk nem engedi. – Emelt fel egy halom papírt. – Ezt ma reggel nyomták a kezembe a portán.

-Akkor hogy lesz? – Kérdeztem.

-Senki nem lesz gonosz, csak… Nehéz elmagyarázni. – Dőlt hátra a székén, és a tarkóján összefűzte az ujjait. - Szóval a kiadótok azt kérte, hogy ne legyetek „gonosznak” beállítva. Az eredeti, amit Yun írt, az úgy lett volna, hogy valamelyikőtök otthagyja Yunt a karriere miatt. Most át kell írnom egy kicsit.

-Mit kell átírni? – Tette le Hana a telefonját.

-Egy olyan ember lesz beállítva gonosznak, aki nem szerepel. Valami olyasmi kellene, hogy a szerződésetekben benne van, hogy nem lehet barátnőtök x ideig. Eddig titokban volt, de valahogy kiderül. Ezért kell elmenniük egymás mellől.

-Tényleg, melyikőtök vállalja az első fiú szerepét? – Kérdezte Hana, miközben leült ChulChul mellé. YuGyeom rám, én pedig rá mutattam.

-És ha lesmárolhatja Yunt a végén? – Húzta fel a szemöldökét ChulChul.

-Senki nem smárolja le a nőmet! – Lépett be a terembe Koda. Ledobta a táskáját a padjára, aztán felült ThreeS padjára. – Amúgy sziasztok, és miről van szó?

-Nem tudják eldönteni ki lesz az első fiú a filmben. – Biccentett felénk ChulChul. Koda vállat vont, aztán elolvasta ami a képernyőn van.

-A rendes nevünkön szerepelünk, vagy a becenevünkön, esetleg kitalált szereplőket játszunk el? Mert ha kitalált szereplős, akkor James Bond akarok lenni.

-Én meg Rihanna. – Vigyorgott Hana.

-BamBam lesz DJ Bam. – Röhögött YuGyeom.

-Akkor Yun legyen Lady Gaga. – Tette hozzá ChulChul.

-Mindenki a becenevén szerepel. – Közölte ThreeS. Valamit begépelt, aztán felnézett az újonnan érkező Eda – Chon párosra.

-Csőváz mindenkinek! – Pakoltak le a padjukra, ami Edánál azt jelentette, hogy a táskájával megcélozta a padját, ami a fal mellett a legutolsó, és az ajtóból odadobta. – Mehetünk a dirihez? – Pacsizott le Kodával.

-Még várjuk meg a többieket. Előbb a tanárokat kérdezzük meg. Ha nem lehet, akkor felesleges lépcsőznünk három emeletet.

-Milyen lusta valaki. – Nevetett Chon.

-Egész éjjel Yunt fűztem, hogy hadd smároljam le. Persze, hogy fáradt vagyok. Írtam neki percenként vagy húsz üzenetet, de nem válaszolt csak ma reggel.

-És mit válaszolt? – Ült fel egy közeli padra Eda.

-Nem. És sok felkiáltójel. – Ezen mindenki nevetett. – De nem adom fel! – Emelte fel a mutatóujját.

Pár perc múlva, pont csengetéskor befutott Bamy és Yun. És a tanárnő. Az óra megint abból állt, hogy a tanárnőt faggattuk dolgokról.

-Hogy telt a nyara tanárnő? Volt a tengerparton? Vagy valahol a hegyekben? Mintha magát láttam volna Los Angelesben az egyik pékségben. Nem járt arra esetleg? – Hintázott a székén Eda.

-Csak Busanba utaztam le a szüleimhez. – Válaszolt a tanárnő.

-Kár.

-Akkor térjünk is az óra anyagára. Hogy álltok a forgatókönyvvel?

-Íródik! – Pötyögött a gépén ThreeS.

-Remek.

-Koda meg fogja csókolni Yunt. – Szólt közbe lelkesen ChulChul. Koda vigyorgott, Yun meg vágott egy grimaszt.

-De tudjátok, hogy nem lehet benne… - Kezdte a tanárnő, aztán elakadt.

-Mi nem lehet benne, tancsinéni, nem tudjuk, ha nem mondja!? – Hintázott a székén Koda vigyorogva. Úgy tűnik hobbija a tanárok szívatása.

-+18-as jelenet. – Bökte ki némi habozás után a tanárnő.

-És az mit takar? – Vigyorgott Eda. A tanárnő idegesen szedte a levegőt, és kezdett elvörösödni. Gyorsan a tábla felé fordult. Koda és Eda összevigyorogtak.

-Tanárnő, tessék mondani, ha itt az iskolában szeretnénk felvenni pár jelenetet meg lehet oldani? – Mentette meg szegény nőt Bamy. A tanárnő visszafordult, és felült a tanári asztal szélére.

-Itt az iskolában szeretnétek felvenni jeleneteket? Ilyenre még nem nagyon volt példa.

-Csak azért, mert annyira szeretjük az iskolát, és meg szeretnénk örökíteni. – Játszott a tollával ChulChul.

-Az igazgatót kell megkérdeznetek. Minden osztály valamilyen hotelben, vagy a filmvárosban forgattak.

-Azért olyan uncsi mind. – Morogta ThreeS mögöttünk.

-A többi osztálynak már vannak terveik?

-A 13/f-esek mondták, hogy kell nekik a filmváros. Valamilyen hercegnős filmet akarnak forgatni. Talán a hamupipőkét?

-Rühellem a hercegnőket. Blah! – Nyújtotta ki a nyelvét YuGyeom.

-És az r-esek? – Kérdezte Yun.

-Ők egy irodaházas románcot fognak forgatni.

-Ne tessék elmondani nekik, hogy mi mivel készülünk! A végén még ellopják az ötletünket! – Kérte a tanárnőt Bamy. – Volt már ilyen tavaly, és két éve is.

-És ti nem fogtok irodaházasat, vagy hamupipőkéset forgatni?

-Tanárnő lázas? Dehogy is! – Közölte Koda.

-Itt a férfiak vannak többségben, és nem engedjük, hogy a nők mondják meg, mit forgatunk. – Bólogatott ChulChul, mire Hana hozzávágott egy papírgalacsint.

-A hercegnőktől a falra mászunk! – Tette hozzá Eda.

-Rendben. Akkor a ti filmetek valami pörgős fiús film lesz? – Mindenki hátrafordult az utolsó padban pötyögő ThreeS felé.

-Mi van? – Nézett fel a gépelésből.

-Pörgős, fiús film lesz? – Kérdezte Koda.

-Az. – Vágta rá ThreeS, és folytatta a pötyögést.

-Tanárnő, mit tetszett csinálni Busanban? – Fordult vissza a tábla felé Eda.

A tanárnő elmesélte mi történt vele, Koda, Eda és ChulChul meg még több kérdést tett fel neki. Gyorsan kicsengettek. ThreeSen, Yunon és Bamyn kívül mindenki elszivárgott valahová.

-Éhes vagyok. – Nyafogott YuGyeom. – Jössz velem büfébe?

-Nem reggeliztél?

-De az már régen volt.

-Egy órája. – Nézte meg a telefonján az időt. – És az már régen volt.

-Oké, menjünk. – Álltam fel. Lementünk a földszintre. Találkoztunk két három-négy fős lánycsapattal, akik autogramot kértek tőlünk, de egyébként sikeresen eljutottunk a büféig. A kis kajáltató mellett asztalok sorakoztak székekkel. Az egyik asztalnál ChulChulék ültek. Odamentünk hozzájuk.

-Jé, ti is itt vagytok?

-Nem, csak látomás. – Forgattam a szemem. Koda pacsira nyújtotta a kezét, én meg belecsaptam.

-Mit hozzak nektek? – Nézett fel ránk Chon. Kérdőn néztem rá, mire elnevette magát. – Mi kilencediktől kezdve postásokat küldünk, akik megveszik nekünk a kaját. Ma én vesztettem.

-Én egy melegszendvicset kérnék. – Nyomta a lány kezébe YuGyeom a pénzt.

-Aki veszít az áll sorba? – Kérdeztem. Érdekesnek tűnt ez a szokás.

-Aha. Úgyhogy lehet hogy kövi óra végére meg is kapjátok. – Mutatott a hosszú sorra.

-Dehogy állsz sorba. – Csapott az asztalra Koda. – Mi vagyunk a végzősök, miénk az elsőbbség. Nem is kell postás! – Állt fel.

-Télleg! – Vigyorodott el ChulChul.

-Eda ne ölj meg, de elrabolom a nődet! – Húzta maga után Chont Koda. Néztük, ahogy a sor elejére tolakodnak. Többen is mérgesen néztek rájuk.

-Ez itt szokás? – Huppant le YuGyeom az egyik székre.

-Itt a végzősök vannak elsőbbségben. Nekünk mázlink is van, mert Kodával nem nagyon mernek kikezdeni a nagymenők sem. – Mondta Hana, miközben ChulChul vállára hajtotta a fejét. Pár percen belül megjött Chon és Koda, felrakodva különféle kajákkal, meg a visszajáróval. Mindenki enni kezdett, akinek megjött a posta.

-Menő végzősnek lenni. – Dőlt hátra Koda.

-Sikerült már rábeszélned Yunt? – Kérdezte két harapás között Eda.

-Majd megadja magát! – Vont vállat. - Ha nem, akkor meg vállalom, hogy lila foltokkal megyek haza forgatás után. Ezért megéri.

-Játszunk egy menetet!  – Kérte Chon, miközben előhúzott egy kis dobozt, aztán levette Kodáról a sapkáját, és beleöntötte a doboz tartalmát. Koda morgott egy kicsit, amiért szétszedték a séróját. Eda pedig felemelte az asztalról a telefonját, hogy kamerázzon.

-Milyen játék ez?

-Majd meglátjátok. – Mosolygott Hana.

-Csak húzz egyet. – Tartotta elém Chon a sapkát. – Nyugi, nem harap! – Belenyúltam a fekete sapkába, és kivettem egy összehajtogatott papírcetlit.

-Addig nem nyithatod ki, amíg nem húzott mindenki. – Tette hozzá Eda. Mindenki kihúzott egy cetlit, aztán kinyitottunk. Az enyémben egy: „ön nyert egy ingyen pizzát a postás jóvoltából. (Amúgy nem.)” felirat volt.

-Oké, ki a postás? – Kérdezte ChulChul.

-Miért ez? – Dobta a papírját az asztalra Eda.

-Nyugi, nem kell sorba állnod. A rockerektől sokan félnek. – Ütögette meg Koda a haverja vállát. – Ki nyert?

-Az üres fehér papírdarab minek számít? – Forgatta a kezében YuGyeom a papirkáját.

-Megúsztad. – Bólogatott Hana. – Egy szöveget keresünk.

-Az ön nyert egy pizzát annak számít? – Kérdeztem, miközben letettem az asztalra a papírt.

-Gratulálunk! – Tapsoltak a többiek.

-Ez jó ötlet volt! – Pacsizott össze Chon és Koda. Megszólalt a csengő. Összeszedtük a papírokat, és visszatettük Chon dobozkájába, és Koda is visszakapta a sapkáját. Felmentünk az osztálytermünkbe. YuGyeom még mindig a melegszendvicsét rágta, és kellett keresnünk egy kukát, hogy kidobja a szalvétát, így lemaradtunk.

-BamBam lesz az első pasid! – Hallottam a terem felől. Mikor beléptünk Chon épp Yunt győzködte, hogy igenis le akarom smárolni. A tanár még nem jelent meg, így állt a bál. Koda a táblára firkált, Eda kamerázott, a többiek meg nézték, ahogy Chon Yunt piszkálja. Aztán megláttak engem, és ChulChul odaráncigált Yun mellé.

-Miért nem akarsz smárolni vele? Mi nem tetszik neked rajta? – Mutatott végig rajtam ChulChul.

-Mert alig ismerem? – Kérdezett vissza Yun.

-És Kodával miért nem? Őt ismered négy éve.

-Mert idegesítő.

-Úgy is eljátszod. – Legyintett Hana. – De nézd meg őket jól! Ilyen jó pasikat nem kapsz sehol.

-Leülni, mindenki! – Robbant be a terembe egy tanár. A hapsi az asztalhoz ment, és leült a tanári székre. Mindenki gyorsan szedte a sátorfáját, és a helyére ült. – Csendet kérek, és magyarázatot erre a szeméthegyre!

-Iskolában tetszik lenni. – Emelte fel a kezét Koda.

-Nem tetszik, csak itt vagyok. – Tette fel a szemüvegét. - Fiam, ott leghátul! Le a barikádot!

-Forgatókönyvet írok. – Válaszolt ThreeS.

-Nem érdekel.

-De tanárúr, ez fontos! – Kérte ki magának.

-Jó, akkor írd. 13/sz, igaz? – Írt valamit a naplóba.

-Aha. – Hintázott ChulChul.

-A filmmel kapcsolatban van kérdésetek? Statisztaszereplők kellenek még?

-Kettő vagy három biztosan fog kelleni, de még kell beszélnünk az igazgatóval is. – Mondta ThreeS.

-Megengedte, hogy itt a suliban is forgassunk. – Szólalt meg Yun. – A szünetben beszéltünk vele.

-Hurrá! – Kiáltottak fel a DaeHyunok.

-Péntekre biztosan tudni fogjuk hány szereplő kell még. – Írt tovább ThreeS. – Addigra készen leszünk.

-És ti mit forgattok? Hamupipőkét háromezredik feldolgozásban? – Kérdezte fintorogva a tanár.

-Tanárúrank is láza van? – Játszotta el az ijedt tanulót Koda, aki a szeretett tanárát látja betegen. – A tanárnő is ezt kérdezte, és neki is megmondtuk, hogy hányingerünk van a hercegnőktől.

-Helyes. – Pakolt valamit az asztalon a tanár.

-És nem is olyan nyálas irodaházas filmünk lesz, mint az r-eseknek.

-Miért, milyen filmetek lesz?

-Pörgős, fiús film lesz. – Vágtam rá. Yun hátrafordult, és rám nevetett, aztán megdobta Bamyt egy papírgalacsinnal. Bamy pár perc múlva visszadobta a levelet. Ezek most kibeszélnek minket?

-Legalább nem fognak elaludni a zsűritagok, mint tavaly. – Dőlt hátra a tanár.

-Nagyon jó lesz a filmünk. Biztos a tanárúrnak is fog tetszeni.

-Ne hintázz fiam! – Koda lemondóan fintorgott. – Ugye tudjátok a szabályokat?

-Miért mindig nekünk mondják el? Tudjuk, hogy nem lehet +18-as, vagy pornó. – Kérdezte unottan ChulChul.

-Mert ebben az osztályban van a legtöbb hímnemű. Az osztályközösség is remek, és nagyon szép lányok vannak itt. Úgyhogy semmi ÉRDEKES jelenet.

-A JYP Entertainment kinyírna minket, ha olyan részletek is lennének benne. Meg a suli is. – Morogta Yun. – Nem kockáztatunk. Kis csend után a tanár folytatta.

-A helyszínek közül a filmvárost lestoppolta a 13/f, és egy irodaházat a másik osztály. Nektek fel kell írjak valamit, hotelt, szállodát, kastélyt egyebet, hogy oda be tudjunk jelentkezni? Általában kettő, de minimum egy hónappal forgatás előtt kell lefoglalni. – Vett elő egy tollat. Hátrafordultunk ThreeS felé, aki pedig Yunra bámult.

-Lakásban is kellenek jelenetek, egy bárban is… - Számolta az ujjain elgondolkodva Yun. – Ha olyan rész is lesz benne, akkor egy pályaudvaron, plázában, sötét sikátorban… Szerintem mindent meg tudunk oldani itt Szöulban, vagy a… - Ránk pillantott. – Meg kell kérdeznem a nagyit, hogy használhatjuk-e az egyik üres lakást. De a többit, azt el tudjuk intézni.

-Akkor ezek szerint nem kell sehová előjegyeztetni magunkat. – Bólintott ThreeS.

-Nem szeressük az időpontokat. – Szögezte le Eda.

-Köszönjük tanárúr, de mindent meg tudunk oldani. – A tanár bólogatva írt valamit, aztán ránk nézett.

-Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoztok össze. A forgatókönyvet péntektől lehet leadni. Ha kellenek helyszínek, vagy statiszták akkor engem keressetek. – Állt fel. Pont az ajtóhoz ért, amikor kicsengettek.

Szünet után valami médiás tanár tartott órát, amin mindenki szorgalmasan jegyzetelt. Kivéve a DaeHyunokat akik a saját telefonjukkal felvették az óra anyagát, Eda meg Chon telefonján játszott valamit. Kamerakezelés, filmösszevágás volt a téma.

A következő két óra lyukas volt, így kimentünk az udvarra. A négy lány kikönyörgött a tesi tanártól egy röplabdát, úgyhogy beálltunk röpizni. Négy-négy ellen. Chon, Hana, Bamy és Yun az egyik csapat, a másik ChulChul, Koda, YuGyeom és én. Eda kamerázott, és számolta az állást, ThreeS pedig írta a forgatókönyvet.

A végén Koda lecsapásával megnyertük a mérkőzést. Mindenki mindenkivel lepacsizott, aztán új csapatot választottunk. Yun és Bamy mellénk került, ChulChul és Koda pedig ellenünk. Nagy mérkőzés lett volna, ha nem ered el az eső. Yun és Chon vékony blúza szinte azonnal elázott, és ThreeS is féltette a gépét, így bementünk az épületbe. Visszaadtuk a tesi tanárnak a labdát, aztán a büfénél lógtunk, majdnem felzabálva az összes melegszendvicset. Után az osztálytermet dekoráltuk, főleg a táblát, de a büfében kapható füzetmatricákat is ragasztgattuk, főként az ajtó belsejére.  A végeredmény a második kicsengetésre egy telematricázott ajtó, és egy majdnem fehér (fekete táblára fehér krétával), összefirkált tábla volt.

A szünet után (amit a büfénél töltöttünk) az ofő jött be. Programra tűzték, mármint beleépítették az órarendünkbe a mozizást is. A régi osztályfilmeket kellett megnéznünk. Bő négy óránk volt rá. A tanárnő volt olyan rendes, hogy elengedett egy négyfős „bizottságot” Yunt, YuGyeomot, Bamyt és engem, a közeli kisboltba jó halom pattogatnivaló kukoricáért, és majdnem tíz liter kóláért. Miután felvásároltuk a kisbolt összes kóláját visszamentünk a suliba, a konyhára, ahol volt mikró. Kipattogtattuk a kukoricákat, aztán felmentünk és felvittük a moziteremhez. Mikor mindenki elhelyezkedett a tanárnő elindította a lejátszást.

Az első egy órában a tavalyi 13/f-esek filmjét néztük meg.

Egy csaj végig azon szenvedett, hogy nem tud három férfi közül választani. Annak a kisfilmje, a forgatása sem volt érdekes. A kiscsaj mind a három fiújával pózol, meg egymást fényképezik, ahogy fényképeznek. És a zene sem volt alatta a legjobb.

A tanárnő felkapcsolta a film végén a teremben a világítást, és leült a filmvászon melletti tanári asztal tetejére.

-Mi a véleményetek?

-Szar. – Közölték egyszerre a DaeHyunok, aztán röhögve összepacsiztak.

-Komolyan, én a szőkét választottam volna. Az a srác szimpatikusabb volt, mint a többi. – Duzzogott Bamy, mivel a film végén a három közül (fekete, barna, szőke) a feketével jött össze, mert a barna elköltözött. Nem értem hol itt a logika.

-A kisfilm sem tetszett. Nem csak fényképeket akarunk nézegetni fél órában. A zene sem a legjobb választás volt. Jobban illett volna hozzá valami pörgősebb. – Mondta Yun. – Persze, biztos sokat dolgoztak vele, és az ötlet is okés. Csak hát… nekik így sikerült.

-ThreeS?

-Igen? – Nézett fel a laptopjából.

-Nem mondasz véleményt?

-Elnézést tanárnő, az első tíz perc után nem figyeltem, mert jött egy ötletem a forgatókönyvhöz. Nem baj, ha azt írom?

-Nem. – Legyintett a tanárnő. – Chon?

-Nem is tudom. Valahogy olyan fura volt az egész. Semmi izgi nem volt benne, inkább csak szenvedés, hogy akkor most melyik is a jobb férfi. A kisfilm sem volt a legjobb.

-Ki van melletted? – Nézett Chon mellé a tanárnő, ahol Hana és ChulChul egymás vállán aludtak.

-Szerintem nekik is tetszett. – Szólalt meg YuGyeom.

-Elhiszem. És ti? – Nézett ránk a tanárnő.

-Kezd te. – Löktem meg YuGyeomot.

-Hát… Nem is tudom. A felvételek sem voltak a legjobbak. Néhol túlságosan látszott, hogy ki van retusálva.

-Köszönöm. És akkor végül BamBam.

-A zene nekem sem tetszett a kisfilmben, és az is furcsa volt, hogy sírt, dörgölte a szemét, de a sminkje nem kenődött el egy kicsit sem. És nagyon látszott, hogy mindent odabent forgattak, mert a háttér is kicsit rosszul volt odavágva. És az Eiffel-torony sem így néz ki alulról. De látszik, hogy dolgoztak rajta.

-Rendben. Tíz perc szünet, aztán folytatjuk a következővel, a tavalyi 13/sz filmjével. – Mondta a tanárnő. A két DaeHyun felpattantak és közelebb nyomultak az alvó párhoz, és selfiztek velük jó párat, aztán kivonultak. Kicsit megmozgattam magam.

-Bam, valaki hív. – Dobta oda a telefonomat YuGyeom. Kinyitottam a tokját, kicsit odébb vonultam, aztán felvettem.

-Szia Bam! Mikor végeztek?

-Kint van az órarendünk a konyhába. – Válaszoltam Jacksonnak.

-Csak azért, mert a JYPtől hívtak minket, hogy mi van veletek, és mikor viszitek a forgatókönyvet.

-ThreeS azt mondta, hogy péntekre biztosan készen lesz.

-Az meg ki?

-Aki írja a forgatókönyvet.

-Aha.

-Osztálytársunk.

-Oké. Akkor mondjam meg JB-nek, hogy péntekre meglesz? A főnökkel beszél most.

-Mond meg neki, hogy amint tudjuk, visszük.

-Amúgy jött egy leveled anyádtól. Ja, és YoungJae, Mark hyung meg Junior mindent megettek, úgyhogy hozhattok kaját, ha jöttök hazafelé.

-Még van, több mint két óránk.

-Akkor rendelünk valahonnan, de nem biztos, hogy fog maradni nektek is.

-Remek. Akkor majd eszünk valahol. Szia Hyung!

-Csá öcsi! – Ledobtam magam a legbelső székre. YuGyeom odaült mellém.

-Ki volt?

-Jackson. A főnök már most akarja a forgatókönyvet.

-Két nap alatt honnan szüljünk elő neki, egy több mint egyórás film forgatókönyvét?

-És vinnünk kell haza kaját.

-Melyik Hyung volt?

-YoungJae, Mark és Jr. JB és Jack rendelnek maguknak.

-El ne felejtsük.

-Letelt a tíz perc! – Jött be az ofő. Visszaültünk az eddigi helyünkre. YuGyeom a legszélén én Yun mellett, aztán Bamy, Koda, Eda, Chon, ChulChul és Hana. Egyel felettünk pedig ThreeS, aki még mindig gépelt.

-Akkor jön a tavalyi 13/sz. – Indította el a filmet a tanárnő miután lekapcsolta a lámpákat.

Ez valamivel jobb volt. Egy ókori jellegű városban játszódott a történet, hanbokos szereplők voltak.

-Honnan szedtek ekkora várost? – Kérdeztem suttogva Yunt.

-Ezt a filmvárosban forgatták. – Suttogta vissza Yun.

A történet a Rómeó és Júlia koreai verziója. Hanbokos Júlia, és harcos Rómeó.

A kisfilm is jobb volt, mint az előző. Itt is voltak ugyan fotók, de jelenetek is voltak bevágva, amit a forgatások alatt vettek fel. Például, ahogy felépítették Júliáék házát, és ahogy a hanbokokat válogatták ki. És a zene is illett hozzá. Egy RMX volt, talán a SUPER JUNIOR egyik számából.

Az ofő visszakapcsolta a világítást a film végén.

-Erről mi a vélemény?

-Jó volt a helyszín. – Kezdte YuGyeom. – És a történetnek is volt értelme. Igaz, hogy ezredik feldolgozás, de egész ötletes volt ez a koreai verzió.

-BamBam?

-Ennek a zenéje is jobb volt. És több érzelem volt benne, ami tetszett.

-Yun?

-Bevallom, majdnem elsírtam magam, amikor Rómeó meghalt. – Bamy erre felnevetett. – Jól van, na, gyakorlom a szerepemet. Három napon át minimum bőgnöm kell BamBam után. – Csapta meg a barátnője vállát. – Jobban tetszett, mint az előző film. A szövegek is jók voltak. Kicsit fura volt az a kép a kisfilmben, amikor Rómeó a korhű ruhában fejhallgatóval a fején, I phone-nal a kezében nézte, ahogy Júlia megissza a bájitalt.

-Bamy?

-Tetszett. Rómeó jól nézett ki.

-ZSÍR VOLT! – Közölte egyszerre a két DaeHyun. Chon is mondott pár szót, aztán kihagytuk a még mindig édesen alvó szerelmespárt, és ThreeShez értünk, aki még mindig a forgatókönyvvel volt elfoglalva, így csak a zenékről mondott pár szót.

Aztán a tanárnő hazaengedett minket.

Chapter 06.

GOT7 Fanfic

Chapter 06.

Yun

Péntek délután van. A szobámban ültem az ágyamon, a falnak vetve a hátamat. Fél kézzel Heit simogattam, a másikkal pedig a billentyűzetet piszkáltam. A fejhallgatóban a fülemen Bamy zenéi szóltak (köztük GOT7 is). Megint elakadtam az első oldal végén.

Sóhajtva simítottam meg Hei fejét. Miért nem megy ez nekem? Egy hete próbálunk összehozni valamit a többiekkel, de senkinek nem megy sehogy. ThreeSnek volt egy csomó ötlete, de mindegyik tele volt akciójelenetekkel, így a tanáraink azt mondták, hogy lehetetlen lenne ez alatt az idő alatt megvalósítani. Így is rengeteg dolgunk van, és még sehol sem vagyunk. Még azt sem tudjuk, hogy BamBam és YuGyeom szerepelhet-e a filmben. A kiadójuk azt ígérte, hogy ma estig kitalálják, és közlik velük. Nem értem mi ez a nagy felhajtás. Csak egy osztályfilm. Amiben SEMMI érdekes nem lehet.

A fehér falat néztem az ajtó mellett, aztán a díszes faragást az ajtó tetején. Papa mindig mondta nekem, hogy egyszer híres színésznő leszek. Amikor kilencedikes voltam ő akkor ment el. Abban az évben készítette el ezt az ajtót. Azt mondta, amikor utoljára találkoztunk: „Yun, édesem, odafentről vigyázok rátok”.

Elraktam az emléket. Nem akartam újra sírni. A képernyőn lévő fekete jeleket vizsgáltam.

Miért lennék olyan dühös az aktuális fiúmra, akivel hat hete vagyunk együtt, hogy kiabáljak vele, és elküldjem melegebb éghajlatra?

Ha dobna egy másik lányért? Talán.

Ha elmenne valahová, és nem üzenne magáról semmit? Egy idő után beletörődnék.

Ha eltűnne? Az, az ő baja.

Ha öngyilkos lenne? Biztos bőgnék, eltemetnénk, aztán jön a következő.

Kiderülne, hogy füvezik? Akkor én hagynám ott.

Elmenne bulizni nélkülem?

Sóhajtva mentettem el a jegyzetet, aztán levettem a fejhallgatót.

Ha megcsalna? Akkor biztos. De ez egy sablontéma. Egy csomó dorámában a pasi megcsalja a csajt, aztán egy „nagyon szeretlek” -el a végén újra összejönnek. Addig meg szenvednek.

Min akadnék ki úgy, hogy kipenderíteném azt a szerencsétlent?

Ha bántaná a kutyámat? - Megsimogattam Hei buksiját. - Őt nem lehet bántani.

Lekapcsoltam a zenét, és megcsörgettem Bamyt.

-Hali. – Szólt bele. – Megint elakadtál?

-Igen.

-Segítek, ha tudok. – Bamynak mindig van valami ötlete, amivel ki tudom egészíteni a történetet, vagy átugorhatok dolgokat.

-Ha lenne egy pasid, akivel hat hete együtt vagy, milyen ok késztetne arra, hogy kidobd?

-Nem tudom. Hat hétig még nem volt egy pasim se. Rövidebb idő nem jó?

-A hat hét lenne a jó.

-Megint szenvedsz?

-Nem annyira.

-Yun…

-Oké, igen. Kell valami ok, ami miatt kiteszem.

-Nem lehet átugorni?

-Nem nagyon.

-Hogy állsz eddig?

-Hogy valamin összevesznek, a csaj kidobja a pasit, aztán megjelenik a barátnője, aki próbál segíteni talpra állni neki.

-És mi lenne, ha onnan kezdenéd, hogy a fiú bevágja az ajtót, és a csaj meg bőg? Aztán felhívja a barátnőjét, aki rögtön a segítségére siet.

-Tök jó ötlet. – Írtam le. - De akkor is kell valami ok.

-Ha a csaj szenved, akkor a hapsinak kell valamit csinálnia, ami miatt leléphet. Vannak tizenkilenc éves jegyes párok?

-Nem tudok róla, hogy ilyen korán házasodnának.

-Kár. Akkor a fiú berúg, és megcsalja egy másik nővel.

-Sablonsztori.

-Kikre gondoltál, mint főszerelőkre? Ugye én lennék a kedves, aranyos, segítőkész barátnő… Igaz?

-Naná.

-Akkor te vagy a főszereplő.

-Még nem tudjuk.

-Azt tudjuk már, hogy az idolocskáink szerepelhetnek-e?

-Még nem… - Aztán valami bevillant. - De… Ó, Bamy, nagyon köszönöm! Írnom kell, szia! – Ledobtam a telefonom, aztán sebesen gépelni kezdtem. Azt hiszem, megvan!

~Pár óra szorgalmas gépelés után~

-Nem érzem az ujjaimat! – Ráztam a kezem, miközben kimentem a konyhába. Ha kell, nagyon gyorsan tudok gépelni, ami azt jelenti, hogy egy idő után nagyon megfájdulnak az ujjaim, és az ízületeim.

Ittam egy pohár vizet, aztán kivettem a hűtőből az ebédről maradt tésztát, és beraktam a mikróba. Hei is megjelent, így ő is kapott vacsorát. Vizet is tettem a tálkájába. A mikró csipogott, hogy kész van a kajám. Elővettem egy pár pálcikát, kivettem a forró tányért, és leültem az asztalhoz. Jól meg kellett fújnom, ugyanis egy perccel többet nyomtam rá, mint kellett volna, így kicsit túlmelegedett.

Miközben ettem, az újságot nézegettem. Megint valami bulvárhír az EXO-ról, és egy csomó baleset-beszámoló. Az időjárásról azt írták, hogy e héten még melegre lehet számítani, utána meg jön a rossz idő. Hát, ki tudja.

Bejött a konyhába Yongi is. Ő is leült vacsorázni. Pénteken, délután tovább dolgozik a kalandparkban, így este nagyon éhes, és képes lenne felzabálni az egész hűtőt. Most is kipakolta maga elé a fél kamrát.

-Hogy haladsz az írással? – Kérdezte két harapás közben. – Jutottál valamire, vagy kell valami, ami megfog? Ma van kedvem filmezni-

-Azt hiszem megszállt az ihlet. – Emeltem fel a pálcikákat. – Már a fejemben van a sztori, csak csiszolni kell egy kicsit.

-Majd megnézem én is a filmeteket, ha kész lesz. – Falt be egy barackot. Majd két rágás közben folytatta. – Remélem, kapsz egy főszerepet. Ja, meg legyen benne valami jó csaj. Az nagyon fontos szempont, ha valami értelmes közönséget akartok.

-Majd ha egyszer lesz annyi időd, akkor csinálsz magadnak egy „kanos fiúknak” szóló filmet. – Macskakörmöztem a levegőbe. Ő eltüntetett egy nagy szelet kenyeret, aztán megfogta a következő szeletet.

-Ha nem lesz benne semmi érdekes, komolyan megetetem veled. – Fenyegetett meg a „normális” (mármint nem gluténmentes) kenyerével.

-Ha ki akarnál nyírni, már megtetted volna. – Vontam vállat, és újra a tésztára koncentráltam.  Mikor végeztem az evéssel betettem a mosogatóba a tányért.

-Ma este te mosogatsz. – Szólt utánam a bátyám.

-Téves, tegnap is én mosogattam. – Kiabáltam neki vissza már a nappaliból. Hallottam, ahogy morgolódik, aztán edénycsörömpölést. Elmentem gyorsan fürdeni.

Mikor kijöttem a fürdőből Yongit a kanapén találtam, ahogy a TVt bámulja. Valami sorozatot nézett. Bekopogtam a mamához, aki még olvasgatott valami régi könyvet. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, aztán bevonultam a szobámba, és bebújtam az ágyamba. Hei elfeküdt a szőnyegén, én pedig lekapcsoltam az éjjeli lámpát.

~Másnap reggel~

Az ébresztőmre keltem. Kipattantam az ágyikóból, és majdnem ráléptem Heire, aki az ágyam melletti szőnyegen terpeszkedett.

Felöltöztem, összefogtam a hajam, megreggeliztem, és adtam a kutyának is reggelit. Szokásom ellenére nem mentem el a tengerpartra a bicajommal, hanem elvittem Heit sétálni.

Én kocogtam, ő pedig futott mellettem. Néha elkalandozott, de mindig megjelent, ha hívtam. Felmentünk a közeli kilátóhoz az erdőn keresztül. A napsugarak bearanyozták a látóhatárt, és kezdett felmelegedni a levegő. Szöul belvárosa szürke ködbe burkolózott, de azon is áttörtek az aranysárga sugarak. Festői látvány volt. Kár, hogy nem tudok rajzolni…

Elszakadtam a panorámától, és lementem a lépcsőn. Odahívtam magamhoz a kutyát, kicsit megdögönyöztem, aztán indultunk hazafelé. Úgy tíz óra környékén léptünk be a lakásba. Yongi szokásához híven még húzta a lóbőrt, mama pedig a virágokkal volt elfoglalva a ház mögötti kis ültetvényeken.

Átöltöztem, elővettem a gépet, és kiültem az erkélyre, a hintaágyra. Fülemen a fejhallgató, benne pedig Bamy zenéi, mint tegnap. Hátradőlve néztem a távoli kis erdőt, mögötte pedig a hegyeket. Aztán elolvastam, amit tegnap írtam, és folytattam a történetet.

Mikor nagyjából megvolt a teljes cselekmény (bár volt még rajta mit kiegészíteni) e-mailben elküldtem ThreeS-nek, aki vállalta, hogy megírja a teljes forgatókönyvet, csak ötlete nem volt. Így, hogy nagyjából leírtam az ötletemet talán már tud kezdeni vele valamit.

Pár perc múlva csipogni kezdett a telefonom.

KakaoTalk:

#threeSSS : tetszik az ötleted. kidolgozom, és meg is van a forgatókönyv. továbbküldöm a többieknek, hátha tudnak még hozzátenni valamit.

#yunBae : oksi. itt várom a véleményeket.

Tíz perc múlva szinte felrobbant a telefonom. Kikapcsoltam a mobilom, és a gépen mentem fel KakaoTalkra.

#bamyChoi : te lány, nagyot alkottál! tök jó lenne, ha ezt forgatnánk.

#threeSSS : még ki kell egészíteni itt-ott.

#koDA : valami jelenet is kéne bele, amitől nem lesz ilyen bőgős az egész. de tényleg jó, és tetszik.

#EDaehyun : mondjuk valakik megtámadják a csajszit, mikor hazafelé megy a buliból.

#chon : azt tudjuk már, hogy az idolocskáink szerepelhetnek e?

#HaNaEul : még nem jelentkeztek. Yun, te tudsz valamit?

#yunBae : semmit. Örülök, hogy tetszik az ötletem.

#Chulx2 : lehetne egy kicsit kevesebb negatív érzés benne? én nem akarnám eljátszani azt, aki otthagyja a csajszit.

#threeSSS : de ezen alapszik a történet.

#koDA : ez annyira csajoknak való történet, de tetszik. Stoppolhatom a második pasi szerepét?

#bamyChoi : lehetek a legjobb barátnő? az annyira illene hozzám.

#EDaehyun : majd hétfőn megbeszéljük a szereplőket, de tudnunk kéne, hogy az idolok is benne lehetnek e vagy a kiadójuk nem engedi.

#threeSSS : szívás lenne úgy megírni a forgatókönyvet, hogy beleírjuk őket, aztán meg mégse engedik.

#HaNaEul : az biztos. de azt mondták, hogy péntekre meg fogják tudni. hétfőn biztos megmondják.

#chon : tényleg kellene valami izgi jelentet bele. mondjuk a második pasiját nem a buliban ismeri meg, hanem az osztálytársa (ha már sulisok vagyunk), aki megmenti az életét valami szervkereskedőktől, akik le akarják ütni egy sötét sikátorban.

#EDaehyun :  ez tetszik. Chon cica, majd megölelgetlek. <3

#threeSSS : tényleg jó ötlet. és még kivitelezhető is.

#yunBae :  nekem mindegy mi lesz, csak mindenkinek tetsszen.

#bamyChoi :  össze tudunk rakni egy jó kis forgatókönyvet. A részleteket pedig a forgatásokon majd kidolgozzuk.

#koDA : azért kezd el írni úgy, hogy nincsenek szereplők, csak akik biztosak. például, hogy Yun lesz a főszereplő.

#yunBae :  ÉN???

#koDA :  nem vállalom, hogy Eda, vagy Chul leüssön, mert smárolok a csajával. Bamy pedig a legjobb barátnőd lesz. Tökéletes szereposztás.

#yunBae :  én pedig pont Bamyra gondoltam, hogy ő tudna olyan drámát levágni…

#bamyChoi : kössz. 

#yunBae :  most ne sértődj meg, nem azért mondtam.

#bamyChoi :  oké, tényleg ilyen voltam, mint a főszereplő, de Koda mindenképpen téged akar smárolni. ThreeS, olyan részt is írj bele!

#koDA : naná, hogy Yunt akarom lesmárolni! akkor mindenképp én leszek a második pasi?

#threeSSS : megfogtad az Isten lábát, Koda. Akkor beírlak téged.

#Chulx2 : a suliban is forgathatunk? mert lehetne egy csomó jelenetet rendezni. pl szívathatjuk a tanárokat.

#HaNaEul :  az igazgatónál kell engedélyt kérni, ha jól tudom.

#koDA :  megcsináljuk, haver. térden állva kell könyörögnünk neki, akkor is.

#chon :  a kisfilmhez, amit a forgatásból kell összevágni, simán be lehetne rakni, ahogy ott könyörögtök a dirinek.

#EDaehyun :  én vállalom.

#koDA : ha az nem jön be, akkor majd térden állva csúszok Yun után, hogy had smároljam le. NAGY jelenet nem lesz benne? mert azt is vállalom.

#yunBae : álmodozz csak!

#threeSSS : lesz elég időtök drámázni. megírom a forgatókönyvet, és amint kész van elküldöm nektek. BamBamot és YuGyeomot is beleírom, hátha. de valaki derítse ki mi van velük. élnek e még egyeltalán.

#yunBae :  vállalom. BamBam azt mondta, hogy nem laknak messze tőlünk. próba szerencse.

#threeSSS : akkor küldöm, ha készen vagyok, Yun, tőled meg majd kérem a jelentést.

#yunBae :  igen is, kapitány!

Kiléptem a beszélgetésből, és letettem az ölemből a notebookot. Megsimogattam Hei fejét, aki a lábamnál feküdt, és megvakargattam a fülét. Bevittem a gépet a szobámba, és letettem az íróasztalra. Visszakapcsoltam a telefonomat, és töröltem a sok KakaoTalk értesítést. Már nyitottam ki az ajtót, amikor megjelent a postás fiú.

Köszöntünk egymásnak, aláíratott velem egy papírt, aztán átadott egy halom borítékot.

Még becsöngetett SanChong asszonyhoz, és leálltak beszélgetni, így levettem a cipőmet, és visszamentem a szobámba. A borítékok közül kiválogattam, ami nekünk jött, a többit pedig letettem az íróasztalomra. A konyhába mentem, ahol a mama olvasott az asztalnál.

-Na, sikerült írnod valamit? – Kérdezte, miközben rám emelte a szemüveges tekintetét.

-Azt hiszem hétfőre meg is lesz a forgatókönyv. – Tettem le elé a borítékot, ami anyáéktól jött NewYorkból. -  Lehet valamit enni?

-Kész van az ebéd, egyél nyugodtan. – Nyitotta ki a borítékot. – Akarod hallani? Apád írta. – Vette ki a levelet. Megvontam a vállam, mire olvasni kezdte. – Kedves anya, YoungHyun és YoungNam!

-Még mindig nem jutott el hozzájuk az, hogy van becenevünk. – Morogtam, miközben leültem vele szemben.

-Apád mindig így ír. – Húzta le egy kicsit a szemüvegét. Aztán folytatta. – Sajnáljuk, hogy nem tudtunk a nyáron elutazni hozzátok, és hogy nem tudtuk YoungHyunt felköszönteni a születésnapján.

-Nem újdonság. – Emeltem fel a pálcikával pár szál tésztát. – Mindig, mindent sajnálnak.

-Sok üzleti dolog közbejött, és sajnos nem volt egy szabad napunk se, hogy el tudjuk menni hozzátok. – Olvasta tovább a mama. – Anyátok most is dolgozik. Azért írom ezt a levelet, hogy boldog születésnapot kívánjak YoungHyunnak. Valamikor ősszel úgy néz ki el tudunk repülni hozzátok, így csak akkor tudunk rendesen felköszönteni mindenkit. De ti bármikor jöhettek, ha van kedvetek a nagyvárosi pezsgéshez. Sajnálom, hogy ilyen rövid voltam, és nem tudom pontosan mikor mehetünk hozzátok. Puszi: apa, anya. – Mama egy nagyot sóhajtott, és visszatette a borítékba a levelet.

-Majdnem egy hónap. – Számoltam ki. – Egy hónapja volt a szülinapja Yonginak, és most jelentkeztek. Legalább nem novemberben, mint tavaly. – Megettem a maradék tésztát, aztán betettem a mosogatóba a tányért, és kimentem a nappaliba.

-A sok bolond üzleti dolog! Nem hogy itthon lennének a gyerekeikkel! És hozzátok, nem haza! – Hallottam a konyhából a nagyit.

Apámat sem értem. Évente ha egyszer találkozunk. Néha (karácsony, szülinapok után pár hónappal) ír egy-egy ilyen semmit, amiből megtudjuk, hogy sok az üzleti dolga, és még él. Ja, és mindent sajnál.

Értetlenül megráztam a fejem, és felvettem a cipőmet. Megfogtam a borítékokat, és kimentem a lakásból. Átkopogtam a szomszédba. Ha itthon vannak, akkor pár percen belül kinyitják az ajtót. Most vagy háromszor kopogtam, és semmi. Nagy sóhajjal mentem vissza a lakásunkba. Betettem a borítékokat egy nejlontasakba, és az erkélyen az ablakuknak támasztottam. Majd írtam egy öntapadós cetlit.

Ha tudjátok már, hogy szerepelhette- e, vagy sem, akkor mondjátok el, mert a forgatókönyvet elkezdenénk írni.

Yun

Ráragasztottam a tasak külsejére, és úgy tettem az ablakba, hogy mindenképp megtalálják. Hei odadörgölőzött a lábamhoz. Megvakartam a hátát, aztán szóltam a mamának, hogy elmentem a kutyával. Még mindig az asztalnál ült. Már a nappaliban voltam, amikor ránéztem Yongi ajtajára. Visszamentem a konyhába.

-Yongi merre van? – Mama felpillantott a könyvéből.

-Azt hiszem, azt mondta, hogy elmegy valahová az autójával. – Félrebiccentette a fejét. – Sajnálom, nem emlékszek pontosan mit mondott.

-Nem baj. Elmentem! Szia! – Integetett, én pedig visszaintegettem. Lementünk a lépcsőn, és a hátsó boltíves kapun keresztül az udvarra. Hei felszaladt a dombra, én pedig a pórázt lóbálva a kezemben mentem utána. A kutya lefelé a dombról a homokozó felé vette az irányt, ahonnan később MinSung nevetése hallatszott. Mikor közelebb értem hozzájuk láttam, ahogy a fák árnyékában dögönyözik egymást. Nekitámaszkodtam az egyik vastag törzsű, terebélyes fának, és onnan néztem, ahogy játszanak.

Később sem mentünk messzebbre, pedig fel akartam menni a kilátóhoz, vagy a forrásig, de Hei leragadt MinSung mellett. Nem akartam elrontani a játékukat, így leültem a fa tövébe, a föld felett tekergőző vastag gyökereire, és onnan néztem, ahogy játszanak.

MinSung labdát dobált, Hei pedig visszahozta.

Aztán fociztak. Hei volt a kapus, a kisfiú pedig rúgta neki a labdát.

A pórázzal játszottam. Újra eszembe jutott apa levele. Tavaly karácsonykor írt utoljára, akkor hat sort. Leírta, hogy sajnálja, amiért nem tudtak eljönni, boldog szülinapot kívánt nekem, meg Yonginak, és boldog karácsonyt. És a bankszámlánkra kaptunk ajándéknak pár milliót. Ahogy ebéd közben a telefonom jelezte, most is.

Néha arra gondolok ugyan olyan a helyzetünk, akár ha árvák lennénk. A szüleink nem foglalkoznak velünk. Karácsonykor, meg pár hónappal a szülinapunk előtt/után meg kapunk egy csomó pénzt. Élj vele boldogan!

A nyomasztó gondolataimat Hei tört meg. Odaszaladt hozzám, és az ölembe ejtette a szájából a labdát. Megsimogattam a fejét, aztán köszöntem a kipirult arcú MinSungnak.

-Szia Noona! – Ült le velem szemben Hei mellé a földre.

-MinJung nem jött ki? – Néztem körben a kis facsoportban.

-Á, dehogy. – Legyintett a kisfiú lemondóan. – Ő lányból van, és nem szeret homokozni. Anyának segít, meg olvas a szobájában.

-És neked hogy megy a suli?

-Muszáj elrontanod ezt a szép napot? – Fűzte össze a karjait. – Már pont elfelejtettem.

-Bocsánat.

-Van frizbim, dobálod Heinek? – Ugrott fel a földről, és elszaladt a homokozóhoz. Kicsit később egy piros tányérral tért vissza. – Kérlek! – Kerekítette ki a szemeit. Bólintottam, mire megragadta a kezem, felhúzott, és nem sokkal később a kiégett füvön találtam magam. Előttem, majdnem a lábamon csaholt Hei, és a MinSung által kezembe nyomott piros frizbit leste.

-Hei ül. – Szóltam a kutyának, aki engedelmesen lecsüccsent mellém.

-Mit akarsz csinálni? – Kérdezte kíváncsian MinSung. Közben feltekertem a csuklómra a pórázt, mintha karkötő lenne.

-Csak akkor hozhatja vissza, ha szólok neki. – Felemeltem a kezem, mire a kutya is felállt. – Hei ül. – Engedelmesen visszaült. – És most vár. – Eldobtam a frizbit. Egész jót repült, aztán leesett. Hei rám nézett. – Hozd vissza! – Erre kilőtt. MinSung nevetve csapkodta a térdét, és nézte, ahogy a kutya lohol. Csak úgy lobogott a szőre. Szájába vette a piros tányért, és visszaszaladt hozzám.

-Én is megpróbálhatom? – Tapsikolt a kisfiú, mikor felvettem a frizbit, amit Hei a cipőm orra elé rakott le. A jutalma egy jó fülvakargatás volt. MinSungnak adtam a frizbit, aki megcsinálta a kutyával ugyan azt, mint az előbb én, csak kicsit rövidebbet dobott. Hei neki is visszahozta a tányért.

-Még egyszer?

-Most mutatunk valami mást, rendben? – MinSung jól megvakargatta Hei fülét, aztán a kezembe nyomta a frizbit. – Hei, marad. – Szóltam a kutyának, aki leült, aztán MinSunggal kicsit arrébbmentünk. Felemeltem a kezem, mire Hei felállt. – Hei kapd el! – Eldobtam a frizbit. A kutya felugrott, és a levegőben elkapta. –Hei, hozd ide! – Guggoltam le, mire a kutyusom odaszaladt hozzám. Majdnem feldöntött a nagy lelkesedésében. MinSunggal nekiálltak birkózni, én meg a frizbit forgattam a kezemben. Volt rajta pár kutyaharapásnyom, de legalább nem rágta szét, mint amit egyszer vettem neki.

Egész sötétedésig kint játszottunk a kutyával.

Fent a lakásban annyi ereje volt már csak, hogy elfeküdt a szőnyegén, és már aludt is. Ennyire fáradt sem szokott lenni. Álmában rágcsálta a legújabb szerzeményét, egy lila macit. De hogy honnan szedte…

Már megfürödtem, felvettem a hálóruhámat (Yongitól elcsórt fekete, sötétszürke mintás póló, és egy szintén fekete rövidnadrág), és bebújtam az ágyikómba. Ránéztem KakaoTalkra, ahol nagyjából egész délután a szereplők osztogatása folyt.

Megkerestem a tableten azt a könyvet, amit már egy hónapja (vagy talán már kettő is van) kezdtem el olvasni, de még mindig nem jutottam a feléig sem. Fülemre tettem a fejhallgatót, és kerestem valami értelmes zenét, aztán olvasni kezdtem.

Az elején nem nagyon értettem mi folyik éppen, de a 200. oldal után már egészen felvettem a fonalat. Totálisan belemerültem a könyv világába.

Valami hozzáért a vállamhoz. Felpillantottam a képernyőről. BamBam mosolygott rám. Pislogtam párat, aztán letettem a tabletet.

-Szia, hát te? – Húztam le a nyakamba a fejhallgatót, és lehalkítottam a zenét.

-Bocsi, hogy előbb nem tudtunk szólni. Egész nap a JYP-ben voltunk. Végül a kiadó megengedte, hogy szerepeljünk, de volt pár kikötésük.

-Ez remek! Akkor ülj le. – Csúsztam beljebb a franciaágyamon, hogy helyet csináljak neki. BamBam lehuppant az ágy szélére. – Szóval, mik a feltételek? – Karoltam át a térdem.

-Elég fura dolgokat kötöttek ki. – Kezdte. – Nem lehet benne akt, abs és egyéb vetkőzések sem. – Elnevettem magam.

-ThreeS pedig tuti beleírt volna valami külön vetkőzőszámot nektek. – BamBam is elmosolyodott. –De hallottad te is mi van a szabályzatban, így emiatt nem kell aggódnunk.

-A sulinak küldenek majd valami nyilatkozatot, hogyha van valami gáz, akkor tudjanak intézkedni.

-Rendben. És még mik a feltételek? – Biccentettem oldalra a fejem. BamBam elmosolyodott.

-Ennyi.

-Hm, akkor megírom ThreeSnek, hogy mehet mindenki. – Vettem le az éjjeli szekrényemről a telefonom. Felmentem KakaoTalkra.

#yunBae : küldetés teljesítve, BamBam és YuGyeom is szerepelhet. Akt és ABS jelenetet ne írj bele, mert a JYP-s vezetőség ki fog nyírni minket.

Pár másodperc múlva jött a válasz.

#threeSSS :  köszönöm! (tiszteleg) nem terveztem, de most hogy mondod, a tanároknak biztos tetszene ha kockás hasakat nézegethetnének.

Megmutattam BamBamnak az üzeneteket, mire felnevetett.

-Annyira nem kockás. – Húzta fel elgondolkodva a pólóját. A lámpa fényében is kirajzolódtak a kockái. Pár másodpercig nem kaptam levegőt, aztán visszahúzta a pólóját.

#threeSSS :  remélem nem sértődnek meg, ha ők lesznek a „rosszfiúk”. a többi szerepet már lestoppolták.

Megmutattam BamBamnak a képernyőt.

-Ez mit jelent? – Húzta fel a szemöldökét.

-A forgatókönyv már nagyjából megvan. A főszereplő lányt elhagyja a pasija, amitől teljesen kikészül. A barátnői újra felhúzzák a toppra, aztán összetalálkozik egy másik fiúval, aki kihúzza valami bonyodalomból, aztán féltékennyé akarja tenni az első fiúját, így összejön a másodikkal. Történik egy csomó minden, aztán a végén újra összejön az első pasijával.

-Aham. – Túrt a hajába. – És akkor az első pasi a rosszfiú?

-Nagyjából. – Engedtem el a lábam, és ültem törökülésbe. - Eddig, mivel nem volt más lehetőség úgy volt, hogy ThreeS játsza majd el. De most itt van két remek színész, akiknek nincs szerepük. –Tártam szét a kezem.

-És ki a…?

-KakaoTalkon minden fent van. – Vontam vállat. – Kicsit kockulsz, és megtudsz mindent. Ha adsz egy e-mail címet, akkor ThreeS majd elküldi neked a kész forgatókönyvet is. Én meg, ami már megvan belőle.

-Okés. Ha adsz valami íróeszközt… - Kezébe nyomtam a telefonomat. Amíg pötyögött a haját néztem. Most valahogy világosabb barnának tűnt, mint eddig a héten. És a lila foltot sem találtam meg benne. Átfestette volna? Az arca fáradtnak tűnt. Felém sandított, mire elkaptam róla a tekintetem.

-Megtaláltátok a postát? – Kérdeztem hirtelen, mert nem volt jó a csend.

-Igen, köszi. Az üzeneted miatt vagyok itt. Beírtam a telefonszámomat is, ha esetleg kellene valamiért. – Adta vissza a telefonom. Megkerestem az e-mailek között azt a levelet, amit elküldtem ThreeSnek, és átküldtem BamBamnak is. Aztán megkerestem a névjegyek között BamBam számát. Lezártam a telefonom, és a párnámra dobtam. Éreztem, ahogy minden mozdulatomat figyeli.

-Akkor hagylak tovább olvasni. Már késő van, és holnap korán kell kelni. – Állt fel.

-Hol jöttél be? – Csúsztam le az ágyról én is.

-Az első ajtón. Dae néni engedett be. – Az órára pillantottam. Negyed tizenegy.

-Az erkély felől be tudsz menni? – Kérdeztem, miközben felvettem a pulcsimat, ami eddig az íróasztalom melletti széken pihent. – Csak, mert azt nekem kell bezárnom.

-Pont ezen gondolkodtam. Lehet hogy JB már bezárta az ajtót. – Túrt a hajába. – Nem akarok úgy járni, mint múltkor. – Elmentünk Hei mellett. Megálltam az erkélyajtóban, ő pedig felvette a cipőjét. Nem volt kifejezetten hideg, de megborzongtam, amikor megcsapott a hűvös levegő.

-Köszi, hogy átjöttél. – Dőltem neki az ajtófélfának.

-Köszönjük a postát. És bocsi, hogy nem tudtunk előbb szólni. Akkor, jóéjt! – Integetett.

-Aludj jól, holnap találkozunk! – Integettem vissza. Elmosolyodott, aztán eltűnt a lakásukban. Felnéztem az égre. A sok csillagot, és a Holdat csak pár fátyolfelhő takarta el.