Chapter 08.

 /Sajnálom, ez egy rövidebb rész lett (időm mostanság nem nagyon egedi a hosszabb részeket, mert akkor nagyjából egy hónapig írnék egy részt), a következő hosszabb lesz, ígérem, a szünetben (talán) több időm lesz írni. Jó olvasást, és kommenteket még mindig szívesen fogadok! B.W/

GOT7 Fanfic

Chapter 08.

Yun

Összehúztam magamon a pulcsimat, aztán a busz párás ablakára firkáló Bamyt néztem. Rajzolt pár pálcikaemberkét, meg egy napocskát. Aztán letörölte.

-El sem hiszem, hogy két hete még majd’ megsültünk.

-Én meg azt, hogy a szerelő nem dolgozik gyorsabban.

-Mikor lesz kész? – Fordult felém.

-Azt mondta, egy hét kell neki. De Istenem, csak olajat kellene benne cserélnie! Mi tart azon ilyen sokáig? – Morogtam. Bamy vállat vont, aztán kihúzta a táskájából a forgatókönyvet.

-Mennyire tudod? – Kérdezte.

-A szövegeket tudom, a jeleneteket is, a részleteket pedig majd a helyszínen eldöntjük. – Dörzsöltem meg a kezeim.

-Nekem is megy. Gyakoroltatok BamBammal? – Vigyorgott. Nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy ő sem fog ezzel békén hagyni, aztán inkább írtam egy SMSt ThreeSnek, hogy késni fogunk, mert lassú a forgalom. Pár perc múlva felhívott. Kihangosítottam, hogy Bamy is hallja.

-Szia, sokat késtek?

-A kocsim még mindig szerelőnél van, és busszal megyünk. Már átjutottunk a fél városon, de nagyon lassú a forgalom.

-Menjetek be valahová, ha nem akartok megfagyni. – Tette hozzá a barátnőm.

-Okés, akkor addig szórakozunk valahol. Chon és Eda már bementek valahová, akkor mi is megyünk utánuk.

-Rendben. Majd hívunk, ha a közelben leszünk.

-Ne fagyjatok meg! Sziasztok! – Visszatettem a táskámba a mobilt.

-Sokkal egyszerűbb lenne az életünk, hogyha nálatok vennénk fel jeleneteket, ott legalább meleg van. – Didergett Bamy.

-És ott van Yongi is.

-És ő is, igen.

-Meg a csaja. Új fejlemény, hogy összevesztek valamin.

-Majd szólj, ha szingli lesz. – Szememet forgatva próbáltam felmelegíteni a karom.

-Komolyan, ide lehet fagyni az üléshez… Olyan nehéz lenne bekapcsolni a fűtést? – Leheltem a tenyerembe. Bamy nem figyelt rám, hanem megint az ablakra firkált.

-Amúgy haladtál valamit a lakással? – Kérdezte egy kis idő után, mikor a busz zöttyent egyet.

-Hát, a berendezés már megvan, csak a függönyök vannak, meg pár kisebb dolog.

-Ha kellek, szólj nyugodtan. Majd buszozok odáig… - Fintorgott. Nem csak az én kocsim van szerelőben. Bamy apukája összetörte a lánya kocsiját. Nem szerencsés eset, hogy egyikünknek sincs autója. Mindketten utáljuk a tömegközlekedést. És nem csak azért, mert meg lehet fagyni.

-Kezdem azt hinni, hogy sohasem érünk oda. – Motyogta a barátnőm.

Egy örökkévalóság után bemondták a megállót, ahol le kellett szállnunk. Kicsit megmozgattuk az átfagyott tagjainkat, aztán leugrottunk a buszról. ThreeS elmagyarázta hová kell mennünk, ahová bementek „melegedni”, ugyanis találtak valami helyet, ahol meleg van, meg alkohol is.

Beléptünk a pubba. Fintorognom kellett az alkohol erős szagától. Hana jött oda hozzánk, és elvezetett ahhoz az asztalhoz, ahol a többiek ücsörögtek. Chon felvisított, amikor megölelte Bamyt.

-Nagyon hideg vagy! Eda… - Bújt oda a fiújához, aki azonnal felmelegítette a lány „lefagyasztott” karját. A többiek persze jót derültek ezen. A rocker, és a cuki kislány. Tényleg összeillenek. Bár az tény, hogy a hajuk majdnem ugyan olyan hosszú. Hana és ChulChul akkor értek vissza a pulttól, kezükben pár gyanús pohárral. Hana a kezembe nyomta az egyiket.

-Nem, köszi. – Tettem le az asztalra, miután megéreztem benne az alkohol szagát.

-Komolyan, Yun, ne csináld már! Kint kell forgatnunk a pályaudvaron. Nagyon hideg van. Kell ez a kis meleg érzés. – Nyomta újra a kezembe a poharat ChulChul. BamBam és YuGyeom elé is toltak poharat.

-Vezetek. – Adta le a poharát BamBam. Koda lassan elkortyolgatta a sajátját. Bamy fintorogva ivott pár kortyot, aztán letette az asztalra, és nem nyúlt hozzá többet. ChulChul, Hana, Chon, Eda, és ThreeS kiitták a poharakat, aztán betettük a táskáinkat BamBamék kocsijába (mert az esett útba), és kimentünk a pályaudvarra.

-A jelenet a következő. – Kezdte ThreeS. – Yun lejön a vonatról, nagy cuccokkal. – Mutatott az újságpapírral kitömött sporttáskára, ami ChulChul vállán lógott. – BamBam pedig itt várja. Arra gondoltam, hogy egymás nyakába ugrotok, vagy valami ilyesmi.

-Öt perc múlva beér a vonat, és lesz kb tíz percünk forgatni. – Tette hozzá Hana.

-Akkor felmegyek a vonatra, aztán lejövök a vállamon a táskával, aztán BamBamhoz rohanok? – Kérdeztem. ThreeS bólogatott. Az idolra sandítottam, aki szintén engem nézett.

-Ez a „régi” jelenetek között lesz. – Macskakörmözött a levegőbe Bamy. – Amikor majd szomorúak lesztek, ezek az emlékek jönnek majd elő. Szóval legyetek nagyon boldogok!

Nemsokára kezdett megtelni a peron, Eda pedig beizzította a kameráját. Aztán a vonat is befutott. Amint kinyílt az ajtó Bamy meg én felfurakodtunk.

Egy csomószor elnézést kértünk. Gyorsan segített a vállamra venni a táskát, aztán mikor kezdtek elfogyni az emberek lelépkedtem a lépcsőn. Próbáltam nem arra koncentrálni, hogy a vonaton nagyon jó meleg volt, és odakint meg hideg. Ja, és elesni sem akartam.

Először nem is találtam meg a többieket, csak ThreeSt láttam, ahogy felemeli a hüvelykujjait, és Edát, aki filmezett. Odébb sétáltam, és forgolódtam, hátha észreveszem az idolt. Mivel kicsi termetem van, ezért elég nehéz dolgom volt. Aztán egyszer csak valaki felkapott, és megpörgetett. Először megijedtem, aztán realizálódott bennem, hogy boldognak kellene lennünk. Átöleltem a fiút, és próbáltam boldognak látszani, annak ellenére, hogy majd’ megfagytunk. Ő egy puszit nyomott a homlokomra.

-Hiányoztál. – Suttogta a fülembe szerepéhez híven. Próbáltam láthatatlanul hatalmasokat nyelni. Az még oké, hogy egymás kezét fogva kell sétálgatnunk valahol, de ez azért már túl közel van. Simán hallom, ahogy a levegőt veszi, és ahogy dobog a szíve. Huh…

-Vége! – Szólt Eda, és eltette a kamerát. Megkönnyebbülten engedtem el BamBamot, bár igyekeztem, hogy ez ne látsszon az arcomon. – Király volt, asszem mehetünk, mielőtt megfagyunk.

-Akkor irány a tropikárium! – Nézte a forgatókönyvet ThreeS, aki vállalta a rendező szerepét. – Remélem nem hagytátok otthon a váltóruhát. – Tette hozzá, mikor a tömeggel az aluljáró felé mentünk, ahol a többiek vártak minket. Visszamentünk az autókhoz. Dideregve toporogtunk az út szélén, amíg a sofőröknek (BamBam, ChulChul, Eda) ThreeS elmagyarázta merre kell menni.

-Nem mindegy? Te tudod az utat, a többiek meg jönnek utánunk. – Rángatta a vállát ChulChul. – Hozzánk beférsz.

-Oké, akkor így is jó. Csak nem akarom, hogy elkeveredjünk, mert az ofő nem fog ránk várni sokat.

-Remek. Akkor mindenki megvan? – Nézett körbe Koda.

-Hozzánk befértek. – Mondta YuGyeom, amikor Bamy a buszt kezdte emlegetni. Így az ő kocsijukba ültünk be, a táskáink mellé. ChulChul kocsiját követve libasorban indultunk el a parkolóból. Megdörzsöltem a kezeim, aztán mikor kicsit felmelegedett a kocsi levettem a kabátom.

-Remélem van odabent öltöző. – Motyogtam.

-Azt mondták, hogy van. – Válaszolt Bamy.

-Én még sohasem jártam itt. – Rázta a fejét YuGyeom. – Itt is csak rövid jelenet lesz?

-Nem, egy osztálykirándulás, amin Koda is a képbe kerül. – Válaszolt Bamy, aki ThreeS „helyettesének” vagy –ha úgy tetszik- titkárának nevezte ki magát. – Remélem azért elolvastad a forgatókönyvet.

-Persze. Megkértem Markot, hogy azt olvassa fel esti mesének. Meg megtanultam azokat a szövegeket, amit mondanom kell. – Fordult hátra az anyósülésről YuGyeom.

-És Mark felolvasta neked? – Húztam fel a szemöldököm.

-Csak a feléig. Aztán kijelentette, hogy ebben nincs semmi érdekes, és elment kockulni. – Vont vállat.

-De a filmet majd látni akarja, ahogy a többi Hyung is. – Dobolt a kormányon BamBam.

-Yongi is. – Bólogattam. – Rendezünk majd egy moziestet.

-Mindenki becsődül hozzátok, és a nagyTVn nézik majd a filmünket? – Kérdezte Bamy.

-Nem erre gondoltam, de ez is egy lehetőség. – Piszkáltam a táskám cipzárjait.

-És, gyakoroltatok már a NAGY jelenetre? – Vigyorgott sunyin a barátnőm, mire a vállára csaptam. BamBam tekintetével találkoztam a visszapillantóban, mire éreztem, hogy elpirulok. Gyorsan elkaptam onnan a szemem, és kifelé bámultam az ablakon.

-Te meg ThreeSsel smárolsz majd. És ti gyakoroltatok? – Kérdezte kis idő múlva BamBam. Bamy fintorgott.

-Oké, beszéljünk másról. – Terelte a témát YuGyeom. – Bamy, milyen zenét hallgatsz?

-Klasszikus kínaiakat.

-Komoly? – Fordult megint hátra a fiú.

-Hülye kérdésre hülye válasz. Persze, hogy a hazai zenéket. K-popper vagyok.

-Ja, és kiket?

-Ha az összeset elkezdeném felsorolni itt lennénk holnapig. – Forgatta a szemét Bamy.

-Nyugodj meg, ti is közte vagytok. – Szóltam közbe.

-Ez titok volt! – Grimaszolt a barátnőm.

-De csak volt! – Nevettem ki.

-Ki a kedvenc tagod? – Érdeklődött a sofőr.

-Megmondom, ha… - Itt rám nézett. – Yun elmondja neki ki a kedvence.

-Nekem? – Néztem rá értetlenül. – Nem hallgatok nagyon zenét. A mama jobban tudja ezeket.

-Ciki. – Vigyorgott YuGyeom.

-Akkor csak arcra. Ki a legszimpibb? Ki néz ki szerinted a legjobban? – Vigyorgott Bamy. Imádja, ha cikizhet, vagy szívathat.

- Azért nem akarsz egyenesen válaszolni a kérdésre, mert bele vagy zúgva a bátyámba, és ő neked a „minden”, és mellette az idolok kis porszemek, akikre nem is nézel. – Vágtam vissza.

-Komoly? – Kerekedett ki YuGyeom szeme, BamBam meg röhögni kezdett.

-Yuuun!!! Ez is titok volt! – Csapott a vállamra. – Gonosz vagy!

-Csak visszaadtam. – Nevettem ki a bepipult fejét.

-És Yongi? Ő hogy gondolja? – Kérdezte YuGyeom.

-Hát… Nem nagyon foglalkozik ezzel a dologgal. Ő a nagymenő az egyetemen, a suli legnagyobb…

-Ribancával. – Szólt közbe Bamy.

-…jár már elsős kora óta. Nem érdekli egy színésznek készülő szöszi kiscsaj. Inkább az egyetemistákkal barátkozik. Főleg felsőbb évesekkel. Meg csajozik.

-A barátnője mellett? – Pislogott YuGyeom. Vállat vontam.

-Csak ezért vannak együtt, mert ők a nagymenők, a suli legszebb párja, meg ilyenek. Amúgy a barátnő…

-A ribanc. – Szólt közbe megint Bamy. Vágtam egy grimaszt. Oké, én sem bírom azt a csajt. Tipikus plázacica.

-…is mindig váltogatja a partnereit. Körübellül két hétig tartott a „nagy szerelmük”, aztán már csak a látszatot tartják fenn.

-Érdekes. Én tuti dobnám azt a csajt. Biztos nem éri meg. – Gondolkodott el YuGyeom.

-Azt hiszem megjöttünk. – Kanyarodott le BamBam a főútról ChulChul kocsija után.

Leparkolt, aztán kiszálltunk a hidegbe… Felkaptuk a cuccukat, aztán bementünk az épületbe. Odabent meg lehetett sülni.

Az ofő a jegypénztárnál várt minket. Megkaptuk a karszalagokat, tök ingyen, mert ThreeS valami unoka-akárkije a tulaj, és lebeszélte vele, hogy forgatni szeretnénk. Az idegenvezető megmutatta a mosdókat, ahol át tudunk öltözni.

-Nagyobbra számítottam. – Motyogtam, mikor beléptünk. – Ez lenne az öltöző?

-Bocs, nem tudtam. Nekem azt mondták, hogy van.

-Lehet, hogy félreértették. – Bólogatott Hana. Bevonultunk egy-egy fülkébe, és átvettük a vékony, tavaszias ruhánkat.

-Én ki nem megyek az épületből ebben. – Közölte Chon. – Fél perc után jégszobor lenne belőlem.

-Bamy, miért nem lehetek bakancsban? – Léptem ki a fülkéből, kezemben az utálatos magas sarkúval.

-Mert az nem megy a szerelésedhez. Na, vedd fel. – Utasított, miközben fésülködött a tükrök előtt. Lerúgtam a bakancsokat, és belebújtam a cipőbe. Aztán Chon kisminkelt mindenkit. Megvártam, amíg ők is elkészülnek, aztán kimentünk a cuccokkal a kezünkben a mosdóból. A fiúk (persze) már régen készen voltak. Mindegyiken vékony nadrág, és rövid ujjú ing/póló volt.

-Remek, akkor kezdhetjük is! – csapta össze a kezét az ofő.  Végigjártuk az idegenvezetővel az egész épületet. Bamy rávett, hogy simogassam meg a rájákat, és fúj, de undik voltak. Aztán felettünk úszkáltak a cápák, és Koda „megcsikizte” az egyik polipot (az üvegre volt rácuppanva az állat, és Koda az üveget böködte), elmentünk a krokodilok fölött, és megnéztük a kisebb akváriumokban a halakat. Eda azt sorolta, hogy hogyan lehetne, és milyen íze lenne a belőlük készült sushiknak. Közben persze ment a filmezés, meg a röhögés. Először BamBammal kellett mászkálom, aztán lemaradtunk a többiektől Kodával (meg ThreeSsel, aki vette a jelenetet), és megnéztük a pillangókat, aztán a többiek után mentünk.

Úgy négy óra alatt visszaértünk a bejárathoz. Elbúcsúztunk az idegenvezetőtől, aztán visszavettük a melegebb ruhákat, és a szeretett bakancsomat.

Elbúcsúztunk mindenkitől, aztán BamBam kocsijával elindultunk hazavinni Bamyt. Kiraktuk a házuk előtt. Kikanyarodtunk a főútra, amikor valamelyik fiú telefonja csörögni kezdett.

-Haló? – Vette fel YuGyeom. – Aha. … Oké. … - Mikor kinyomta a hívást hátrafordult hozzám.

-Nem baj, ha kerülnünk kell? JB üzent, hogy nincs otthon kaja, és el kellene mennünk a Bai Park melletti áruházba.

-Ezt amúgy nekem is mondhatnád. – Morgott BamBam. – Elvégre én vezetek.

-Jó, az ő véleménye fontosabb.

-Kiraklak, aztán mehetsz gyalog!

-Nyugi már! Nem kell senkit kirakni sehol, csak JB ne legyen rátok mérges. – BamBam megállt egy piros lámpánál.

-Ilyenkor sokan vannak az áruházakban? – Kérdezte YuGyeom mikor elindultunk.

-Nem tudom. De bemegyek nektek, ha nem kell olyan sok minden. – Ajánlottam fel. A két fiú egymásra sandított, aztán röhögésben törtek ki.

-Szerintem a fél boltot fel kellene vásárolnunk, ahhoz hogy két napra elég kajánk legyen otthon.

-Akkor felőlem mehettek ti is. – Vontam vállat.

-Én eltévedek odabent. – Válaszolt YuGyeom. – És amúgy is BamBam akart menni.

-Kössz tesó.

-Szívesen Hyung! – Vigyorgott a fiatalabb. – Amúgy is csak egy maszk van a kocsiban. – Turkált a kesztyűtartóban. – Meg egy napszemüveg.

Közben BamBam bekanyarodott a parkolóba, és megállt. Felvette a szemüveget és a maszkot, aztán a sálját is úgy tekerte magára, hogy semmi ne látszódjon az arcából.

Kiszálltunk a kocsiból, és a bejárat felé vettük az irányt. Közben én is beburkoltam az arcom a sálammal, hogy szegény idol ne legyen olyan feltűnő. Bár kérdéses hogyan látott abban a szemüvegben, mert alapból sötétedett már.

Az üzletben nem voltak olyan rengetegen, de láttunk pár „I LOVE KPOP” feliratú pulcsit, úgyhogy sietősre vettük a dolgunkat.

Végigjártuk a sorokat, és a kosárba pakoltuk a cuccokat. Mire eljutottunk a kasszához a bevásárlókocsink csurig volt kajával.

-Ennyi kell nektek két napra? – Bámultam a halmot.

-Hét, sportoló és növésben lévő fiú.

-Ja, okés. – Hagytam rá. Páran megbámultak minket. És sikerült kifognunk azt a kasszát, ahol az a múltkori srác ücsörgött. A neve nem jut eszembe, de az idegesítően nyálas feje ismerős volt. Felpakoltuk a sok holmit a futószalagra. Miközben pakoltuk lecsúszott a sál a nyakamból, és láthatóvá vált az arcom. Naná, hogy azonnal felfigyelt rám.

-Halihó! – Vigyorgott. – Nem láttalak mostanában. Csak nem beteg voltál?

-Nem jártam erre mostanság. – Nyögtem ki.

-Sebaj. Még egy csomó buli lesz a Kék-pubban, amire szeretettel várlak. – Kacsintott (!!) rám. Ott tartottam, hogy fizessünk minél gyorsabban, mert ha tovább kell hallgatnom, én tuti hogy megnyuvasztom magam, vagy ezt a gyereket.

-Amúgy telószámom is megadtam. Miért nem hívtál fel? – Csipogtatta tovább a cuccokat.

-Asszem elhagytam. – Válaszoltam. Amúgy a kandallónkban végezte a többi felesleges papírral együtt.

-Nem baj, akkor írok másikat, Ha van kedved este hattól szabad vagyok, és találkozhatunk. - BamBamra sandítottam, aki pakolta mellettem a kosárba a holmikat. Ilyenkor a rajzfilmekben valami fekete firkagomoly jelenik meg a szereplők feje fölött. Mintha a fiú feje felett is ezt láttam volna…

Végre végzett a csipogtatással, aztán kimondta azt az összeget, amit fizetnünk kell. Nagyi félhavi nyugdíja. Okés. BamBam kártyával fizetett, aztán a blokkra vártunk. YooCheol, ahogy leolvastam a névtáblájáról, megint egy tollat vett elő, aztán egy cetlire ráfirkált valamit, majd át akarta adni nekem. Ehelyett BamBam nyújtotta érte a tenyerét. Amint a kezében landolta  cetli összegyűrte, és a kukába dobta.

-Szállj le a csajomról, oké? Másnak udvaroljál! – Mondta vészjósló hangon.

-Én nem tudtam… - Hebegte YooCheol, én meg majdnem elröhögtem magam a fején.

-Viszlát! – Köszönt el BamBam, aztán a kocsit kezdte tolni a kijárat felé. Én sarkon fordultam és követtem ki a kocsihoz. BamBam kinyitotta a csomagtartót, és segítettem neki bepakolni a szatyrokat bármennyire is ellenkezett.

YuGyeom zenét hallgatott és valakivel chatelt amikor beültünk. Hazáig csendben voltunk.

Próbáltam kiűzni a fejemből azt a dolgot, amit BamBam most tett. Olyan komolyan mondta… Oké, ő is színész, de azért… És az a puszi a homlokomra… YUN! Állj le! Ez csak egy szerep, nem jelent semmit!

Megráztam a fejem, aztán az utat néztem. Hamar megérkeztünk, és a lifttel felcipeltük a holmikat a lakásukig. YuGyeom berúgta az ajtót, aztán sorban beléptünk kezünkben a szatyrokkal.

-Megjöttünk! – Ordította el magát mögöttem BamBam. Jackson azonnal megjelent.

-TE! Szegény nővel cipelteted a cuccokat?! Hívtad volna le YoungJaet! – Kiabált a mögöttem ácsorgó fiúra.

-Nem tört le a kezem. – Adtam át neki a chipses zacskókkal tömött szatyrokat.

-De akkor is! Bam gyerek, nem így neveltünk!

-Van kaja? – Jött elő az egyik szobából Junior.

-Vacsebéd! – Kiáltotta el magát Mark talán a konyhában.

-Azt hiszem én megyek is. – Hátráltam az ajtó felé. – Köszönöm, hogy elhoztatok. – Néztem BamBamra, aki éppen a cipőjét húzta le.

-Köszi, hogy segítettél.

-Én is köszönöm. Szia!

-Szia Yun! – Becsuktam magam után az ajtót, aztán bementem a saját lakásunkba. A kandallóban égett a tűz. Yongi a kanapén aludt, így próbáltam csendben lenni. Hei kijött üdvözölni a konyhába, ahol a nagyit is megtaláltam.

-Szia csillagom! Milyen napod volt? – Nézett fel az újságából a szemüvege fölött.

-Megvannak az első jelenetek. Hideg volt, de nem fagytunk meg.

-Megnéztem ma a lakást. Nagyon szép lett. Yongit megkértem, hogy ott is fűtsön be ott is. Tetszenek a színek. A függönyöket a bátyád elhozta a boltból. Azok a nappaliban vannak.

-Igyekszek jó helyszínt készíteni a forgatásra.

-Holnap jönnek már, ugye?

-Igen. Úgy van megbeszélve. Ma felteszem a függönyöket is, aztán készen is van.

-Hát, akkor fightling csillagom! Az ebéded a hűtőben van. Azt hiszem készen van a mosógép, megyek kiteregetek. – Állt fel az asztaltól.

-Nagyi, megcsinálom még ebéd előtt… - Szóltam utána, miközben becsuktam a hűtőajtót.

-Nem kell, egyél csak csillagom! Elég sok dolgod van mostanában.

-Rendben. – Kiment a nappaliba, aztán hallottam a fürdőajtó nyitódását. Visszamentem a hűtőhöz, és kivettem a „Yun” feliratú dobozokat, és megmelegítettem a mikróban az ebédemet.

Evés közben az újságot olvasgattam. Egész hétre hideget mondanak. Hurrá. Új albuma a mittudoménmelyik idolcsapatnak, és beszámoló egy koncertről, ahol rendbontásért 10 rajongót letartóztattak a rendőrök.

Beraktam a mosogatóba a tányérjaimat, gyorsan elmosogattam. Levittem az udvarra egy kicsit Heit, és játszottunk meg futtattam, aztán átmentem a lakásba, ahol már egy hete dolgozok. Egész jól sikerült kipofozni a belsejét. Át lett festve (azt már egy hónapja megcsináltattam), új bútorok, és kiegészítők kerültek bele. Minden szoba teljesen más világ. Az egyik sötétkék olyan rockeres (mármint Bamy szerint), aztán van egy csajos, mint az enyém, és egy „idolos” ahol majd BamBam meg YuGyeom fog „lakni”.

Kihoztam a kamrából a létrát, és a nappaliból összeszedtem az új függönyöket. A karnisok már fent vannak az ablakok fölött, de egy művészet a csipeszekre rácsiptetgetni minden ötödik centiméteren az anyagot. A nappali ablakaival szenvedtem úgy két órát, aztán ott voltak még a szobák is. Talán éjfél volt, mire sikerült feltennem mindenhová a függönyöket.

Közben meg raknom kellett a kandallóban a tűzre is, hogy ne fagyjak meg. Holnap reggelre elvileg már lesz rendes fűtés is.

Visszavittem a létrát a kamrába, és a maradék függönycsipeszt is leraktam az egyik polcra. Az előszobából behoztam a ládát, amiben a szobanövények sorakoztak. Kipakoltam az asztalkákra, ablakpárkányokra, és a falba vert szögekre is akasztgattam.

Aztán előszedtem egy dobozból (amit ChulChul hozott nekem valamelyik nap) pár festményt, és grafikát, meg posztereket. Azokat is kiragasztgattam a falakra celluxal, a bekeretezetteknek meg vertem egy-egy szöget. Remélem azért a mama tud tőlem aludni…

Egész szép lett a végeredmény ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy lakberendező, és csak a szobám volt, amit eddig berendeztem magamnak.

Elpakoltam az üres dobozokat, a kamrába, amit kineveztem mindenes raktárnak. 

Leültem a kanapéra a kandallóval szemben, mert már fájni kezdett a lábam.

Kósza hajtincseim kiszabadultak a kontyból és a szemembe lógtak. Tenyerembe hajtottam a fejem, és azon kezdtem agyalni hogy mi az, amit még meg akartam csinálni, de elfelejtettem. A szemeim lecsukódtak, aztán elnyelt a sötétség…