Chapter 09.

GOT7 Fanfic

Chapter 09.

BamBam

Miután Yun elment JB nekiállt főzni. Vagyis megcsinálta a fagyasztott rament, és úgy 4 liter forró vízbe vagy hat tasak zacskós leves port beleöntött. Aztán kevergette, mint a nagyon menő szakácsok szokták.

Jackson volt olyan rendes, hogy megterített, aztán körbeültük az asztalt, és felfaltuk JB főztjét. Nem mondhatni hogy rossz volt, de azért ettem már finomabbat is.

Miután mindent elpusztítottunk mindenki rohant a fürdőhöz. YuGyeom volt a leggyorsabb, így ő zárkózott be először. Mark meg „kedvesen” „kopogott” (igazából majdnem szétverte az öklével az ajtót).

-Makne, ha nem sietsz meg leszel verve! – Kiabált be. YuGyeom válaszát nem hallottam, mert Junior kiszemelt magának, hogy majd én elmosogatok helyette, és éppen a konyha felé húzott. Én mosogattam, Jr meg törölgetett, és elpakolta a helyére a tányérokat, meg a kávésbögréket.

-Hogy megy a forgatás? – Érdeklődött közben.

-Hát, eddig oké.

-És a kishölggyel hogy vagy? – Biccentett a fal felé. Gondolom Yunra célzott a szomszédban.

-Hogy kellene vele lennem? – Vágtam egy grimaszt.

-JB mondta, hogy bejön neked. – Vont vállat. Oké, ez igaz, de ettől még neki nem jövök be jobban.

-Hyung, miért érdekel a szerelmi életem?

-Mert csak? Jobb, mint YoungJae áradozását hallgatni az amcsi csajáról. Vagy Jackson mérgelődését, esetleg Mark hülyeségeit. Szóval?

-Egyenlőre sehogy. Nekem tetszik, rá meg hajt a suli kanosabbik fele. Az osztályból meg Koda le is venné a fejem, ha hozzá mernék nyúlni a „nőjéhez”. – Mutattam idézőjelet a habos kezemmel.

-Koda? – Kérdezett vissza.

-Az egyik DaeHyun a kettőből.

-Ahaaa…

-Osztálytársunk. És ő játsza majd Yun második pasiját.

-Jaaa… Hogy úgy. Leverjük, ha zavar. – Vigyorgott rám.

-Köszi, majd elintézem ha szükség lesz rá.

-És mikor lesz a NAGY jelenet?

-Pornó nem lehet benne. – Közöltem faarccal.

-Gáz. – Röhögött fel. – És valami érdekesebb? Csajos vetkőzőszám, vagy nyali-fali?

-Jr Hyung! Ez egy iskolai film, amiben semmi, ismétlem: SEMMI érdekes nem lehet. Sem pornó, sem akt, sem vetkőzőszám, sem gyilkosság, sem autós üldözés… Vagyis az utolsóról nem beszéltünk, de szerintem az sem lehet. – Hadonásztam kezemben egy félig tiszta tányérral.

-És Yun a főszereplőtök. Hm… Szerintem is jó csaj, bár hozzám fiatal. De veled egyidős. Mázlid lenne, ha fel tudnád szedni.

-Mondja a nagy csajozógép! – Forgattam a szemem.

-Nyugodtan kérhetsz tippeket, hogyan kell elcsavarni a fejüket. – Vigyorgott.

-Inkább majd kérdezek Mark Hyungtól. Köszi Hyung.

-Megsértődtem. – Morogta vigyorogva.

Elmostam az utolsó tányért is, és a kezébe nyomtam. A fürdő még mindig nem volt szabad, akkor már Mark Hyung volt bent.

A szobánkban, az ágyamon Jackson feküdt, és valami újságot olvasott.

-Öhm, Hyung! – Sétáltam mellé, mire felkapta a fejét.

-Huh, azt hittem Mark vagy. Ne mondd el neki, hogy lenyúltam ezt tőle! – Mutatott a kezében tartott, lenge öltözetű csajokkal telerakott újságra.

-Nem mondom el neki, de miért itt?

-Mert kényelmesebb. – Közölte, aztán tovább nyáladzott a fotókon, és velem nem is foglalkozott többet.

Felvettem egy pulcsit, aztán kimentem az erkélyre, kezemben a forgatókönyvvel. Átlapoztam a holnap esedékes jeleneteket, és átvettem a szövegeket.

-Dongsaeng, hát te? – Ült le mellém a hintaágyra Yongi.

-Szia Hyung! Csak a forgatókönyvet nézem át. – Mutattam neki a köteg papírt.

-Ja, mindegy. – Legyintett. - Nem láttad Yunt?

-Mi hoztuk haza, de azóta nem.

-Akkor valszeg a másik lakásban van. Mindegy, köszi. Ha találkoznál vele, majd add át neki, hogy én üzenem, hogy hazahoztam a kocsiját a szerelőtől. Na, jóéjt haver, vagy tanulást, nekem mindegy! – Állt fel.

-Jóéjt Hyung! És átadom neki. - Összeütöttük a tenyerünket, aztán bement a lakásukba.

Az eső pont nem esett, és felszakadoztak a felhők (tyűha, ez most vagy az időjárás jelentésből, vagy föcin ragadt rám valamikor), és látszott pár fényes csillag. Kivettem a telefonomat a zsebemből, és azon agyaltam, felhívjam e anyát. Régen beszéltünk, de lehet hogy már alszanak.

Azért megpróbáljuk.

Rányomtam a hívásra, aztán a fülemhez emeltem. Hosszasan csengett ki, de nem vették fel. Hát oké. Majd üzen, ha elérhető.

Újra a csillagokat vizsgáltam jó sokáig, aztán meguntam és visszamentem a szobába. Az ágyam közepén már nem Jackson, hanem Nora terpeszkedett. A szoba másik felében meg YuGyeom csinálta a felüléseket.

-Te meg mi a jó halálnak edzesz fürdés után? – Próbáltam lekergetni a macskát az ágyamról.

-Majd reggel is fürdök. – Válaszolt a makne.

-Ha neked így jó! – Vontam vállat. Aztán a macskára néztem. Azért is eltüntetlek innen! JB ágyán hullasd a szőröd! Kis dög…

Nora persze nem adta könnyen magát. Mikor elkezdtem bökdösni válaszul dorombolt. Mikor le akartam dobni a takaróról a karmaival belekapaszkodott, és húzta magával a paplant. Végül kifogtam rajta, mert az egész takarót lehúztam az ágyról, aztán kiráztam belőle a dögjét. Nagyot koppant a földön, aztán sértődött pofát vágva kimasírozott a szobából.

-Ez jó trükk. Majd megjegyzem. – Bólogattam, mire YuGyeom röhögve felnyögött.

-Amúgy mehetsz a fürdőbe, ha nincs bent senki. – Nyögte ki.

-Kössz. Majd egy lámpát hagyj égve, ha nem végeznék addigra, mire lefekszel.

-Ok. – Összeszedtem a cuccom, aztán kimentem át a nappalin a fürdőhöz. Persze zárva volt az ajtaja. Bedörömböltem, aztán hallgatóztam. Vízcsobogás. Újra „kopogtam”.

-Nem tom’ ki vagy, de gyere vissza később! Még minimum egy fél óra, mire végzek. – Üvöltött ki JB.

-Na, kössz. Akkor már meleg víz sem lesz. – Morogtam. Visszabattyogtam a szobába, és ledobtam az éjjeli szekrényre a cuccaim. Majd reggel fürdök.

-Na, mi van? – Érdeklődött a makne.

-JB. – Aházott egyet, aztán számolta tovább a felüléseit.

Bedőltem az ágyba, és azt hallgattam, ahogy YuGyeom háta koppan a földön. Mikor végre befejezte ez edzést lekapcsolta a villanyt.

Hamar elaludtam.

*

Reggel az ébresztő előtt egy órával felkeltem. Persze nem magamtól, hanem a drága, imádott (amúgy nagyon nem) macska miatt. Oké, hogy JB kis cuki állatkája, de miért nem a gazdájával alszik?

Mert nagyjából az történt, hogy a fél macska a fejemen volt, és a szőrei mind az orromhoz lógtak. És naná, hogy tüsszögnöm kellett miatta. Leütöttem a fejemről, mire sértődötten átvonult a lábamhoz. Ott szépen nyalogatta a hátát, aztán kényelmesen összegombócozta magát, és a két mancsára tette a fejét. Mekkora egy pofátlan dög! Felültem, és megfogtam a nyakánál, ahol állítólag nem fáj nekik, é ledobtam a földre. Tényleg nem szólalt meg, vagy a meglepettségtől, hogy így bunkóztam vele, vagy mert annyira lusta. Peckesen kivonult a szobából, mintha egy manöken lenne. Macskaszépségversenyen lehet hogy nyerne, de ha a természetéről lenne szó akkor 10 pontból mínusz 300-at kapna tőlem.

Kikeltem azt ágyból, mert biztosan nem tudnék vissza aludni. Magamhoz vettem a tegnapi cuccaimat, váltóruhát, meg a telefonom (a kis drága nélkül nem megyek sehová), és bezárkóztam a fürdőbe. Jó sokáig engedtem magamra a forró vizet, aztán mosakodtam, borotválkoztam, és persze belőttem a sérómat. Mikor mindent elvégeztem visszamentem a szobába, és felhúztam a póló fölé még egy pulcsit is. A konyhában megettem három joghurtot, meg ittam hozzá valami teakészítmény cuccot.

Arra gondoltam, hogy kockulok addig (megnézzük melyik csajbandának jött ki új albuma, és hogy néznek ki az MV-kben) amíg indulni kell. Hál’Istennek ma Yun lakásában forgatunk. Mármint nem ahol lakik, hanem amit direkt a forgatásra csináltatott meg. Így nem kell sokat utazni. Ami jó.

De… Mi van, ha valamivel még nincsen készen, és kell neki segítség?

Felvettem a cipőmet, aztán kiléptem az erkélyre. A SISTAR még ráér!

Odakint még szürkület volt. Yun ablakán nem volt lehúzva a redőny, és a fehér függönyön sem szűrődött ki világosság. Vagy alszik, vagy a másik lakásban van. Bár, hülye is lenne felkelni hajnalok hajnalán – nem úgy, mint én.

Átbattyogtam az erkélyen a harmadik üveges ajtóig. Odabent volt valami világosság, de nem nagyon láttam be. Akkor valószínűleg itt van.
Kopogtam az ajtón, aztán lenyomtam a kilincset. Szerencsére nyitva volt, így beléptem. Levettem a cipőmet, aztán kezembe vettem a lábbeliket, és kivittem az előszobába. Ennek a lakásnak másmilyen alaprajza van, mint a miénknek, és itt az erkélyről egy folyosóra jutunk, ahonnan a szobák, és a nappali nyílik.

Beléptem a nyitott kétszárnyú ajtón a nappaliba. Pár égősor világított, és a kandallóban izzott néhány fadarab. Yun a kandallóval szemben lévő kanapén feküdt.

Közelebb mentem hozzá, de nem mozdult meg. Egyik karja a homlokán, a másik pedig a hasán. És egyenletesen szuszogott. Pedig már kezdtem arra gondolni, hogy bunkóság volt nem köszönni. Olyan édesen aludt!

Ott hagytam, és körbejártam a lakásban. Nagyszerűen néz ki minden. Tök jó lett! Az egyik szoba tényleg egy K-pop rajongó birodalma, a másik egy rumlis fiúszoba, a harmadik pedig totál Yunos, csini lányszoba. Három hét alatt simán berendezett egyedül egy lakást. Tyűha, nem semmi ez a csaj! Még szobanövények is vannak…

Visszamentem a nappaliba. Arca fölé hajoltam, és a vonásait kezdtem tanulmányozni. A festék kicsit elkenődött a szemén, de a bőre tökéletes, és igazán aranyos nyugodt arccal. Leültem mellé a földre, és egy hajtincsét huzigáltam ki a válla alól. Meglepődtem, hogy milyen hosszú a haja. Arra gondoltam, hogy maximum a válláig ér. Nagyon jól nézne ki, ha ki lenne engedve a haja. Tyűha, és nagyon puhák a tincsei…

Tökre berezeltem, amikor mögöttem búgni kezdett valami. Gyorsan megfordultam, és megláttam a lány telefonját a kis asztalon. Rezgőre volt állítva, és valami autószerelő hívta. Mögöttem Yun mocorogni kezdett, így gyorsan kinyomtam a hívást. Ha fontos majd újra keresik. Nem akartam, hogy a lány felébredjen. Be nem vallanám, de olyan csókolgatnivaló volt, ahogy ott aludt…

Visszatettem a telefonját az asztalkára, de a kezem megakadt valamiben. Egy boríték hevert az üvegen, rajta a nevemmel. Kezembe vettem a küldeményt, és elolvastam a feladót.

Hiszen ez anya! Anya küldte! De hogy került ez ide??

Az alvó lányra néztem, aztán feltéptem a borítékot. Kihúztam belőle a félbe hajtott fehér papírost, és vele együtt egy régi fotót. Felemeltem a szőnyegről a képet. Egy kislány és egy kisfiú volt rajta. A fiúcskában felismertem egykori önmagam, de a kislányt sehová sem tudtam tenni. Elhúztam a szám, aztán megfordítottam a képet.

Bukul (6 éves), és Yonga

Hát, ez nem sokat mondott…

Kihajtogattam a papírt, és olvasni kezdtem anya elegáns kézírását.

Kedves Bukul, aki most már BamBam!

Takarítás közben leltem rá erre a fotóra, és azonnal elhatároztam, hogy elküldöm neked. Nem tudom emlékszel e erre a kislányra, de nagyon jó barátod volt. A szomszédban nyaralt a nagymamájánál. Apád arra emlékszik a kép kapcsán, hogy ő volt az első szerelmed. Én nem tudom, de akkor megfogadtad, hogy kideríted ki ez, és elveszed feleségül. Bár, azóta bármi történhetett vele, de vicces lenne, ha megtalálnád. Majd mindenképp értesíts minket is!

Nagyon örülünk a sikereidnek, és hogy sikerült beilleszkedned Koreában. Apád nagy rajongótok lett, és mindenkinek büszkén meséli, hogy az Ő fia vagy. Nagyon nagyon büszkék vagyunk rád!

Ha van időd azért beszélgethetnénk, vagy csak írd meg, hogy jól vagy e. Persze tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, és hogy kergeted a hölgyecskéket, de azért édesanyádra is szakíthatnál időt néha, csak hogy tudasd, hogy jól vagy, eszel rendesen, alszol rendesen, és pihensz eleget.

Ha erre, felénk jártok, majd azért ugorjatok be mondjuk egy ebédre, mert szeretnénk megismeri a barátaidat is. Meg persze apád is szeretne autogramokat a posztereire. (remélem jól írtam, én ezeket annyira nem tudom…)

Velünk minden rendben van, a testvéreid tanulnak, vagy dolgoznak. Én meg apádat próbálom lebeszélni arról, hogy teleragasztgassa veled a nappalit. (a cellux leszedi a festéket, és nem akarok nyáron újra festetni.)

Nagyon szeretünk, büszkék vagyunk rád, és várunk haza:

Anya, apa

Okésoké, apám I GOT7 lett. Tyűha! Nagyon menők vagyunk! A srácok biztos röhögnek majd rajta. Nekem is troll apukám van, mint Marknak? De legalább nem oszt meg mindenféle ciki dolgokat rólam a neten. Még csak az kéne! Elég, ha teleragasztgatja a nappalit a posztereimmel.

Felnevettem a gondolatra, hogy hazamegyek, és a szép tiszta, fehér fal ki sem látszik a GOT7-ös poszterek alól. Apa meg fangörcsöt kap.

Újra kezembe vettem a régi fekete-fehér fotót, és gondolkodóba estem.

Yonga, a nyári kis barátnőm volt. Annyit tudok róla, hogy van egy bátyja, és a szülei a „másik világban” vannak. Ha jól emlékszek. Nos, úgy tűnik ez volt az akkori álmom: meg kell találnom Yongát, és feleségül venni. Nem, nem robot akartam lenni, meg szuperhős! Én feleségül akartam venni a játszótársam.

Ch, én sem voltam normális gyerek!

A mellettem lévő lányra néztem, aztán a kezemben tartott fotóra. Mennyi esélye van annak, hogy valaha is megtalálom?

Yun arca mellé emeltem a fotót, és nézni kezdtem hol a képet, hol a valóságot, de…

Semmi. Még a szeme sem hasonlít.

Pedig valami Yo… Yo valaki Nam volt. Asszem. De a Yonga az egyszerűbb. Azt mondta, hogy a nagyija hívja úgy. Yunt a nagyija is Yunozza.

Áh, mindegy.

Visszapakoltam a borítékba, aztán gondoltam egyet, és megint Yun arca fölé hajoltam. És elkezdtem fújkálni a szemhéját.

Viccesen összehúzta a szemét, meg fintorgott. Aztán lassan felnyitotta a szempilláit. Eddig jó mókának tűnt, hogy az arcunk majdnem összeér, de most kezdtem zavarba jönni.

-Jó reggelt csipkerózsika! – Nyögtem ki, aztán gyorsan visszaültem a földre.

-Mi? Már itt vannak a többiek…? – Ült fel, és beletúrt a hajába. A tincsei kicsúsztak a kontyból, és a vállára omlottak.

-Nem, nincs itt senki, csak én. – Válaszoltam. Rám emelte álmos tekintetét, aztán egy nagyot sóhajtott.

-És minek köszönhetem, hogy ilyen korán eljöttél ide? – Nyúlt a telefonjáért. Gondolom megnézte az időt, azért fintorgott egyet.

-Nora felkeltett.

-Jó akkor foglald el magad addig, amíg a többiek megjönnek. – Állt fel. – Vagy menj vissza aludni. – Nyújtózkodott. Kifelé indult a folyosóra. Felpattantam, és utána mentem.

-És, te hová mész?

-Összeszedem magam, és elviszem Heit futni. – Akasztotta le a kabátját a fogasról. Felhúzta a cipőjét, aztán kinyitotta az ajtót.

-Mehetek én is? – Kérdeztem, és a cipőmet kezdtem kötögetni.

-Felőlem! De valakinek kéne itt maradnia, ha jön még valaki…

-YuGyeom nemsokára itt lesz. Amúgy azért jöttem ilyen korán, hogy ha kell, tudjak segíteni valamiben.

-Már mindent befejeztem. – Odébb állt, hogy ki tudjak menni mellette, aztán bezárta az ajtót. Átsétáltunk a lányék lakásáig.

-Megvársz itt, vagy esetleg kell valami? – Kérdezte az előszobában, cipőlehúzás közben.

-Hát, megvárlak.

-Sietek. Beljebb jöhetsz addig. Mama a konyhában van. – Ment be a nappaliba, aztán eltűnt a szobájában. Ahogy betettem a lábam a nappaliba megcsapott valami finom illat. Beóvakodtam a konyhába, ahol Dae néni éppen valami kalácsszerűséget rakott be a sütőbe. Néztem, ahogy a másik tepsit szemléli, aztán egy villával megbökdösi a sütit.

-Jó reggelt! – Hajoltam meg, mire felnézett rám.

-Neked is, csillagom! Kit keresel? – Vette le az edényfogó kesztyűit.

-Hát, Yunra várok. – Néztem a zoknimat.

-Ő a szomszédban van. – Intett a fal felé az ahjumma.

-Nem, itt vagyok! – Lépett be a konyhába Yun, átöltözve, és (sajnálatos módon) a szokásos kontyba kötött hajjal. Tényleg gyorsan elkészült. Mögötte Hei érkezett, és leült a lábam mellé, a kőre. Yun megölelte a nagyiját, aztán rám nézett.

-Mehetünk, ha gondolod.

-Hová indultok? – Érdeklődött az ahjumma mellettünk.

-Levisszük Heit. – Válaszoltam.

-Csillagom, nem is ettél még ma semmit. – Szólt közbe Dae néni. – Most sült meg a kalács, igaz hogy forró, de te is ehetsz belőle. – Intett a tepsi gőzölgő sütemény felé. – Vegyetek nyugodtan!

-Köszi mama, de inkább valami elvihetős kaját ennék. – Indult Yun a kamra felé. - Bam, te kérsz valamit?

-Nem, köszönöm, már reggeliztem. – Yun három puffasztott rizs szelettel jelent meg. Egyik a szájában, másik kettő a kezében.

-Akkor mehetünk. – Indult a nappali felé. – Majd jövünk mama!

-Yun, csillagom, ez nem reggeli! – Szólt utána Dae néni.

-Ha visszajöttünk eszek rendesen. – Hallatszott a lány hangja az előszobából. – Bam, nem jössz? 

-De! – Kiabáltam vissza neki. – Viszlát, Dae néni!

-Csillagom, majd azért vedd rá, hogy egyen valamit. – Állított meg az ahjumma.

-Ööö, persze, megpróbálom.

-Köszönöm. Ja, és várom az egész osztályt ebédre. Ezt is elfelejtettem neki mondani. – Csóváltam meg a fejét. – Na, menj, mert a végén még itt hagy! – Terelt ki a nappaliba.

-Akkor viszont látásra! – Siettem ki az előszobába. Yun éppen Hei nyakörvét ellenőrizte. Felhúztam a cipőmet, aztán elhagytuk a lakást. Lelépcsőztünk a belső udvarra, aztán átmentünk a boltíves kapun a hátsó részbe. Hei persze előre rohant, és körbe-körbe szaladgált a szemerkélő esőben.

-Van kedved kocogni? – Kérdezte Yun, miközben felhúzta a kapucniját. Nem gondoltuk, hogy cseperegni fog, így mindkettőnkön bélelt, ám átázós pulcsi volt. A lány a csuklójára csavarta a pórázt, és valahogy úgy rögzítette, mintha csak egy karkötő lenne.

-Hát, legalább nem fázunk meg. – Vontam vállat. Yun füttyentett egyet, mire a kutya előjött egy fa mögül, és felénk szaladt.

-Na, akkor indulás! – Kezdett el futni. Utána iramodtam. Közepes gyorsaságú tempót diktált, a kutya meg előttünk és mellettünk rohangált. Nem tudom merre tartottunk, hiszen nem ismertem a környéket. Yun egy erdőség felé vette az irányt, a dombon túl. Az erdőben felfelé kocogtunk az emelkedőn. Hei többször is elszaladt, de mindig visszajött, ha Yun fütyült neki. Nem tudom, mióta vannak egymásnak, de Hei minden rezdülését megérti a lánynak.

Kezdtem kifáradni, de Yun is lassított, aminek örültem. Ciki lenne, ha én fáradnék el először.

A fák közül kilépve egy nagy kilátó látványa tárult elénk.

-Tyűha! Itt ilyen is van? – Ámultam, mire a lány felkuncogott.

-Az egyik kedvenc helyem, de ez titok. – Suttogta.

-Oké, nem mondom el senkinek. – Mosolyogtam rá.

-Mennyi az idő? – Kérdezte, miközben végigtapogatta a zsebit. – Van nálad óra? Az enyém otthon maradt.

-Fél kilenc van. – Néztem a karórámra.

-Hát, akkor nem hiszem, hogy jut idő arra, hogy felmenjünk. Sietni kellene visszafelé. Fél óra múlva odaér mindenki.

-Akkor majd máskor eljövök ide, és megnézem a kilátást.

-Most úgysem lehetne sokat látni. Az esős Szöul amúgy sem szép. – Megint füttyentett Heinek, aztán megint kocogni kezdtünk. Lefelé a lejtőn, aztán az erőből ki a dombocskán át, vissza a házhoz. A kutya is kirohangálta magát, aztán a csurom vizes szőrével Yun lábának dörgölőzött.

-Hei! Ezt ne… - Kezdte leszidni Yun, mire a kutya megrázta magát, és csak úgy repkedtek a vízcseppek. Mindketten csurom vizesek lettünk.

A kutya pofiján elnevettem magam, mire Yun kissé fejbe csapta a kutyáját, aztán megvakargatta a füle tövét.

Felmentünk a lakásokhoz.

Szerencsémre már valaki felkelt, és kinyitotta a bejárati ajtót, így nem kellett az erkélyen keresztül mennem. Yun a kezembe nyomta a kulcsokat, hogy biztosan előbb elkészülök, mint ő, úgyhogy majd nyissam ki a Filmlakást, hogy a többiek is be tudjanak menni.

Odabent kiderült, hogy JB kelt fel, és YuGyeom. A makne a nappaliban kockult, JB meg kávét főzött magának.

-Hát te meg hol jártál? – Kérdezte YuGyeom, kezében a telefonjával.

-Heit sétáltattunk.

-Nemsokára indulnunk kell, hogy mindenki előtt átérjünk a másik lakásba.

-Tudom, sietek. – Bólintottam. Hát, nem sikerült Yun 2 perces rendbe-szedem-magam rekordját megdönteni, de gyorsan lezuhanyoztam, és kerestem valami elfogadható szerelést. A hajam meg jó úgy, ahogy van. Felmarkoltam a kulcsot, és YuGyeommal az erkélyen keresztül bejutottunk a Filmlakásba.

Vicces, hogy az erkély körbefut az emeleten, és akár reggelenként itt is lehetne futni, van olyan széles.

Kinyitottam a főajtót, aztán leültünk a nappaliban. Nemsokára befutott Chon, Eda és Koda. Aztán ThreeS, ChulChul, és Hana is. Utolsónak Bamy érkezett. Aztán sikeresen megérkezett Yun is.

-Akkor, kezdhetjük. – Csapta össze a tenyerét ThreeS. – Yun, szenvedj! – Mutatott az említett személyre, mire a Daehyunok felröhögtek.

Véleményeket még mindig szívesen fogadok :)  
B.W