Chapter 16.

GOT7 Fanfic

Chapter 16.

Yun

-Ezt kell meginnom? – Mutattam a sojus üvegre.

-Nem az van benne, nyugi! Szagolj csak bele! – Nyújtotta felém az üveget.

Tényleg nem alkohol szaga volt. Inkább gyümölcsös aromát éreztem.

-Ez valami szörp? – Adtam tovább Kodának, aki mellettem állt.

-Százszázalékos vegyes gyümölcs. – Vigyorgott ThreeS. – Az üveget apámtól csórtam. Állítólag valami nagyon erős volt benne.

-Azt hittem legalább te ittad meg. – Morogta Koda. – Biztos jó volt.

-Az kéne még! – Fintorgott Bamy.

-Finom. – Állapította meg Chon, miután beleivott az üvegbe.

-Akkor srácok, kezdjetek el felszívódni. – Intett Bamy, mire Koda és ChulChul elindultak a bárpult felé.

-Remélem, azért nem isznak sokat. – Motyogta Hana.

ThreeS ezután elmagyarázta, hogy hogyan gondolta a jelenetet, aztán Eda és a rendezőnk előkapta a kamerákat, engem meg a lányokkal betuszkoltak a tömeg közepébe.

A levegő nem volt valami friss, és piaszag volt.

Aztán egyszer majdnem magamra borítottam a gyümölcslét, mert nekem jött valaki hátulról miközben ittam. Szóval tényleg nagyon remek volt odabent lenni a sok-sok ember között…

Kikeveregve a tömegből (colos Eda vezetésével) a falnál visszanéztük a felvételeket, amik szerintem nagyon jók lettek.

-Akkor most mehetünk ki? – Kérdezte Chon.

-Ja. Hívd fel a többieket, hogy kint találkozunk tíz perc múlva! – Bólogatott ThreeS, miközben elrakta a kamerát.

Chon telefonálgatni kezdett.

-Tudja valaki BamBamék számát?

-Felhívom én. – Húztam elő Bamy táskájából a mobilom, és kikerestem a névjegyek között BamBam számát.

Párszor kicsengett, mire felvette.

-Igen? – Szólt bele.

-Szia, Yun vagyok! Tíz perc múlva a bejáratnál találkozunk a kinti jelenetek felvételéhez.

-Megkeresem Hyungot, és ott leszünk. Köszi, hogy hívtál, szia!

-Szia! – Nyomtam ki a hívást. – Akkor mindenki megvan, és indulhatunk kifelé.

Eda törte nekünk az utat. Leráztam Koda karját a vállamról, és libasorban indultunk Eda után. Mikor kiértünk az előtérbe visszatettem a telefont Bamy táskájába, aztán a felhúzott szemöldökű barátnőmre néztem. – Most meg mi van?

-Honnan, és mióta van meg a száma?

-Tőle, és amióta megadta. – Vontam meg a vállam. Aztán láttam, hogy sunyin mosolyog, és már tenné fel a következő kérdését (ami rám nézve nem túl jót jelent), így gyorsan hozzátettem. - Téma lezárva.

-Cuki tőle, hogy megadta. – Vigyorgott.

-Vedd inkább a kabátod, cukiság. – Morogtam, és odadobtam neki a dzsekijét.

Miután felöltöztünk, és megvártunk ChulChult kimentünk az utcára, ahol, mondhatni a filmünk legpörgősebb jelenetét fogjuk felvenni.

Eda elhívta két rocker barátját, akik alakítják majd a rosszfiúkat.

A két srác a pub mellett ácsorgott talpig feketében, maszkkal, meg kapucniban… Körübellül úgy néztek ki, mint BamBam meg Mark, amikor ideértünk. Csak ők valahogy vészjóslóbban. Ijesztőek voltak.

A két DaeHyunnal lepacsiztak, aztán nekünk is bemutatkoztak.

-Jeon Dak Ho. – Nyújtotta a kezét felém az egyik.

-Bae Young Nam, Yun. – Ráztam meg a mancsát. Kétszer akkora volt a tenyere, mint az enyém. Tényleg kezdtem tőle megijedni.

-Ó, akkor te vagy a főszereplő! – Lehúzta a maszkját, és rám vigyorgott a pircinges fejével. – Jól nézel ki, kisanyám!

-Dak, csússz odébb! – Jött mellénk a barátja, aztán vele is kezet ráztam. – Baek Hyun Ae.

-Bae Young Nam, Yun.

-Csini! És majdnem vezeték név-rokon. – Jegyezte meg. – Eda pár szót mondott rólad.

-Olvastátok a forgatókönyvet, ugye? – Kérdezte a két fiútól ThreeS.

-Eda nem nagyon adta oda. Azt mondta, hogy jöjjünk ide, és legyünk ijesztőek.

-Meg pár szót mondott Yunról, hogy meggyőzzön. – Egészítette ki DakHo. ThreeS szúrós szemmel nézett Edára, aki felemelte a kezét, hogy megadja magát.

-Én is csak a saját részemet olvastam el.

-Jó, akkor a lényeg az, hogy Yun kijön a pubból, ti pedig itt mellettünk, a sikátorban megtámadjátok. – Mutatott egy sötét zug felé ThreeS.

-Ezért kellett ijesztőnek lennünk?

-Ja. Utána meg Koda. – Mutatott az említett személy felé. – Megmenti a főhősnőnket. – Itt rám mutatott. – Koda elkerget benneteket, remélem, tudtok gyorsan futni, és ennyi a jelenet.

-Aha. Szóval mi leszünk a rossz fiúk. – Bólogatott HyunAe.

-Hallottam, hogy mindketten tanultatok harcművészetet, ezért is kértünk meg titeket. – Folytatta ThreeS. – Próbáljátok meg úgy, hogy Yunnak lehetőleg ne fájjon nagyon.

-És azzal a cipővel ugye nem fog megütni minket? – Mutatott a lábamra DakHo.

-Yun mondhatni „részeg”, de inkább csak be van egy kicsit csípve, és nem fogja tudni, mi történik vele.

-Leitattátok? – Kérdezte mellettem ijedten BamBam. Nem is láttam, amikor ideértek.

-Persze, gyümölcslével. – Fordultam hátra hozzá, és rámosolyogtam. – Csak eljátszom, nyugi.

-Jah, akkor megnyugodtam. – Mosolygott rám a fiú, és felhúzta a maszkját, meg feltette a szemüvegét. Mellette Mark már régen így ácsorgott. Nem mintha nem lett volna elég sötét, így kicsit féltem, hátha tényleg nem látnak semmit abban a szemüvegben, és a végén még bajuk esik.

-Szóval akkor addig csináljuk, amíg jó nem lesz a jelenet. – Jutott el hozzám Bamy hangja, mire visszafordultam, és próbáltam a forgatásra koncentrálni.

-Akkor, kezdhetjük? – Kérdezte Eda, kezébe véve a kamerát.

-Yun, akkor menj a bejárathoz, aztán majd intek, amikor jöhetsz. – A bejárathoz tipegtem Bamyval, aki a táskájából előszedett egy csomó védőfelszerelést, és rám adta. Azt már inkább nem kérdeztem meg, hogy hogyan fért bele a táskájába mindez, de hát ő Bamy…

-A biztonság kedvéért. De nem fog látszani, hogy van rajtad.

-A biztonság kedvéért ezt a cipőt szeretném levenni. – Morogtam. – Max a bokámat töröm ki.

-Ne nyavalyogj annyit! Éld bele magad a szerepedbe.

-Jó, akkor részegen töröm ki a bokám. – Forgattam a szemem, mire a barátnőm kiröhögött. – Bocs, gyümilésen. Nem, ez így nem tetszik. Van erre jó szó?

-Nem tudom. Csukd be a szemed! Megigazítom a sminked. – Megtettem, amit kért. Kis idő után hallottam, ahogy kicsit hátrébb lép. – Kész vagy. Kezdhetjük.

-Oké, mehet. – Mondta mellettem Eda. – Kezdjük az ajtóból.

Eltipegtem az ajtóig, és egy utolsó igazítás után Eda az ujjaival visszaszámolt, aztán nullánál elkezdte a felvételt, mire elindultam zsebre vágott kézzel a két fiú felé. Eda előttem ment, és úgy kamerázott.

-Újra, most oldalról. – Rendelkezett ThreeS, amikor odaértünk melléjük. – Aztán egyet hátulról, a válla fölül, és akkor már ti is gyertek elő. – Intett a két rosszfiúnak.

Visszamentem az ajtóba, aztán megismételtük még kétszer a „megyek az utcán, egyedül, és becsípve” jelenetet.

Utána már kiléptek elém a fiúk (amit megint vagy háromszor újra kellett venni, mert valami sohasem volt jó).

-Mehet! – Intett ThreeS a másik kamerával a kezében.

Újra elindultam a pub sarkától, és elém lépett a két fiú.

-Mizu cica? – Kérdezte DakHo, aztán villantott egy vigyort.

-Van kedved játszani? – Kérdezte HyunAe, miközben mögém lépett, és végigsimított a kabátos vállamon.

-Állj! – Lépett mellénk ThreeS. – Yun, hogy viselkednél ha megtámadnának?

-Elfutnék? – Kérdeztem vissza.

-Próbáld meg beleélni magad a szerepedbe.

-De részeg vagyok. – Tártam szét a kezem, amit mindenki viccesnek talált, kivéve a rendezőnket.

-Akkor is ellenkezned kell. Képzeld azt, hogy Ae és Dak valami ősellenségeid, vagy ilyesmi.

-Menni fog? – Kérdezte Bamy.

-Remélem. – Bólintottam.

-Vegyük újra. – Emelte fel újra a kameráját ThreeS.

Újra megismételtük, csak most lelöktem magamról HyunAe mancsát.

-Hagyjatok békén! – Kiáltottam rájuk, mire a szemem sarkából láttam, ahogy ThreeS felemeli a hüvelyk ujját, hogy jól csinálom.

-Tudod, én nagyon szeretem a csini kis cicákat. – Vigyorgott továbbra is DakHo.

-Ne érj hozzám! – Löktem el a két fiút. – Hagyjatok békén! – Indultam el mérgesen a sikátor túloldala felé, de persze nem jutottam sokáig, mert (forgatókönyv szerint) valamelyik berántott a sikátorba, és a falhoz nyomott.

-Hé! Mi folyik itt?! – Jött egy valahonnan ismerős hang az utcáról futva, aztán egy zöld kabátos fiú jelent meg. – Hagyjátok békén! – Mutatott rám, mire mindkettő fiú elengedett. – Tűnjetek el, vagy hívom a rendőrséget!

-Ööö… - Lépett el Eda az egyik fal mellől, és a „megmentőmhöz” ment. – Bocs, kisanyám, de forgatunk, nem zavar?

-De akkor miért nem azt teszik amit ő mond? – Mutatott rám.

-Mert nem az van a forgatókönyvben. – Engedte le a kameráját ThreeS. Szemem sarkából láttam, hogy Bamy vigyorogva kameráz a telefonjával.

-És miért az utcán forgattok?

-Mert ilyen háttér kell. – Forgattam a szemem.

-Te… - Nézett rám, aztán levette a kapucniját.

Na ne! A pénztáros fiú! Ó, hogy az a jó édes…

-Ha már itt vagytok, bejöhetnétek egy kicsit. – Mutatott a pub felé vigyorogva. – Oltári a buli odabent.

-Ja, igen, tudjuk, de nem folytathatnánk? – Morogta ThreeS.

-De, persze. – Bólogatott a pénztáros fiú, mire mindenki várakozón nézett rá. De nem vette a lapot.

-Srác, benne vagy a képben, pedig nem kellene. – Szólalt meg BamBam.

-Ja, bocsi. – És két lépést hátrébb ment.

-Tudod. – Lépett mellé BamBam, átkarolta a vállát, és húzni kezdte a pub ajtaja felé. - Szerintem menj csak be a tuti pubbodba, bulizgass, csajozz, vagy idd le magad, és ne játszd a hőst, mert nem vagy az.

-De biztosan nem lesz baja? – Fordult hátra, és rám nézett.

Legszívesebben a képébe nyomtam volna a cipőmet, meg a védőfelszerelést, amit Bamy rám aggatott.

BamBam súgott neki valamit, mire a pénztáros fiú bement a pubba.

-Egy darabig biztos nem jön ki. – Állt vissza BamBam Mark mellé.

-Akkor folytassuk. Hátha jön még egy „megmentő”, aki menőzni akar. – Macskakörmözött ThreeS, és felemelte a kameráját.

-Te most engem kritizáltál? – Háborodott fel Koda.

-Folytassuk! – Nyöszörögte Bamy. – Idefagyok! Bár ezért megérte.

Visszaálltunk a forgatókönyv szerinti helyünkre. Az egyik fiú a hátam mögött, a másik pedig előttem.

-Tudod, én nagyon szeretem a csini kis cicákat. – Húzta vigyorra a száját DakHo. Oldalról Eda belenyomta a képébe a kamerát, de ő nem nagyon foglalkozott vele.

-Ne érj hozzám! – Löktem el magam elől a fiút. – Hagyjatok békén! – Indultam el újra a sikátor másik oldala felé.

Valamelyik megragadta a karom, és odanyomott a falhoz. Kicsit fájt ugyan, ahogy hozzácsapott, de legalább eredetibb lett a grimaszom.

-Az van amit én mondok! – Nézett a szemembe DakHo. Kicsit zavaró volt, hogy egyik oldalról ő, a másik oldalról Eda kamerája nyomul a képembe.

-Eressz el! – Sziszegtem, és próbáltam ellökni magamtól, de egy kezével simán lefogta a csuklómat, és a fejem felett a falhoz szorította. Hogy a fenébe lehet valakinek ekkora keze? – Hagyj már békén, engedj el! – Vergődtem, aztán hangosabbra vettem a hangom. – Valaki, segít…! – De nem tudtam befejezni, mert befogta a számat.

-Vége! – Kiáltotta ThreeS. – Koda, te jössz!

-Maradjatok így, amíg Koda ide nem ér. – Ment el mellőlünk Eda.

Így hát egymást bámultuk DakHoval. Igaz, én csak a szemét láttam, meg a szemöldökéből egy darabot, ami tele volt pircingekkel, míg ő az egész arcomat.

-Mehet tovább! – Jött mellénk Eda, és megint a képembe nyomott kamerával vette a jelenetet.

DakHo a kezét újra a számra tette, mire vergődni kezdtem. Puffanásokat hallottam, aztán DakHo eltűnt előlem, és Koda jelent meg.

-Jól vagy? – Kérdezte jól megjátszva a szerepét.

-Aha… Azt hiszem. – Nyögtem, mire magához ölelt.

-Oké, vége! A verekedőset még egyszer fel kellene vennünk, de amúgy nagyon jó lett. – Nézte vissza a jelenetet ThreeS.

-Akkor most még egyszer verekedjek meg érted? – Húzta fel a szemöldökét Koda.

-Ez van. – Vontam vállat.

-Ha végeztünk, kérek egy táncot!

-ThreeStől? – Kérdeztem nevetve, mire vágott egy fintort. – Nem miattam kell még egyszer felvenni!

-Jól van, jól van. – Legyintett, aztán visszament a helyére.

Még kétszer kellett körübellül öt percig egymást bámulnunk DakHoval, aztán visszanéztük a felvett anyagot.

-Ez nagyon menő! – Bámultam Koda és HyunAe „verekedését”. Tényleg olyan volt, mintha igazából összevernék egymást. Aztán Koda elnáspángolta DakHot is, ami szintén nagyon élethű volt.

-Profin versz össze bárkit. – Szögezte le ChulChul.

-Akkor idekint végeztünk. Köszi srácok, hogy eljöttetek! – Intett az indulóban lévő rosszfiúknak.

-A kész filmet azért majd remélem megtekinthetjük! – Intett HyunAe.

-Biztos nem jöttök be a tuti pubba bulizni? – Röhögött Koda.

-Ahová ilyen kis nyomik járnak, mint amilyen az volt? Kössz nem.

-Ja, anyám vár minket kajával. Császtok! – Intett DakHo, aztán beültek a kocsijukba, és elhajtottak.

Visszaindultunk a pubba.

-Ez a pénztáros Park YooCheol volt? – Nevetett Bamy.

-Ja. Nyomi. Belenyomhatom a képébe a cipőmet?

-Az én cipőm, és nem, mert ez túl szép, és túl drága volt.

Bamy lesegítette rólam a védőfelszerelést, aztán elpakolta a táskájába. Megint megigazította a sminkemet.

-Szóval akkor az első tánc az enyém. – Jött mellém Koda odabent.

-Sok sikert Rómeó! – Integetett utánunk Bamy, ahogy Koda a táncolók közé húzott. Magához rántott, aztán valami furi táncot nyomott.

Megpörgetett, és a hajamat kezdte simogatni. Közben olyan közel húzott magához, hogy majd’ megfulladtam.

-Állj le! – Szóltam rá, amikor a keze a derekamról lejjebb kezdett csúszni.

-Nyugi cica! – Hajolt még közelebb. Már ha el lehet képzelni, hogy közelebb hajol.

Az még mondhatni oké, hogy DakHoval az előbb egy csomót néztük egymás képét, de vele muszáj volt. Koda meg szimplán nyomul rám.

Éreztem, ahogy a keze még lejjebb csúszik.

-Hagyj békén! – Durrant el az agyam. Kezdett elegem lenni mindenből. Fáradt voltam. - Nem vagyok a csajod. – Löktem el, és kifelé indultam a táncolók közül.

-Yun! – Kiáltott utánam, aztán a táncolók vagy vonaglók, ahogy jobban tetszik, elnyelték.

Az összefonódott párok között vergődtem valamerre, a parkett széle felé, de sehogy sem találtam ki. Kellett volna Eda, a kétméteres óriás, hogy meg tudja mondani, hogy merre kell kimenni innen.

De persze nem volt mellettem.

Már kezdtem elveszíteni a fejem, mert idegesített a sok egymásba fonódó ember, és az izzadtságszag keveredett a mértéktelen dezodor és parfümmennyiséggel. Meg persze piaszag is volt. Mert egy pubban miért ne.

Végül feladtam, hogy kijutok, egyszerűen csak ismerős arcot kerestem, de azt sem találtam.

Forgolódtam, átverekedtem magam sok ismeretlenen, össze-vissza mászkáltam, többször is ráléptek a lábamra, vagy megtépték a hajam, de senki ismerőset nem láttam.

Már a pánik szélén álltam, hogy soha az életben nem jutok ki innen, amikor valaki megfogta a kezem, és megszorította, aztán valami miatt elengedett.

Ahogy hátrafordultam két pár között ott állt BamBam, és éppen egy csajt próbált lerázni. A nagyjából velünk egyidős lány nagyon győzködte, mire BamBam csak a fejét rázta.

Mondott valamit a lánynak, aki erre elsietetett. A fiú kissé megkönnyebbülten nézett rám.

Ahogy távolabb került tőlünk a lány valaki oldalról meglökött, így nekiestem BamBamnek, aki szerencsémre megtartott.

-Minden oké? – Kérdezte kiabálva, mert a hangzavarban semmit nem lehetett hallani, és talpra állított.

-Csak menjünk ki innen. – Kértem szintén majdnem kiabálva.

-Akkor nem baj, ha… - Éreztem, ahogy összekulcsolja az ujjainkat. Annyira ideges voltam, hogy megszorítottam a kezét, és kérlelőn néztem rá.

Bólintott, és maga után kezdett húzni.

Többször is egymásnak löktek minket. Aztán egyszer amikor hátrafordult, és meglöktek lefejeltem az állát.

Nem nagyon foglalkozott vele, mert gyorsan megfordult, és húzott tovább. Meg talán nekem jobban fájt mint neki.

Amikor kijutottunk a tömegből a mosdóknál találtuk magunkat.

-Jól vagy? – Nézett le rám.

-Igen, és te? – Nyúltam az állához, amin egy kicsit ledöbbent. – Nem fáj nagyon?

-Ha Jacksont fejelem le az fáj, de ez nem fájt. – Tette a tenyerét a kezemre.

A fullasztó levegő, és a mosdókból áradó nem túl kellemes szag miatt a hányinger kerülgetett, és fájni kezdett a fejem.

-Yun, minden oké?

-Menjünk ki a friss levegőre, ha lehet…

-Itt van a hátsó kijárat. – Mutatott az egyik ajtóra. Utána tipegtem. Tartotta nekem az ajtót, aztán becsukta mögöttem.

Ahogy kiléptem magcsapott a hideg, és friss levegő. A falnak dőltem, és átöleltem magam. Lehunyt szemmel nagyokat lélegeztem, és leküzdöttem magamban a feltörő hányingert.

-Jobb? – Kérdezte BamBam.

-Igen, köszönöm, hogy kihoztál. – Nyitottam ki a szemem. – Nem bírtam volna tovább odabent.

BamBam bólogatott, aztán mellettem ő is a falnak dőlt.

Csendben szemléltük a szemben lévő ház falát, amire nem túl szép feliratokat fújtak teljes összevisszaságban, és hallgattuk a bentről kiszűrődő zajokat.

Éreztem, ahogy lassan átjár a mondhatni friss levegő, és megremegtem a hidegtől.

-Jól vagy? – Fordult felém.

-Tudod, hogy innen hogy jutunk haza? – Löktem el magam a faltól.

-A sikátoron keresztül a parkolóba ki lehet menni. Gondolom visszamenni nem akarsz. – Intett az ajtó felé.

-Jól gondolod. – Bólintottam egy enyhe mosollyal.

-Akkor szólok Marknak, hogy jöjjön, és hazaviszünk. – Vette elő a telefonját.

-Nem kell, itt a kocsim. – Legyintettem.

-De én sem szeretnék tovább maradni. Elég volt nekem ennyi.

-Rendben. – Sóhajtottam. Nem hagyja magát lerázni. Bár… Jó ez így. Nem akarok egyedül lenni.

Felhívta a Hyungját, aki megígérte, hogy öt percen belül a bejáratnál lesz, és kihozza a kabátjainat.

-Nem fázol? – Kérdezte, amikor elindultunk.

-Nem vészes. – Karoltam át magam. Igazából tényleg nem fáztam annyira. Csak a lábam, meg a karom. A hátamra és a vállamra rálógott a hajam, így azt melegítette, máshol meg rajtam volt a ruha.

Egész gyorsan a bejárathoz értünk, vagyis annak a közelébe, nehogy felismerjék, mert várnunk kellett még Markra. Írtam egy üzenetet Bamynak, hogy hazamegyek, aztán a mellettem ácsorgó fiúra néztem.

-Szóval, kedves színésznő, mit gondol a mai napról? – Kérdezte BamBam, egy képzeletbeli mikrofonba beszélve, amit aztán felém tartott.

-Egész jól. Úgy érzem a felvételek tökéletesek lettek, és már csak egy kis rész van hátra, aztán lehet is összevágni. Úgy érzem jól teljesítettünk ma. – Mosolyogtam rá. – És csak egy kicsit fáj a lábam.

-Dongsaeng, merre vagy? – Hallottuk Mark hangját. BamBam integetett neki, mire a Hyungja odaballagott hozzánk.

-Nesze. – Dobta oda BamBamnak a kabátját. – Hercegnő! – Nyújtotta át az én kabátomat, mire nevethetnékem támadt.

-Köszönöm! – Legyezgettem magam, aztán felvettem a kabátot.

-Akkor, mehetünk? – Pörgette az ujján Mark a kulcsot.

-Yun nem velünk jön. – Indultunk el az út túloldala felé.

-Merthogy? – Nézett hátra a válla felett Mark.

-Mert nem akarom itt hagyni a kocsimat. – Mutattam az autómra.

-Oké, akkor otthon találkozunk. Légy jó kislány! – Intett Mark.

-Szia, vigyázz magadra! – Lépett közelebb hozzám BamBam, aztán kis töprengés után megölelt.

-Szia! – Öleltem vissza. Végigsimított a hátamon, aztán a Hyungja után ment.

Beültem a kocsiba, és lerúgtam magamról a cipőt, aztán hazafelé vettem az irányt.

Ahogy leparkoltam befutottak BamBamék is.

Mark kicsit furán nézett rám, amikor meglátta, hogy egyrészt a derekammal lököm be a kocsi ajtaját, másrészt a csini tűsarkúm a kezemben van, én pedig mezítláb mászkálok a hideg betonon.

-Jobb, mint Koda napszemüvege. – Vont vállat, aztán a lift felé indult.

-Biztos, hogy így kényelmesebb? – Érdeklődött BamBam, mikor mellé értem.

-Annyira nem hideg a beton. És sokkal jobb, mint ez a kínzóeszköz. – Emeltem fel a cipőket.

Beszálltunk Mark mellé a liftbe, aztán felmentünk a földszintre.

Fellépcsőztünk az emeletre, és Mark benyitott a lakásukba.

Vagyis volna, mert az ajtó zárva volt.

Telefonálgatni kezdett, de senki nem vette fel.

-A múltkor én is így jártam. – Bólogatott BamBam. – De az erkélyajtót nyitva szokták hagyni.

-Akkor gyertek. – Intettem a két fiúnak, és a filmlakás felé vettem az irányt, mert csak annak a kulcsa volt nálam.

Beengedtem őket, aztán BamBam kezébe nyomtam a kulcscsomót, hogy engedjék ki magukat az erkélyre, mivel nekem sürgősen mosdóba kellett mennem.

-Aludjatok jól! – Intettem nekik, amit viszonoztak, aztán bezárkóztam a fürdőbe.

Miután elvégeztem a dolgom kezet mostam, és egy hajgumival összefogtam a frizurámat egy sima copfba. Levettem a kék ruhát, és egy fekete szaggatott farmert, meg egy fehér pólót húztam fel (ezek voltak kéznél). Aztán a sminklemosót kerestem, amit Bamy itt hagyott nekem, de persze nem volt a fürdőben.

Emlékeztem, hogy valahol a nappaliban tette le, így arra vettem az irányt.

Ahogy beléptem a szobába szembetaláltam magam BamBammel, aki éppen az egyik képet szemlélte a falon.

-Öm, te mit csinálsz még itt? – Álltam meg az ajtóban.

-Igazából… - Lehajtotta a fejét, aztán a tarkóját kezdte birizgálni. – A kulcsot hoztam vissza, aztán megakadt a szemem ezen a képen. – Mutatott a ballagási fotómra.

-Ja, mama dekorált. – Legyintettem, aztán odamentem a kisasztalhoz, és a kis neszesszerekben kerestem tovább a sminklemosót. – Hol a fenében van… - Morogtam, aztán megéreztem BamBam kezét a vállamon.

Felegyenesedtem, és a fiúra néztem.

Egy kicsit habozott, aztán átölelt. 

Elöntött a forróság, amit még ilyen kis baráti gesztusoknál nem tapasztaltam.

Meleg tenyere a hátamat simogatta, én pedig mélyen beszívtam az illatát.

Vele valahogy jobban esett ez a közelség, mint Kodával.

BamBammal olyan természetesen boldog volt. Olyan ösztönből jövő.

Koda meg csak idegesítő.

Lassan elengedtük egymást, és BamBam megköszörülte a torkát.

-Már a pubban is akartam mondani, csak valahogy nem volt rá alkalmam… De nagyon jól néztél ki, és bármit is mondasz, én hálás vagyok Bamynak, hogy megmutatta ezt az oldaladat is. – Nyelt egyet. – És ThreeS üzente, hogy holnap délután lesz az utolsó rész felvétele, és hogy… - Lehajtotta a fejét, és a földet bámulta.

-És hogy? – Kérdeztem.

Leguggolt a telefonjához, aztán pötyögött rajta, végül felém fordította a képernyőt.

Me2day:

sss@shinseong : Holnap forgatjuk az utolsó jelenetet, a tengerparton, mert péntekre már rossz időt mondanak. És vedd rá Yunt, hogy gyakoroljatok : ) !

A szemöldökömet ráncolva olvastam el az utolsó mondatot, aztán lehuppantam a kanapéra.

-Utálom azt a gyereket. – Adtam vissza a földön ülőnek a telefonját. – Ő és Bamy miért nem gyakorol? – Csúsztam le mellé a földre, és a kanapéra döntöttem a fejem.

-Szerinte kicsit többet ittak, mint kellett volna, vagy összejöttek… - Kezdte.

-Ugye nem? – Néztem a fiúra.

-Akkor csak sok volt a pia. – Bólintott.

-Aj, anyám! – Döntöttem újra hátra a fejem. – Nem elég Chon meg Eda, és Hana meg ChulChul, most már ők is? Senki normális nem marad?

-Ezt hogy érted? – Kérdezte.

-A „szerelemtől” Bamy megőrül, Chon és Hana állandóan randizik, Koda nem száll le rólam… YuGyeomot meg téged kihagytalak, mivel nem tartoztok a régi osztályhoz. – Dörzsöltem meg az arcom, és kicsit sem érdekelt, hogy elkenődik az a sok réteg kencefice, amit Bamy az arcomra rakott. – Kérlek, mondj valami jó véleményt róluk!

-Hát… Szerintem összeillenek.

-Jó, az igaz. – Hunytam le a szemem. – Megüthetem ThreeSt?

-Miért akarsz verekedni?

-Nem tudom. Csak meg akarom ütni. – Ahogy felemeltem a fejem belényilallt a fájdalom. A homlokomhoz kaptam a kezem.

-Yun, jól vagy? – Éreztem BamBam kezét a vállamon.

-Csak fáj a fejem. – Motyogtam. – Biztos csak fáradt vagyok.

-Mikor ittál utoljára? – Megpróbáltam visszaemlékezni, és azonnal a sojus üveg képe ugrott be. Na, szépen nézek én ki!

-A pubban a gyümölcsléből. De… - Nem hagyta, hogy befejezzem, mert a konyha felé vette az irányt.

Egy percen belül visszaült mellém, és átnyújtott egy pohár vizet.

Lassan elkortyolgattam, aztán letettem a kisasztalra az üvegpoharat.

-Egy kis idő múlva jobb lesz.

-Ja, remélem. – Dörzsöltem meg újra a szemem.

-Totál elkented. – Nevetett fel. Megnéztem a kezem, és tényleg tele volt a sminkem maradványaival.

-Sminklemosót kerestem. – Nyúltam a kis neszesszerért, amit a fiú készségesen átnyújtott. – Köszi. – Kivettem a keresett tárgyat, és visszatettem az asztalra a kis tartót.

-Megcsinálhatom? – Kérdezte.

-Nem kell, majd…

-De nagyon szeretném! – Nézett rám boci szemekkel.

-Jó, legyen. – Sóhajtottam, aztán lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy közelebb ül hozzám, aztán a leheletét szinte az arcomon.

Nagyon óvatosan bánt velem, nem úgy, mint Bamy, amikor elrontotta.

Mikor kicsit tovább nem nyúlt az arcomhoz kinyitottam a szemem.

-Még van egy kicsi, de azt nem bírom leszedni. – Suttogta.

-Hol? – Kérdeztem, mire lassan a számhoz érintette a mutató ujját. Aztán zavartan elhúzódott.

Ledörzsöltem magamról a maradék rúzst, aztán letettem a vattapamacsot a többi mellé.

-Köszi a vizet is, meg hogy megcsináltad. – Ültem fel rendesen.

-Semmiség. – Vonta meg a vállát, de a világért sem nézett volna rám.

-Minden oké? – Csúsztam közelebb hozzá.

-Csak… - De nem folytatta.

Még közelebb mentem hozzá, aztán a kezemmel felemeltem az állát, és rámosolyogtam.

Valami megvillant a szemében, aztán elfordította a tekintetét.

-Bam, nyugodtan mondd! – Suttogtam kedvesen, és próbáltam elkapni a tekintetét, de mindig elfordult.

Kérlelni kezdtem, de arra is ugyan úgy reagált, mint az előző próbálkozásaimra.

-Velem van baj? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét.

-Nem, dehogy.

-Akkor azzal, amit mondtam?

-Nem. Csak… - Megint nem fejezte be, bár gyorsan felpillantott rám. – Hunyd be a szemed.

-Mi? Minek? – Ráncoltam a homlokom.

-Kérlek! – Megtettem, amit kért, és vártam. – És kérlek, ne akadj ki nagyon! – Suttogta.

-Oké. De mit akarsz? – Kérdeztem vissza csukott szemmel, amire nem válaszolt.

Megéreztem a tenyerét a hátamon, és a meleg leheletét az arcomon, aztán valami puhát a számon.

Kipattantak a szemeim, és szembe találtam magam BamBam arcával.

Egy puszit nyomott a számra, aztán lassan eltávolodott.