Chapter 19.

GOT7 Fanfic

Chapter 19.

BamBam

Ahogy beléptünk fáradtan a lakásba Jackson és JB úgy támadtak le.

-Húzzatok be a szobába! - Akadt ki Mark, aki már eldőlt a kanapén és aludni próbált, de a Hyungok össze-vissza beszélése miatt nem tudott. Annyit vettem ki a szövegükből, hogy Yun és karácsonyfa.

Jacksont Junior befogta mosogatni, így JB rángatott be a "Makne szektorba", és nyomott le az ágyra.

-Szóval Yun átjött ma, és megkért, hogy cipeljük be a karácsonyfájukat, cserébe kaptunk sütit. - Fogott bele izgatottan.

-Aha. - Tettem a fejem alá egy párnát.

-És amíg a sütit ettük megkérdeztük pár dologról.

-Például? - Nyitottam ki a szemem.

-Hogy mit gondol rólatok. Vagyis nem pont így, de a kérdés lényege szerintem ez volt.

-És mit válaszolt? - Ültem fel. - Vagyis, várj, mi volt a kérdésetek?

-"Szóval ti akkor most nem vagytok együtt?" - Idézte.

-És? - Néztem várakozón a Hyungomra.

-Azt mondta, vagyis kérdezte, hogy "Miért lennénk együtt?".

-Uhh... - Dőltem vissza, és a párnát az arcomba nyomtam.

-És még azt mondta, hogy nagyon jó barátok vagytok, vagyis szerinte. És hogy mindenki ezzel zaklatja. Ja, és még az volt, hogy ha randira hívnád mit válaszolna, és erre azt mondta hogy nem tudja.

-Kössz. - Morogtam. - És most azt gondolja, hogy ti vagytok a kémeim?

-Szerintem nem. Csak kérdezősködtünk. És nem erőltettünk semmit. Jobb rólad, és a szomszéd csajról tárgyalni, mint YoungJae Angelinájáról. Elhiszed ezt? Két éve még normális volt az a gyerek. Ugye te nem őrülsz meg a szerelemtől?

-Ki nem őrül meg? - Kérdeztem vissza. - Ki nem, Hyung?

-Jackson. - Hallottam Hyung válaszát.

-De Hyungnak a nője csak egy randi, plusz egy éjszaka, nem?

-Ki tudja? - Lehúztam a fejemről a párnát, és JBre néztem.

-De komolyan. Kell neki, aztán eldobja. Az nem szerelem.

-Jó, tudom én is, okos tojás! - Nézett rám megjátszott dühvel. - De ha lementek a comebackos cuccok, akkor igazán elhívhatnád Yunt egy randira. Még kérdezősködünk Yonginál, a kedvenc helye felől, aztán előbb-utóbb muszáj lesz.

-Köszönöm a szerelmi tanácsadást Hyung. - Nyomtam újra a fejemre a párnát.

-JB Hyung! - Ordított át a lakáson Jackson, mire kapott pár "Fogd be, vagy takaraodhatsz az udvarra" beszólást a többektől. - Hyung! - Rontott be a szobába Jackson. - Itt van Yongi nője!

-Ezért rohantál? - Húztam le a fejemről a párnát, és néztem a lihegő Jacksonra.

-Tudod te ez mekkora szám? Végre valami érdekes is történik itt, a te szenvedéseden és a YoungJae-féle nagybetűs SZERELMEN kívül.

-És a nőddel mi van? - Kérdeztem vissza.

-Pofátlan vagy gyerek! Ne szólj bele a kapcsolataimba! - Nézett rám mérgesen.

-És akkor ti minek zaklatjátok Yunt? - Tornáztam fel magam ülő helyzetbe.

-Mert nem bírjuk nézni a szenvedésedet. - Tárta szét a karjait Jack. - Bocs dongsaeng, de nem mindenki érthet úgy a nőkhez, mint én.

-Azt hittem Markot mondod. - Röhögött fel JB.

-Nem nézitek meg Yongi nőjét? - Néztem az idősebbekre.

-Ja, még mielőtt elmegy! - Pattant fel JB. - Majd máskor megbeszéljük Yunt. - Intett, aztán rohant is Jackson után meglesni Yongi nőjét. Nagyon kipihentek lehettek.

Amint kiléptek a szobából visszaestem az ágyamra, és elaludtam.

Tíz perccel később arra ébredtem, hogy JB rázza a vállam.

-Mi van? - Morogtam, és elütöttem a kezét a vállamtól.

-Láttuk Yongit meg a nőjét! - Lelkendezett a leaderünk, mint egy óvodás.

-Aha, és? - Nyomtam az arcomba a párnát.

-Jól néz ki. Szerinted átmenjünk csekkolni?

-Szenteste van. - Morogtam.

-Akkor ajándékot is viszünk. Odaadjuk nekik YoungJaet. - Vont vállat Jackson.

-Persze, és majd te énekled a vokált, mi? YoungJae marad, bármennyire is idegesítő Angelinával együtt. - Forgatta a szemét JB.

-Jobb ötleted van? - Kérdezte Jack az idősebbet.

-Szerintem hagyjátok békén. Majd az esküvőre meghívnak titeket is. - Morogtam.

-És mi van ha nem?

-Jó haverok vagytok, nem? - Húztam le a párnát a fejemről.

-Ja, mondjuk. - Vonogatták a vállukat.

-Akkor meg fog hívni.

-De komolyan házasodnak? - Bámult rám JB.

-Annyira szerintem nem jó a csaj. Mármint jól néz ki, csak egy kicsit... Nem is tudom. - Gondolkodott el Jackson.

-MAJD! Értitek? - Erre mindketten bólogatni kezdtek. - Akkor most mindent tisztáztunk, és aludhatok, ugye? Menjetek el futni, ha ennyi energiátok van.

Miután mindketten kimentek, és becsukták az ajtót, újra elaludtam.

~A szünet vége felé közeledve~

Kezdtünk kipurcanni a folyamatos koncertek és a comeback miatt. Egész szünetben rohangáltunk. A kiadó egy mini Korea-turnét is beiktatott nekünk, így végigutaztuk az országot is szilveszter este.

Kész agybaj ez az időszak, de a rajongókért, az IGOT7-ekért ki lehet bírni.

Fáradtan estem le otthon egy egész napos próbálás után a kanapéra. Jackson és Mark majdnem rám esett, mert megbotlottak a földön fekvő YuGyeomban. Kicsit káromkodtak, aztán eltűntek a szobájukban.

Már majdnem elaludtam azon a kissé kényelmetlen kanapén - ahonnan nem volt erőm elvánszorogni az ágyamig- amikor megszólalt a telefonom.

Nyöszörögve kértem YuGyeomot, hogy adja oda a mellette lévő mobilom, de aztán rájöttem hogy elaludt. Valahogy feltápászkodtam, és sikerült megszereznem a telefont.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a készüléket, s próbáltam nyitva tartani a szemem.

-BamBam? - Kérdezte egy ismeretlen hang. - Yongi vagyok.

-Mondd csak Hyung! - Motyogtam.

-Van egy elég nagy baj. - Kezdte idegesen. - Yunról lenne szó....

-Mi történt? - Kérdeztem kissé felébredve. Remélem nem történt semmi nagyon rossz ilyen későn.

-Röviden összefoglalva máma beállítottak a szüleink, és nagyon kiakadt szegény. Próbált jó pofizni, de anya elkezdte sértegetni, és egyszerűen felkapta a telefonját, a kulcsait, a kabátját, és Heivel együtt eltűnt. Nekem nem veszi fel a telefont, sem mamának, Bamy is próbálta hívni, de ő sem érte el. A kocsiját is elvitte, és már bárhol lehet. - Hadarta. - Meg tudnád csörgetni, hátha... vagy... nem tudom. Hívjam a rendőrséget?

-Várj egy kicsit! Itthon vagytok, vagy ki tudtok jönni az erkélyre? - Másztam át újult erővel YuGyeomon, és a sötétben az erkélyajtó felé botorkáltam.

-Egy pillanat és kint vagyunk.

A kezemben tartva a telefont kinyitottam az ajtót, és kiléptem a hidegbe. Kicsit sem zavart, hogy papucsban és pólóban vagyok, rohantam a szomszédba.

Dae néni és Yongi odakint ácsorogtak. Yongi egyik kezével átölelte a nagymamáját, aki mintha sírt volna, a másik kezével meg a fülénél tartotta a telefonját. Mikor odaértem hozzájuk gyorsan meghajoltam, mire Dae néni ellépett az unokájától, és a kezét kezdte tördelni, amíg Yongi elmondta újra a történetet.

-És hová mehetett? - Kérdeztem végül.

-A szomszédban nincs, osztálytársainál sem, a műhelyben sem... Mivel vitte a kocsit ezért valószínűleg messzebbre ment. - Csuklott el Dae néni hangja.

-Mikor ment el?

-Két órája. - Suttogta Yongi. - Egyszer már volt ilyen, de akkor két óra múlva hazajött. Vagyis felvette a telefonját. Megcsörgeted? - Nézett rám könyörgően.

Kikerestem a számát, aztán a fülemhez emeltem a telefonom. Sokáig kicsengett, aztán az üzenetrögzítőre kapcsolt.

-Hol van olyan hely, ahol egyedül tud lenni, és a kutyát is viheti magával? - Néztem a velem szemben állókra. Az ahjumma az égre nézett.

-Az egyik a kilátó. - Préselte össze a száját Yongi. - De oda soha nem kocsival megy. A másik talán a tengerpart...

-Mi van ha... - Kezdte Dae néni, aztán elkerekedett a szeme, és beszaladt a lakásukba. Yongival gyorsan utánamentünk.

Az ahjumma ott állt Yun éjjeliszekrényénél, és a kezében tartott egy szépen faragott dobozt.

-Megtalálta. - Suttogta, aztán rám nézett. - Tudsz vezetni, ugye? - Kérdezte, mire bólintottam.

-Akkor te. - Intett Yonginak. - Menj el a tengerpartra, te voltál már vele ott, tudod hová szokot járni. Én elmegyek a kilátóhoz...

-Mama, nem. Nem mész sehová ilyen sötétben. - Tiltakozott azonnal Yongi. - Elmegyek a kilátóhoz is, te meg akkor nézd meg azt a lakást.

-Van még egy lakás? - Döbbentem le.

-A nagyapja kezdte el megcsinálni az álomlakását, tizennyolcadik szülinapjára, de nincsen még befejezve. - Hadarta Dae néni, aztán lediktálta a címet, és a kezembe nyomott egy kulcsot. - Azonnal hívjatok, ha megtaláltátok. - Tördelte a kezét. - Biztos ne menjek el én a kilátóhoz?

-Dongsaeng, indulj gyorsan, messze van. - Terelt ki Yongi. - Mama ne menj el itthonról, apuékkal kezdj valamit... - Hallottam még, aztán kiértem az erkélyre, ahol futásra kapcsoltam.

felkaptam odabent egy pulcsit, felrángattam egy cipőt, leakasztottam a kabátomat, és a kulcsokat, aztán rohantam ki az ajtón. Mikor a lépcső felénél jártam eszembe jutott, hogy nem zártam be az ajtót, így visszaszaladtam, és bezártam, aztán iszkiri le a parkolóba.

A fekete kocsija tényleg nem állt ott a szokott helyén.

Beírtam a GPSbe az uticélt, ami valahol a belvárosban volt, és indítottam.

A piros lámpáknál megállva mindig megcsörgettem a lányt, de egyszer sem vette fel. Követtem a GPS vonalát, ami állítólag a legrövidebb út volt, de így is egy és fél óra volt, mire odaértem. Csak az idegesség tartott ébren, és a sikertelen telefonhívások után mindig úgy szorítottam a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjaim.

Megcsörrent a telefonom, és már reménykedtem, de Yongi számát írta ki.

-A kilátónál nincs, és a tengerparton sem. Továbbra sem találjuk. - Hadarta idegesen. - Odaértél már?

-A GPS szerint igen. - Álltam meg az út szélén, aztán kipattantam a kocsiból. Eszembe sem jutott, hogy felismerhetnek. ilyen későn már senkit nem láttam az utcákon.

-Harmincadik emelet, bal szélső, 332-es ajtó. - Darálta Yongi. - Csörgess meg, ha feljutottál, még van egy hely ahol lehet, de nem vagyok benne biztos. - Felrohantam a harmadikra, aztán lihegve bekopogtam a 332-es ajtón. Semmi. Megpróbáltam benyitni, de az ajtó zárva volt. Újra kopogtam, vagy inkább dörömböltem, és már kezdtem feladni, amikor odabent egy kutya kezdett ugatni.

Azonnal felismertem Hei hangját.

Elővettem a Dae nénitől kapott kulcsot, és a zárba illesztettem. Kicsit nehezen fordult el, de végül bejutottam.

A félhomályban megláttam Heit, aki a kis előszoba közepén ült, és hatalmas csillogó szemeivel nézett rám. Becsuktam az ajtót, és beljebb mentem. Vagyis futva követtem az előttem szaladó kutyát. Közben a fülemhez emeltem a telefont, és hívtam Yongit. Az első kicsengésre felvette.

-Megtaláltam, itt van.... - Beléptem a szobába, ahol Hei eltűnt, és azonnal megláttam a lányt a földön ülve, kezében valami fényessel. Egy padlótól plafonig érő ablak mellett ült a falnak támaszkodva.

-BamBam? BamBam! Dongsaeng itt vagy? Mi történt? - Szólongatott a telefonban Yongi. Önkéntelenül is kinyomtam a hívást, és eldobtam a telefont, aztán a lányhoz rohantam.

-Mit művelsz? - Rántottam ki a kezéből a fényes valamit. Ami... ami egy kés volt. Vagyis egy bicska, de az is kés, szóval kés volt.

-Tűnj innen! - Sziszegte idegesen. - Add vissza! - Próbálta elvenni tőlem a kést, de a szoba másik végébe hajítottam, és a lányt a falhoz szorítottam.

-Ennyire nem lehetsz kiborulva. - Néztem a szemébe, amiben könnyek csillogtak.

-Nekem te ne mondd meg a tutit, oké? - Kérte ki magának. - Nem téged aláz le a saját anyád.

-Yun, próbálj megnyugodni! - Kértem.

-Persze, mert legyek azok után totál nyugodt, hogy az arcomba nyomja, hogy miért az ő egyetlen kincse halt meg, miért nem én!? Tök normális egy anyától, nem igaz? Aki állítólag szeret. - Borult ki még jobban.

-De emiatt... Emiatt nem kell megölnöd magad. - Lihegtem. - Nagyon sokan szeretnek, és... - Nem hagyta hogy befejezzem, mert idegesen felnevetett.

-A franc akarja megölni magát! Nem vagyok hülye, az ilyeneknek öröm az, ha öngyilkos leszel.

-Akkor minek volt nálad az a kés? - Kerekedtek el a szemeim.

-Éppen kajálnék. Ha nem rontanál be, és játszanád a hőst. - Lökött el magától. Valahogy mintha kezdett volna lenyugodni.

Leültem vele szemben, és néztem, ahogy kibontja a kajáját.

-Amúgy itt semmi szükség rád, és ha jól tudom holnap interjúd lesz, szóval nyugodtan menj csak haza. - Most rajtam volt a sor, hogy kiakadjak.

-Na ide figyelj! Egész nap rohangáltunk a csapattal, és amikor éppen elaludnék jön a telefon, hogy eltűntél. A nagymamád és a bátyád égen-földön keres, te meg nem veszed fel a telefont. - Intettem a földön mellette fekvő telefonjára. - Végigvettük a lehetséges helyeket, ahol lehetsz, aztán végül a nagymamád segítségével eljutottam idáig, felrohantam harmincemeletnyi lépcsőn, szóval ne merj elküldeni! Mellesleg rohadt fáradt vagyok. - Tört ki belőlem.

-Először is, a mamának írtam SMSt, hogy ide jöttem. Másodszor van lift, harmadszor meg nem kell játszanod a hőst. - Mutogatott a kanalával. - Megvagyok hősök nélkül is, kössz. Egyedül szeretnék lenni. Azért jöttem ide. - Mutatott körbe, mire már azt sem tudtam, hogy hogyan jutottam el idáig, és hogy miért ilyen nyugodt ez a csaj, amikor mindenki őt keresi.

-Miért csinálod ezt?

-Mert utálom az anyámat? - Kanalazott a kajából, miközben megvonta a vállát.

-Akkor legalább vedd fel azt a vacak telefont! - Intettem a villogó mobiljára.

-Ha ennyire oda vagy... - Morogta, és a füléhez emelte. - Haló? ... Igen még élek, jól vagyok, nem kell azonnal a rendőrséget hívni, vagy a szomszédokat, írtam SMSt mamának, hogy hol vagyok, szóval légyszi ne keressetek. Max akkor kérek egy SMSt, amikor anyucikáék leléptek. Köszi. - Mondta egy szuszra, aztán ki is nyomta. - Megfelel? - Dobta le maga mellé a telefont.

-Miért csináltad ezt? Miért jó ez neked?

-Most már elmehetsz. - Intett az ajtó felé.

-Dehogy megyek. Elalszok a kocsiban hazafelé. - Morogtam.

-Akkor üdvözöllek, az "utáljuk valakit, aki tönkretette az életünket" klubban. - Vett a szájába egy kanál kaját. - Te kit utálsz? - Kotort bele az üvegbe.

-Te komolyan bébiételt eszel? - Néztem a lányra, mire megvonta a vállát.

-A klubom alap követelménye. Szóval te kit utálsz?

-Jelenleg téged. - Vágtam rá azonnal, és ahogy kimondtam meg is bántam. - Vagyis nem úgy értettem, hanem...

-Tök mindegy. Mindenki azt utál, akit akar. - Kanalazgatta tovább a babakaját.

Egy darabig az üveg és a fém csilingelését hallgattam, végül nem bírtam ki a csendet és megtörtem.

-Komolyan van lift?

-Ha nem rohansz annyira a megmentésemre talán észreveszed. Azonnal a bejárattól balra.

-Az is baj, ha valaki megpróbál bevágódni nálad? - Akadtam ki megint. - Alig éltem, amikor a bátyád felhívott, hogy eltűntél. Aj már, komolyan! Képes voltam rohanni, amikor négy órája a próbán már majdnem meghaltam. - Hajtottam a fejem a térdemre.

-Nem baj. - Nézett a sötétbe, aztán megsimogatta a mellette fekvő kutyája fejét.

-Mi?! - Néztem rá.

-Nem baj ha be akarsz vágódni nálam.

-Na jó, most teljesen összezavartál. - Ráztam a fejem.

-Még van egy, kérsz? - Nyújtott felém egy mini befőttes üveget. - Idegesség, utálat és zavartság ellen tök jó. Ja, és hozzátartozik a klubhoz.

-Köszi. - Vettem el tőle, aztán egy kanalat is adott.

-A bicskámat elhajítottad, de én csak azzal tudom kinyitni. De ilyen sötétben nem találjuk meg soha, szóval ha ki tudod nyitni a tied. - Döntötte hátra a fejét.

Addig feszegettem a kis kupakot, amíg ki nem nyílt. Belekanalaztam, aztán a számba vettem a trutyit. Eléggé fura íze volt, de egész jó. És tényleg megnyugtatott.

-És elmondod, hogy miért utálod ennyire az anyádat? - Sandítottam a lányra, aztán tovább ettem.

-A lényeg az, hogy volt egy testvérünk, akit mindkettőnknél, főleg nálam jobban szeretett. Nagyjából fél éves korunkban választottak el minket, a szüleink Yongival és a nővéremmel együtt NewYorkba költöztek, engem meg lepasszoltak a nagyszülőknek. Aztán volt egy baleset, ahol a nővérem meghalt. Azóta az anyám utál, mert hogy túlságosan hasonlítok az ő egyetlenkéjére. - Egy kicsit csendben voltunk, aztán feltettem a következő kérdést.

-És Yongi hogy került vissza Koreába?

-Tízéves korában megunta, hogy az anyám divatbabát csinált belőle, és inkább hazajött a hugicájához.

-Értem. - Bólogattam, és kanalaztam tovább a bébikaját.

-Láttad? - Kérdezte egy kis idő múlva.

-Mit? - Néztem rá.

-Azt a nőt. Régen modell volt, de szerintem most már nagyon ronda.

-Nem, nem láttam. - Kanalaztam bele a kajába. - Fura, hogy így beszélsz az édesanyádról.

-Ő se tett semmit, hogy szeressem. - Vont vállat, aztán Heinek gügyögött valamit miközben simogatta a fejét. - Egyébként... - Kezdett bele. - Tök jó, hogy idejöttél, különben bedepiztem volna.

-Na még csak az kéne. - Morogtam, és kezdett rajtam eluralkodni a fáradtság. - Éjszakai "elrohanok, mert jött az anyám", és depressziós is leszel miatta.

-Elrohanok, mert sérteget az anyám. - Javított ki, aztán a telefonjára nézett. - Csendben egyél! - Szólt rám, aztán felvette, és kihangosította.

-Szia Bamy!

-Te teljesen meg vagy zakkanva? - Kiabált a barátnője, mire nagyokat pislogva néztem a telefonra. Úgy éreztem, hogy kiszakad a dobhártyám, pedig nem is volt annyira hangos. - Mi az hogy csak úgy lelépsz otthonról? És nem veszed fel senkinek a telefont? És nekem sem? És hogy engedheted, hogy Yongi ENGEM hívogasson? Mi az hogy senki nem tudja, hogy hol vagy? Képben vagy azért, hogy mennyi az idő? Éppen aludtam! Még jó hogy nem skypeon hívott Yongi. És honnan tudja a számomat?

-Kitomboltad magad? - Érdeklődött Yun.

-Ja, asszem. - Morogta a vonal túloldalán a másik lány. - Jól vagy?

-Aha, már jobban. Mit csináltál, amikor Yongi felhívott?

-Meg sem bírtam mukkanni, amikor beleszólt. Komolyan, ott van nekem Sinno, de még mindig nem bírok a bátyáddal rendesen beszélni.

-Sinno? Jól hallottam? - Kérdezte kuncogva Yun, és a padlón fekvő telefonja fölé hajolt.

-Igen, Sinno. A többi neve olyan hivatalos. Úgyhogy Sinno lett. Ja, és amúgy összevágtuk a filmet, és holnap... vagyis majd ha hagysz aludni, utána elküldöm.

-Oké, várni fogom.

-És meddig maradsz ott, ahol vagy?

-Amíg el nem húznak otthonról.

-Azt jól teszed. - Egy picit hallgatott, mintha gondolkodna, aztán megszólalt. - Te, amúgy mi történt veled, hogy ilyen hamar lenyugodtál? A múltkor, amikor hozzám jöttél, akkor két napba telt.

-Volt egy kis segítségem. - Hátranézett, és rám mosolygott.  - Tartod egy picit? - Szólt bele a telefonba, aztán rám nézett.

-A szomszéd szobában van egy ágy, oda ledőlhetsz.

-Biztos? - Tettem le az üres üveget.

-Ha már idáig rohantál értem. Alig állsz már a lábadon.

-Éppen ülök. - Néztem rá fáradtan, félig nyitott szemekkel.

-Felőlem itt is aludhatsz, ha az úgy kényelmesebb. - Vont vállat, aztán visszafordult a telefonjához.

-Itt vagyok.

-Ja, mindent hallottam. Na mi van, megtalált Rómeó? - Nevetett fel Bamy a telefonban.

-Aha. Tök cuki tőle, hogy egész napos gürüzés után eljött ide utánam.

-Rohantam. - Javítottam ki, miközben odébb toltam a két üres üveget, és a falnak dőltem és lehunytam a szemem.

-Azt mondja hogy rohant. - Hallottam Bamy hangját.

-Igen, de akkor is cuki tőle.

-És amúgy nem zavarja, hogy az orra előtt róla beszélgetünk?

-Bam, zavar, hogy rólad társalgunk? - Nézett rám hátra, de erőm sem volt nevetni. Csak motyogtam valamit egy érthetetlen nyelven, és visszacsuktam a szemem.  - Szerintem nem zavarja.

-Jó, tudod mit? Akkor majd később megbeszéljük. És te is menj aludni, ne merj engem zaklatni hajnali négykor. A GOT7-nek meg délben interjúja lesz, szóval BamBamet is hagyd aludni. - Kuncogott fel Bamy.

-Menj a francba! Nem vagyok olyan, min te! - Háborodott fel Yun.

-Aludni megyek. Szia! - Nyomta ki a hívást a barátnője.

A lány rám nézett, aztán egy nagyot sóhajtott.

-Semmi esélye annak, hogy az ágyban aludj igaz?

-Semmi... - Motyogtam, félálomban.

-Ha már idáig rohantál értem... - Nyújtotta ki a lábát a falnak dőlve. Aztán átnyúlt a hátam mögött, és maga felé húzott. Annyira fáradt voltam, hogy ellenkezni sem bírtam, csak a fejemmel rádőltem a combjára, és az egyik lábamat kinyújtottam, a másikat meg felhúztam. Nagyon kényelmes volt a körülményekhez képest.

Még éreztem, hogy a hajammal kezd el matatni, aztán elnyelt a mélység.

~Hat óra múlva~

Arra ébredtem, hogy a telefonom fennhangon ordibál. Lassan felnyitottam a szemem, de mire előkereshettem volna a mobilt, meghallottam Yun hangját.

-Szia! Yun vagyok. ... Igen, itt van. ... NEM! Ne gondolj semmire, oké? Majd ő mindent elmagyaráz. Felébresztem, és küldöm haza. Szia! - Nyomta ki a hívást. - Mi van ezekkel?

-Csak szimplán idióták, ne foglalkozz velük. - Motyogtam.

-Ja, te már fent vagy?! Asszem Jackson volt, és üzeni, hogy menj haza.

-Hallottam. - Ültem fel, és a vállamat kezdtem masszírozni. Kicsit megsanyargatta a kemény padló.

-Jól vagy? - Nézett rám aggódva a lány.

-Persze, mire hazaérek már jól leszek. - Álltam fel. - Meddig maradsz itt?

-Yongi nem régen hívott, hogy megtalálta apuék repjegyét, és két nap múlva esedékes nekik visszamenni. Szóval addig biztosan.

-Hát, oké. Bár... - Néztem körbe a napfényes lakásban. - Kissé lepukkant.

-Csak még nincs kész a felújítás. A kettő nem ugyan az. Eldöntöttem, hogy a szünet hátramaradó részében befejezem. Hátha sikerül úgy, ahogy a papa elképzelte.

-Minek neked két lakás? - Indultam el az ajtó felé.

-Jó kérdés. - Vont vállat, és a kezembe nyomta a telefonomat. - De ez közel van mindenhez. A suli is csak fele annyi innen, mint otthonról. És Bamy is itt lakik a közelben.

-Az remek. Hát, akkor szia! - Intettem neki sután az ajtóból, mire elnevette magát, aztán odaszaladt hozzám és átölelt. Mire visszaöleltem volna már elhúzódott.

-Aztán ügyes legyél, mert nézni fogunk Bamyval!

-Mi? - Fordultam vissza a lifttől. Ami a két ajtó között volt. Előbb is észrevehettem volna. Mondjuk amikor jöttem.

-Élő adás a neten, rémlik? - Mosolygott, mire a szememet forgattam. - Itt a lifted, ne bámulj, mert ez már idegesít, szia! - Azzal becsukta az ajtót.

Nevetve szálltam be a liftbe, ahol a fejemre húztam a pulcsim kapucniját, aztán amikor leértem sietve beszálltam a kocsiba, és indítottam.

Mikor hazaértem csak akkor vettem észre, hogy a kabátom valahogy ottmaradt.

Ahogy beléptem a lakásba szembetaláltam magam egy mérges leaderrel.

-Mi a magyarázat arra, hogy éjszaka eltűnsz? - Kérdezte összefont karokkal.

-Röviden és tömören: Yunék szülei tegnap beállítottak hozzájuk, Yun lelépett, Yongi felhívott, mert nem tudták hogy hová lett, végül megtaláltam, és ottmaradtam, mert nem akartam meghalni hazafelé a fáradtságtól. Elfogadható?

-Ja, mondjuk. De akkor is írhattál volna minimum egy üzenetet. - Fintorgott JB.

-Ha következőnek lesz ilyen, akkor írok mindenképp. - Mentem el mellette.

-Sipirc készülődni. - Intett a fürdő felé. - És siess, ti meg hagyjátok békén! - Nézett a nappaliban ücsörgő társaságra, akik már elkészülve várták az indulást.

Jackson vállat vont, aztán a sapkájával kezdett játszani.

Bezárkóztam a fürdőbe, és lehúztam magamról a pulcsit. Aminek Yun illata volt...

Végül is megérte rohangálni...

Chapter 18.

GOT7 Fanfic

Chapter 18.

Yun

Már javában tartott a szünet (úgy körübellül két napja), amikor mama leküldött a papa régi műhelyébe a karácsonyfa díszekért. Mivel ő főzött, és odaégett volna a kaja, és mivel Yongi éppen nem tartózkodott otthon, ezért nem passzolhattam le, és így kénytelen voltam én lemenni.

Még azelőtt szinte minden nap, vagy minimum a délutánjaimat ott töltöttem, de amióta elment nem mertem lemerészkedni, mert féltem az emlékektől.

Amilyen lassan csak tudtam mentem le a lépcsőn, de még így is túl hamar értem oda a vasrácsos faajtó elé. Lassan beillesztettem a kulcsot a zárba, aztán addig forgattam, amíg nem hallottam a zár kattanását. Nagy levegőt vettem, aztán beléptem.

Korom sötét fogadott, mivel a kis helyiségnek nem voltak ablakai. A kapcsolóhoz nyúltam, és felkattintottam. Kis időn belül az izzó a plafonon villogni kezdett, aztán a többi lámpa is, majd világosságba borult minden.

Ahogy körbenéztem mindent ugyan úgy találtam, ahogy annak idején volt: A nyikorgós karosszék a szoba közepén, amiben mindig ücsörögtem, és néztem, hogy mit csinál. A tervek, és mindenféle régi, és elsárgult papírok a parafa-táblán, szépen rendszerezett szerszámok a polcokon...

Még az illat is ugyan az volt, mint régen.

Csak Ő hiányzott. Szinte vártam, hogy mikor nyikordul meg a padló, és lép be a raktárból, vagy a belső udvarból... De persze nem jött. Nem jöhetett. Már nem volt köztünk.

Sírni akartam, ott és azonnal.

Az ajkamba haraptam, elvégre megfogadtam az utolsó átbőgött éjszaka után, hogy nem sírhatok többet ilyen módon. És biztosan ő sem akarná. Mindig azt mondogatta, hogy ők akkor boldogok, ha mi is azok vagyunk. És ő főként akkor boldog, amikor én is az vagyok.

Behúztam magam mögött az ajtót, és a raktár felé indultam, ahol csinos kis fadobozokban (inkább kocka-ládákban) tartottunk mindent, ami éppen nem volt aktuális. Így a karácsonyfadíszek is ott rejtőztek valamelyik szépen felcímkézett fenyőfadobozban.

Akaratlanul is végigsimítottam egy-két olyan tárgyat, amik nagyon fontosak voltak neki, és amiknek csak itt volt helye. Azt a kis széket, amit nekem faragott tizedik születésnapomra. A padot, ami régen, a felújítások előtt, a lépcsőfordulóban állt, és amíg mi az udvaron játszottunk ők ott beszélgettek mamával.

Hidegzuhanyként értek az emlékképek, és folyni kezdtek a könnyeim. Azt akartam, hogy velünk legyen!

Letöröltem a könnyeimet, és kihúztam a szorulós belső ajtót, aztán beléptem a raktárba. Miután felkapcsoltam a villanyt ott is keresni kezdtem az egymásra pakolt dobozok között a "karácsonyfadíszek" feliratút. Elmélázva néztem egy "családi fotóalbumok" nevezetű dobozra, aztán átfutottam még huszonvalahány címkét, mire megtaláltam ami kellett nekem. És amit persze az egyik kupac legalján találtam meg. Leemeltem a legfelső dobozt, és átraktam egy kisebb kupac tetejére, aztán a következőt is, ami dög nehéz volt, aztán az utána következőt, és a többit.

Ahogy pakoltam hirtelen leborult valami, és az egyik doboz recsegve a földre esett, és kiborult a padlóra. Kiemeltem a karácsonyfadíszeket tartalmazó dobozt, és az ajtó mellé tettem aztán elkezdtem visszapakolni a kiborult... kutyajátékokat.

A fejemet csóválva néztem a majdnem teljesen -kutya rágás nyomokkal tarkított- felismerhetetlen tárgyakat, amik még Hei elődeié voltak. Egy labdát azért be tudtam azonosítani, meg egy sípolós gumikacsát, bár szegénynek kevésen múlott hogy nem esett le a feje, mert úgy nagyjából fél centi széles gumicsík tartotta össze a testével.

Lezártam a dobozt, és visszatettem a többi közé.

Megragadtam az ajtóban várakozó dobozt, aztán kihátráltam a raktárból. Letettem a rakományt a padra, és visszamentem lekapcsolni a lámpát. Ahogy megfordultam észrevettem valamit, de nem foglalkoztam vele, mert hallottam, ahogy mama papucsának jellegzetes kopogása egyre erősödik a fejem felett, tehát jön le megnézni, hogy élek-e még. Gyorsan felkaptam a dobozt, aztán kihátráltam a szobából.

Ahogy kiértem a hidegbe, és a lucskos udvarra, ahol csak ott nem folyt a víz, ahol... éppen nem tartotta kedve, szembetaláltam magam a nagymamámmal.

-Már azt hittem valami baj van. - Suttogta megkönnyebbült mosollyal. - Vidd csak fel, csillagom, bezárom majd.

A lépcső felé indultam, ugyanis nem volt kedvem megvárni, beszélni vele, vagyis... semmihez nem volt kedvem. Pontosan tudta mennyire hiányzik nekem, én is tudtam mennyire hiányzik neki, így nem beszéltünk róla.

A lakásba érve letettem a dobozt a nappali közepén, aztán rácsörögtem Yongira, hogy merre van, mert be kellene szenvedni a karácsonyfát az erkélyről.

Háromszor csörgettem meg, de nem vette fel.

Vagy gőzerővel dolgozik a kalandparkban, vagy esetleg máshol dolgozik. De inkább nem is akartam tudni.

De idén nincs akkora fánk, mint például előző évben, így talán egyedül is elbírom...

Kimentem az erkélyre a fához, ami egy nagy faládában volt, elnézést, dézsában.

Hei valahonnan hirtelen előbukkant, és a lábamhoz dörgölőzött.

Megsimogattam a fejét, aztán a fát kezdtem mustrálni.

A kutyám érdeklődve figyelte, hogy mi lesz ezzel a nagy és szúrós izével, ami miatt nem tud rendesen rohangálni, végig az erkélyen.

-Hé, szomszéd lány! - Hallottam meg egy ismerős hangot, mire arrafelé fordultam.

-Szia! - Intettem YoungJaenek, akinél most érdekes módon nem volt telefon. Vagyis a kezében nem, így arra a következtetésre jutottam, hogy valahol a zsebében lehet.

-Hallottam ám a nagy jelenetről. - Sétált közelebb. - Nem semmi, hogy hagytad, hogy dongsaeng lesmároljon.

-Maximum ThreeSt szidhatom érte. - Tártam szét a karjaim, mire furán nézett rám.

-ThreeS, Seo Shin Seong, osztálytársunk. Ő írta a forgatókönyvet. - Próbáltam felvilágosítani, de nem nagyon értette.

-Biztos. - Hagyta rám. Aztán egy ideig bámult rám. - Szép fátok lesz. - Szólalt meg végül.

Ekkor hirtelen beugrott egy ötlet. Mi a francnak hívjam haza a bátyámat az...szóval onnan, akárhonnan, ahol jelenleg tartózkodik (valószínűleg a barátnőjével), ha a szomszédban hét jófej, és roppant jó súlyemelő fiú tartózkodik?

-YoungJae... Segítenél... - Kezdtem, de félbeszakított egy telefonhívás. A fiú előkapta a zsebéből a telefonját, aztán azonnal a füléhez emelte.

-Tudod mióta várok rád? Miért nem végeztél hamarabb? Már aggódtam! - Hadarta.

-...bevinni a fát a nappaliba? - Fejeztem be a mondatomat, mire felfedezte, hogy nagyjából két lépésre állunk egymástól.

-Tudsz várni egy percet? ... Igen, persze, persze. .... Nem! Dehogy! ... Csak a szomszéd lány, akit BamBam már lestoppolt. ... Igen, igen, persze, persze. - Végül miután gondolom felvázolta a titokzatos valakinek, hogy ki vagyok lefogta, nagyjából öt, na jó, ez túlzás, maximum két másodpercre a kagylót, hogy elhadarja mihez kezdjek a fával. - Kérd meg a többieket. - Intett a lakásuk felé, aztán már mondta is tovább a telefonba.

Tehetetlenül ácsorogtam egy darabig, aztán elindultam a GOT7 lakása felé.

Bekopogtam a nappaliba vezető üvegajtón, aztán mivel senki nem jött elém, vagy szólalt meg, ezért beléptem. Lerúgtam magamról a cipőmet, aztán beljebb mentem becsukva magam után az ajtót.

-Hahó! - Szólaltam meg, mire egy macska ugrott le valahonnan. Pár másodperc múlva meg is láttam a cicát. Odajött hozzám, mint valami úri lény, aztán a lábamhoz dörgölőzött. Leguggoltam mellé, és megsimogattam a fejét, mire még jobban hozzádörgölőzött a kezemhez. Aztán dorombolni kezdett.

-Szeret téged. - Felnéztem JBre, aki mosolyogva nézett ránk. - Egyébként szia, ő Nora, és mi szél hozott?

-Szia! - Aztán suttogtam a cicának is egy sziát, majd a gazdájára néztem. - Igazából egy szívességet szeretnék kérni.

-Igen? - Dőlt az ajtófélfának zsebre dugott kezekkel, amolyan ne kímélj fejjel.

-A karácsonyfánkat be kellene vinni a nappalinkba.

-Mi? - Nevette el magát.

-Mire számítottál? - Kérdeztem vissza, felnézve rá.

-Hát tudod van egy hős szerelmesünk, aki Juniorral, Markkal, és YuGyeommal egyetemben most távol van, de nem is tudom... Valami személyes szerelmi üzenetre. Mondjuk. Nem tudom. A lányok szoktak ilyeneket küldözgetni?

-Nem tudom. Majd megkérdezem a barátnőmet. - Nevettem el magam a kínos szituáción. - Egyébként ezek szerint nagyon rá vagytok kattanva erre a témára.

-Két hősünk is van. - Forgatta a szemét JB. - Plusz Jackson, mert ő is felszedett valakit. De ő más. - Legyintett, hogy ne is foglalkozzunk vele.

-Szóval lenne kedved karácsonyfát cipelni? - Érdeklődtem visszatérve ittlétem okára.

-Ja, persze. Az a fa, ami az erkélyen van?

-Igen. - Bólintottam.

-Ó, akkor pillanat. Egyébként gyere beljebb! - Invitált be, ami nagyjából azt jelentette, hogy a ruha-és cipőhalmokon keresztül követnem kellett az egyik szobába.

-Jack! - Rázta meg az ágyán kockuló fiút.

-Mi van? Még nem fejeztem be. - Morogta, miközben le sem vette a szemét a képernyőről. - Menj a francba, belelógsz a játékomba!

-Jackson Wang, egy csaj van itt! Ne most szemétkedj!

-Csaj?! - Állította le azonnal a játékot. JB az ajtóban álló énemre mutatott, mire Jackson legyintett. - Ő foglalt.

-Mondd el neki! - Nézett rám JB, mire értetlenül meredtem rá.

-Mit?

-Hát hogy mire kellünk.

-Egy kikötésem van: nem viszek szerelmes üzeneteket! - Nézett rám.

-Nem erről van szó. Nem tudom mit mesélt be nektek BamBam, de tudtommal nincs köztünk semmi.

-Ahaaa, persze. - Morogta Jackson.

-A karácsonyfánkat kellene becipelni a nappaliba.

-És miért pont én? - Érdeklődött, miközben a játékkonzolt piszkálta.

-Nem tudom. Először megkértem volna YoungJaet, de neki azonnal telefonálnia kezdett...

-Egész nap rá volt pörögve a nőjére, mert valami vizsgája volt, vagy mi, és nem tudtak kétpercenként beszélni, szóval nézd el neki. - Vágott közbe JB.

-Aztán megkértem drága JBt, hátha...

-Én nem mondtam nemet. - Ellenkezett az említett.

-Igent sem. Berángattál ide. - Vázoltam fel a történetet.

-És ha én lennék a karácsonyfa cipelő mi javam származik nekem abból? - Erre a mondatra JB érdekesen meredt Jacksonra. - Most meg mi van?

-Csak nem ragadt rád valami műveltség?!

-Rohadt vicces. Szóval mit kapok érte? - Nézett rám újra. Egy kicsit elgondolkodtam, aztán beugrott egy ötlet.

-Hát... Mama sütött sütit. Valami maffin meg...

-Oké, benne vagyok. - Kiáltott fel egyszerre a két fiú. Aztán elkezdtek veszekedni azon, hogy ki mondta először, és hogy ki viszi a karácsonyfát. Eléggé érdekes helyzet volt.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesek lesztek. - Kezdtem félbeszakítva őket. - De felőlem ketten is hozhatjátok, és mindketten kaptok sütit.

-Megbeszéltük. Mikor cipeljünk?

-Most? - Kérdeztem vissza.

-Oké, akkor azonnal. - Kezdte Jackson, aztán áthúzta a fején a pólóját.

-Mit művelsz!? - Akadt ki azonnal JB.

-Átöltözök, mi bajod van?

-Én inkább megyek. - Indultam az erkély felé, ahol összetalálkoztam a (mily meglepő) még mindig telefonáló YoungJaevel.

Intettem egyet neki köszönésképp, aztán felrángattam a cipőmet és kiléptem az erkélyre.

Visszamentem a lakásba, ahol a mama azonnal letámadt.

-Csillagom hol voltál? Már aggódtam.

-Csak a szomszédban. Mivel Yongit nem értem el, ezért kerestem másik karácsonyfa cipelőket. Ugye vághatok fel egy kis sütit?

-Persze. Nekik is sütöttem, és még... - Kezdte, de elhallgatott.

-És még?

-A bátyád ma estére hazahozza a barátnőjét. - Húzott elő egy tepsit a sütőből, aztán a pultra tette.

-Járt már itt. - Vontam meg a vállam.

-De be szeretné nekünk mutatni, mint a...

-Mint a...? - Kérdeztem vissza, de nem foglalkozott velem többet, minden figyelmét újra a sütiknek szentelte.

-Yun! Hahó! - Hallottam a nappali felől kiabálást. Kiszaladtam Jacksonhoz és JBhez, akik ott ácsorogtak az erkélyajtónk előtt.

-Mutatom, hogy hova tegyétek, jó? - Tártam ki az ajtót, hogy beférjenek rajta a fával.

A két fiú felemelte a dézsa két oldalán lévő fogantyúknál fogva a fát, és elindultak vele befelé a lakásba. Megmutattam nekik, hogy hová tegyék le, aztán gyorsan visszamentem becsukni az erkélyajtót, nehogy kiszökjön a meleg.

Miután beállítottuk a fát, hogy az előnyösebb oldalát mutassa kimentem a konyhába, és bevittem nekik a megbeszélt "bérüket".

Mama felvágott egy fél tepsi mennyiségű sütit, amit aztán a kanapén ülve, az ölükbe vett tányérok felett ettek. Hei odaült a lábukhoz, és ácsingózva nézett a tányérra, de megkértem a fiúkat, hogy ne adjanak neki, mert baja lehet tőle.

-Mi az, hogy a kutyának baja lehet a sütitől? Nekünk nem? - Nézett JB a kezében tartott finomságra. - Biztos...?

-Amikor kicsi volt megevett valami fura kenyeret, vagy... nem is tudom már. A lényeg, hogy valami liszteset evett, és állatorvoshoz kellett vinnünk. Azóta elzárunk tőle mindenféle lisztes cuccot, mert a kutyadoki is ezt ajánlotta.

-Érthető. - Mosolygott a kutyámra JB.

-Bocs haver, de nem kapsz! - Húzta el a tányért a kutyám orra elől Jackson, mivel a kutya a két mellső lábával felmászott melléjük a kanapéra, és a sütit szagolgatta.

Elparancsoltam Heit a kanapétól, aztán felemeltem a dobozt, amit a műhelyből hoztam fel, és a karácsonyfához vittem.

A két fiú kajálás közben nézte, ahogy kinyitom a ládát, és kipakolom belőle az égősorokat.

-Ööö... Yun... - Kezdte JB, mire hátranéztem rájuk.

-Igen? - Kérdeztem, mivel egymást kezdték lökdösni.

-Szóval... - Fogott bele újra JB, de megint nem folytatta.

-Bökd már ki! - Léptem el a karácsonyfától, amire gyorsan feltekertem az izzósorokat, és leguggoltam a dobozhoz, amiben éppen a kutyám volt benne félig, mert talált valami elképesztően érdekes dolgot az alján.

-Szóval te és BamBam... - Folytatta JB, mire felnéztem rájuk.

-Mi van velem és BamBammel?

-Nem is tudom. Jackson akarta tudni.

-De mit? - Érdeklődtem, mert még mindig nem tudtam, hogy mit akarnak velem, és a mondhatni öccsükkel.

-Szóval ti akkor most nem vagytok együtt? - Bökte ki Jackson.

-Miért lennénk együtt? - Kérdeztem vissza.

-Mert miért ne? Többek szerint aranyosak vagytok együtt. - Vonogatta a vállát JB.

-Nem tudom miért érdekel ez titeket. - Vettem ki a dobozból pár díszt, és a fára aggattam. - De tudtommal nincs semmi köztünk. Igazából... Jóbarátok vagyunk.

-És még...? - Kérdezte Jackson felhúzott szemöldökkel.

-Mi és még? - Bámultam rájuk, mire egymásra néztek, de egyik sem válaszolt.

-Felrakhatom én a csúcsdíszt? - Pattant fel hirtelen JB, mikor kivettem a következő adag díszt, amit a fára szántam.

-Tessék! - Nyomtam a kezébe a csillogó csúcsdíszt, amit óvatosan feltett a fa csúcsára. Aztán hátrébb lépett, és megszemlélte a díszt.

-Nagyon jól néz ki. - Röhögött fel Jackson. - Maga a tökély!

Jackson telefonja csörögni kezdett, ami miatt elnézést kért, aztán kiment az előszobába telefonálni.

-Felrakod ezt oda? - Adtam JB kezébe egy díszt, és az egyik felső ágra mutattam.

-Persze. - Akasztotta fel az ágra. - Amúgy tényleg... - Kezdte. - Tényleg nincs köztetek semmi dongsaenggel?

-Fogalmam sincs hogy mi ez a mániátok, de...

-Őszintén! Bejön vagy sem? - Nézett rám.

-Igazából... Miért zaklat mindenki ezzel? - Ráztam a fejem. - Az osztálytársaim, a legjobb barátnőm, te... És már a bátyám is kezdi.

-Ha elhívna randira mit mondanál neki? - Tette fel a következő kérdést.

-Nem tudom. - Ráztam a fejem. Miért zaklatnak ezzel? Bamyt is le fogom ütni, ha még egyszer elküld BamBamról egy képet. Miért nem tudják felfogni, hogy a kapcsolatokba nem kell belepofázni, mert maguktól alakulnak ki?! Aish!

-Őszintén, igen, vagy nem? - Nézett rám JB.

-Hagyj már békén! - Morogtam a karácsonyfát bámulva.

-Jó, oké. Nem erőltetek semmit. - Emelte fel a kezeit védekezően.

-Leader bácsi, a gyerekeid öt percen belül hazaérnek! - Jött vissza Jackson a nappaliba. - Szóval haza kéne menni.

-Akkor köszönöm a segítséget fiúk. - Mosolyogtam rájuk, igaz, hogy kicsit erőltetnem kellett, de végül sikerült.

-Szívesen. - Vigyorgott Jackson.

-Köszönjük a sütit, nagyon finom volt. - Búcsúztak el, aztán el is tűntek az erkélyen.

Lehunytam a szemem, aztán egy sóhaj után tovább díszítettem a fát.

Miután elkészültem a karácsonyfával, a konyhába mentem mamának segíteni főzni, aztán teríteni. Négy személyre.

Ez volt az első karácsony, amikor papa nem volt velünk, és mama megkért, hogy az ő helyére terítsek Yongi barátnőjének.

Mama idegesen figyelte az órát, de nem volt hajlandó elmondani, hogy pontosan mikor jönnek, így inkább bevonultam a szobámba Heivel. Miközben a kutyám fülét vakargattam Bamyval chateltünk. Nem volt túl komoly szóváltás, csak annyit beszéltünk meg, hogy utálja a szüleit. ugyanis megígérték neki, hogy együtt töltik a karácsonyt, aztán ma reggel bejelentették, hogy "sürgős üzleti útra kell menniük", és le is léptek.

Szóval miután Bamy az összes létező káromkodást leírta (vagy elmondta magában) rátértünk a "kinek mit vettél karácsonyra" témára.

-Yun, megjöttek! - Lépett be mama a szobámba.

-Egy pillanat, és jövök. - Írtam gyorsan vissza Bamynak, aztán ledobtam a telefonom az ágyra, és Hei kíséretében kivonultam a nappaliba.

Mama már nagyban invitálta be Yongi barátnőjét, aztán megölelte az unokáját is (mármint Yongit).

-Yun, bemutatom a barátnőmet, Kim Danbit, Bi, ő a húgom Young Nam.

-Szia! - Mosolygott rám egy meghajlás után a lány. - Családi, és baráti körökben Bi, vagy Danbi vagyok.

-Szólíts csak Yunnak. - Hajoltam meg. - Foglalj helyet! - Intettem az asztal felé.

-Tyű, nagyon szép a fátok! - Dícsérte meg a munkámat. Behoztam a vacsorát, leültünk a helyünkre, az asztal négy oldalára.

Mindannyian megdicsértük a mama főztjét, ő pedig szerényen mosolyogva lubickolt a dicséretekben.

Közben Danbi mesélt magáról, a családjáról, és néhány vicces dolgot a bátyámmal való találkozásáról.

Igazából... akkor gondolkodtam el rajta, hogy igazából összeillenek. Eddig csak Bamy pártján álltam, aki eltitulálta ribancnak, amikor megtudta, hogy az ő "szőke hercegének" barátnője van. De ez egyeltalán nem igaz rá. Danbi egyetemista, igaz, hogy nagymenő, de ahhoz képest teljesen helyén van, saját lakása van, sokban egyezik az érdeklődési köre Yongiéval, szereti a kutyákat (Hei azonnal összebarátkozott vele, ha eddig (mármint a régebbi találkozásaikkor) nem tette volna meg), meg túrázni... És még a humora is a helyén van.

Vacsi után átadtuk egymásnak az ajándékokat, és teljesen leblokkoltam, amikor Danbi a kezembe nyomott egy kis csomagot.

-Öhm... Köszönöm! - Öleltem meg. - Én... Izé, nem számítottam rád, úgyhogy...

-Direkt megkértem Yongit hogy tartsa titokban a jöttömet, hogy igazi meglepetés legyen. - Mosolygott rám. - Szóval nem is számíthattál rám.

-Szóval ezért volt olyan fura ma a mama. - Néztem elgondolkodva a Yongit ölelgető nagymamámra.

-Yongi elmondta neki, hogy jövök, mert mindenképpen ő akart főzni, és nem engedte, hogy rendeljünk vacsorát. - Vont vállat Danbi. - De téged megleptünk, igaz?

-Nap közben elkotyogta, de ma már semmi nincs nyitva. És igen, megleptetek. Nagyon jó értelemben.

-Ennek örülök. - Ölelt meg megint.

Ajándékozás után leültünk megnézni egy filmet, vagyis inkább újrakommentáltuk. Kiderült ugyanis, hogy csak Yongi nem látta még azt a filmet, így teljesen levettük a hangját, és a mi szöveg-feldolgozásunkat kellett hallgatnia. Eszméletlen sokat nevettünk, és jól megtaláltuk a közös hangot Danbival.

Tíz óra körül indulniuk kellett, mert valamelyik karácsonyi buliba voltak hivatalosak.

-Jöhetsz te is Yun! - Ajánlotta fel Danbi.

-Nem köszi, menjetek csak. - Legyintettem. - Az utóbbi időben volt egy buli ami sok volt egy kicsit nekem, szóval... Érezzétek jól magatokat! - Intettem utánuk az ajtóból.

Elmosogattunk mamával, aztán ő elment aludni, én pedig visszavonultam a szobámba.

Hei álmosan pislogott rám az ágyikójáról, így odamentem hozzá, és megsimogattam a fejét.

-Boldog karácsonyt! - Suttogtam, aztán felültem az ágyamra.

A mamától kapott pulcsimat húzkodtam a kezemmel, miközben vártam, hogy Bamy visszaírjon. De nem írt.

Eldőltem a párnáimra, és a sötét plafont bámultam. Aztán... eszembe jutott valami.

A telefonomat a zsebembe csúsztattam, és kiosontam a szobából. Felvettem a bakancsom, és egy fekete kabátot, aztán leakasztottam a műhely kulcsát, és kiosontam a lakásból.

Lesiettem a lépcsőkön a mobilommal világítva, hiszen már nagyon késő volt. Kicsit szenvedtem a kulccsal, ugyanis nem akart betalálni a helyére, végül, miután kinyitottam, belöktem az ajtót, aztán felkapcsoltam a villanyt. Becsuktam az ajtót, és az íróasztalhoz siettem.

Sajnálom papa, de nem bírom ki!

Azonnal megtaláltam, amiért lejöttem.

Felemeltem a kis faragott dobozt, és a kezemben forgatni kezdtem. Gyönyörű munka, az oldalán egy erdő futott végig, a tetején pedig kiemelkedett a kilátó. Az a kilátó, ahová mindig papával jártunk. Miniatűrben ott volt előttem az egyik kedvenc helyem.

Próbáltam kinyitni, de nem engedte magát. Ahogy forgattam, és a fény közelébe tartottam észrevettem rajta egy kulcslyukat, az egyik fa, mondhatni odvában.

Letettem a karosszékre a ládikát, aztán kutakodni kezdtem. Sorban húzogattam ki a fiókokat, és pörgettem át a papírkupacokat. De sehol semmilyen mini kulcs. Megnéztem a ott is, ahol papa a mütyüröket tartotta, de semmi. Az íróasztalon is átkotortam mindent, de ott sem volt. Átnéztem a polcokat, a másik szekrényeket, de nem volt sehol.

Végül kezdtem feladni, és más módszerhez folyamodtam. Kihúztam a frizurámból egy hajtűt (milyen jó, hogy kontyban hordom a hajam, nem igaz?), és a kulcslyukba illesztettem. Addig piszkáltam a zárat, amíg nem kattant egyet. Ezt a trükköt még Yongi tanította meg nekem, mert ő állandóan elhagyta a kulcsát, viszont egy hajtűt, vagy gemkapcsot simán tudott szerezni, így mindig be tudott menni a lakásba.

Lassan felnyitottam a fedelét, és a fény felé tartottam.

Az első, amit megláttam benne egy papírdarab volt.

Letettem a dobozt az asztalra, aztán kivettem belőle a papírt, és széthajtogattam.

Papa csúnya kézírása volt. Az ajkamba haraptam, aztán olvasni kezdtem.

Drága Yun!

Annyira szerettem volna elkészíteni neked azt, amit terveztem, de érzem, hogy az erőm kezd elhagyni. Attól félek, hogy már soha nem láthatom meg az arcod, amikor átadom neked. Úgy érzem sohasem tudom elkészíteni már. Talán azért is álltam neki ennek a doboznak, és a levél írásának.

Kérlek ne légy szomorú, mert hidd el, nekem sokkal jobb lesz, mint az életemben bármikor is lehetett. És te akkor vagy a legszebb, amikor mosolyogsz. Úgyhogy kérlek mosolyogj sokat!

Mivel már elkezdtem ezt írni, ezért be is fejezem rendesen.

Nagyon örülök, hogy életben vagy, és igaz, hogy van egy betegséged, de még nagyon hosszú élet áll előtted. Remélem megtalálod a szerelmedet is, és boldog leszel.

És örülök annak is, hogy végül édesapád és édesanyád nekünk hagyott, nem pedig valami idegen helyre kerültél, így legalább láthattuk, hogy milyen boldog vagy.

Nagyon sokat aggódtunk Daeval, hogy hogyan tudunk majd felnevelni... De íme: sikerült. Nem valami intézetbe kerültél, hanem nagyon jó tanuló vagy, vannak barátaid, és van célod, aminek nagyon örülök-örülünk. És persze ott van Hei, akiről úgy gondoskodsz, mint egy kisbabáról.

Nem sok időm van írni, és már késő is van, de szerintem mindent leírtam, amit akartam.

Szeretettel: Papa

Lassan olvastam végig a sorokat, és a végére a könnyeim áztatták az arcomat. Újra, és újra átfutottam a levelet, aztán kezembe vettem a dobozt, és végigsimítottam az oldalán.

-Nagyon, nagyon köszönöm! - Suttogtam a semmibe.

Összehajtogattam a papírt, aztán letettem az asztalra. Kihúztam a következő összehajtogatott lapot a dobozból, és kisimítottam.

Egy tervrajz volt. Papa egy csomó helyen kiegészítette, és hozzárajzolt, vagy beleírt, de... Egy lakás, vagy ház tervrajza volt. Papa a sarkára odaírta a pontos címet is... Végigsimítottam a kicsit elmaszálódott íráson, aztán kihúztam egy kulcscsomót a dobozkából. Két nagy kulcs, és egy igazán picike.

A kicsit beleillesztettem a ládikába, és... Beleillett.

Letettem az asztalra, és a rajzot kezdtem tanulmányozni. Ez az ajándék, amit nem tudott befejezni? Ez... Teljesen olyan, mint amit egyszer mondtam neki, amikor megkérdezte milyen az álmaim háza. Újabb könnycseppek indultak el a szememből, és folytak végig az arcomon. El sem hiszem!

A terv hátuljára írva volt az egy évvel ezelőtti dátum, és a jövő évi, közöttük pedig kötőjel. Mégis... Mi ez?

A telefonom a nadrágom zsebében csipogni kezdett, hogy üzenetem érkezett, de nem foglalkoztam vele.

Nézegettem a tervet, aminek a hátulján szintén tervek szerepeltek: bútorok tervei. Mindenféle gyönyörűen faragott, királyi kastélyba illő bútor. És egy csillár rajza.

Fel volt írva rá továbbá még egy csomó színkód, és anyagminta darabok is voltak ráragasztva. Papa mindig alapos munkát végzett... De most nagyon meglepett.

Visszahajtogattam mindent a dobozba, aztán a kezembe vettem, és a mini kulccsal bezártam. Levettem a nyakláncomat, és a kis kulcsot ráfűztem. Körbenéztem, aztán kifelé indultam. Miután lekapcsoltam a villanyt odabent bezártam a műhelyet, és visszasiettem a lakásba. Bezártam a bejárati ajtót, majd a szobámba osontam. Ledőltem az ágyamra, és a dobozt forgattam a kezemben. Észrevettem a kilátó tetején két apró figurát. Arcuk nem volt, csak az ember-alak. Végigsimítottam a kis fákon, majd a kilátón, és az emberkéken... Köszönöm, köszönöm papa!

Chapter 17.

GOT7 Fanfic

Chapter 17.

BamBam

Lassan nyitottam ki a szemem, és a meghökkent lány arcára néztem.

Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang rajta.

Ennyit arról, hogy az őrültségemmel lenyűgözöm.

Lehajtottam a fejem, és elhúzódtam tőle.

-Aludj jól! – Suttogtam, de nem válaszolt. Felálltam, és az erkélyajtó felé indultam. Míg ki nem értem a folyosóra, éreztem, ahogy a tekintetével követ.

Ahogy kijutottam a hidegbe beleütöttem egyet a falba. Ami persze nekem fájt jobban, de valahogy jobban éreztem magam tőle.

Aztán felnéztem az égre, a sok csillagra.

Mark azt mondta, hogy nyűgözzem le valami váratlan dologgal. Úgy tűnt ez elég váratlan volt neki... De nem látszott rajta, hogy le lenne nyűgözve.

Megdörzsöltem az öklöm, aztán megtöröltem az orromat, és a korlátra támaszkodtam. A sötétséget bámultam magam alatt.

A telefonom a zsebemben rezegni kezdett.

yi@eugot7mark : remélem azért hazajössz

A hátam mögött lévő ajtóra néztem, ami mögött Yunt hagytam, és ahonnan kis fény szűrődött ki, aztán a telefonom képernyőjére.

Sóhajtva írtam vissza Mark Hyungnak.

bam@bamgot7 : megyek

Még egyszer visszanéztem az ajtóra, aztán a saját lakásunk felé indultam.

Sikerült feltűnésmentesen bejutnom a szobába, és eldőltem az ágyamon.

A plafont bámultam, és YuGyeom hortyogását hallgattam.

Az első ötletem az volt, hogy letámadom, de nem akarom elveszíteni a hülyeségem miatt. A forgatáson úgy is meg kell csókolnunk egymást...

És mi lenne, ha Bamytól kérnék tanácsot? Elvégre legjobb barátnők, akik mindent tudnak egymásról.

Hülye, hülye, hülye! A fejemet ütögettem, és elátkoztam a briliáns ötletemet. Kellett ez nekem.

-reggel, a tengerparton-

Leparkoltam a kocsit a kikötőnél, aztán a GPS piros vonalát követve indultunk el a parton. Reggel Bamy elküldte, hogy pontosan hová kell menni, így legalább nem hiába flangáltunk a tengerparton az erős szélben.

Egy sziklásabb rész után, amin nagy nehezen átvergődtünk a laposabb részek következtek. Először másznunk kell, aztán meg belesüppedünk a fövenybe. Tényleg egész változatos.

A GPS elkezdett magyarázni YuGyeom kezében, hogy nemsokára úti célunkhoz érünk. Felmásztunk a sziklákra, és meg is láttuk a gyülekező csapatot.

Amikor Hana meglátott minket rögtön szólt Edának, aki felénk fordította a kamerát. Így egészen addig filmezett minket, míg oda nem értünk hozzájuk. YuGyeom győzedelmesen elrakta a telefonját, és összepacsizott Kodával.

-Látod?! Nekem lett igazam! - Fonta össze a karjait.

-Persze. Megnyerted a lottó-ötöst. Legyél boldog! - Morogtam, aztán szétnéztem a társaságban. - Úgy érzem megint mi érkeztünk utolsónak.

-Nyugi haver! Nincs gáz. - Veregetett vállon ChulChul. - Pont időben értetek ide.

Ledobtuk a táskáinkat a többire, amik a homokra terített kis takarószerűségen álltak egy nagy halomban. YuGyeom pedig azonnal ment is Edához, valami új játékról magyarázni.

-Várj! - Számoltam össze az ott lévőket. - ThreeS, Bamy és Yun még nincsenek itt.

-Á, ők már régen forgatnak. - Mutatott fel a következő sziklás részre Chon. - Most veszik fel az utolsó előtti jelenetet, aztán jön a vége, ami aztán elképesztően romantikus rész. Rá akartam beszélni a skacokat, hogy naplementénél, vagy hajnalban a napkelténél forgassunk...

-De ThreeS lerázta azzal, hogy a franc fog olyan korán felkelni. - Jött mellénk Eda. - Szerintem amúgy igaza van. És eddig csak háromszor mondta el, úgyhogy nyugi, talán abbahagyja. - Súgta oda nekünk, úgy, hogy lehetőleg a barátnője ne hallja.

-És mi bajotok van a napnyugtával? - Fonta össze a karjait Chon.

-Tudod Chon cica, van elég dolgom, és amúgy is, ha nem forgatnánk napközben be kellene mennünk a suliba. Szóval ne nyavajogj. Hidd el, jobb így nekünk. - Válaszolt Koda.

-Te csak ne cicázd a barátnőmet. - Ütötte hátba Eda a névrokonát.

-Jó van má'! Az én nőm el van foglalva. - Mutatott fel a sziklákra.

-Amúgy miért nem a sima részen forgatnak? - Nézett fel hunyorogva Hana is. - Miért jó ott fent? Mi van ott, ami itt nincs?

-Talán olyanok mint a költők. - Erre mindannyian YuGyeomra néztünk. - Ők is a földön vannak, de a lelkük szárnyal... Ezek után logikus, hogy kedvelik a magas helyeket.

-Igazad van dongsaeng. - Bólogattam nagyokat.

-Úgy látom végeztek a hegyi kecskék... Már jönnek is le.

-Te lekecskézted a nőmet? - Kérdezte felháborodva Koda ChulChultól. Aztán elröhögte magát. - Te jó nagynénikém! Ilyen szavak léteznek egyeltalán?

-Komolyan, Koda mint egy nyelvújító. Miért nem írod össze a hülyeségeidet? - Forgatta a szemeit Hana.

-Mert száz év múlva senkit sem érdekel majd.

-Akkor menj vissza az időben, és mond meg a lökött íróknak, hogy ez száz év múlva senkit nem érdekel. - YuGyeom megrázkódott a "kötelező olvasmányok" gondolatára. - Tartsák meg maguknak a hülye irományaikat.

-Na, látod végre valamiben egyet értünk. - Karolta át Hana vállát Koda.

-Menj a francba! Keríts magadnak egy csajt, azt ölelgesd! - Lökte el magától a lány, és nekidőlt ChulChul vállának.

A többiek hülyeségeit hallgattam, miközben azt néztem ahogy Yun, mint egy hercegnő, úgy jön lefelé a sziklákról. Leemelték ThreeSnek a kamerákat, aztán Bamy odaszaladt hozzánk.

-Egy kis ideig csendben kell lennetek, szegénykém had bőgje ki magát. - Mikor Chon is elhalkult intett ThreeSnek, aki aztán visszaszámolt, és venni kezdte Yunt.

Mikor befejezték a jelenetet odajöttek hozzánk.

-És akkor most jön az, ami még nem volt... - Kezdte Bamy.

-Csoportkép! - Kiabált közbe Yun, és elővett a táskájából egy nagy fényképezőgépet. - Mama kérte. Valahogy egy kupacba kéne...

-Emberek! - Vette magához a szót Bamy. - Álljatok be úgy, hogy mindenki látszódjon. Lehet azt is, hogy valaki guggol, vagy térdel... - Kis kavarodás után sikerült beállnunk úgy, hogy mindenki benne volt a képben. Yun leguggolt elénk, és úgy fotózott párat.

-Oké, szerintem jók lettek. - Állt fel, és közelebb jött, hogy megmutassa a képeket-

-Várj! Olyan is kell, amin te is rajta vagy!

-Oké, de ha te fotózol, akkor meg te nem leszel rajta. - Eda odament Yunhoz, és nyomkodott valamit a gépen.

-Zsír ez a szerkezet. Állj középre, az én helyemre, én meg majd futok. - Eda egy sziklára támasztotta a gépet, és addig ügyeskedett, amíg egyenesen nem állt.

Közben Yun megérkezett hozzánk, és beállt Eda helyére Koda elé, és elém.

-Oké, megvagytok? - Kérdezte Eda.

-És te hol leszel?

-Melletted, ha kicsit odébb jöttök, akkor pont benne leszek. - Chon erre arrébb küldte a lányokat, így Yun pont elém került.

Eda visszaszámolt, aztán odarohant Chon mellé, és megvártuk, amíg villan a vaku.

Tíz-tizenöt képet csináltunk, volt köztük olyan, amin átölelem Yunt... Vagyis olyan, amin mindenki ölelkezik, Koda és YuGyeom meg szamárfület mutat az előttük állóknak.

-Na, most már elég volt. Következik a NAGY jelenet! - Jelentette be Bamy.

-Ilyenkor kicsit irritál, hogy amúgy a legjobb barátnőm. - Morogta Yun, aztán engedelmesen hagyta, hogy Bamy megigazítsa a sminkjét.

-Fightling, ki ne nyírjon utána a csaj. - Röhögött ChulChul, mikor elindultunk a víz felé.

-Pacsi, tesó! - Összeütöttük a tenyerünket Edával.

-Egyszer még kiöllek a társadalomból. - Zsörtölődött Koda. - Idegesít az idegesség, és mert féltékeny vagyok. Neked bezzeg hagyja, hogy lesmárold.

-Miket beszélsz itt össze? - Nézett hátra Hana.

-Másnapos vagyok, baj?

-Hagyjuk. - Bújt oda ChulChulhoz.

-Na, gerlepár, nagy jelenet! - Tapsolt ThreeS.

-BamBam, hajolj le! - Varázsolt elő a zsebéből valami sminkcuccot Bamy. - Tökéletesen kell kinézned a NAGY jelenethez.

Miután Bamy "tökéletessé" varázsolta a megjelenésemet ThreeS elmagyarázta, hogy hogyan és mit csináljunk, vagy mik az elképzelései.

-Lehet, hogy többször is fel kell vennünk, amíg jó nem lesz. Szóval készüljetek fel lelkileg. - Bökte oldalba Yunt, aki csak morgott valamit.

Ezután meg kellett tennem vagy ötször ugyan azt a süppedős utat, hogy Yunhoz érjek, aki megunta, hogy folyamatosan a hullámok elől mentse a cipőjét, úgyhogy a kezében fogta.

-Oké, következő. - Bólogatott ThreeS, miután visszanézte a felvett anyagot.

Újra megtettem az utat, aztán megálltam a lány mellett. Ő lassan felém fordította a fejét. Éreztem, hogy Eda a vállam felett kameráz.

-Fagyjatok meg! - Ordította Koda a sziklák tetejéről, ahová ThreeS felparancsolta őket.

-Maradjatok így, és másik oldalról. - Rendelkezett a rendezőnk. Miután Yun arcába is belenyomták a gépet folytathattuk.

Ácsorogtunk egy darabig a parton, végül meg kellett szólalnom.

-Sajnálom, hogy csak úgy elrohantam. - Mondtam a betanult szöveget.

Yun lehajtotta a fejét, és a vizet rugdosta.

-Sikerült dűlőre jutnom a főnökömmel, és engedélyezett egy titkos kapcsolatot.

A lány felnézett rám egy pillanatra, aztán újra a lábujjait nézte.

-És ezt miért mondod most nekem?

-Mert én még mindig szeretlek, vagyis mindig is szerettelek, és...

-Á, nem bírom! Ez nekem már túl nyálas! - Ugrott odébb, és beletúrt a hajába. - Komolyan ezt kell mondanod?

-Yun! - Szólt rá Bamy.

-Csak egy ici-picit nem lehetne átírni a szöveget? - Fordult ThreeShez, aki csak vigyorogva a fejét rázta. Aztán könyörgően rám nézett. - Vagy mondj bármit, könyörgök, csak ilyen csöpögőset ne, mert rosszul leszek!

-Ne nyivákolj, munka van! Te akartál főszereplő lenni... - Tolta vissza Bamy Yunt mellém.

-Te kijelentetted hogy főszereplő vagyok, és nem volt választásom.

-Részletkérdés, de elvállaltad. Nincs vita. Kibírod, és kész.

Yun visszaállt a helyére, ThreeS pedig intett, hogy mehet.

-Mert én még mindig szeretlek, vagyis mindig is szerettelek. - A lányra néztem, és közelebb léptem hozzá. - Én szeretném, ha újra egy pár lennénk.

Felemeltem az állát, és óvatosan magam felé fordítottam az arcát. Elsimítottam a haját a szeme elől.

-Mit gondolsz? Érek annyit, hogy újra melletted lehessek?

Yun összeszorította a szemét, és könnyeket préselt ki magából. Remélem nem megint a nagypapájára gondolt... Szipogva felnyitotta a szemét, aztán a nyakamba ugrott.

Magamhoz öleltem.

A hátunk mögül füttyögést, és hurrát hallottam.

-Hiányoztál. - Suttogta Yun a fülembe. Bárcsak nem egy forgatáson lennénk, hanem a valóságban, a többiek meg valahol máshol rontanák a levegőt, és csak mi ketten Yunnal a tengerparton...

-Oké, maradjatok így! Betelt a memória, hoztam másikat, csak ki kell cserélni. Sietek! - Futott el Eda, a cuccok felé.

Lecsúsztattam Yun derekára az egyik kezem, a másikkal pedig a hátát simogattam, ő pedig a vállamnak döntötte a fejét.

Olyan jó érzés volt úgy együtt lenni... Miért nem ez a valóság?!

-Minden a forgatókönyv szerint. Minél hamarabb túl vagytok rajta, annál jobb. - Fotózott minket ThreeS.

Eda sajnos túl hamar ért vissza, így el kellett válnunk egymástól.

-Akkor? - Kérdeztem a lányt félszegen, felkészülve arra, hogy megint valami butaságot mond a szövege helyett. - Mi lesz velünk?

-Szeretlek, te idióta! - És az ajkaimra tapadt.

Úgy éreztem megszűnik minden, és csak mi ketten lebegünk a boldog semmiben. Közelebb húztam magamhoz. Ő a nyakamba kapaszkodott, én pedig a hátát simogattam. Nem egy semmitmondó kis szájra puszi volt, hanem sokkal, de sokkal több. Sokkal jobb volt, mint a tegnapi, elmondani sem lehet. Úgy éreztem ez volt életem legjobb, és legvártabb pillanata.

Mikor elváltunk egymástól csak akkor hallottam meg a nagy üdvrivalgást a sziklák felől.

Yunnal egymásra néztünk, aztán a vállamba boxolt.

-Mert meghúztad a hajam. - Mosolygott.

-Én meg nem vagyok idióta.

-Ez van a forgatókönyvben. Sok Snél reklamáljál!

-Remek lett! Látod, nem kell tőle félned! BamBam aranyos fiú! - Bökdöste Yun oldalát Bamy.

Mindenkitől kaptunk vállveregetést.

Koda pedig teljesen kivolt, és kijelentette, hogy Yun megcsalta, és ezért most két napig részeg lesz.

-Jó, persze, tudjuk! - Legyintett Hana.

-Nem megyünk el valahová kajálni? - Érdeklődött YuGyeom.

-Van itt a közelben egy nagyon jó pizzéria. Oda beugorhatunk. - Ajánlotta Chon, mire mindenki helyeslően bólogatni kezdett. A lány elmagyarázta, hogy hogyan lehet odajutni, aztán elindultunk visszafelé a kocsihoz.

Kiderült, hogy Yun is arra parkolt, mert ő sem jár erre, így együtt mentünk. YuGyeom lemaradt telefonálni, de így sem élvezhettük egymás társaságát sokáig, mert Yunt is felhívta valaki. Csendben sétáltam a lány mellett zsebre dugott kézzel, és vártam, hogy befejezze.

Mikor a kocsikhoz értünk Yun intett egyet, hogy majd a pizzériánál találkozunk, aztán a füléhez szorított telefonnal beszállt a saját autójába.

YuGyeom vigyorogva ült be az anyósülésre.

Megvárta, amíg kikanyarodok a parkolóból, aztán azonnal mondani kezdte.

-Attól függetlenül, hogy csak messziről láttam, biztos állati jó lehetett! Yun nagyon menő csaj, te meg bele vagy zúgva, és ember!.. A helyedben jobban hajtanék rá, mert rohadtul összeilletek, és nagyon jó pár lennétek együtt. A kiadóban is biztosan megértenék, és engedélyeznének egy titkos kapcsolatot. És amúgy is ti nagyon jól megértitek egymást- kivéve amikor nem, persze, de ne hagyd hogy Koda elvigye az orrod elől. Mikor hívod el randizni? - Dőlt belőle a szó. Aztán rám nézett kérdőn. Kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy mit is mondott, és hogy kitaláljam a választ.

-Nem tudom. - Döntöttem el végül.

-Mark tud a közelben egy csomó menő, és nyálasan romantikus helyet, ahová elvihetnéd. De akár Yongit is megkérdezheted, hogy melyik a kedvenc helye, és...

-Yongié?

-Mi? - Kérdezett vissza.

-Yongi kedvenc helye?

-Én Yunra gondoltam. - Nézett rám, mint egy idiótára. Visszafordítottam a tekintetem az útra, mire folytatta. - Csak tudja hová jár a húga, nem? Vagy ha ő nem, akkor Bamy biztosan. Az LB-k, vagy mik mindent tudnak egymásról, igaz? Vagy utolsó esetben Dae nénit. De mindenképp el kell vinned valami jó helyre...

-Állj le a témával, légy szíves! - Szóltam rá, mire csendben maradt. - Ne szervezz nekem randit, oké?

-Jó. - Egy kicsit csendben volt, aztán újra megszólalt. - JB felhívott, hogy este mennünk kell próbálni, mert készülünk ugye a comebackre. És holnap is be kell mennünk a kiadóba. Szombaton lesz egy koncert, vasárnap próbálunk, hétfőn meg már ugye téli szünet van, és egész héten gyakorlunk, meg ruhapróbák lesznek... Fordász, meg a szokásos, és csütörtökön vesszük fel a videót.

-Remek. Pedig haza akartam utazni anyuékhoz.

-Ugye még nem vetted meg a jegyeket?

-Nem, csak terveztem. - Bekanyarodtam a pizzéria parkolójába, és leállítottam a motort.

Odabent nagyon jó illatok terjengtek, és a többiek integettek nekünk az egyik hátsó asztaltól. Odaültünk melléjük, és engem azonnal Yun mellé ültettek, YuGyeom pedig az asztal túloldalán kapott helyet.

Mikor kijött a pincér felvenni a rendeléseket, a társalgás éppen a csókunkról folyt, és Yunt győzködték arról, hogy nem kell megvernie csak azért ThreeSt, mert egyrészt ilyen nyálas volt a szöveg, másrészt pedig ugye a csókjelenet miatt. Végül, mire a rendeléseket kihozták sikerült megmenteniük ThreeSt.
-Téma lezárva. - Jelentette ki Bamy, aztán evett egy falatot. - Ki mit csinál a szünetben?

-Részeg leszek. - Jelentette ki Koda.

-Szép karácsonyt! - Bólogatott fintorogva Eda.

-Jó, lehet, hogy átfestem a hajam. - Rágta a piizáját.

-Megint normálisan fogsz kinézni? - Érdeklődött Bamy.

-Zöldre akarom az egészet.

-Az tényleg normális szín. Mindenkinek zöld a haja. - Jegyezte meg Hana, miközben beleivott ChulChul poharába.

-Valamivel ki kell akasztanom a szüleimet, és a kéket már megszokták. - Vonogatta a vállát.

-Miért nem szőke leszel? Az még jól is állna. - Érdeklődött YuGyeom. - Jackson Hyungnak is jól áll, pedig el sem bírtuk képzelni szőke fejjel.

-De tényleg jól néznél ki szőkén. - Erősítette meg Hana is.

-És mi abban az extra?

Egy darabig arról vitatkoztak, hogy Koda milyenre fesse át a haját, aztán Chon úgy döntött, hogy ő jön a karácsonyi terveivel, és persze ennek felvázolása érdekében mindenkit félbeszakíthat.

-Azt terveztem... - Kezdte, mire mindenki rá nézett. - Hogy Edával majd elmegyünk valahová, valami romantikus helyre. Aztán, mivel anyumék kijelentették, hogy idén nem mehetek bulizni karácsonykor ezért otthon leszek, újévkor meg valahol vidéken leszek. - Csicseregte.

-A korizás az elég romantikus? - Érdeklődött Eda, mire Chon mérgesen nézett rá.

-Persze! Amikor pofára akar esni, akkor elkapod, és együtt estek pofára. Tök romantikus! - Röhögött fel Koda.

Egy kis vita következett a jégkorcsolyázás gyönyörűségeiről, és arról, hogy az romantikus-e, vagy sem.

-Kezdem úgy érezni ennek sohasem lesz vége. - Motyogta Yun a salátájába.

-Kérsz egy kicsit? - Intettem a tányérom felé, amin még egy fél pizza feküdt.

-Nem, köszi. Edd csak meg, nehogy éhen hallj itt nekem. - Vett a szájába egy kis zöldséget. - Ó, el akartam már mondani, hogy pár napja felhívott egy ingatlanos, hogy menjek be az irodájába. Ma reggel gyorsan elugrottam hozzá, és kiderült, hogy a filmlakás a papáé volt, és hogy a végrendeletében rám hagyta.

-Ez nagyon jó, de hogyan? - Lepődtem meg.

-Eddig azt a részét a végrendeletének nem olvashattam el, mert mama nem engedte, de én nem is tudtam, hogy az a papáé volt. Én úgy tudtam, hogy egy bácsikáé volt, aki valamikor a tavaly nyáron halt meg. Állítólag a bácsi a papára hagyta, mert nagyon jóban voltak és a gyerekei külföldön laktak, így ez tűnt a legésszerűbbnek. Aztán papa meg rám hagyta. - Bekapott egy falatot. - Gondolom azért, mert Yonginak már van két lakása a belvárosban.

-Ez szuper hír. Mármint hogy tiéd a lakás.

-Nagyon meglepődtem. De már kezdem feldolgozni. - Ivott egy kortyot.

Felfigyeltem a hirtelen csendre, és mindketten a ránk figyelő társaságra néztünk.

-Most meg mi van? - Kérdezte egy idő után Yun.

-Mit kezdesz feldolgozni? - Érdeklődött sunyi mosollyal Hana.

-Azt, hogy én vagyok a filmlakás tulajdonosa.

-És? - Kérdezte Chon, mintha még várna valamit.

-Ennyi. Azt hittem, hogy meg kell vennem, de kiderült hogy nem, mert már az enyém.

-Szuper hír! - Mosolygott Bamy, a többiek meg bólogattak, aztán a saját dolgukkal foglalkoztak.

YuGyeom lecsapott a maradék pizzámra, aztán kijelentette, hogy indulnunk kell, hogy odaérjünk a kiadóba. Elbúcsúztunk mindenkitől, aztán kocsiba ültünk, és a kiadó felé indultunk.

Chapter 16.

GOT7 Fanfic

Chapter 16.

Yun

-Ezt kell meginnom? – Mutattam a sojus üvegre.

-Nem az van benne, nyugi! Szagolj csak bele! – Nyújtotta felém az üveget.

Tényleg nem alkohol szaga volt. Inkább gyümölcsös aromát éreztem.

-Ez valami szörp? – Adtam tovább Kodának, aki mellettem állt.

-Százszázalékos vegyes gyümölcs. – Vigyorgott ThreeS. – Az üveget apámtól csórtam. Állítólag valami nagyon erős volt benne.

-Azt hittem legalább te ittad meg. – Morogta Koda. – Biztos jó volt.

-Az kéne még! – Fintorgott Bamy.

-Finom. – Állapította meg Chon, miután beleivott az üvegbe.

-Akkor srácok, kezdjetek el felszívódni. – Intett Bamy, mire Koda és ChulChul elindultak a bárpult felé.

-Remélem, azért nem isznak sokat. – Motyogta Hana.

ThreeS ezután elmagyarázta, hogy hogyan gondolta a jelenetet, aztán Eda és a rendezőnk előkapta a kamerákat, engem meg a lányokkal betuszkoltak a tömeg közepébe.

A levegő nem volt valami friss, és piaszag volt.

Aztán egyszer majdnem magamra borítottam a gyümölcslét, mert nekem jött valaki hátulról miközben ittam. Szóval tényleg nagyon remek volt odabent lenni a sok-sok ember között…

Kikeveregve a tömegből (colos Eda vezetésével) a falnál visszanéztük a felvételeket, amik szerintem nagyon jók lettek.

-Akkor most mehetünk ki? – Kérdezte Chon.

-Ja. Hívd fel a többieket, hogy kint találkozunk tíz perc múlva! – Bólogatott ThreeS, miközben elrakta a kamerát.

Chon telefonálgatni kezdett.

-Tudja valaki BamBamék számát?

-Felhívom én. – Húztam elő Bamy táskájából a mobilom, és kikerestem a névjegyek között BamBam számát.

Párszor kicsengett, mire felvette.

-Igen? – Szólt bele.

-Szia, Yun vagyok! Tíz perc múlva a bejáratnál találkozunk a kinti jelenetek felvételéhez.

-Megkeresem Hyungot, és ott leszünk. Köszi, hogy hívtál, szia!

-Szia! – Nyomtam ki a hívást. – Akkor mindenki megvan, és indulhatunk kifelé.

Eda törte nekünk az utat. Leráztam Koda karját a vállamról, és libasorban indultunk Eda után. Mikor kiértünk az előtérbe visszatettem a telefont Bamy táskájába, aztán a felhúzott szemöldökű barátnőmre néztem. – Most meg mi van?

-Honnan, és mióta van meg a száma?

-Tőle, és amióta megadta. – Vontam meg a vállam. Aztán láttam, hogy sunyin mosolyog, és már tenné fel a következő kérdését (ami rám nézve nem túl jót jelent), így gyorsan hozzátettem. - Téma lezárva.

-Cuki tőle, hogy megadta. – Vigyorgott.

-Vedd inkább a kabátod, cukiság. – Morogtam, és odadobtam neki a dzsekijét.

Miután felöltöztünk, és megvártunk ChulChult kimentünk az utcára, ahol, mondhatni a filmünk legpörgősebb jelenetét fogjuk felvenni.

Eda elhívta két rocker barátját, akik alakítják majd a rosszfiúkat.

A két srác a pub mellett ácsorgott talpig feketében, maszkkal, meg kapucniban… Körübellül úgy néztek ki, mint BamBam meg Mark, amikor ideértünk. Csak ők valahogy vészjóslóbban. Ijesztőek voltak.

A két DaeHyunnal lepacsiztak, aztán nekünk is bemutatkoztak.

-Jeon Dak Ho. – Nyújtotta a kezét felém az egyik.

-Bae Young Nam, Yun. – Ráztam meg a mancsát. Kétszer akkora volt a tenyere, mint az enyém. Tényleg kezdtem tőle megijedni.

-Ó, akkor te vagy a főszereplő! – Lehúzta a maszkját, és rám vigyorgott a pircinges fejével. – Jól nézel ki, kisanyám!

-Dak, csússz odébb! – Jött mellénk a barátja, aztán vele is kezet ráztam. – Baek Hyun Ae.

-Bae Young Nam, Yun.

-Csini! És majdnem vezeték név-rokon. – Jegyezte meg. – Eda pár szót mondott rólad.

-Olvastátok a forgatókönyvet, ugye? – Kérdezte a két fiútól ThreeS.

-Eda nem nagyon adta oda. Azt mondta, hogy jöjjünk ide, és legyünk ijesztőek.

-Meg pár szót mondott Yunról, hogy meggyőzzön. – Egészítette ki DakHo. ThreeS szúrós szemmel nézett Edára, aki felemelte a kezét, hogy megadja magát.

-Én is csak a saját részemet olvastam el.

-Jó, akkor a lényeg az, hogy Yun kijön a pubból, ti pedig itt mellettünk, a sikátorban megtámadjátok. – Mutatott egy sötét zug felé ThreeS.

-Ezért kellett ijesztőnek lennünk?

-Ja. Utána meg Koda. – Mutatott az említett személy felé. – Megmenti a főhősnőnket. – Itt rám mutatott. – Koda elkerget benneteket, remélem, tudtok gyorsan futni, és ennyi a jelenet.

-Aha. Szóval mi leszünk a rossz fiúk. – Bólogatott HyunAe.

-Hallottam, hogy mindketten tanultatok harcművészetet, ezért is kértünk meg titeket. – Folytatta ThreeS. – Próbáljátok meg úgy, hogy Yunnak lehetőleg ne fájjon nagyon.

-És azzal a cipővel ugye nem fog megütni minket? – Mutatott a lábamra DakHo.

-Yun mondhatni „részeg”, de inkább csak be van egy kicsit csípve, és nem fogja tudni, mi történik vele.

-Leitattátok? – Kérdezte mellettem ijedten BamBam. Nem is láttam, amikor ideértek.

-Persze, gyümölcslével. – Fordultam hátra hozzá, és rámosolyogtam. – Csak eljátszom, nyugi.

-Jah, akkor megnyugodtam. – Mosolygott rám a fiú, és felhúzta a maszkját, meg feltette a szemüvegét. Mellette Mark már régen így ácsorgott. Nem mintha nem lett volna elég sötét, így kicsit féltem, hátha tényleg nem látnak semmit abban a szemüvegben, és a végén még bajuk esik.

-Szóval akkor addig csináljuk, amíg jó nem lesz a jelenet. – Jutott el hozzám Bamy hangja, mire visszafordultam, és próbáltam a forgatásra koncentrálni.

-Akkor, kezdhetjük? – Kérdezte Eda, kezébe véve a kamerát.

-Yun, akkor menj a bejárathoz, aztán majd intek, amikor jöhetsz. – A bejárathoz tipegtem Bamyval, aki a táskájából előszedett egy csomó védőfelszerelést, és rám adta. Azt már inkább nem kérdeztem meg, hogy hogyan fért bele a táskájába mindez, de hát ő Bamy…

-A biztonság kedvéért. De nem fog látszani, hogy van rajtad.

-A biztonság kedvéért ezt a cipőt szeretném levenni. – Morogtam. – Max a bokámat töröm ki.

-Ne nyavalyogj annyit! Éld bele magad a szerepedbe.

-Jó, akkor részegen töröm ki a bokám. – Forgattam a szemem, mire a barátnőm kiröhögött. – Bocs, gyümilésen. Nem, ez így nem tetszik. Van erre jó szó?

-Nem tudom. Csukd be a szemed! Megigazítom a sminked. – Megtettem, amit kért. Kis idő után hallottam, ahogy kicsit hátrébb lép. – Kész vagy. Kezdhetjük.

-Oké, mehet. – Mondta mellettem Eda. – Kezdjük az ajtóból.

Eltipegtem az ajtóig, és egy utolsó igazítás után Eda az ujjaival visszaszámolt, aztán nullánál elkezdte a felvételt, mire elindultam zsebre vágott kézzel a két fiú felé. Eda előttem ment, és úgy kamerázott.

-Újra, most oldalról. – Rendelkezett ThreeS, amikor odaértünk melléjük. – Aztán egyet hátulról, a válla fölül, és akkor már ti is gyertek elő. – Intett a két rosszfiúnak.

Visszamentem az ajtóba, aztán megismételtük még kétszer a „megyek az utcán, egyedül, és becsípve” jelenetet.

Utána már kiléptek elém a fiúk (amit megint vagy háromszor újra kellett venni, mert valami sohasem volt jó).

-Mehet! – Intett ThreeS a másik kamerával a kezében.

Újra elindultam a pub sarkától, és elém lépett a két fiú.

-Mizu cica? – Kérdezte DakHo, aztán villantott egy vigyort.

-Van kedved játszani? – Kérdezte HyunAe, miközben mögém lépett, és végigsimított a kabátos vállamon.

-Állj! – Lépett mellénk ThreeS. – Yun, hogy viselkednél ha megtámadnának?

-Elfutnék? – Kérdeztem vissza.

-Próbáld meg beleélni magad a szerepedbe.

-De részeg vagyok. – Tártam szét a kezem, amit mindenki viccesnek talált, kivéve a rendezőnket.

-Akkor is ellenkezned kell. Képzeld azt, hogy Ae és Dak valami ősellenségeid, vagy ilyesmi.

-Menni fog? – Kérdezte Bamy.

-Remélem. – Bólintottam.

-Vegyük újra. – Emelte fel újra a kameráját ThreeS.

Újra megismételtük, csak most lelöktem magamról HyunAe mancsát.

-Hagyjatok békén! – Kiáltottam rájuk, mire a szemem sarkából láttam, ahogy ThreeS felemeli a hüvelyk ujját, hogy jól csinálom.

-Tudod, én nagyon szeretem a csini kis cicákat. – Vigyorgott továbbra is DakHo.

-Ne érj hozzám! – Löktem el a két fiút. – Hagyjatok békén! – Indultam el mérgesen a sikátor túloldala felé, de persze nem jutottam sokáig, mert (forgatókönyv szerint) valamelyik berántott a sikátorba, és a falhoz nyomott.

-Hé! Mi folyik itt?! – Jött egy valahonnan ismerős hang az utcáról futva, aztán egy zöld kabátos fiú jelent meg. – Hagyjátok békén! – Mutatott rám, mire mindkettő fiú elengedett. – Tűnjetek el, vagy hívom a rendőrséget!

-Ööö… - Lépett el Eda az egyik fal mellől, és a „megmentőmhöz” ment. – Bocs, kisanyám, de forgatunk, nem zavar?

-De akkor miért nem azt teszik amit ő mond? – Mutatott rám.

-Mert nem az van a forgatókönyvben. – Engedte le a kameráját ThreeS. Szemem sarkából láttam, hogy Bamy vigyorogva kameráz a telefonjával.

-És miért az utcán forgattok?

-Mert ilyen háttér kell. – Forgattam a szemem.

-Te… - Nézett rám, aztán levette a kapucniját.

Na ne! A pénztáros fiú! Ó, hogy az a jó édes…

-Ha már itt vagytok, bejöhetnétek egy kicsit. – Mutatott a pub felé vigyorogva. – Oltári a buli odabent.

-Ja, igen, tudjuk, de nem folytathatnánk? – Morogta ThreeS.

-De, persze. – Bólogatott a pénztáros fiú, mire mindenki várakozón nézett rá. De nem vette a lapot.

-Srác, benne vagy a képben, pedig nem kellene. – Szólalt meg BamBam.

-Ja, bocsi. – És két lépést hátrébb ment.

-Tudod. – Lépett mellé BamBam, átkarolta a vállát, és húzni kezdte a pub ajtaja felé. - Szerintem menj csak be a tuti pubbodba, bulizgass, csajozz, vagy idd le magad, és ne játszd a hőst, mert nem vagy az.

-De biztosan nem lesz baja? – Fordult hátra, és rám nézett.

Legszívesebben a képébe nyomtam volna a cipőmet, meg a védőfelszerelést, amit Bamy rám aggatott.

BamBam súgott neki valamit, mire a pénztáros fiú bement a pubba.

-Egy darabig biztos nem jön ki. – Állt vissza BamBam Mark mellé.

-Akkor folytassuk. Hátha jön még egy „megmentő”, aki menőzni akar. – Macskakörmözött ThreeS, és felemelte a kameráját.

-Te most engem kritizáltál? – Háborodott fel Koda.

-Folytassuk! – Nyöszörögte Bamy. – Idefagyok! Bár ezért megérte.

Visszaálltunk a forgatókönyv szerinti helyünkre. Az egyik fiú a hátam mögött, a másik pedig előttem.

-Tudod, én nagyon szeretem a csini kis cicákat. – Húzta vigyorra a száját DakHo. Oldalról Eda belenyomta a képébe a kamerát, de ő nem nagyon foglalkozott vele.

-Ne érj hozzám! – Löktem el magam elől a fiút. – Hagyjatok békén! – Indultam el újra a sikátor másik oldala felé.

Valamelyik megragadta a karom, és odanyomott a falhoz. Kicsit fájt ugyan, ahogy hozzácsapott, de legalább eredetibb lett a grimaszom.

-Az van amit én mondok! – Nézett a szemembe DakHo. Kicsit zavaró volt, hogy egyik oldalról ő, a másik oldalról Eda kamerája nyomul a képembe.

-Eressz el! – Sziszegtem, és próbáltam ellökni magamtól, de egy kezével simán lefogta a csuklómat, és a fejem felett a falhoz szorította. Hogy a fenébe lehet valakinek ekkora keze? – Hagyj már békén, engedj el! – Vergődtem, aztán hangosabbra vettem a hangom. – Valaki, segít…! – De nem tudtam befejezni, mert befogta a számat.

-Vége! – Kiáltotta ThreeS. – Koda, te jössz!

-Maradjatok így, amíg Koda ide nem ér. – Ment el mellőlünk Eda.

Így hát egymást bámultuk DakHoval. Igaz, én csak a szemét láttam, meg a szemöldökéből egy darabot, ami tele volt pircingekkel, míg ő az egész arcomat.

-Mehet tovább! – Jött mellénk Eda, és megint a képembe nyomott kamerával vette a jelenetet.

DakHo a kezét újra a számra tette, mire vergődni kezdtem. Puffanásokat hallottam, aztán DakHo eltűnt előlem, és Koda jelent meg.

-Jól vagy? – Kérdezte jól megjátszva a szerepét.

-Aha… Azt hiszem. – Nyögtem, mire magához ölelt.

-Oké, vége! A verekedőset még egyszer fel kellene vennünk, de amúgy nagyon jó lett. – Nézte vissza a jelenetet ThreeS.

-Akkor most még egyszer verekedjek meg érted? – Húzta fel a szemöldökét Koda.

-Ez van. – Vontam vállat.

-Ha végeztünk, kérek egy táncot!

-ThreeStől? – Kérdeztem nevetve, mire vágott egy fintort. – Nem miattam kell még egyszer felvenni!

-Jól van, jól van. – Legyintett, aztán visszament a helyére.

Még kétszer kellett körübellül öt percig egymást bámulnunk DakHoval, aztán visszanéztük a felvett anyagot.

-Ez nagyon menő! – Bámultam Koda és HyunAe „verekedését”. Tényleg olyan volt, mintha igazából összevernék egymást. Aztán Koda elnáspángolta DakHot is, ami szintén nagyon élethű volt.

-Profin versz össze bárkit. – Szögezte le ChulChul.

-Akkor idekint végeztünk. Köszi srácok, hogy eljöttetek! – Intett az indulóban lévő rosszfiúknak.

-A kész filmet azért majd remélem megtekinthetjük! – Intett HyunAe.

-Biztos nem jöttök be a tuti pubba bulizni? – Röhögött Koda.

-Ahová ilyen kis nyomik járnak, mint amilyen az volt? Kössz nem.

-Ja, anyám vár minket kajával. Császtok! – Intett DakHo, aztán beültek a kocsijukba, és elhajtottak.

Visszaindultunk a pubba.

-Ez a pénztáros Park YooCheol volt? – Nevetett Bamy.

-Ja. Nyomi. Belenyomhatom a képébe a cipőmet?

-Az én cipőm, és nem, mert ez túl szép, és túl drága volt.

Bamy lesegítette rólam a védőfelszerelést, aztán elpakolta a táskájába. Megint megigazította a sminkemet.

-Szóval akkor az első tánc az enyém. – Jött mellém Koda odabent.

-Sok sikert Rómeó! – Integetett utánunk Bamy, ahogy Koda a táncolók közé húzott. Magához rántott, aztán valami furi táncot nyomott.

Megpörgetett, és a hajamat kezdte simogatni. Közben olyan közel húzott magához, hogy majd’ megfulladtam.

-Állj le! – Szóltam rá, amikor a keze a derekamról lejjebb kezdett csúszni.

-Nyugi cica! – Hajolt még közelebb. Már ha el lehet képzelni, hogy közelebb hajol.

Az még mondhatni oké, hogy DakHoval az előbb egy csomót néztük egymás képét, de vele muszáj volt. Koda meg szimplán nyomul rám.

Éreztem, ahogy a keze még lejjebb csúszik.

-Hagyj békén! – Durrant el az agyam. Kezdett elegem lenni mindenből. Fáradt voltam. - Nem vagyok a csajod. – Löktem el, és kifelé indultam a táncolók közül.

-Yun! – Kiáltott utánam, aztán a táncolók vagy vonaglók, ahogy jobban tetszik, elnyelték.

Az összefonódott párok között vergődtem valamerre, a parkett széle felé, de sehogy sem találtam ki. Kellett volna Eda, a kétméteres óriás, hogy meg tudja mondani, hogy merre kell kimenni innen.

De persze nem volt mellettem.

Már kezdtem elveszíteni a fejem, mert idegesített a sok egymásba fonódó ember, és az izzadtságszag keveredett a mértéktelen dezodor és parfümmennyiséggel. Meg persze piaszag is volt. Mert egy pubban miért ne.

Végül feladtam, hogy kijutok, egyszerűen csak ismerős arcot kerestem, de azt sem találtam.

Forgolódtam, átverekedtem magam sok ismeretlenen, össze-vissza mászkáltam, többször is ráléptek a lábamra, vagy megtépték a hajam, de senki ismerőset nem láttam.

Már a pánik szélén álltam, hogy soha az életben nem jutok ki innen, amikor valaki megfogta a kezem, és megszorította, aztán valami miatt elengedett.

Ahogy hátrafordultam két pár között ott állt BamBam, és éppen egy csajt próbált lerázni. A nagyjából velünk egyidős lány nagyon győzködte, mire BamBam csak a fejét rázta.

Mondott valamit a lánynak, aki erre elsietetett. A fiú kissé megkönnyebbülten nézett rám.

Ahogy távolabb került tőlünk a lány valaki oldalról meglökött, így nekiestem BamBamnek, aki szerencsémre megtartott.

-Minden oké? – Kérdezte kiabálva, mert a hangzavarban semmit nem lehetett hallani, és talpra állított.

-Csak menjünk ki innen. – Kértem szintén majdnem kiabálva.

-Akkor nem baj, ha… - Éreztem, ahogy összekulcsolja az ujjainkat. Annyira ideges voltam, hogy megszorítottam a kezét, és kérlelőn néztem rá.

Bólintott, és maga után kezdett húzni.

Többször is egymásnak löktek minket. Aztán egyszer amikor hátrafordult, és meglöktek lefejeltem az állát.

Nem nagyon foglalkozott vele, mert gyorsan megfordult, és húzott tovább. Meg talán nekem jobban fájt mint neki.

Amikor kijutottunk a tömegből a mosdóknál találtuk magunkat.

-Jól vagy? – Nézett le rám.

-Igen, és te? – Nyúltam az állához, amin egy kicsit ledöbbent. – Nem fáj nagyon?

-Ha Jacksont fejelem le az fáj, de ez nem fájt. – Tette a tenyerét a kezemre.

A fullasztó levegő, és a mosdókból áradó nem túl kellemes szag miatt a hányinger kerülgetett, és fájni kezdett a fejem.

-Yun, minden oké?

-Menjünk ki a friss levegőre, ha lehet…

-Itt van a hátsó kijárat. – Mutatott az egyik ajtóra. Utána tipegtem. Tartotta nekem az ajtót, aztán becsukta mögöttem.

Ahogy kiléptem magcsapott a hideg, és friss levegő. A falnak dőltem, és átöleltem magam. Lehunyt szemmel nagyokat lélegeztem, és leküzdöttem magamban a feltörő hányingert.

-Jobb? – Kérdezte BamBam.

-Igen, köszönöm, hogy kihoztál. – Nyitottam ki a szemem. – Nem bírtam volna tovább odabent.

BamBam bólogatott, aztán mellettem ő is a falnak dőlt.

Csendben szemléltük a szemben lévő ház falát, amire nem túl szép feliratokat fújtak teljes összevisszaságban, és hallgattuk a bentről kiszűrődő zajokat.

Éreztem, ahogy lassan átjár a mondhatni friss levegő, és megremegtem a hidegtől.

-Jól vagy? – Fordult felém.

-Tudod, hogy innen hogy jutunk haza? – Löktem el magam a faltól.

-A sikátoron keresztül a parkolóba ki lehet menni. Gondolom visszamenni nem akarsz. – Intett az ajtó felé.

-Jól gondolod. – Bólintottam egy enyhe mosollyal.

-Akkor szólok Marknak, hogy jöjjön, és hazaviszünk. – Vette elő a telefonját.

-Nem kell, itt a kocsim. – Legyintettem.

-De én sem szeretnék tovább maradni. Elég volt nekem ennyi.

-Rendben. – Sóhajtottam. Nem hagyja magát lerázni. Bár… Jó ez így. Nem akarok egyedül lenni.

Felhívta a Hyungját, aki megígérte, hogy öt percen belül a bejáratnál lesz, és kihozza a kabátjainat.

-Nem fázol? – Kérdezte, amikor elindultunk.

-Nem vészes. – Karoltam át magam. Igazából tényleg nem fáztam annyira. Csak a lábam, meg a karom. A hátamra és a vállamra rálógott a hajam, így azt melegítette, máshol meg rajtam volt a ruha.

Egész gyorsan a bejárathoz értünk, vagyis annak a közelébe, nehogy felismerjék, mert várnunk kellett még Markra. Írtam egy üzenetet Bamynak, hogy hazamegyek, aztán a mellettem ácsorgó fiúra néztem.

-Szóval, kedves színésznő, mit gondol a mai napról? – Kérdezte BamBam, egy képzeletbeli mikrofonba beszélve, amit aztán felém tartott.

-Egész jól. Úgy érzem a felvételek tökéletesek lettek, és már csak egy kis rész van hátra, aztán lehet is összevágni. Úgy érzem jól teljesítettünk ma. – Mosolyogtam rá. – És csak egy kicsit fáj a lábam.

-Dongsaeng, merre vagy? – Hallottuk Mark hangját. BamBam integetett neki, mire a Hyungja odaballagott hozzánk.

-Nesze. – Dobta oda BamBamnak a kabátját. – Hercegnő! – Nyújtotta át az én kabátomat, mire nevethetnékem támadt.

-Köszönöm! – Legyezgettem magam, aztán felvettem a kabátot.

-Akkor, mehetünk? – Pörgette az ujján Mark a kulcsot.

-Yun nem velünk jön. – Indultunk el az út túloldala felé.

-Merthogy? – Nézett hátra a válla felett Mark.

-Mert nem akarom itt hagyni a kocsimat. – Mutattam az autómra.

-Oké, akkor otthon találkozunk. Légy jó kislány! – Intett Mark.

-Szia, vigyázz magadra! – Lépett közelebb hozzám BamBam, aztán kis töprengés után megölelt.

-Szia! – Öleltem vissza. Végigsimított a hátamon, aztán a Hyungja után ment.

Beültem a kocsiba, és lerúgtam magamról a cipőt, aztán hazafelé vettem az irányt.

Ahogy leparkoltam befutottak BamBamék is.

Mark kicsit furán nézett rám, amikor meglátta, hogy egyrészt a derekammal lököm be a kocsi ajtaját, másrészt a csini tűsarkúm a kezemben van, én pedig mezítláb mászkálok a hideg betonon.

-Jobb, mint Koda napszemüvege. – Vont vállat, aztán a lift felé indult.

-Biztos, hogy így kényelmesebb? – Érdeklődött BamBam, mikor mellé értem.

-Annyira nem hideg a beton. És sokkal jobb, mint ez a kínzóeszköz. – Emeltem fel a cipőket.

Beszálltunk Mark mellé a liftbe, aztán felmentünk a földszintre.

Fellépcsőztünk az emeletre, és Mark benyitott a lakásukba.

Vagyis volna, mert az ajtó zárva volt.

Telefonálgatni kezdett, de senki nem vette fel.

-A múltkor én is így jártam. – Bólogatott BamBam. – De az erkélyajtót nyitva szokták hagyni.

-Akkor gyertek. – Intettem a két fiúnak, és a filmlakás felé vettem az irányt, mert csak annak a kulcsa volt nálam.

Beengedtem őket, aztán BamBam kezébe nyomtam a kulcscsomót, hogy engedjék ki magukat az erkélyre, mivel nekem sürgősen mosdóba kellett mennem.

-Aludjatok jól! – Intettem nekik, amit viszonoztak, aztán bezárkóztam a fürdőbe.

Miután elvégeztem a dolgom kezet mostam, és egy hajgumival összefogtam a frizurámat egy sima copfba. Levettem a kék ruhát, és egy fekete szaggatott farmert, meg egy fehér pólót húztam fel (ezek voltak kéznél). Aztán a sminklemosót kerestem, amit Bamy itt hagyott nekem, de persze nem volt a fürdőben.

Emlékeztem, hogy valahol a nappaliban tette le, így arra vettem az irányt.

Ahogy beléptem a szobába szembetaláltam magam BamBammel, aki éppen az egyik képet szemlélte a falon.

-Öm, te mit csinálsz még itt? – Álltam meg az ajtóban.

-Igazából… - Lehajtotta a fejét, aztán a tarkóját kezdte birizgálni. – A kulcsot hoztam vissza, aztán megakadt a szemem ezen a képen. – Mutatott a ballagási fotómra.

-Ja, mama dekorált. – Legyintettem, aztán odamentem a kisasztalhoz, és a kis neszesszerekben kerestem tovább a sminklemosót. – Hol a fenében van… - Morogtam, aztán megéreztem BamBam kezét a vállamon.

Felegyenesedtem, és a fiúra néztem.

Egy kicsit habozott, aztán átölelt. 

Elöntött a forróság, amit még ilyen kis baráti gesztusoknál nem tapasztaltam.

Meleg tenyere a hátamat simogatta, én pedig mélyen beszívtam az illatát.

Vele valahogy jobban esett ez a közelség, mint Kodával.

BamBammal olyan természetesen boldog volt. Olyan ösztönből jövő.

Koda meg csak idegesítő.

Lassan elengedtük egymást, és BamBam megköszörülte a torkát.

-Már a pubban is akartam mondani, csak valahogy nem volt rá alkalmam… De nagyon jól néztél ki, és bármit is mondasz, én hálás vagyok Bamynak, hogy megmutatta ezt az oldaladat is. – Nyelt egyet. – És ThreeS üzente, hogy holnap délután lesz az utolsó rész felvétele, és hogy… - Lehajtotta a fejét, és a földet bámulta.

-És hogy? – Kérdeztem.

Leguggolt a telefonjához, aztán pötyögött rajta, végül felém fordította a képernyőt.

Me2day:

sss@shinseong : Holnap forgatjuk az utolsó jelenetet, a tengerparton, mert péntekre már rossz időt mondanak. És vedd rá Yunt, hogy gyakoroljatok : ) !

A szemöldökömet ráncolva olvastam el az utolsó mondatot, aztán lehuppantam a kanapéra.

-Utálom azt a gyereket. – Adtam vissza a földön ülőnek a telefonját. – Ő és Bamy miért nem gyakorol? – Csúsztam le mellé a földre, és a kanapéra döntöttem a fejem.

-Szerinte kicsit többet ittak, mint kellett volna, vagy összejöttek… - Kezdte.

-Ugye nem? – Néztem a fiúra.

-Akkor csak sok volt a pia. – Bólintott.

-Aj, anyám! – Döntöttem újra hátra a fejem. – Nem elég Chon meg Eda, és Hana meg ChulChul, most már ők is? Senki normális nem marad?

-Ezt hogy érted? – Kérdezte.

-A „szerelemtől” Bamy megőrül, Chon és Hana állandóan randizik, Koda nem száll le rólam… YuGyeomot meg téged kihagytalak, mivel nem tartoztok a régi osztályhoz. – Dörzsöltem meg az arcom, és kicsit sem érdekelt, hogy elkenődik az a sok réteg kencefice, amit Bamy az arcomra rakott. – Kérlek, mondj valami jó véleményt róluk!

-Hát… Szerintem összeillenek.

-Jó, az igaz. – Hunytam le a szemem. – Megüthetem ThreeSt?

-Miért akarsz verekedni?

-Nem tudom. Csak meg akarom ütni. – Ahogy felemeltem a fejem belényilallt a fájdalom. A homlokomhoz kaptam a kezem.

-Yun, jól vagy? – Éreztem BamBam kezét a vállamon.

-Csak fáj a fejem. – Motyogtam. – Biztos csak fáradt vagyok.

-Mikor ittál utoljára? – Megpróbáltam visszaemlékezni, és azonnal a sojus üveg képe ugrott be. Na, szépen nézek én ki!

-A pubban a gyümölcsléből. De… - Nem hagyta, hogy befejezzem, mert a konyha felé vette az irányt.

Egy percen belül visszaült mellém, és átnyújtott egy pohár vizet.

Lassan elkortyolgattam, aztán letettem a kisasztalra az üvegpoharat.

-Egy kis idő múlva jobb lesz.

-Ja, remélem. – Dörzsöltem meg újra a szemem.

-Totál elkented. – Nevetett fel. Megnéztem a kezem, és tényleg tele volt a sminkem maradványaival.

-Sminklemosót kerestem. – Nyúltam a kis neszesszerért, amit a fiú készségesen átnyújtott. – Köszi. – Kivettem a keresett tárgyat, és visszatettem az asztalra a kis tartót.

-Megcsinálhatom? – Kérdezte.

-Nem kell, majd…

-De nagyon szeretném! – Nézett rám boci szemekkel.

-Jó, legyen. – Sóhajtottam, aztán lehunytam a szemem. Éreztem, ahogy közelebb ül hozzám, aztán a leheletét szinte az arcomon.

Nagyon óvatosan bánt velem, nem úgy, mint Bamy, amikor elrontotta.

Mikor kicsit tovább nem nyúlt az arcomhoz kinyitottam a szemem.

-Még van egy kicsi, de azt nem bírom leszedni. – Suttogta.

-Hol? – Kérdeztem, mire lassan a számhoz érintette a mutató ujját. Aztán zavartan elhúzódott.

Ledörzsöltem magamról a maradék rúzst, aztán letettem a vattapamacsot a többi mellé.

-Köszi a vizet is, meg hogy megcsináltad. – Ültem fel rendesen.

-Semmiség. – Vonta meg a vállát, de a világért sem nézett volna rám.

-Minden oké? – Csúsztam közelebb hozzá.

-Csak… - De nem folytatta.

Még közelebb mentem hozzá, aztán a kezemmel felemeltem az állát, és rámosolyogtam.

Valami megvillant a szemében, aztán elfordította a tekintetét.

-Bam, nyugodtan mondd! – Suttogtam kedvesen, és próbáltam elkapni a tekintetét, de mindig elfordult.

Kérlelni kezdtem, de arra is ugyan úgy reagált, mint az előző próbálkozásaimra.

-Velem van baj? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét.

-Nem, dehogy.

-Akkor azzal, amit mondtam?

-Nem. Csak… - Megint nem fejezte be, bár gyorsan felpillantott rám. – Hunyd be a szemed.

-Mi? Minek? – Ráncoltam a homlokom.

-Kérlek! – Megtettem, amit kért, és vártam. – És kérlek, ne akadj ki nagyon! – Suttogta.

-Oké. De mit akarsz? – Kérdeztem vissza csukott szemmel, amire nem válaszolt.

Megéreztem a tenyerét a hátamon, és a meleg leheletét az arcomon, aztán valami puhát a számon.

Kipattantak a szemeim, és szembe találtam magam BamBam arcával.

Egy puszit nyomott a számra, aztán lassan eltávolodott.