Chapter 19.

GOT7 Fanfic

Chapter 19.

BamBam

Ahogy beléptünk fáradtan a lakásba Jackson és JB úgy támadtak le.

-Húzzatok be a szobába! - Akadt ki Mark, aki már eldőlt a kanapén és aludni próbált, de a Hyungok össze-vissza beszélése miatt nem tudott. Annyit vettem ki a szövegükből, hogy Yun és karácsonyfa.

Jacksont Junior befogta mosogatni, így JB rángatott be a "Makne szektorba", és nyomott le az ágyra.

-Szóval Yun átjött ma, és megkért, hogy cipeljük be a karácsonyfájukat, cserébe kaptunk sütit. - Fogott bele izgatottan.

-Aha. - Tettem a fejem alá egy párnát.

-És amíg a sütit ettük megkérdeztük pár dologról.

-Például? - Nyitottam ki a szemem.

-Hogy mit gondol rólatok. Vagyis nem pont így, de a kérdés lényege szerintem ez volt.

-És mit válaszolt? - Ültem fel. - Vagyis, várj, mi volt a kérdésetek?

-"Szóval ti akkor most nem vagytok együtt?" - Idézte.

-És? - Néztem várakozón a Hyungomra.

-Azt mondta, vagyis kérdezte, hogy "Miért lennénk együtt?".

-Uhh... - Dőltem vissza, és a párnát az arcomba nyomtam.

-És még azt mondta, hogy nagyon jó barátok vagytok, vagyis szerinte. És hogy mindenki ezzel zaklatja. Ja, és még az volt, hogy ha randira hívnád mit válaszolna, és erre azt mondta hogy nem tudja.

-Kössz. - Morogtam. - És most azt gondolja, hogy ti vagytok a kémeim?

-Szerintem nem. Csak kérdezősködtünk. És nem erőltettünk semmit. Jobb rólad, és a szomszéd csajról tárgyalni, mint YoungJae Angelinájáról. Elhiszed ezt? Két éve még normális volt az a gyerek. Ugye te nem őrülsz meg a szerelemtől?

-Ki nem őrül meg? - Kérdeztem vissza. - Ki nem, Hyung?

-Jackson. - Hallottam Hyung válaszát.

-De Hyungnak a nője csak egy randi, plusz egy éjszaka, nem?

-Ki tudja? - Lehúztam a fejemről a párnát, és JBre néztem.

-De komolyan. Kell neki, aztán eldobja. Az nem szerelem.

-Jó, tudom én is, okos tojás! - Nézett rám megjátszott dühvel. - De ha lementek a comebackos cuccok, akkor igazán elhívhatnád Yunt egy randira. Még kérdezősködünk Yonginál, a kedvenc helye felől, aztán előbb-utóbb muszáj lesz.

-Köszönöm a szerelmi tanácsadást Hyung. - Nyomtam újra a fejemre a párnát.

-JB Hyung! - Ordított át a lakáson Jackson, mire kapott pár "Fogd be, vagy takaraodhatsz az udvarra" beszólást a többektől. - Hyung! - Rontott be a szobába Jackson. - Itt van Yongi nője!

-Ezért rohantál? - Húztam le a fejemről a párnát, és néztem a lihegő Jacksonra.

-Tudod te ez mekkora szám? Végre valami érdekes is történik itt, a te szenvedéseden és a YoungJae-féle nagybetűs SZERELMEN kívül.

-És a nőddel mi van? - Kérdeztem vissza.

-Pofátlan vagy gyerek! Ne szólj bele a kapcsolataimba! - Nézett rám mérgesen.

-És akkor ti minek zaklatjátok Yunt? - Tornáztam fel magam ülő helyzetbe.

-Mert nem bírjuk nézni a szenvedésedet. - Tárta szét a karjait Jack. - Bocs dongsaeng, de nem mindenki érthet úgy a nőkhez, mint én.

-Azt hittem Markot mondod. - Röhögött fel JB.

-Nem nézitek meg Yongi nőjét? - Néztem az idősebbekre.

-Ja, még mielőtt elmegy! - Pattant fel JB. - Majd máskor megbeszéljük Yunt. - Intett, aztán rohant is Jackson után meglesni Yongi nőjét. Nagyon kipihentek lehettek.

Amint kiléptek a szobából visszaestem az ágyamra, és elaludtam.

Tíz perccel később arra ébredtem, hogy JB rázza a vállam.

-Mi van? - Morogtam, és elütöttem a kezét a vállamtól.

-Láttuk Yongit meg a nőjét! - Lelkendezett a leaderünk, mint egy óvodás.

-Aha, és? - Nyomtam az arcomba a párnát.

-Jól néz ki. Szerinted átmenjünk csekkolni?

-Szenteste van. - Morogtam.

-Akkor ajándékot is viszünk. Odaadjuk nekik YoungJaet. - Vont vállat Jackson.

-Persze, és majd te énekled a vokált, mi? YoungJae marad, bármennyire is idegesítő Angelinával együtt. - Forgatta a szemét JB.

-Jobb ötleted van? - Kérdezte Jack az idősebbet.

-Szerintem hagyjátok békén. Majd az esküvőre meghívnak titeket is. - Morogtam.

-És mi van ha nem?

-Jó haverok vagytok, nem? - Húztam le a párnát a fejemről.

-Ja, mondjuk. - Vonogatták a vállukat.

-Akkor meg fog hívni.

-De komolyan házasodnak? - Bámult rám JB.

-Annyira szerintem nem jó a csaj. Mármint jól néz ki, csak egy kicsit... Nem is tudom. - Gondolkodott el Jackson.

-MAJD! Értitek? - Erre mindketten bólogatni kezdtek. - Akkor most mindent tisztáztunk, és aludhatok, ugye? Menjetek el futni, ha ennyi energiátok van.

Miután mindketten kimentek, és becsukták az ajtót, újra elaludtam.

~A szünet vége felé közeledve~

Kezdtünk kipurcanni a folyamatos koncertek és a comeback miatt. Egész szünetben rohangáltunk. A kiadó egy mini Korea-turnét is beiktatott nekünk, így végigutaztuk az országot is szilveszter este.

Kész agybaj ez az időszak, de a rajongókért, az IGOT7-ekért ki lehet bírni.

Fáradtan estem le otthon egy egész napos próbálás után a kanapéra. Jackson és Mark majdnem rám esett, mert megbotlottak a földön fekvő YuGyeomban. Kicsit káromkodtak, aztán eltűntek a szobájukban.

Már majdnem elaludtam azon a kissé kényelmetlen kanapén - ahonnan nem volt erőm elvánszorogni az ágyamig- amikor megszólalt a telefonom.

Nyöszörögve kértem YuGyeomot, hogy adja oda a mellette lévő mobilom, de aztán rájöttem hogy elaludt. Valahogy feltápászkodtam, és sikerült megszereznem a telefont.

-Igen? - Emeltem a fülemhez a készüléket, s próbáltam nyitva tartani a szemem.

-BamBam? - Kérdezte egy ismeretlen hang. - Yongi vagyok.

-Mondd csak Hyung! - Motyogtam.

-Van egy elég nagy baj. - Kezdte idegesen. - Yunról lenne szó....

-Mi történt? - Kérdeztem kissé felébredve. Remélem nem történt semmi nagyon rossz ilyen későn.

-Röviden összefoglalva máma beállítottak a szüleink, és nagyon kiakadt szegény. Próbált jó pofizni, de anya elkezdte sértegetni, és egyszerűen felkapta a telefonját, a kulcsait, a kabátját, és Heivel együtt eltűnt. Nekem nem veszi fel a telefont, sem mamának, Bamy is próbálta hívni, de ő sem érte el. A kocsiját is elvitte, és már bárhol lehet. - Hadarta. - Meg tudnád csörgetni, hátha... vagy... nem tudom. Hívjam a rendőrséget?

-Várj egy kicsit! Itthon vagytok, vagy ki tudtok jönni az erkélyre? - Másztam át újult erővel YuGyeomon, és a sötétben az erkélyajtó felé botorkáltam.

-Egy pillanat és kint vagyunk.

A kezemben tartva a telefont kinyitottam az ajtót, és kiléptem a hidegbe. Kicsit sem zavart, hogy papucsban és pólóban vagyok, rohantam a szomszédba.

Dae néni és Yongi odakint ácsorogtak. Yongi egyik kezével átölelte a nagymamáját, aki mintha sírt volna, a másik kezével meg a fülénél tartotta a telefonját. Mikor odaértem hozzájuk gyorsan meghajoltam, mire Dae néni ellépett az unokájától, és a kezét kezdte tördelni, amíg Yongi elmondta újra a történetet.

-És hová mehetett? - Kérdeztem végül.

-A szomszédban nincs, osztálytársainál sem, a műhelyben sem... Mivel vitte a kocsit ezért valószínűleg messzebbre ment. - Csuklott el Dae néni hangja.

-Mikor ment el?

-Két órája. - Suttogta Yongi. - Egyszer már volt ilyen, de akkor két óra múlva hazajött. Vagyis felvette a telefonját. Megcsörgeted? - Nézett rám könyörgően.

Kikerestem a számát, aztán a fülemhez emeltem a telefonom. Sokáig kicsengett, aztán az üzenetrögzítőre kapcsolt.

-Hol van olyan hely, ahol egyedül tud lenni, és a kutyát is viheti magával? - Néztem a velem szemben állókra. Az ahjumma az égre nézett.

-Az egyik a kilátó. - Préselte össze a száját Yongi. - De oda soha nem kocsival megy. A másik talán a tengerpart...

-Mi van ha... - Kezdte Dae néni, aztán elkerekedett a szeme, és beszaladt a lakásukba. Yongival gyorsan utánamentünk.

Az ahjumma ott állt Yun éjjeliszekrényénél, és a kezében tartott egy szépen faragott dobozt.

-Megtalálta. - Suttogta, aztán rám nézett. - Tudsz vezetni, ugye? - Kérdezte, mire bólintottam.

-Akkor te. - Intett Yonginak. - Menj el a tengerpartra, te voltál már vele ott, tudod hová szokot járni. Én elmegyek a kilátóhoz...

-Mama, nem. Nem mész sehová ilyen sötétben. - Tiltakozott azonnal Yongi. - Elmegyek a kilátóhoz is, te meg akkor nézd meg azt a lakást.

-Van még egy lakás? - Döbbentem le.

-A nagyapja kezdte el megcsinálni az álomlakását, tizennyolcadik szülinapjára, de nincsen még befejezve. - Hadarta Dae néni, aztán lediktálta a címet, és a kezembe nyomott egy kulcsot. - Azonnal hívjatok, ha megtaláltátok. - Tördelte a kezét. - Biztos ne menjek el én a kilátóhoz?

-Dongsaeng, indulj gyorsan, messze van. - Terelt ki Yongi. - Mama ne menj el itthonról, apuékkal kezdj valamit... - Hallottam még, aztán kiértem az erkélyre, ahol futásra kapcsoltam.

felkaptam odabent egy pulcsit, felrángattam egy cipőt, leakasztottam a kabátomat, és a kulcsokat, aztán rohantam ki az ajtón. Mikor a lépcső felénél jártam eszembe jutott, hogy nem zártam be az ajtót, így visszaszaladtam, és bezártam, aztán iszkiri le a parkolóba.

A fekete kocsija tényleg nem állt ott a szokott helyén.

Beírtam a GPSbe az uticélt, ami valahol a belvárosban volt, és indítottam.

A piros lámpáknál megállva mindig megcsörgettem a lányt, de egyszer sem vette fel. Követtem a GPS vonalát, ami állítólag a legrövidebb út volt, de így is egy és fél óra volt, mire odaértem. Csak az idegesség tartott ébren, és a sikertelen telefonhívások után mindig úgy szorítottam a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjaim.

Megcsörrent a telefonom, és már reménykedtem, de Yongi számát írta ki.

-A kilátónál nincs, és a tengerparton sem. Továbbra sem találjuk. - Hadarta idegesen. - Odaértél már?

-A GPS szerint igen. - Álltam meg az út szélén, aztán kipattantam a kocsiból. Eszembe sem jutott, hogy felismerhetnek. ilyen későn már senkit nem láttam az utcákon.

-Harmincadik emelet, bal szélső, 332-es ajtó. - Darálta Yongi. - Csörgess meg, ha feljutottál, még van egy hely ahol lehet, de nem vagyok benne biztos. - Felrohantam a harmadikra, aztán lihegve bekopogtam a 332-es ajtón. Semmi. Megpróbáltam benyitni, de az ajtó zárva volt. Újra kopogtam, vagy inkább dörömböltem, és már kezdtem feladni, amikor odabent egy kutya kezdett ugatni.

Azonnal felismertem Hei hangját.

Elővettem a Dae nénitől kapott kulcsot, és a zárba illesztettem. Kicsit nehezen fordult el, de végül bejutottam.

A félhomályban megláttam Heit, aki a kis előszoba közepén ült, és hatalmas csillogó szemeivel nézett rám. Becsuktam az ajtót, és beljebb mentem. Vagyis futva követtem az előttem szaladó kutyát. Közben a fülemhez emeltem a telefont, és hívtam Yongit. Az első kicsengésre felvette.

-Megtaláltam, itt van.... - Beléptem a szobába, ahol Hei eltűnt, és azonnal megláttam a lányt a földön ülve, kezében valami fényessel. Egy padlótól plafonig érő ablak mellett ült a falnak támaszkodva.

-BamBam? BamBam! Dongsaeng itt vagy? Mi történt? - Szólongatott a telefonban Yongi. Önkéntelenül is kinyomtam a hívást, és eldobtam a telefont, aztán a lányhoz rohantam.

-Mit művelsz? - Rántottam ki a kezéből a fényes valamit. Ami... ami egy kés volt. Vagyis egy bicska, de az is kés, szóval kés volt.

-Tűnj innen! - Sziszegte idegesen. - Add vissza! - Próbálta elvenni tőlem a kést, de a szoba másik végébe hajítottam, és a lányt a falhoz szorítottam.

-Ennyire nem lehetsz kiborulva. - Néztem a szemébe, amiben könnyek csillogtak.

-Nekem te ne mondd meg a tutit, oké? - Kérte ki magának. - Nem téged aláz le a saját anyád.

-Yun, próbálj megnyugodni! - Kértem.

-Persze, mert legyek azok után totál nyugodt, hogy az arcomba nyomja, hogy miért az ő egyetlen kincse halt meg, miért nem én!? Tök normális egy anyától, nem igaz? Aki állítólag szeret. - Borult ki még jobban.

-De emiatt... Emiatt nem kell megölnöd magad. - Lihegtem. - Nagyon sokan szeretnek, és... - Nem hagyta hogy befejezzem, mert idegesen felnevetett.

-A franc akarja megölni magát! Nem vagyok hülye, az ilyeneknek öröm az, ha öngyilkos leszel.

-Akkor minek volt nálad az a kés? - Kerekedtek el a szemeim.

-Éppen kajálnék. Ha nem rontanál be, és játszanád a hőst. - Lökött el magától. Valahogy mintha kezdett volna lenyugodni.

Leültem vele szemben, és néztem, ahogy kibontja a kajáját.

-Amúgy itt semmi szükség rád, és ha jól tudom holnap interjúd lesz, szóval nyugodtan menj csak haza. - Most rajtam volt a sor, hogy kiakadjak.

-Na ide figyelj! Egész nap rohangáltunk a csapattal, és amikor éppen elaludnék jön a telefon, hogy eltűntél. A nagymamád és a bátyád égen-földön keres, te meg nem veszed fel a telefont. - Intettem a földön mellette fekvő telefonjára. - Végigvettük a lehetséges helyeket, ahol lehetsz, aztán végül a nagymamád segítségével eljutottam idáig, felrohantam harmincemeletnyi lépcsőn, szóval ne merj elküldeni! Mellesleg rohadt fáradt vagyok. - Tört ki belőlem.

-Először is, a mamának írtam SMSt, hogy ide jöttem. Másodszor van lift, harmadszor meg nem kell játszanod a hőst. - Mutogatott a kanalával. - Megvagyok hősök nélkül is, kössz. Egyedül szeretnék lenni. Azért jöttem ide. - Mutatott körbe, mire már azt sem tudtam, hogy hogyan jutottam el idáig, és hogy miért ilyen nyugodt ez a csaj, amikor mindenki őt keresi.

-Miért csinálod ezt?

-Mert utálom az anyámat? - Kanalazott a kajából, miközben megvonta a vállát.

-Akkor legalább vedd fel azt a vacak telefont! - Intettem a villogó mobiljára.

-Ha ennyire oda vagy... - Morogta, és a füléhez emelte. - Haló? ... Igen még élek, jól vagyok, nem kell azonnal a rendőrséget hívni, vagy a szomszédokat, írtam SMSt mamának, hogy hol vagyok, szóval légyszi ne keressetek. Max akkor kérek egy SMSt, amikor anyucikáék leléptek. Köszi. - Mondta egy szuszra, aztán ki is nyomta. - Megfelel? - Dobta le maga mellé a telefont.

-Miért csináltad ezt? Miért jó ez neked?

-Most már elmehetsz. - Intett az ajtó felé.

-Dehogy megyek. Elalszok a kocsiban hazafelé. - Morogtam.

-Akkor üdvözöllek, az "utáljuk valakit, aki tönkretette az életünket" klubban. - Vett a szájába egy kanál kaját. - Te kit utálsz? - Kotort bele az üvegbe.

-Te komolyan bébiételt eszel? - Néztem a lányra, mire megvonta a vállát.

-A klubom alap követelménye. Szóval te kit utálsz?

-Jelenleg téged. - Vágtam rá azonnal, és ahogy kimondtam meg is bántam. - Vagyis nem úgy értettem, hanem...

-Tök mindegy. Mindenki azt utál, akit akar. - Kanalazgatta tovább a babakaját.

Egy darabig az üveg és a fém csilingelését hallgattam, végül nem bírtam ki a csendet és megtörtem.

-Komolyan van lift?

-Ha nem rohansz annyira a megmentésemre talán észreveszed. Azonnal a bejárattól balra.

-Az is baj, ha valaki megpróbál bevágódni nálad? - Akadtam ki megint. - Alig éltem, amikor a bátyád felhívott, hogy eltűntél. Aj már, komolyan! Képes voltam rohanni, amikor négy órája a próbán már majdnem meghaltam. - Hajtottam a fejem a térdemre.

-Nem baj. - Nézett a sötétbe, aztán megsimogatta a mellette fekvő kutyája fejét.

-Mi?! - Néztem rá.

-Nem baj ha be akarsz vágódni nálam.

-Na jó, most teljesen összezavartál. - Ráztam a fejem.

-Még van egy, kérsz? - Nyújtott felém egy mini befőttes üveget. - Idegesség, utálat és zavartság ellen tök jó. Ja, és hozzátartozik a klubhoz.

-Köszi. - Vettem el tőle, aztán egy kanalat is adott.

-A bicskámat elhajítottad, de én csak azzal tudom kinyitni. De ilyen sötétben nem találjuk meg soha, szóval ha ki tudod nyitni a tied. - Döntötte hátra a fejét.

Addig feszegettem a kis kupakot, amíg ki nem nyílt. Belekanalaztam, aztán a számba vettem a trutyit. Eléggé fura íze volt, de egész jó. És tényleg megnyugtatott.

-És elmondod, hogy miért utálod ennyire az anyádat? - Sandítottam a lányra, aztán tovább ettem.

-A lényeg az, hogy volt egy testvérünk, akit mindkettőnknél, főleg nálam jobban szeretett. Nagyjából fél éves korunkban választottak el minket, a szüleink Yongival és a nővéremmel együtt NewYorkba költöztek, engem meg lepasszoltak a nagyszülőknek. Aztán volt egy baleset, ahol a nővérem meghalt. Azóta az anyám utál, mert hogy túlságosan hasonlítok az ő egyetlenkéjére. - Egy kicsit csendben voltunk, aztán feltettem a következő kérdést.

-És Yongi hogy került vissza Koreába?

-Tízéves korában megunta, hogy az anyám divatbabát csinált belőle, és inkább hazajött a hugicájához.

-Értem. - Bólogattam, és kanalaztam tovább a bébikaját.

-Láttad? - Kérdezte egy kis idő múlva.

-Mit? - Néztem rá.

-Azt a nőt. Régen modell volt, de szerintem most már nagyon ronda.

-Nem, nem láttam. - Kanalaztam bele a kajába. - Fura, hogy így beszélsz az édesanyádról.

-Ő se tett semmit, hogy szeressem. - Vont vállat, aztán Heinek gügyögött valamit miközben simogatta a fejét. - Egyébként... - Kezdett bele. - Tök jó, hogy idejöttél, különben bedepiztem volna.

-Na még csak az kéne. - Morogtam, és kezdett rajtam eluralkodni a fáradtság. - Éjszakai "elrohanok, mert jött az anyám", és depressziós is leszel miatta.

-Elrohanok, mert sérteget az anyám. - Javított ki, aztán a telefonjára nézett. - Csendben egyél! - Szólt rám, aztán felvette, és kihangosította.

-Szia Bamy!

-Te teljesen meg vagy zakkanva? - Kiabált a barátnője, mire nagyokat pislogva néztem a telefonra. Úgy éreztem, hogy kiszakad a dobhártyám, pedig nem is volt annyira hangos. - Mi az hogy csak úgy lelépsz otthonról? És nem veszed fel senkinek a telefont? És nekem sem? És hogy engedheted, hogy Yongi ENGEM hívogasson? Mi az hogy senki nem tudja, hogy hol vagy? Képben vagy azért, hogy mennyi az idő? Éppen aludtam! Még jó hogy nem skypeon hívott Yongi. És honnan tudja a számomat?

-Kitomboltad magad? - Érdeklődött Yun.

-Ja, asszem. - Morogta a vonal túloldalán a másik lány. - Jól vagy?

-Aha, már jobban. Mit csináltál, amikor Yongi felhívott?

-Meg sem bírtam mukkanni, amikor beleszólt. Komolyan, ott van nekem Sinno, de még mindig nem bírok a bátyáddal rendesen beszélni.

-Sinno? Jól hallottam? - Kérdezte kuncogva Yun, és a padlón fekvő telefonja fölé hajolt.

-Igen, Sinno. A többi neve olyan hivatalos. Úgyhogy Sinno lett. Ja, és amúgy összevágtuk a filmet, és holnap... vagyis majd ha hagysz aludni, utána elküldöm.

-Oké, várni fogom.

-És meddig maradsz ott, ahol vagy?

-Amíg el nem húznak otthonról.

-Azt jól teszed. - Egy picit hallgatott, mintha gondolkodna, aztán megszólalt. - Te, amúgy mi történt veled, hogy ilyen hamar lenyugodtál? A múltkor, amikor hozzám jöttél, akkor két napba telt.

-Volt egy kis segítségem. - Hátranézett, és rám mosolygott.  - Tartod egy picit? - Szólt bele a telefonba, aztán rám nézett.

-A szomszéd szobában van egy ágy, oda ledőlhetsz.

-Biztos? - Tettem le az üres üveget.

-Ha már idáig rohantál értem. Alig állsz már a lábadon.

-Éppen ülök. - Néztem rá fáradtan, félig nyitott szemekkel.

-Felőlem itt is aludhatsz, ha az úgy kényelmesebb. - Vont vállat, aztán visszafordult a telefonjához.

-Itt vagyok.

-Ja, mindent hallottam. Na mi van, megtalált Rómeó? - Nevetett fel Bamy a telefonban.

-Aha. Tök cuki tőle, hogy egész napos gürüzés után eljött ide utánam.

-Rohantam. - Javítottam ki, miközben odébb toltam a két üres üveget, és a falnak dőltem és lehunytam a szemem.

-Azt mondja hogy rohant. - Hallottam Bamy hangját.

-Igen, de akkor is cuki tőle.

-És amúgy nem zavarja, hogy az orra előtt róla beszélgetünk?

-Bam, zavar, hogy rólad társalgunk? - Nézett rám hátra, de erőm sem volt nevetni. Csak motyogtam valamit egy érthetetlen nyelven, és visszacsuktam a szemem.  - Szerintem nem zavarja.

-Jó, tudod mit? Akkor majd később megbeszéljük. És te is menj aludni, ne merj engem zaklatni hajnali négykor. A GOT7-nek meg délben interjúja lesz, szóval BamBamet is hagyd aludni. - Kuncogott fel Bamy.

-Menj a francba! Nem vagyok olyan, min te! - Háborodott fel Yun.

-Aludni megyek. Szia! - Nyomta ki a hívást a barátnője.

A lány rám nézett, aztán egy nagyot sóhajtott.

-Semmi esélye annak, hogy az ágyban aludj igaz?

-Semmi... - Motyogtam, félálomban.

-Ha már idáig rohantál értem... - Nyújtotta ki a lábát a falnak dőlve. Aztán átnyúlt a hátam mögött, és maga felé húzott. Annyira fáradt voltam, hogy ellenkezni sem bírtam, csak a fejemmel rádőltem a combjára, és az egyik lábamat kinyújtottam, a másikat meg felhúztam. Nagyon kényelmes volt a körülményekhez képest.

Még éreztem, hogy a hajammal kezd el matatni, aztán elnyelt a mélység.

~Hat óra múlva~

Arra ébredtem, hogy a telefonom fennhangon ordibál. Lassan felnyitottam a szemem, de mire előkereshettem volna a mobilt, meghallottam Yun hangját.

-Szia! Yun vagyok. ... Igen, itt van. ... NEM! Ne gondolj semmire, oké? Majd ő mindent elmagyaráz. Felébresztem, és küldöm haza. Szia! - Nyomta ki a hívást. - Mi van ezekkel?

-Csak szimplán idióták, ne foglalkozz velük. - Motyogtam.

-Ja, te már fent vagy?! Asszem Jackson volt, és üzeni, hogy menj haza.

-Hallottam. - Ültem fel, és a vállamat kezdtem masszírozni. Kicsit megsanyargatta a kemény padló.

-Jól vagy? - Nézett rám aggódva a lány.

-Persze, mire hazaérek már jól leszek. - Álltam fel. - Meddig maradsz itt?

-Yongi nem régen hívott, hogy megtalálta apuék repjegyét, és két nap múlva esedékes nekik visszamenni. Szóval addig biztosan.

-Hát, oké. Bár... - Néztem körbe a napfényes lakásban. - Kissé lepukkant.

-Csak még nincs kész a felújítás. A kettő nem ugyan az. Eldöntöttem, hogy a szünet hátramaradó részében befejezem. Hátha sikerül úgy, ahogy a papa elképzelte.

-Minek neked két lakás? - Indultam el az ajtó felé.

-Jó kérdés. - Vont vállat, és a kezembe nyomta a telefonomat. - De ez közel van mindenhez. A suli is csak fele annyi innen, mint otthonról. És Bamy is itt lakik a közelben.

-Az remek. Hát, akkor szia! - Intettem neki sután az ajtóból, mire elnevette magát, aztán odaszaladt hozzám és átölelt. Mire visszaöleltem volna már elhúzódott.

-Aztán ügyes legyél, mert nézni fogunk Bamyval!

-Mi? - Fordultam vissza a lifttől. Ami a két ajtó között volt. Előbb is észrevehettem volna. Mondjuk amikor jöttem.

-Élő adás a neten, rémlik? - Mosolygott, mire a szememet forgattam. - Itt a lifted, ne bámulj, mert ez már idegesít, szia! - Azzal becsukta az ajtót.

Nevetve szálltam be a liftbe, ahol a fejemre húztam a pulcsim kapucniját, aztán amikor leértem sietve beszálltam a kocsiba, és indítottam.

Mikor hazaértem csak akkor vettem észre, hogy a kabátom valahogy ottmaradt.

Ahogy beléptem a lakásba szembetaláltam magam egy mérges leaderrel.

-Mi a magyarázat arra, hogy éjszaka eltűnsz? - Kérdezte összefont karokkal.

-Röviden és tömören: Yunék szülei tegnap beállítottak hozzájuk, Yun lelépett, Yongi felhívott, mert nem tudták hogy hová lett, végül megtaláltam, és ottmaradtam, mert nem akartam meghalni hazafelé a fáradtságtól. Elfogadható?

-Ja, mondjuk. De akkor is írhattál volna minimum egy üzenetet. - Fintorgott JB.

-Ha következőnek lesz ilyen, akkor írok mindenképp. - Mentem el mellette.

-Sipirc készülődni. - Intett a fürdő felé. - És siess, ti meg hagyjátok békén! - Nézett a nappaliban ücsörgő társaságra, akik már elkészülve várták az indulást.

Jackson vállat vont, aztán a sapkájával kezdett játszani.

Bezárkóztam a fürdőbe, és lehúztam magamról a pulcsit. Aminek Yun illata volt...

Végül is megérte rohangálni...