Chapter 35.

GOT7 Fanfic

Chapter 35.

BamBam

A telefonom csörgésére keltem. Ásítás közben kinyomtam az ébresztőt, miután kitapogattam a sötétben a telefonom. Felültem, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpát. A békésen szuszogó Yunra néztem. A szívem szakad bele, hogy fel kellett keltenem, annyira édesen aludt. Elég későn aludtunk el, bár talán majd a repülőn tudunk aludni.

Kisöpörtem az arcából a tincseit, aztán egy puszit nyomtam a homlokára, és szólongatni kezdtem.

Lassan nyitotta ki a szemeit, mire a vállánál fogva ülő helyzetbe húztam, és magamhoz öleltem. Egy kis idő múlva ő is a hátamra simította a tenyereit.

-A repülőn majd alszunk. - Simogattam a haját, ami puhán hullott a vállára és a hátára.

-Mennyi időnk van még? - Motyogta, aztán megköszörülte a torkát, hogy rendesen tudjon beszélni.

-Egy óra indulásig. De lehet, hogy előbb kell indulnunk a forgalom miatt. A managger Hyung szólni fog, ha indulnunk kell.

-Neked kell sok idő, hogy elkészülj. - Motyogta, és lecsúsztatta a hátamról a tenyerét.

-Hé! - Toltam el magamtól, és az álmos szemeibe néztem.

-Én csak az igazságot mondtam. - Vont vállat.

-Tudom. - Mosolyodtam el, és egy puszit nyomtam a homlokára. - De ma kivételesen igyekezni fogok.

Fél órán belül elkészültem. Ez tényleg rekordnak számít. De csak azért sikerült, mert előre kiválasztottam, hogy a reptérre milyen ruhát veszek fel. Yun miután felöltözött, és megcsinálta a reggeli dolgait, segített összepakolni nekem azokat a cuccokat amiket a rajongóktól kaptam. Úgy éreztem kellett volna hozni még egy bőröndöt, hogy abba pakolhassak. Rengeteg cuccom volt.

Aztán megérkezett a managger Hyung, és indulnunk kellett.

Levittük a bőröndöket a kocsikhoz, majd miután bepakoltunk, beültünk hátra, a helyünkre. Az óra nagyon korai időpontot mutatott, ami látszott a Hyungok arcán és le-le csukódó szemeiken.

YoungJaera várnunk kellett egy kicsit, de végül ő is megérkezett. Addigra Mark, YuGyeom és Junior már visszaaludt.

Az autóban aludtunk a reptérig. Yun a vállamnak döntötte a fejét, én meg az ő fejére a sajátomat.

A reptéren várnunk kellett egy kicsit, a hajnali időpont ellenére is, addig ettünk, majd miután átestünk az ellenőrzéseken mehettünk a gépre. A felszállásig eltereltem a lány figyelmét arról, hogy repülőn vagyunk. Az első utamon nekem is az segített, hogy nem figyeltem a repülőre. Elkezdtünk egy a reptéren vett magazinban kitölteni egy rejtvényt. Bevallom, nem volt könnyű, de valahogy összehoztuk a megfejtést a Hyungok is segítettek, már amikor nem aludtak el.

Mikor megkezdtük a felszállást Yun egyre idegesebb lett. Átöleltem, szorongattam a kezét, és próbáltam megnyugtatni. Folyamatosan beszéltem hozzá, mindenféléről, ami eszembe jutott. Jackson kiröhögött az összehordott hülyeségeim miatt, mire thaiul folytattam a magyarázást a lánynak.

Igazából csak akkor nyugodott meg valamennyire mikor egyenesbe került a gép. De nem csodálkozok, tudom hogy milyen szörnyű, és milyen gondolatok járhatnak a fejében.

 Bármennyire is fáradt voltam, és csak aludni akartam, megvártam, amíg a vállamra hajtott fejjel elaludt (ami a nyugalom egyik jele), utána tudtam nyugodtan aludni én is.

Mielőtt megkezdtük volna a leszállást felébredtem. A lány még mindig a vállamra hajtott fejjel aludt. Nem akartam felébreszteni, így olyan óvatosan nyújtóztattam ki az elgémberedett tagjaimat, ahogy csak bírtam az ülések közötti helyen.

A lány annyira mélyen aludt, hogy egyeltalán nem ébredt fel, míg leszálltunk. Mikor a pilóta letette a földre a gépet, és egy elég nagyot zökkentünk csak akkor ébredt fel.

Felkapta a fejét, és ijedten nézett körbe.

-Már a földön vagyunk. - Szorítottam meg a kezét. - Nemsokára mehetünk is innen. - Megkönnyebbülten sóhajtott, aztán a nyakát kezdte masszírozni.

A terminálban rajongók kezdtek sikítozni, ahogy beléptünk. Mindegyikünkön maszk és sapka is volt, JB Mark és Junior még napszemüveget is felvett. Yun fejére húzta a kabátja kapucniját, majd a majdnem a sor végén sétáló munkatársakhoz maradt le. Többször is hátra akartam fordulni, és megnézni, hogy jól van-e, mikor a rajongók között, a managger által tört úton, libasorban haladtunk. A mögöttem sétáló YoungJae finoman meglökte a karom, hogy ez most nem a legjobb alaklom, így inkább előrenézve  követtem az előttem sétáló JBt, akit néha a rajongók kamerái és telefonjai között szem elől tévesztettem.

A reptér parkolójában már várt minket a két fekete kisbusz.

Megkönnyebbülten vettem le a fejéről a kapucnit, amikor beült mellém a lány. Kifésültem a szeméből a haját amíg ő lehúzta a maszkját.

-Majdnem ellöktek. - Fintorgott. - Hogy lehetnek a rajongók ennyire erőszakosak?

-Túléltél két repülőutat. - Mosolyogtam rá, mire felnevetett.

-Nagyon kényelmes a  vállad. - Nevetett. Megpusziltam a tenyerét, mire JB torok köszörülve fordult hátra.

-Hagyd már őket! - Intette le Junior.

-Te sem voltál jobb, amikor volt barátnőd. - Szólalt meg Mark.

-Ó, tényleg. Még gyakornok korunkban. - Lelkesült be Jackson. - JB Hyung annyira szerelemes volt, hogy azt elmondani nem lehet.

-Most boldogok vagytok, hogy kibeszélitek a szerelmi életem? - Morogta JB bosszúsan.

-Igen. - Hangzott az egyöntetű válasz a többiektől.

-Mi van azzal a csajjal? Hogy is hívták...? - Folytatta Jackson.

-Yim HeaJung. - Morogta a leader.

-Ó tényleg! És mi van vele? - Piszkálta tovább Jack, miközben a sapkájával játszott.

-Ez el fog tartani egy darabig. - Súgtam Yun fülébe, mire felkuncogott. Amíg Jackson JBt faggatta mi az ablakon keresztül csodáltuk a tájat a lánnyal.

Igazából... Peking olyan, mint az összes többi nagyváros: hatalmas házak, felhőkarcolók, zsúfolt utcák, sok kereszteződés, óriásplakátok... Csak ott minden kínaiul van feliratozva. Ennyiben különbözik Szöultól. Meg persze a nevezetességek, de azok azért nevezetességek, hogy ne legyen belőlük mindenhol ugyan olyan.

A szállodában volt egy csomó időnk pihenni, és bármennyire is szerettem volna elmenni körbenézni a városban a managger nem engedte. A szoba hasonlított a bangkoki szállásunkra, bár valamivel fényűzőbb volt például a fürdő, és a világítás is jobb volt. Mivel nem mehettünk sehová, még egy közeli kisboltba sem, bent feküdtem az ágyon, míg Yun a telefonját mellettem.

-Mit csinálsz? - Döntöttem a hátamat a falnak, és a lány mellé bújtam.

-Yongival írogattam eddig, de most mennie kell dogozni. - Lépett ki a bátyjával való beszélgetésből. - Bamy is sok kérdést tett fel.

Néztem, ahogy megnyitja a barátnőjével való beszélgetéseiket.

bam@yongchoi: Szia!!!!! milyen látni a világot? élsz még? mizu veled?

yun@baeyoungnam: jelenleg Pekingben vagyunk.

bam@yongchoi: úúgy tudtam, hogy most fent leszel! mesélj, mi van VELETEK?

yun@baeyoungnam: mi lenne? én nyaralok, a fiúk meg dolgoznak.

bam@yongchoi: ... én RÁTOK vagyok kíváncsi. szóval mi van VELETEK?

Yun a szemét forgatta, mire felnevettem. Kivettem a kezéből a telefont, és én írtam vissza a barátnőjének.

yun@baeyoungnam: nagyon szerelmesek vagyunk.

bam@yongchoi: úgy tudtam! én megmondtam! OMO annyira cukik vagytok együtt!

yun@baeyoungnam: ugye? én is tudom.

-Hé! - Szólt rám a mellettem ülő. - Most azt hiszi, hogy én vagyok.

-Miért? Nem ezt gondolod? - Vigyorogtam rá.

-De. - Sóhajtott. - Viszont ha emiatt fog piszkálni hozzád vágok valamit. - Fenyegetőzött. Egy puszit nyomtam a szájára, aztán újra a képernyőn felvillanó sorokat kezdtem nézni.

bam@yongchoi: mi történt veled? soha az életben nem vallanál be nekem ilyen dolgokat. ez azt jelenti, hogy lehetek koszorúslány? annyira várom már! : )

yun@baeyoungnam: Yongi majd elveszi Danbit.

bam@yongchoi: mesélj Kínáról! milyen a szállásotok? merre jártatok? milyen volt Thaiföld?

-Gyorsan témát váltott. - Biccentettem elismerően. - Ez is olyan dolga, mint a sminkcuccok a zsebében?

-Szokd meg. - Vont vállat a lány. - Kíváncsi vagyok mikor esik le neki, hogy nem velem beszél.

yun@baeyoungnam: itt ülünk a szállodában, mert a managger nem enged el sehová. a szállás oké, kényelmes, jobb mint az előző szállásunk, bár arra sem lehetett panaszkodni...

bam@yongchoi: ugye egy szobában alszotok? ugye ölelgetitek egymást alvás közben?

-BamBam! - Szólt rám, mikor írni kezdtem. - Ne merészeld! - Mielőtt kikaphatta volna a kezemből a telefonját gyorsan elküldtem.

yun@baeyoungnam: igen.

Vigyorogva tűrtem, hogy a párnát a fejemhez vágja.

-Most meg mi bajod van? - Kérdeztem tettetett felháborodással, mire összefonta a karjait, és elfordult.

Letettem a telefont, és átkaroltam a hátát.

-Hagyjál, most mérges vagyok rád. - Durcizott.

-Yun-ah... - Suttogtam a fülébe, miközben kibogoztam a karjait, és összekulcsoltam az ujjainkat. - Ne legyél rám mérges...

-El kell mennem venni bébiételt. - Motyogta. - De a managgered nem enged el sehová.

-Dehogy kell. - Fordítottam magam felé, és egy puszit nyomtam a homlokára. - Kérlek ne legyél rám mérges! Ne durcizz! - Simogattam meg az arcát. - Ilyenkor is gyönyörű vagy, de sokkal jobban szeretem ha mosolyogsz. - Érintettem össze az orrunkat.

-Bamy rám fog szállni. - Motyogta.

-Senki nem bánthat téged. - Mosolyodtam el.

A telefon csipogása jelezte, hogy a barátnője válaszolt. A falnak döntöttem a hátam, odahúztam magamhoz a lányt, és úgy néztük együtt a képernyőt.

bam@yongchoi: OMO, OMO, OMO, OMO!!!! te most tényleg... bevallottál nekem valamit, amit ezelőtt soha nem tettél volna meg? BamBam nagyon jó hatással van rád. Tiszta csodagyerek, ha meg tud változtatni. Én előre mondtam, hogy nagyon összeilletek, és hogy ennek a végén esküvő lesz. ezt most mondom előre.

yun@baeyoungnam: ha esküvőt emleget bárki, képes lenne kinyírni azt az embert. szóval inkább hagyjuk.

bam@yongchoi: mi van veled Yun? tudom, hogy így  gondolod, de.... várjunk csak!

yun@baeyoungnam: itt várok

bam@yongchoi: te nem is a barátnőm vagy, igaz?

yun@baeyoungnam: bingó! végre leesett neked

bam@yongchoi: akkor... amiket az előbb írtál az nem igaz?

yun@baeyoungnam: de. tökéletesen minden így történt. de az esküvőt ne emlegesd.

bam@yongchoi: BamBam... Yun ott van veled?

-Írd neki azt, hogy nem vagyok itt. - Kérte a lány. - Kíváncsi vagyok mi lesz.

-Oké. - Pötyögtem vigyorogva.

yun@baeyoungnam: nemrég ment el fürdeni. miért?

bam@yongchoi: akkor jól figyelj! töröld majd ki ezt a beszélgetést, oké? ígérd meg!

-Árulónak fog tartani. - Néztem le Yunra.

-Majd megszokod. - Vont vállat. - Az ő haragja nem olyan mint az enyém. Könnyen megbocsát.

-Miért, a te haragod milyen? Nekem könnyen megbocsátasz. - Simogattam a vállát.

-Te más vagy. - Zárta le a témát.

-Köszönöm. - Nyomtam egy puszit a hajába.

-Írj neki vissza, kíváncsi vagyok. - Kérte a lány. Sóhajtva elvettem a tenyerem a válláról, és visszaírtam a barátnőjének.

yun@baeyoungnam: miért, mit akarsz?

bam@yongchoi: mindegy. összevesztünk ThreeSsel.

yun@baeyoungnam:  mi történt?

bam@yongchoi: Koda eljött hozzám full részegen, és Yunt kereste. Anyámék aznap reggel mentek el, és estére volt megbeszélve találka Shinnoval. Úgy volt, hogy elmegyek elé a buszhoz. De betoppant Koda ugyebár. Felhívtam hogy nem tudok kimenni elé, mert ez van. Nem hagyhatom ott Kodát egyedül, még akkor sem ha bealudt a kanapémon, mert ha részeg, akkor mindenre képes és szétszedi a lakást. Erre ThreeS bepöccent, és kijelentette, hogy nem is jön. Fogalmam sincs mi baja lehetett, amikor ő is lemondott jó sok  találkánkat az unokatestvérei miatt. segíts mit csináljak!?

-Tyűha. - Motyogta Yun. - Hamar felkapta a vizet.

yun@baeyoungnam: miért kereste nálad Yunt?

bam@yongchoi: látom leszűrted a lényeget. amúgy én sem tudom. csak egyszerűen betoppant, és annyira részeg volt, hogy majdnem leszédült a lépcsőn.

yun@baeyoungnam: megkérdezhetem Yunt...

bam@yongchoi: NE! ne mondd el neki kérlek! had legyen boldog, ne az én problémáimmal foglakozzon.

yun@baeyoungnam: szerintem próbáljátok meg megbeszélni. ha igazán szeretitek egymást akkor meg tudjátok beszélni, és nem lesz semmi baj.

bam@yongchoi: és mi van ha nem?

-Mit írjak neki? - Néztem tanácstalanul a lányra. Kivette a kezemből a telefont, és bepötyögte az üzenetet, aztán visszaadta nekem.

yun@baeyoungnam: lehet hogy csak otthon valami nem jött neki össze, és Koda volt az utolsó csepp a pohárban.

bam@yongchoi: gondolod?

yun@baeyoungnam: mindenkinek vannak problémái

bam@yongchoi: megpróbálok vele beszélni.

yun@baeyoungnam: innen szurkolunk

bam@yongchoi: ne mondd el Yunnak! ha komoly lesz majd elmondom én. érezzétek jól magatokat Kínában, és vigyázz a barátnőmre, különben kitekerem a nyakad. és ne legyen rossz napod, hogy felkapod a vizet!

yun@baeyoungnam: szerintem lennének páran, akik kinyírnának ha megbántanám.

bam@yongchoi: futok beszélni Shinnoval. szia!

A program kiírta, hogy Bamy kijelentkezett.

-És most? - Kérdeztem a lányra nézve.

-Ki fognak békülni. - Tette a telefonját az éjjeliszekrényre. - Már jó ideje együtt vannak. Biztos voltak már nézetletéréseik, amiket meg tudtak beszélni. Ez sem lesz rosszabb egy összezörrenésüknél.

-Ha te így gondolod akkor biztos így lesz. - Pusziltam meg a tenyerét.

Az éjjeliszekrényre tett telefon csörögni kezdett.

Yun sóhajtva emelte a füléhez. Nem írt ki nevet, csak egy számot.

-Bae Young Nam. - Szólt bele. Olyan közel voltam hozzá, hogy minden egyes szót hallottam.

-Szia, Jessica Kim vagyok. - Hallottuk a nő ideges hangját. - Tudom, hogy szabadságon vagy, vagyis kikértek az iskolából, de nagyon fontos lenne.

-Üdv. Mi történt? - Ült fel Yun rendesen.

-A szerep, amit te is játszottál ugyebár hármas szereposztásban van, ezért is tudtunk elengedni téged. Tegnap volt egy baleset, ahol az egyik színésznő megsérült, és most kórházban van. A harmadik, aki el tudja játszani a szerepet jövő héttől szabadságot kért a nővére esküvője miatt. - Mondta el elég gyorsan, bár fel tudtuk fogni mindketten a lényeget: nincs senki aki eljátssza azt a szerepet, amit Yun játszott.

-Haza tudok utazni. - Kezdte bizonytalanul Yun rám nézve.

-Tudom, hogy még három hétig nem kellene bejönnöd, de nagyon fontos lenne. - Sóhajtotta Jessica.

-Megértem. Hétfőn... - Nézett rám a lány.

-Hétfőn tízkor kezdődik a próba. Nagyon számítunk rád, és sajnáljuk, hogy ez elrontotta a nyaralásod. - Mondta Jessica.

-Ott leszek hétfőn. - Bólintott Yun eltökélten.

-Igazán köszönjük. A rendezőúr nagyon hálás lesz.

Miután bontották a vonalat Yun az ajkát harapdálva rám nézett.

-Sajnálom. - Suttogta. Magamhoz öleltem, és a hátát simogattam.

-Meg kell mentened a színházat. Meg amúgy is még van két napunk körbejárni Kínát. - Nyugtattam meg. - De én inkább amiatt aggódok, hogy hogyan fogom nélküled kibírni még három hétig.

-El kellene intézni a repülőt haza... - Kezdte. - Te jó ég! Nem fogom túlélni a repülőt... Mégis hogy gondoltam ezt? - Fogta a fejét.

-A managger Hyung majd mindent elintéz. - Öleltem át. - De van még két napunk.

-Szóval mit fogunk csinálni? - Fogta meg a tenyerem.

-Úgy hallottam, hogy itt nagyon jó kaják vannak. - Kacsintottam rá, mire felnevetett. - Szólunk Hyungnak a haza utad miatt, és a segítségével kikönyörgünk egy esti sétát, és teszteljük, hogy van-e olyan jó a kínai konyha, mint ahogy arról Jackson szokott áradozni. - Ismertettem vele a haditervet.